Fővárosi Lapok 1882. július (148-173. szám)

1882-07-27 / 170. szám

repeltetésekre s minthogy szakférfiú, több hivatása is van rá, mint a dilettánsokból álló választmánynak és igazgatóságnak. Igen ám, de a művezető nem felelős, a­ki pedig felelős, t. i. az igazgatóság, azonnal lemond ha zavar van. Ekkép lehetetlen, hogy az ország máso­dik színháza virágozzék; ellensége a rossz rend­szer. Most is ez okozta a bajt. A művezetőt nem terheli felelősség, az igazgatóság pedig lemondott. — Szentesen Dömjén Rózsa k. a. a kolozsvári színház tehetséges tagja, általános tetszés mellett vendégszerepel. »Angeló«-ban, a »Lelenc«-ben s a »Falu rosszáéban sikerrel játszott s »Romeo és Ju­liánban, melyet jutalomjátékáúl választott, bokréták­kal halmozták el és sűrűn tapsoltak. Az előadásra Csongrádról is sokan átrándultak. A fiatal színésznő az utóbbi időben sokat haladt művészetében.­­ — Keszthelyen e hét folyamán Újházi Ede, a nemzeti színház kitűnő tagja fog vendégszerepelni Balogh Alajos színtársulatánál. —U­n­g­v­á­r 11 Lászy Vilmos, a vidék egy legtiszteletreméltóbb színigazga­tója negyedszázados jubileumát ülte. Ez alkalomból az ottani lapban nyílt levelet intézett Ungvár városa és vidéke közönségéhez, megemlítve, hogy húsz évvel ezelőtt lépett föl először a városban, hol azóta többször fordult meg a saját társulatával is.—A debreceni színház választmánya akképp akarja a színház ügyét rendezni, hogy annak vezetését egy kiváló művész vezetésére bízza, mig az intézetet maga az igazgató­ság kormányozná s azt vidéki társulatoknak nem ad­ná bérbe. A művezető tisztségét E. Kovács Gyulára akarja bizni a választmány. ** Gyorokon az olvasó-egylet fényes lakomát rendez J. Orovitz Lipót plébános s ismert drámairó tiszteletére, kit Világosra neveztek ki plébánosnak. . A gyoroki lakosság méltán fájlalja, hogy a derék lel­késztől el kell válnia, mert Horovitz Lipót három rövid év alatt rendkívül sokat tett a község érdekeinek előmozdítására. Az iskolának ezerötszáz forintnyi ala­pot szerzett,továbbá kijavíttatta,fölszerelte s a szegény tanulók javára gyűjtést rendezett.Ama három év alatt nem volt növendék, kinek jó meleg ruhája, csizmája s könyve ne lett volna.Az iskolai könyvtárnak is ő vetette meg alapját s az iskolai takarékpénztárt felvirágoz­tatta. A község társadalmi életének ő volt a lelke. Szerkesztő az olvasó-egylet évkönyvét s a tanulóknak jó alkalmi színdarabokat irt, melyeket sikerrel adtak elő. A »Themistokles« című akadémiai elismerést nyert tragédiáját is Gyorokon irta. ** Ó-Radnán Vastagh György képiró az utóbbi napokban öt cigány alakot s egy román nőt festett. Az ér­dekesebb vázlatokat Demjén László könyvkereskedé­sében állítja ki Kolozsvárit. A festő a radnai állami népiskola egyik termében készítette a vázlatokat s folyton sok nézője volt. A művész számára Szeremley­­ Lajos tanfelügyelő az iskola helyiségében kényelmes szállást bocsátott rendelkezésre. E napokban Vastagh­­ György a dombháti fürdőre rándult, a­hol egy érde­kes fekvésű cigány kunyhó vázlatát készítette el. Besz­tercéhez közel a Strimbul tetőn aratásra menő román nők festői csoportjára talált a művész s közülök egy meglepően eredeti tipuszszal biró román leányt kivá­­­­lasztván, Besztercére rendelte s tegnapelőtt le is fes­tette. ** Újvidéken két szerb lap, a komoly »Zasz­­tava« s a humorisztikus »Sztarmáli« (»Kis öreg«) igen ellenszenvesen is az ott mulatott magyar írókról és művészekről. Az első újság, Miletics Szvetozár lapja, túlzottnak találta a fogadást,mely szerinte az idegene­­­­két is csodálkozásra és bámulatra ragadta. A szom­széd falvak összecsődült lakossága azt hitte, Rudolf trónörökös jön s midőn látták hogy csak magyar írók és művészek érkeztek, csalódva mentek el. A »Zaszta­­va« aztán megrój­­a