Fővárosi Lapok 1884. január (1-26. szám)

1884-01-01 / 1. szám

miatt, csak néhány percig időzött a színházban. A vá­ros rekonstrukciójára vonatkozó összes rajzokat, ter­veket is aznap átadták a városnak, a műszaki osztály helyiségében. Tegnap volt a város törvényhatóságának díszközgyűlése, melyen elhatározták, hogy lefestetik Tisza Lajos arcképét,díszalbumot készíttetnek számá­ra emlékei s végül tiszteletére emléket emelnek. ** Késmárkról írják, hogy ott a képviselő­­választás alkalmasint nagyobb küzdelem nélkül fog megtörténni. A Sponer Andor lemondása által megürült állásra Andaházy László kormánypárti je­löltet talán egyhangúlag fogják megválasztani, mert ellenpárt alig van. Nendtvich Károly, ki antiszemita programmal készült föllépni, már visszavonult, a má­sik ellenjelölt, Szalágyi, valószínűleg szintén vissza­vonul. Andaházy László az ünnepek alatt járta be a kerületet s mindenütt rokonszenvesen fogadták. ** Túrkevén, mint lapunknak írják, a ref ta­nító-testület segélyegylete alaptőkéjének gyarapításá­ra,szombaton jól sikerült táncfigyalmat rendezett.. Az egyszerűen, de ízléssel ékített teremben sok szép hölgy volt jelen, köztük: Kenéz Elekné, Hajdú Já­­nosné, Győrffy Lajosné, Végh Sándorné, dr. Szerem­­ley Mihályné, Mihály Istvánné, ifj. Frankó Györgyné, Fiedermann Györgyné, Fekete Lajosné, Papp Im­­réné, Freyler Károlyné úrnők; továbbá: Győrffy Irén és Ida, Hajdú Mariska, Kenéz Ilma, Nánássy Emma, Nánássy Mariska, Frankó Gizella, Szeremley Konstancia, Varga Ilonka, Végh Sarolta, Freyler Erzsike, Fekete Juliska, Győrffy Regina, Herczeg Zsuzsika, Hajdú Erzsike kisasszonyok, sat. A jókedvű mulatságnak csak a reggel vetett véget. ** A munka jutalma. A »Bihar«-ban néhány érdekes adatot olvasunk a közelebb elhunyt Schwarcz Ábrahámról, kit »okányi« előnévvel szoktak emleget­ni. Ő az ötvenes évek elején szegényen került, nejével és egy gyermekével együtt, Okányba. Ott meg is települt s egy kis parasztházban vonta meg ma­gát. Eleinte egyik Szlávynál pálinkafőző volt. Be­járva a környéket, látta, hogy mily nagy puszták he­vernek ott terméketlenül. A Szlávy család birtokai voltak ezek s ő bérletet kért és kapott belőlük. Hold­jától nem fizetett egészen egy forintot. Neki látott a munkának isten igazában s szorgalmán áldás volt. Egyre nagyobb területet bérelt ki s bár sokat nyert rajtok, életmódját nem változtatta. Sokszor maga is megfogta az eke szarvát. Pénzét az ágyban, egy zsákban tartotta s bár kétszer rabolták ki, újra csüggedetlenül látott a dologhoz. Utójára a bérelt birtokok sajátjaivá lettek. Utóbb Fegyverneken is vett nagy Szapáry­­birtokot s nyárra oda ment lakni. Nagyváradon mint nagytermelő lépett föl. Felnőtt gyermekei sürgetésére jött fel lakni a fővárosba, hol a Zrinyi-utcában meg­vette a Nádasdy-féle palotát. Mindig a gazdaságnak élt, egyébbel nem törődött s a szorgalom utján szer­zett több milliót. Egyenes, egyszerű ember volt, ki megérdemelte, hogy ily nagyban boldogult. Egy törté­net, melyet tegnap hallottunk róla, jellemzi gondolko­zását és becsületességét. Szegény ember korában kért hitelben s kapott is egy nála akkor módosabb zsidótól egy hordó szeszt, hogy azt kimérje. Idő múltán, midőn ő már vagyonosodni kezdett, a zsidó, ki a szeszt adta, rossz anyagi körülmények közé jutott, s elment hozzá kölcsön kérni ötszáz forintot. »Hogyne adnék, — fe­lelte Schwarcz Ábrahám, — hisz egykor szintén jót tett velem. íme itt az ötszáz forint, adom kamat és irás nélkül.