Fővárosi Lapok 1879. szeptember (201-224. szám)
1879-09-14 / 211. szám
megengedte a szegedi kir. biztos. — Kolozsvárt ma Moldován Gergelytől szándékoznak előadni új népszínművet: »A szép Iliánna« címűt. — Az „Obzor“ már előre melegen üdvözli a csatornázási ügyben Zágrábba menni szándékozó Türr tábornokot. — Csanádiban Mező-Kovácsházán ügető-verseny volt s a százforintos kehelyt Jakabffy Vilmos, a harmincforintost pedig Biró Lajos nyerték el. — Kuczka József 37-dik ezredbeli századost, ki több hó előtt, nagyobb pénzösszeg elsikkasztása után eltűnt, a megyei csendlegények megtalálták s Nagyváradra bekísérték; nagy szokást eresztve lappangott a környéken. Bécsi hírek: *** A parlament palotája, mely most van épülőben, egyike lesz Bécs legnagyobbszerű monumentális épületeinek. Gróf Taaffe miniszterelnök e napokban megszemlélte az építkezést, mely igen gyorsan halad, úgyhogy már a belső berendezéshez is hozzá foghatnak. A palotában lesz nemcsak a képviviselőháznak, hanem az urak házának gyülésterme is és még ez őszön az egész épület tető alá jut. Legszebb része lesz a pompás középcsarnok, mely huszonnégy, salzburgi márványból való monolith-oszlopon nyugszik s gazdag aranyozással, freskóképekkel lesz díszítve. Esztendőre az osztrák parlament alkalmasint már beköltözik uj palotájába. *** Rudolf trónörököst, midőn e napokban Prágából Schönbrunnba érkezett, kellemes meglepetetés várta szobájában. A trónörökös már rég óhajtotta anyja arcképét leírni, de óhaja mindeddig teljesítetlen maradt. Most schönbrunni lakosztályában készen találta Erzsébet királyné gyönyörű arcképét, melyet Raab festett s melyet a trónörökös magával visz Prágába. *** Bécsi hírek. Bismarck herceg tegnapi táviratok szerint szept. 20-án érkezik Bécsbe, két napig marad ott s ő felsége is fogadni fogja. — Taslidsában a Killics tábornok és Musztafa pasa közt fölmerült véleménykülönbséget már kiegyenlítették s e városban vegyes török és osztrák-magyar helyőrség lesz; csapataink tegnap reggel indultak tovább Prjepolje felé. — Az „Italicae Res“ című röpirat ügyében egy félhivatalos communiqué jelent meg, mely szerint illetékes körök sem helyeslik, hogy Haymerle ezredes közrebocsátotta e vádiratot Olaszország ellen. — Bécs város hátbérjövedelme tavaly 56,766,782 ftra rúgott, ötször annyira, mint Budapesté. Nagy sikkasztás gyanúja miatt fogták el tegnapelőtt Kagel Bertalant, a Ferdinand-északi vasút hivatalnokát, kire 70,000 ftot bíztak s ki azt állítja, hogy ez összeget tőle ellopták. K 1i 1 f 8 11. *** A cár Varsóban. Sándor cár legutóbbi varsói időzéséről igen jellemző tudósításokat olvashatni. A cár mindig nemcsak erős katonai fedezet alatt hagyta el palotáját, hanem meghatározatlan időben is, úgyhogy közvetlen környezetében is csak a legmeghittebb főemberek tudták, mikor és hová kocsiz ki. Az utcák néptelenek voltak, a közönség csoportosulásáról, üdvözlésről, mint ily alkalmaknál szokás, szó sem lehetett s bár a házak a rendőrfőnök »óhajtása« következtében föl voltak diszítve, a lakosság jéghideg maradt. Sőt az előkelő társaság még tovább ment és szándékosan kerülte a találkozást Sándor cárral, ahol a cár kocsiját megpillantották, abból az utcából gyorsan elhajtottak. Gróf Zamojskynak még a cár megérkezése előtt tudtára adta gróf Kotzebue kormányzó, hogy a cár látni kívánja őt s vigasztalni azért, hogy tavaszkor, mikor Zamojsky a nemesség és polgárság szerencsekívonatát Pétervárra vitte, nem fogadhatta el. De Zamojsky kitérőleg válaszolt, azt mondván, hogy a cárnak nem szükséges mentegetőznie alattvalójával