Fővárosi Lapok 1882. április (75-99. szám)

1882-04-01 / 75. szám

ről, dr. Schnierer Gyuláé Fiume múltjáról és jövőjéről és Szilágyi Virgilé az uzsoráról és kamatmaximumról.­­ A belügyminiszter nem engedte meg a főváros három és öt milliós kölcsöneinek konvertálását, mert a kötvénybirtokosok pert indíthatnának, melynek ked­vező kimenetelére biztosan számítani nem lehet s az összes haszon csak huszonötezer forint, melyért nem érdemes oly nagy kockázatot vállalni. — A pesti ka­­tholikus legényegylet házépítésre telket kért a fővá­rostól s az illető bizottság a Rottenbiller­ utcában levő egyik telek átengedését javasolja is, oly kikötéssel, hogy ott kizárólag egyleti célra épüljön ház. — A fő­városnak ajándékozta a közlekedési miniszter ama két gőzfecskendőt, melyeket a szegedi rész idején vá­sároltak. — A budapesti 1848/49-ks honvédegylet tagjait Bócz Lajos elnök felhívja, hogy vasárnap d. u. három órakor a negyedik kerületi reáliskolában men­tül számosabban gyűljenek össze, hogy aztán testüle­tileg vonuljanak volt­ hat társuk, Simonyi Ernő teme­tésére, koszorút is helyezvén a koporsóra.­­ A köz­ponti ipartársulati hitelintézet, mint a tegnapi közgyűlésen bejelenték, tavaly 10,775 forint tiszta nyereséget ért el s ezt a tartaléktőkéhez csatolták.­­ A sóskúti kőbánya-részvénytársulat csütörtöki közgyűlésén felolvasott jelentés szerint, a tavalyi tiszta jövedelem 7598 ft. volt; ennek egy részét az előbbi év veszteségének fedezésére fordítják, a többit az idei számlára hozzák át s igy a részvényesek nem kapnak osztalékot. — A vörös kereszt egyletének igazgató­sága Badó Katalin próbaápolónőt, megbizhatlanság miatt, az egylet szolgálatából folyó év március 30-án elbocsátotta.­­­ „Heródes.“ A nemzeti színházban tegnap este föleleveníték Szász Károly ily című szomorújátékát, mely először 1866 elején került színre s aztán vagy tizenöt évig pihent. A költő azóta egészen átdolgozta az ötödik felvo­nást, mely ellen legtöbb kifogást tett a kritika. — Első ízben Heródes, miután római segélylyel szerzett koro­náját féltve, annyi vérben gázolt, mint akár Macbeth, megtébolyult, ez lett nemezise. Most megmérgezi magát, miután gyanúba vett nejét vérpadra küldte s e tettét megbánta. A baj csak az, hogy mivel ott hall­gatózik, abból neje és Antigonus egymással beszélnek hallhatja, hogy neje nem szereti Antigonust s csak mint rokonnak enged egy búcsúcsókot. A katasztrófa tehát nem nyugszik igaz alapon. Csak ki van mesterkélve. A műnek legjelesebb része az első felvonás. A mint Heródes, mint galileai kormányzó s a farizeus párt vádlottja megjelen a szinódrium előtt s vádlott­ból vádlóvá lesz, királyi jogokat bir szerezni magának s az agg király unokáját menyasszonyul nyeri meg — e jelenetekben élet és erős indulat uralkodik. A cse­­lekvény gyorsan haladó fejlésében is vannak sikerült jelenetek, helyzetek, összeütközések, de Heródes alakja nem oly plasztikai egyöntetű, mint valami szobor, ha­nem sokszínű vabmunka, mint egy mozaik kép. Egyes vonásai, hol III. Rikhárdot, hol Macbethet, hol Othellót jutatják eszünkbe, a­mint merészen gondolkodik, élet, vagy gyanúra lobban. A vonások nem olvadnak úgy össze, hogy tiszta összhangzatot adnának s ez tette nehézzé Nagy Imrének is az ábrázolást, mely sok jelenésben nagy műgondot, odaadást mutatott, de az élet átmele­­gítő igazsága nélkül. Nem egy alapszenvedély, hanem sokféle indulat vezeti e hőst. A költő hű kívánt len­ni a történeti Heródeshez s ezért áldozta fel a drá­mai világos jellem erős hatását. Marianna, (Heró­des neje, a férje által gyűlölt, kiirtott Makkabik sarja,a kit Fáy Szeréna k. a. személyesített, s ennek anyja, a Heródest gyűlölő Alexandra (Felekiné asszony), továbbá a Makkabik ádáz ellenségei: Salomé (Jászay Mari asszony) igazabb alakok. Ábrázolóik érdeme­sek voltak a tapsra, kihívásokra, melyekben