Fővárosi Lapok 1882. július (148-173. szám)

1882-07-18 / 162. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 102. századb­a is. A sétányi zene hétkor ér véget. E közé és a gyógy­szalon zenéje közé két óra esik, mialatt a közön­ség vacsorát és öltözéket vált. Minden nap vagyis min­den este 9-től 11-ig játszik a zenekar s táncol az ifjúság. Ha e fiatal hölgyek és urak az élet minden körülményei közt oly kitartóan következetesek lesznek mint itt e táncban, akkor bízvást szerencsét kívánha­tunk nekik. A hivatalos bál vasárnapon kint van, be­lépti jegygyel. Szombatonkint pedig tombola. Minden táncestélyt szalondarabbal kezd a zenekar, aztán csár­dás következik, melyet itt is hévvel, kedvvel táncolnak Minap furcsa esetbe történt. Mialatt a zenekar a »Faust« egyvelegét játszotta, egy fiatal pár kiállt s rögtön táncolni akart, noha a zenekar majd egy an­dantét, majd egy prestó­t játszott, hol hat negyed, hol négy negyed ütemben. A szegény táncos, ki nem tudta elképzelni, hogy miféle táncdarab ez, táncosnőjét a legképtelenebb lejtésekre és fordulatokra készte, míg­nem — tán részvétből — jelt adtak a zenészek­nek, s fölhan­gzott egy keringő és a fiatal pár — mint­egy feloldva a nyomasztó varázstól — könnyedén fo­roghatott. Néhány napig itt időzött a romániai pénzügy­­miniszter , Chitzu szép lánya is, ki két heti házasság után elvált a férjétől. Román úrnők módjára, kik ki­rálynéjuk példáját követik, ő is nemzeti ruhában je­lent meg. Ez egy bő, fénylő csillámokkal átvarrt fehér zubbony, rövid, tömör sötétes színü szoknyával, mely szintén hímzéssel, gyöngygyel, csillámmal van tar­kítva, a fejent fehér selyem fátyol arany szálakkal,a haj­hoz tűvel erősítve, mint a magyar menyecskék kendője. Este ez szép, sajátszerű öltözet, van benne valami afri­­kaias. Magyar angol és német nőknek is annyira meg­tetszett ez öltözék, hogy hasonlót hozattak maguknak Bukarestből. Egyébiaránt az itt közel fekvő Pecsenes­­ka oláh pórnőinek viseletét is sok distingvált idegen oly festőinek találta, hogy ilyenben örökítteték meg (fényképezteték le) magukat. Ismerhet ily képet ön is, tisztelt szerkesztőm, mert kedves nejét szintén ily vi­seletben fényképezték le néhány éve a Herkules-für­­dőben.* Természetesen, hogy sokan, túlnyomólag sokan vannak olyanok is kik nem táncolnak esténkint, vagy épp sohasem táncolnak. Ezek úgy mulatnak, hogy néznek, sakkoznak, kártyáznak, vagy olvasnak. A gyógyszalonban van sok és sokféle nyelvű lap , lehet válogatni. A magyar sajtót a »Pesti Napló«, »Egyet­értés«, »Ellenőr«, »Hon«, »Fővárosi Lapok«, »Kolozs­vári Közlöny«, »Borsszem Jankó«, »Bolond Istók« és »Temesi Lapok« képviselik. Német lap van tizen­kettő. Olvashatjuk az angol »Times« t, »Republique francaise«-t, »Figaro«-t, olasz »Fanfulla«-t, több ro­mániai s egy-egy görög, szerb, sőt, héber lapot is. Könyv­tár szintén van, melyben megtaláljuk a legjobb magyar írók munkáit és sok idegen nyelvű könyvet. * A tombola­ esték igen látogatottak. Mindenki szívesen próbálja meg a szerencsét, s noha a többség arról győződik meg, hogy a szerelemben szerencsés, a­mi — a példaszó szerint — összeférhetetlen a játék szerencséjével, mégis mindenki szereti azzal kecseg­tetni magát, hogy ő tán kivétel, kit a szerencse isten­­asszonya mind a két téren kitüntet. Különben az itteni tombola nem csupán a kö­zönség szórakoztatására és ingerlésére szolgál, s nem csupán ama kereskedőknek kedvez, kik a nyeremény­­tárgyakat szolgáltatják, hanem a kellemessel és hasz­nossal össze van kötve egy igen nemes cél is: a tom­bolajegyek hasznát a helybeli szegény­ alap kapja. A tavalyi jövedelem magában is elegendő volt arra, hogy a fürdő érdemes főgondnoka, Prepeliczay Gyula, (en­­nekelőtte csákovai képviselő,­ kivihesse