Fővárosi Lapok 1880. november (252-275. szám)

1880-11-05 / 254. szám

1261 * A Tarczy-jubileum. (I.) Pápán ma az öröm és kegyelet ünnepét ülik: Tarczy Lajosnak, tudományos irodalmunk egyik érdemes veteránjának félszázados tanári jubileumát. Az ünnepélyt a dunántúli helv. hitv. egyházkerület rendezi, melynek pápai főiskolájánál immár egy fél­század óta áldásosan működik a jubilaris ; de az ünne­pélyre nagy számmal siettek az érdemes férfiú volt­­tanítványai, tisztelői a fővárosból és az ország többi részéből is. Tarczy Lajos Komárommegyében Hetényen 1807. december 6-án született s 1830-ban lett a szám­tan segédtanára a pápai kollégiumban. A következő két évben tanulmányai kiegészítése végett Bécsben és Berlinben időzött s visszatérve, elfoglalta a Márton­­ István halála által megürült bölcsészeti és természet­­tani tanszéket. Ez időtől fogva a pápai főiskola törté­nete szoros összefüggésben áll a Tarczy Lajos műkö­désével. Számos reformot kezdeményezett minden irányban; nagyrészt neki köszönhető a főiskolai nyom­da létrejövetele, az ő buzdítására alakult meg az ifjú­ság önképző-egylete, melynek több éven át buzgó elnöke volt s jelentékeny része volt abban, hogy a fő­iskola félreeső régi épülete helyébe a város szebb ré­szében díszes új épületet emeltek. Mint tanár előadá­sainak világossága, élénksége és érdekessége által tűnt ki s az ifjúságnak egyúttal jóakaró barátja volt, ki a szeretet kapcsával is magához fűzte tanítványait. Eleinte a bölcsészetet adta elő s ő volt hazánkban az első, ki Hegel rendszerét tanította. E miatt a régi rendszer hívei hevesen megtámadták s miután Tarczy 1836-ban a »Tudományos Gyüjtemény«-ben a táma­dást sikerrel visszaverte, a vitát átvitték a tudományos térről az egyházkerület zöld asztalára. Itt a Márton István által előadott Krugféle rendszer hívei többség­ben lévén, a hegeli bölcsészet tanítását eltiltották. Erre Tarczy elhagyta a bölcsészeti tanszéket s a fizika­­és mathematika tanítását vette át. Tudományos mű­ködése is azontúl főleg e térre esik. Első nagy művét, »Természettan«-át 1838-ban adta ki két vastag kötetben s az akadémia e művet a kétszáz­ aranyas nagy díjjal jutalmazta, Tarczyt pe­dig levelező tagnak választotta. A következő években aztán még számos munkája jelent meg, nevezetesen: »Népszerű égrajz«, »Elemi ismeretek a természettu­dományról«, »Elemi szaktudomány« s e műveiért az akadémia már 1840-ben rendes tagjává választotta. A következő évben adta ki a »Tiszta mértan elemei«-t, ezt követték az ötven aranynyal jutalmazott »Népsze­rű természettan« öt füzetben, a »Kis természettan« három füzetben, a »földtan« sat. Ezenkívül számos dolgozata jelent meg a folyóiratokban, sőt az akkori szépirodalmi lapok számára is irt és egy szépészeti dol­gozatával jutalmat nyert a Kisfaludy-társaságnál. Ily sokoldalú és gyümölcsökben gazdag tevé­kenység után Tarczy Lajos, hajlott kora dacára még mai nap is lankadatlan erővel és ifjúi hévvel működik. A múlt iskolai évben ő volt a főiskola igazga­tója, elődásai pedig ma ép oly vonzóak és tanulságo­sak, mint ötven évvel ezelőtt. A protestáns tanügy érdekében is mindenkor buzgó tevékenységet fejtett ki, tagja volt a régebben működött tanügyi bizottságnak s a dunántúli kerület újra megválasztá az újon szervezett egyetemes tanügyi bizottságba, melynek ülésein irányadó befolyást gya­korol. Őszinte tisztelet és szeretet környezi az érdemes tanárt és tudóst s az üdvözlő és elismerő nyilatkoza­tok, melyek ma feléje hangzanak, méltó jutalmai egy hosszú élet sikeres munkásságának. Fővárosi hírek. * A budai királyi palotában tegnap mintegy nyolcvanan jelentek meg kihallgatásra a királynál, ki reggel fél hét órakor jött be Gödöllőről. A kihallga­tás délelőtti