részesül­tek. Igen élettelen volt az Antigonus (Hetényi) és Fá­­rael (Kőrösmezei) viaskodójelenése; a kard csattogott kezükben, de a gyűlölet nem bírt erőre kapni ajkukon. Az agg királyt Feleki, Heródes első nejét Lendvayné asszony személyesíték. Egressy Ákos, mint a farizeu­sok vezére, festői maszkja által tűnt ki a főtanács jól rendezett csoportjában. Közönség szép számmal volt, de nem eléggel arra, hogy a nézőtért egészen megtöltse. Vidék. ** Eperjesről írja lapunk levelezője: Az eper­jesi Széchenyi-kör március hó folytán is buzgó tevé­kenységet fejtett ki. Március 14-én a magyar irodalmi szakválasztmány rendezett szavalati és felolvasó estélyt melyen Fadgyas Piroska urhölgy Vörösmartynak »A hontalan« című költeményét adta elő, hévvel és hatá­sosan ; utána pedig Kiss Géza olvasta fel elmésen, és szép nyelven írt munkáját: »Képek Eperjes múltjából« címmel. Március 16-án a zenei szakválasztmány esté­lye volt változatos programmal. A kör zenekara egy »Vígjáték nyitányt« (Kélertől) s egy »Szendergő dal«t játszott szép hatással. Pletzger Karolina urhölgy két német dalt énekelt, Moesz Irén urhölgy, Landa Otto és Janovitz Adolf egy »Díjnyertes Hármas« (Trio) című darabot adtak elő; Bónis Sámuel pedig Tárkányi­nak »Coriolán«-ját szavalta. Végre Przysiecka Antó­nia úrhölgy a Mendelssohn »Rondo capriccioso«-ját adta elő zongorán, helyes felfogással és ügyes techni­kával. Múlt szombaton a színészeti szakválasztmány buzgólkodására az eperjesi színházi alap javára két darabot adtak elő műkedvelők. Az elsőben (»Sziget a szárazon«) Lasztókay László ügyesen ábrázolta Ku­­rucz Boldizsár földbirtokost, Beyer Margit úrhölgy kedves Melanie volt és Bónis Sámuel (Zsolnai) Káló­­czy József (Gáspár,) Haupt Géza (Mérleg) és Balpa­­taky József (János) szintén jól beillettek a keretbe. A másik darabban (»Angolosan«) Fadgyas Piroska ur­hölgy megnyerően személyesítette Szivesi Adélt, míg Kollár Berta urhölgy a komorna szerepében fürgén mozgott, Demkő Lászlóné úrnő pedig mint Ippelber­­gerné otthonosságot könnyedséggel párosított. A férfiak közül dicséretet érdemeltek Demkő László, ki igen jó angol (Eduárd) volt, Balpataky József, ki Ippel­­bergert igazi komikai alakká domborította ki, to­vábbá Szeredinszky Sándor (John), Szörényi Károly (fogadós), Kiinger Antal és Bajkovics Miklós mint pincérek. Mindkét előadás jól egybevágott s a közön­ség jól mulatott. A bruttó bevétel 160 forint volt, miből a színházi alap javára mintegy 7­5 ft marad. — Végre március 29-én ismét a magyar irodalmi szak­választmány estélye volt s ezen Kósa Barna az eper­jesi színház megnyitására irt s annak idején a Széche­­nyi-kör által megdicsért pályaművét (prológ) szavalta el hévvel és hatásosan; aztán Sztankay László olvasta »A divat keletkezése s annak fázisai napjainkig« című humoros dolgozatát. ** Kolozsvárit ma fogják eltemetni nagy rész­véttel özvegy gróf Teleki Jánosné szül. Mikes Róza grófnőt. Az agg kort ért matrónáról írja a »Függet­lenség,« hogy amaz igazi arisztokrata nők közé tarto­zott, kik ma már csak Erdélyben s ott is csak kivéte­lesen találhatók. Magánéletében egyszerű, s a mellett hű megőrzője az ősi hagyományoknak, az ősi fénynek. Jótékony a nélkül, hogy jótékonyságai birét vásárra vinné. Kolozsvári háza a szegényeknek, ügyefogyottak­­nak valóságos menedékhelye volt; szegény tisztviselők, papok özvegyeinek adott nem csak ingyen szállást, de konyhára valót is. S a mellett késő öreg koráig iga­zán lelkes honleány. Mikor 1848-ban a hazának szüksége volt a harcosokra, maga küldte fiát, a ké­sőbbi ezredest: »Menj fiam, a hazának nagyobb szük­sége van rád, mint nekem; de előbb gyónj meg, hogy, ha elesel, nyugodtan sirathassalak meg.