Fővárosi Lapok 1881. május (99-123. szám)
1881-05-01 / 99. szám
— „A dohánytermelés és kezelés kézikönyve.“, a magyar gazdaközönség számára irta dr. Nyáry Ferenc, számos ábrával, ára 50 kr. — „Képek az iparos világból.“ olvasókönyv néptanítók és iparos tanulók számára, irta Frecskay János, százhárom képpel, ára egy forint. Vidék. ** Egy horvát drámam és színész, Freudenreich József, halt meg a napokban Zágrábban. Ama ritka szerzők egyike volt, kinek egy darabja a századik előadást is megérte. E mű a »Granicsari«, melyet Freudenreich József 1855-ben, három év alatt irt. Ma is hatásos reportok-darab a horvát színpadokon, valamint a szerző egy másik műve is, míg a későbbiek, ezek közt a »Magjari u Hrovatskoj« című, nem sok sikert arattak. Mint a zágrábi horvát nemzeti színház tagja, 1871-ben ülte meg az író és színész negyedszázados jubilaeumát, amikor sok kitüntetésben részesítették. ** Győrött a »Magyar dalalbum« és »Magyar daltár« szerkesztője. Limbay (Limbeck)Ferenc és kiadója Hennicke Rezső folytatják a vállalatot. Tervük az, hogy legalább kétezer népdallamot és azok szövegét gyűjtsék össze, azért felhívást intéznek a vidéki közönséghez, hogy e fáradozásukban támogatni szíveskedjék őket. A dallamot csupán egy hangra is le lehet írni, míg a szöveget egész terjedelmében kérik. A kettős vállalatnak most már harmadik kötete van sajtó alatt. ** Hymen. Csík-Szentkirályon Thury Gergely volt-képviselőnőül vette özv. Antal Károlyné szül. Biró Anna urhölgyet. — Körmenden tegnap volt Bieber Sándor vasmegyei birtokos és Rátz Etelka k. a. (ottani kereskedő lányának) esküvője. ** Az alföldről tegnap jobb hírek érkeztek. Szélvihar és esőzés ott is megszűnt s a helyzet lényegesen javult. Csongrád is megmenekült a fenyegető katasztrófától. A védekezés nagy erőfeszítéssel folyt. Az önfeláldozással működő katonák közt sokan megbetegedtek, köztük Benard mérnökkari főhadnagy. Ők a legveszélyesb pontokon tettek nagy szolgálatokat. Ifjabb segélyerőre tegnap már nem volt szükség s a Szentesről érkezett utászcsapatot is visszaküldték. Távsürgönyök szerint: a bökényi gátat csütörtökön éjfélkor a nép, katonaság és királyi mérnökök már tarthatatlannak nyilváníták s bevonultak Csongrádba, Tóth István vészbizottsági mérnök azonban hat emberrel a gáton maradt s a szélvésztől megrongált gáttestet sikerült fentartaniok. ** Vidéki hírek. Az alcsúthi főhercegi kápolnáról nagy ivrétű diszmó készül, színezett kőnyomatú lapokkal, melyeket idősb Storno Ferenc műépítő rajzolt; a kápolnát a nyár végén szentelik föl s az illető mű is akkor jelen meg. — Kolozsvárit Nagy Imre »Bánk bán«-ja teljes sikert aratott, a nézőtér egészen megtelt s a művész sok tapson kivűl pompás babérkoszorút és virágbokrétát kapott. — Gödöllőn a szabadelvű párt értekezlete egyhangúlag Bossányi Lászlót kiáltá ki képviselőjelöltnek. — Szatmárit Hermann Ferenc 1848-diki honvédszázados elhunyt; társai körében köztiszteletben állt. — A horvát országgyűlésen, junius második felében, tárgyalják a választási törvényjavaslatot; aztán feloszlatják a házat s az uj választások szeptember hó közepén lesznek. — Győrött Brinkmann Antal törvényszéki biró tiszteletére, a fővárosba való áthelyezése alkalmával, táncestélyt rendeztek, melyen az átutazott Kriszt Alajos törvényszéki alelnök is jelen volt. — Nyitramegye levéltárnoka: Tagányi Imre e hó végén, élte 73-ik évében, elhúnyt. — A diószegi cukorgyárban néhány nap előtt a kazánból kicsapott gőz több munkást súlyosan megsértett, egyet pedig megölt. — Grabócon meghalt Fischer Gézáné, született Lenhardt Emilia asszony, élte 23 évében. Ausztriai hírek. *** A trónörökös menyegzőjénél, bármily nagy készületek folynak is mindenfelé, szigorúan megóvják a