Fővárosi Lapok 1884. december (283-307. szám)
1884-12-09 / 289. szám
Melléklet a „Fővárosi lapok“ 289. számához, sunk nem lehet. Nem is időzünk ennél tovább, inkább az előadásról kívánnánk néhány szót szólani. Kétségtelen, hogy valamely történet hatása lényegesen függ a hangtól is, melylyel az író előadja. Más hangja van a vígjátéknak s más a drámának.Az író érdeme abban áll, hogy mennyire találta el tárgyához az előadás megfelelő modorát. Tóth Sándor e részben is meg akart felelni követeléseinknek, midőn hangulatunkat stílje által iparkodott története számára preparálni s mindvégig fogva tartani; de azt a hibát követte el, hogy túllépte a határt, amelyig mennie szabad lett volna. Borongós, drámai előadást kívánt adni, s az olyan komor, olyan sötét lett, hogy sokszor botorkálnunk kell s nem egyszer a cselekmény fonalát is eltévesztjük szem elől, így ahelyett, hogy fokozta volna élvezetünket, inkább gátolt a történet megértésében. Baja, hogy mesterkéli a stilt, a nyelvet s túlozza a színezést. Reméljük, hogy jövőben természetes, tisztább előadása lesz. V. Sárffy Ignác műve : »A nő« (Regény, Budapest, Révai testvéreknél) az előbbi kettőnél sokkal gyengébb, bár meséje alkalmas lett volna arra, hogy figyelemreméltó olvasmánynyá váljék. Egy nőről van szó, ki hogy atyját megmentse a pénzügyi tönktől, valódi érzelmeit leküzdve, egy már nem fiatal s ezenkívül beteges embernek nyújtja kezét. Szive egy fiatal, de kevésbbé vagyonos festőé, ki azzal búcsúzik el tőle, hogy hű marad hozzá, és megvárja a férj előrelátható halálát, amikor azután vágyaik teljesülhetnek. Eltelik tizenöt év, a férj meghalt, az imádó visszatért Olaszországból, de az özvegy mellett viruló leánykát talál. »A nő«-nek újra le kell mondania, ha nem akarja útját állani leánya boldogságának. Összeadja őket, ő maga pedig tovább viseli bánatát. A kiindulás a regényben nincs kellően indokolva. Ha a leány fölfedi atyjának Leó (a festő) iránti szerelmét s kijelenti, hogy az mint szegény leányt is örömest elveszi s hogy ő szerényebb anyagi viszonyok között is boldog lesz, a gyöngéd atya, (mert ilyennek van rajzolva,) bizonyára eláll szándékától s a regény elmarad. Ennek dacára a történet elég érdekes. Hogy mégsem lett belőle jó regény, az két körülménynek tudandó be. Először is szerző oly körben játszatja le meséjét, melyet nem ismer. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy az ilyen munka nem háladatos. Ne akarjunk másokat vezetni olyan téren, melyen magünk is járatlanok vagyunk. A jellemfestés el van hibázva, az események fűzése laza, zavaros és erőltetett. Az eredmény öntudatos alkotás helyett vergődés, mely nem alkalmas arra, hogy érdeklődésünket fölébressze. A második baj, hogy szerzőnek nincs stílje. Semmi önállóság, semmi eredetiség, sőt a magyarság sincs benne. Mesterkélt nyelv, melyben nemcsak a jó hangzás, hanem néhol még a helyes szórend ellen is fordulnak elő vétségek. Jankó János szép illusztrációival díszített pompás kiállítású kötetben jelent megThewrewk István rajzgyűjteménye : »Azok a lányok!« Rajzoknak nevezzük, mivel szerzőjük, ha jól emlékszünk, az előfizetési felhívásban ilyenekül hirdette. A kötetre ez nincs rányomatva. Lehet azért, mert szerző maga sem volt tisztában a genre dolgában. Csakugyan úgy is van, hogy a legtöbb darab beszélynek rajz, rajznak pedig hirlapi tudósítás. A beszélynek cselekménynyel, a rajznak pontos lélektani részletekkel kell bírnia s a legtöbb darabban egyik sem található fel. Legsikerültebb s egyedül igaza második, (a »Kék kukorica« ablaka mellett,) leszámítva azt a rémségesen hosszú szerelmes levelet, melyre semmi szükség sincs. Egy-két sornyi is megtette volna. Az első darabot beszélynek kezdjük olvasni s csak a végén látjuk, hogy rajz akart lenni. Egy előnye van a szerzőnek: könnyedén forgatja a tollat. De nagyon is sietett, könyvvel állni a közönség és kritika elé. Legutoljára hagytuk az »Első lépés« című beszélykötetet Csillag Mátétól, kit meg akarunk kímélni a részeltetésektől, de kinek azt a jó tanácsot adjuk, hogy ha már elég meggondolatlan volt az első lépést mindjárt a nagy közönség elő tenni meg, legalább a többit tegye meg titokban s a sikra csak akkor álljon ki, mikor már tud a maga lábán járni. Tudnánk említeni több szót, kik ma jó hírnévnek örvendenek, de kik sokkal nagyobb hatást tehettek volna, ha csöndben, feltűnési vágy nélkül fejlődtek volna, nem pedig a nyilvánosság előtt, mely igy tehetségüket csak szálankint ismerte meg, míg, ha egyszerre teljesen érett terméket kapott volna tőle, elismerésének adóját nagyobb mértékben rótta volna le iránta. A tíz »beszély« közül nincs egy, melyet sikerültnek lehetne mondani. Vagy rég elcsépelt történetek, vagy üres szószaporítások, melyek egy tizedrendű vidéki lap tárcájában is alig foglalhatnának helyet. Fővárosi hírek. * Az akadémia külsőleg is ki akarja fejezni kegyeletét nagyobb alapítói iránt. Az erre vonatkozó indítvány az igazgató tanács ama közelebbi ülésében keletkezett,melyben a néhai Zsivora György nagy hagyományát tárgyalták. Szóba került, hogy az ily nagy alapító mellszobrot vagy arcképet érdemelne. A kegyelet nyilvánítása azonban nem kezdődhetik az újabb alapítóknál, hanem ki kell azt terjeszteni a régiekre, különösen pedig az elsőkre. A legelső négy főúrnak: Széchenyi István, Károlyi György, Andrássy György és Vay Ábrahám grófoknak, mint kik nagy alapítványaikkal elsők veték meg az akadémia nagyra nőtt tőkéjének alapját, márvány táblára kellene vésetni neveiket s a táblát beilleszteni a palota falába. Több ily eszme merült föl az igazgató tanács keblében, minélfogva vegyes bizottságot küldtek ki (tanácsurakból és tudósokból állót, mely javaslatot fog készíteni arra nézve, hogy a nagyobb alapítók iránti kegyeletes hála külső kifejezése miként történjék. Amint van az akadémiának arckép-csarnoka elnökeinek s nagy tudósainak és költőinek emlékezetére, úgy lesz alkalmasint külön terem a mecénások örökítésére. És az a bála terme lesz. * Az őszi műkiállítás már csak egy hétig marad nyitva. A két ünnepnapon igen nagy közönség volt a műcsarnokban. Legújabban Kocner Henrik megvette »A boldog szamár« című életképet Van den Busche Emmanuel brüsszeli festőtől, s a számos vételi ajánlatból következtetve, még ezentúl is bő művásárlásra van kilátás. Verescsagin Vazul, a hírneves orosz festő, ki a Páris melletti Maison Laffitteben most dolgozik ama képciklus befejezésén, melyet 1886. év elején a fűcsarnokban ki fog állítani, a magyar képzőművészeti társulathoz levelet intézett, egyebek közt tudatva, hogy e festményei utazási benyomásait ábrázolják s tárgyai nagyrészt Palesztinából vannak merítve. * Tisztelgések. Kozma Sándor királyi főügyész vezetése mellett a főügyészség tagjai Szeiffert Ede, dr. Fehér Ödön és Székely József főügyészi helyettesek vasárnap délelőtt tisztelegtek Perczel Béla kúriai elnöknél, hogy kifejezzék szerencsekívánataikat kineveztetéséhez. Az elnök meleg köszönetet mondott a megemlékezésért. Hasonló célból tisztelegtek Szabó Miklós kúriai másodelnöknél és Mihajlovits Miklós királyi táblai elnöknél. Ugyanekkor, fejezte ki szerencsekívonatait a maga és a budapesti törvényszék nevében Kriszt János, a budapesti törvényszék alelnöke is. * A Pulszky-jubileum napjául a régészeti társulat e hó 30-dikát tűzte ki. Közéletünk veterán jelese félszázados írói jubileumának megünnepléséhez az írók és művészek társasága is hozzájárul s Pulszky Ferenc tiszteletére diszlakomát rendez a »Hungária« nagytermében. Értékes emléktárgyat is nyújtanak át a jubilánsnak, ki már három ízben : az aldunai, párisi