általa ember­szerető szándékát: egy szegényház létrehozatalát. Tavaszszal már fölépítették s a saison elején meg is nyitották, huszonnégy ágyban szegény betegeket he­lyezve el. A szegényház kisded, célszerű, száraz és vi­lágos épület. Nem tartozik ama pompás házakhoz, minőket itt szoktak építeni, de emberszerető céljánál fogva bizonyára nagyobb értéke van, mint sok fényes épületnek. A­kik emelték, abban egy kis, de mara­dandó emléket állítottak maguknak. * Remélem, senki sem mond ellen, ha állítom, hogy mindenkinek van valami szenvedélye. Egynek a vadászat, másnak a könyv, harmadiknak a paripa, né­melyeknek talán a nő. Báró Hopfgarten Németor­szágból valami egyebet szeret, a­­ bogarakat. Elván­dorol minden művelt és műveletlen országba, ismeret­len bogárfajokat találni. Tavaly itt a tanügyi minisz­ter vagy a muzeum költségén egy fiatal tudós egy vak bogárfajt talált a Damoklet hegyén s azt csupa merő tiszteletből Trefort miniszter nevére keresztelte. Báró Hopfgarten hallott a dologról s az idén már, junius egy gyönyörű napján, ő is a Damoklet hegyén járt, nagy szelencéjével, melyben fáradsággal gyűjtött bogarak zaja hemzsegett. De lehet az ember szenve­délyes bogárgyüjtő s a mellett mégis csak ember ma­ F ő v­á r­o s­i hire­k. * Vand­rák Károly veterán festő elhunyt s teg­napelőtt temették el, néhány pályatársa részvétele mellett. A fiatal nemzedék közül csak azok ismerték a derék öreg urat, a­kik sűrűbben fordultak meg a műcsarnokban, a­hol »Vandrák bácsi«, vagy a »do­mine spektabilis«, mint bizalmasan nevezték az utóbbi években, mint sorsjegy-válogató­s terem­őr működött. Nem volt alkalmazva és senki sem kívánta tőle e szol­gálatot, de ő szívesen teljesítő, mert a képzőművészeti társulat által neki megszavazott negyven forintnyi nyugdijat nem akarta ingyen élvezni. Valamikor ismert és keresett képiró volt. Együtt Bécsben az öreg Markó Károlylyal és Brodszky Sándorral, kikkel benső ba­rátságban állt. Később haza jött s nagyobbára oltár- és arcképeket festett. Rozsnyóról, hol született, némi örökséget is kapott s ekkor Kalocsán telepedett meg, hol nagyon felkarolták. Csakhamar szép vagyonra tett szert. Kuncz érsek azonban apáca-klastromot építte­tett az erőszakkal kisajátitott háza helyére s ekkor pörbe keveredett az egyházfejedelemmel s makacsság­ból egész vagyonát rákölté, hogy igazságát érvénye­sítse. Szegényen érkezett Pestre, hol az egykor büszke ember, ki gr. Andrássy Károly legkedveltebb vadász­­társa volt, nyomorban sínylődött. Végre Ligeti Antal fölfedezte és barátságosan segélyezte a sok hányatást szenvedett öreget, ki előbb veszte el tehetségét, mint ambícióját s később halt meg, mint maga is óhajta. Temetésén Keleti Gusztáv, Ligeti Antal és Szmrecsá­­nyi Miklós titkár képviselték a műcsarnokot. * Az aldunai kirándulásra tegnap este 9-kor in­dult el az »irók és művészek« (s még nagyobb szám­mal : a műbarátok és barátnők) társasága. Az »Er­zsébet« gőzösön indultak a görög templom elől. Be­voltak jegyezve: az írók közül Pulszky Ferenc, Ujváry Lajos, Mikszáth Kálmán, Kiss József, Bartók Lajos, Kodolányi Antal, Fenyvessy Adolf, P. Szathmáry Ká­roly (nejével és lányával), Reviczky Gyula, Székely Jó­zsef nejével, Barna Ferdinand, Pesty Frigyes családos­tul, Visi Imre, dr. Sonnenfeld Zsigmond, Szádeczky La­jos, Concha Károly, Sturm Albert, Porzsolt Kálmán; a bécsiek közül Mamrath F., a »Deutsche Zeitung« szerkesztője, Wilhelm J., a »Fremdenblatt« főmunka­társa, Pötzl, a bécsi »Tagblatt«-tól; a nemzeti szín­háztól : a Feleky-pár, Malecky-pár, Odry, Saxlehner Emma asszony, Erkel Gyula, Pauli, leányával, stb.; a népszínháztól Solymosy; a művészvilág köréből: Si­­poss, Engeszer Mátyás, nejével, Petykó Imre, Krisz­­tinkovics Béla, Fellner