Fővárosi Lapok 1881. június (124-146. szám)

1881-06-19 / 138. szám

szerint, újra betanulják, méltó is lenne. — A Cle­­mensnél tegnap tartott hangverseny és tánc (a sze­gény gyermekkert javára) jól sikerült. — A műcsar­nok áru­termében az öreg Markó Károlynak egy eszményi tájképe lesz közelebb kiállítva eladásra. — Az operaházi foyer márvány­oszlopai már fel van­nak állítva; a belső tér szobrászati és majolika-díszí­­téseinek mintái most készülnek Marchenke szob­rászati műtermében; most csinálják a külső hom­lokzaton felállítandó nagy majolika-váza modell­jét is.­­ A nőiparkiállításra küldendő tárgyak bejelentési határideje e hó végén jár le, a mire figyelmezteti a bizottság az érdekelteket. — A mú­zeumi körúton s a kert két sarkán kovácsolt vas­ból hirdetés-oszlopokat állítnak föl, s ezek egyszer­­mind apró kioszkok lesznek s hűsítőket és szivarokat fognak árulni bennök. — A Bartók-Verhovay-féle perben megítélt pénzbírság valóságos dekreszcenciót képez; az első bíróság száz forintot rótt ki, a királyi tábla ezt ötvenre, a legfőbb itélőszék pedig húszra szállttá le. — A házi urakat, kik az utcatáblákat és házszámokat bemeszelteték, az elöljáróságok megfog­ják büntetni; 2 fttól 50-ig terjedhet a büntetés. —■ Egy postahivatalnok számos adattal bizonyítá be a kormánynak, hogy a kincstár mily nagy veszteséget szenved a felülbélyegzett levéljegyek és bélyegek által, melyekkel egyes kereskedések nagy üzleteket folytat­nak ; e károsodás elhárítása most tanácskozások és tervek tárgyát képezi. — A központi távíró hivatalba májusban 45,750 sürgöny érkezett, az ott feladottak száma pedig 48,297 darabra ment. — „A nemzeti színház könyvtáráénak 139-dik füzete megjelent Porzsolt Kálmán »A párbaj« című egy­felvonásos vigjátékával; ára 40 kr. — Ipolyi »Magyar mytho­­logiá«-ját, (ha igaz egy szállongó hir.) Renan felszólí­tására Huszár Imre franciára fordítja. — A vakok intézete növendékeinek nyilvános vizsgálatát e hó 23-án, reggeli 8 órakor, tartják meg. — Uj hagy­­mázeset pénteken csak egy fordult elő, az is a teréz­városi kültelken. T i­d é­k. ** A szegedi színtársulat nem talált meleg hajlékot Hódmezővásárhelyen, ez ötvenegy­­ezer lakossal bíró magyar városban. Pedig Aradi Gerő színigazgató elég kényelmes színkört is készít­tetett, mely neki hatszáz forintjába került. Az időzés azonban még többe. A vásárhelyiek azt gondolhatják, volt nekik a vizár idején elég drámájuk, most pedig a választási időben van komédiájuk is, fölösleges tehát a színkör. Nem is nagyon járnak bele. Operette­ek is, minek »A kis herceg«, »Dragonyosok, »Kis doktor«, melyeket e városban eddig nem adtak elő, kicsibe múlt, hogy deficittel nem jártak. Makó Lajos, Szeged kedvelt komikusa, Labiche »Perichon úr utazása« című jeles bohózatát választotta jutalomjátékul, de ha Szegedről és Orosházáról nem rándul át egy csomó színházbarát, bizony nem jut még ahhoz a negyven forinthoz sem, mely így e jutalomjátékból tel­ben esett rá. Szóval az egy havi szereplés eredménye nagy veszteség. A jövő pénteken (24-én) menekül is a társulat Makóra. ** Nagyszentmiklóson, hosszabb kutatás után, biztosan megállapíták, hogy melyik az a ház, melyben a régi lelkes költő és nyelvész, Révai Miklós született. Most az ottani kaszinó tagjai gyűjtést indí­tottak meg, hogy e házat emléktáblával jelöljék meg. ** Emlék-alapítvány. Nógrád megye bizottsá­gának egyik lelkes tagja, Páy Albert szügyi birtokos azt indítványozta, hogy Stefánia főhercegnő nevére hozzanak létre oly alapítványt, melyből a magyar nyelv sikeres tanításában kitűnt néptanítók kapjanak jutalmat, s maga ezer forintot ajánlott fel ez alaphoz. A bizottság egyhangúlag elfogadta az indítványt s mindenekelőtt intézkedés történt az engedély kiesz­közlése végett, hogy ez alapítványnak Stefánia nevet adhassanak. ** Szombathelyen, a Schwarcz Gyulát éltető falragaszokon, a jelölt neve mellé csillag van téve s oda jegyezve, hogy »születése óta római katholikus.