és marmarosi kirándulásoknál volt a társulat vezetője. * A királyi operaházban vasárnap először került színre a »Troubadour«. A nemzeti színházban annyiszor hallott dallamos mű megtartotta régi vonzerejét, a nézőtér egészen megtelt s az előadás sűrű tapsok közt folyt le. Turella Emma k. a. Leonora szerepében legjelesb alakításai egyikét nyújtja; drámai erejű játékával, énekével folytonos tetszésnyilvánításokra ragadta a közönséget s a harmadik felvonás után két óriási bokrétát kapott. Osztozott vele a tetszésben Bartolucci k. a. is, (Azucena), kit szintén pompás bokrétával tüntettek ki Manrico szerepét Perotti helyett, ki hirtelen megbetegedett, Hajós énekelte, még pedig teljes sikerrel; igen jól volt disponálva s mindvégig nagy hatással énekelt, úgyszintén Bignio is (Luna gróf). A férfikar a harmadik felvonásban túlságosan kiabált, kissé kevesebb több lett volna. A díszletek közül a cigány tanya, a tábor, a vár hatásos képletek. Ahhoz a hangnyelő nagy zöld szőnyeghez azonban kár a rendezőnek oly makacsul ragaszkodnia, mert a mellett, hogy az énekesek hangjának zománcát veszi, gyakran komikus hatású, mint pl. mikor a várbástyák előtti tér szőnyeggel van fedve. A nyílt jelenetben való kihívásnak drasztikus hatású példája volt, midőn Hajóst, ki a színfal mögötti börtöndalt igen szépen énekelte, élénken megtapsolták s a művész — előjött a börtönből, hogy meghajtsa magát, a színpad közepén pedig találkozott az időközben már belépett Luna gróffal, ki persze igyekezett észre nem venni, hogy rabja kint sétál. A közönség nevetett, a színpadi illúzió pedig oda lett. * A levelező tagok száma az akadémiában nincs megállapítva. Tavaly azonban a második osztály néhány kiváló tudósa indítványt tett, hogy határozzák meg a számot, melynél többet választani nem lehet. Ez indítványra két ok vezette őket; az első az, hogy ily módon az akadémiai tagság nyerne erkölcsi súlyában, a másik meg az, hogy az osztályok tagjainak létszámában nem lenne oly nagy aránytalanig. Minden osztályban kétféle szakma van egyesítve s a másodikban annyira elszaporodtak a történettudomány képviselői, hogy évek óta sokkal könnyebb fiatal történetbúvároknak bejutni, mint nagy érdemeket szerzett jogtudósoknak. E tény is indítóul szolgált az indítvány beadására. Vasárnap egyik politikai lapunk azt hirdeti, hogy ez az indítvány (mely — szerinte — reakcionárius,) mind az első, mind a második osztályban megbukott. Ez a híresztelés azonban valótlan. A dolog úgy áll, hogy a második osztályban a történelmi tudományok képviselői oly erős harcot indítottak ellene, hogy maguk az indítványok tevői sem kecsegtették magukat lépések sikerével. Az első osztály szombati értekezlete azonban úgy találta, hogy az indítvány nagyon is méltó a bővebb tárgyalásra. Ez az osztály ugyan a a különböző tudományágak iránti kellő tisztelettel jár el tagjainak szaporításában, méltányos úgy a nyelvmint a széptudományok képviselőihez s köztük folyvást fentartja a számarányt, mindamellett vagy épp ezért tekintetbe vette az indítványt, hogy — amenynyire lehet — a más osztályokban is meghonosodjék a saját keblében fenálló jó szokás. Ezért Zichy Antal elnöklete alatt öttagú bizottságot külde ki, mely az indítványt tüzetes taglalat alá veszi s arról javaslatot fog tenni. E javaslat fölött aztán januárban külön értekezleten fog dönteni. Úgy halljuk, hogy a harmadik osztály kiváló tagjai is méltányolják az indítványt s nagyon kérdéses, hogy meg fog-e az bukni. De az, hogy még nem bukott meg, bizonyos. * Személyi hírek. Rudolf trónörökös Bécsből ma reggel hét órakor érkezik fővárosunkba, délelőtt a védnöksége alatt készülő néprajzi mű szerkesztő bizottságának ülésén elnököl, délután kirándul Gödöllőre s onnan este fél tízkor visszatér Bécsbe. — Liszt Ferenc fővárosunkból tegnap reggel elutazott Olaszországba. — Kalecsinszky Sándor holnap, szerdán délután öt órakor a természettudodományi társulat ülésén mutatványokkal kísért előadást tart ,az elemző khémia néhány újabb módszeréről ; az ülést a vegytani intézetben tartják. — Dr. Borovszky Samu az akadémia irodaigazgatójává neveztetett ki s az igazgatótanács egyúttal megbízta a főtitkári irattár rendezésével. — Dr. Schwarcz Gusztáv az egyetemen a római jogból tanári minősítést nyert s a közoktatásügyi miniszter megerősítette.