Fővárosi Lapok 1883. szeptember (204-229. szám)
1883-09-22 / 222. szám
vádaskodni, anélkül, hogy a dologgal tisztában lett volna. * A budai színkörben tegnap a »Donna Juannita« operettet jótékony céllal adták elő. A tiszta jövedelem felét az igazgató a hírlapírók nyugdíjintézetének adja át. A címszerepet Orley Flóra k. a. énekelte. Holnap lesz a Krecsányi társulatának utolsó előadása: »A pünkösdi királynő,« s valószínű, hogy ez alkalommal magát az igazgatói elismerések nyilatkozataival fogja kitüntetni a közönség. Krecsányi Ignác megérdemli ezt. Becsületet szerzett Budapesten a vidéki színészetnek s gondja volt a repertoki és előadások jó színvonalon való tartására. Színre hozott három oly eredeti színművet is: »Buda ébredése« című prologot, Váradi Antaltól, »A jeles kompániá«-t Győry Vilmostól , a »János és János«-t Gabányitól, mely műveket méltó volt bemutatni.Ellenben nem engedte játékrendjét elsekélyesíteni oly sikertelen kísérletekkel, minek a budai színkört a megelőző nyáron annyira tönkre tették. Továbbá a színkör sorra bukott igazgatói közt Krecsányi a harmadik, ki nem csak erkölcsi sikert, hanem anyagi jó eredményt is tudott elérni. Csak a néhai Latabár Endre, (e derék, művelt, ügybuzgó igazgató) brit hasonló sikert felmutatni sok év előtt a maga erejéből, mert a Miklósi Gyula idényének vendégszerelések (Blaha Lujza, Odry) szerezték meg a sikert. Krecsányi a budaiak érdeklődését nagyobb mértékben fölébresztő, mint bármely elődje. Megszerették, mert kielégítő előadásokkal szolgált, s becsülték, mert komoly rendet tartott társulatában. Személyzetének tagjai nem csak a színkörben nyertek tapsot, hanem a magánéletben is becsülést. Óhajtják is viszontlátni mind az igazgatót, mind társaságát s sokan vannak, kik azon működnek, hogy ne csak a jövő nyarat töltsék a szinkörben,hanem a jövő telet is a várszinházban. A vidékre szintén hatással volt a Krecsányi sikere, mert Nagyváradon is alakult egy kör, mely a jövő év nyarára Krecsányit akarja megnyerni s átalában visszaállítani a régi viszonyt Debrecennel. Mindezt annál inkább kötelességünk elmondani, mert tavaszszal Krecsányit is, noha ismertük komoly törekvését és társulatának buzgalmát, féltettük a budai színkörtől, ettől a fából csinált sziklától, melyen már annyi vidéki színigazgató szenved a hajótörést. * A zsidó-kérdésben Kossuth Lajosnak újabb nyilatkozatát hozta szőnyegre egy nagyváradi lap. E nyilatkozatot a nála járt Mezei Ernő képviselőnél tette. Azt mondta különben, amit már máskor is mondott, hogy az antisemita mozgalom kárára van a nemzet hagyományos szabadelvűségének és szégyenére az emberszeretetnek; továbbá, hogy az alsóbb néposztály gazdasági érdekeit védelmezni kell, de nem úgy, hogy lerombolják a szabadelvű intézményeket s nevezetes vívmányokat. Újabb mindennél az, amit — ez értesítés szerint Kossuth Lajos a kormányelnökről mondott »Arról győztek meg — úgymond — a legutóbbi események, hogy Tisza bir érzékkel a nemzet szabadelvűsége iránt s erről az ellenzék rovására tanúságot is tett.