« A zsidó a kijelölt időre megfizette a pénzt pontosan, de nem sokára ismét, elment hozzá új kölcsönt kérni. S ekkor Schwarcz Ábrahám azt fe­lelte : »Én egykor kértem tőled egy hordó szeszt, te adtál és én pontosan visszaadtam. Aztán eljöttél hoz­zám kölcsönt kérni, én is adtam kamat nélkül s te pontosan visszafizetted. De ezzel aztán quiftek is va­gyunk é S több kölcsönt nem adott. Az ő millióihoz, melyeket hátrahagyott, nem tapad semmi legkisebb uzsora emléke, s ezért az ő gyermekei minden leg­kisebb nyugtalanság nélkül élvezhetik a nagy öröksé­get, melyet atyjuk — valóban verejtékes munka sze­rencsés gyümölcseként — hagyott rájuk. ** Hymen. Horvátországban, a sestinai kastélyban, Hellenbach Fanny bárónőt eljegyezte gr. Kulmer Lajos, néhai gr. Kulmer Lajos altábornagy és Erdődy Alexandrine grófnő fia.— Aradon Bras­­soványi József vasúti hivatalnok és Sándor Eleonóra k. a. jegyet váltottak. — Rozsnyón Feymann Ju­liska kisasszony, a köztiszteletben álló Feymann An­tal kereskedő leánya, jegyben jár Tomory Géza segéd­­szolgabiróval. — Karcagon Hajnal Elek ref. lelkész kézfogója e napokban volt Fogarassy Katalin kisasszonynyal, Fogarassy Gábor ottani gimnáziumi tanár kedves leányával. — Szombathelyen Tö­rök Károly vasmegyei árvaszéki ülnök és Mayer Irma kisasszony jegyesek. — Ugyanott Horváth Ida kisasszonyt oltárhoz vezette Gaál Ágoston hadmérnök­kari tiszt. — P­u­s­z­t­a-D­arányon Morvay Róza k. a., földbirtokos lánya, jegyben van Balog Mihály­isal.— Kikindán Scheinberger Marosa k. a. e napokban férjhez megy Kunetz Izidor kereskedőhöz. — Török-Szentmiklóson Szőke Irma kisasz­­szonyt eljegyezte Balog Sándor jász-nagykun-szolnok­­megyei aljegyző. ** Szatmárról írják, hogy a s­z­a­t­m­á­r­n­é­­meti társaskör ötven évi fennállásának emlék­ünnepét vasárnap ülte meg. A jubiláns közgyűlésen Unger Gusztáv tartott emlékbeszédet s a férfi-dalegy­­let működött közre. A gyűlés után százhúsz terítékű fényes közebéd volt, melyen a főpapság, a megye és a város kitűnőségei vettek részt. Boros Bálint a király­ért, Smoczer püspök a királynéért, Böszörményi pol­gármester a trónörökös-párért, Farkas Antal a kör tiszteletbeli tagjaiért, Jandrisich az élő alapító tagok­ért, Böszörményi a közös és honvédseregért emeltek poharat. Tegnap hangverseny és táncmulatság fejezte be az ünnepélyt. ** Halálozások. Keszthelyen vasárnap te­mették el a 75 éves korában szívszélhűdésben kimúlt várbogyai Bogyay Lajosné szül. Bogyay Eleonóra asz­­szonyt; számos gyermeke és unokája maradt, u. m. Skublics Gyuláné, Bogyay István, Bogyay Máténé, Bo­gyay Pongrác, Töreky Aladárné, Koller Istvánná, né­hai Hertelendy Kálmánná gyermekei, sőt. kik mély fáj­dalommal gyászolják a szeretett anyát, nagyanyát és dédanyát. — Péterházán (Győrmegyében) múlt pénteken temették el sziklósi Szabó Kálmánt, Győr­­megye és város egykori főispánját, ki hosszú időn át tevékenyen működött a közélet mezején. 