Fővárosi Lapok 1879. szeptember (201-224. szám)

1879-09-14 / 211. szám

megengedte a szegedi kir. biztos. — Kolozsvárt­ ma Moldován Gergelytől szándékoznak előadni új népszínművet: »A­ szép Iliánna« címűt. — Az „Ob­­zor“ már előre melegen üdvözli a csatornázási ügy­ben Zágrábba menni szándékozó Türr tábornokot. — Csanádiban Mező-Kovácsházán ügető-verseny volt s a százforintos kehelyt Jakabffy Vilmos, a harmincforintost pedig Biró Lajos nyerték el. — Kuczka József 37-dik ezredbeli századost, ki több hó előtt, nagyobb pénzösszeg elsikkasztása után el­tűnt, a megyei csendlegények megtalálták s Nagyvá­radra bekísérték; nagy szokást eresztve lappangott a környéken. Bécsi hírek: *** A parlament palotája, mely most van épülőben, egyike lesz Bécs legnagyobbszerű monu­mentális épületeinek. Gróf Taaffe miniszterelnök e napokban megszemlélte az építkezést, mely igen gyor­san halad, úgyhogy már a belső berendezéshez is hozzá foghatnak. A palotában lesz nemcsak a képvi­­viselőháznak, hanem az urak házának gyülésterme is és még ez őszön az egész épület tető alá jut. Legszebb része lesz a pompás középcsarnok, mely huszonnégy, salzburgi márványból való monolith-oszlopon nyug­szik s gazdag aranyozással, freskóképekkel lesz dí­szítve. Esztendőre az osztrák parlament alkalmasint már beköltözik uj palotájába. *** Rudolf trónörököst, midőn e napokban Prágából Schönbrunnba érkezett, kellemes meglepe­­tetés várta szobájában. A trónörökös már rég óhaj­totta anyja arcképét leírni, de óhaja mindeddig telje­sítetlen maradt. Most schönbrunni lakosztályában készen találta Erzsébet királyné gyönyörű arcképét, melyet Raab festett s melyet a trónörökös magával visz Prágába. *** Bécsi hírek. Bismarck herceg tegnapi táviratok szerint szept. 20-án érkezik Bécsbe, két na­pig marad ott s ő felsége is fogadni fogja. — Taslid­­sában a Killics tábornok és Musztafa pasa közt föl­merült véleménykülönbséget már kiegyenlítették s e városban vegyes török és osztrák-magyar helyőrség lesz; csapataink tegnap reggel indultak tovább Prje­­polje felé. — Az „Italicae Res“ című röpirat ügyében egy félhivatalos communiqué jelent meg, mely szerint illetékes körök sem helyeslik, hogy Haymerle ezredes közrebocsátotta e vádiratot Olaszország ellen. — Bécs város h­átbérjövedelm­e tavaly 56,766,782 ftra rúgott, ötször annyira, mint Budapesté.­­ Nagy­ sik­kasztás gyanúja miatt fogták el tegnapelőtt Kagel Bertalant, a Ferdinand-északi vasút hivatalnokát, kire 70,000 ftot bíztak s ki azt állítja, hogy ez összeget tőle ellopták. K 1i 1 f 8 1­­1. *** A cár Varsóban. Sándor cár legutóbbi var­sói időzéséről igen jellemző tudósításokat olvashatni. A cár mindig nemcsak erős katonai fedezet alatt hagyta el palotáját, hanem meghatározatlan időben is, úgyhogy közvetlen környezetében is csak a leg­­meghittebb főemberek tudták, mikor és hová kocsiz ki. Az utcák néptelenek voltak, a közönség csoporto­sulásáról, üdvözlésről, mint ily alkalmaknál szokás, szó sem lehetett s bár a házak a rendőrfőnök »óhaj­tása« következtében föl voltak diszítve, a lakosság jéghideg maradt. Sőt az előkelő társaság még tovább ment és szándékosan kerülte a találkozást Sándor cárral, a­hol a cár kocsiját megpillantották, abból az utcából gyorsan elhajtottak. Gróf Zamojskynak még a cár megérkezése előtt tudtára adta gróf Kotzebue kormányzó, hogy a cár látni kívánja őt s vigasztalni azé­rt, hogy tavaszkor, mikor Zamojsky a nemesség és polgárság szerencsekívonatát Pétervárra vitte, nem fogadhatta el. De Zamojsky kitérőleg vá­laszolt, azt mondván, hogy a cárnak nem szükséges mentegetőznie alattvalójával