Fővárosi Lapok 1882. június (124-147. szám)
1882-06-11 / 132. szám
R. f. meleg. A sok kénforrás közül nyolcat használnak, mint fürdőt, zuhanyt s ivó vizet, csúz, köszvény és görvélybajok ellen; míg a kéntelen savas Herkulesforrás, melynek vízgazdagsága Európa minden gyógyforrásán túl tesz,száraz időben egy óra alatt 5045 köbláb vizet, esős időben és hóolvadáskor pedig három annyit is adva, szombatokban, sápkórban, váltólázban s idegbetegségekben segít. A Hercules-forrás táplálja a Mária-fürdőt és az uszodát is, melyeknek nagy (41—56 celsiusi) hőfokát hűtés által kell leszállítani. A társaság tarka, nemzetközi jellegű, melynek nagy része a szabad levegőt élvezi a pompás parkültetvényekben, a közeli magasok kígyózó ösvényein s a bús Csernavölgyben. Van ötszáz kényelmesen berendezett lakszoba, mérve a nagy és kis tárcák tartalmához; van öt vendéglő, két kávéház, s már stílben készült olyan gyógycsarnok, melynél a monarchia egy fürdőjében sincs szebb. Van majorság, hol fris tejet és hideg étkeket kapunk. Vannak fogatok, nagy díszes társaskocsik és egyfogatúak, paripák férfi- és női nyereggel, kis hegyi lovak és vezetők a béres kirándulásokra. A gyógycsarnok két oldalán gazdag bazárt találunk tizenkilenc bolttal; ékszerek, divatcikkek, fényűzési tárgyak, szivarok, illatszerek sat. kínálkoznak bennük, •csábítja — mint Loreley a szegény hajós szívét — az udvarias férjek és divatos hölgyek erszényeit. »Halb zog sie ihn, halb sank er bin, und ward nicht mehr gesehen« — t. i. a pénztárca. A zenekar reggel, délután s este játszik, miközben a közönség lesröl hullámzik, míg hangkisérettel a sziláján csörtető Cserna vize szolgál e bajlódó, gyönyörködő, csalódott, révedező, boldog és csinos embereknek. Mivel a csúz a polgáriasodás egyik legelterjedtebb baja, nem csoda, hogy a rossz időjárás dacára, máris sok a gyógyvendég. E kedves völgyben legszebbek a tavasz és ősz. Fájdalom ! — téves számítás a »haute saison«-t teszi kívánatosabbá a vendégek legnagyobb részének. Ekkor aztán — a fölemelt árak dacára is — oly nagy az idegenek özönlése, hogy torlódás áll be, melyen csak a Tatarczy főbérlő rendkívüli ügyessége bíz segíteni. Végre is — a magánhotelek helyiségeit is összevéve — egyszerre 2200— 2400 vendégnek mégis csak bírnak helyet szorítani. Eddigelé a nyári látogatás legnagyobb száma 747 személyre ment. De be kell zárnom e kedvenc időzési helyemről szóló sorokat, mert különben még úgy tetszhetnék, hogy reklámot akarok csapni mellette. Pedig nincs szüksége rá, mivel rendesen több benne a vendég, mint a hely. Segít rajta nem csak azokrokonszenve, akik ismerik, hanem a világszerte uralkodó csúz és köszvény is. Csupán e hely iránti ragaszkodás készt, hogy dicséretét énekeljem. S ez a legigazibb jogcím, mely valakit felbátoríthat. Mivelpedig a Herkules-fürdő nem csak gyógyintézet, hanem par excellence divatos mulatóhely is, ennélfogva a vendégek kétféle faját vonja magához s igy alkalmat fog nyújtani nekem is, hogy társaséletéről szintén írjak majd valamit. Pezsegő ostobaság és lassan szivárgó szellem, komoly szemlélődés és féktelen könnyelműség, igéző ártatlanság és visszautasító szintés, halhatatlanságukban biztos alakok, de akik mégis kétszeresen szoronganak az életükért — mind e jelenségeket kezdi ide söpreni a nagy idény közelgő árja. Ezek nem elégítik ki sem a maguk, sem h a, mások eszét, csupán zavarba ejtenek, ily módon vélvén a nagy költő ismert szavait derekasan betölteni: »Iparkodjatok az embereket zavarba ejteni, kielégíteni úgy is nehezen bírjátok őket.