1842-ben a megye főügyésze lett, 1843-ban diétái követ, 1848-ban első alispán, később kormánybiztos; a Bach-korszak­­ban gazdaságának élt; 1861-ben s később 1867-ben ismét első alispánnak választották meg; 1875-ben lett főispán s e tisztet a múlt év elejéig viselte, mikor is a Lipót-rend lovagkeresztjével diszittetett föl. Temeté­sén a megye szine-java megjelent, koporsóját koszo­­rúkkal bob­ták tisztelői, a gyászszertartást Nogáll Ká­roly püspök végezte s a megyei tiszti kart gr. Laszberg Rezső alispán vezette. Lelki üdvéért a győri székes­­egyházban engesztelő mise volt, melyet Zalka János püspök tartott, fényes segédlettel. Mindenki áldást kívánt a közélet derék veterán bajnokának ham­vaira ! — Szegeden Urbanovszky Imre hon­véd-hadbíró százados elhunyt, 37 éves korában. — Kassán a múlt héten elhunyt az Orsolya-szüzek kolostorának helyettes főnöknője, mater Salesia, csa­ládi néven Halmer Anna, élete 65-ik évében; a sze­gények iránti nemes jósága s a kolostor iskolájában kifejtett buzgósága miatt köztiszteletben állott. — N­y­i­t­r­á­n meghalt dr. Laszky József honvéd­­ezredorvos, negyvenhét éves korában; hivatalát lelki­­ismeretesen teljesitő, nemes szivű férfiú volt s te­metése igen nagy részvét közt ment végbe. — Temesvárit dr. Puskon Ernő orvos hosszas szen­vedés után meghalt. — Szabadkán elhunyt Ta­­másy Ferenc, közbecsülésben élt polgár. — Mező- Túron Mészáros Mariska k. a. — Z­e­nt­á­n Szalay Hona, Szalay József egyetlenegy leánya.— Fegy­­verneken meghalt Szulyovszky Kálmán földbirto­kos és hontmegyei bizottsági tag, 55 éves. — Lugo­son: Armbruszt Péter kincstári ügyész, 50 éves s Varasdiné szül. Fejér Hona aszony, 26 éves. — Te­mesvárit özv. benicei és micsinyei Beniczky Ger­­gelyné szül. Újhelyi Mária asszony, ki 57 éves volt, hosszasan szenvedett s egy lánygyermeket hagyott hátra. Csonka Luciánné szül. Beniczky Zsófia úrnőt. ** Vidéki hírek. Halas ref. egyháza az első, mely megejté szuperintendens-választó szavazását; egyhangúlag Szász Károlyra szavazott. — Kolozs­várit a műkedvelői hangverseny igen jól sikerült; a Brahms-féle vokál négyes, a Lohengrin trió, a női kar népdal-egyvelege és gr. Esterházy Dénes cimbalom­­játéka általános tetszést arattak; a jövedelem, a sze­gény tanulókat segítő egyleté. — Debrecenben Szi­geti József a »Violá«-ban is föllépett, mint Peti cigány; tegnap Mukányit játszotta közderültség közt; bucsú-előadásul pedig saját »Vén bakancsos«-át vá­lasztotta, de nem Frici szerepét, hanem a címszerepet tanulva be, melyet a nemzeti színházban soha­sem játszott. — Rác-Almás kerületében Vajda Ödön ciszterci szerzetes s jószágkormányzón kí­vül Esterházy Andor és Zichy Nándor grófok neveit is emlegetik képviselőjelöltekül. — Jász­berényben a