szemben. A kormányzó által adott táncestélyen a lengyel nemességből alig néhányan jelentek meg s a cár csak néhány percig időzött. A Varsóban levő orosz tanulókat a cár ott­léte alatt a legszigorúbb rendőri felügyelet alatt tar­tották, a cár elutazásának napját és óráját pedig titokban tartották. Néhány hivatalnokon kivűl senki sem jelent meg a pályaudvaron, azokhoz pedig a cár egyetlen szót sem intézett, csak fejével bólintott s gyorsan beült a kocsiba. Szentpétervárig aztán két­ségkívül elmélkedett, milyen szép dolog az: szeretett uralkodónak lenni! *** A párisi nagy­operában hetenkint most rendesen három előadást tartanak: hétfőn, szerdán és pénteken, kivételképen néha vasárnap is van elő­adás. Ez évi március, ápril, május és június hónapok­ban összesen csak ötvenegy előadás volt, melyek alatt tíz dalmű és egy ballet került színre; adták pedig: a »Bűvös vadász«-t és »Yedda« balletet tizenegyszer, »Lahor királyá«-t nyolcszor, »Az afrikai nő«-t nyolc­szor, »Faust«-ot ötször, a »Hugenották«-at ötször, »Don Juan«-t ötször, a »Zsidónő«-t négyszer, »Polyeukté«-t kétszer, a »Prófétá«-t kétszer, »Ördög Róbert«-et egyszer. 1017 *** Az angolok bajai Ázsiában szaporodnak s alig érkezett meg a kabuli vérengzés hire, már más oldalról, Birma felől is bonyodalom fenyeget. A bir­­mai király már rég óta nem titkolja ellenséges érzüle­tét s most végre az angol követség sietve elutazott Birmából, mert tartania kellett a király erőszakosko­dásától. Az indiai angol kormány egyelőre csak az afgán kérdést akarja elintézni. Hivatalos tudósítások szerint a Kabul felé indított csapatok már Sutargar­­danba értek s az alkirály reméli, hogy Roberts tá­bornok 6500 emberrel rövid idő alatt elfojtja a láza­dást. Jakub khán az angolok iránt barátságos visele­tet tanúsít s maga kéri segélyüket, de másrészt az afgán papok mindenfelé a szent háborút prédikálják s igy még kétséges, vájjon csakugyan könnyű lesz-e elfojtani a lázadást. *** A monacói fejdelenigének, ki férjétől válni s egy magyar mágnáshoz (ifj. Festetich Tasziló gr.) férjhez menni szándékozott, a szent atya levelet irt, felkérve őt, mint az egyház hű lányát, hogy ne bot­­ránkoztassa meg a világot s maradjon férje oldalán. Nizzából azt írják, hogy e levél igen meghatotta a hercegnőt, a­ki rögtön lemondott a válás szándé­­káról. *** Cobden Rikhárd és Magyarország. Pá­risban e napokban Salis­ Schwabe asszony »Richard Cobden« címmel könyvet adott ki, mely leveleket tartalmaz a nagy angol államférfiútól, továbbá kü­lönféle jegyzeteket utazásairól, egyes mondásait sat. Számos adatot tartalmaz e könyv arról is, mily őszinte rokonszenvet érzett Cobden Magyarország iránt. Háza — mint egyik levelében maga irja, — mindig nyitva volt a magyar menekültek előtt s számukra ő gyűjtött legtöbb segélypénzt. Kossuth Lajosról nagy melegséggel nyilatkozik, mint óriási tehetségű fér­fiúról. Midőn a porta őrizet alá helyezte a magyar menekülteket, Cobden kijelentette, hogy a londoni török nagykövetnek még névjegyét sem küldi át, míg a porta a magyarokat szabadon nem bocsátja. »Én beváltottam szavamat — mondá később — és át nem léptem a követ küszöbén. Ha mindenki így cseleked­nék, sem a török kormány, sem más hatalom nem da­colhatna sokáig a közmegvetéssel.