« Ebben nemcsak a nyilatkozat feltűnő, hanem az is, hogy ellenzéki képviselő bocsátá közre. * Invázió. Újabban sok lengyel zsidó költözködik fővárosunkba Galíciából és Máramarosból. Csak Kőbányáig jőnek nagyobb csoportokban, onnan aztán kisebbekben szállingóznak. Teljesen vagyontalanok, tisztátlanok és műveletlenek lévén, mint az »Egyetértés« írja, tegnapelőtt a tanács ülésében is szóba került, hogy nem kellene-e ez ellen intézkedéseket tenni. De egyik irányadó tag felszólalására ma még semmi ilyen intézkedés tételéhez nem járult a tanács. * Pörök: A budavári gyilkosság tárgyalása iránt oly nagy az érdeklődés, hogy belépti jegyek már nem kaphatók. Pitély védője, dr. Vaisz Sándor betegsége miatt kénytelen volt lemondani a védelemről, melyet dr. Füzesséry Géza vett át. A fennállott pestvárosi törvényszék ezelőtt tizenkét évvel egy Nuck Hugo nevű mérnököt egy évi börtönre ítélt s ez eset akkor nagy feltűnést okozott. A közlekedésügyi minisztériumban akkoriban nyomára jöttek, hogy egy tervezett vasút rajzai naponkint eltűnnek délután, de reggelre ismét előkerülnek s kitűnt, hogy a tervek Nuck Hugó mérnöki irodájába vándorolnak, hol lemásolják egy versenyző konzorcium számára, mely a pálya építésére akart vállalkozni. Nuck Hugót elitélték, de ő megszökött s nyomtalanul eltűnt, mígnem pár héttel ezelőtt a bécsi törvényszék jelente, hogy ott csalás miatt elfogtak egy Nuck Hugo nevű mérnököt, de föl is mentették, valószínű azonban, hogy ez a Nuck azonos a megszökött Nuck Hugóval. Ez csakugyan ki is tűnt, a port újra fölvették, de Nuck-Nuck baj nélkül elmenekült, mert az eljárást elévülés miatt meg kellett szüntetni. A királyi kúria tegnap egy sajtóperben hozott följegyzésre méltó végzést. Brauer Vilmos forgácsfalvi zsidó korcsmáros sajtópert indított Bojkó András lelkész ellen, ki egy összekoccanás után Brauert a »Kath. Társadalom» című lapban sértő kifejezésekkel illette. A per folyamán Brauer azt kérte, hogy tekintettel az antiszemitikus hangulatra és zavargásra, halaszszák el a tárgyalást nyugodtabb időkre. A bíróság a halasztást el is rendelte. Bojkó lelkész semmiségi panaszt adott be, de a királyi kúria az elhalasztást jóváhagyta. * Rövid hírek. A népszínházban Suppé új operette jének, »Az Afrika-utazó«-nak első előadása keddre van kitűzve, fő női szerepében Pálmai Ilka asszonynyal. — „Az ember tragédiájáénak tegnapi előadására E. Kovács Gyula művezető is eljött Kolozsvárról , tán mivel ott is tervben forog bemutatása. — A Ferenc-József ösztöndíj elnyeréséért, mely évi 300 arany forintból áll, a Selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia hallgatói a kir. magán- és családi alapok bécsi igazgatóságánál nyújthatják be folyamodványaikat október 10-éig. Pénzügyi titkár címet nyert a pénzügyminiszter előterjesztésére Erős János nyug. pénzügyigazgatósági irodavezető. — A Karácsonyi Guideféle 105,000 forintos alapítványnak, mely a trónörökös születése alkalmával keletkezett, kamatait ez évre már kiosztották, miről az érdekelteket értesítik. — A város vámjövedelme az év első felében 487,573 forint 56 kr. volt, 58.853 forinttal több mint tavaly. — Azorvostanhallgatók segélyegyletének elnökévé, a leköszönt Pákozdy Károly helyére Neghe Kálmánt választották meg. — „Futó felhők“ című beszélykötetre hirdet előfizetést Zátopek Antal: az előfizetési pénzek (példányonkint egy forint, a szerzőhöz, Budapestre (József-körut 