Riszner-féle nőnevelő intézet nagy termében vasárnap érdekes házi hangverseny volt, a szegény sorsú bejáró növendékek javára, Mer­ki Mariska, Kisshauer Irma, Ágoston Erzsi, Tarnay Mariska, Kótán Honka, ifj. Tarnay Alajos, ifj. Risz­­ner József és Nemes Lajos közreműködésével. — „Szarvasi Lapok“ című új lap indul meg új évvel, Mihálfi József szerkesztésében. — A nagyváradi színkör megnyeréséért, a jövő nyárra, Nagy Vince szegedi színigazgató lépéseket tett. — A kunszent­­miklósi batyú­bál leírásában, a részt vett hölgyek névsorából, Robélly Róza k. a. neve tévedésből ma­radt ki. — Temesvárit a Batthyány-Rosenberg-féle párbaj végtárgyalása január 10-kén lesz; Batthyány Zsigmond, mint magán­vádló képviselője Győrffy Gyula lesz. — Zomborban Manojlovics Deme­ter ügyvéd agyon lőtte magát. — Debrecen­ben a »Tiszát butositó intézet vasárnapi közgyű­lése elveté a csődkérési indítványt s kimondta a liquidációt, e célra bizottságot nevezve ki Domahidy István orsz. képviselő elnöklete alatt. — Sopronban az irodalmi és művészeti kör szombaton (január 5-dikén) előadó estélyt tart a kaszinó kisebb termében. — Szentesen Horváth Gyula kormánybiztost, közér­deklődés mellett, megválaszták Csongrád megye bizott­sági tagjának. — Selmecbányán e hó 12-én a bá­nyász- és erdész-akadémia segítő egyesülete zártkörű táncmulatságot rendez, saját alaptőkéje gyarapítá­sára. — Szabadkán Mukics polgármester benyujtá lemondását, mivel a párt, melyhez tartozott, a bizott­sági tagok választásánál vereséget szenvedi. — A trencséni fürdőről dr. Ventura Sebestyén által né­met nyelven sFührer im Bade Trencsén-Teplice című kalauz Pozsonyban Hecksch Sándornál már ötödik kiadásban látott napvilágot; a terjedelmes füzetet több kép is díszíti. — Nagy-Kanizsán Fas­­sel Hirsch B. tudós rabbit nagy díszszel temették el, szónoklatokban emlékezve meg tudományos és emberbaráti törekvéseiről; a katholikus papok s a ref. lelkész is jelen voltak. — Rozsnyón Turcsány Béla kath. gimnáziumi paptanár kilépett a papi rend­ből, eltávozott a városból és családot alapit.­­ Ti­hanyból írják, hogy kar­ácsony másodnapján este három halász, Szabó János, Pálfy János és Kis Imre, virító kedvvel halászni mentek a Balatonra, de az erős szél felforditá csónakjukat s oda vesztek; az elsőnek holttestét már másnap meg is találtak. — Balaton-Fü­red járásbirósági börtönéből egy vizsgá­lati fogoly (Wanhoffer Sebestyén nevű) úgy szökött el, hogy midőn a börtönőr belépett szobájába, ő ki­ugrott, az ajtót a börtönőrre csukta s ő maga elillant. — Miskolcon egy szőke fiatal ember rászedett egy kereskedőt, kivel hamis száz forintost váltatott föl; a kereskedő szerint: számos ily százas volt nála, sőt egy ezres hamisítvány is. — Sopronyban elfogtak egy Schlesinger Henrik nevű ifjút, ki tiszti ruhát jogtala­nul viselt s a vallatásnál azt mondta, hogy Bécsből való, katona volt s rostétt rang nélkül térni haza szü­leihez ; ötven­öt pénzbüntetésre, vagy öt napi fogságra ítélték. — Pécsről írják, hogy a »Budapesti Hirlap« által közölt leírás a dunántúli