Sándor műépítész; hölgyek is mentek szép számmal, köztük a dr. Batizfalvy Sámuel leányai. Az öreg Weisz B. Ferenc is a társaság közé iratkozott. A kirándulás hangversenyeire hárman ír­tak új költeményeket: Kiss József »Gedő vár aszo­­nyá«-t, szavalja Felekyné asszony, Komócsi József a »Dunán lefelé« címűt, szavalja Feleky s Bartók La­jos »Argonauták« címűt szavalja Solymosy. A kirándu­lás legfontosabb mozzanata a turn-szeverm­i látogatás lesz, hol magyar és román fognak kezet. A főnök meg­bízást kapott a kormánytól, hogy a látogatást mennél szívélyesebbé tegye s külön vonatot adjon a vendégek rendelkezésére, ha Bukarestbe akarnak menni. Jassy­­ból a főiskola egy küldöttsége lesz jelen. A helybeli román konzul még szombaton fölkereste Pulszky Fe­rencet, kijelente, hogy kormánya örvend e látogatás­nak. Strudzsa miniszter Pulszkyhoz intézett levélben fejezte ki sajnálkozását, hogy ő és társai nem lévén most Bukarestben, a fogadtatásban nem vehetnek sze­mélyesen részt. * Az árvák öröme. Cséry Lajos, az »Athe­naeum« részvénytársulat elnöke, a protestáns árvaház összes személyzetét s mindkét nembeli összes növen­dékeit megvendégelte tegnapelőtt kies sz.-lőrinci bir­tokán. Az árvákat, számra 75-töl, Cséry Lajos fogatai száll­ták ki Budapestről Szent-Lőrincre, hol a házi­gazda és leánya, a háziasszony, Dániel Ernőné úrhölgy, az árvákat a legnagyobb szeretetreméltóság­­gal fogadták. Elképzelhető, mily szívből jövő öröme volt ez a kicsinyeknek! A gyermekek játszadoztak a szép angol kertben, tréfáltak, nevettek, tele tüdővel szívták a kert illatos, jó levegőjét s aztán ebédkor s uzsonna­kor oly gazdagon terített asztalokhoz ültek, a minek a mesebeli tündérországban szoktak előfordulni. Fe­lejthetetlen, aranyos nap volt ez, melyet a nyájas te­kintet s barátságos bánásmód édesített meg. Cséry Lajos bemutatá a gyerekeknek a négy árvát, kiket saját költségén ő neveltet s bevezette őket az iskolába, melyet Szent-Lőrincen a saját költségén tart fenn s melyben ötven gyermek nyer oktatást. Bizony szép kis ünnepély volt ez, melyet a jótékonyság sugallt és az emberszeretet valósított! * A déli vasút-társaság fürdő-tulajdonos lett. A napokban kötötte meg az alkut Abbáziára, e pom­pás fekvésű helyre, mely a fiumeiek kedvenc fürdője. A tengerpart, az éghajlat s a dús növényzet mind kedvező arra, hogy a gazdag társulat tervét valósítsa s nagyszabású világfürdőt létesítsen e helyen. Nem kevesebb, mint egy milliót szán e célra, azonkívül kü­lön szárnyvonalat is építtet. * Személyi hírek. József főherceg csalá­dostul Alcsuthon van, de még e hó folytán Buda­pestre jőnek. — Gróf Andrássy Gyula, nejével és két fiával, e napokban Budapestről elutazik s más­fél hónapon át erdélyi birtokukon fognak időzni. — Gróf Mjietusoff és neje oroszországi földbirto­kos s herceg Szurdzsa Th. bukaresti főur e napokban a fővárosba érkeztek. — Erkel Sándor operaigaz­gató Tátrafüredről haza érkezett s Bayreuthba megy a »Parsifall«-előadásokra. — Szende Béla mi­niszter már elutazott garosdiai birtokára. — Herceg Coburg Fülöpnek és nejének annyira megtetszett a Tátra-vidék, hogy ajánlani fogják meglátogatását a trónörökös-párnak. — Gróf Károlyi Gyula Ischlből haza érkezett, hogy lába tört testvére látoga­tására siessen. — Mr. Bement nevű amerikai ás­ványtudós jött Budapestre, a nemzeti muzeum gazdag ásványtárának meglátogatása végett. — Mészöly Géza tájképírónk holnapután Párisba megy, hol vagy háromszáz darabból álló tájkép vázlatát kiállítja egy műárusnál. — Tisza Kálmán kormányelnök, nejével, lányával és egyik fiával a múlt napokban meglátogatta sógorát , gróf Károlyi Tibort Mácsán, hol a gróf igen díszes, uj kastélyt építtetett. — Báró Splényi Ödönné Marosvásárhelyről tegnap ment a borszéki