családi ünnep jellegét. Monarchiánk külképviselői utasítást kaptak, hogy ezt az illető udvarokkalbizalmasan közöljék s ekként elejét vegyék, nehogy valamelyik uralkodó vagy házának tagja ez alkalomra Bécsbe utazzék. A szász és svéd királyi párok ennélfogva le is mondtak látogatásuk tervéről s csak a walesi herceg lesz incognito jelen, továbbá Vilmos porosz királyi herceg, a trónörökös személyes barátja. Ugyanez okból a bécsi nagykövetek által a trónörökös-pár tiszteletére tervezett fényes estélyek is elmaradnak. Az osztrák főnemesség nászajándéka tizenkét darab, művészi faragványokkal ékített székből áll, melyek renaissance-modorban készitvek és teljesen illenek ama pompás szekrényhez, melyet a bécsi iparosok nyújtanak át. A székek támlája aquarellekkel van díszítve, melyek a trónörökös által »Egy hét a Dunán« című munkájában leírt tájakat ábrázolják. A nászajándékok közt, melyeket Stefánia hercegnő kap, említést érdemelnek a csipkék, melyeket számára Bécsben készítenek. Eleinte merész gondolatnak vélték, hogy a királyleánynak, ki a brüsszeli csipkék hazájából jön, osztrák csipkét nyújtsanak át, de az ajándékkal nem fognak csúfot vallani. A garniture egy tablier, fichu, gallér és manchettekből áll és ódon velencei minták szerint, Storck kormánytanácsos felügyelete alatt ama felsőbb iskolákban készült, melyben csehországi csipkekészítőnőket ez iparág teljesebb elsajátítására oktatnak. A Jungbunzlauból, mely a trónörökös nevét viselő ezred hadfogadó kerülete, művészi kivitelű üdvözlő iratot küldenek az ifjú párhoz, a kerület városainak látképeit s az ezred történetét feltüntető rajzokkal. — Lemberg városa, a trónörökös esküvője napján, kivilágítást rendez és ezer fiót fordít szegények segélyezésére. — A melkiek igen praktikus módon egyeztették össze a loyalitást saját hasznukkal. Rég tervben van egy dunai híd építése e tájon, de nem épen Melknél; a melki községtanács tehát most kijelenté, hogy »a trónörökös esküvőjének emlékére« százezer fiőt szavaz meg e híd építésére, ha a hidat Melknél építik. *** Furcsa név. A bécsi udvari opera közelebb feltűnt énekesnője, Papier Róza k. a. sajátságos nevével sok jó és rész élete adott alkalmat. Jóakarói rá is akarták venni, hogy szebb hangzású, művészi nevet válaszszon s a többi közt Hanslick, a neves és félelmes zenekritikus azt mondá, hogy a legszebb ének sikerét is kockáztatja az, ha utána az egész színház e nevet kiáltja: »Papier! Papier!.« A fiatal művésznő azonban megköszönte a jó tanácsot, de nem követte s első sikere után a bécsiek már jobb hangzásúnak is találták nevét, melyet, mint írtuk, szülei kedvéért nem akar mással felcserélni. Ez alkalomból a »Függetlenség« egy más Papier kisasszonyról emlékezik, ki szintén művésznő volt s Luxemburg egy kis színházában volt szerződtetve. Prózai neve dacára sok tisztelője, imádója volt s a többi közt egy dúsgazdag báró gyuladt szerelemre iránta, ki csakhamar nőül is vette. A vén férj a francia-porosz háború alkalmával megismerkedett egy fiatal magyar festővel, kit nagyon megkedvelt, palotájába hívta s gyakran hónapokig ott tartá magánál. Nemsokára aztán meghalt a báró, s nagy vagyonát ifjú özvegye öröklé. A gyászév elteltével meglátogatta őt a magyar festő s az egykori Papier kisasszonyt — oltárhoz vezette. Azóta a boldog pár a francia fővárosban lakik, hol a művész világhírű nevet szerzett. Ez pedig senki más, mint — Munkácsy Mihály. *** Merényleti kísérleteket fedeztek fel e napokban Bécsben is. Több nagy bankárcég: Rothschild, Wodianer, úgyszintén az osztrák hitelintézet, Uniobank, a nemzeti bank s a tőzsdebizottság vörös tintával írt levelet kapott, mely fölhívta az illető főnököket, hogy a jeladó töltény elsütése után távolítsák el a hivatalnokokat, mert egy órával később következik az épület felrobbantása. E levelek aláírása így szólt: »Az ausztriai parasztszövetség végrehajtó bizottsága.