Fővárosi Lapok 1885. szeptember (206-233. szám)

1885-09-25 / 228. szám

csánatot kéretett tőle. Ez ügyet, melyet eddig csak­­ mende­mondák után ismert a közönség, Klapka a maga valóságában ismerteti meg és közli Petőfi sértő sorait is. Egyéb Petőfire vonatkozó cikkek : dr. Török Aurél egyet, tanáré »Petőfinek aszódi tanuló korából«, dr. Váli Bélától »Petőfi sírhelyéről«, Borostyáni Nándor­­dortól »Költő és hadvezér.« Petőfi Sándortól nagy­becsű apróságok közt egy ifjúkori költemény is ol­vasható a füzetben, mely eddig nem volt kiadva. Úgyszintén több kézirata és sajátkezű rajzai. Jókai Mórnak »A Maglár család« című elbeszélése ; Szász Károly, Kiss József, Ábrányi Emil, Bartók Lajos és Endrődi Sándor költeményei; Petelei István, b. Pod­­maniczky Frigyes és Karczag Vilmos rajzai sat. fö­lötte gazdagítják a tartalmat. A lap pályázatán ju­talmat nyert képek és népdal szintén érdekességei a füzetnek, mely még Kazinczy Piroskának, Kazinczy Gábor húgának érdekes levéltöredékeivel kortörté­neti adalékokkal járul a 60-as évek ismeretéhez. * A műcsarnok nemzetközi kiállítása már csak rövid ideig marad nyitva. A tárlatnak egy nagyobb szabású darabját legutóbb özv. Fabricius Károlyné asszony megvásárolta. Ez a »Heyst sur Mer-i emlék« című életkép Verhas Jan hírneves belga festőtől. Örvendetes, hogy egy elsőrendű mesternek kiválóbb műve fővárosunkban marad. Több más vásár­lásra nézve a tárgyalások folynak. A kisebb képek közül Gaissernek »Csomó a zsebkendőn« című fest­ményét drisztai Fischl László vette meg. Legközelebb az orsz. képtár számára is ki fognak választani egy­két művet e nagyérdekű tárlatból. A választás meg­­ejtésére a társulat művásárló bizottsága van felhatal­mazva, melynek ülésén ez alkalommal Pulszky Ferenc a nemzeti múzeum igazgatója és Ligeti Antal képtár­őr is részt fognak venni. Az őszi tárlat nov. 1-én nyílik meg. Dr. Szmrecsányi Miklós titkár személyesen járt Párisban és Brüsszelben, hogy a külföld nevezete­sebb festőitől minél több képet szerezzen a tárlat szá­mára. A magyar művészek is buzgón dolgoznak újabb képeiken. Különösen a több rendbeli pályadíjakra ér­kező versenyművek fogják emelni a gyűjtemény ér­dekét. A tárlat előre láthatólag gazdag lesz. * »A lohinai fű«. Mikszáth Kálmán egy­­egy újabb művét mindig érdeklődéssel fogadja közön­ségünk. Kivált ha kedves felföldjéről beszél el vala­mit. Jelen munkája is arról a tőről fakadt. A »lohinai fű« keresett tárgy a környékbeli leányoknál, me­nyecskéknél, mert a ki annak birtokába jut, az mindent megtud, a­mit csak kíván. Ennek segé­lyével jött rá Magdalenka — igy hiszi legalább a falu népe, — hogy a ki a falut három ízben felgyújtotta, mert fenyegető levelére el nem űz­ték a papot, nem más, mint Apolka, a Mikulik kurá­tor leánya. Csakugyan ő volt a gyújtogató a feletti bosszúból, hogy a pap megcsalta, elhagyta Magdalen­­káért. Ezt meg a féltékenység vitte rá, hogy Apolkára valljon. A leálcázott leányt a főbíró, ki beléje szere­tett, meg akarja menteni, de az szégyenében a mély­ségbe veti magát. Ezt a történetet mondja el a könyv a szerző szokott virtuozitásával. A Singer és Wolfner cég adta ki, szép kiállításban. * A pécsi székesegyház freskói ügyében egy pécsi tudósítás olyanformát mond, hogy a képzőművé­szeti társulat hasztalan törekszik e nagy munkát ma­gyar művészek számára megmenteni. A szerződést Andreae müncheni festészszel már megkötötték, sőt már foly is a munka és vagy ötven alak már elkészült a mellékdekorációkkal együtt, az egészet pedig három év alatt be kell fejezni. Oltárképek festéséről nincs szó. Az egész templom­ restaurálási munkáival körül­­belül 1888-ra készülnek el s az építkezés, művészi dí­szítés egy millió frtba fog kerülni. Ez összeget nem a püspök adja, hanem egy e célra régóta fennálló alap­ból veszik. * Két füzet jelent meg Zemplén megye jeles fő­orvosának ,dr. Chyzer Kornélnak tollából. Az egyikben amaz előadás van közölve, melyet a szerző a minap tartott orvosi kongresszuson »A kör­orvosi intézmény hiányai«-ról. A tizenhárom nyom­tatott lapon sok életrevaló gondolat s praktikus ta­nács van. Érdemes, hogy sokan olvassák el. A másik füzet címe: »Újabb adatok Zemplén megye bogár­faunájához. A dolgozat szintén közölve volt már egy­szer A »Rovartani Lapok «-ban. Szerző régibb adatai­nak sorát egészíti ki benne, fölsorolva újabb 467 bo­gárfajt, melyet két év gyűjtő buzgalma fedezett fel a megye területén. Van köztök sok ritka faj s a dolgo­zat jó szolgálatot tesz a szakférfiaknak. * Bucsuzás és bemutatás. Kolozsvártt Nagy I­b­o­l­y­k­a k. a., a színház általánosan kedvelt fiatal színésznője a »Váljunk el« Cypriennejében búcsúzott. A közönség meleg, lelkes tüntetéssel halmozta el. Ki­léptekor hosszan tartó zajos taps fogadta, a zenekar­ból gyönyörű koszorút és bokrétákat nyújtottak fel neki, a karzatról pedig verseket szórtak alá. Nagy Ibolyka k. a., ki Debrecenbe megy, a legjobb emléket hagyta hátra Kolozsvártt. — Mezei Mihály, a színház uj másod-tenoristája másnap a »Cornevillei harangok« Grenicheux-jében mutatta be magát s a közönség jól fogadta. 1478 * Apróbb hírek. Somssich Pál műve az 1847-iki országyűlésről és szereplőiről a »Budapesti Szemlé«-ben fog megjelenni. — Vas Gereben műveiből, melyeket dr. Váli Béla és dr. Sziklay János rendeznek sajtó alá, az első füzetek legközelebb meg fognak jelenni; az egész kiadás Gyulai László­nak mintegy ötszáz szép rajzával lesz illusztrálva. —­­Odry Lehellel az operaház igazgatósága hosz­­szabb időre szerződést kötött. — A munkácsi szinüigy-gyámolító egylet alapszabályait a belügyminiszter megerősítette. — A soproni szín­ház megnyitására a nemzeti színház tagjai ma utaz­nak el a fővárosból. Petőfi és Mljipka. Szabadságharcunkról és Petőfiről szóló leírásokban többször el volt már mondva a Petőfi Sándor és Klapka tábornok akkori helyettes hadügyminiszter közt történt össze­koccanás. Maga Klapka tábornok is írt már erről, most pedig ismét ő közöl ez esetről érdekes oklevelet a »Magyar Salon« októberi füzetében, egyebek közt azt a sértő leve­let is, melyet Petőfitől kapott s mely most lát először nap­világot. Az összekoccanás eredete tudvalevőleg az volt, hogy Petőfi hirlapok utján nyilvánosságra hozta a Vécsey és Bem közt kitört viszályt. A hadseregre e közléseknek igen rossz hatásuk volt és Klapka tábornok mint helyettes had­ügyminiszter Debrecenben figyelmeztette Petőfit eljárása helytelenségére, továbbá arra, hogy őrnagyi ruhát, mert ki­nevezve még nincs, nem viselhet s ha hírlapírói hajlamát fé­kezni nem képes, inkább lépjen ki a hadseregből. Petőfi be is adta másfél soros lemondó levelét, de mielőtt a hivatalos választ megkapta volna, magánlevelet is írt Klapka tábor­nokhoz. E levél, kíméletlenül sértő bevezetés után, így szól: »Itt vége nem lehet a dolognak, ha a közvélemény előtt magamat tönkre tenni nem akarom, s ez nem szándé­kom, mert nekem szebb nevem van, hogysem azt csak úgy könnyedén sárba hagyjam dobni. Ha én most hallgatok, a lemondásomról csak a kósza ferde hírek által értesített kö­zönség reám — az igazat nem tudva — kígyót, békát fog hányni, hogy tehát ez ne történhessék, nekem meg kell írni a magam igazolása végett egész találkozásomat s beszélge­tésemet önnel, s ha megírom, igen élesen fogom megírni, mert az én tollam oly éles, mint akármelyik kard a hadse­regben és ha ezt teszem, én istenemre mondom, nem tudom, mi következése lesz, de ha legkisebb is lesz, lesz annyi, hogy ön elveszti a magyar nemzet előtt minden igényét a humánus és illedelmes ember címre. Én ezt nem felhevülve, hanem nyugodt megfontolás után írom, s ha ön magába száll, át fogja látni, hogy úgy lesz. Én nekem írnám, nyi­latkoznom kell okvetetlen a közönség előtt. Egy esztendeje múlt, mióta