Fővárosi Lapok 1884. október (230-256. szám)
1884-10-01 / 230. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 230. számához, magasan áll. Tovább cserkészünk, — de amit most még várhatunk, nem egyéb vakesetnél. Dél felé kerülünk haza, még egy órával később délceg barcilován, »Bátor«-on feltűnik a 74 éves háziúr, valóságos szürke ifjú, hatalmas válláról puskája lóg, ő sem jutott lövéshez. Három derék fia sorsunkban osztozott. Az udvaron körbe állunk s megbeszélve s megvitatva a dolgok állását, abban állapodunk meg, hogy meleg van és szarvast lőni e nagy szárazságban szerfölött nehéz. A házból ebédhez nógatnak, az angyalszelidségü háziasszony, viruló leányai körében, már ott vár reánk — s mi minden vadászboszúságot feledünk e kedves családias körben. A vadász ember olyan mint a lutris; igaz, hogy reggel vesztett, de hátha este nyer. Három óra után már kiki vadászruhájába bújt, várva az esti cserkészés szerencséjét. Ismét az erdőben vagyunk, belátva e hegyláncokat, sziklákat, a messzire benyúló völgyeket, melyek mélyén haragos zöld s közepén pataktól szelt rét látszik, e gyönyörű facsoportokat s egyes faóriások méltóságos körvonalait, nem bírjuk eldönteni, hogy mikor szebb az erdő: reggel-e vagy este. A reggel ugyan meglepőbb, impozánsabb, de az est harmonikusabb, költőibb. Előttünk már árnyékba borult a táj, balfelől a síkon még mindig napfényben ragyog egészen a trencsényi hegyekig és Nagyszombatig. Mély csend van, egy nagy fa derekának dőlve, mélázva nézzük a nap haldoklását, a távoli losonci harangok estimára kondulnak, én hallgatom s lelkemben letérdelek. A hegyek, völgyek betelnek árnyékkal, nyugtalan képzeletem benépesíti az erdő mélyét, óriásokat, törpéket, apokaliptikus szörnyalakokat, felbontott hajú tündéreket vélek látni. A száraz lomb megzörren, egy jó őzbak terem előttünk körül tekint, majd új ugrándozásba kezd, — nem zavarjuk kedvtelését; utánna földre szegzett fejjel a borz, rendkívül sietve rövid lábaival, — jó utat kívánunk neki. Mindig sötétedik, az előttünk fehérlő ölfa percről percre szürkébb lesz. Az ágak újra recsegnek: ez nagy vad! A homályból nagy tizenkét szarvastehén alakja bontakozik ki, egyenesen nekünk tartanak, egy vén tehén két lépésnyire halad el mellettem, egyszerre meglát s óriási ugrással eliramodik — szarvas nem volt köztük. Sötét éj lett, a vadász előttem halad, de nem látom többé; fehér kendőt erősítek a hátára s e lámpás után megyek; de néhány perc múlva fiatal vágásba érünk s ott már azt sem látom, botommal keresem vezetőmet s úgy követem. (Ajánlom a városok világítása ellen panaszkodóknak az ily sétát.) A völgybe érve, minden lépten nyomon vizet vélek látni, mely közeledésünkkel tovább vonul; e finom földhöz tapadó ködöt erdei délibábnak nevezhetnék. Haza érve, nagy újsággal fogadtak, a kis Móric szarvast löt, az első szarvast! A társaság engem bízott meg a vadászszá avazás szertartásának végzésével, s én hosszú ünnepi szónoklat után lefektetem az ifjú vadászt és három ütéssel fölfogadom Szt. Hubert szövetségébe. Nap nap után múlt szám csak nem mosolygott Diána. Igaz, hogy erdőben lehetni még akkor is páratlan élvezet, ha nem jár vardászszerencsével; mennyi szépet, újat, meglepőt láttunk ott kint a zöldben. Midőn egy nap hajnal előtt, — talán szeptember 17-dikén volt, — az égre néztem, gyönyörű tünemény szemtanúja voltam. A hold fölött tányér nagyságú tűzgömb villant föl, lassan kelet felé esve, szétpattant s ezer kék, zöld és klaszin csillagra oszlott. E tüneményt folytonos villámlás kisérte. Megkapó látvány volt. Ugyanaznap reggel találkoztam kedves vadász urunkkal, a ki — boszosan az eredménytelen cserkészés miatt — több erdőrészt meghajtatot. Délután két órakor kerültünk