Fővárosi Lapok 1882. április (75-99. szám)
1882-04-01 / 75. szám
ről, dr. Schnierer Gyuláé Fiume múltjáról és jövőjéről és Szilágyi Virgilé az uzsoráról és kamatmaximumról. A belügyminiszter nem engedte meg a főváros három és öt milliós kölcsöneinek konvertálását, mert a kötvénybirtokosok pert indíthatnának, melynek kedvező kimenetelére biztosan számítani nem lehet s az összes haszon csak huszonötezer forint, melyért nem érdemes oly nagy kockázatot vállalni. — A pesti katholikus legényegylet házépítésre telket kért a fővárostól s az illető bizottság a Rottenbiller utcában levő egyik telek átengedését javasolja is, oly kikötéssel, hogy ott kizárólag egyleti célra épüljön ház. — A fővárosnak ajándékozta a közlekedési miniszter ama két gőzfecskendőt, melyeket a szegedi rész idején vásároltak. — A budapesti 1848/49-ks honvédegylet tagjait Bócz Lajos elnök felhívja, hogy vasárnap d. u. három órakor a negyedik kerületi reáliskolában mentül számosabban gyűljenek össze, hogy aztán testületileg vonuljanak volt hat társuk, Simonyi Ernő temetésére, koszorút is helyezvén a koporsóra. A központi ipartársulati hitelintézet, mint a tegnapi közgyűlésen bejelenték, tavaly 10,775 forint tiszta nyereséget ért el s ezt a tartaléktőkéhez csatolták. A sóskúti kőbánya-részvénytársulat csütörtöki közgyűlésén felolvasott jelentés szerint, a tavalyi tiszta jövedelem 7598 ft. volt; ennek egy részét az előbbi év veszteségének fedezésére fordítják, a többit az idei számlára hozzák át s igy a részvényesek nem kapnak osztalékot. — A vörös kereszt egyletének igazgatósága Badó Katalin próbaápolónőt, megbizhatlanság miatt, az egylet szolgálatából folyó év március 30-án elbocsátotta. „Heródes.“ A nemzeti színházban tegnap este föleleveníték Szász Károly ily című szomorújátékát, mely először 1866 elején került színre s aztán vagy tizenöt évig pihent. A költő azóta egészen átdolgozta az ötödik felvonást, mely ellen legtöbb kifogást tett a kritika. — Első ízben Heródes, miután római segélylyel szerzett koronáját féltve, annyi vérben gázolt, mint akár Macbeth, megtébolyult, ez lett nemezise. Most megmérgezi magát, miután gyanúba vett nejét vérpadra küldte s e tettét megbánta. A baj csak az, hogy mivel ott hallgatózik, abból neje és Antigonus egymással beszélnek hallhatja, hogy neje nem szereti Antigonust s csak mint rokonnak enged egy búcsúcsókot. A katasztrófa tehát nem nyugszik igaz alapon. Csak ki van mesterkélve. A műnek legjelesebb része az első felvonás. A mint Heródes, mint galileai kormányzó s a farizeus párt vádlottja megjelen a szinódrium előtt s vádlottból vádlóvá lesz, királyi jogokat bir szerezni magának s az agg király unokáját menyasszonyul nyeri meg — e jelenetekben élet és erős indulat uralkodik. A cselekvény gyorsan haladó fejlésében is vannak sikerült jelenetek, helyzetek, összeütközések, de Heródes alakja nem oly plasztikai egyöntetű, mint valami szobor, hanem sokszínű vabmunka, mint egy mozaik kép. Egyes vonásai, hol III. Rikhárdot, hol Macbethet, hol Othellót jutatják eszünkbe, amint merészen gondolkodik, élet, vagy gyanúra lobban. A vonások nem olvadnak úgy össze, hogy tiszta összhangzatot adnának s ez tette nehézzé Nagy Imrének is az ábrázolást, mely sok jelenésben nagy műgondot, odaadást mutatott, de az élet átmelegítő igazsága nélkül. Nem egy alapszenvedély, hanem sokféle indulat vezeti e hőst. A költő hű kívánt lenni a történeti Heródeshez s ezért áldozta fel a drámai világos jellem erős hatását. Marianna, (Heródes neje, a férje által gyűlölt, kiirtott Makkabik sarja,a kit Fáy Szeréna k. a. személyesített, s ennek anyja, a Heródest gyűlölő Alexandra (Felekiné asszony), továbbá a Makkabik ádáz ellenségei: Salomé (Jászay Mari asszony) igazabb alakok. Ábrázolóik érdemesek voltak a tapsra, kihívásokra, melyekben