Fővárosi Lapok 1883. május (101-125. szám)
1883-05-01 / 101. szám
— Ugyan kérem, nem ösmeri azt az urat, ott a zsölyeszéken ? Különös, ösmerem ezt az arcot és nem tudom, hol láttam ? — De, — felelé amaz feszélyezve, — ez Jules Sandeau! — Igazán ? ... Hogy meghízott! Milyen gyorsan felednek a nők! Nem számlálom elő Sandeau összes műveit. Regényei és novellái legtöbbje, mint e lapok már felemliték, magyarra is le vannak fordítva. »Mme de la Seiglière« című drámáját elő is adták nemzeti színházunkban; e darab máig is a »Comedie francaise« játékrenden maradt. Az Augier Emil társaságában készített »Le gendre de M. Poirier« kedvelt darabja volt a francia közönségnek; utolsó műve e nemben a »Jean de Thommeray« mely finom megfigyelő tehetségének, elegáns, sima nyelvezetének, valamint leleményességének ékesszóló bizonyítványa. Filozófus volt; nem hódolt soha emberi hiúságnak, emberi kétkedésnek; családja és könyvei törték be lelkét. Elég korán vonult vissza, hogy a családi tűzhelyhez kedélymelegségének egész bensőségét vihesse. Megelégedett a nyugalmas, boldog, förgeteg nélküli otthonnal. E boldogságot örökre megzavarta nagyreményű, egyetlen fiának négy év előtt bekövetkezett halála, mely felett soha sem bírt megvígasztalódni. George Sand híres barátjai közül még csak egy maradt az élők sorában: Liszt Ferenc, Sandeau Chopin, Alfred de Musset rég aluszszák örök álmaikat, s az a nő is, kit annyian szerettek és ki annyiszor szeretett!.... A másik esemény, mint említem, Ambigu, színházi gázrobbanás. Háromnegyed nyolc óra volt este. Már éppen fel akarták gördíteni a függönyt az »As de Trefle« negyvenhatodik előadásához; a terem zsúfolva volt és a rendező már a szokásos három kalapácsütést is megtette, midőn Masset, egy színész lelkendezve rohan Simon főrendezőhöz s oda kiált, hogy ne húzassa fel a függönyt, mert gázrobbanás történt a negyedik emeleten, a színészek öltözőjében. Simon rögtön felsietett, de a kitóduló füst, és láng miatt nem bírt előbbre hatolni. E veszélyes percben először a közönségre gondolt; ha a lángok a színpadra csapnak vagy csak a veszély híre is eljut a közönséghez, a megrémült ezernyi tömeg egymást tapossa agyon a szűk kijárásoknál. Meghagyta tehát a megrémült másodrendezőnek, lépjen ki a függöny elé és értesítse a közönséget, hogy egyik főszereplő váratlan betegsége miatt nem lesz előadás, ami megtörténvén, a mit sem sejtő közönség, mely csak erős durranást hallott, de a füstöt még nem látta, nyugodtan hagyta el a színházat. Csak akkor rémült meg, midőn kiérve, a felcsapódó lángokat látta. A rendező lélekjelenléte nélkül borzalmas jeleneteknek lett volna színhelye a Sarah Bernhard fiának színháza. A tüzet sikerült eloltani, ámde vagy húsz színész sebesült meg, köztük hárman nehéz égési sebekkel vannak borítva. A szerencsétlenség onnan eredt, hogy vigyázatlanságból néhány gázcsövet nyitva feledtek s ezeken egész nap ömölvén ki a gáz, ez, midőn valamelyik színész gyufát gyújtott, egyszerre felrobbant. Sarah Bernhard épp ez este játszotta utoljára »Fedorá«-t; nem merték zavarni előadás közben és csak annak végén értesült a bajról. Fia, az igazgató, Maurice úr, csak késő este került elő. Néhány barátjával ebédelt valamelyik boulevardi restaurantban; utoljára anyja indult fölkeresésére és mondják, hogy Fedóra saját hercegi kezével simogatta meg a fiatal igazgatót, még pedig nem valami gyöngédeden. És mert »Fedórá«-ról szólok, érdekesnek tartom fölemlíteni, hogy a híres színésznő utolsó fellépése alkalmával, az érdeklődés oly nagy volt még, hogy több mint nyolczszáz személyt kell visszautasítani és a jövedelem ez estén 9000 frankot haladt meg. Sarah Bernhard vagy negyven bokrétát és koszorút