« A leveleket átadták a rendőrségnek, de eleinte csak rosz tréfának vélték az egészet; a rendőrség mindazáltal szorgosan megvizsgáltatta az illető épületeket és szerdán a hitelintézet épületének lépcsőházában egy nagy petárdát talált, mely robbanószerrel volt megtöltve s szakértők nyilatkozata szerint, az egész lépcsőházat rombadönthette volna, szerkezete olyan volt, mint a szentpétervári bombáké. A rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást, de eddig siker nélkül meg vannak győződve, hogy afféle »parasztszövetség« nem létezik, de a megkísérlett merénylet komoly jelentőségét nem tagadhatják. *** „A legénység apja“. Valaha ez volt neve az olaszországi osztrák katonaság közt ama szerencsétlen tábornoknak, kire nézve a pálya csúcspontja tarpéji szikla lett, honnan a mélységbe zuhant le. A közlegények sorsán Benedek tábornok sokat is javított. Az ő közbenjárására történt, hogy az ötvenes években a vesszőfutást, a hatvanasokban pedig a botozást eltörölték a seregnél. A rendjeles katonákkal mindig szóba állt az utcán s adott nekik pénzt, sőt egy-egy vitéz altisztet meg is ölelt. Szerette és hajhászta a népszerűséget, de csak a katonáknál, a polgáriakkal nem törődött. Mikor budai parancsnok korában táblát adott a helytartó-tanács tagjainak s két tanácsos késett, a többiek füle hallatára kikiáltott a komornyiknak: »Ha nem jőnek, hát ki kell rúgni a székeket!« így megbecsülte őket. Egykor víg, gondtalan életet élt s egy veronai tiszti bálba egész sereg olyan szép lányt vitt be, a kikért ő fizette a beléptidíjat. Vitéz, pontos katona, de felületes elme volt. Kedvtelései közé tartozott a lutri lakása is. Emelkedni óhajtott, de nem minden módon. Mikor vitézségéért 1848-ban megkapta a Terézia-rendet, mondták neki: mért nem veszi igénybe a bárói címet? »Minek, — felese, nekem elég a rend s annak jelentősége, a cím rám nézve céltalan volna.« A katonák élén, a sáncon mindig vitéz volt , honvéd fegyvertől is kapott két sebet, mert Szőregnél ő mért csapást a magyar zászlóra, de hadvezérnek nem termett. Jól írta e napokban egy katona, hogy hiába mentik őt a porosz gyútűs puska nagy fölényével, mert hisz annak is ő a fő oka, hogy a háború előtt a monarchia seregét nem látták el szintén gyútűs puskával. Mint magyar emberre, nem tudunk jót mondani, itt született, ennyiben volt csak magyar, de sohasem érzett velünk, mindig kész volt szolgálni ellenünk; hamvai sokkal inkább valók a Lajtán túl eső föld porába; egy azonban bizonyos, hogy a königgratzi vész után, midőn a csatatérről futva, azt mondá: »mindent elveszték, csak fájdalom, az életet nem,« egy nyilvános szó, egy mentegető lépés nélkül tudta tűrni sorsát s örök hallgatásra ítélte magát. Elzárkózva élt a világtól, tiszteket nem látogatott, nem fogadott, az utcán is kikerülte őket, nyilvános helyre nem járt, kivéve egy szódavizes csarnokot s onnan is mindjárt elment, mihelyt tisztek léptek be. Az urak házában nem foglalta el helyét, az udvarnál nem jelentkezett s tizenöt év alatt Bécsben is csak egyszer volt, polgári ruhában, nagy szokást eresztve, ismeretlenül, a világtárlat alkalmával. Egyenruhát nem öltött soha, s május közepén mindig elutazott Grácból, mert különben az uralkodó születésnapján neki is parádéban kellett volna templomba mennie. Aki egykor tetőtűl talpig katona és csak katona volt, azt a szerencsétlenség igy kivetkőzteté az egyenruhából. Még katonai dicső temetést sem kívánt magának. De lehetőleg megadták neki. Általában nagyszerű temetése volt. A csöndes Pensionopolis népe talpon állt, hogy megadja a