részesültek. Igen élettelen volt az Antigonus (Hetényi) és Fárael (Kőrösmezei) viaskodójelenése; a kard csattogott kezükben, de a gyűlölet nem bírt erőre kapni ajkukon. Az agg királyt Feleki, Heródes első nejét Lendvayné asszony személyesíték. Egressy Ákos, mint a farizeusok vezére, festői maszkja által tűnt ki a főtanács jól rendezett csoportjában. Közönség szép számmal volt, de nem eléggel arra, hogy a nézőtért egészen megtöltse. Vidék. ** Eperjesről írja lapunk levelezője: Az eperjesi Széchenyi-kör március hó folytán is buzgó tevékenységet fejtett ki. Március 14-én a magyar irodalmi szakválasztmány rendezett szavalati és felolvasó estélyt melyen Fadgyas Piroska urhölgy Vörösmartynak »A hontalan« című költeményét adta elő, hévvel és hatásosan ; utána pedig Kiss Géza olvasta fel elmésen, és szép nyelven írt munkáját: »Képek Eperjes múltjából« címmel. Március 16-án a zenei szakválasztmány estélye volt változatos programmal. A kör zenekara egy »Vígjáték nyitányt« (Kélertől) s egy »Szendergő dal«t játszott szép hatással. Pletzger Karolina urhölgy két német dalt énekelt, Moesz Irén urhölgy, Landa Otto és Janovitz Adolf egy »Díjnyertes Hármas« (Trio) című darabot adtak elő; Bónis Sámuel pedig Tárkányinak »Coriolán«-ját szavalta. Végre Przysiecka Antónia úrhölgy a Mendelssohn »Rondo capriccioso«-ját adta elő zongorán, helyes felfogással és ügyes technikával. Múlt szombaton a színészeti szakválasztmány buzgólkodására az eperjesi színházi alap javára két darabot adtak elő műkedvelők. Az elsőben (»Sziget a szárazon«) Lasztókay László ügyesen ábrázolta Kurucz Boldizsár földbirtokost, Beyer Margit úrhölgy kedves Melanie volt és Bónis Sámuel (Zsolnai) Kálóczy József (Gáspár,) Haupt Géza (Mérleg) és Balpataky József (János) szintén jól beillettek a keretbe. A másik darabban (»Angolosan«) Fadgyas Piroska urhölgy megnyerően személyesítette Szivesi Adélt, míg Kollár Berta urhölgy a komorna szerepében fürgén mozgott, Demkő Lászlóné úrnő pedig mint Ippelbergerné otthonosságot könnyedséggel párosított. A férfiak közül dicséretet érdemeltek Demkő László, ki igen jó angol (Eduárd) volt, Balpataky József, ki Ippelbergert igazi komikai alakká domborította ki, továbbá Szeredinszky Sándor (John), Szörényi Károly (fogadós), Kiinger Antal és Bajkovics Miklós mint pincérek. Mindkét előadás jól egybevágott s a közönség jól mulatott. A bruttó bevétel 160 forint volt, miből a színházi alap javára mintegy 75 ft marad. — Végre március 29-én ismét a magyar irodalmi szakválasztmány estélye volt s ezen Kósa Barna az eperjesi színház megnyitására irt s annak idején a Széchenyi-kör által megdicsért pályaművét (prológ) szavalta el hévvel és hatásosan; aztán Sztankay László olvasta »A divat keletkezése s annak fázisai napjainkig« című humoros dolgozatát. ** Kolozsvárit ma fogják eltemetni nagy részvéttel özvegy gróf Teleki Jánosné szül. Mikes Róza grófnőt. Az agg kort ért matrónáról írja a »Függetlenség,« hogy amaz igazi arisztokrata nők közé tartozott, kik ma már csak Erdélyben s ott is csak kivételesen találhatók. Magánéletében egyszerű, s a mellett hű megőrzője az ősi hagyományoknak, az ősi fénynek. Jótékony a nélkül, hogy jótékonyságai birét vásárra vinné. Kolozsvári háza a szegényeknek, ügyefogyottaknak valóságos menedékhelye volt; szegény tisztviselők, papok özvegyeinek adott nem csak ingyen szállást, de konyhára valót is. S a mellett késő öreg koráig igazán lelkes honleány. Mikor 1848-ban a hazának szüksége volt a harcosokra, maga küldte fiát, a későbbi ezredest: »Menj fiam, a hazának nagyobb szüksége van rád, mint nekem; de előbb gyónj meg, hogy, ha elesel, nyugodtan sirathassalak meg.