Fővárosi Lapok 1883. július (152-177. szám)

1883-07-27 / 174. szám

Károlytól, ára 20 kr.: »Élet és irodalom.« Kemény Zsigmondtól; ama jeles cikkeket tartalmazza a füzet, melyeket a nagynevű publicista harminc évvel ezelőtt, az elnyomatás szomorú napjaiban a »Pesti Naplódban közölt, fejtegetve az élet és irodalom kapcsolatát, a nemzeti mivelődés főbb kérdéseit; ára 30 kr.: »Dugo­nics András följegyzései«, melyeket Dugonicsnak egy a nemzeti múzeumban őrzött kézirata nyomán ifj. Szinnyei József közöl s melyek az »Etelka« című re­gény célzásait magyarázzák, érdekes adatokat tartal­maznak József császár koráról s a korona hazahoza­taláról, a Martinovics-féle összeesküvésről, sat. szóla­nak , ára 30 kr. »Petőfi Sándor beszélyei«, a »Szöke­vények«, »A nagyapa« és »A fakó leány és per legény« című beszélyekkel, ára 30 kr.­ »Pál és ,Virginia«, irta Bernandin de­ Saint-Pierre, fordította Ács Zsigmond, ára 30 kr . »Árulás« regény irta Griéville Henrik, for­dította Huszár Imre, ára 80 kr.; »A sánta ördög,« Le Sage Alain René régi mulattató műve, melyet Varga Bálint fordított le, bevezetőleg ismertetve az írót és művét is; ára 60 kr.; »Wallenstein halála«, szomorújáték öt felvonásban, irta Schiller Frigyes, fordította Hegedűs István, ára 40 kr. — » A m­a­g­y­a­r népiskolai tanítás története« címmel ér­dekes és érdemes történelmi mű jelent meg a »Taní­tók Könyvtára« című vállalat harmadik és negyedik füzetekép, irta dr. Kiss Áron, ki a magyar népoktatás történetét Szent István korától napjainkig adja elő, kiterjeszkedve a tanügyi irodalomra és a tanítási mód­szerekre is; a mű igazi nyereség irodalmunkra nézve, ára a két füzetnek 2 ft. 40 kr. — Az országos színé­szed iskola tan- és segédkönyveiből, melyeket az igaz­gatóság megbízásából Váradi Antal szerkesztett, két füzet került ki sajtó alól: »S­z­i­n­m­ű­v­e­k«, töredékek­kel eredeti és fordított színdarabokból, és »Szavaló könyv«, húsz költeménynyel s bevezetőleg e köl­temények rövid jellemzésével. Az előbbinek ára 80 kr., az utóbbié 60 kr. — A »T­ö­r­t­é­n­e­l­m­i k­ö­n­y­v­­tár«-ból három újabb füzet került ki sajtó alól - »Ma­gyarország míveltségi állapota az Anjou-királyok ko­rában,« irta dr. Toldy László; »Mária Lujza, a fran­ciák császárnéja«, irta dr. Lázár Gyula és »Kálmán király és kora«, irta dr. Lázár Gyula; minden füzet ára 40 kr. * A kereskedő ifjak »debreceni kirándulása« sikert igér. Sokan jelentkeznek rá. Részt vehet olyan is, ki az egyletnek nem tagja. A jegyeket holnap (szombat) délig lehet kiváltani a társulat helyiségé­ben (Gizela-tér 2. sz. a.) Debrecenben lesz díszlakoma, népmulatság, táncvigalom. Vasárnap reggel öt órakor indulnak a magyar állami vasutak pályaházától. A rendezőség kéri a résztvevőket, hogy utalványaik ki­cserélése végett, az indulás előtt fél órával jelenjenek meg a pályaháznál. * Rövid hírek. A tanács tegnap ötszáz fo­rintot szavazott meg a liptó-szentmiklósi és verbicei tűzkárosultak részére. — Az orsz. kiállítás építési szakbizottsága, Matlekovics Sándor államtitkár elnök­lete alatt elhatározta, hogy a kiállítási épület terveire pályázatot nyit s abban a külföldiek is részt vehetnek. — Állami kedvezményt adott a kereskedelemügyi miniszter a Wein Károly és társai késmárki cég lub­­lói szövőgyára részére.