Fővárosi Lapok 1879. október (225-251. szám)

1879-10-02 / 226. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 226-dik számához. pétyi vagy ipeki pátriárkánál, Maximnál, 1663-ban je­lentkezett. A pátriárka a nagyreményű fiatal­embert mint szerb vajdát üdvözölte s ilyenné fölszentelte. Brankovics mind Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek, mind I. Leopold császárnak hasznos szolgálatot tett török követségekben, a legnagyobbat az utóbbinak mégis azzal, hogy Budának 1686-ban, Belgrádnak és Szendrőnek 1688-ban történt visszavétele s a török­nek a magyar Duna mellékéről való kiűzetése után sok ezer szerbet, különösen az ipeki pátriárkát Cser­­novics Arzént és 36,000 családot előkészíté, hogy a török uralom alól Leopold császáré alá költözzenek. Az Albánia-, Bosznia-, Dalmácia- és Szerbiából ki­költözött több százezer szerb, bunyevác, sokác, bos­­nyák, főleg Szerémben, Bácsban, Baranya, Tolna, Fehér megyében szállott meg. Brankovics György, a miért a szerbeket a töröktől Leopold császárhoz haj­­lító, grófi rangot és az 1687-diki magyar országgyű­­len indigenatust nyert; 1690-ben mindazáltal, után ama gyanúból, hogy az Erdélybe tört Tökölivel és a diadalmasan előnyomuló Köprili Ahmed nagyvezé­rei, ki Szendrőt, Belgrádot a császáriaktól visszavette, egyetért. (Csernovics pátriárka viszont a császáriakkal való egyetértése miatt félvén a török bosszújától, sietett övéivel a császár védelme alá.) Lajos bádeni őrgróf Kladovánál elfogta s Bécsbe, innen pedig Csehországba, Eger várába kisértette, hol 21 évi tisztességes fogsága után, 1711-ben halt meg. Fog­sága alatt megirta Szerbia történetét s e művet je­lenleg a karlovici könyvtárban őrzik. Csernovics pát­riárka gyakran kérte a bécsi kormánytól a fogoly vajda szabadon bocsátását, de mindannyiszor azzal utasították el, hogy a vajda fogsága az állam ér­dekében szükséges, g­ratio status sic exigit. Csernovics a maga népe számára a Leopold császárral 1690-ben kötött szerződésben szabad val­lásgyakorlást és a pátriárkának s vajdának szabad választását kötötte ki. De a bécsi kormány politikája és a kath. papok térítési buzgalma miatt egyik pont sem ment teljesedésbe. Brankovics vajda életben, de fogva lévén, Monaszterljt választották alvajdának. Utána 1848-ig, midőn Suplikac vajdában e cimet nehány hónapra fölújították, ismét és máig is meg­szűnt a magyar állam politikai egységét háborgató szerb vajdaság címe ; Csernovics halála után pedig 1706-ban a pátriárka cím, minthogy a pápa a hajdan vele egyrangú címet nem tűrheté, szintén megszűn­vén, a rasciana gens — utóbb u. n. illyr nemzet — magyarországi főpapjának metropolita vagy érsek cimet engedélyeztek. A pátriárka cimet, melyet a konstantinápolyitól függetlenül a hatalmas Dusán cár 1346-ban adott az ő országa ipeki vagy pétyi fő­papjának, a magyar szerbek 1848-ban ismét fölujíták s ezt máig gyakorolják. Radonai Mátyás pécsi püspök 1690. jan 18-án az ő püspöki megyéjében létező két archimandritát, hét pópát és tizenkilenc rác kapitányt a jezsuiták pécsi templomában szerződésileg kötelezte, hogy a római egyház hitformáját, a szent léleknek az atyá­tól s fiútól való származását ismerjék el, a római pápának, mint Krisztus helyettesének és szent Péter utódának engedelmességet fogadjanak, továbbá, hogy a római és keleti szertartású papok legalább három­szor egy évben, egymás templomában, mindegyik a maga rítusa szerint, misézhessenek, s hogy a rácok az ő papnövendékeiket a jezsuitákra bizzák. Az erősza­kos térítések miatt 1705-ben a szerémi rácok Pécset földúlták, tizenhat jezsuitát és kath. papot megöltek. A kuruc háború után pedig különösen a kevéssel az­előtt Tolnába költözött rácok, nehogy az uj földes­urak parasztrobotra szorítsák őket, a Szerémbe vagy a Száván túlra költöztek, úgy