kapott, maga a szerző egy meleg hangú levélben fejezte ki köszönetét a művésznőnek, utolérhetetlen játékáért. Ma este a »Tété de Linotte«, Barriere e szellemes vígjátéka, mely a »Fedora« miatt háttérbe szorult, ismét műsorra került. Az osztrák-magyar kolónia érdekkel néz az újonnan kinevezett nagykövet, gróf Hoyos megérkezése elé. A magyar tagok szívesebben látták volna ez állásnak magyar diplomata által való betöltését, de a legjobbat remélik gróf Hoyostól, mivel az a hír, hogy barátja hazánknak. A párisi magyar egylet el is határozta, hogy küldöttségileg üdvözli a grófot és felajánlja neki a védnökséget, mint tévé azt Beust és Wimpfen grófok ittléte alkalmával. Francia körökben hasonló meleg érdeklődéssel néznek az új nagykövet elé, kinek nem lesz nehéz megnyerni a párisi társaság rokonszenvét.Duchatel grófnak, a bécsi francia nagykövetnek visszalépése zavarba hozta a köztársasági kormányt. Nehezen találnak embert, ki ez állást elfogadná. — Szó volt előbb az itt lakó Kiss Miklós ezredes mostoha fiáról, de Roy marquisről, ki republikánus képviselő, de fölmerült differenciák miatt a terv dugába dőlt, aztán Waddingtonra gondoltak, míg ma a híres exminisztert és senatort, Leon Sayt emlegetik, de képviselői körökben nem hiszik, hogy elfogadná, mert tudva lévő, hogy Say magasabb polcra A pozsonyi műkiállítás. (Pozsony, április 29.) (x.y.) Magyarországnak ősi koronázási városa, a karok és rendek tanácskozmányainak emlékezetes színhelye. Pozsony méltán vonja jelenleg a közfigyelmet ismét magára, egy nagyérdekű művészeti vállalat által, melyet lelkes polgárai a város kebelében felállítandó Hummel-szobor érdekében hoztak létre. Városunk nem akar megmaradni történeti nevezetességénél, hanem törekszik azon előkelő állást, melyet múltja a hazai vidéki városok között biztosított neki, most, hogy a politikai élet súlypontja az ország szívébe, a fővárosba lett helyezve, társadalmi uton fentartani. E törekvéseit legújabban Frigyes főherceg minden közhasznú vállalatnál bőkezű nagylelkűséggel segíti elő, s ő a legnagyobb készséggel vállalta el a ma megnyitott műkiállítás védnökségét. De mert Vilmos porosz herceg bécsi időzése éppen ez alkalomra esett, kénytelen volt, a legfelsőbb meghívást követve, magát a megnyitási ünnepélynél gróf Esterházy István főispán által helyettesíttetni. A mai megnyitási ünnepély részletei, a rendező bizottság elnöke, gróf Eszterházy Károly és a védnököt helyettesítő gróf Eszterházy István által mondott beszédek, már a táviró utján ismeretesek s ezért ezúttal csak sokrészt figyelemre méltó műtárgyak futólagos ismertetésére szorítkozunk. Az összesen 408 műből álló kiállítás a Csákytéren levő kath. népiskola három földszinti termében s az azokat összekötő hosszú folyosón van sok ízléssel és ügyességgel elhelyezve. A rendezésben nagy érdeme van a helyben lakó művészeknek, nevezetesen Maisch Ede akad. festő, Rózsay Emil, Könyöki József, Scheidlin Károly és Lang Rezső uraknak, kik mint gyakorló művészek, számos festménynyel gazdagították a tárlatot. Élükön áll gróf Eszterházy Károly, ki elnöki tisztében kifejtett buzgósága mellett, keleti utazásának eredményével, ott készített sajátkezű tájfestményeivel és díszlet gyanánt, műtermének érdekes berendezésével, gazdag keleti szőnyegeivel járult a kiállítás sikeréhez. Sajátszerű és változatos hatást gyakorol tárlatunk megtekintésénél az, hogy a pozsonyi és néhány más magyar művész által közvetlenül beküldött művekkel vegyesen vannak kiállítva a pozsonyi műpártolók magántulajdonából e célra átengedett festmények és szobrok is. Ezek a mellett, hogy régi mestereknek jórészt a valódiság jellegét föltüntető, becses műemlékeit tartalmazzák, még különös