tíz órától tizenkettőig tartott s többi közt jelentkeztek Tisza Lajos szegedi kir. biztos, Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát, Bittó István sat. Tisztelgett a sorhadi és honvédségi tisztek özvegyei és árvái javára létesített Ferenc József-alapítvány egyik igazgatója, Kählig őrnagy is, előterjesztve ő felségének ama nagy sétahangverseny műsorát, melyet az alap javára, Erzsébet királyné nevenapja alkalmá­ból e hó 20-án, a redoute termeiben rendeznek; e hang­versenyben másfélszáz tagból álló katonai zenekar fog közreműködni. — A király ma és holnap is Budán marad s csak vasárnap, a lóverseny után, tér vissza Gödöllőre. — Tegnap este volt a delegáció tagjainak adott első udvari ebéd, melyben hetvenen vettek részt. * Az osztrák delegáció tegnap megkezdte tel­jes üléseit s a külügyi költségvetés tárgyalásánál K. Hübner nagyérdekű beszédet mondott. A régebben, tudvalevőleg, jelentékeny szerepet játszott s világ kö­rüli útjáról kiadott műve által is híres diplomata két sötét pontot lát a politikai láthatáron: a Kelet és Franciaország felől. A keleti kérdésre nézve az a meg­győződése, hogy keleti kérdés csak akkor létezik, ha a hatalmak akarják. Kívánja, hogy a keleti kérdés mi­előbb napoltassék el bizonytalan időre, Európa ne avatkozzék bele folytonosan Törökország dolgaiba, ne keserítse el a mohamedán világot, térjen le arról az útról, melyre most Gladstone vezette s mely az ököl­jog felé vezet. Azt hiszi, Anglia és Oroszország is ráállanak a keleti kérdés elodázásába. Azután ajánlotta, hogy monarchiánk csatlakozzék szoro­sabban Oroszországhoz és Németországhoz ; ez fő­leg Magyarországon népszerűtlen eszme ugyan, de b. Hübner nem is afféle szent szövetségre gondol, hanem csak egyetértő eljárásra a két nagy veszély ellen, melyek egyike, a keleti kérdés, a másik Franciaor­szág magatartása. Gambetta, ki most mindenható, odáig ment, hogy mint III. Napóleon, csak a külhá­­borúban fogja menedékét kereshetni. A révanche Né­metország ellen, lesz a jelszó, de e háború egyúttal harc lesz az egész monarchikus Európa ellen. Ez el­len szükséges a konzervatív hatalmak szövetkezése. * Magyar művészekhez. A berlini operaház­ban, a jószívű Vilmos császár engedélyéből, e hó 14-én matinéé lesz a Budapestről »elűzött« német színé­szek javára. Aznap a mi magyar művészeink is ren­dezhetnének egy nagy hangversenyt a jószívű Vilmos császár kormánya által Elzászból kiűzött francia színészek javára. * A hivatalos lapból. Király ő felsége a soproni konventnek a Szent-Mihályról nevezett plé­bánia-templom részére szükséges két harang átönté­­sére kétszáz ftot, a horpácsi róm. kath. hitközségnek pedig iskola építésére száz ftot adományozott.­­ A belügyminisztériumnál Schreiber Frigyes címzetes osztálytanácsossá és dr. Szaborics Manó cím­zetes titkár valóságos miniszteri titkárrá neveztetett ki, Lakner Antal miniszteri titkár pedig osztálytaná­csosi címet és rangot nyert.­­ A közoktatás­­ügyi miniszter köszönetet nyilvánít Eöry Kál­mán győri asztalosmesternek, ki az encsei és bezsi ev. népiskolák számára kétszáz ftős alapítványt létesített, hogy a kamatokból szegénysorsú tanulók részére könyvek és tanszerek vásároltassanak. — Dr. L­entz Alajos nagyszebeni jogakadémiai rendes tanár ugyanez akadémia igazgatójává neveztetett ki. — Kavics Flóriánt, a báni tábla ülnökét, a király a zágrábi kir. törvényszék elnökévé nevezte ki. * Normann-Neruda Vilma asszony ma este fél nyolckor tartja hangversenyét a redoute kisebb termében. Szépszólású hegedűjén, mely egykor a vi­lághírű Ernst tulajdona volt, elő fogja adni Rust szonátáját, Vieuxtemps változatait, Spohr adagióját és Brahms magyar táncait Joachim átiratában. Köz­reműködik Mayer J. Gyula, zongorázva