48. sz.) küldendők. — Az országos középiskolai tanáregyesület »Közlöny«-e szeptemberi füzetében az egylet ezidei közgyűlésének részletes leírását tartalmazza. — Az unitárius egyházközség az evangélikusok Deáktéri imatermében vasárnap úrvacsorával s egyházi szónoklattal egybekötött istentiszteletet tart, délelőtt 11 órakor. — Az állami középipartanoda első évfolyamára a jelentkezett 70 új tanuló közül 62-őt felvettek ; a tanulók létszáma 122. — Új tűzoltó szerrel tettek ismét kísérletet tegnap a tűzoltók gyakorló terén; feltalálója Bauer bonni gyáros s a szer az égő fát könnyen eloltotta, de a kőolajat nem s valami nagy jelentőséggel nem igen bir. Adófelügyelői szakvizsgálatra egy miniszteri rendelet szerint csak azok bocsáthatók, kik jogvégzettek, az államtudományi vizsgálatot letették s félévi gyakorlatot is kimutatnak. 43 „Az ember tragédiája.44 Azt hiszszük, maga Madách Imre, midőn ez eszmékben gazdag művét huszonöt év előtt megírta sztregovai kastélyában, legkevésbbé gondolt arra, hogy Ádámja és Évája valaha színpadra kerüljenek. Valószínűleg a legelső, ki erre gondolt, ugyanaz volt, aki végre is hajtotta gondolatát: Paulay Ede. Legalább a sajtó, tudtunkkal, sohasem ajánlotta, még kevésbbé sürgette. Technikai képtelenségnek tűnt fel egy ily égben és a földi téri idő számtalan változatában folyó eszmei költeménynek színpadi formát adni. S ime ma, midőn sikerrel és hatással láttuk megtestesítve a szinpadon, a nehéz munka szintén Columbus tojásának tűnik föl előttünk s önkénytelenül azt kérdezzük: hogyan nem jutott ez már másnak is eszébe ? Egyszerűen azért nem jutott, mert nem volt még drámai igazgató, ki annyira bízott volna az előadó személyzet becsvágyában és a közönség komoly ízlésében. E bizalom előnyére írhatjuk fel amaz előbbi, meglepő vállalkozásokat is, melyek drámai színészetünk újabb idejében fordultak elő : egy plautusi vígjáték (a »Miles gloriosus«) szinrevitelét, Bessenyei múlt századi »Filozófus«ának s többi nagyon régi magyar darabnak bemutatását s a Vörösmarty »Csongor és Tündé«-jének fölvételét a játékrendbe. Mindezek sikere arra mutat, hogy a játékrend gazdagításában is csak az nyer, a ki mer, föltéve, hogy meggondoltan mer s az erők helyes számbavételével foganatosít. A drámaigazgatási jó törekvés és komoly becsvágy szakadatlan munkájában a tetőpontot eddigele a tegnapi bemutatás képezi. Madách történetbölcsészeti és költői igaz eszméinek s az emberiségi küzdelmek képeinek színpadi, közvetlenül ható életet adni — ez a hasznos és nemes törekvés nagyon jól sikerült. A nagyszámú közönség elismerése és gyakori zajos tapsa üdvözölte az emberiség nagy drámáját a színház villámvilágitása fényében. Mert inkább dráma ez, mint tragédia, bár az egész küzdelem tele van tragikummal. A Lucifer által elé varázsolt történelmi nagy tablotnkban ugyan a paradicsomát elveszített ember, akár mint egyes hatalmas, akár mint szabad tömeg, mindig visszaél belső és külső adományaival s az ideáltól saját túlzásai taszítják el. Ide ugyanazt az embert a kétségbeesés katasztrófájától, az öngyilkosságtól, végre is megmenti a nő anyasága és a hit isteni intése: »küzdj és bízva bizzál«. Nem a »vanitatum vanitas« csüggesztő bölcsészete