hogy az utolsó szekcsői püspöknek, Nikanornak halála után Tolnában ma­radt két s Baranyában maradt tizennégy egyházköz­séget 1730-ban a budai püspökségbe olvasztották be. A kath. vallásra való térítgetés és a szabadal­mak sérelme miatt Szegedinec Péter 1735-ben, Aradon Békésben lázadást indított. A lázadókat leverték, de pár év múlva sok ezer szerb elhagyván Magyarorszá­got, Dél-Oroszországba költözött, a Deneper melletti Új-Szerbia nevű telepre. E gyarmatból származott az 1849-ki harcokból is emlékezetes Paskevics herceg. A szerbeknek az osztrák öröklési és hétéves háborúban kitüntetett szolgálatait Mária Terézia méltányolván, 1771-ben részekre a magyar kancel­lária mellett egy fiók illyr kancelláriát rendezett be; nemzeti és egyházi belügyeik elintézésére pedig meg­engedte, hogy koronkint, a nemesi, papi és katonai rendből, összesen hetvenöt képviselőből álló kongresz­­szust tarthassanak az érsek elnöklete és egy királyi biztos felügyelete alatt. A kongresszusi tagok számát 25 papi és 50 világi képviselővel, máig föntartatják. Az 1848-ks francia forradalom által felköltött euró­pai átalános izgalomban a magyar szerbek rövid időre kinyerték a szerb vajda és pátriárka címének vissza­állítását, sőt az általuk annyiszor sürgetett külön szerb vajdaság tartományát is Bácsban és a temesi bánságban. Minthogy azonban a különféle nemzeti­ségek közt elszórtan lakó szerbek, ha egy tömegben laknának is, a magyar államban külön államot nem képezhetnek, a részekre egyébként is csak név szerint fölállított politikai közigazgatás, 1860-ban megszűnt, de a saját kongresszusuk által készített egyházi szer­vezetet 1868-ban a magyar országgyűlés jóvá­hagyta. Ez alkalommal egyszersmind a száz évvel ezelőtt a karlovici szerb patriárka-érsek alá rendelt erdélyi keleti szertartású oláh püspökség érseki rangra emel­tetvén, nemzetiség szerint elkülönöztetett. Mind­a mellett a román nemzetiségű erdélyi érsek a buko­vinai, aradi, karánsebesi keleti szertartású püspökök, valamint nem sokára a boszniai érsek is három püs­pökével, a karlovici pátriárka suffraganeusaivl tekin­tetnek. A magyar-szerb egyház, a karlovici pátriárka egyházfősége alatt, ezen kivűl hat eparchiára — püspökmegyére — oszlik: a budai, bácsi, károlyvári, pakráci, temesvári és verseci püspökökkel. Ezek kö­zül az öt elsőt 1700 táján maga Csernovics Arzén szervezte; a két utóbbit a Temesköznek 1718-ban történt visszafoglalása után állították föl. Ez alka­lommal a belgrádi püspökség is 1740-ig, a meddig t. i. Szerbia III. Károly magyar királyt uralta, ide tartozott. A hét egyházmegye összes népessége Bos­­manac István szerb neuzinai lelkésznek tavaly kiadott schematizmusa szerint 911,719, a magyar kormány által 1868-ban kiadott egyház­szervezet és összeírás szerint pedig 931,188 lélekből áll; ebből Slavonia- Horvátországra 490,750, Magyarországra 420,969 lélek esik. Az 1871-ki kongresszus alkalmával, a 39 esperességben és nyolc nagyobb egyházközségben 944,030 lélek íratott össze. A hét egyházmegye közt terjedelmére legnagyobb a budai püspökség, de csak két esperességgel és ebbe 19,729 lélekszámúsul. A magyar korona alatt élő szerbek egy negyedét te­szik a Szerbia, Bosznia, Albánia-Montenegro, Her­cegovina, Dalmáciában lakó keleti ritusú szerbeknek; mig a velők egynyelvű r. kath. vallású horvátok, ugyanazon tartományokban közel másfél milliót szá­mítanak. Monostor van huszonöt, 3—7 szerzetessel s 10—40 személyből álló, a gazdasági földek művelé­sére szükséges cselédséggel. 