fürdőbe. — Báró Kemény Gábor miniszter és Matlekovics Sándor államtitkár a múlt hét végén megnézték a Schlick-gyárban a Deák-mau­­zóleum géniusz-szobrát s annak öntéséről teljes elis­meréssel nyilatkoztak. — Andreánszky Zsig­mond városi tanácsnok tegnap kezdte meg hat heti szabadságidejét. * A „Marietta-affaire“, melyet a kőnyomatos lapok heteken át nagy eseménynek kürtöttek világgá, végre megoldást nyer, ha ugyan ezúttal is készpénz­nek lehet venni a legújabb »bulletin«-t. Polonyi Géza ügyvéd közbenjárására Erdélyi Marietta k. a. és Csóka Sándor igazgató abban egyeztek meg, hogy a prima­donna néhányszor föllép a budai színkörben, majd Gyulára megy a rá igényt tartó igazgató társulatához s onnan a fővárosba lőve, ismét itt vendégszerepel. Őszkor aztán Csóka Sándorral Kassára megy. * »A boldogító« című vígjátékot, melynek szer­zője Prém József, ma adják először a budai színkör­ben. Négyfelvonásos társalgási darab, melynek hőse sokszor erőszakkal is mindenkinek a javát akarja s mindenkinek kellemetlenséget okoz. A színkör legjobb erői játszanak benne, kik gondosan tanulták be. A rendezést Temesváry Lajos vállalta el. * Az »Ország-Világ« legutóbbi számában új eredeti regény indult meg »Az egyedüli mód« cím­mel, ifj. Ábrányi Kornéltól, ki ezúttal is a modern társadalmi életből választotta tárgyát. U­tane füzet a rendes rovatokon kivűl »Az elátkozott kastély« cím­mel úti emléket közöl Hentaller Emmától, a Carmen Sylva »Jehova«-jának ismertetését Szekrényessy Kál­mántól, »A rejtélyes fehér hölgy« című angol beszély fordítását Gonda Bélánétól, »Szibillnek« címmel köl­teményt Prém Józseftől, sat. A képek közt vannak Korizmics László és a közelebb elhunyt Skobeleff arc­képei, továbbá »Hijja van,« »A szabadban,« »Fürdés hideg vízben« sikerült metszetű genreképek, kettős lapon a Keller Nándor »Hero és Leander« című ha­tásos festményének gondos kivitelű mása, sat. A tár­cában a szerkesztő, ifj. Ábrányi Kornél, emlékszik meg csevegve az utóbbi két hét főbb eseményeiről. * Vándorgyűlés. Az orvosok és termé­szetvizsgálók debreceni közgyűlése augusztus 23-dikán lesz. Révész Bálint superintendens, mint el­nök, tart megnyitó beszédet. Török József alelnök a magyarországi meteoritekről, különösen a kábai me­teor­ körül­­értekezik; dr. Popper Alajos emlékbeszé­det mond dr. Kain Albert fölött; dr. Bódogh Albert alelnök tudományos előadást tart. Aznap közebéd lesz a »Bika« fogadóban s d. u. ötkor tudományos es­tély, melyen dr. Kiss Károly tart felolvasást Hatvani debreceni tanárról. Másnap (aug. 24-én) alakulnak meg a szakosztályok; az orvosit dr. Géber Ede ko­lozsvári egyetemi tanár, a természettudományit Hun­fal­vy János akadémiai tag, a gazdaságit dr. Király Ferenc debreceni kereskedelmi kamrai titkár nyitják meg,a tudományágak előhaladását feltüntető beszéddel. A gazdaságiban dr. Vedrődy Viktor vegytanár a cog­nac-gyártásról értekezik; az orvosiban dr. Kétly Ká­roly és dr. Laufenauer tartanak tudományos értéke- 1017 , rád. A hőség pedig hatalmas tényező, mely gyakran a legsóvárabb tudvágyat is ellenállhatatlan álmosságra­­ változtatja. A mi búvárunk is elaludt, s midőn föléb­redt, szelencéjét üresen találta. Valamennyi bogár ki­mászott belőle, nyilván az ő vak társukat keresni. A báró még az este elutazott Konstantinápolyba. * Pár nap múlva kedves vendégeink lesznek: az írók és művészek társasága. Tatarczy Károly, az ál­dozatkész főbérlő s Prepeliczay főgondnok, ki ugyan csak érti a honeur-ök csinálását, nagyban készülnek a szíves fogadásra, írnék ez élénk napról is, ha nem félnék a táviratoktól, melyek oly gyorsan járnak az aktualitások sarkában, hogy elijesztik a tollat, mely tárcát i­ s nem a villám szárnyán, hanem csak gőzmoz­dony­nyal röpül. Hygén.

Next