Fővárosi Lapok 1885. július (156-179. szám)

1885-07-04 / 156. szám

holnap Martens kezdi meg a »Villamos bakák« mu­tatványát, melylyel több európai udvarnál is tetszést nyert. E mutatványt a műsor közepére teszik, hogy gyermeknézők is mulathassanak rajta a nélkül, hogy késő éjig fenn kellene maradniok. * Százhetven tűzeset volt Budapesten az év első felében. Több mint fele jelentéktelen kéménytűz volt, de a többiek sem voltak valami nagy mérvűek. Kárt huszonöt esetnél jelentettek be, összesen 30,337 ftot. A városi tűzoltók 142-szer vonultak ki, az ön­kéntes tűzoltó-egylet 16-szor, magán (gyári) tűzoltó­ságok hétszer. A tűzoltóparancsnokság 103-szor vett részt tűzrendőri vizsgálatban és szaktanácskozásokban. * U­j adó. A belügyminisztériumnál két felvi­déki városka beadványa fekszik, mely ritkán előfor­duló kérést tartalmaz. Uj adót akarnak magukra ki­vettetni. A tűzoltóságot ugyanis olykép akarják szer­vezni, hogy minden férfi köteles legyen tizennyolc éves korától negyven éves koráig tűzoltói szolgálatot teljesíteni, a­ki pedig nem áll be tűzoltónak, adót fizet, mely egy írttól négy írtig terjed. A­ki tíz évig telje­sített tűzoltói szolgálatot, föl van mentve a további kötelezettség alól. A befolyt pénzt tűzoltási célokra, kártérítésre fordítanák. Tűzoltói körökben érdekkel várják, hogy a belügyminiszter mit határoz e kérvény fölött; megerősítése mindenesetre nagy befolyással lenne a tűzoltói intézmény alakulására. * A fővárosi rendőrségről már megint beszél­nek, a­mi már megint hiba. Mert a­mit beszélnek, al­kalmas arra, hogy rontsa a jó véleményt, mely egy idő óta a rendőrség felől támadni kezdett. Az új affaire abból áll, hogy egy társaságban, melyben több rend­őri főtisztviselő volt jelen, Sz. György rendőrfogal­mazó megjegyzé, mikép­­j botrány várható, mert B. Béla, az első kerületi kapitányság vezetője, 1100 irtot fogadott el egy kétes hírű egyéniségtől. Ezt B. megtudta s kereken tagadta, hogy bárminő összeget jogtalan címen fogadott volna el, de nem tagadta, hogy egy ügynök közvetítésével váltókölcsönt vett föl s utólag tudta meg, hogy a pénz ama rossz hírű egyéntől ered; ötszáz frtot már visszafizetett, a többit részletekben törleszti. Pár nap múlva Sz. és B. ta­lálkozván, összetűztek s Sz. párbajra hivatta B-t, ki azonban megtagadta az elégtételadást, kijelentve, hogy Sz-t nem tartja párbajképesnek. Sz. segédei nyilatkozatot állítottak ki, melyben az ügyet felekre nézve befejezettnek nyilváníták, Sz. pedig nyilatkoza­tot akart közzétenni, melyben B-t gyávának nyilvá­nítja. Ennek közzétételét megakadályozták, de a szán­dék hírére most már B. felelt kihívással, melyet viszont Sz. utasított vissza, hivatkozva a segédei által kiállított nyilatkozatra. Ekkor értesült Török János főkapitány az ügyről és azonnal elrendelte a vizsgá­latot, melyet különben B. is kért. A vizsgálatot Majthényi rendőrtanácsos vezeti. Az új főkapitány erélyétől elvárhatjuk, hogy alaposan orvosolja a bajt és el fog hallgatni a krónika, a rendőrtisztviselők viselt dolgairól. * Rövid hírek. A középiskolai tanár­egylet közgyűlése e hó 6-ika és 8-ika közt lesz a felsőbb leányiskolában s az első napon Hofer Károly tart