« Hygén, Tusnádi levélke. (Június 8.) A Sepsi-Szent-Györgytől Csik-Szeredába vivő országutat már gyakran járják a fürdő vendégeket szállító kocsik. A magas hegyektől koszorúzott éjszaki s éjszakkeleti szelet fölfogó bükkös-fenyves völgy, az Olt harsogó vizének partja mellé Tusnádra igyekeznek. A Királyhágón túlról érkező vendégek vasúton Földvárig jönnek, melyet a »pörös atyafiak«, a szászok, talán szt. Herman nevében Marienburgnak kereszteltek el, honnét kocsin öt-hat óra alatt Élőpatakon és S.-Szt-Györgyön keresztül juthatnak a tusnádi fürdőbe. Rosszabbul jár az, a ki Brassóba megy s onnan folytatja az utat célja felé. Valóságos odysseiáda volt, melyen átvergődtem, mig »sanyarú« bérkocsin, hozzá még szélben menydörgés és villámlás közt fölértem Tusnádra. A jég úgy lehűlt, hogy az esőverte ruha legott fagyni kezdett s bizony nem túlságosan nagyítanék, ha azt mondanám, hogy jegeces állapotban szálltam le a kocsiról, az meg már tiszta valóság, hogy első éjszakai álmomban a legszabályosabb jegeces oktaédernek láttam magam. Pedig a közhit azt tartja, hogy amit első éjjel álmodunk valahol, az teljesedik. No szépen vagyunk! 835 Az itteni gyógyforrásokat tudvalevőleg, mintegy harmincöt év előtt még csak hallomásból ismerték. Jelenleg pedig nyáronként a vendégek száma jóval meghaladja az ezret. S ezt Tusnád meg is érdemli, egyrészt csodaszép fekvése, másrészt páratlan ásványvízforrásai miatt. E források közül, melyek főkép szabad és kötött szénsavat (kivált az Oskutban), konyhasót, vasoldatot tartalmaznak, négyet ivásra, hármat fürdésre használnak. A fürdőhelytől öt percnyire eső Oskuthoz, melynek kristálytiszta vize egy sziklarepedésből fakad, a reggeli órákban eljárnak a halvány arcú mellbetegek, hogy tisztán, vagy kecsketejjel vegyítve, igyák a kút gyöngyöző vizét, az u. n. borvizet. A svájci modorban épült bérházak lakosztályai, szobái elég kényelemmel rendezték be. A szállások, nemkülönben a fürdők s étkezés meglepően olcsók. E házak mind fából épültek. A parkban jóravaló zene szól. A távíró hivatal is van a fürdőközönség nagy örömére. A környékről éppenséggel nem lehet el ragadtatás nélkül írni. Hisz itt van a híres Szt. Anna tó, hová a fürdőt fentartó társulat a Ludmilla-magaslattól induló körültekergő utat csináltatott. Nem csodálkozom, hogy egy angliai Erdély ez egyik legköltőibb tájékát választá, hogy itt agyon lőjje magát. Más valaki is megtenné, ha nem volna oly kevés a magyarság. A vendégek egymás után jönnek, bár a saison voltaképen csak e hó 15-én nyílik meg s addig még csak posta sem jár itt. Embert kell fogadni, hogy levelünket föladja a szentgyörgyi, vagy szentmártoni postára. Még hírlapot se láttunk. A fürdővendégek közül, kik a nyarat rendesen itt töltik, elsőnek Tusnád egyik fölvirágoztatójának, özvegye, Mikes grófné érkezett családostul. Este, a mikor a nap a Juhos hegy mögé hanyatlik s utolsó sugarait széthinti, a tájon megelevenednek a séták, ahol mindenki üdülést keres. Nem egy beteg ifjú és lányka van itt, ki gyógyulást vár a balzsamos jégtől, a tűlevelű fák illatától s ki mindenkinek a szemeiből le szeretné olvasni a biztatást . Reméli, szegény beteg s ne busulj. Jóra fordúl minden. Kiépülsz bajodból, megsegít a jóságos isten, meg a szamártej! E kettőbe vesd reményeidnek vasmacskáját.. Kontúr Béla: A nőiképzettség szükségéről. A nőképző egylet elnöke: Veres Pálné szül. Beniczky Hermin a közelebbi közgyűlésen ismét oly lelkesen buzdító szózatot intézett a hölgyekhez, melyet méltó a sajtóban is visszhangoztatni. Szózata így hangzott: Valamelyik bölcs azt mondta: az igazságot gyakran kell hangoztatni, hogy az ne csak elismerve, hanem követve is legyen. Meg fogják tehát nekem