Fővárosi Lapok 1882. február (26-48. szám)
1882-02-26 / 47. szám
kező lapra a nevét. Azután azt mondá a leánykának: »Valaha jól tudtam karrikírozni a magam arcképét. Ha megengedi azt is ide rajzolom«, és oda rajzolta nyomban néhány geniális a óriással a saját karrikatúráját. Képzelhetni, milyen becses a leányka előtt a már most háromszoros kiváló kézirattal ellátott legyező.* A régészeti társulat havi ülése kedden délután öt órakor lesz az akadémia kis termében. Tárgysorozata ez : b. Radvánszky Béla a régi magyar ezüstedényekről tart fölolvasást. Pulszky Ferenc Magyarországon irt és diszített kéziratokról a 12 — 16-dik században fog értekezni, aztán következnek: a titkári jelentés, pénztári kimutatás, tagválasztások stb. A szóban forgó régi magyar ezüst edények a nemzeti múzeum gazdag kincstárából,a könyvek a könyvkiállításból egy órával az ülés előtt közszemlére lesznek kiállítva. * Házi estély. Hosszú József, a legfőbb számvevőszék alelnöke, és kedves nejének termeiben tegnapra virradó éjjel kedélyes házi mulatság volt. A nővendégek közt voltak: Gajzágó Salamonné, Lukács Béláné, Boer Károlyné Ocsvay Ferenczné, Torma Károlyné, Szentmarjai Dezsőné, Pap Samuné, Bittó Fidélné, özv. Borosné, Kiszely Andorné s a házi kisasszony Hosszú Hana számos barátnője: Lázár Etelka, Torma Jozefin, Ocsvay Piroska és Ilona, Boér Klára és Ilona, Szentmarjai Róza, Poruciu Valéria, Straub Katalin, Hosszú Mariska és Boros Róza. A férfiak közt: Gajzágó Salamon, legfőbb számvevőszéki elnök, Boér Károly, Lázár Mihály, Székely Elek, Szentiványi Kálmán és Lukáts Béla orsz. képviselők, Deák Farkas, Boér Sándor, Bittó Fidél és Kiszely Andor. A kedves háziasszony páratlan szívességgel fogadta vendégeit s a kedélyes táncnak, melyet Hoszszu Gyula és Sándor János rendeztek kiváló ügyességgel, nem a hasadó hajnal, hanem a fényesen sütő nap is alig birt véget vetni. * Személyi hírek. Gróf Andrássy Gyula holnap szűkebb körű estélyt ad, meghíva rá Munkácsyt és nejét. — Dr. Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapátról az a hír érkezett, hogy súlyos beteg. — Wiltné asszony megígérte, hogy a böjti filharmóniai hangversenyek egyikén énekelni fog. — Tisza Kálmán kormányelnök Munkácsy Mihályt, ki tegnapelőtt este felé hosszabb látogatáson volt nála, keddre meghívta ebédre, nejével együtt. — Báró Splényi Ödönné Blaha Lujza asszony tegnapelőtt délután pompás bokrétát kapott kamélia-, ibolya- és gyöngyvirágokból, e névjegygyel: »M-me et Mr. Munkácsy.« — Thomka István, a zenede fiatal zongoratanára, ki a Harmonia estélyén Aggházy Károlylyal zongorázott, mint tartalékos hadnagy behivatott ezredéhez, Boszniába; csak 24 órája volt ügyeit elrendezni s ez alatt megtartó esküvőjét menyasszonyával s tegnap reggel útra kelt. — Maár Ilona k. a., özvegy Maár Józsefné kedves lánya, jegyet váltott Skultéty János m. kir. pénzügyi hivatalnokkal. — Cselka Nándor ó-budai plébánost bizta meg a herceg-prímás az esperesi teendőkkel, Ráth József budavári esperes-plébános s apát-kanonok súlyos betegsége következtében. — Varinyi János középiskolai tanár, ki kilenc éven át budai polgári iskolákban kitűnően tanított, elhunyt 31 éves korában, fiatal özvegyet és három árvát hagyva hátra; temetése a tanárok, növendékek s nagyszámú budaiak részvétele mellett ment véghez. Holub Emil afrikai utazó március 5-én nem az akadémia dísztermében, hanem a börzeépület tanácstermében tartja felolvasását.