antiszemita szövetke­zetről merő koholmány; nincs ott semmi nyoma efféle szövetkezetnek. Ausztriai hírek. *** A szakácsművészeti kiállítás Bécsben szombaton nyílik meg. Az a panasz, mely a villamos kiállításon hangzott, hogy a látogató keveset érthet belőle, ezen a kiállításon nem igen fog fölmerülni. A kiállítás címe nemzetközi ugyan, de azért főkép bécsi lesz s a kiállítók közt szerepel báró Rothschild, az udvari pince s Bécs minden kiválóbb restaurantja. A Gartenbaugeselschaft épületének középtermében ren­dezik a tulajdonképi konyhamű­vészeti kiállítást s itt sokféle specialitás is lesz látható, például egy »lengyel reggeli«, mely nem kevesebb mint huszonnyolc étel­ből áll; lesz továbbá oroszlán­sült is. Halakat, hús­­neműeket egy jégbarlangban állítanak ki, külön helyi­ségben vadat, ismét más termekben conserveket, süte­ményeket, konyha­edényeket. Bemutatnak terített asztalokat is, külön osztályban pedig a szakirodalmat, menüket, sat. A souterrain-helyiségekben negyvennégy »kóstoló-állomás« lesz, melyeknél nem csak borokat, söröket, hanem ételeket is fognak olcsó áron kiszol­gáltatni ; az egyik kóstoló asztalnál az udvari pince híres borait fogják mérni. A konyhaművészet elmé­letében jártas szakácsok felolvasásokat is fognak tar­tani, esténkint pedig villámfénynyel világítják meg a tárlatot. A bíráló bizottság tagjai közt van gróf Kinsky főszakácsmester is. *** D’Aspre tábornok hamvait vasárnap he­lyezték el a wetzdorfi sírboltban. A hamvak eddig tudvalevőleg Paduában nyugodtak, de ottani helyi viszonyok következtében ki kellett ásni s Albrecht főherceg gondoskodott hazaszállításukról. Paduában az ottani osztrák-magyar konzul s az olasz katonai hatóságok jelenlétében történt a kiásás. Humbert ki­rály rendeletére katonai tisztelgések közt, Wetzdorf­­ban nagy közönség jelent meg a temetésre. Albrecht főherceg több törzstiszt kíséretében rándult oda, a bécsi helyőrség tisztikara küldöttségileg képviseltette magát, Tullnból pedig egész ezred kivonult a zene­karral. A szertartást a wetzdorfi lelkész végezte s a koporsót Redetzky és Wimpffen tábornagyok hamvai mellé, az úgy nevezett „hősök sírboltjában* helyez­ték el. *** A bécsi gazdasszonyegylet elnöke, Bondy Ottilia asszony, e napokban gyakorlati irányú nyilvá­nos felolvasást tartott. Az egylet több év óta nagy figyelmet fordít a cselédügyre, tart is fenn egy cseléd­képző intézetet, de ez még aránylag szűk körben mo­zog. Bondyné asszony tehát elhatározta, hogy nyilvá­nos felolvasással hívja fel erre és az ezzel összefüggő kérdésekre a közfigyelmet. Előadásában azt emelte ki különösen, hogy az újabb korban kétségkívül sok szé­pet alkotó jótékony és művelődési intézetek mily telje­sen elhanyagolják az alsóbb néposztály ama leányait,kik arra vannak utalva,hogy szolgálattal keressék meg ke­nyerüket. Nyilvános iskolák,kolostori, egyleti tanintéze­tek sat. gondoskodnak a középosztály leányainak kikép­zéséről, de az alsóbb rétegekre eddig nem terjedt ki a gondoskodás. Pedig ez fontos, gyakorlati jelentőségű

Next