« A fiú elment s lett belőle a szabadságharc egyik legvitézebb katonája, aztán hazátlan bujdosó. De mint a csaták közt, úgy a hontalanságban s később, mikor visszatérhetett, itthon is, egyformán érezte a szerető anya gondviselő kezét. Teleki Sándoron kívül még egy gyermeke volt a boldogultnak, Bóza, Bethlen Farkas grófnak korán elhunyt hitvese. A kolozsvári lapok a legmélyebb tisztelettel emlékeznek most az agg kort ért főurnő múltjáról. Mondják, hogy a hazai költészetnek bőkeblű pártolója volt. Csokonai, a Kisfaludyak, Vörösmarty és az újabb költők műveit jól ismerte, »Himfy szerelmei«-t könyv nélkül tudta s szerette, hogy egyik unokája (legifjabb gróf Teleki Sándor) költeményeket ir s kórágyán fekve is, mondott neki költeményeket Csokonaiból. Ifjú éveit Sármáson tölté, de 1830 óta többnyire Kolozsvárit lakott. A szabadságharc alatt honvédek számára kórházat nyitott saját házában. Aradon fogva lévő fiát (Sándort) kétszer látogatta meg, később pedig a számüzöttet négyszer kereste föl külföldön. Férjének, ki két évig szélhüdött volt s 1860- ban halt meg, a leghűbb ápolója volt. Erős lélekkel bírta legnehezebb kötelességek teljesítésére is. Temetése módjáról is maga gondoskodott. Sírjának helyét a gróf Kendeffy mauzóleuma mellett jelölte ki. Noha csillagkeresztes hölgy volt, a legegyszerűbb temetést kívánt. »Fakoporsóm legyen, olyan színű, mint az ágyam, úgy is betegápolónő voltam egész életemen át« — ezt mondá, s jó fia mindenben teljesíti végkivonatát. ** A „Schulverein“ elleni tiltakozás egyre foly német ajkú honfitársaink közt. Saág községben márc. 29-én volt népgyűlés, melyen kijelentették, hogy őket senki sem igyekszik elnyomni, s hálás szívvel fogadták azt a jótéteményt, hogy gyermekeiket az iskolában a magyar nyelvre is oktatják. — Móricföldön,Dettán és Moravicán is voltak a »Schulverein« alaptalan rágalmai és idétlen bujtogatásai ellen tiltakozó gyűlések. — Aradmegye több németajkú községe szintén ünnepiesen fog tiltakozni. — Hodságh németajkú, de jó magyar érzelmű lakosait tiz tekintélyes polgár a húsvéti ünnepekre hívta össze népgyűlésre, mely tiltakozását és rosszalását fogja kifejezni a »Schul verein« üzelmei fölött. — Verbászon, Bácsmegyében, husvét másodnapján lesz a tiltakozó népgyülés, melyre a szomszéd német községek lakosait is meghívják.— A Szepességen Lőcse nyitja meg a sort, hol a »polgári egyesület« tagjai felhívására, holnap tartanak gyűlést.— A családit ebe 10-én tartják meg. Szóval, az atyáskodó »Schulverein« eszére térhet s meggyőződhetik, hogy elégületlen német elem nincs itt több, mint a Királyhágón túl egy csomó szász, a Királyhágón innen pedig a boldogult jó öreg Steinacker weimari lelkész haza került egyik fia, Ödön, kiben az alma jó messze esett a fájától. ** Hymen. Kolozsvártt csütörtökön volt a kézfogója Kovácsi Rózsa kisasszonynak, Kovácsi Antal unitárius főgymnáziumi tanár kedves leányának, Boros György fiatal theologiai tanárral. — Alberti- Irsán Berger Sarolta kisasszonyt eljegyezte Szontágh Jenő szolnoki tanító s több vidéki lap munkatársa. — Tatán Niertit Vilma kisasszonynyal, uradalmi tiszt leányával, jegyet váltott Szalay László kenyéri gazdatiszt. — Pozsonyban Berthold Hermina kisasszonyt, ottani háztulajdonos leányát, nőül vette Deziderius Frigyes reáliskolai tanár. ** Aradról a vértanúk szobrára begyűlt tőke szaporítása végett egyforintos elismervényeket küldött szét a bizottság. Akadt Borsod megyében egy csodálatos észjárású férfiú , Édes Ábrahám sályi ref. lelkész, ki az elismervényt e nyilatkozattal küldte vissza: »Alól i itt úgy vagyok meggyőződve, hogy ama 13 honvédtábornoknak épen nem hősiességét igazolja haláluk , mert egy végső döntő csatát kellett volna vívniok, s ha akkor hulltak volna el, megérdemelnék, hogy nem csak Aradon, de minden igaz magyar szívében is emlék emeltessék számukra. De ők gyáván, muszkakegyben bízva, talán honvédi rangjuknak a muszkaorosz birodalomhoz csatolandott magyar hazában is megtarthatása reményében, lerakták a fegyvert. Annálfogva hasznosabb, dicsőbb célra tartom fel azon egy forintomat, mit tőlem a felhívás remélt.