— Pállik Béla gróf Károlyi Gyulának vadászatról hazavezetett két kedvenc lovát, a gróf megrendelésére, lefestette, a háttérben a fóthi kastély és park látképével. * Hírneves vendégünk, Munkácsy Mihály az oka, hogy eddig mindig csak arról volt szó: asztalosból hogyan lett nagy képíróvá; arról nem beszéltek, hogy urfiból mint lett asztalossá. Ő maga legkevésbbé törődött azzal, ha szegény származásúnak hirdették. Nem gondolt azzal, honnan eredt, csak azzal, hogy hová jut. Most azonban, midőn a fővárosba gyűlt rokonok úri körét látják, derül ki, hogy őt nem a szegény származás, hanem családi szomorú sors vitte a gyalu mellé. Karlovszky M. Ida, ki szintén munkácsi származású, beszéli el a »B. Hirlap«-ban, hogy szülei a Munkácsy szüleivel jó barátságban éltek. A művész atyja , Lieb Mihály sóházi perceptor nyílt, vendégszerető házat vitt s a »Csillag« vendéglővel szemben fekvő, ma járásbirósági épület első emeletét lakták, gyermekeiket úri kényelemben neveltetve. Munkácson alig volt akkor ház, olyan uriasan berendezve. A sóházi perceptor fiatal korában katonatiszt volt s igen urjas hajlamokkal birt. Az anya, Reöck Cecilia, szőke fürtös, deli alakú nő volt, feltűnő jelenség, ki igen szépen öltözött. Egyik sem gondolhatott soha arra, hogy haláluk után valamelyik gyermekük asztalos műhelybe kerül inasnak. Az anya azonban korán meghalt, az apa harmadszor is megnősült s elhunyt, mielőtt gyermekeit fölnevelhette volna. Ekkor kerültek a gyermekek a rokonokhoz, a kis Miska pedig — mivel a tanuláshoz nem szított — nem sokára a műhelybe. Urfiból asztalos inas, asztalos legényből a világ első képirója. Sok élet mutatja föl a változás hasonló decrescendo-ját, de nagyon kevés ilyen rendkívüli crescendót. * A Lónyay-családról e napokban egy bécsi lap azt a megjegyzést tette, hogy az régi ugyan, de csak afféle kisnemes család. Erre erdődi gróf Pálffy- Daui Lipót teanoi herceg válaszul néhány érdekes adatot közöl a Lónyay-nemzetség múltjából. A vásáros-naményi és nagylónyai Lónyay-nemzetség a honfoglalás idejére viszi vissza eredetét s birtokait is ez időből származtatja. A deregnyői és nagylónyai családi levéltárakban őrzött okiratok a tizenkettedik századig nyúlnak vissza s tanúságuk szerint már az Árpádok alatt több Lónyay emelkedett magas méltóságra s 1241-ben Lónyay nevű főispánja volt Szatmármegyének s ugyanez bandériuma élén ott harcolt Béla király oldalán a tatárok ellen. A család rokoni összeköttetésben állt a Hunt, Szentgyörgyi, Drugeth, Istvánffy, Bánffy, Rákóczi, Apafy, Barkóczy, Kendeffy s más nemzetségekkel. A »lónyai« praedikatumot már a tizenharmadik században viselték. Mátyás király idején Lónyay András hírneves jogtudós volt. 1504-ben és ismét 1515-ben Lónyay Albert volt a király követe Velencében. 1536-ban Lónyay György kassai parancsnok volt János király magyarországi hadai vezére, 1613-ban pedig Lónyay Farkas a Báthori Gábor fejdelem lovasságának parancsnoka. A család egyik kiváló tagja volt Lónyay Zsigmond, ki 1621-ben a nikolsburgi, 1624-ben a pozsonyi békekötésnél jelentékeny szerepet játszott, s Bethlen Gábor fejdelem titkos tanácsosa volt. Ugyanezt III. Ferdinánd király 1627-ben bárói rangra emelte, de a a család sohasem vette föl e címet. E Lónyay Zsigmond Bereg megye főispánja is volt s 1649-ben nádorjelölt; leányai közül Anna Kemény fejdelemnek, Zsuzsánna Bocskay zempléni főispánnak, Margit pedig gróf Csáky Istvánnak volt a neje. A családnak azóta is számos kitűnő tagja szerepelt hazánk közéletében egészen a mai napig. * Dalfüzetek: Táborszky és Parsek műkereskedésében megjelent, Szentirmay Elemér jeles dalszerzőnktől a Győry Vilmos »Öregbéres« című népfznművéhez írt s közkedveltséggel fogadott eredeti dal első füzete, tíz dallal, melyek a következők: »Búza, búza,« »Égő vörös,« »Esti szellő,« »Hogyha kedves az élet,« »Kinyílott a napraforgó,« »Utcacuca,« »Szolgaimó, járásbiró,« »Erdő,erdő,« »Szeretlek, szeretlek« és »De fáin, de fáin.