Bach praelu­­dium és fugáját, saját scherzo-ját és Chopin balladá­ját, szép szerénységgel téve magát egy őserejű zeneti­tán és egy csodálatos bájú zongoraköltő közé. He­gedűhangversenyünk lesz e hó 10-én is, a fiatal Na­­chéz Tivadar adja, ki a múlt saisonban Párisban is elismerést aratott virtuózitásával. * Személyi hírek. Gróf Taaffe osztrák kormányelnök tegnap ismét Budapestre jött. — S­a­­mássa egri érsek fővárosunkban időz. — Kraut­­wald József nyugalomba lépett altábornagy, mint a Lipót-rend lovagja, lovagi rangra emeltetett. — Báró Sennyey Pált tegnap várták a fővá­rosba, Széll Kálmán pedig alkalmasint holnap érkezik, mert holnap délben már képviselőházi ülés is lesz. Dr. Szabó József tanár megy kormányi megbízásból Bolognába, a földtani kongresszus jövő évi ülésére; e kongresszus az egységes földtani elne­vezések megállapítása végett gyűl össze. — Dr. C­i­­nelli Ferenc olasz fiatal régész Rómából főváro­sunkba jött, megnézni az amfitheátrumot, melynek idei ásatási munkáit tegnap fejezték be; innen Cinelli Kassán lakó rokonait megy meglátogatni. — Bihari Péter tanár a középiskolai tanáregylet első osztályá­­ban »Élet és lélek« címmel igen magvas előadást tartott. — Ifj. Hellm­esberger József bécsi zenekarigazgató, a »Kétnejű gróf« operette szerzője, tegnap fővárosunkba érkezett s a pályaudvaron Nagy Vince népszínházi titkár és és Herczenberger első he­gedűs fogadták; délben Hellmesberger személyesen vezette a népszínházban operette főpróbáját. — C­r­a­­nichstädten Simon fővárosi ékszerész tegnap reggel szélhűdés következtében hirtelen meghalt, 61 éves korában, ma délelőtt tíz órakor temetik a hold­utcai 21-ik számú házból. * A nőipari kiállítás, a­mint körülbelül meg­állapodtak, ápril közepén nyílik meg s május végéig tart. Bejelentéseket március elejéig fogadnak el. Öt osztály lesz: iparilag előállított s keresetforrásul szol­gáló nőipari cikkek, műkedvelői munkák, nevelőinté­zeti és házipar-tanműhelyi készítmények, emlékek s ré­gibb műipari munkák s nőipari segédeszkö­zök (gépek, eszközök, anyagok) osztályai. Az utóbbiban külföldi művek is helyt foglalhatnak. Terveznek sorsjátékot is, s az egész vállalat jövedelmét a nők munkaképesítésé­nek előmozdítására fordítják a nőiparegylet útján. A kiállítási irodát már e hó közepén megnyitják, alkal­masint az iparegyesület helyiségeiben. A kiállítás be­lépti díja ünnepnap húsz kr. hétköznap 40, szomba­ton 80 kr. lesz. Hol lesz a kiállítás, annak kijelölését külön­bizottságra bízták, melynek tagjai: Pulszky Polyxéna és Stettina Ilona k. a., Zichy Antal és Ráth Károly képviselő. * A legfőbb ítélőszéknél aggasztólag nő a hátralék. Mint az »Ellenőr« írja: most van hatezer el nem végzett ügydarab s ut évig megnőhet tízezerre. Nem a bírák az okai, mert van olyan biró is, ki egy évben elvégez hat-nyolcszáz darabot, hanem az ügyek növekedése s a személyzet elégtelen volta. Sehol leg­főbb törvényszéki biró nem dolgozik annyit, mint itt s nem egy lett közülök az erőfeszítés áldozata. A bí­rák számát szaporítni azonban nem engedi a pénzügyi helyzet, a takarékossági politika. Egy segíthet csak: a perrendtartás módosítása. * A központi Fröbel-nőegylet báró Edels­­heim­ Gyulainé elnöklete alatt tartott utóbbi vá­lasztmányi ülésében elhatározta, hogy a múlt évben rendezett hasonló mulatság sikere által buzdítva — i. é. december 4-én a fővárosi redoute éttermeiben kedélyes polgári estélyt rendez. Vacsorával és tánc­­vigalommal lesz az egybekötve. * A műcsarnokból. A képtárlat új soro­zatában Ligetinek is lesz két tájképe, melynek egyike a »Tiberias a Genezaret tavánál«, mely az idősebb gr. Károlyi István tulajdona; gr. Nemes Nándorné szin­tén beküldé egy életképét és egy új tanulmányfej-mű­­vét. — Werner