a nemzet teherhordó napszámosa vagyok, mióta mindennapi kenyeremet, boldogságomat, családomat és min­denemet feláldoztam a hazának, s egy esztendő óta áldoza­taim jutalma folytonosan a legégbekiáltóbb méltatlanság, egy esztendeje, hogy lábbal tiporják az én büszke és mél­tán büszke fejemet. Tűrtem eddig a haza javáért, de tovább tűrni minden emberi erőm összeszedése mellett sem vagyok képes ; szólnom kell, szólni fogok, megbántott lelkem min­den keserűségével s lángjával, s ha kortársaim nem hallgat­nak, felállok a história tribünjére s onnan kiáltom vádaimat az igazságos utókor fülébe! Akarja ön ezt ? Ha igen, úgy jól van, ha nem akarja, van egy mód reá, hogy e szomorú dolgok nyilvánosságra ne kerüljenek : iktassa ön a »Köz­­löny«-be őrnagygyá kineveztetésemet, küldje meg a kine­­veztetési diplomát s szabadságra menetelem engedélyét, mert fölbomlott egésségem miatt egy ideig semmi esetre nem tehetek szolgálatot, ha végkép elpusztulni nem akarok. Minden ember, még azok is, kikkel oly összeütközésbe jöt­tem, mint önnel, lesznek oly méltányosak irántam, hogy az őrnagyságról lemondásom visszaadását nem azért kívánom, hogy ismét őrnagy legyek, mert a­mily kevéssé vágytam erre, oly könnyen nélkülözöm; ezen kívánságom oka egye­dül az, hogy ha ön ezt teljesíti, nekem erkölcsi elégtételt fog adni, mert ez annyi lesz, hogy irántami — kíméletesen szólva is — igen-igen kemény szavait visszavonja ön. Ez esetben a hozzám szóló iratokat kezembe juttatni Irányi Dániel pesti kormánybiztos által kérem, ellenkező esetben a másik útra fogom magam kényszerítve látni. Hadügymi­niszter urnak alázatos szolgája. Petőfi Sándor mn. /...« Klapka tábornok ezek után igy folytatja : »Nem kevéssé voltam zavarban az iránt, mitévő le­­­gyek a költővel, mit kezdjek vele. Végre is elhatároztam hogy egyelőre abba hagyom az egész dolgot, minthogy — ha csak a közvéleményt fölingerelni nem szándékozom, — lehetetlenség lett volna a hadi törvények teljes szigorát reá alkalmazni. A véletlen azonban máskép akarta. Május 15-én Debrecenből Budára voltam kénytelen fölrándulni, hogy ott személyesen győződjem meg az ostrom­műveletek­ről és itt Görgey főhadiszállásán nem csekély bámulatomra, Petőfivel, találkoztam, a­ki honvédőrnagyi egyenruhát viselt. Mikor megláttam, azt kérdeztem tőle, hogy ő írta-e nekem azt a levelet Szolnokról, és mikor igenlőleg válaszolt, meg­hagytam neki, hogy menjen szobájába és maradjon ott szobafogságban, míg a további intézkedéseket meg fogom tenni. A kínos helyzetből, melyben voltam, Görgey mentett ki, az tanácsolván, hogy fogadjak el két tisztet, kik Petőfi nevében jönnek, hogy megkérleljenek. Bocsássam meg a fo­goly költőnek elhamarkodását és helyezzem szabadlábra. És igy is történt. Mikor Petőfi elbocsátva szobafogságából hozzám jött, hogy köszönetet mondjon, én kezemet nyujtom neki, — ő azonban nagyon szófukar volt és eltitkold felindu­lását, melyet bensejében érezhetett és azzal a költeménynyel állott rajtam boszút, mely csak jóval halála után került a nyilvánosság elé. Petőfi később hősi halállal halt meg. Saj­nálom ezt az esetet. De oka nem én voltam, hanem ő maga, a­kin nem tudott erőt venni az a meggyőződés, hogy egy hadseregnél, melynek az ország joga és szabadsága megvé­dése, tehát a legfőbb feladat, a­mi egy hadseregre várhat, jutott osztályrészül, egyesegyedül a vasfegyelem képezi a főfeltételt, hogy miszióját teljesíthesse.