szól e műből; melegszívű költő szól belőle, ki a világtörténet drámailag jellemző, szomorú konkrét képei mellé vigaszul állítja föl a szív benső világát és a hit biztató malasztját. Az eszme soka, mely a Madách könyvét súlyos könyvvé teszi, a színpad varázstükrében mintegy összpontosul előttünk s hatást tesz mindenkire. Kit is ne ragadna meg az a sok mesterileg együvé állított ellentét, melyekből e költői termék összhangja szövődik. Hogy csak egyes részleteket említsünk: a római kép, mely az elfajult s földi elveket hajhászó társadalmat a keresztyéni szeretetteljes szellem mellett mutatja föl s a ledér nő bordala után hangoztatja az apostol szavát s a leszúrt gladiátor holtteste fölött tünteti föl a kereszt győzelmi jelét, minden kedélyre mély, elfoglaló hatást gyakorol. Épp igy a bizánci kép, melyben a rajongó Tankrédet, a szent sír nemes lovagját, a szőrszálhasogató keresztyén felekezetek gyűlölködése keseríti el. S mily gazdag és hű vonásokban van festve a nagy francia forradalom népe (egészen más nép, mint a melyet előbb az Egyptom rabszolgái és a Hellász hálátlan tömegének festésében láttunk ;) mily számtalan egybeillő apró életképből kavarog előttünk a londoni vásár, melyet az önzés mozgat s benne már Éva is csak árucikk; s mily mélyelmüleg van rajzolva a jövő század falansztere, melyben az egyén elvesz s a tudomány ridegsége avatkozik a szív dolgaiba is. Mindezek nagy életnek igaz képei, melyek a színpadról még erősebb hatást tesznek, mint a könyvből. A fáradhatatlan munka, melylyel »Az ember tragédiájá«-t szinte hozták, meg lesz jutalmazva a közönség és sajtó elismerésében. Íme, a szünidő eltelte óta még egyszer sem volt annyira telve a nézőtér, mint tegnap este. Még a kaszinó erkélyen is sokan voltak. S ez a nagy közönség négy óra hosszán át szakadatlan figyelemmel nézte ama nagy történeti tablotnk életelevenségét, melyek némelyikéhez szűk a mi színpadunk. És mégis oly jól volt a darab rendezve is, mint szinte alkalmazva. A jelenetezéssel tán még könnyebben lehetett boldogulni, mint a rendezéssel. A három főszereplő mindig ul meg uj masque-ban és jelmezben lép elénk s már magában ez is mennyi nehézség ! De mindahárman amily jól betanulták szerepük velős verseit, épp úgy megtanultak gyorsan átöltözni is. Nagy Imre és Jászai Mari asszony helyesen voltak kiválasztva Ádám és Éva sokféle szerepére. Amaz a férfi, emez a nő változékony és lényegében mégis egy alakjait lelkiismeretes gonddal és törekvéssel érvényesíték. Nem csupán szerepet kaptak ezúttal, hanem egész szereplést. A paradicsom örülni, élvezni vágyó Éváját láttuk állatbőrben, a mint az ember első hajlékát lugassá ékíti; láttuk az egyptomi gúla alatt, a mint a szeretett rabszolga holttestétől a trónra jut; láttuk Athénben Miltiades fenkölt szellemű nejének ; Rómában az élvek közt is mélyebb érzésre vágyó nőnek ; Bizáncban kolostorba vonuló, lemondó lánynak ; a prágai csillagvizsgáló kertben Keppler, a mélyelméjű tudós kacér, hiú, önbecsülését elveszítő hitvesének; a francia forradalomban egyik pillanatban hagyományaihoz hű és büszke arisztokrata nőnek, a másikban pedig a forradalom fúriájának, véres tőrrel kezében s frigai sipkával fején ; a londoni vásárban a könnyen