­ A „Nemzeti Újság” (újabb napi­lap) szerkesztésétől Polonyi Géza képviselő visz­­szalépett s a főszerkesztő Somogyi Ede lett; felelős szerkesztőként most is Déry Gyula van a lapon meg­nevezve. — Az »Egyetértés«-dalegylet augusztus 19-én kirándulást rendez Vácra és Visegrádra; gőz­hajón mennek s tagokon kívül vendégek is részt ve­hetnek. — A szinészegylet központi tanácsa körle­vélben hívta fel a színigazgatókat a közgyűlés által el­rendelt kötelezettségek teljesítésére. — Az »Európa« bérlőjét Milan szerb király »udvari szállitó«-jának nevezte ki. —A„Pesti Napló”nak azt írják Fiuméból, hogy az ottani magyar állami főgimnázium nem felel meg legfőbb céljának, mert végzett növendékei nem tudnak magyarul s igy nem is folytathatják sikerrel tanulmányaikat magyar egyetemen.­ A közoktatás­ügyi miniszter köszönetet nyilvánít Fleischmann Győző mérnöknek, ki a diósgyőri állami vasgyári nép­iskola tanulóinak ötven frtot adott jutalmul­ érkezik meg. Bourdillon helyett barátja Peruchotte fogadja a nőt, Bourdillonnak adja ki magát s távo­zásra akarja az alkalmatlan vendégeket bírni, kiket egy félreeső szobában helyez el. De ő és barátja nem rej­tegethetik a dolgot sohá, mert feleségeik előtt gyanút kelt furcsa viseletük, s végre az amerikai vendégek is betoppannak. Kölcsönös fejtegetések után, mégis kiderül a tévedés, Cecile és Pál egybekeléséből mind a mellett semmi sem lesz, mert a tudományát minden alkalommal fitogtató ifjú egy táncosnőnek ígért há­zasságot. E mesén több epizód szövődik át, melyek a csomó bonyolítására folynak be s a cselekvényt a fél­reértések tetőpontjára űzik. A kifejtés aztán elég gyors és természetes. Nagy igényeket nem támasztha­tunk a művel szemben, de mig nézzük, jól mulatha­tunk rajta. Legfeljebb, a félreértések túlságos egy­másra halmozása ellen hozhatná föl a néző a sokat emlegetett mondást: »kissé kevesebb, több volna.« És e mellé még azt csatolhatjuk, hogy a szerző nem tud uralkodni a felidézett bonyodalmakon. A tré­fás jelenetek néha úgy kergetik egymást, hogy még a bohózat megengedett határain is túllépnek. A vígjátéknak középszámú közönsége volt, mely igen jól mulatott és sokat tapsolt. A szereplők közül Németh és Fenyéri igen mulattatóan játszották az ezer baj között lebegő két barátot. Krecsányiné asz­­szony az elkényeztetett fiú szerepében kedves volt. Sipossné asszony és Váczi Vilma k. a. a két egymás útjában levő nőt jól személyesítették, Dítrói pedig egy dörmögő inas epizód­ szerepében vált ki. Az össz­­játék azonban igen sok kívánni valót hagyott hátra. »János és János.« A budai színkörben tegnap Gabányi Árpádnak, a nemzeti színház tagjának, ily című háromfelvoná­­sos vígjátéka került színre. A vígjáték az alsóbb fajú vígjátékok közül való s több helyütt ismert művekre emlékeztet, de azért elég mulattató. Élére állított és valószínűtlen fordulatokban nem szűkölködik, de a helyzetek komikuma, a drasztikusan rajzolt alakok s a könnyed párbeszédek feledtetik a hiányokat. A meséje félreértésen alapszik. Bourdillon Já­nos (Németh) hasonnevű unokabátyjának volt egy titkos neje, miss Arabella (Sipossné), ki tizennyolc éves fiával Achillessel (Krecsányiné) férjét fölkeresni Amerikából Franciaországba jő.