« A második füzet darabjai: »Gyászba borult,« »Szeretni, szeretni« és »A bíróval« kezdetűek. Ugyane füzetben Szentirmaynak az »Igmándi kispap« népszínművében énekelt két kedvelt dala is, (»Hét utca van a mi falunkban« és »A rózsának tövise van«) benn van. Az első füzet ára 1 ft 50 kr, a másodiké egy forint. * A zenede felsőbb osztályú növendékeinek második zeneestélye holnap (hétfőn) este hat órakor lesz a redoute kis termében. A műsor tíz számból áll: Beriot, Schumann , Vieuxtemps , Saint-Saëns, Beethoven, Haydn, a hazai szerzők közül Engesszer Mátyás és Huber Károly szerzeményeivel. Zenekari, zongora-, hegedű-előadások és ének kellő változatossággal következnek a jól összeállított műsorban. A budapesti országos kiállítás ügyében a főváros és az országos iparegyesület által kiküldött előkészítő bizottság tegnap kimondta, hogy a kiállítás a városligetben lesz. A telket a főváros díjtalanul engedi át s ezenfölül ötvenezer úttal segélyezi a kiállítást. A főváros föl is ír a minisztériumhoz, hogy a kiállítást országos segélyben részesítse. * Életrajz. A legutóbb sokat emlegetett Dobránszky Adolfról, a Lembergben elfogott pánszláv izgatóról egy ismerőse a következő hiteles adatokat közli. Dobriánszky Ivánovics Adolf Zemplén megyében Rudkovban 1817-ben született. Családja Oroszországból származott ide s atyja is, nagyatyja is óhitű pap volt, ellenben anyja, Szepesházy Karolina és nagyanyja, Ürményi Julia régi magyar nemes családok sarjai voltak. Gimnáziumi tanulmányait Dobránszky Lőcsén, Miskolcon és Rozsnyón végezte, jogot Egerben hallgatott, aztán hivatalt nyert Szepesmegyében, de ezt csakhamar elhagyta és Selmecbányán a bányászati akadémiába lépett. Itt a tanfolyamot elvégezvén, 1840-ben, mint bányatisztet alkalmazták Selmecen, 1846-ban pedig ugyanily minőségben Bécsbe helyezték át. Politikai szereplését 1848-ben kezdte meg. Ekkor Bécsből Pestre jött, mint a magyar pénzügyminisztérium hivatalnoka, de csakhamar izgatni kezdett a magyarság ellen s a kormány elhatározta elfogatását; de Dobránszky neszét vette s Galíciába szökött, honnan a Schlick hadtestével tért vissza. Csakhamar ismét menekülnie kellett s Lembergben részt vett az orosz hadi tanácsban. Lembergből Bécsbe ment s az orosz hadsereghez biztosnak nevezték ki, mely minőségben Rüdiger seregénél működött egészen Világosig s a Szent Anna és Vladimir rendjeleket kapta a cártól jutalmul. Az abszolút kormány alatt eleinte Ungvárit és Kassán volt kormányhivatalnok, 1851-ben a budai helytartósághoz osztották be, 1861-ben a magyar helytartótanács tagja lett, 1864-ben pedig udvari tanácsos és a bécsi magyar kancellária referense; ugyanekkor a vaskorona-rendet is nyerte. Hogy az újabb alkotmányos korszakban, mint képviselő miként próbált szerepelni, mint vonult aztán vissza s folytatta újult erővel a pánszláv izgatást, mígnem most rajta vesztett, ismeretes. * Rövid hírek. A közoktatásügyi miniszter köszönetet nyilvánít gr. Hadikné Barkóczy Ilona úrnő áldozatkészségéért, mint ki pálóci birtokán szeretetházat állított szegény árvák fölnevelése végett s az ung megyei nőegylet árvaházának költségeihez is tetemes összeggel járult. — A helyőrségi templomban, Budavárában, csütörtökön d. e. 10-kor requiem lesz I. Ferenc császár és királyért. — Passy-Börnet Adél asszony színi iskolai növendékei március 3-án este fél nyolckor énekestélyt adnak a zeneakadémia termében. — A jelmez-estélynek Párisban is hire ment, legalább a művész és neje több levelet kaptak ottani ismerőseiktől, kik példányt kérnek a jelmezképekből. — Az egyetemen pályázat van az egyházjog és a keleti nyelvek tanszékeire.