« Kétségkívül elővigyázatból történt ez, nehogy a vá­lasztó­polgárok valamelyike zsidónak tartsa, a­mi persze nagy baj volna az Istóczy megyéjének szék­helyén. ** Gyászrovat. Elhunytak: Pozsonyban Schmidt C. nagy borkereskedő, agg ember, szélhűdésben; Mis­kolcon Főzy Ábrahám alpolgármester; Martonyiban Jesze Vilmos miskolci törvényszéki biró, 40 éves; Pancsován Vizkelety Gusztávné, szolgabiró neje, 62 éves; Nyíregyházán Nikelszky Jenő bölcsészethall­­gató, 22 éves. ** Hymen. Kaposvárott Egerszeghi Kál­mán pénzügyi számtiszt eljegyezte Riedl Korné­liát, Riedl János császári királyi kapitány leányát. Miskolcon Dicső Benedek adótiszt nőül vette Teper Malvin kisasszonyt. — Kassán Kellemesi Kelcz Andor jegyet váltott Tiszta Olga kisasszony­nyal. — Cservenkán Büchler Teréz k. a. julius 5-én megy férjhez Hagel (Havas) Gyulához, a »Debre­ceni Ellenőr« egyik munkatársához. ........■'••• --.i- - . — 805 — ** Vidéki hirek. Pozsonyban Albrecht fő­herceg tábornagy tegnapelőtt csapatszemlét tartott, b. Edelsheim-Gyulayval. — A csurgói kerületben Soms­­sich Pál folyvást jelöltje a mérsékelt pártiaknak. — Miskolcon közörömet keltett a hir, hogy Bosniából nem rég hazatért s most ott állomásozó ezred ezrede­sének, ki Miskolcról igen kedvezőleg nyilatkozott, a király audiencia alkalmával azt mondá: »E derék várost őszszel nehány napra meglátogatom.« — Rá­kospalotán dr. Szabó Alajos tanintézetében csütör­tökön az elemi vizsgálat a legjobb sikerrel folyt le; a szülők és tanfelügyelő mind a tulajdonosnak, mind Bayer Károly tanítónak kifejezték teljes megelégedé­­süket.­­ A csurgói és kaposvári gimnáziumok s a csurgói szegényebb iskolák javára tett húszezer forin­tos alapítványát gróf Somssich Imre újabban is­mét hétezer forinttal gyarapítá, miért Somogy­­megye meleg köszönetet nyilvánított neki. — Új­vidéken Hadzsics Antal képviselői beszámoló be­széde igen jó hatást tett, hangsúlyozta a nemzeti­ségek közti egyetértés szükségét, hogy előrehaladhas­son ; az újvidéki nemzetiségi párt ismét őt kiáltá ki jelöltnek. — Nógrádmegye is üdvözlő iratot küldött az arany-gyapjas renddel feldíszített gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszternek. — Nagykárolyban Áron és Fogér keresztyén polgárok sajtópert készülnek in­dítani Istóczy ellen, kinek röpirata őket zsidó uzsorá­soknak nevezte. — A dobsinai jégbarlangot ez év­ben már sok külföldi tourista látogatta meg; tavaly, a kimutatás szerint, Európa csaknem minden államá­ból voltak ott utazók. — Keszthelyen dr. Lipp Vil­mos tanár, ki archaeologiai működése által ismeretes, e hó 29-én üli negyedszázados tanári jubileumát. Ausztriai h­írek. *** A trónörökös-párról újabban az a hír hallatszik, hogy augusztus 23-dikára, midőn a belga királynőnek születésnapja van, Belgiumba készülnek, hogy a laekeni kastélyban együtt ünnepeljék e napot. Stefánia főhercegnő különben most már jobban érzi magát, mióta az utca népe nem lármáz körülte annyit, ha megpillantja. A lapok figyelmeztetései használtak, s tán még inkább az, hogy e napokban Rudolf főher­ceg előre lovagolt neje kocsijától, s egy polgárt föl­kért, szólítva fel udvariasan a népet, hogy tartózkod­jék az ujjongástól. *** „Nem ismerem önt !