„ De férje már el­hunyt, mit Arabella nem tud. Ő az élő Bourdillont véli férjének s leveleit annak írja, kit a dolog kétség­­beejt. Bourdillon leánya, Cecile (Závodszki Teréz) ugyanis jegyese a Peruchotte-ék (Fenyéri és Haviné) Pál nevű fiának (Pálfi) s a miss épp a kézfogó előtt . Iskolai értesítők. A reformátusok debreceni kollégiumának aka­démiai tanszakairól Balogh Ferenc ez évi igazgató ta­nár szerkesztette az évkönyvet. Az igazgatói jelentés, mely az első­ közlemény, kiterjeszkedik a leckerendre, a tanuló­ságra, élvezett jótéteményekre, tanulási előmenetelre, fegye­lemre, ifjúsági egyletekre, segélygyűjtésre, tanítói vizsgála­tokra, kórházra s a tanulók egésségügyére, nevezetesebb mozzanatokra és intézkedésekre s ezekből kimerítő képet nyújt a kollégium beléletéről a lefolyt tanévben. A kollé­gium alkotó részeinek, a tanfolyamoknak és a kormányzás­nak rövid ismertetése a második közlemény. A hittudo­mányi szakban 4 rendes és egy segédtanár, a jog és állam­tudományi szakban 5 rendes, és egy segédtanár, a bölcse­leti szakban pedig 5 rendes és egy rendkívüli tanár műkö­dött. A tanulmányi rend, az egyes tanszakok kötelezett és nem kötelezett tantárgyainak évfolyamonként való felsoro­lásával, szintén közölve van. A jog és államtudományi kar­ral kapcsolatban levő vizsgáló bizottságoknak és a gyűjte­mények kezelőinek és segédhivatalnokainak névsora után, a kollégiumi növendékek névsora következik. A hittanszakban volt öt évfolyamon 157 hallgató , a jogi tanszakban pedig négy évfolyamon 99 hallgató. A kétféle pályadíj-alapít­­ványnak a lefolyt tanév pályamunkáinak és a pályázat eredményének, meg a jövő évre kitűzött pályakérdéseknek, továbbá a segély-, jutalom- és ösztöndíj-alapitványoknak részletes ismertetése igen érdekes adatokat tartalmaz. A magyar irodalmi önképző társulat 44-ik évi folyamát érte el s 106 tagot számlált. Beadtak 20 művet s azokból hetet elfogadtak. A felsőbb tanulók olvasó egylete 360 ; a hit­tanszaki önképző társulat 69 ; ugyanazon szak segély­egy­lete 70; a joghallgatók önképző köre 47 ; ugyanazok se­gélyegylete 40 ; a gyorsíró egylet 25 s az énekkar 72 tag­gal alakult meg. A becsületbíróságokról, adományokról, a szertárak gyarapodásáról, vizsgálati rendről, ösztöndíjakról s kisebb jelentésekről szóló közlések fejezik be a füzetet. A budapesti ref. főgimnázium értesítőjét Vámossy Mihály igazgató szerkesztette. Értekezést Baráth Ferenc közöl, »Az ember fejlődése« címmel. Az iskola a beiratások alkalmával valóságos ostromnak volt kitéve a felvételre jelentkezők részéről s az első két napon már 455-en irat­koztak be. A növendékek erkölcsi állapota javulóban volt a múlt iskolai évhez képest, a­mivel karöltve járt az előmene­tel nagyobb sikere, úgy hogy csak 38 növendéknek kell az osztályt ismételnie. A játszó­ társaság, melynek célja a sza­badba tett kirándulásokkal és nagyobb testmozgásokkal a lankadt szellemet felfrisíteni, most is fennállott. A növendé­kek a nemzeti tornaintézetben nyertek