— A hírlapírók egyesülete csak úgy tarthatja meg mára kitűzött közgyűlését, ha a tagok egyharmada megjelen, különben el kellene halasztani két hétre. — A Leányfalván nyaralók március 11-én pikniket rendeznek az »Európa« termeiben. — A gazdakörben tegnap dr. Czakó Kálmán tartott előadást a vetőmagok hamisításáról, a jogászegyletben pedig dr. Barna Ignác az uzsoratörvényről. — A hat éves hegedű játszó leányka , Herman Erzsike hangversenyében, mely március 8-dikán lesz a »Hungária« nagytermében, Ditróiné asszony, Herman Mariska, (a kis nővér mestere,) Tamássy József, Weisse Leopoldine és Adél s Szabady Irma k. a. fognak közreműködni. — A múzeum képtárából több művet küldenek e napokban a bécsi nagy tárlatra, köztük Wagner Sándor »Debreceni ménes«-ét. — A Szent László-társulat jövő csütörtökön választmányi ülést tart. — Sardon „Odettettjének főszerepeit Helvey Laura k. a. és Nagy Imre fogják játszani. — A nemzeti tornaegylet választmánya így alakult meg: elnöke Matolay Elek, alelnöke dr. Máttyus Arisztid, titkára s ügyésze Bernáth Béla, orvosa dr. Torday Ferenc, szertárnoka Radisits György, pénztárnoka König Géza. — A népszínházban a »Ninice« tegnapra hirdetett előadása újra elmaradt, ezúttal Kassai Vidor betegsége miatt, a »Cornevillei harangok«-kal pótolták. — Egy kritikus azt írja, hogy »Az úrhatnám polgár« kiállítása »ezrekbe« került, holott voltaképp harmadfélszáz forintot sem adtak ki rá. — A férfi-dalegylet március 4-én este utolsó farsangi kísérletet tesz, vagyis bohócestélyt rendez a zenekedvelők termében, egy forintos személyi s másfél forintos családi jegygyel. — Szünidő nyáron a népszínházban nem igen lesz, mivel az igazgató és tagok erre nézve nem egyezhettek meg. — A tavaszi fegyvergyakorlatokra ez idén a rendesnél többet hívnak be, hogy szükség esetében több legyen a begyakorolt katona. — Pintér Pál cimbalmosnál népzenészek víg estélye volt, helybeli és vidéki prímások és családjaik részvételével, tánccal és lakomával. * Dementi. Az a hír, hogy id. Hoffmann Sándor m. kir. főerdő-tanácsos lánya eljegyeztetett volna, teljesen alaptalan. A tanárjelöltet, kivel szóba hozták s ki maga is megjelent szerkesztőségünkben a hír megcáfolására, a család nem is ismeri. Tégeladás. Alter és Kiss m. kir. udv. szállítók részéről azon tudósítást veszszük, hogy a cég főnöke a magánéletbe visszavonulni szándékozván, divatkereskedésük felhagyása miatt holnaptól kezdve az egész áruraktár nagyon leszállított árak mellett végelárusíttatik. — Ajánljuk tisztelt olvasónőinknek ezen ritka alkalmat, olcsó áron finom ízlésű és a legjobb minőségű cikkek beszerzésére. 304 „A képzőművészet remekei“ Nem lehet eléggé méltányolni, sőt köszönettel fogadni a fenntart címen megindult vállalatot, mely igen nagy űrt van hivatva betölteni. Minden műveit ember érezhette ezt s most bizonyára sietve ragadja meg az alkalmat az űr betöltésére. Hogy mily irányban és mérvben hat az ily művészi vállalat, fölösleges is említeni, csak arról szólok, hogy nagy haladás, midőn a képzőművészet remekeit távol a nagyvilágtól, vidéken is élvezni lehet, épp úgy mint az irodalmat és zenét; nagy szellemi haszon ez azokra, kik utaznak és előre tájékozást nyernek ; és olcsó áron jutnak élvezethez, ismeretekhez azok, kik szerény házikörükből ki nem léphetvén, a vállalatban mégis megismerkednek a remekművekkel. Örömmel üdvözöltük tehát, bár felmerült egyes körökben a kétely, vájjon mindig a szép határai közt fog-e mozogni e vállalat vagy úgy jár a közönség, mint már többször járt képeslapokkal, melyek kezdetben szép, s végre élvezhetetlen képeket nyújtottak. E vállalat felől azt nem akarjuk hinni és nem teszünk fel róla oly eljárást, homlokára lévén tűzve célul a szép terjesztése. Ily vállalat komoly hivatásánál fogva sem követheti a rossz példát, annál kevésbbé, mert néhány évre kell hogy a közönség figyelmét lekösse, vonzalmát megszerezze, nehogy a közönség csalódva forduljon el. Ha esik hiba a vállalatban, az bizonyára nem készakarva történik, s hogy ily hibát leltünk már, nem hagyhatom szó nélkül.