“ A takarékos és pénzkedvelő Skodáról több oly történetet is beszéltek el halála alkalmából, melyek rendkívül önzetlen és hálás szívéről tesznek tanúságot. A többi közt jel­lemzőn érdekes a következő eset: Skodát szegény tanuló korában gyakran segélyezte egy gazdag gyá­ros. A sors úgy akarta később, hogy a diák, mint orvos, folyvást emelkedjék, gazdagodjék, a pártfogó pedig egyre szerencsétlenebb legyen, végül teljesen elszegényedjék. Ekkor a tönkrejutott gyáros beállít egy nap a milliomos Skodához és 10,000 forintot kér tőle kölcsön. A pénzt megkapta, s ő sietett írást adni róla, melyet rátukmált az orvosra. Néhány év múlva a gyáros ismét meggazdagodott, visszavitte a 10,000 forintnyi kölcsönt s kérte írását. De nem ke­véssé volt meglepetve, midőn Skoda visszaadta neki a pénzt s azt mondá: »Nem ismerem önt! Sohase lát­tam, pénzt nem adtam önnek és írást öntől nem vet­tem át.« Hasztalan volt minden kapacitálás. Skoda hajthatlan maradt, hogy nem ismeri őt. *** A bécsiek egész túlságig hódolnak most a francia közmondásnak: »a h­a­l­á­l n­e­m mentség«. A meggyilkolt Lothen báróra annyi gyűlölettel gon­dolnak, hogy az államügyész, a néphangulat követ­keztében, jónak látta a Hüttler erdész elleni bűnper végtárgyalását július végére halasztani. Pedig úgy volt tervben, hogy mivel az elővizsgálat már be van fejezve, megtartsák azt még e hó utolsó napján. Az erdész özvegye és árvái számára a bécsi lapok már többet gyűjtöttek tízezer forintnál. Ez a részvét szép , de az kevésbbé üdvös, hogy itt-ott a bűntény maga is talál helyeslőre, mivel az egy rossz szivű ember ellen követtetett el. *** Ausztriai hirek. A király ő felsége Adolf nassaui hercegnek, ki Graefenbergbe ment a fürdőidényre, elutazása előtt saját arcképét ajándé­kozó, melyet Canon festett. — Prágából írják, hogy az osztrák-magyar bank visszautasítja mindamaz uj tizes bankjegyeket, melyekre néhány vagyonosabb magánfél, cseh nemzeti ágaskodásból cseh nyelven is rányomatta az értékest jelentő szavakat. — A király ő felsége tegnapelőtt meglátogatta Zumbusch Gás­pár szobrász műtermét s hosszasan szemlélte Mária Terézia készülő emlékszobrát, melyet Bécsben a tör­téneti és természetrajzi múzeum közti téren fognak fölállítani. — Camesina, lovag az osztrák főváros egyik legismertebb műismerője és régiségbúvára, meg­halt Bécsben, élete 77-ik évében. — Canon festő kö­zelebb Prágába utazik, hogy Stefánia főhercegnő arc­képét fesse. — Grácban Adler Konstantin, állítólag az első magyar jégkár-biztosító társulat volt igazga­tója, pisztolylövéssel véget vetett életének.— A ki­rályi vadászatokat, melyek Chotek és Schönborn grófok magyarországi birtokain e hóra tervezve vol­tak , októberre halasztották, a midőn ő felségén kívül a trónörökös is eljön. Külföld. *** A „tizenkét halandó“ társasága. New- Yorkban a különcök új meg új fajtája keletkezik. Nemrég tizenkét férfi társaságot alapított, melynek szervezete, célja egyaránt hóbortos. Címe: »The twelve mortals« s zárt társaság, melybe új tagok nem vehetők fel. Minden idegentől szigorúan óvakodnak, nehogy valaki elárulja titkukat. De ez mégis nyilvá­nosságra jutott, íme közöljük mi is azt. A társaság vagyona egy díszes koporsó, mely tizenkét osztályból áll. Minden egyes osztályban egy-egy üveg »xeres« bor van elhelyezve. A tagok évenkint egyszer gyűlnek össze, előveszik a koporsót s ha egyik társuk meghalt, emlékbeszédet mondanak fölötte, aztán némán kiürí­tik a nevére szóló üveget. Ez emlékbeszédeket jegyző­könyvbe foglalják s ez iratot az üres üveggel együtt az illető osztályba helyezik. Az utolsó, ki életben ma­rad, az utolsó halott, valamint a saját borát issza meg; társa fölött emlékbeszédet tart, a maga nekrológját megírja és intézkedik, kinek adja át a koporsót. Hason­ló társaság tavaly Cincinnatiban megszűnt, minthogy összes tagjai kihaltak. *** A „Trocadera“-n Parisban néhány nap előtt rendkívül fényes ünnepély volt, melyet