emlékbeszédet Say Móric felett. — A képviselő­­választók névjegyzéke e hó 15-éig tekinthető meg a kerületi elöljáróságoknál s ugyanaddig nyújthatók be a felszólamlások. — A belvárosi plébánia egy­házi karmesteri állására a főváros tanácsa nyílt pályá­zatot hirdet, nem fogadva el a plébánosnak egy sze­mélyre eső ajánlatát. — A városi főorvos a tanács­ülésben azt jelentette, hogy a kholera ellen eddig történt intézkedések egyelőre teljesen kielégítők. — A közraktárak állandóan annyira telvék, hogy az Eskompte-bank két uj raktár épitésére kért engedélyt s a tanács engedélyezett is egyet, melybe 20,000 mé­ter mázsa gabona fér el.­­ A Kölni Samuk rengetege két szállal megcsappant; az egyik (ki szombathelyi lakos) »Kun«-ra, a másik (ki kis-velencei) »Konko­­li«-ra változtatta nevét, de fogyjanak bár sokkal sű­rűbben is , maradnak azért még tömérdeken.­­ Az alagúton június hó folyamán összesen 169,905 gya­logos és 35,275 kocsi közlekedett, együttesen 6120 frt 32 kr vámot fizetve ; a félévi bevétel 31,824 frt 63 kr, a­mi 1571 frt 44 krral kevesebb a múlt év megfelelő szakáénál. — A Végh Ignác-féle bűnügy egyes vádlottai ellen a törvényszék pótvizsgálatot rendelt el, a kisbirtokosok földhitelintézetének pedig azt felelte, hogy a vádat visszavonni nem lehet, mert magán­károsok is vannak s hivatalból üldözendő bűnről van szó. — A kőbányai hamis forintosokat gyártó banda negyedik tagját, a rovott életű Merva Józsefet, a rendőrség szintén elfogta. — A kerepesi­­nti temető halottas házában tegnap boncolták Balen­­tics Imre holttestét s éjjel helyezték sírba. * Értesítés. A német tornaszövetség hatodik torna­­ünnepélyét e h­ó 1­9-én tartja Drezda városában. Ez ünnepé­lyen a nemzeti tornaegylet is küldöttség által lesz képvi­selve. E küldöttséghez csatlakozhatik minden hazai torna­egylet tagja. A­ki az utazásban részt venni szándékozik legkésőbb e hó 12-ig jelentkezhetik a nemzeti tornaegylet csarnokában (ősz utca 26. sz.), hol mindennemű értesítés is szívesen adatik, 1006 * időjelzés. A tegnap reggeli táviratok szerint: ha­zánkban délnyugaton derülést, északkeleten változó időt várhatni, itt helyenkint esővel és zivatarral.­ ­ A történelmi kongresszus. A magyar történelmi kongresszus tegnap délelőtt ünnepélyes komolysággal nyílt meg. Az akadémia díszterme ez alkalomból előkelő társaságot egyesített magában jeles névvel biró vezérférfiak s a nemzeti kultúrharcnak sok buzgó munkása gyűlt oda. A fővárosból s a vidékről, a közélet teréről, a papi s tanári kathedráról, könyv- és levéltárak poros foliánsai közül egyaránt. Kiv­ülök, mint a történelem hivatott művelőin kívül, szépszámú közönség, köztök több nő is megjelent. Az elnöki széket Ipolyi Arnold besztercebányai püs­pök foglalta el, kit a terembe lépésekor zajos éljenzés üd­vözölt. Mellette báró Kemény Gábor miniszter, Pulszky Ferenc, Szász Károly és Szilágyi Sándor foglaltak helyet. Trefort Ágost miniszter, ki a kongresszus eszméjét megpen­dítő, hivatalos teendők miatt nem jelenhetett meg. Őt dr. Klamarik János képviselte. Ipolyi Arnold magvas megnyitó beszédet mondott, telve hazafias eszmékkel s mélyre ható gondolatokkal. A beszéd, mely a historiográfia és a magyar