« *** A kivándorlás Észak-Amerikába mindin­kább növekedő arányokat ölt s bár sokszor fölhang­­zanak intések, hogy az új világrészben sem várja Eldorado az ó-világ elégületleneit s bár több európai állam kormánya a kivándorlást minden módon nehe­zíti, mégis folyton szaporodik az új hazát keresők száma. Néhány érdekes szám mutatja, mily óriási arányokban növekszik e kivándorlás. A század elején a kivándorlók száma még igen csekély volt, pl. 1817- ben mindössze csak 22,940. Azóta gyorsan növeke­dett, különösen azonban 1848 óta. Ez évtől, 1877-ig 8,094,160 idegen telepedett le az Egyesült­ Államok­ban, tehát évenkint közel két millió s ekkor az euró­pai kormányok megdöbbenvén, korlátoló intézke­désekhez nyúltak. De a hatás épen az ellenkező volt. Ugyanis 1877 május havától 1879 március végéig, tehát nem egészen két év alatt 5,732,183 kivándorló szállt partra New-Yorkban, több, mint azelőtt tizenöt év alatt! Igen tanúságosak a népvándorlók nemzeti­ségét mutató adatok. Az említett két év alatt kiván­­dorlottak közt volt 2,165,232 német, 2,020,071 izlandi, 742,271 angol, 161,537 skót, 124,703 svéd, 110,853 francia, 85,946 svájci, 50,581 olasz, 49,097 norvég, 40,103 hollandi, 28,086 orosz sat. A kivándorlóknak tehát majdnem fele a német birodalomból való s az írekkel együtt az egész számnak négyötödét képezik. *** Külföldi hírek. Dr. Szinnyei József fia­tal tudósunk most Helsingforsban időz, hol, mint a »Morgenbladet« írja, három hónapot szándékozik töl­teni, hogy tovább tanulmányozza a finn nyelvet, me­lyet — úgymond a nevezett lap — már eddig elég csodálatosan annyira elsajátított, hogy majdnem aka­­dálytalanul tudja magát kifejezni. — A madridi ki­rályi palotában már több száz munkás dolgozik a termek új díszítésén s az ebédlő, hír szerint, fényre nézve minden hasonló termet túl fog haladni. — Az egyptomi alkirályt jövő csütörtökre várják Konstan­­tinápolyba s a szultán két hadsegédét küldte elébe egészen a Dardanellákig. — A görög-török alkodo­­sok ismét jobbra fordultak s Görögország hajlandó lemondani Janináról, ha a porta ennek fejében át­enged egy nagyobb szigetet az Archipelagusban. — A balkáni keresztyén fejd­elmek, Milán , Mik­lós, Sándor és Károly október első felében fognak Nisben találkozni, hogy közös érdekeikről tanácskoz­zanak. — Földrengést éreztek e napokban Lyonban ; a rengés két másodpercig tartott. — Dr. Heinrich G. budapesti egyetemi tanár »Bánk-bán« tanulmányát újabban a berlini «Nat. Ztg.« is tüzetesen ismerteti s egyúttal felsorolja, mily hálás tárgyakat kapott a német költészet a magyar történelemből. — Belg­­rádban nagy készületek történnek Miklós monte­negrói és Sándor bolgár fejdelemek fogadására, kik egyszerre tesznek ott látogatást; azt is tervezik, hogy a Balkán-félsziget keresztyén fejdelmei minden évben találkozzanak egyszer s az összejövetelnél a román fejdelem is jelen legyen. — A berlini világkiállí­tásból, újabb hírek szerint, semmi sem lesz, mert ille­tékes körök az eszmét nem pártolják. — Westem­ann, a nevét viselő jeles havi folyóirat tulajdonosa, Wies­­badenben meghalt. — Vancorbeil, a párisi nagy opera igazgatója, Busetóba utazik Verdihez, kit rá akar bírni, hogy egy új dalművét a párisi operának engedje át. — Rossini hagyatékából, melyet az el­hunyt zeneköltő Páris és Pesaro városoknak hagyott, szülővárosa Pesaro 1,736,912 frankot kapott. — Rétik bej, Ozmán pasa fia s a szultán veje, helytartói állást kap. — Tatar-Bazardsikban, Bulgáriában, a bolgárok fölgyujtották a Piribei Djamissi mecsetet, az oltásra odasietett törököket megtámadták s hat törököt megöltek, többeket pedig megsebesítettek. — A keleti gyöngyök ára, mint mondják, emelkedni fog, mert a persa öböl gyöngyhalászata, melynél nyolc­ezer búvár foglalkozik, az idén igen soványul ütött ki. — Párisban az a hír jár, hogy gróf Beust a ma­gán­életbe vonul vissza. — Dü­sszeldorfban a Heine születési házát Hüls Tivadar hentes vette meg het­venezer márkáért. E g­y v­e r­e­g. *** A kis cipő. Hölgyeinkre nagyon régen hozta forgalomba valami udvariatlan ember azt az élcet, hogy bármilyen kicsiny a cipőjük, mindig azt mondják, hogy »még mindig nagyon bő.