Fővárosi Lapok 1882. június (124-147. szám)

1882-06-11 / 132. szám

R. f. meleg. A sok kénforrás közül nyolcat használ­nak, m­int fürdőt, zuhanyt s ivó vizet, csúz, köszvény és görvélybajok ellen; míg a kéntelen savas Herkules­­forrás, melynek vízgazdagsága Európa minden gyógy­forrásán túl tesz,­­száraz időben egy óra alatt 5045 köbláb vizet, esős időben és hóolvadáskor pedig három annyit is adva,­ szombatokban, sápkórban, váltóláz­ban s idegbetegségekben segít. A Hercules-forrás táplálja a Mária-fürdőt és az uszodát is, melyeknek nagy (41—56 celsiusi) hőfokát hűtés által kell le­szállítani. A társaság tarka, nemzetközi jellegű, melynek nagy része a szabad levegőt élvezi a pompás park­ültetvényekben, a közeli magasok kígyózó ösvényein s a bús Csernavölgyben. Van ötszáz kényelmesen berendezett lakszoba, mérve a nagy és kis tárcák tartalmához; van öt ven­déglő, két kávéház, s már stílben készült olyan gyógy­­csarnok, melynél a monarchia egy fürdőjében sincs szebb. Van majorság, hol fris tejet és hideg étkeket kapunk. Vannak fogatok, nagy díszes társaskocsik és egyfogatúak, paripák férfi- és női nyereggel, kis hegyi lovak és vezetők a béres kirándulásokra. A gyógycsarnok két oldalán gazdag bazárt találunk tizenkilenc bolttal; ékszerek, divatcikkek, fényűzési tárgyak, szivarok, illatszerek sat. kínálkoznak bennük, •csábítja — mint Loreley a szegény hajós szívét — az udvarias férjek és divatos hölgyek erszényeit. »Halb zog sie ihn, halb sank er bin, und ward nicht mehr gesehen« — t. i. a pénztárca. A zenekar reggel, dél­után s este játszik, miközben a közönség le­sröl hul­lámzik, míg hangkisérettel a sziláján csörtető Cserna vize szolgál e bajlódó, gyönyörködő, csalódott, réve­dező, boldog és csinos embereknek. Mivel a csúz a polgáriasodás egyik legelterjed­tebb baja, nem csoda, hogy a rossz időjárás dacára, már­is sok a gyógyvendég. E kedves völgyben legszeb­bek a tavasz és ősz. Fájdalom ! — téves számítás a »haute saison«-t teszi kívánatosabbá a vendégek leg­nagyobb részének. Ekkor aztán — a fölemelt árak dacára is — oly nagy az idegenek özönlése, hogy tor­lódás áll be, melyen csak a Tatarczy főbérlő rendkí­vüli ügyessége bíz segíteni. Végre is — a magán­ho­telek helyiségeit is összevéve — egyszerre 2200— 2400 vendégnek mégis csak bírnak helyet szorítani. Eddigelé a nyári látogatás legnagyobb száma 747­ személyre ment. De be kell zárnom e kedvenc időzési helyemről szóló sorokat, mert különben még úgy tetszhetnék, hogy reklámot akarok csapni mellette. Pedig nincs szüksége rá, mivel rendesen több benne a vendég, mint a hely. Segít rajta nem csak azok­­rokonszenve, a­kik ismerik, hanem a világszerte uralkodó csúz és köszvény is. Csupán e hely iránti ragaszkodás készt, hogy dicséretét énekeljem. S ez a legigazibb jogcím, mely valakit felbátoríthat. Mivel­­pedig a Herkules-fürdő nem csak gyógy­intézet, hanem par excellence divatos mulatóhely is, ennélfogva a vendégek kétféle faját vonja magához s igy alkalmat fog nyújtani nekem is, hogy társaséleté­ről szintén írjak majd valamit. Pezsegő ostobaság és lassan szivárgó szellem, komoly szemlélődés és féktelen könnyelműség, igéző ártatlanság és visszautasító szintés, halhatatlanságuk­ban biztos alakok, de a­kik mégis kétszeresen szoron­ganak az életükért — mind e jelenségeket kezdi ide söpreni a nagy idény közelgő árja. Ezek nem elégítik ki sem a maguk, sem h a, mások eszét, csupán zavarba ejtenek, ily módon vélvén a nagy költő ismert szavait derekasan betölteni: »Iparkodjatok az embereket za­­varba ejteni, kielégíteni úgy is nehezen bírjátok őket.