engedni, hogy mind azt elmondhassam, ha mindjárt az ismétlés bűnébe esném is, mit jónak, a nőkre nézve előnyösnek vélek s hogy törekedem annak propagandát csinálni. Századunk előre haladt műveltsége általában sokkal nagyobb fokú szellemi kiképeztetést követel a férfiaktól, mint azelőtt. Most megkívánják, hogy hivatásához mindenki kellően ki legyen képezve, nem érik be többé az ösztönszerű cselekvéssel. Tudás a jelszó. Hazánkban is törvényileg fog most kimondatni, hogy csak az a férfi, aki jó sikerrel teszi le az államvizsgálatot, nyerhet ezentúl alkalmazást, s hogy e követelt képzettséget magának elsajátíthassa, négy elemi, nyolc gimnáziumi és négy vagy öt egyetemi osztályt kell végeznie, s ha az egy vagy két évi gyakorlatot is ide számítjuk, míg a fiatal ember befejezi tanulmányait, 26 vagy 28 éves lesz. Ha a társadalom másik fele: a nők szellemi kiképeztetésének szokásos módját észlelni akarjuk, úgy bizony még most is nagy szegénységi bizonyítvány tárul föl előttünk. Nem tudunk azzal a hagyományos nézettel szakítni, mely szerint a nőknek nem kell rendszeres tudományos oktatás , hisz — úgy mondják — egyre megy, bármily hézagos, befejezetlen is tanulmánya, mert nem ő fogja családját hivatala után fentartani, ő nem kenyérkereső, minek neki a képzettség ; sőt sokan egyenesen úgy vélekednek, hogy az káros is. Különös, pedig tény, hogy igen kevésre szoktuk a műveletlen embert becsülni. Ennek tanúbizonysága az is, hogy Pláto, a görög bölcs, a nőkről — elhanyagolt műveltségük következtében — azt a kérdést vetette föl, nem kell-e a nőket az oktalan állatokhoz sorolni ? Mahomed pedig kétségbe vonta, hogy lélekkel bírnak, s azért cselekedeteiket beszámíthatatlanoknak nyilvánító; szerinte, mint az állat előtt, úgy előttük sem nyílik meg az örök élet. Higgyék el, kedves nőtestvéreim, mindazok, kik a nők szellemi kiképeztetését gátolni akarják, a nőknek rossz barátai, mert őket legerősebb támaszuktól, az értelem áldásától akarják megfosztani. Mennyi szolgálatot tehetnének a nők nemzetünk előmenetére, nyelvünk terjesztésére, fajunk művelésére, a szabadelvűség és értelmesség gyarapítására, minden jónak és szépnek általánosítására, ha általában kellő műveltségök volna. Hát még a nevelés terén! Most inkább mint valaha, anyák kezébe van letéve gyermekeiknek nevelése, mert az apák hivatalos foglalkozásuknál és egyéb szórakozásuknál fogva, a napnak igen nagy részét a házon kívül töltik. Az anya van hivatva, hogy gyermekei közt legyen, ő figyelheti meg hajlamaikat, jó és rossz szokásaikat, ő használhat fel minden kedvező pillanatot gyermekei jellemének fejlesztésére. Valóban gyönyörű a nők munkaköre! A ház asszonyának ügyességétől, gondosságától függ családjának, egész házikörének jóléte, megelégedése s gyermekeinek jóravalósága; csakhogy nem érhetjük be ezentúl is az ösztönszerű tapogatódzással; szükséges, hogy tudás és a hivatásához való alapos képzettség vezérelje a nőt a háztartásban, az anyát a nevelés nehéz mesterségében. A nőképző-egyesület a nőknek hivatásukhoz célszerű, alapos, magasabb fokú szellemi kiképeztetésére alkalmat kívánván nyújtani, tizenegy osztályú tanintézetet rendezett be, hol a növendék az írástól, olvasástól kezdve a nevelőnői oklevél elnyeréséig, egyöntetű kiképeztetést nyerhet. Ha tehát a növendék itt kezdi az iskolázást hat éves korában, mikor már törvény szerint tanköteles, tanulmányait tizenhét éves korában fejezi be s megszerzi magának a nevelőnői képesítő oklevelet is, mire nagy súly fektetendő s ha a tisztelt szülők nem mulasztják el és tudják is a módot, leányaik jellemét, erkölcsét otthon fejleszteni, mire az