« Igaz-e, nem tudjuk. De úgy látszik, ha igaz, nem csupán a mi szépeink sajátsága ez, mert erről szól már egy ősrégi keleti mese is. Egy szegény bagdadi cipésznek, úgymond a mese, gyönyörű felesége volt, ki azonban megunta a szűkölködő életet, a szultán kertjébe szökött és csak­hamar a szultán kedvence lett. De a férj nyomra talált s tudva, hogy a szultán igazságszerető férfiú, egyenesen hozzá ment és visszakövetelte nejét. »Jól van, visszakapod, ha megismered és ő is elismeri, hogy férje vagy.« A fiatal cipész cselt gondolt: elő­hozta nejének egy papucsát. A szultán aztán elő­­vezetteté nejeit, kik sűrűn lefátyolozva, hosszú sorban vonultak el a cipész előtt; köztük volt a szökevény is és férje azonnal ráismert karcsú termetéről, pici lábairól. »Ez az én nőm!« kiáltá. De a hűtelen egyetlen mozdulattal sem árulta el, hogy ráismert férjére. Ekkor a cipész homlokára üt és bocsánatot kérőleg a szultánhoz fordulva, hango­san mondá: »Oh, hogy is tudtam annyira tévedni! Ez nem lehet az én feleségem, mert ime, itt van papucsa, ezt pedig az a nő bizony föl nem tudná hozni«. Erre a hűtlen asszony hirtelen megfordult és mérgesen kiáltá: »Hazudsz! Tudod jól, hogy az a papucs még mindig nagyon bő volt nekem«. — És vissza kellett mennie férje szerény hajlékába. *** Leánynevelés — illatszerrel. A legújabb fölfedezés, melyet az amerikaiak a nőnevelés terén tettek, az illatszer alkalmazása. Az eredményről egé­szen komoly jelentést olvasunk. Hetvennyolc leány­nyal tettek alapos kísérletet s arra az eredményre jutottak, hogy a mosusz alkalmazása szeretetreméltó­­ságot, epedést és szép ruhák utáni vágyat fejleszt ki; de az utóbbi hajlam »talán« már megvolt és a mosust csak fokozta. A rózsaillat hatása kissé meglepő; ez tudniillik tartózkodóvá, megközelíthetetlenné teszi a leányt, tehát a nevelőintézetekben különösen ajánl­ható, főleg párosítva gerániummal, mely jellemszi­lárdságot kölcsönöz, míg az ibolya nyájasságot és ájtatosságot okoz. Határozottan óvakodni kell azon­ban a pacsulitól, mely könnyelműségre vezet. Európa csökönyösen konzervatív tanférfiai egyelőre, úgy lát­szik, nem gondolnak ez új nevelési módszer alkal­mazására. *** Gyakorlati ajánlkozás. Egy amerikai lap a következő rövid hirdetményt közli: »Egy fiatal em­ber valamely csöndes, vagyonos házban állást keres — mint vő.« *** Név és jellem. A régi latin példaszó illuszt­rálására, hogy »nomen est omen,« egy külföldi lap a következő épületes összeállítást közli: a rablógyilkos­nak, kit Angliában kivégeztek, Peace (béke) volt a neve ; a manhatteni bank kirablójáé Hope (remény­) a legújabb chicagói rablógyilkosé Lamb (bárány) s a Pulman-féle szédelgőé már épen Angel (angyal­) Ritka síremlék. Czenstochauban egy Ader­­gold nevű milliomos gyárat építtetett s nemrég ott járt az épülőben levő falak között. Balsorsa vezette oda, mert egy óriási nagyságú faragott kő lezuhant a magasból és épen a gyáros fejére esett, ki szörnyet halt. Tetemeit nagy pompával eltakarították és sír­jára azt a követ helyezték emlékül, mely halálát okozta. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Szerkesztői üzenet: „L’homme feil­lie.“ Az a német cím szóról szóra van leírva a berlini kiadás címlapjáról. Tehát voltakép a berlini Erler Hermanhoz kellett volna adresszálni a kifo­gást. Egyébiránt az idézett sor után ez is ott van, sat­, jeléül, hogy annak a címnek folytatása is van.

Next