érdekűek azért is, mert azok között nem egy szolgáltat a magyar műfejlődés megítéléséhez érdekes adalékot. Ismételve találkozunk itt Broky Károly nevével, kit oly kevéssé méltattak még nálunk. Egy miniature-arcképe olajban remek részletezéssel, s három gyermek-arckép, azon könnyed, színezett krétarajzmodorban, melylyel Angliában valaha nagy közönséget hódított magának, (valamennyi Hardtmuth gyártulajdonos birtokában) kiválóan érdeket keltő. Van Munkácsy Mihálytól is egy még igen kezdetleges művészetre valló kép: a kukorica-pattogtatás és a korán elhunyt nagy tehetségű Sellenynek erőteljes tengeri tájképe. Egy teljes gyűjteménynyel lép fel Tilgner Viktor, Bécsben tartózkodó hírneves szólász, néhány életteljes és finoman egyénített mellszobor-képmással s egy mesterien kivitt Tryton és Nayad csoportozattal, mely ő felsége megrendelése folytán ércbe öntve, a bécsi Volksgartenben diszlik. Vannak ezeken kívül érdekes kompozíciók Waldmüllertől, nagy festőnk Zichy Mihály mesterétől, Gauszmanntól, idősb. Schweninger Károlytól, id. Markó Károlytól és Berres tábornoktól, két érdekes vázlat Broziktól, Blaasnak lótanulmányai Reinhardt és Parmentier hangulatteljes tájképei: egyes érdekes művek Liczenmayertől, Pálliktől, Fröhlichtől, egy vizfestmény a híres Richtertől (Lipcséből,) egy nagyobb tájkép Keleti Gusztávtól, közérdekű családi arcképek Barabás, Amerling, Einsle és Draskovich Julia grófnőtől. Pompás hatású Erzsébet angouleme-i hercegnőnek arcképe Le Bruntől, XIV. Lajos udvari festőjétől, (Bombelles grófnő tulajdona). A régi mesterek közül előfordulnak: Claude-Lorrain, Rembrandt, Van Rhyn, Aalbert Cuyp, Brouwer (kiválóan érdekes) nevei is, mindannyi tanúságul szolgálván arról, hogy Pozsonynak előkelő társasága, a főrangú kör úgy, mint a vagyonos polgárság kifejlett műizlésének nagy bőkezűséggel szerez kielégítést. S ennek fényes igazolása az, ami a pozsonyi műkiállítást műtörténelmi jelentősége mellett, szerencsés inspiráció művének tünteti fel. A magyar művészethez, melyet annyi hivatott tehetség juttatott hírnévhez, hogy a magunkénak valljuk, nem is kell más, mint hogy Pozsonynak fényes példáját követve többi városaink is, a műpártolásnak országos jelleget adjanak, s hogy az országos magyar képzőművészeti társulat által a központban, a fővárosban évek óta sikeresen fejlesztett művészeti élet a vidéki társadalomban is meggyökerezzék. Pozsony ezúttal művészi közönségének zártkörű fellépése által tett egy igen sikeres kísérletet. De bármennyire tekintette azt saját házi ügyének, mégis tévesztettnek tartjuk azt, hogy nem ismerve fel teljesen annak általános, nemzeti jelentőségét, meghívásai közül egyet a magyar képzőművészetek központi képviselőjének, az országos magyar képzőművészeti társulatnak meg nem küldött. Ez azonban el nem riasztotta a társulatot attól, hogy a maga részéről kiállításunkat a legrésztvevőbb figyelemmel ne kísérje. Utólag értesülünk, hogy a megnyitás napján Budapestről egyenesen a kiállítás megtekintésére érkeztek meg a nevezett társulat részéről Keleti Gusztáv helyettes igazgató és Szmrecsányi Miklós titkár. Ők Könyöki József úr szakértő és szeretetreméltó vezetése mellett, kinek a két idegen kilétéről sejtelme sem volt, tüzetesen szemlélték meg a kiállított érdekes műveket. 