a rendezőséget, hogy annyi pénzt dobott ki az ünnepélyre, a vendégeket pedig, hogy a hangverseny jövedelméből kétszáz forintot vittek el. A »Sztarmáli« élclap pedig a szerbek ellen küzdött irók jó fogadását amaz esethez hasonlítja, midőn valakire huszonöt botot rásóztak s aztán hála fejében meg is kellett köszönnie. Ezek ellenében a »Szubszki Narod« a legnagyobb lelkesedéssel szól a kirándulásról. A mi pedig a kétszáz forintot illeti: a társulat mint másutt is jótékony célra rendezte a hangversenyt s a jövedel­met Újvidék városának ajánlta fel. Ez tehát füllentés a »Zasztava« részéről. ** Gyászrovat. Kőszegenjulius 24-én meg­halt Pavetits Mihályné szül. Vasischek Teréz asszony, Pavetits Mihály budapesti tanítóképző intézeti tanár neje,27-dik évében. — Szegeden e hó 21-én hunyt el Russu Andrásné szül. Fogarasi Leona asszony, táv­iró tiszt neje, köztiszteletben állott derék fiatal nő. — Ungvárról jelentik, hogy Kaidl Fülöp földbirto­kos, 1849-ki honvédfőhadnagy e hó 20-án élete 62-dik évében tüdőszélhüdésben elhunyt. — Pozsonyban meghalt özvegy Fiala Zsófia asszony, hetvenkilenc­­éves korában. ** Eszékről írják: a 37-ik sorezred legényei egy idő óta vígabban gyalogolnak a város és Rétfalu utcáin. Ennek előtte a zenekartól nem hallottak ma­gyar dalokat. A karmester is húzódozott azoktól, de még az eszéki horvátok sem lelkesednek azért, a­mi magyar. Az ezred új parancsnoka, Hulecky alezredes azonban kötelességévé tette a karmesternek, hogy me­netek alkalmával magyar indulókat és dallamokat ját­szasson. A »cseh nóták,« — úgy­mond, — sohasem fogják felvillamozni a magyar fiukat! Azóta hangzik a »Rákóczi,« a sok fris magyar, hangzik a jókedv s éltetik a derék alezredest, a ki tudja, mi kell a magyar szívnek, kedélynek. ** Vidéki hírek. Debrecenben ez idén is méltó ünnepélylyel ülik meg augusztus 2-nak évfor­duló napját s tegnap a rendező bizottság ez ügyben ülést tartott. —• Pelsőc mellett állítólag az aggte­lekivel vetekedő nagyszerű barlangot fedeztek fel. — Temesvárit az uj görög keleti püspök, Bran­­kovics György, augusztus 6-dikán tartja ünnepé­lyes bevonulását. — Balaton-Füreden a legújabb kimutatás szerint e hó 19-dikén 1236 volt a ven­dégek száma s az utonérkezettek közt van Jókai Mór, családjával, özv. gróf Keglevich Gyuláné, Ostffy Pál királyi táblai biró, sat.; a bártfai fürdőben július 20-ig 900 vendég volt, Tátrafüreden pedig 738, köz­tük Tisza Lajos szegedi királyi biztos.­­ Szarvason az ev. főiskola elöljárósága elhatározta, hogy a jövő tanévtől fogva zsidó tanulókat csak kétszeres tandíj fizetése mellett vesz föl, mert a zsidó felekezet sem alapítványokkal, sem évi adóval nem járul az intézet fentartásához, tavaly pedig a hatodfélszáz növendék közt 103 zsidó volt.­­ Szegvárit e hó 23-án az if­júság igen jól sikerült táncmulatságot rendezett, me­lyen többek közt jelen voltak: Cicatricis Gézáné, Ka­­mocsay Lászlóné, Stammer Sarolta és Tinike, Török Berta és Ilka, Vidovich Ilka és Erzsi, Wielandné ur­­­hölgyek, sat. — Zenta városa uj városházat és népis­kolát építtet s a tervekre hirdetett pályázatnál a vá­­­­rosházára nézve Makay Endre budapesti építész, a népiskolára Pfaff Ferenc műegyetemi magántanár tervei győztek. — Fiuméból jelentik, hogy az ott el­készült új kikötői tárházban most már borkereskedők számára nagyszerű pincehelyiségek is vannak; ugyan­ott két francia tiszt e napokban vette át a francia kormány által megrendelt százhatvan torpedót. A Hosszú-Aszóról Kozocsa István telekkönyvvezető augusztus elején vezeti oltárhoz Dontzki Liza kis­asszonyt.