« A fiú elment s lett belőle a szabadságharc egyik legvitézebb kato­nája, aztán hazátlan bujdosó. De mint a csaták közt, úgy a hontalanságban s később, mikor visszatérhetett, itthon is, egyformán érezte a szerető anya gondviselő kezét. Teleki Sándoron kívül még egy gyermeke volt a boldogultnak, Bóza, Bethlen Farkas grófnak korán elhunyt hitvese. A kolozsvári lapok a legmélyebb tisz­telettel emlékeznek most az agg kort ért főurnő múlt­járól. Mondják, hogy a hazai költészetnek bőkeblű pártolója volt. Csokonai, a Kisfaludyak, Vörösmarty és az újabb költők műveit jól ismerte, »Himfy szerel­­mei«-t könyv nélkül tudta s szerette, hogy egyik uno­kája (legifjabb gróf Teleki Sándor) költeményeket ir s kórágyán fekve is, mondott neki költeményeket Cso­konaiból. Ifjú éveit Sármáson tölté, de 1830 óta több­nyire Kolozsvárit lakott. A szabadságharc alatt hon­védek számára kórházat nyitott saját házában. Ara­don fogva lévő fiát (Sándort) kétszer látogatta meg, később pedig a számüzöttet négyszer kereste föl kül­földön. Férjének, ki két évig szélhüdött volt s 1860- ban halt meg, a leghűbb ápolója volt. Erős lélekkel bírta legnehezebb kötelességek teljesítésére is. Teme­tése módjáról is maga gondoskodott. Sírjának helyét a gróf Kendeffy mauzóleuma mellett jelölte ki. Noha csillagkeresztes hölgy volt, a legegyszerűbb temetést kívánt. »Fakoporsóm legyen, olyan színű, mint az ágyam, úgy is betegápolónő voltam egész életemen át« — ezt mondá, s jó fia mindenben teljesíti végkivonatát. ** A „Schulverein“ elleni tiltakozás egyre foly német ajkú honfitársaink közt. Saág községben márc. 29-én volt népgyűlés, melyen kijelentették, hogy őket senki sem igyekszik elnyomni, s hálás szívvel fogadták azt a jótéteményt, hogy gyermekeiket az iskolában a magyar nyelvre is oktatják. — Móricföldön,Det­­tán és Moravicán is voltak a »Schulverein« alaptalan rágalmai és idétlen bujtogatásai ellen tiltakozó gyű­lések. — Aradmegye több németajkú községe szintén ünnepiesen fog tiltakozni. — Hodságh németajkú, de jó magyar érzelmű lakosait tiz tekinté­lyes polgár a húsvéti ünnepekre hívta össze nép­gyűlésre, mely tiltakozását és rosszalását fogja kifejezni a »Schul verein« üzelmei fölött. — Verb­ászon, Bácsmegyében, husvét másodnapján lesz a tiltakozó népgyülés, melyre a szomszéd német községek lakosait is meghívják.— A Szepességen Lőcse nyitja meg a sort, hol a »polgári egyesület« tagjai felhívására, holnap tartanak gyűlést.— A családit ebe 10-én tartják meg. Szóval, az atyáskodó »Schulverein« eszére térhet s meggyőződhetik, hogy elégületlen német elem nincs itt több, mint a Királyhágón túl egy csomó szász, a Királyhágón innen pedig a boldogult jó öreg Steinacker weimari lelkész haza került egyik fia, Ödön, kiben az alma jó messze esett a fájától. ** Hymen. Kolozsvártt csütörtökön volt a kézfogója Kovácsi Rózsa kisasszonynak, Kovácsi An­tal unitárius főgymnáziumi tanár kedves leányának, Boros György fiatal theologiai tanárral. — Alberti- I­r­s­á­n Berger Sarolta kisasszonyt eljegyezte Szon­­tágh Jenő szolnoki tanító s több vidéki lap munka­társa. — Tatán Niertit Vilma kisasszonynyal, ura­dalmi tiszt leányával, jegyet váltott Szalay László ke­nyéri gazdatiszt. — Pozsonyban Berthold Her­mina kisasszonyt, ottani háztulajdonos leányát, nőül vette Deziderius Frigyes reáliskolai tanár. ** Aradról a vértanúk szobrára begyűlt tőke szaporítása végett egyforintos elismervényeket küldött szét a bizottság. Akadt Borsod megyében egy csodála­tos észjárású férfiú , Édes Ábrahám sályi ref. lelkész, ki az elismervényt e nyilatkozattal küldte vissza: »Alól i itt úgy vagyok meggyőződve, hogy ama 13 hon­védtábornoknak épen nem hősiességét igazolja halá­luk , mert egy végső döntő csatát kellett volna vívniok, s ha akkor hulltak volna el, megérdemelnék, hogy nem csak Aradon, de minden igaz magyar szívében is emlék emeltessék számukra. De ők gyáván, muszka­kegyben bízva, talán honvédi rangjuknak a muszka­orosz birodalomhoz csatolandott magyar hazában is megtarthatása reményében, lerakták a fegyvert. Annál­­fogva hasznosabb, dicsőbb célra tartom fel azon egy forintomat, mit tőlem a felhívás remélt.