12 monostor van a sze­­rémi u. n. fruska-gora,fekete hegység kies vidékű déli lejtőin, a pátriárka felügyelete alatt; a többi szerte a püspökségekben. A szerémi Athos monostorai közt legelső Krusedol, alapító a XV. században Bran­kovics Maxim metropolita. Itt nyugosznak az ő, vala­mint fivérei: István és Jován despoták hamvai és Csernovics Arzéntől mindannyi pátriárka és metropo­lita. Ide hozta Raskovics Athanáz ezredes 1744-ben Egerből Brankovics György despota tetemeit; ő maga is ide temetkezik. Ide kívánt temettetni Obrenovics Milos szerb fejedelem neje, kinek emlékkövén e sir­­irat áll: az én kedves atyámnak Ljubicának, Mihály herceg. Apovo monostor rejti szent Tyronus martyr ereklyéit, melyeket itteni kalugyerek titkon Tökölről hoztak ide. Vrdnik v. Ravanica; ide rejték el a török elől, a Rigómezőn 1389. jan. 15-kén elesett Lazarevics knéz tetemeit; itt őrzik palástját, poha­rát, kardját. Jaz­ak; itt meg az utolsó szerb cár Nemanics Uros tetemeit őrzik. Sisatovac; 1523- ban a szerb-zicsi monostor ide költözött kalugyerei alapítók. 1543-ban Siklósról ide hozták szent Szil­­janovics István meg nem rothadt tetemeit bronz­­koporsóban. A bács­kovili zárdát, mint föntebb meg­­jegyzők, szt. Szabbás alapította, az 1849-ki polgár­­háborúban leégett; fölépítésére király ő felsége 12,000 ftot adott, Oroszországból pedig 5000 ft. gyűlt be. A tolna-grábóci kolostort Mérei Mihály szegszárdi apát földesúr alapítá újra, 1700 táján — mint írja — az e vidéki vadrácok szelidítésére, a a Ráckeviből áttelepített kalugyerek által. A püspöki­ Ethnografiai tekintetben föltűnő jelenség, hogy a szerbek, és a velők egy hiten levő görögök és cincárok, kik még e század elején is Magyarország s kivált a budai szerb püspökmegye népesb városaiban a kereskedést majd­nem kirekesztőleg űzték, fogyton-fogynak s immár kihaló­ban vagy a katholikusok közt fölolvadóban vannak, és helyöket mindenütt a gyorsan fölszaporodó élelmes­ zsidók foglalják el. Mária Terézia, a Macedóniából hazánkban kereskedést űző görögöknek és cincároknak az itten gyűj­tött pénz hazaküldözgetését eltiltván, azok itt megtele­pedtek s a rokonhittr szerbekkel egyesülten, vagy maguk is, Budapesten, Esztergom, Vác, Komárom, Kecskemét, Eger, Miskolc, Tokaj, Karcag, B.-Gyarmat, Szentes, H.-M.­­Vásárhely, Dunaföldváron s megannyi népesb árufogó he­lyeken központi templomokat építenek, hová a vidéki fal­vak görög boltosai, az u. n. Antal­, István , Gergely deákok, ünnepeken be-belátogattak. A templomok, a gazdag alapí­tók adományaiból díszesen fölszerelve még állanak, de nép hiányában üresen, még ünnepeiken is. Ismeretes az ado­ma, mely ötven év előtti időről szól: »Hová viszed azt az Abraham zsidót ?« »Kabára görögnek !« A jezsuiták, a múlt század elején Eresén, Tökölön, Perkátán a szerbeket a kath. vallásra téríték. Rác-Almásról, a jelen század elején, százötven rác család, a földes urakkal meg nem egyezhet­vén, Újvidékre költözött, hol egy utca rólok máig Almás nevet visel. kök rendesen abban a monostorban temetkeznek, hol szerzetessé szentelték fel őket. Az atyák hitbuzgósága s virágzó vagyoni hely­zete nemcsak a templomok, monostorok építésében, parochiák alapításában, hanem fényes pénzalapítvá­nyok letételében, és ezek hit kezelésében s fölgyara­pításában is tündökölt. E dicséret azonban a jelen nemzedéket kevésbbé illeti, mert egy túlzó párt az alapítványok egy részét politikai célokra veszteget­vén, a magyar kormánynak az alapítványok kezelé­sében való szigorú felügyeletét tette szükségessé. A nemzeti s vallási alap, melyet Karlócán és Újvidéken kezelnek, túlhaladja a négymillió forintot. Ebből há­rom millió ft. egyházi alap, melyből egyébiránt a karlóci papnöveldét és gymnáziumot úgyszintén az újvidéki gymnáziumot és a zombori tanítóképezdét is tartják fenn. A magánalapítványok közt kitűnik Tököli Szabbásé, egyik 100,000 fttal, mely 1842-től már 370,000 ftra nőtt, a katonai akadémiában, és egy másik 401,000 fttal a pesti egyetemen tanuló szerb ifjak javára. E jeles Mecénás a magyar akadé­miára is hagyott 2000 ftot, és a debreceni ref. kollégium énekkara javára, hogy évenkint Szab­bás napján, jan. 26-kán, az ő emlékére dalünnepet tartson. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy midőn 1790-ben II Leopold király Pozsonyban magyar országgyűlést, Temesvárott pedig szerb nemzeti gyű­lést tartott, s amott a magyar nemességnek némely hevesb képviselői a József császár által kiváltságai­kon elkövetett sérelmek fölött elkeseredve, azt kiabál­ták: megszakadt a trónöröklés láncolata! Ugocsa nem koronáz !, emitt pedig a temesvári szerbek viszont ama bevelkedők ellen 40,000 fegyveres szerb talpra­­állítását ajánlották: idősb Tököli Szab­ás egy a ke­délyeket mérséklő szép beszédben a szerbeket figyel­­mezteté, hogy a magyarok földön laknak, s illik, sőt szükséges, hogy a közhaza javára, a közös fejedelem s törvények védelme alatt együtt működjenek. — A szerb matica alapja: 85.000 ft. Szegény tanulók föl­­segélésére szánt több alapítvány közt áll Bolla Péteré 16.000 fttal. Ha jól emlékezem, ez a Hajdu-Dorogról származott orosz tábornok a debreceni ref. főiskolá­nak is tett ily alapítványt. A hosszas francia háború 1793 és 1799-dik éveiben a szerb templomokból és monostorokból a kincstár szükségeire kiadott arany és ezüst edényekért a kincstár által megtérített közel 10.000 ft, jelenleg 44.000 ftra gyarapodott. A köztünk lakó közel egymilliónyi szerbek e történeti s vallásszervezeti rövid ismertetésével, a hono­s népismeretnek véltem némi szolgálatot tenni. Hőke Lajos. 1085 * Fővárosi hírek. * Nevezetes fölfedezés. Fraknói Vilmos, ki történelmi kutatásaiban valóban a »szerencse gyer­meke,« közelebb Krakóban járván, ott egyik könyv­tárban tizenötödik századi magyar nyom­tatványt talált. Az eddig ismert legrégibb magyar nyomtatvány: Komjáti Benedek »Szent Pál levelei« 1532-ből való. Ez pedig, mely úgy látszik Komjáti eredetije volt s körülbelül félszázaddal régibb, egy lapnyi gót betűkkel nyomtatott töredék Szent Pál le­veleinek ama régi kiadásából, mely Nyaláb várában Perényiné birtokában volt. Toldy Ferenc e nyaláb­vári régi bibliát kéziratnak hitte s most világos, hogy nyomtatás volt. Ekkér a Fraknói fölfedezése a ma­gyar nyelvi nyomtatás kezdetét majdnem félszázaddal viszi előbbre. S ebben áll miveltségtörténeti fon­tossága. * A Sámler-utca — hosszú szünet után — má­tól fogva ismét a politikai világ figyelmének egyik főpontja lesz. A képviselőház első ülése ma d. e. ti­zenegykor kezdődik. A főrendi ház is fog ma ülést tartani a múzeumban. * Az első hangverseny. Maholnap megindul a zene-saison a redoute termeiben. Az első, ki a kez­det bajaival dacolva beköszöntött, egy búcsúzó fiatal lányka, Herman M a­r i­s­k a kisasszony , ki Bécsbe megy, hogy a hegedűjáték művészetében (melyben már is sokra vitte,) tovább képezze magát. Szépszámú közönség gyűlt össze s a hallgatók közt volt b. Kemény Gábor miniszter is, ki a zenének nagy barátja. Herman kisasszonyt, midőn fekete bársony csokorkákkal díszített fehér ruhájában kilépett, taps­sal fogadták. Három darabot játszott, derék mestere, Huber Károly zongorakisérete mellett. Beh­et 7-dik hangversenyében szép technikai képzettséget tanúsí­tott s kettős fogásai kiválóan tiszták voltak. Az Allard »Troubadour« ábrándjában s Huber »Magyar áb­­rándjá«-ban (»Repülj fecském« sat.) érzést is önte a dalokba. Azt hisszük, hogy e fiatal leány jövőjéhez méltán kötnek szép reményt. A műsor minden száma változatlan maradt. Drescher Raimond lágy vadász­­kürt-játéka (Spohr »Rózsá«-ja és Schubert »Ave Máriá«-ja,) Schweida R. zongora-előadása (a Weber­­féle »Szender dal,«) Dévay Janka k. a. éneke (a »Faust« ékszeráriája,) Gassi erőteljes előadása (Mihalovics mesterkélt »Mondnacht«-jában s Liszt »Oh, quand je dors« dalában, ez utóbbi záradékában mesterileg alkalmazott fej hanggal) s Márkus Emilia

Next