Károly lipcsei tanár 74 szép aquarellképét már haza küldték; egyetlenegy pél­dányt sem vettek meg itt belőle. — A képzőművészeti társulat megürült titkári hivatalát egyelőre nem töltik be, hanem annak teendőivel ideiglenesen Telepi Károly szertárnokot bízzák meg. * Trén­a. E szóban foglalható össze Kántor Gizela k. a. népszínházi fölléptének eredménye, a »Bo­­caccio« Fiamette szerepében. A színi iskola ez egy­kori növendéke igen kellemes, sugár alak, megnyerő szép arccal, de szörnyű lámpaláz lepte meg. Blaháné asszony mellett működve, ki bokrétát is kapott s látva a nagy közönséget, melyben sok nagy ur volt (herceg Hohenlohe főudvarmester, gr. Andrássy Gyula, gr. Bylandt hadügyminiszter, gr. Coronini delegácionális elnök, gr. Széchenyi Imre berlini nagykövet, a bécsi török követ, sat.) úgy látszik, minden bátorságát el­vesztő, vékony hangja fátyolozott, játéka félénk, into­nációi zavarosok lettek. Egyszer szedte össze magát, a levéláriában, s ezt buzdítólag ismételtették. Folyto­nos trémája lehetetlenné tette, hogy képességét tanú­síthassa. A­meddig így fél s nem nyer több biztonsá­got énekben és játékban — addig neki a színpad csak kispad lehet. * Rövid hírek. A belügyminiszter, hir szerint, elfogadta gróf Forgách Ágoston esztergom­­megyei főispán lemondását. — A történelmi tár­sulat tegnapi ülésén igen élénk érdekeltséget keltett a Deák Farkas emlékbeszéde Csengery Antal fölött, a­miről holnap bővebben fogunk írni. — A közokta­tási miniszter, mint a lapok írják, a telkis apátságot a pannonhalmihoz akarja csatolni, azzal a föltétellel, hogy jövedelméből egy gimnáziumot tartson fe­nn. — A fővárosban lakó tartalékos tisztek, összesen kö­zel hatszázan tegnap gyűltek össze főrapportra a három­ nyál­kaszárnyába, hol Langer ezredes minden­­előtt megköszönte az ezredesi kinevezése alkalmá­ból nyilvánított szerencsekivánataikat, aztán fel­olvastatván a névsort, a király éltetése közt oszlottak szét. — Az iparművészeti iskola már teljesen be van rendezve s a jövő héten nyitják meg, alkalmasint Trefort miniszter jelenlétében. — Az első budapesti gyermekmenedékház javára, mely gróf Károlyi Istvánná urhölgy elnöklete alatt áll, e hó 19-én a »Hungáriá«-ban nagy hangverseny lesz buda­pesti és bécsi művészek közreműködésével. — A mérnök- és építészegylet tagjai tegnapelőtt dél­után, Ybl Miklós magyarázó vezetése mellett, meg­nézték a várkerti építkezéseket s a rudasfürdő török­kori közfürdőjét. — A román ifjak hálás kegyelettel, Mihailovics Sándor beszéde mellett, tettek szalagos koszorút Gozsdu Manó si­jára, mint ki román ifjak ösztöndíj­azására háromszázezer forint alapítványt tett.­­ A magyar államvasutak központi pályaudvarát a jövő év őszén kezdik építeni, harmadfél milliónál többe fog kerülni. — A megszökött váltóhamisító: Korszelits újpesti takarékpénztári könyvvezető, tatai születésű 23 éves, nőtlen, izraelita, ki özvegy anyját és két testvérét is tartotta; börzejáték tette tönkre. — A fenyitó szék, éveken át űzött tiltott nasivasi üté­­séért, a »Hét választó« kávéját, Wild Józsefet ötven­­forint pénzbírságra ítélte, a bankadó Czabai Károlyt és Lipp Istvánt pedig harminc-harminc forintra, a­mi bizony nem nagy büntetés.­­ A fővárosi katonai ügyosztály e napokban kinyomozott és a hadkiegé­szítő parancsnokságnak átszolgáltatott mint szöke­vényt, egy hadkötelest, kit 1867-ben besoroztak, de kit a katonai orvos betegség miatt hazabocsátott, azt mondván, hogy tovább nem szolgálhat; azóta mint inas szolgált gróf Lónyaynál, Szlávynál, Bittónál, leg­utóbb báró Gerliczynél, számtalanszor volt szülőföld­jén, de soha sem keresték, míg végre most, mint har­mincöt éves, törődött ember kénytelen leszolgálni még a büntetési évet is.

Next