szemben. A kormányzó által adott táncestélyen a lengyel nemességből alig néhányan jelentek meg s a cár csak néhány percig időzött. A Varsóban levő orosz tanulókat a cár ottléte alatt a legszigorúbb rendőri felügyelet alatt tartották, a cár elutazásának napját és óráját pedig titokban tartották. Néhány hivatalnokon kivűl senki sem jelent meg a pályaudvaron, azokhoz pedig a cár egyetlen szót sem intézett, csak fejével bólintott s gyorsan beült a kocsiba. Szentpétervárig aztán kétségkívül elmélkedett, milyen szép dolog az: szeretett uralkodónak lenni! *** A párisi nagyoperában hetenkint most rendesen három előadást tartanak: hétfőn, szerdán és pénteken, kivételképen néha vasárnap is van előadás. Ez évi március, ápril, május és június hónapokban összesen csak ötvenegy előadás volt, melyek alatt tíz dalmű és egy ballet került színre; adták pedig: a »Bűvös vadász«-t és »Yedda« balletet tizenegyszer, »Lahor királyá«-t nyolcszor, »Az afrikai nő«-t nyolcszor, »Faust«-ot ötször, a »Hugenották«-at ötször, »Don Juan«-t ötször, a »Zsidónő«-t négyszer, »Polyeukté«-t kétszer, a »Prófétá«-t kétszer, »Ördög Róbert«-et egyszer. 1017 *** Az angolok bajai Ázsiában szaporodnak s alig érkezett meg a kabuli vérengzés hire, már más oldalról, Birma felől is bonyodalom fenyeget. A birmai király már rég óta nem titkolja ellenséges érzületét s most végre az angol követség sietve elutazott Birmából, mert tartania kellett a király erőszakoskodásától. Az indiai angol kormány egyelőre csak az afgán kérdést akarja elintézni. Hivatalos tudósítások szerint a Kabul felé indított csapatok már Sutargardanba értek s az alkirály reméli, hogy Roberts tábornok 6500 emberrel rövid idő alatt elfojtja a lázadást. Jakub khán az angolok iránt barátságos viseletet tanúsít s maga kéri segélyüket, de másrészt az afgán papok mindenfelé a szent háborút prédikálják s igy még kétséges, vájjon csakugyan könnyű lesz-e elfojtani a lázadást. *** A monacói fejdelenigének, ki férjétől válni s egy magyar mágnáshoz (ifj. Festetich Tasziló gr.) férjhez menni szándékozott, a szent atya levelet irt, felkérve őt, mint az egyház hű lányát, hogy ne botránkoztassa meg a világot s maradjon férje oldalán. Nizzából azt írják, hogy e levél igen meghatotta a hercegnőt, aki rögtön lemondott a válás szándékáról. *** Cobden Rikhárd és Magyarország. Párisban e napokban Salis Schwabe asszony »Richard Cobden« címmel könyvet adott ki, mely leveleket tartalmaz a nagy angol államférfiútól, továbbá különféle jegyzeteket utazásairól, egyes mondásait sat. Számos adatot tartalmaz e könyv arról is, mily őszinte rokonszenvet érzett Cobden Magyarország iránt. Háza — mint egyik levelében maga irja, — mindig nyitva volt a magyar menekültek előtt s számukra ő gyűjtött legtöbb segélypénzt. Kossuth Lajosról nagy melegséggel nyilatkozik, mint óriási tehetségű férfiúról. Midőn a porta őrizet alá helyezte a magyar menekülteket, Cobden kijelentette, hogy a londoni török nagykövetnek még névjegyét sem küldi át, míg a porta a magyarokat szabadon nem bocsátja. »Én beváltottam szavamat — mondá később — és át nem léptem a követ küszöbén. Ha mindenki így cselekednék, sem a török kormány, sem más hatalom nem dacolhatna sokáig a közmegvetéssel.