« Fővárosi h­­­­r­e­k. ] Erzsébet királyasszony tegnap délután négy órakor külön udvari vonaton érkezett meg Gödöllőre. Vele jöttek Gizella, Mária Valéria főhercegnők, to­vábbá Amália bajor hercegnő. Az udvari vonat tizen­egy kocsiból állt. A királyné kíséretében voltak gróf Festetich, gróf Korniss és Majláth udvarhölgyek, to­vábbá Ferenczy Ida palotahölgy. A gödöllői pálya­házat feldíszítették, a hivatalos fogadtatás azonban ő felsége kívánatéra elm­aradt.De azért nagy éljenző közönség gyűlt egybe. A királyné ő felsége fe­kete úti öltözéket viselt, ugyanolyan kalappal. Gi­zella főhercegnén barna s Mária Valéria főherceg­nőn sötétszürke utazómba volt. A pályaház előtt ötven udvari kocsi várta az érkezőket. Ő felsége igen jó színben volt, az üdvözléseket barátságos mo­­solylyal fogadta. Délután 5 órakor szolgálták fel az ebédet, mely után ő felsége rövid sétakocsizást tett a kastély körül. A királyné vasárnap délelőtt Buda­pestre érkezik a kiállít­ás megtekintésére. * Legfelső kézirat. A király ő felsége a kö­vetkező legfelső kéziratot bocsátotta ki. »Kedves roko­nom József főherceg Úr ! A pozsegai hadgyakorla­toknál szemlélt magyar honvédségi csapatok külseje, magatartása és kiképzése teljesen kielégített Engem, minek folytán már is tudattam azokkal megelégedé­semet a 13. hadtest parancsnoka útján. Hasonlóképen kiérdemelték elismerésemet jó külsejük és működé­sükért a Tata mellett összpontosított magyar honvéd­ségi lovas­csapatok. Az összes fegyvergyakorlatok be­végzésével immár indíttatva érzem magamat arra, hogy kedveltségednek, lankadatlan tevékenységéért s a honvédség harcképességének emelésére gyakorolt befolyásáért újólag meleg köszönetemet kifejezzem. Kelt Schönbrunnban, 1885. évi szeptember hó 22-én. Ferenc József, s. k. * A román királyi pár Németországból jövet, tegnap délután egy órakor a magyar államvasúton Budapestre érkezett. A központi pályaudvaron Tolnay Lajos vezérigazgató, Pekáry rendőrtanácsos, Merkl ál­lomási főnök és a budapesti román konzulság tagjai várták a külön udvari vonatot. A kiszálló Károly ki­rályt Tolnay Lajos üdvözölte és bekísérte a királyi váróterembe, hol gazdag dejeuner volt feltálalva. Er­zsébet királyné az udvari kocsiban maradt s csak egy­néhány percig nézett ki annak ablakán. A királyné­nak a dejeuner-t a kocsiban szolgálták fel. A kiséret tagjai: Somanesku szárnysegéd s Romalo és Majoresku udvarhölgyek. A király a váróteremben a két udvar­­hölgygyel reggelizett, kérdezősködött Tolnay vezér­­igazgatótól, hogy a bécsi vonattal nem érkezett-e gróf Bray belgrádi német követ. Tolnay azonnal föl­kereste és a királyi váróterembe vezette a grófot, hol ez egészen a vonat indulásáig társalgott a királylyal. Egy óra és 45 perckor Tolnay vezérigazgató jelezte, hogy a vonat készen áll, a király az udvari kocsiba szállt és a vonat elrobogott. * Az uj főrendiház holnap szombaton, alakul meg. Nem kell hozzá több, csak hogy ötven tag be­adja királyi meghívó levelét. S ennél bizonyára többen lesznek jelen, mert összesen 370 tag van meghíva. Köztök huszonegyen vannak a főhercegek, kiknek számára külön padot állítanak. Még pedig az elnöki emelvény előtt, ott hol eddig a gyorsírók ültek. A szombati ülésen, ha jelen lesz, báró Vay Miklós ko­ronaőrt illeti meg a korelnökség. A királyi leiratot, mely az új elnököket kinevezi, hétfőn hirdetik ki. * Kinevezések a felsőbb bíróságokhoz. A királyi kúriához és a királyi ítélő­táblához az igaz­ságügyminiszter több új bírót nevezett ki. A kineve­zéseket a hivatalos lap már legközelebbi számában közhírré fogja tenni. Kineveztettek kúriai bírákká, a következő kir. táblai rendes bírák: Kaszay Zsig­­m­o­n­d a táblai negyedik polgári tanács tagja, Kozma Zsombor a harmadik polgári tanács tagja, Milutinovics Szvetozár a kúriához beosztott táblai biró és Ferencz Károly, a marosvásárhelyi kir. tábla bírája. A kir. táblához nyolc rendes biró neveztetett ki, még­pedig: Bernáth Elemér, Ádám­ András, dr. Marianescu Athanáz, Ber­náth Géza és Horváth Jenő pótbirák, továbbá Stancsics György Pancsova és Versec városok volt főispánja, Vavrik Antal budapesti törvényszéki biró, Stancsek János kincstári jogügyi tanácsos. Táblai pótbirákká lettek : Havass Károly budapesti kir. járásbiró, Tóth Gerő budapesti törvényszéki bíró, Mayer budapesti

Next