« Hygén, Tusnádi levélke. (Június 8.) A Sepsi-Szent-Györgytől Csik-Szeredába vivő országutat már gyakran járják a fürdő vendégeket szállító kocsik. A magas hegyektől koszorúzott éjszaki s éjszakkeleti szelet fölfogó bükkös-fenyves völgy, az Olt harsogó vizének partja mellé Tusnádra igyekez­nek. A Királyhágón­ túlról érkező vendégek vasúton Földvárig jönnek, melyet a »pörös atyafiak«, a szá­szok, talán szt. Herman nevében Marienburgnak ke­reszteltek el, honnét kocsin öt-hat óra alatt Élőpata­kon és S.-Szt-Györgyön keresztül juthatnak a tusnádi fürdőbe. Rosszabbul jár az, a ki Brassóba megy s onnan folytatja az utat célja felé. Valóságos odysseiáda volt, melyen átvergődtem, mig »sanyarú« bérkocsin, hozzá még szélben menydörgés és villámlás közt fölértem Tusnádra. A jég úgy lehűlt, hogy az esőverte ruha legott fagyni kezdett s bizony nem túlságosan nagyí­tanék, ha azt mondanám, hogy jegeces állapotban szálltam le a kocsiról, az meg már tiszta valóság, hogy első éjszakai álmomban a legszabályosabb jegeces oktaédernek láttam magam. Pedig a közhit azt tartja, hogy a­mit első éjjel álmodunk valahol, az teljesedik. No szépen vagyunk! 835 Az itteni gyógyforrásokat tudvalevőleg, mintegy harmincöt év előtt még csak hallomásból ismerték. Jelenleg pedig nyáronként a vendégek száma jóval meghaladja az ezret. S ezt Tusnád meg is érdemli, egyrészt csodaszép fekvése, másrészt páratlan ásvány­vízforrásai miatt. E források közül, melyek főkép sza­bad és kötött szénsavat (kivált az Oskutban), konyha­sót, vasoldatot tartalmaznak, négyet ivásra, hármat fürdésre használnak. A fürdő­helytől öt percnyire eső Oskuthoz, melynek kristálytiszta vize egy sziklarepe­désből fakad, a reggeli órákban eljárnak a halvány arcú mellbetegek, hogy tisztán, vagy kecsketejjel ve­gyítve, igyák a kút gyöngyöző vizét, az u. n. borvizet. A svájci modorban épült bérházak lakosztályai, szobái elég kényelemmel rendezték be. A szállások, nemkülönben a fürdők s étkezés meglepően olcsók. E házak mind fából épültek. A parkban jóravaló zene szól. A távíró hivatal is van a fürdő­közönség nagy örömére. A környékről éppenséggel nem lehet el ragad­ta­tás nélkül írni. Hisz itt van a híres Szt. Anna tó, hová a fürdőt fentartó társulat a Ludmilla-magaslattól in­duló körültekergő utat csináltatott. Nem csodálkozom, hogy egy angliai Erdély ez egyik legköltőibb tájékát választá, hogy itt agyon lőj­je magát. Más valaki is megtenné, ha nem volna oly kevés a magyarság. A vendégek egymás után jönnek, bár a saison voltaképen csak e hó 15-én nyílik meg s addig még csak posta sem jár itt. Embert kell fogadni, hogy le­velünket föladja a szentgyörgyi, vagy szentmártoni postára. Még hírlapot se láttunk. A fürdővendégek közül, kik a nyarat rendesen itt töltik, elsőnek Tusnád egyik fölvirágoztatójának, özvegye, Mikes grófné érkezett családostul. Este, a mikor a nap a Juhos hegy mögé hanyat­lik s utolsó sugarait széthinti, a tájon megelevened­nek a séták, a­hol mindenki üdülést keres. Nem egy beteg ifjú és lányka van itt, ki gyógyu­lást vár a balzsamos jégtől, a tűlevelű fák illatától s ki mindenkinek a szemeiből le szeretné olvasni a bizta­tást . Reméli, szegény beteg s ne busulj. Jóra fordúl minden. Kiépülsz bajodból, megsegít a jóságos isten, meg a­­ szamártej! E kettőbe vesd reményeidnek vas­macskáját..