« *** A kivándorlás Észak-Amerikába mindinkább növekedő arányokat ölt s bár sokszor fölhangzanak intések, hogy az új világrészben sem várja Eldorado az ó-világ elégületleneit s bár több európai állam kormánya a kivándorlást minden módon nehezíti, mégis folyton szaporodik az új hazát keresők száma. Néhány érdekes szám mutatja, mily óriási arányokban növekszik e kivándorlás. A század elején a kivándorlók száma még igen csekély volt, pl. 1817- ben mindössze csak 22,940. Azóta gyorsan növekedett, különösen azonban 1848 óta. Ez évtől, 1877-ig 8,094,160 idegen telepedett le az Egyesült Államokban, tehát évenkint közel két millió s ekkor az európai kormányok megdöbbenvén, korlátoló intézkedésekhez nyúltak. De a hatás épen az ellenkező volt. Ugyanis 1877 május havától 1879 március végéig, tehát nem egészen két év alatt 5,732,183 kivándorló szállt partra New-Yorkban, több, mint azelőtt tizenöt év alatt! Igen tanúságosak a népvándorlók nemzetiségét mutató adatok. Az említett két év alatt kivándorlottak közt volt 2,165,232 német, 2,020,071 izlandi, 742,271 angol, 161,537 skót, 124,703 svéd, 110,853 francia, 85,946 svájci, 50,581 olasz, 49,097 norvég, 40,103 hollandi, 28,086 orosz sat. A kivándorlóknak tehát majdnem fele a német birodalomból való s az írekkel együtt az egész számnak négyötödét képezik. *** Külföldi hírek. Dr. Szinnyei József fiatal tudósunk most Helsingforsban időz, hol, mint a »Morgenbladet« írja, három hónapot szándékozik tölteni, hogy tovább tanulmányozza a finn nyelvet, melyet — úgymond a nevezett lap — már eddig elég csodálatosan annyira elsajátított, hogy majdnem akadálytalanul tudja magát kifejezni. — A madridi királyi palotában már több száz munkás dolgozik a termek új díszítésén s az ebédlő, hír szerint, fényre nézve minden hasonló termet túl fog haladni. — Az egyptomi alkirályt jövő csütörtökre várják Konstantinápolyba s a szultán két hadsegédét küldte elébe egészen a Dardanellákig. — A görög-török alkodosok ismét jobbra fordultak s Görögország hajlandó lemondani Janináról, ha a porta ennek fejében átenged egy nagyobb szigetet az Archipelagusban. — A balkáni keresztyén fejdelmek, Milán , Miklós, Sándor és Károly október első felében fognak Nisben találkozni, hogy közös érdekeikről tanácskozzanak. — Földrengést éreztek e napokban Lyonban ; a rengés két másodpercig tartott. — Dr. Heinrich G. budapesti egyetemi tanár »Bánk-bán« tanulmányát újabban a berlini «Nat. Ztg.« is tüzetesen ismerteti s egyúttal felsorolja, mily hálás tárgyakat kapott a német költészet a magyar történelemből. — Belgrádban nagy készületek történnek Miklós montenegrói és Sándor bolgár fejdelemek fogadására, kik egyszerre tesznek ott látogatást; azt is tervezik, hogy a Balkán-félsziget keresztyén fejdelmei minden évben találkozzanak egyszer s az összejövetelnél a román fejdelem is jelen legyen. — A berlini világkiállításból, újabb hírek szerint, semmi sem lesz, mert illetékes körök az eszmét nem pártolják. — Westemann, a nevét viselő jeles havi folyóirat tulajdonosa, Wiesbadenben meghalt. — Vancorbeil, a párisi nagy opera igazgatója, Busetóba utazik Verdihez, kit rá akar bírni, hogy egy új dalművét a párisi operának engedje át. — Rossini hagyatékából, melyet az elhunyt zeneköltő Páris és Pesaro városoknak hagyott, szülővárosa Pesaro 1,736,912 frankot kapott. — Rétik bej, Ozmán pasa fia s a szultán veje, helytartói állást kap. — Tatar-Bazardsikban, Bulgáriában, a bolgárok fölgyujtották a Piribei Djamissi mecsetet, az oltásra odasietett törököket megtámadták s hat törököt megöltek, többeket pedig megsebesítettek. — A keleti gyöngyök ára, mint mondják, emelkedni fog, mert a persa öböl gyöngyhalászata, melynél nyolcezer búvár foglalkozik, az idén igen soványul ütött ki. — Párisban az a hír jár, hogy gróf Beust a magánéletbe vonul vissza. — Düsszeldorfban a Heine születési házát Hüls Tivadar hentes vette meg hetvenezer márkáért. E gy ve reg. *** A kis cipő. Hölgyeinkre nagyon régen hozta forgalomba valami udvariatlan ember azt az élcet, hogy bármilyen kicsiny a cipőjük, mindig azt mondják, hogy »még mindig nagyon bő.