« Úgy hiszszük, hogy a »csodabogarak« dúsgazdag múzeumába ennél furcsább példány alig volna szerezhető. ** Vidéki hírek. Aradon Krancsevics és társai holnap kamarai zeneestélyt adnak a »Fehér kereszt« termében. — Szegeden jövő őszig fölépítik és berendezik az alföld számára tervezett első erdőőri szakiskolát, melyre a város ötven hold földet, erdőrészt, építési anyagot s hat tanuló ellátására évenkint 900 ftot ajánla fel; a többi költség a kormányé. — Fiuméban a Simonyi Ernő koporsójának partra szállításakor az idegen hajók is mind felhúzták s gyász jeléül az árbockötélzet feléig bocsáták le lobogóikat. — Marosvásárhelytt özvegy Koronka Lászlóné szül. Máttyus Katalin asszony meghalt, élete 65-dik évében. — Kolozsvárról a függetlenségi párt küldöttséget és koszorút küld a Simonyi Ernő temetésére. Szegeden a népkörök gyászlobogókat tűztek ki; Nagyváradon szintén, sőt ott a mulató szobákat is bezárták s koszorút küldenek a ravatalra. Zágrábban Zsivkovics osztályfőnök kijelente, hogy mivel a többség nem támogatta őt eléggé a Szarcsevicsék országgyűlési bántalmai ellen, többé az ülésekre csak akkor megy, ha interpellációkra kell válaszolnia. — Munkácsy »Búsuló betyár«-ját Csatári József most az aradi színház egy termében mutogatja, harminc krajcár belépti díjjal, a városi árvaalap javára. — Temesi megye pert indít a »Südungarische Bote« ellen, mely a törvényhatósági bizottságot »Speichelleckende Bande«-nak nevezte. — Az ó-besnyői családokat, melyek ki akartak vándorolni, a kincstári birtokokon szándékoznak letelepíteni, igen kedvező föltételek mellett. — Nagy-Cenken Kozma Rezső pandurőrmestert, (egykor honvéd-századost) a laktanyán meggyilkolták, feje le volt vágva, füle kiszakítva; Koszti műve e bűn s a gyanú Köczöl Tercsi fiatal szép lányra esett, ki féltette őt s kivel rosszul bánhatott. 481 Ausztriai hirek. *** Metastasio hamvai. A múlt századbeli bécsi udvari költő hamvai tudvalevőleg Bécsben nyugszanak. Negyven évnél tovább volt Metastasio kedvenc költője Károly császár-királynak, majd Mária Teréziának, 1782-ben halt meg nyolcvannégy éves korában. Az olaszok most megemlékezvén e százados évfordulóról, Rómában ünnepet rendeznek s minap már mint elhatározott dolog hizlett, hogy ez alkalomból a költő hamvait Bécsből Rómába viszik. De ez még épen nincs elhatározva s a rómaiak most tömeges kérvényt intéznek ez iránt Ferenc József ő felségéhez. A kérvényt gróf Wimpffen római nagykövetünk utján küldték Bécsbe, sok ezer aláírással ellátva s egyebek közt reményüket fejezik ki, hogy e kívánság Bécsben nem fog visszatetszést szülni, sőt kellemes lesz, mert alkalmat nyújt az osztrák kormánynak, hogy nagylelkűségét bebizonyíthassa sat. Lesz-e sikere a kérvénynek, nem bizonyos, mert Metastasio olasz eredetű volt ugyan, de minden emléke Bécshez fűződik s az olaszok egészen a legutóbbi időkig nem is nagyon emlékeztek meg róla. *** A bécsi nemzetközi műkiállitást ma délelőtt nyitják meg. A kiállítási bizottság már délelőtt tiz órakor gyűl össze az előcsarnokban s itt fogadja az uralkodót, ki személyesen fogja a tárlatot megnyitni s kit az összes főhercegek, udvari és állami főméltóságok, a diplomáciai testület tagjai sal. fognak kisérni. Gróf Zichy Ödön, mint a kiállítási bizottság elnöke, mond üdvözlő beszédet s ugyanő vezeti körül ő felségét a kiállításban. Az egyes osztályok már be vannak rendezve. Az osztrák osztály kiválóbb képei közt első helyen említik Makart három művét; ezek: »A haldokló Kleopatra«, s gróf Zichy Ödön és Sarah Bernhardt arcképei. Délután a bécsi művészek társulata lakomát ad a külföldi művésztársak tiszteletére.