­­ A tisza­eszlári ügyről újabban egy tudósító ismét az írja, hogy teljesen alaptalan mindaz, a­mit az elfogottak állítólagos vallomásairól írtak, mert a sakter-fiú vallomásán kívül máig sincs több adat arra nézve, hogy Solymosi Esztert meggyilkol­ták ; a vizsgálat befejezését az ál-Eszter hullája ügyé­ben szükséges nyomozás késlelteti. — Csongrád me­­gyében, mint írják, óriási termés van, a búza tiz, az árpa húsz köblivel fizet holdanként. — Pozsonyban Simonyi Iván képviselőnek antiszemiták aranytollat nyújtottak át; a toll e fölirást viseli: »Simonyi Iván­­­­nak elismerésül Istóczy hívei.« — Kaposvárit Ha­­zucha Szaniszló postatiszt eltűnt s az általa vezetett könyveket nagy rendetlenségben találták. — Já­­nosházán múlt vasárnap zsidóhecc tört ki, melyet, úgy látszik, régebben készítettek elő; megrohanták egyes zsidók házait és betörték az ablakokat, de az elöljáróság erélyes föllépése meggátolta a nagyobb­­ zavargást. — Máté-Szalkán három fiú az erdőben mérges bogyókat evett, mindhárom őrjöngésbe esett s ez alatt késeikkel összeszurkálták egymást; meg kel­lett őket kötözni; az egyiknek életéhez nincs remény. — Veszprémből Hoszter Fülöpöt e napokban szál­lítják át az illavai országos fegyházba. — Heves­­megye legutóbbi közgyűlésén oly kép szállt síkra a sajtószabadság mellett, hogy Csiky Sándor indítvá­nyára föliratot határozott intézni az országgyűléshez, vonja felelősségre Tisza Kálmán belügyminisztert, mivel ez az eszlári ügyre vonatkozó gúnyirat elkobzá­sát rendelte el. — Törökszakoson Rózsa József iz­raelita földbirtokos, mivel polgári házasságból szüle­tett gyermekének megkeresztelését hivatalosan elren­delték, maga is keresztyénné lett, hogy el ne szakít­sák gyermekétől. 1067 Ausztriai hírek. *** A bécsi képzőművészeti akadémia teg­napelőtt tartotta évzáró ünnepélyét az egyetemi aula termében. Ez alkalommal hirdette ki Fidler, közok­tatásügyi osztályfőnök, az ő felsége által adományozott háromezer ezüst forintos utazó stipendiumok nyerte­seinek neveit. Örömmel jelentjük, hogy a három ki­tüntetett ifjú közt kettő magyar és pedig az egyik Hirschl Adolf Temesvárról, ki történeti festéssel fog­lalkozik és Müller Lipót tanítványa; a második Fröh­lich Károly Pozsonyból, ki műépítész és Schmidt Fri­gyes tanítványa. A harmadik nyertes bécsi, név sze­rint, Vital Rudolf szobrász, Zumbusch Gáspár tanítvá­nya. Az akadémiának a múlt év első felében 365, második felében pedig 327 tanítványa volt. Nemzeti­ség szerint volt 249 német, 22 cseh, 14 lengyel, 21 magyar. Az intézetnek 15 rendes és 4 rendkívüli ta­nára van. *** A bécsi nemzetközi műtárlaton 30.000 forint áru­képet szándékozott az osztrák kormány vá­sárolni. Ezen összegből azonban újabban elvont hat­ezer forintot, a­mennyibe harminc kiosztandó állami aranyérem kerül. A vásárlandó képeket csak a kiállí­tás vége felé, szeptemberben fogják kiválasztani. Szó volt ugyan róla, hogy ez még a jury munkálatai előtt történjék meg, de a tervtől már csak azért is elállot­­tak, mert az irányadó körök csakis azon képek közül akarnak vásárolni, melyeknek már semmi kilátásuk sincs arra, hogy magánosok megvegyék. *** A német trónörökös pár julius 21-ikén Toblachból Neu-Pragsba érkezett s egy vezető kísére­tében meglátogatta a Wildseet. Az inkognitot azon­ban vajmi rövid ideig őrizhették meg, mert egy ott nyaraló berlini ember rájuk ismert. Az ottani ifjúság alpesi virágokból kötött csokorral kedveskedett a fe­jedelmi vendégeknek, mit ezek szívélyesen megköszön­tek. A trónörökös pár Toblachból Bozenba, onnan Meranba, innen kocsin Trafóiba és végre Luganoba megy. *** Egy pesszimista cukrász halt meg köze­­lebb Bécsben. Végrendeletében, melylyel vagyonáról intézkedik, van egy pont, melyben meghagyja, hogy ezer forintot tegyenek valamely takarékpénztárba s ez összeg kamataiból gondozzák sírját, de csak három éven át, mert — úgymond, — teljes életében azt ta­pasztalta, hogy három éven túl senkire sem emlékez­nek az emberek. Ez idő letelte