« Igaz-e, nem tudjuk. De úgy látszik, ha igaz, nem csupán a mi szépeink sajátsága ez, mert erről szól már egy ősrégi keleti mese is. Egy szegény bagdadi cipésznek, úgymond a mese, gyönyörű felesége volt, ki azonban megunta a szűkölködő életet, a szultán kertjébe szökött és csakhamar a szultán kedvence lett. De a férj nyomra talált s tudva, hogy a szultán igazságszerető férfiú, egyenesen hozzá ment és visszakövetelte nejét. »Jól van, visszakapod, ha megismered és ő is elismeri, hogy férje vagy.« A fiatal cipész cselt gondolt: előhozta nejének egy papucsát. A szultán aztán elővezetteté nejeit, kik sűrűn lefátyolozva, hosszú sorban vonultak el a cipész előtt; köztük volt a szökevény is és férje azonnal ráismert karcsú termetéről, pici lábairól. »Ez az én nőm!« kiáltá. De a hűtelen egyetlen mozdulattal sem árulta el, hogy ráismert férjére. Ekkor a cipész homlokára üt és bocsánatot kérőleg a szultánhoz fordulva, hangosan mondá: »Oh, hogy is tudtam annyira tévedni! Ez nem lehet az én feleségem, mert ime, itt van papucsa, ezt pedig az a nő bizony föl nem tudná hozni«. Erre a hűtlen asszony hirtelen megfordult és mérgesen kiáltá: »Hazudsz! Tudod jól, hogy az a papucs még mindig nagyon bő volt nekem«. — És vissza kellett mennie férje szerény hajlékába. *** Leánynevelés — illatszerrel. A legújabb fölfedezés, melyet az amerikaiak a nőnevelés terén tettek, az illatszer alkalmazása. Az eredményről egészen komoly jelentést olvasunk. Hetvennyolc leánynyal tettek alapos kísérletet s arra az eredményre jutottak, hogy a mosusz alkalmazása szeretetreméltóságot, epedést és szép ruhák utáni vágyat fejleszt ki; de az utóbbi hajlam »talán« már megvolt és a mosust csak fokozta. A rózsaillat hatása kissé meglepő; ez tudniillik tartózkodóvá, megközelíthetetlenné teszi a leányt, tehát a nevelőintézetekben különösen ajánlható, főleg párosítva gerániummal, mely jellemszilárdságot kölcsönöz, míg az ibolya nyájasságot és ájtatosságot okoz. Határozottan óvakodni kell azonban a pacsulitól, mely könnyelműségre vezet. Európa csökönyösen konzervatív tanférfiai egyelőre, úgy látszik, nem gondolnak ez új nevelési módszer alkalmazására. *** Gyakorlati ajánlkozás. Egy amerikai lap a következő rövid hirdetményt közli: »Egy fiatal ember valamely csöndes, vagyonos házban állást keres — mint vő.« *** Név és jellem. A régi latin példaszó illusztrálására, hogy »nomen est omen,« egy külföldi lap a következő épületes összeállítást közli: a rablógyilkosnak, kit Angliában kivégeztek, Peace (béke) volt a neve ; a manhatteni bank kirablójáé Hope (remény) a legújabb chicagói rablógyilkosé Lamb (bárány) s a Pulman-féle szédelgőé már épen Angel (angyal) Ritka síremlék. Czenstochauban egy Adergold nevű milliomos gyárat építtetett s nemrég ott járt az épülőben levő falak között. Balsorsa vezette oda, mert egy óriási nagyságú faragott kő lezuhant a magasból és épen a gyáros fejére esett, ki szörnyet halt. Tetemeit nagy pompával eltakarították és sírjára azt a követ helyezték emlékül, mely halálát okozta. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Szerkesztői üzenet: „L’homme feillie.“ Az a német cím szóról szóra van leírva a berlini kiadás címlapjáról. Tehát voltakép a berlini Erler Hermanhoz kellett volna adresszálni a kifogást. Egyébiránt az idézett sor után ez is ott van, sat, jeléül, hogy annak a címnek folytatása is van.