torna-oktatást s foly­tatták a gyorsírás tanulását is. A gimnáziumban tanított tárgyak rendszeres sorozata közölve van. A tanári kar 10 rendes, 1 helyettes, 4 melléktanárból s 6 hitoktatóból állt. A tanári kézi könyvtár és természettani gyűjtemény gyarapo­dásáról szintén olvasunk kimutatást. Az ifjúság önképzőkör ülésein 20 prózai és 80 verses művet olvastak fel s ezek közül 31-et megdicsértek. Irodalomtörténeti, történeti és aesthetikai kérdésekre több pályadijat tűztek ki. A segélyző­­egylet bevétele 533 ft 13 kr volt s ebből 200 ftot fordított segélyezésre. Az alaptőke 5145 forintra rúg. Az Arany János és Petőfi szobrára rendezett gyűjtés, a tanári gyám- és nyugdíjintézet javára tett adományok részletes kimuta­tása fejezi be a füzetet. A kecskeméti ref. líceum értesítőjét Csabai Imre igazgató szerkesztette. Nagy Ferenc könyvtárnok folytatja az intézet könyvtárában levő régi magyar könyvek és ide­gen nyelvű, Magyarországon nyomtatott régi könyvek is­mertetését. A lefolyt évben a tanári testület az alsóbb osz­tályú növendékek részére, saját kérelmükre, külön kis ön­képző­kört alakított oly célból, hogy az ő korukhoz és képességükhöz mért különböző tárgyú dolgozatokat készítse­nek. Ezzel azt akarják elérni, hogy a növendékek a komo­lyabb dolgozatokra is kedvet kapjanak. A gyűléseken dol­gozatokat s bírálatokat olvastak fel s szavaltak. A tanári kar 11 rendes és 4 melléktanárból állt. A tanterv és tan­anyag ismertetése, meg a tanszerek és szerelvények gyara­podásának kimutatása szintén közölve van. A líceum évi jövedelme 16,981 forint 29 kr. kiadása 16,322 forint 22 kr. volt; az ösztöndij-alapitványok 856 frt 52 krajcárt tettek. A tápintézetbe 674 forint 9­8 kr. adomány folyt be s ebből 500 forint 80 krt osztottak szét. A pályázatokról, érdem- és ösztöndíjakról szintén olvasunk tudósitást. A szépirodalmi önképző­ körben 63 művet olvastak fel s ezek közül 3-at érdemkönyvbe igtattak, 25-öt megdicsértek. Tíz szépirodalmi pályakérdést tűztek ki. A gyorsíró egylet rendezett verseny­ írást díjakkal. Tanuló összesen 239 járt a líceumban, s ezek közül 20 végzett ki nem elégítő ered­ménynyel. A makói városi polgári fiúiskola második érte­sítőjét Varga Imre igazgató állította össze. Az intézet ab­ban a helyzetben van, hogy nem csak a tudományos pályára készíti elő a növendékeket, úgy hogy azok akadály nélkül folytathatják tanulmányaikat a középtanodákban, hanem mind ama hivatásnak megfelel, a­melyek a korszellem kö­vetelményeihez képest, a közéletben legcélszerűbb megél­hetési módot nyújtanak. Az intézetben 6 rendes, két segéd­tanító s 6 hitoktató működött. Az elvégzett tananyag kö­zölve van. Az iskolába 100­-an iratkoztak be, évközben el­maradt 8 , közülök 30 végzett ki nem elégítő eredmény­­nyel. A tanszerek gyarapodásáról, a jutalomdíjakban és tan­díj-elengedésben részesült növendékekről szóló közlemények fejezik be az értesítőt. A nyitrai róm. kath. főgimnázium értesítőjét, Csősz Imre igazgató teszi közzé. Az értesítő elején a fő­gimnáziumi éremgyűjtemény jegyzetes ismertetése van Zon­­gor­a-től. A tanári kar 15 tagból állt. A gimnázium érde­mes igazgatója, kit hazafias működéséért és