után az ezer forintot a rokkantaknak kívánja adatni. *** Ausztriai hírek. Mária Anna császári és királyi özvegy a trautenau és hohenelbei árvízká­rosultaknak 1000 forintot küldött. — Rudolf trón- s örökös és neje tegnapelőtt Prágába érkeztek. — Valéria főhercegnő tegnapelőtt Ischlből jövet a langbathi tavak közt lévő kis vadászkastélyba szállt s egy hétig szándékozik ott maradni. — Randhantin­­ger udvari karmester ma ünnepli nyolcvanéves jubi­leumát. — A bécsi „gyermekbarát-egylet** száz forint pályadijat tűz ki egy dolgozatra a vak gyerme­kek neveléséről s a pályamunkák ez év végéig nyújtandók be. — Ausseeben múlt vasárnap nagy hangverseny volt, melyben főkép Hegyi Aranka k. a. dalai rendkívüli tetszést arattak. — Bécs­ben tegnapelőtt felhőszakadás volt s nagy káro­kat okozott, egy csatornában pedig a hirtelen betódúlt ár négy munkás halálát okozta. — Lembergből táv­­irják, hogy a kholerine-járvány aggasztóan terjed, a kaszárnyában is már hatvanöt katona betegedett meg; a hatóság sürgősen megtette a szükséges óvó intéz­kedéseket. Külföld. *** A »Parsifal« előadások holnap kezdődnek Bayreuthban. A mű első két előadásához azonban csak oly halandókat bocsátanak, kik a bayreuthi zenei vállalatot, mint patrónusok anyagilag támogatták. A nyilvános előadások július 30-ikától fogva lesznek és au­gusztus minden keddi, pénteki és vasárnapi napján fog­nak megtartatni. A színházi igazgatóság mindennemű megkeresésre válaszol és gondoskodott arról, hogy la­kásokban hiány ne legyen. Bayreuthból a vasuttársu­­latok minden irányban egyenes összeköttetést szervez­tek s az előadásokhoz külön vonatok is fognak közle­kedni. A »Parsifal« főpróbája vasárnap igen szépen sikerült és egész ünnepélyes jellegűvé vált. A színház előtt nagy volt a sürgés-forgás. Wagnert és Lisztet a közönség tüntető lelkesedéssel fogadta, míg a királyi páholy bejáratánál, melyben helyet foglaltak, a dalmű előjátékának első motívumát játszta a zenekar. Az első felvonás délutáni két órától csaknem négyig tar­tott s a többi felvonásokkal együtt igen jól sikerült. Az egész mű körülbelől hat órát fog igénybe venni az előadásnál. A főpróba után Wagner, kinek családja is jelen volt, köszönetet mondott a zenekarnak kiváló buzgalmáért, melylyel az óriási nehézségű művet három hét alatt betanulta, köszönetet mondott a ki­tűnő művészeknek is, és végre kijelenté, hogy a »Par­sifal« utolsó szava. Tegnapelőtt nagy összejövetel volt a színházi vendéglőben, melyen Wagner hivatalos be­szédet tartott. *** Gagarin atya, a jezsuita­ rend egyik büsz­kesége, meghalt Párisban, hol pénteken temették. Ga­garin atya orosz hercegi családból származott, ilyen formán eredetileg ó­hitű volt. 1838-ban a diplomáciai pályára lépett s attachéi minőségben került a párisi orosz nagykövetséghez.Párisban baráti viszonyba lépett Ravignon atyával, ki a »Notre-Dame«-ban Lacordére utóda volt; ez rábírta,hogy elhagyja atyai hitét s a her­ceg katholikussá lett. Ennek következtében Gagarin el­­veszté orosz polgári jogait, de nem törődött vele, s 1842-ben a Jézus-társaságba lépett. 1849-ben a tör­ténelem tanárává tették a brüggei kollégiumon Bel­giumban. Később visszakerült Párisba s a jezsuiták sevres-utcai házának tagja lett. Midőn ezt a francia hatóság 1880. májusban bezárta s a jezsuitákat erő­szakkal kikergette belőle, Gagarin atya távol volt egéssége helyreállítása végett. Utóbb azonban ismét visszatért a francia fővárosba, hol Vassart gróf ven­dége volt. Ennek házában lepte meg a halál a tevé­keny jezsuita atyát, ki a »Cirill és Method« egyletet is alapította, mely az ó-hitűeknek a katholikus hitre való térítését tűzte ki feladatául. Gagarin atya tete­meit a »Madeleine«-templomban szentelték be s a »Montparnasse«-temetőben tették örök nyugalomra.

Next