történelem vi­szonyait fejtegető, beválik akadémiai értekezésnek. Legele­jén a kongresszus fontosságának szentel néhány szót s kö­szönetet mond a kormánynak, mely erkölcsi támogatásával lehetővé tette azt. A kiállításon, úgy­mond a szónok, az ország anyagi haladása van bemutatva s illő, hogy ezzel szemben nemzetünk szellemi igyekezeteinek is tér nyíljék. Mert valódi jóléttel párosult fejlődés csak ott lehetséges, hol erkölcsi és anyagi haladás egyesül. Aztán a történetírás fejlődésének jellemzésére tér át. Megemlítve, hogy a történetírás a legrégibb irodalmi discip­­linák közé tartozik, de mint tudomány, a legifjabbak egyike, ismerteti a különböző korszakok történeti módszerét. Fel­ölel minden módszert, mely valaha divott. Kezdve az ősidők hitregéitől s vallásos följegyzéseitől, az öntudatosabb kró­nikásokon át, a középkor s újkor küzdő módszeréig. Rövid szóval jellemzi mindegyiknek lényegét s nem találja kielé­gítőnek egyiket sem. Csupán a legújabb kor történettudo­mányában talál két nevezetes mozzanatot, mely termékeny hatásúnak látszik. A műveltség-történeti és a nemzet­tör­téneti szempontokat. Ellentétesnek mutatkoznak, de azonos forrásból erednek s egymást kiegészíteni hivatvák. S a mi ez után következik, az megérdemli, hogy mennél többen elolvassák. Mély belátás s erős hazafias ér­zület szólanak a tudós főpap ajkb­ól, a midőn e két irányt méltatja s ápolásukra buzdít. Ez irányok támaszták föl, úgy­mond, a históriai tuda­tot, mely nem csupán a múltra nézve ad biztos fokmérőt, de mérleget is nyújt a művelődés jövő fejlődésére. Ismerve a múltat, okulhatunk rajta. Mi a magunk részéről megta­nulhatjuk a múltból, mi az a talizmán, mely egy ezred­éven át föntarta a magyar állameszmét. A múlt azt feleli: nem a nemzet száma, ereje, nem is intellektuális hatalma és műveltsége,­­ hanem emelkedett öntudata, nemes önérzete és szabadság­szeretete. Az, hogy e nemzet jó és balsorsban, a dicsőség polcán s a viszontagságok ezernyi bajai közt egyaránt fölismerte a nemzetet összpontosító állameszmét és egységét. Ezt az öntudatot, mely a kor reális irányzatai közt kihalóban van, kell élesztenünk, izmosítanunk. Ez a hivatása a kultur-egyleteknek s erre kell törekedni az isko­lában. Azért kétszeresen fontos, ki vezeti az ifjúság törté­nelmi tanulmányait. E magasztos cél vezesse a történetírók tollát is. A fejlettség mai fokán nem elég többé a hazafias frázis és szóvirág. A történetíró dolga, megkeresni ama sajátos voná­sokat, melyekkel e nemzet képes magát érvényesíteni a világ többi népei közt. Meg kell állapítani a magyar nemzet jelle­mét. Keresve azt a nyelv, politika, jog, társadalom, iroda­lom, tudomány, művészet s ipar terén egyforma buzgalom­mal. Tagadják bár sokan, a magyar géniusznak van sajá­­tos típusza, mely évezredeken át nevelve a nemzetet, iz­mosodott maga is. Hogy van s hogy a nemzet eredetisége nem csak imponált, de hódított is, azt a hazai történelem sok lapja bizonyítja. Ez eredetiség legbiztosabb eszköze a jövő boldogulásnak. Ne a merev mozdulatlanság legyen az elvünk. Ne ragaszkodjunk ridegen a múlthoz; a nemzet géniusza mellett adjunk helyet a kor követelményeinek is , de az újításokat igyekezzünk