— Vass Elizeus, az irgalmas rend budai társházának főnöke, kilépett a szerzetből, a ref. vallásra tért, megnősült és egy vidéki városba költözött, hol gyógyszertárt nyit. — Lukácsy Sándor a népszínház rendezője, hir szerint, bérbe veszi az aradi színházat. — Oláh Béla magyar államvasuti hivatalnok e napokban tartotta esküvőjét Kuba Anna kisasszonynyal, Kuba János fővárosi háztulajdonos leányával. * Halálozás. A főváros legtöbb adót fizető polgára, Kasselik Ferenc, több budapesti ház tulajdonosa, volt műépítész, vasárnap meghalt. Nyolcvankilenc évet élt s két gyermeket hagyott hátra: Eugéniát és Jenőt. Temetése ma, kedden délután lesz a Mária Valéria utca 3. számú házából. * A bíráló bizottság, mely a főváros látképeire hirdetett pályázat versenyművei fölött ítélni lesz hivatva, kilenc tagból fog állani. A főváros képzőművészeti bizottsága öt bírálót választott s ezek: Havas Sándor, báró Kaas Ivor, Zichy Antal, báró Lipthay Béla és Vidéky János. Két tagot az országos képzőművészeti társulat nevez, kettőt pedig a mérnökegylet. * A gazdasszony-egylet választmánya özv. Damjanics Jánosné és özv. gróf Batthyány Lajosné úrnők elnöklete alatt igen látogatott ülést tartott. A folyó ügyek elintézése után örvendetes tudomásul vették, hogy néhai Bujanovics Jánosné hagyatékából 6000 frt jutott az egyletnek; az alapítványért köszönő iratot intéznek a kormányelnökhöz és a pénzügyminiszterhez, kik a hagyatékot felosztották. Az egylet leány-árvaházában e hó 24-én délután három órakor karácsonyfa-ünnepet rendeznek, a farsangi nagy álarcos bált pedig január 18-dikára tűzték ki. * Könyvek, füzetek. A Franklin-társulat kiadásában három új munka jelent meg. Az első útleírás, címe »U taz á s a »Napsugár«-on«. Dr. Öreg János tanár dolgozta át az angol eredeti után, melyet lady Brassey írt. A merész utasnő nyolc év előtt a »Napsugár« hajón távol világokat járt be s e könyvben élményeiről adott számot. Munkája a külföldön hamar elterjedt s érdemes volt lefordulni, illetőleg átdolgozni, mert az ifjúság mulatva tanulhat belőle. Az érdekes útleírások keretében nem csekély ethnográfiai s fölrajzi ismeretet is szerezhet. A mű 307 lapon, mint az »Utazások könyvtárá«-nak ötödik kötete, illusztrálva jelent meg s 2 frt 40 krért kapható. — A második munka egy nálunk kevéssé művelt tudományág : a bölcsészet köréből van véve. Erdélyi Jánosnak »A bölcsészet Magyarországon« című munkájának az új kiadása ez. E kérdéssel kevesen foglalkoztak oly behatóan, mint Erdélyi, aki önálló buvárlatok alapján igyekezett megfejteni feladatát. Csak a tizenhetedik század végéig ért vele. A munka először a Csengery Antal »Budapesti Szemléjé«-ben jelent meg, a hatvanas években s önálló füzetben, mint a »Filozófiai írók Tárá«-nak hatodik darabja jelent meg. Az egyik szerkesztő, dr. Bánóczy József írt hozzá rövid előszót. Ára nyolcvan krajcár. — Dr. Jancsó György a »Magyar kereskedelmi törvény«-t közli, melyet a budapesti királyi tábla elvi jelentőségű határozataival is ellátott. Ára egy forint. — A »Nemzetgazdasági Szemlé«-ből, György Endre szakközlönyéből, a decemberi füzet jelent meg. Első cikke nekrológ gróf Lónyay Menyhért fölött. Schwarz Bódog Agró-tanulmányát folytatja, Gelléri Mór a kiállításokról irt dolgozatát fejezi be. ír 1863