647 aspirál és sokkal okosabb ember, mintsem elhagyná Franciaországot, tudván, hogy sehol sem felejtenek oly gyorsan, mint hazájában. Fővárosi hírek. * Az akadémia tegnap összes ülést tartott, gróf Lónyay Menyhért elnöklete alatt. Kozma Ferenc mondott emlékbeszédet néhai Fabricius Károly levelező tag fölött, ki az erdélyi szászok közül első tagja volt akadémiánknak. Fabricius Károly 1826-ban Segesvárit született s tanulmányai végeztével ugyanott a gimnáziumnál tanári állást kapott, 1865-ben pedig Szász Apold lelkésze lett; ez állást politikai üldöztetése miatt 1879-ben önkényt elhagyta. Nagy odaadással dolgozott a történelmi tudományok terén s ötvenhét munkát irt; az alkotmányos korban pedig politikai téren is szerepelt, mint a Magyarországhoz őszintén ragaszkodó ifjú szászok egyik legkiválóbbika. Nyíltan hirdette,hogy a szászok nemzeti létét nem szabad többé kiváltságokra fektetni, hanem erkölcsi, szellemi, anyagi erőik fejlesztésére. Épp ez okból a szász egyházi és nemzeti autonomikus intézmények gyökeres reformját is sürgette, egyik fő törekvése az volt, hogy jól képzett s megfelelően javadalmazott tanári testületet teremtsenek. Jutalma az lett, hogy honfitársai szenvedélyesen üldözték s megkeserítették életét. Tudományszomjának mártírja lett (tudvalevőleg az egyetemi könyvtár épületében történt szerencsétlen esés következtében halt meg), nekünk pedig a népek testvérisülésének egyik feledhetetlen példája. A tetszéssel fogadott emlékbeszéd után Zichy Antal jelentette be, hogy gróf Dessewffy Aurél az akadémia számára ajánlotta fel gróf Széchenyi Istvánnak Döbrenteihez intézett ötvenöt levelét az 1827—43. évekből. Pesty Frigyeelőterjesztette özv. Mailáth Györgyné úrnőnek az akasdémia részvétiratára felelő köszönő levelét. Fölbontották a Teleky-pályázaton nyertes mű jeligés levelét s ebből a már ismert szerzőnek, Fenyéri-Peterdinek neve tűnt elő. Mátyás Flórián levelező tag az első osztályból a másodikba kérte magát áttétetni, kérelmét kiadták az osztálynak, úgyszintén a Fáy-jutalomkérdés ügyében kiküldött bizottság jelentését. Végül Szász Károly intézett kérdést az elnökséghez, vajjon a közgyűlési meghívón olvasható programm sorrendje megváltoztatható-e ? Az elnök erre megnyugtatólag felelt. * Május elseje. Ha ma is oly verőfényes tavaszi reggel lesz, mint tegnap volt, a városliget — hagyományos szokás szerint — meg fog telni kirándulókkal, kik szabad ég alatt, zöld pázsit közepett, vigadva szeretik üdvözölni a szép május első napját. A szemetes kocsikat is feldiszitik ma reggel zöld ágakkal, bár ezeket az idén bajos oly bőven szerezni, mint máskor. A fák csak most kezdik bontogatni zöld levélkéiket. A Margit-szigeten a saison ünnepélyes megnyitása is ma lesz s az eskütértől külön hajó is fog közlekedni az alsó kikötőtől, reggeli fél héttől esti fél nyolcig. Az alsó vendéglőhöz a Rodichezred zenekara, a felsőnél pedig a Rácz Jani rimaszombati népzenekara fog működni. A tavasz ez üdvözlő poézisába azonban, most is, mint néhány év óta rendesen, belevegyül a hurcolkodás kellemetlen prózája. Sok baj, sok gond. Tegnap magunk is belekerültünk egy ily hurcolkodási zűrzavarba s épp egy jellemző párbeszédet hallánk. Két vén hurcolkodó épp egy nagy beszögezett láda mozgósításával bajlódott. »Ebben bizonyosan könyv van, — mondá az egyik, — égett volna meg!« »Na bizony! — felelte a háziasszony buzditólag, — könyv van minden hurcolkodásnál«. »Megkövetem alásan, — felelte a vén hurcolkodó, — földes uraságoknál és zsidóknál könyv sohasem szokott lenni!« * Oklevélkiállitás nyílik meg holnapután, (áldozó csütörtökön) az országos levéltárban, mely Budavárban, a belügyminisztérium épületének egyik emeleti termében látható. Minden csütörtökön d. e. 11 órától d. u. egyig nézhető meg díj nélkül, szeptember 27-dikéig. A levéltár földszinten levő kezelő igazgatója ad belépti jegyet. * »Turul.« E címermadarat választó címűl a heraldikai társulat a maga közlönyének. Évnegyedes füzetekben fog megjelenni, mindig egy színes műmelléklettel. Az első még e hóban kikerül sajtó alól. Szerkesztik b. Nyáry Albert és Fejérpataky László.