­­ Kontúr Béla: A női­­képzettség szükségéről. A nőképző egylet elnöke: Veres Pálné szül. Beniczky Herm­­in a közelebbi közgyűlésen ismét oly lelkesen buzdító szózatot intézett a hölgyekhez, me­lyet méltó a sajtóban is visszhangoztatni. Szózata így hangzott: Valamelyik bölcs azt mondta: az igazságot gyakran kell hangoztatni, hogy az ne csak elismerve, hanem követve is legyen. Meg fogják tehát nekem engedni, hogy mind azt elmondhassam, ha mindjárt az ismétlés bűnébe esném is, mit jónak, a nőkre nézve előnyösnek vélek s hogy törekedem annak propagan­dát csinálni. Századunk előre haladt műveltsége általában sokkal nagyobb fokú szellemi kiképeztetést követel a férfiaktól, mint azelőtt. Most megkívánják, hogy hi­vatásához mindenki kellően ki legyen képezve, nem érik be többé az ösztönszerű cselekvéssel. Tudás a jelszó. Hazánkban is törvényileg fog most kimondatni, hogy csak az a férfi, a­ki jó sikerrel teszi le az állam­vizsgálatot, nyerhet ezentúl alkalmazást, s hogy e kö­vetelt képzettséget magának elsajátíthassa, négy ele­mi, nyolc gimnáziumi és négy vagy öt egyetemi osz­tályt kell végeznie, s ha az egy vagy két évi gyakor­latot is ide számítjuk, míg a fiatal ember befejezi ta­nulmányait, 26 vagy 28 éves lesz. Ha a társadalom másik fele: a nők szellemi ki­­képeztetésének szokásos módját észlelni akarjuk, úgy bizony még most is nagy szegénységi bizonyítvány tá­rul föl előttünk. Nem tudunk azzal a hagyományos nézettel szakítni, mely szerint a nőknek nem kell rendszeres tudományos oktatás , hisz — úgy mond­ják — egyre megy, bármily hézagos, befejezetlen is tanulmánya, mert nem ő fogja családját hivatala után fentartani, ő nem kenyérkereső, minek neki a képzett­ség ; sőt sokan egyenesen úgy vélekednek, hogy az káros is. Különös, pedig tény, hogy igen kevésre szoktuk a műveletlen embert becsülni. Ennek tanúbizonysága az is, hogy Pláto, a görög bölcs, a nőkről — elhanya­golt műveltségük következtében — azt a kérdést ve­tette föl, nem kell-e a nőket az oktalan állatokhoz so­rolni ? Mahomed pedig kétségbe vonta, hogy lélekkel bírnak, s azért cselekedeteiket beszámíthatatlanoknak nyilvánító; szerinte, mint az állat előtt, úgy előttük sem nyílik meg az örök élet. Higgyék el, kedves nőtestvéreim, mindazok, kik a nők szellemi kiképeztetését gátolni akarják, a nők­nek rossz barátai, mert őket legerősebb támaszuktól, az értelem áldásától akarják megfosztani. Mennyi szolgálatot tehetnének a nők nemzetünk előmenetére, nyelvünk terjesztésére, fajunk művelésére, a szabadelvűség és értelmesség gyarapítására, minden jónak és szépnek általánosítására, ha általában kellő műveltségök volna. Hát még a nevelés terén! Most inkább mint va­laha, anyák kezébe van letéve gyermekeiknek nevelé­se, mert az apák hivatalos foglalkozásuknál és egyéb szórakozásuknál fogva, a napnak igen nagy részét a házon kívül töltik. Az anya van hivatva, hogy gyermekei közt legyen, ő figyelheti meg hajlamaikat, jó és rossz szokásaikat, ő használhat fel minden kedvező pilla­natot gyermekei jellemének fejlesztésére. Valóban gyö­nyörű a nők munkaköre! A ház asszonyának ügyessé­gétől, gondosságától függ családjának, egész házikö­rének jóléte, megelégedése s gyermekeinek jóravalósá­­ga; csakhogy nem érhetjük be ezentúl is az ösztönszerű tapogatódzással; szükséges, hogy tudás és a hivatásá­hoz való alapos képzettség vezérelje a nőt a háztar­tásban, az anyát a nevelés nehéz mesterségében. A nőképző-egyesület a nőknek hivatásukhoz cél­szerű, alapos, magasabb fokú szellemi kiképeztetésére alkalmat kívánván nyújtani, tizenegy osztályú tanin­tézetet rendezett be, hol a növendék az írástól, olva­sástól kezdve a nevelőnői oklevél elnyeréséig, egyön­tetű kiképeztetést nyerhet. Ha tehát a növendék itt kezdi az iskolázást hat éves korában, mikor már tör­vény szerint tanköteles, tanulmányait tizenhét éves ko­rában fejezi be s megszerzi magának a nevelőnői ké­pesítő oklevelet is, mire nagy súly fektetendő s ha a tisztelt szülők nem mulasztják el és tudják is a módot, leányaik jellemét, erkölcsét otthon fejleszteni, mire az