megvehető nőnek, ki ékszerben és akasztásban egyaránt örömét leli; a falanszterben kétségbeesett anyának, kit a rendszer megfoszt gyermekétől ; az eszkimó jeges kunyhójában pedig elvadult állatasszonynak, de aki akkor is tud még örülni annak, hogy embert, vendéget lát. Évának mind e változatait Jászai Mari asszony nem csak jelmezeivel, hanem jellemzésével is jelesen föltünteté; szavalata csak a görög jelenetben volt ittott színtelen; a többi képekben nagyon megillette a taps, a kihívás gyakran megújuló kitüntetése. S Nagy Imrét szintén, habár Ádám, nézetünk szerint, nincs annyi drámai erővel variálva, mint Éva s így ábrázolása sem lehet oly hatásos. A fáraó, Miltiades, Tankréd, Keppler, Danton, a tudós, a kihűlt föld agg Ádámja érdekesen különbözők ugyan érzésben, gondolkozásban és törekvésben , de a férfinek ez örökképe nem annyira szenvedélyes, mint egy eszme képviselője. Azon kezdi: »mi szép urnák lenni mindenek fölött,« de nem annyira uralomvágy hajtja, mint az emberiség üdvének, az ideálnak keresése. Nagy Imre jól fejezte ki azokat a mozzanatokat, melyekben az eszmény utáni vágyás s az e fölötti csalódás vannak festve. Tudott borongani Kepplerrel, hevülni Dantonnal s imádkozni a kétségbeesésétől megmentett emberrel. S nagy érdeme volt a művésznek, hogy egy vers, egy szó értelme sem veszett el szavalatában. Lucifert Gyenes ábrázolta, szintén teljes törekvéssel. Értelmével el is érte e szerepet, de képzelme nem elég meleg ahhoz, hogy váltakozó alakjaiba mindenütt elég életet bitt volna önteni. Mozgása sem felelt meg kellőleg a plasztikai szépnek, az imponálónak. Hangjának sincs annyi modulációja, hogy a kifejezések annyiféle színét mind megadhatta volna. Különben ez a Lucifer nem is oly mesterien írt ördögi alak, mint a Göthe Mefistofelese, amelytől származott. Noha az embert akarja megrontani, olykor mentorává válik. Vannak mozzanatok, midőn úgy tűnik föl, mint a Dante Virgilje, ki kézen vezet, bölcseleg és segít. A gúny meg van benne, nyilatkozataiban sok a dacos erő, a félelmes fenség, de a humor csak vékony csillámokban jelentkezik nála. A démon hatalmát nem bírja következetesen. A többi szerep nem nagy, de köztük sok igen fontos. Különösen érdekes alak a római kép Hippiája, melyet P-né Márkus Emilia asszony kidomborítva jellemzett. Az élvezet, a mámor e leánya könnyelműn üríti a serleget, megcsókolja szilaj pajzánságból a keresztyén halottat, nem sejtve, hogy ajkáról a pestist kapja el s midőn e miatt haldokol s dőzsölő társai mind elhúzódnak tőle félelemmel, az apóstól tárja ki feléje kezét, hogy a keresztyén hit egébe emelje szeretettel. A kicsapongást, megdöbbenést, a halál félelmét, a szeretet varázsát s a meghalást a fiatal művésznő kitűnően ábrázolta. És Újházi is emelkedetten hangoztatá az apostol igéit. Szigeti József a prágai képben a császárt személyesítő, Feleki Bizáncban az ősz patriarchát, ki a szeretet vallását felekezeti gyűlölködésben torzítja el, a falanszterben pedig az agg bírát. Helvey Laura kisasszony a római képben játszott egy élveteg nőt, ki bordalt énekel. Bercsényinek két szerepe volt: a máglyára lépő bizánci eretneké s a falanszter rideg tudósáé s mind a kettőben jellemző alakot mutatott be. Náday az