buzgóságáért a király is kitüntetett, gyűjtést kezdeményezett oly célból, hogy szegényebb ifjakat könyvekkel és némely más szük­ségesekkel segélyezzenek, hogy azok ne legyenek kénytele­nek a pánszlávizmus karjai közé vetni magukat, mely a maga részéről mindent megtesz, hogy megkönnyítse a fiatal­ságnak az iskoláiba való belépést. Az említett gyűjtés már eddig is szép eredményt mutat fel és folyton gyarapodik. Az igazgató felhívja a hazafias közönség figyelmét a nemes ügyre, mely célul tűzte ki a magyarságnak a felvidéken is minél nagyobb tért hódítani és a pánszlávizmust erős fész­kéből kiszorítani. Annál inkább oda kell hatni, mert a pán­szlávizmus semmi eszközt sem hagy kisérletlenül és semmi nehézségtől sem riad vissza, hogy hazánkat szlávvá tegye. E működésében kivált a felső vidéken kevesebb nehézségbe ütközik , mit a magyarság tétlenül nem nézhet, mert ez nem helyi, hanem közügy. A ki ez ügy támogatásához bármi csekély mértékben hozzájárul, az a hazának tesz szolgála­tot. A tanuló ifjúság létszáma 346 volt az év végén. Vidék. ** Balaton-Füredről írják: József nádor egy­kor azt mondta e fürdőről: »Füred est ornamentum regni Hungáriáé« (Magyarország ékessége). Rég volt ez, tán akkor, midőn Csokonai e kies partról üdvözlé a »Tihany riadó leányát.« Akkor még e hely szemér­mes, de vidám gyermekkorát élte. Most már pompás delnó s kacéran nézegeti magát hozzá méltó tükré­ben: a Balatonban. Mostani idénye élénk s a »Kisfa­ludy« napjában kétszer sok vendéget hoz. A zene hangjainál egész emberhullámzás van a sétányon; fogy a savanyú kút vasas vize s kél a jó savó. Nem foly rosszul dolga a Mándoky színtársulatának sem. Játékrendje változatos s jó erői vannak: Törökné- Szakáll Róza, Mándokyné, Abonyiné, Laczkó Aranka, Mándoky, Mikes, Follinus. Alkonyat felé a tóparti sétány igen eleven élet színhelye és sokan indulnak csol­­nakon, yachton vizi sétára — ha kedvez az idő. De most nem mindig kedvez. Oly szeszélyes nyáron, mint a mostani, melyben Erdélyben háromszor látott már a nyár hóesést, a Balaton mellett is nagyokat szökik a hőmérő. Fülesztő meleget tíz foknyi hideg, napsu­garat menydörgős menykő, madárdalt égzengés vál­tott fel hirtelenében. Rossz idő volt a múlt vasárnapi Flóra-bálra is, midőn csak két pár cipő suhant kör­ben a nagyvendéglő termének parketjén. De az Anna­­bálnak annál nagyobb sikerét várják. Koránkint so­kan tesznek kirándulást, megismerkedni a híres visz­­hanggal, melynek persze csak csöndes időben van kedve felelni. Egyszer szélben látogatta meg egy né­met hercegnő s hiába kiáltozta neki a legszebb német jelmondatokat. »Nem szól ez!« — mondá magyar pór­kalauzának. »Nem ám, — felelte ez, röstelve a kudarcot, — mert a mi viszhangunk nem tud ám né­metül.« ** Koritnicán a fürdő derék orvosa, dr. Ormai József, vigalmi bizottságot alakított mulatságok, ki­rándulások rendezésére. Tagjai: Majovszky Vilmos besztercebányai törvényszéki elnök (itt is elnök), Kas­tinszky Géza tanár, Matuska István ügyvéd, Németh Ödön tanár, Péchy és Zalánffy honvéd-főhadnagyok, Perczel Ferenc bankhivatalnok, Szobonya Bertalan gazdasági titkár és a fürdőorvos. E bizottság múlt­ja?

Next