iskolán kívül töltött idő, ideértve a több mint két havi szünidőt, bő alkalmat nyújt, úgy leányuk összhangzatos, befejezett képzettséggel fog bírni s bizonyára a társadalomnak hasznos tagjává válik. De a szülők annak, hogy leányaik tizenhét vagy tizennyolc éves korukig folytassák tanulmányaikat, legtöbb esetben határozottan ellene nyilatkoznak, mert az eddigi szokás is ellene van; pedig a leányok csak nyernek, ha kissé később vezetik be őket a világba, a mulatságok helyeire. A leányok szellemi képeztetése sem tespedhet egy bizonyos ponton; ennek is kell előre haladni, hogy férfi és leány műveltsége között ne legyen oly roppant hézag; tudja megérteni ezeknek törekvéseit és nagyratörő eszméit. Szükségesnek vélem, hogy mint a művelt férfiétól követelik, hogy tegye le az államvizsgálatot, követeljék a művelt családhoz tartozó leánytól is, hogy a nevelőnői képesítő oklevelet szerezze meg magának, mert annak elmulasztása a mai viszonyok között sokakra nézve többé nem pótolható megbánást eredményezhetne, annak leírása pedig bizonyos önérzetet kölcsönöz a legjobb körülmények között is. E nézetnek propagandát csinálni, leányaink jól felfogott érdekében, segítsenek kedves nőtestvéreim, s áldva legyen az óra, ha csak egy szülővel is többet nyerünk meg e nézetnek, mert jó példa a jó eredményben követőkre fog találni. Aővárosi hírek. * Az országgyűlés első ülésszakát tegnap rekesztették be. A képviselőház déli tizenkét órakor tartott ülést, melyben Thaly Kálmánnak a végleg igazolt képviselők sorába történt beiktatása után Tisza Kálmán miniszterelnök szólalt fel, kérve a házat, hatalmazza meg az elnököt, hogy szünidő alatt netalán megüresedő képviselői állások betöltése iránt intézkedhessék; a ház ezt jóváhagyta. A miniszterelnök ezután átnyújtotta a törvényhozás mindkét házához intézett királyi feliratot, mely az országgyűlés ez első ülésszakát berekeszti, egyszersmind pedig a második ülésszakot folyó évi október 5-dikére hívja össze. Péchy Tamás elnök a királyi leirat felolvasása után bemutatta a lefolyt ülésszak tevékenységéről szóló kimutatást és megköszönvén a képviselőknek a bizalmat és támogatást, melyben őt elnöki teendői között részesíték, felhívta őket, hogy a jövő ülésszakra majd megjelenjenek, munkálkodni a király dicsőségére és a haza javára. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a képviselők az elnök éltetése mellett szétoszlottak. A főrendiház Szögyényi-Marich László elnöklete alatt tartotta zárülését. Miután az elnök bemutatta a kéméndi kerületnek báró Jósika Kálmán által benyújtott kérvényét a budapesti egyetem katholikus jellegének megóvása iránt, belépett gróf Pejacsevics képviselőházi jegyző s átadta a királyi leiratot. A főrendek ennek felolvasását állva hallgatták végig, aztán az elnök berekesztettnek nyilvánítván az ülésszakot, búcsút mondott a tagoknak, kívánva, hogy az új ülésszakra ujult erővel térjenek vissza s reményét fejezte ki, hogy akkor már a főrendiház reformja is meg fog valósulni. A főrendek nevében báró Majthényi László mondott köszönetet az elnöknek az ülések tapintatos vezetéséért s a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés véget ért. * A drámai igazgatóság, a nemzeti színház szünideje után, augusztusban, folytatni fogja a régibb eredeti színdarabok sorozatos fölelevenítését. Ezúttal a harmincas és negyvenes évek jobb színműveit adják elő, nagyobbára vígjátékokat. A megnyitó előadás azonban szomorújáték lesz : Vörösmarty »Áldozat«-a, új ősi magyar jelmezekkel, melyek gróf Pálffy Dani Lipót rajzai után készülnek. Bemutatásra ká vannak tűzve: Kisfaludy Sándor »Dárdai háza«