iskolán kívül töltött idő, ideértve a több mint két havi szünidőt, bő alkalmat nyújt, úgy leányuk össz­­hangzatos, befejezett képzettséggel fog bírni s bizo­nyára a társadalomnak hasznos tagjává válik. De a szülők annak, hogy leányaik tizenhét vagy tizennyolc éves korukig folytassák tanulmányaikat, legtöbb esetben határozottan ellene nyilatkoznak, mert az eddigi szokás is ellene van; pedig a leányok csak nyernek, ha kissé később vezetik be őket a világba, a mulatságok helyeire. A leányok szellemi képeztetése sem tespedhet egy bizonyos ponton; ennek is kell előre haladni, hogy férfi és leány műveltsége között ne legyen oly roppant hézag; tudja megérteni ezeknek törekvéseit és nagyra­­törő eszméit. Szükségesnek vélem, hogy mint a művelt férfié­tól követelik, hogy tegye le az államvizsgálatot, kö­veteljék a művelt családhoz tartozó leánytól is, hogy a nevelőnői képesítő oklevelet szerezze meg magának, mert annak elmulasztása a mai viszonyok között so­kakra nézve többé nem pótolható megbánást eredmé­nyezhetne, annak leírása pedig bizonyos önérzetet köl­csönöz a legjobb körülmények között is. E nézetnek propagandát csinálni, leányaink jól felfogott érdekében, segítsenek kedves nőtestvéreim, s áldva legyen az óra, ha csak egy szülővel is többet nyerünk meg e nézetnek, mert jó példa a jó eredmény­ben követőkre fog találni. A­ővárosi hírek. * Az országgyűlés első ülésszakát tegnap re­kesztették be. A képviselőház déli tizenkét óra­kor tartott ülést, melyben Thaly Kálmánnak a végleg igazolt képviselők sorába történt beiktatása után Tisza Kálmán miniszterelnök szólalt fel, kérve a há­zat, hatalmazza meg az elnököt, hogy szünidő alatt netalán megüresedő képviselői állások betöltése iránt intézkedhessék; a ház ezt jóváhagyta. A miniszter­­elnök ezután átnyújtotta a törvényhozás mindkét há­zához intézett királyi feliratot, mely az országgyűlés ez első ülésszakát berekeszti, egyszersmind pedig a második ülésszakot folyó évi október 5-dikére hívja össze. Péchy Tamás elnök a királyi leirat felolvasása után bemutatta a lefolyt ülésszak tevékenységéről szóló kimutatást és megköszönvén a képviselőknek a bizal­mat és támogatást, melyben őt elnöki teendői között részesíték, felhívta őket, hogy a jövő ülésszakra majd megjelenjenek, munkálkodni a király dicsőségére és a haza javára. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a képviselők az elnök éltetése mellett szétoszlottak.­­ A főrendiház Szögyényi-Marich László elnöklete alatt tartotta zárülését. Miután az elnök bemutatta a kéméndi kerületnek báró Jósika Kálmán által benyúj­tott kérvényét a budapesti egyetem katholikus jellegé­nek megóvása iránt, belépett gróf Pejacsevics képvi­selőházi jegyző s átadta a királyi leiratot. A főrendek ennek felolvasását állva hallgatták végig, aztán az elnök berekesztettnek nyilvánítván az ülésszakot, bú­csút mondott a tagoknak, kívánva, hogy az új ülésszakra ujult erővel térjenek vissza s reményét fejezte ki, hogy akkor már a főrendiház reformja is meg fog valósulni. A főrendek nevében báró Majthényi László mondott köszönetet az elnöknek az ülések tapintatos vezetéséért s a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés véget ért. * A drámai igazgatóság, a nemzeti színház szünideje után, augusztusban, folytatni fogja a régibb eredeti színdarabok sorozatos föleleveníté­­s­é­t. Ezúttal a harmincas és negyvenes évek jobb szín­műveit adják elő, nagyobbára vígjátékokat. A meg­nyitó előadás azonban szomorújáték lesz : Vörösmarty »Áldozat«-a, új ősi magyar jelmezekkel, melyek gróf Pálffy Dani Lipót rajzai után készülnek. Bemutatásra ká vannak tűzve: Kisfaludy Sándor »Dárdai háza«

Next