Rothschild báróné fővédnöksége alatt az üldözött oroszországi zsidók javára rendeztek. Volt színházi és zenei elő­adás, melyben Gounod zeneszerző, Faure a híres baritonista s a párisi szinészvilág elsőrangú tagjai működtek közre. Az előkelő közönség nagy része mind felülfizetett s az estély 80,000 frankot jövedelmezett. *** Világ folyása. Tuniszból mennek haza a francia katonák, persze nem mind, mert sokat Algír déli részébe a lázongó törzsek ellen kellett küldeni, hanem mennek, a­kiket nélkülözhetnek. (az első csapat pénteken érkezett Marseille-be,Vincendon tábornok ve­zénylete alatt.) Tripoliszba pedig mennek a török katonák, nehogy a porta ez afrikai tartományára Olasz­ország tegye a kezét. A porta Nasif pasát n­evezte ki oda kormányzónak. A »Mukhbir-i-Surur« nevű hadi kor­vettet, mely két zászlóalj törököt s hadiszereket szállí­tott, Kréta szigeténél baj érte,úgy hogy a katonákat és a szállítmányt egy gőzös vette át és vitte tovább. A föld­közi tenger afrikai partja mindinkább »érdekesedik.« Algírban csetepaték vannak s itt-ott a francziák vere­séget kapnak s egy ilyen miatt mozdíták el Innocenti ezredest, ki vigyázatlan volt csapatjával. A kormányzó, Grévy állását megrendültnek hirdetik, mely hír azon­ban célzatos is lehet azok részéről, kik az elnök Grévy­­nek nem barátai.­­ A p­o­s­t­a most arra törekszik, hogy az idegen hatalmak postahivatalai szűnjenek meg, mert ez idegen intézmények, (mint most, jó ké­sőn veszik észre,) nem emeli a szultán tekintélyét, a mire azt lehet mondani, hogy nagy idő óta várjon mi emeli azt ? — K­­­e­db­ő ! Írják, hogy a zsidók töme­ges kivándorlása kezdődik újra; sokan közülök Spa­nyolországba készülnek, a mi jobb nekünk, mint ha hozzánk telepednének.— Bolgárországban a fejdelmet sok helyen: Berkovácon, Viddinben, Lom­­palánkán szívesen fogadta a nép; küldöttségek nyúj­tottak át feliratokat, kijelentve, hogy elfogadják a fejdelem kivonatát; különben a muszka tisztek és hivatalnokok is neki­láttak a bolgár hév csil­lapításának ; ütleggel, börtönnel kapacitálják az új szabadság élvezőit, hogy a Sándor fejdelem államcsinyjébe legjobb lesz beleszeretni. Az izgatók pedig sokan azt tartják, hogy nem is kellene fejede­lem, hanem köztársaság. Ez lenne még csak az épüle­tes alkotás, mivelhogy a bolgár földön nagyban virít­­nak hozzá a köztársasági erények. — Olaszor­szágban a választó törvényt reformálják. Az álta­lános szavazati jogot, melyet a túlzók áhítottak, nem hozzák ugyan be, de a cenzust több mint felével le­szállítják, mivel a mostani (negyven lírás) cenzus magas.— Marseille-ből írják, hogy midőn a Tuniszból visszatért francia katonák az olasz nemzeti klub előtt elhaladtak, az ablakokból fütyülés hangzott. A tömeg nekirohant a klub címtáblájának s hiába lépett közbe a csendőrség, két egyén lerántotta azt. Erre a tömeget eloszlatták. — Peterhofnál a cári udvart őrző hajó tisztjeinél és legényeinél nihi­lista­ kiáltványokat találtak, s letartóztatták és fel­váltották őket. *** Új német opera. Majnai Frankfurtban 1879-ben, a Goethe-ünnepély napján, az egyesült vá­rosi színházak főintendánsa pályázatot hirdetett dal­műre. A versenydarabok közt legjobban kivált a »Heil­­bronni Katica« (»Das Käthchen von Heilbronn«) című, melynek szövegét Kleist Henrik híres regényes színműve után, dr. Buldhaupt írta, zenéjét pedig Rei­­thaler Károly. E mű meg is nyerte a díjat s a frank­furti operaházban kerül először színre. *** A londoni gyűlésen, melyet az angol unitáriusok a múlt héten tartottak, két magyar volt jelen: Kovács János kolozsvári igazgató tanár, mint küldött s Varga Dénes, ki a londoni unitárius hittani intézetben most fej­ezte be tanulmányait. Mind a ketten

Next