a nemzeti hagyományok és aspirációk keretében alkalmazni. Óvakodjunk a szélsősé­gektől, túlzásoktól. Az oktalan magyarkodástól épp úgy mint a divó analysistől, mely idegen elemekre igyekszik szétbontani a magyar műveltség egészét. Jelenleg rohamos ujhodás éli nálunk világát s ez alatt túlsúlyra vergődik az az idegen. Ezt tűrnünk nem lehet. Kizárnunk sem szabad az idegent. Nekünk erőre van szükségünk s annak közénk hulló minden szikráját érvényesitenü­nk kell. Az idegenek fölvétele, beolvasztása századokon át csaknem hagyományos nemzeti politikává érlelődött. Régebben a beolvasztás más­ként történt; ma az iskola az, melynek nemzettörténeti tanítása által az idegen elemet a nemzet testéhez kell ido­mítanunk s alkalmaznunk. Hézagos vázlatban elmondva, ezeket tartalmazta a beszéd. Mind­végig nagy figyelemmel hallgatták s aztán sokáig és lelkesülten éljenezték. A mint a tetszés zaja kissé csilapult, Szász Károly emelt szót. Azt indítványozta, az egyes osztályok ne egy­szerre, hanem egymásután tartsák meg üléseiket, hogy a tagok mindegyiken jelen lehessenek. Elfogadták. E szerint az első szakosztály ma (szombaton), a harmadik os­ztály holnap s a második hétfőn reggel kilenc órakor, az akadé­miában kezdi meg tanácskozásait. Ezzel a megnyitó ülés véget ért. Azután Pulszky Ferenc vállalta el a társaság vezeté­sét. A nemzeti múzeum könyvtárába vitte őket, hol érdek­kel nézegették a kézirat-kiállítást. Magyarázatokkal Cson­­tossy János és Fehérpataky László szolgáltak. Jókora ideig mulattak ott s maradtak volna tovább is, ha az előre haladt idő sietést nem parancsolt volna. Siettek a kiállítás területére, hol fesztelen társalgás közt megebédeltek. A barátságos kocintgatásokra itt sem maradt sok idő. A program is a közoktatási pavillonba hívta a társa­ságot. Ott várta őket Lanfranconi Enea, a tudós olasz mérnök, ki csupa rokonszenvből megtanult magyarul s Pozsonyban telepedett le, jeles munkát írva a Tisza-szabályozásról is. Tegnapi vendégeinek ama gazdag gyűjteményét mutatta be, mely ott ki van állítva. Régi magyar várakról, erődökről több mint kétezer rajz van benne. Részint eredetiek, részint másolatok s együtt ezreket érnek. A gyűjteményt a trón­örökös nagy ethnográfiai művében is föl fogják használni. A kik tegnap nézték, zajosan megéljenezték a buzgó gyűj­tőt s gazdag tulajdonost. Onnan a műcsarnokba vezetett a kongresszusi tagok útja. Dr. Czobor Béla meghívására rándultak át, i­etekintve a régészeti kiállítást. A következő napokat már most a szakosztályt ko­moly tanácskozások fogják betölteni. Az első osztályban, mely az ülések sorát ma Pulszky Ferenc elnöklete alatt megnyitja, Thallóczy Lajos, Fehérpataky László és Lánczy Gyula szerepelnek mint előadók. A második osztálynak el­nöke: Szász Károly, előadója: Rómer Flóris. Végre a har­madik osztálynak, melynek elnöke Trefort Ágost miniszter, Marcali Henrik és Márki Sándor az előadói. A komoly munka közt azonban van a programainak egy iigabb pontja is. A vasárnapi lakoma, melyet a kiállí­tás területén, valószínűleg Dobosnál költenek el. A rende­zésre hármas bizottságot kértek föl. 0 Kiállítás. Az időleges kiállítások csarnokában a kiállítás tar­tama alatt még a következő időleges kiállítások lesznek : július 5.