« Úgy hiszszük, hogy a »csodabogarak« dúsgazdag múzeumába ennél furcsább példány alig volna szerezhető. ** Vidéki hírek. Aradon Krancsevics és társai holnap kamarai zeneestélyt adnak a »Fehér kereszt« termében. — Szegeden jövő őszig fölépítik és berendezik az alföld számára tervezett első erdőőri szakiskolát, melyre a város ötven hold földet, erdőrészt, építési anyagot s hat tanuló ellátására évenkint 900 ftot ajánla fel; a többi költség a kormányé. — Fiu­méban a Simonyi Ernő koporsójának partra szállítá­sakor az idegen hajók is mind felhúzták s gyász jeléül az árbockötélzet feléig bocsáták le lobogóikat. — Marosvásárhelytt özvegy Koronka Lászlóné szül. Máttyus Katalin asszony meghalt, élete 65-dik évében. — Kolozsvárról a függetlenségi párt küldöttséget és koszorút küld a Simonyi Ernő temetésére. Szegeden a népkörök gyászlobogókat tűztek ki; Nagyváradon szintén, sőt ott a mulató szobákat is bezárták s koszo­rút küldenek a ravatalra.­­ Zágrábban Zsivkovics osztályfőnök kijelente, hogy mivel a többség nem tá­mogatta őt eléggé a Szarcsevicsék országgyűlési bán­­talmai ellen, többé az ülésekre csak akkor megy, ha interpellációkra kell válaszolnia. — Munkácsy »Bú­suló betyár«-ját Csatári József most az aradi színház egy termében mutogatja, harminc krajcár belépti díj­jal, a városi árvaalap javára. — Temesi megye pert indít a »Südungarische Bote« ellen, mely a törvény­hatósági bizottságot »Speichelleckende Bande«-nak nevezte. — Az ó-besnyői családokat, melyek ki akartak vándorolni, a kincstári birtokokon szándékoz­nak letelepíteni, igen kedvező föltételek mellett. — Nagy-Cenken Kozma Rezső pandurőrmestert, (egy­kor honvéd-századost) a laktanyán meggyilkolták, feje le volt vágva, füle kiszakítva; Koszti műve e bűn s a gyanú Köczöl Tercsi fiatal szép lányra esett, ki féltette őt s kivel rosszul bánhatott. 481 Ausztriai h­irek. *** Metastasio hamvai. A múlt századbeli bécsi udvari költő hamvai tudvalevőleg Bécsben nyug­szanak. Negyven évnél tovább volt Metastasio kedvenc költője Károly császár-királynak, majd Mária Teréziá­nak, 1782-ben halt meg nyolcvannégy éves korában. A­z olaszok most megemlékezvén e százados évforduló­ról, Rómában ünnepet rendeznek s minap már mint elhatározott dolog hizlett, hogy ez alkalomból a költő hamvait Bécsből Rómába viszik. De ez még épen nincs elhatározva s a rómaiak most tömeges kérvényt intéz­nek ez iránt Ferenc József ő felségéhez. A kérvényt gróf Wimpffen római nagykövetünk utján küldték Bécsbe, sok ezer aláírással ellátva s egyebek közt re­ményüket fejezik ki, hogy e kívánság Bécsben nem fog visszatetszést szülni, sőt kellemes lesz, mert alkalmat nyújt az osztrák kormánynak, hogy nagylelkűségét be­bizonyíthassa sat. Lesz-e sikere a kérvénynek, nem bizonyos, mert Metastasio olasz eredetű volt ugyan, de minden emléke Bécshez fűződik s az olaszok egé­szen a legutóbbi időkig nem is nagyon emlékeztek meg róla. *** A bécsi nemzetközi műkiállitást ma dél­előtt nyitják meg. A kiállítási bizottság már délelőtt tiz órakor gyűl össze az előcsarnokban s itt fogadja az uralkodót, ki személyesen fogja a tárlatot megnyit­ni s kit az összes főhercegek, udvari és állami főmél­tóságok, a diplomáciai testület tagjai sal. fognak kisérni. Gróf Zichy Ödön, mint a kiállítási bizottság elnöke, mond üdvözlő beszédet s ugyanő vezeti körül ő felségét a kiállításban. Az egyes osztályok már be vannak rendezve. Az osztrák osztály kiválóbb képei közt első helyen említik Makart három művét; ezek: »A haldokló Kleopatra«, s gróf Zichy Ödön és Sarah Bernhardt arcképei. Délután a bécsi művészek társu­lata lakomát ad a külföldi művésztársak tiszteletére.

Next