haza, azaz tiz órán át gyalogoltunk, beillett volna manővernek. Ez a par force tour sem vezetett eredményhez s igy kimentünk az egész család kíséretében a bohatai vadászházba. Gróf Zichy Géza: Fővárosi hírek. * Legfelső kézirat. A király őfelsége,a dalmaszinház megnyitása alkalmából, a következő legfelső kéziratot intézte Tisza Kálmán kormányelnökhöz: »Kedves Tisza! Az új dalmüszinháznak múltkori megtekintése, de különösen annak tegnap történt ünnepélyes megnyitása alkalmával örömmel győződtem meg arról, hogy e ház nemcsak építészeti s művészeti szépsége, hanem egész berendezése tekintetében is, minden várakozásnak megfelel, s általa a főváros, valamint az egész ország a zeneművészet ápolására és fejlesztésére méltó intézetet nyert. Köszönetet érdemelnek ennek folytán mindazok, kik ez örvendetes eredmény elérésére kiválólag közreműködtek, s azért utasítom önt, hogy báró Podmaniczky Frigyes színházi intendánssal, mint az e részbeni építészeti bizottság elnökével közvetlenül, és az ő útján az egész bizottsággal s az illető művészekkel teljes megelégedésemet és elismerésemet tudassa. Kelt Budapesten, 1884. évi szeptember hó 28-án. Ferenc József s. k.« * Munkácsy Mihály és neje tegnap d. u. két órakor utaztak el a bécsi gyorsvonattal, minden körben a legkedvesb emléket hagyva magok után. Hétfőn a nagy művész Alcsuthon volt a József főherceg családjának igen szívesen látott vendége. Utolsó előtti nap a mester keresztapa is lett. Bauer Sándor sugárúti műkereskedő, kinek üzletét már szeptember elején meglátogatta, hívta meg néhány nappal ezelőtt született fia keresztapjának. Tiszteletére a fiú Mihály nevet kapott.Munkácsy szívesen vállalta kl a keresztapaságot, mivel Bauer magyar képírók műveit szokta megvásárolni eladása végett s nem idegen olcsó képekkel kereskedik. Örömet okozott Munkácsynak az utolsó napokban az is, hogy első tanítója, Szamosi Elek nagyváradi főreáliskolai rajztanár feljött fiával (Lászlóval) az ő látogatására. A mester mindjárt első nap meghívta a családtagoknak adott ebédre s másnap is az ő vendége volt. Megígérte továbbá, hogy le fogja festeni életnagyságú alakját, fiát pedig tanítványának fogadja, tanácsolva neki, hogy előbb még itthon tegyen szorgalmas tanulmányokat. Munkácsyné a saját arcképével ajándékozta meg Szamosit, azt írva e kép alá: »Az én kedves Miskám első fölfedezőjének.« A tegnapi elutazáskor látszott, hogy Munkácsy nemcsak lángelméjével, hanem meleg szivével is hódít. Számosan mentek ki a pályaházba, hogy búcsút vegyenek tőle. Munkácsyt Harkányi Frigyes vitte ki fogatán, Munkácsynét pedig a gróf Tisza Lajos. A pályaudvarban várakoztak rájuk a képzőművészeti társulat részéről számosan. Továbbá rokonok és jóbarátok. Szmrecsányi Miklós titkár pompás bokrétát nyújtott át Munkácsynénak, Telepy Károlyné és leánya Gabriella k. a.is szép virágokat,nemzeti és francia színű csokrokkal. Künn voltak: gr. Karácsonyi Guidó, gr. Zichy Jenő, Ligeti és neje, Vastagh György, Vadnay Károly, nejével és leányával, Vadnay Margit kisasszonynyal, a közeli rokonok: Beöck Istvánné úrnő s lánya Erzsi k. a., Koós Ödönné és Mersichné úrnők, továbbá dr. Takács Lajos, Huszár Adolf, Fittler Kamill, Aggházy Gyula, Tölgyessi Arthur, Spányi Béla sat. Vége-hossza nem volt a búcsúnak. A művész és neje elmondták, hogy visznek magukkal innen szép bokrétát a luxembourgi aranylakodalomra is, amelyre sietnek. Mindenki örült, hogy a művész sokkal jobb színben van most, mint midőn megérkezett. Jót tett neki a hazai levegő, az őszinte rokonszenv, s minden, ami itt környezi. Köszönték is a sok szívességet, s Munkácsyné utoljára könyezve mondott magyar búcsúszavakat. Éljenzett a társaság, midőn a vonat megindult, ők meg szalonkocsijuk ablakából messziről is fehér kendőkkel integettek. Azt fejezte ki minden: szó, intés, kalaplengetés: »a viszontlátásig !