-étől 15.-éig nyári gyümölcs és zöldség kiállítás ; szeptember 5 — 10.-ig tejgazdasági termékek kiállítása; szeptember 15.-étől 20.-ig őszi virágkiállítás; szeptember 24-től október 4.-ig nemzetközi szöllőkiállítás; október 15.-étől november 1.-éig vagyis a kiállítás zártáig, nemzet­közi gyü­mölcskiállítás. Ez utóbbin nemcsak érett gyümöl­csök lesznek kiállíthatók, hanem a gyümölcs mindennemű feldolgozása, befőttek, cukrozott és aszalt gyümölcsök, to­vábbá a különféle gépek és készülékek. A kiállítás tanulmányozása: Fogl Emánuel bécsi fehér­­neműgyáros tudvalevőleg 10,000 frtot ajánlott fel a kiál­lítási bizottságnak oly régből, hogy lehetővé tegye vidéki szegényebb sorsú iparosoknak a kiállítás megtekintését és tanulmányozását. E levelet a kiállítás elnöke átküldte az országos iparegyesülethez, hogy az abban tett javaslatokra vonatkozó elhatározásáról mielőbb értesítse. Az adomá­nyozó ugyanis a látogatás szervezésével és vezetésével az országos iparegyesületet kívánja megbízni, oly módon, hogy ez felhívást intézne a hazai ipartestületekhez és tár­sulatokhoz ilyen iparosok és iparossegédek bejelentése iránt. A bejelentések augusztus 1-ig fogadtatnának el s minden egyes látogató szabad utazási jegyet kapna. Az egyesület az elfogadott iparosokat 12 tagból álló csopor­tokban hívná be s egy-egy csoport itt tartózkodási ideje három napra terjedne. Az elszállásolásra és élelmezésre nézve az egyesület aug. 1-től negyedévre vagyis a kiállítás végéig egy szobát bérelne 12 katonai ágygyal és szakács­nőt fogadna, ki a tanulmányozó iparosokat rendes polgári koszttal látná el. A csütörtöki zápor, mint említik, sok kárt tett a kiál­lításban. Egyes pavillonokba behatolt a viz s az ár nagyon megrongálta az utakat, sétatereket. Legnagyobb zavar az iparcsarnokban támadt. A tetőzet sok helyen átázott s a por­­cellánokat, majolika-tárgyakat jórészt el kellett rakni a be­­csurgó viz elől. A brassói kötélipar-társulat tárgyai s az ágyneműek szintén megáztak. E hatalmas csarnokba már másodízben folyt be a zápor s ez annál inkább meglepő, minthogy nagy költséggel épült és állandó fönnállásra van szánva. Átáztak még a házi­ iparcsarnok és a közoktatási pavilion is. A pesti részvénynyomda csarnokában a betó­duló víz miatt a gépek járását is meg kellett szüntetni. A kórház cseréppel födött tetőzete szintén hibásnak mutatko­zott. Egyes szobákból el kellett helyezni az ágyakat. Jó, hogy beteg nem volt bennök. Ez épület táján különben nagyobb baj is történt. A gyalogút, melynek homok­alapját az ár kimosta, jókora darabon beszakadt. Az okozott ren­detlenségek elsimítása sok munkát fog adni. Szükség volt az igazgatóság erélyes intézkedéseire. A közlekedési minisztérium pavillonjába egy villamos vízmérőre kezd a figyelem fordulni. A komáromi Schmidt­hauer mérnök találmánya ez, mely villamos összeköttetés­ben áll a Rudolf rakparttal s két hét óta pontosan jegyzi a Duna vízállását. A finom szerkezetű elmés műszert Kada Mihály alpolgármester is megnézte s kilátásba helyezte, hogy alkalmazni fogják a városházán, hol szintén szükség van a Dunai vízállás pontos adataira.

Next