végtisztességet a halottnak, ki tizenöt évig élőhalottként élt városukban. Protestáns lévén, a halottasháznál Leidenfrost lelkész tartott fölötte beszédet. »Egy vitéz bajtárs, — úgymond — császárának hű szolgája találta meg a nyugalmat, melyet megérdemelt. Pályája elején a szerencse kiválóan kedvezett neki, gyorsan emelkedve a kitüntetés lépcsőin. Pályája a birodalom északi részén kezdődött, délen folytatódott dicsteljesen s midőn a földön, melyet vérével festett, hazájába hivatott, ott új és kiváló működésre talált tért. Ha neki a földön, melyet kevésbé ismert, a szerencse változását kellett tapasztalnia, azt ő a legfájdalmasabban érezé, habár megérhető azt is, hogy honára a szerencsétlenség napjai után az uj jövő húsvéti hajnala következett. De élete véget ért. Oly szív némult el, mely sokakért vert. Gazdag élet zarándok útja ért véget. A díszruhát,melyet Benedek oly büszkén viselt, már előbb letette, a rendjelek, melyek mellét boríták, visszakerülnek ahhoz, a ki adta. Egyszerű polgár áll a túlvilág kapujánál, kérve a menny polgárjogát. Benedek Lajos, te kiszenvedtél!« E beszéd mindenkit meghatott. A gyászmenetet a keresztvivő nyita meg, aztán az Erneszt-ezred zenekara haladt, majd hintóban a pap, a koszorúkkal borított kocsi, különösen szép volt. Khungrád hadparancsnoké és az ottani tiszteké, Litzelhofen altábornagyé e fölirással: »Feledhetetlen hadtestparancsnokának 1859-ben, a Benedek-ezredé,a hadsereg táborkaráé, sat. Következett a hatfogatú gyászkocsi, az elhunytnak végkivonatához képest minden katonai jelvény nélkül. Előkelő katonák jelenléte pótolta azt. Ott volt a Benedek-ezred ezredese, Heubach, küldöttség élén, herceg Liechtenstein Frigyes lovassági tábornok, Müller dandárnok, K. Khun hadparancsnok, vagy huszonöt tábornok s vagy hétnyolcszáz tiszt, báró Myrbach helytartósági alelnök, Kaiserfeld tartományi kapitány, Meran gróf, a város, egyetemi testületek képviselői, végül a szolgálatban nem levő helyőrség. Mindez hivatalos rendelet nélkül önkényt járult a végtisztességhez. A szolgaszemélyzet égő fáklyákkal környezte a koporsót. Több tábornok egész a sírig kiment s ott rövid imát végzett. Az első göröngy földet herceg Liechtenstein veté a lebocsátott koporsóra. Valóban, akármily irányban élt Benedek s bármily felelősség terheli is emlékét a történelemben , a sors forgandóságának mindenesetre egyik megindító példája volt. Sem hazája, sem pályája, sem megszokott társasága és legkisebb hatalma sem lévén többé, sőt oly nemes kedvtelései sem, melyekkel elkopárul élete terhét könnyíthette volna, neki nagyon könnyű lehetett megválni az élet nyűtt béklyójától. *** Ausztriai hírek. A király ő felsége Waldstein Mária és Pálffy Franciska grófnőket udvarhölgyekké nevezte ki. — A walesi herceg Bécsben csak incognito és átutazóban lesz jelen a tónörökös esküvőjénél, aztán Budapestre jön a lóversenyekre. — Chambord gróf Göréből, hol a telet tölté, e napokban visszatért Frohsdorfba. — Jauner, ki a Ringszinházat kibérelte, Bernhardt Sarahval alkudozik egy bécsi hosszabb szereplés iránt. — Walter asszonyt, a burgszinház jeles művésznőjét, a weimari nagyherceg két vendégjátékra Weimarba hívta. — Az osztrák-magyar hadiflotta legújabb hatalmas páncélos hajója a San roccoi hajógyárban már annyira elkészült, hogy legközelebb átmegy a polai hadikikötőbe, hol fölszerelik ; neve »Tegethoff« lesz.—A birodalmi tanács, hir, szerint június hóig fogja folytatni tárgyalásait. — Mijatovich szerb miniszter, hir szerint, nem politikai ügyekben időz Bécsben, csak üdülés végett utazik s Bécsből Svájcba és Olaszországba megy. — A kereskedelmi szerződés monarchiánk és Szerbia közt végre meg van állapítva s már csak a formaszerű kiállítás van hátra. 555