« * Magyar Schiller. Nyáron át Szász Károly és Vargha Gyula a Schiller-forditások kiegészítésén dolgoztak s Szász Károly többi közt a »A harang«-ot is lefordítá. A gyűjteményhez kettőjükön kívül még Váró Ferenc nagyenyedi ref. tanár járult, kinek »Séta« című Schiller-fordítása nem igen rég közelismerésben részesült. A gyűjteményt, melyből való a lapunk mai számában olvasható szép költemény is, Szász Károly a Kisfaludy-Társaság folyó vagy jövő havi ülésén fogja, kiadásra készen bemutatni. * Pompéry János temetése tegnap d. u. 4 órakor nagy diszszel és részvéttel ment végbe. A soroksári ut 18. sz. házának nem csak tágas udvara és folyosói teltek meg gyászoló sokasággal, hanem a széles utcán a ház tája is. Jelen voltak: Pauler miniszter, Csemegi Károly kúriai tanácselnök, Somssich Pál, gr. Karácsonyi Guidó, az akadémia számos tagja, a negyvenes évek irodalmából is még néhányan : Tóth Lőrinc, Hunfalvy Pál, Henszlmann Imre, Beöthy Zsigmond, Gyulai Pál, Szász Károly, Degré Alajos, Berecz Károly, az újabb írói nemzedékekből még többen, szerkesztők (Fáik Miksa, Ujváry Lajos, Vadnay Károly), képviselők nagy számmal, köztük Szilágyi Dezső, Harkányi Frigyes, Bossányi László, kaszinói tagok, az első magyar biztosító társaság tiszti kara, élén Lévay Henrikkel, Gervay Mihály főposta igazgató, az értelmiség minden osztályából sok kiváló férfi és nők is nagy számmal. A pompás érckoporsót díszesnél diszesb koszorúk borták gazdag aranyzású szalagokkal. Küldtek: az akadémia, az első bizt. társaság, Fálk Miksa és családja, számos jóbarát, a szállodatársaság, (melynek buzgó felügyelő tagja volt.) A család koszorúja fekete szalaggal jelezte a veszteséget. A szertartást görög keleti lelkészek gazdag aranyhímzetű ornátusban vezették. Énekkar gyászdallamokat adott elő, Szász Károly pedig az akadémia nevében mondott rövid és meleg gyászbeszédet, a finom ízlésű író és a tevékeny publicista érdemeit épp úgy kiemelve, mint nemes szivét. A menet nagy volt. Elől gyászzászlót vittek. A koszorúk nagy részét külön kocsira helyezték. A nagydiszűi halottas kocsi után az elhunytnak két fia s egy pár férfi rokona haladtak, mögöttük jó barátok, tisztelők serege, végül a kocsik beláthatatlan vonala. Az első gyászkocsiban ültek a gyászoló özvegy és menye, így adták meg az utolsó tisztességet a kiváló férfiúnak, áldást mondva hamvaira! * A nemzeti színház drámabíráló bizottsága tegnap délután olyan ülést tartott, melyben a tárgyalás alá került öt eredeti színmű közül hármat ajánlhatott előadásra, még pedig mind a hármat egyhangúlag. Ezek következők: »Lydia«, dráma Csiky Gergelytől, »A protekció«, vígjáték Bérczik Árpádtól, s »A báróné levelei«, bohózat Rákosi Jenőtől. * Személyi hírek. A király ő felsége Bécsből e hó 12-én tér vissza Gödöllőre s október 19-én a királyasszonynyal együtt jelen lesz a vörös kereszt-egylet budai kórházának megnyitási ünnepélyénél. — Mária Valéria főhercegnő Gödöllőről tegnap délelőtt három udvarhölgy kíséretében fővárosunkba érkezett; a főhercegnő, ki kék utiruhát és kerek kalapot viselt, a központi pályaháztól egyenesen a budai várpalotába kocsizott. A trónörökös pár, Erdélyből és Nagy- Károlyból visszajövet, nem fogja Gödöllőt érinteni, hanem egyenesen Bécsbe megy, hol a trónörökös találkozik Milán szerb királylyal, aztán Berlinbe utazik. — József főherceg báró Nyáry tábornok főudvarmester kíséretében megtekintette az országos kiállítási építkezéseket; Müller Béla főmérnök kalauzolta s a főherceg kifejezte örömét a munka haladása fölött; tegnap reggel a főherceg Alcsuthra utazott. — Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter szombaton Pozsonyba utazik s másnap beszédet mond választói előtt. Simon Ödön sopronmegyei alispán, a közügyek közül szerzett kiváló érdemeiért, a harmadosztályú vaskoronarendet nyerte. — Dr. Hankó Vilmos vegytanár e napokban nyújtotta be a kormányhoz jelentését az erdélyi ásványvizekről és a teendőkről, melyek szükségesek, hogy e vizek kivitelre képesek legyenek. — Lotz Károly jeles festőművészünk tiszteletére, operaházi freskóképeinek nagy sikere alkalmából, művésztársai és tisztelői bankettet rendeznek. — Telepy Károly festőművész engedélyt nyert, hogy a bajor Szent Mihály-rend első osztályú lovagkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. — Báró Standack Károly, perzsa első osztályú tábornok és a sah seregének főoktatója, rokonai látogatására fővárosunkba érkezett. * Az operaházban tegnap volt az első teljes előadás ; »Lohengrin« került színre, nagy és diszes közönség előtt és jó sikerrel. Az előadást végig nézte Mária Valéria főhercegnő is, az udvari inkognito páholyban. Sima rózsaszín ruhát viselt s haja egyszerűen volt fésülve. Ő és kísérői érdekkel nézték a fényes jelmezeket, élénk csoportozatokat, melyek a szín megfelelő keretében a szemet épp úgy elfoglalták, mint a zene a fület. Az opera új kiállítása valóban pazar fényű. A díszletek közül a második felvonásbeli utca, háttérben a bástyakapuval, az előtérben a templommal s Elza erkélyes házával; a harmadik felvonás szobája stilszerű berendezésével, említendők különösen. A lakodalmi menet változatos csoportjai az ismert jelmezeken kívül is sok újat és képet mutattak be, melyből csak a nyoszolyó leányoknak öltözött ballettáncosnők divatos rózsaszínű ruhája jitt ki. Épp úgy vigyázni kellett volna, hogy ne fusson a jobb oldalra való elkésett figurans akkor át a színpadon, mikor a függöny már felgördül. Az előadásban majdnem ugyanazok vettek részt, mint eddig, csak a címszerepet énekelte Hajós, Telramundot és nejét pedig, Láng és Spányi Irma k. a. Ők valamint Reich k. a., Ney és Tallián, úgy az ének és zenekar is dicséretesen működtek. Az első felvonás után az emeleti foyerba sietők kellemetlen látványnak voltak tanúi. A szomszéd hajós utca egy házában ugyanis tűz ütött ki s a szikrák átröpködtek az operaházra. De a tűzoltók ideje korán elfojtották a tüzet s az előadás zavartalanul, csak túlságos hosszú szünettel folyt tovább. Sem Mária Valéria főhercegnő, sem a közönség nagy része mit sem tudott erről s nyugodtan maradt helyen. * Országgyűlés. A képviselőház tegnap alakulási teendőit folytatta. Boér Antal korelnök megnyitván az ülést, belépett báró Rudnyánszky József főrendiházi jegyző és átadta a királyi leiratot, mely a főrendiház elnökeinek kinevezéséről szól. A leiratot felolvasták, aztán Boér Antal korelnök jelenté, hogy tizenhárom képviselő választása ellen érkezett kérvény, mégpedig Imre Aurél csikszentmártoni, Horvát Géza dorogi, Fakh Károly szentgothárdi, Tisza László bogsáni, gróf Toldy-Horváth Lajos berecki, gróf Teleki Domokos magyar-láposi, gróf Károlyi Sándor tasnádi, Chorin Ferenc aranyosmedgyesi, Haller Rezső kolozsi, Krausz Lajos szentendrei, gróf Battyányi László gyöngyösi, Ugrón Gábor marosvásárhelyi és Dániel Gábor oklándi képviselő ellen. A kérvényeket kiadják az osztályoknak. Ezután megtörtént a mandátumok beadása s az osztályok kisorsolása; összesen 390 jegyzőkönyv adatott be, három osztályba 44, a többibe 43 képviselő jutott. Az osztályok megalakulása ma délben fog végbe menni, a legközelebbi ülés pedig holnap lesz. A főrendiház Szögyény-Marich László elnöklete alatt tartott ülést. Az elnök meleg szavakkal emlékezett meg a ház két elhunyt tagjáról: báró Miske Imréről és erdődi gróf Pálffy-Daun Lipót teand her* 1489