Fővárosi Lapok 1885. szeptember (206-233. szám)
1885-09-25 / 228. szám
csánatot kéretett tőle. Ez ügyet, melyet eddig csak mendemondák után ismert a közönség, Klapka a maga valóságában ismerteti meg és közli Petőfi sértő sorait is. Egyéb Petőfire vonatkozó cikkek : dr. Török Aurél egyet, tanáré »Petőfinek aszódi tanuló korából«, dr. Váli Bélától »Petőfi sírhelyéről«, Borostyáni Nándordortól »Költő és hadvezér.« Petőfi Sándortól nagybecsű apróságok közt egy ifjúkori költemény is olvasható a füzetben, mely eddig nem volt kiadva. Úgyszintén több kézirata és sajátkezű rajzai. Jókai Mórnak »A Maglár család« című elbeszélése ; Szász Károly, Kiss József, Ábrányi Emil, Bartók Lajos és Endrődi Sándor költeményei; Petelei István, b. Podmaniczky Frigyes és Karczag Vilmos rajzai sat. fölötte gazdagítják a tartalmat. A lap pályázatán jutalmat nyert képek és népdal szintén érdekességei a füzetnek, mely még Kazinczy Piroskának, Kazinczy Gábor húgának érdekes levéltöredékeivel kortörténeti adalékokkal járul a 60-as évek ismeretéhez. * A műcsarnok nemzetközi kiállítása már csak rövid ideig marad nyitva. A tárlatnak egy nagyobb szabású darabját legutóbb özv. Fabricius Károlyné asszony megvásárolta. Ez a »Heyst sur Mer-i emlék« című életkép Verhas Jan hírneves belga festőtől. Örvendetes, hogy egy elsőrendű mesternek kiválóbb műve fővárosunkban marad. Több más vásárlásra nézve a tárgyalások folynak. A kisebb képek közül Gaissernek »Csomó a zsebkendőn« című festményét drisztai Fischl László vette meg. Legközelebb az orsz. képtár számára is ki fognak választani egykét művet e nagyérdekű tárlatból. A választás megejtésére a társulat művásárló bizottsága van felhatalmazva, melynek ülésén ez alkalommal Pulszky Ferenc a nemzeti múzeum igazgatója és Ligeti Antal képtárőr is részt fognak venni. Az őszi tárlat nov. 1-én nyílik meg. Dr. Szmrecsányi Miklós titkár személyesen járt Párisban és Brüsszelben, hogy a külföld nevezetesebb festőitől minél több képet szerezzen a tárlat számára. A magyar művészek is buzgón dolgoznak újabb képeiken. Különösen a több rendbeli pályadíjakra érkező versenyművek fogják emelni a gyűjtemény érdekét. A tárlat előre láthatólag gazdag lesz. * »A lohinai fű«. Mikszáth Kálmán egyegy újabb művét mindig érdeklődéssel fogadja közönségünk. Kivált ha kedves felföldjéről beszél el valamit. Jelen munkája is arról a tőről fakadt. A »lohinai fű« keresett tárgy a környékbeli leányoknál, menyecskéknél, mert a ki annak birtokába jut, az mindent megtud, amit csak kíván. Ennek segélyével jött rá Magdalenka — igy hiszi legalább a falu népe, — hogy a ki a falut három ízben felgyújtotta, mert fenyegető levelére el nem űzték a papot, nem más, mint Apolka, a Mikulik kurátor leánya. Csakugyan ő volt a gyújtogató a feletti bosszúból, hogy a pap megcsalta, elhagyta Magdalenkáért. Ezt meg a féltékenység vitte rá, hogy Apolkára valljon. A leálcázott leányt a főbíró, ki beléje szeretett, meg akarja menteni, de az szégyenében a mélységbe veti magát. Ezt a történetet mondja el a könyv a szerző szokott virtuozitásával. A Singer és Wolfner cég adta ki, szép kiállításban. * A pécsi székesegyház freskói ügyében egy pécsi tudósítás olyanformát mond, hogy a képzőművészeti társulat hasztalan törekszik e nagy munkát magyar művészek számára megmenteni. A szerződést Andreae müncheni festészszel már megkötötték, sőt már foly is a munka és vagy ötven alak már elkészült a mellékdekorációkkal együtt, az egészet pedig három év alatt be kell fejezni. Oltárképek festéséről nincs szó. Az egész templom restaurálási munkáival körülbelül 1888-ra készülnek el s az építkezés, művészi díszítés egy millió frtba fog kerülni. Ez összeget nem a püspök adja, hanem egy e célra régóta fennálló alapból veszik. * Két füzet jelent meg Zemplén megye jeles főorvosának ,dr. Chyzer Kornélnak tollából. Az egyikben amaz előadás van közölve, melyet a szerző a minap tartott orvosi kongresszuson »A körorvosi intézmény hiányai«-ról. A tizenhárom nyomtatott lapon sok életrevaló gondolat s praktikus tanács van. Érdemes, hogy sokan olvassák el. A másik füzet címe: »Újabb adatok Zemplén megye bogárfaunájához. A dolgozat szintén közölve volt már egyszer A »Rovartani Lapok «-ban. Szerző régibb adatainak sorát egészíti ki benne, fölsorolva újabb 467 bogárfajt, melyet két év gyűjtő buzgalma fedezett fel a megye területén. Van köztök sok ritka faj s a dolgozat jó szolgálatot tesz a szakférfiaknak. * Bucsuzás és bemutatás. Kolozsvártt Nagy Ibolyka k. a., a színház általánosan kedvelt fiatal színésznője a »Váljunk el« Cypriennejében búcsúzott. A közönség meleg, lelkes tüntetéssel halmozta el. Kiléptekor hosszan tartó zajos taps fogadta, a zenekarból gyönyörű koszorút és bokrétákat nyújtottak fel neki, a karzatról pedig verseket szórtak alá. Nagy Ibolyka k. a., ki Debrecenbe megy, a legjobb emléket hagyta hátra Kolozsvártt. — Mezei Mihály, a színház uj másod-tenoristája másnap a »Cornevillei harangok« Grenicheux-jében mutatta be magát s a közönség jól fogadta. 1478 * Apróbb hírek. Somssich Pál műve az 1847-iki országyűlésről és szereplőiről a »Budapesti Szemlé«-ben fog megjelenni. — Vas Gereben műveiből, melyeket dr. Váli Béla és dr. Sziklay János rendeznek sajtó alá, az első füzetek legközelebb meg fognak jelenni; az egész kiadás Gyulai Lászlónak mintegy ötszáz szép rajzával lesz illusztrálva. —Odry Lehellel az operaház igazgatósága hoszszabb időre szerződést kötött. — A munkácsi szinüigy-gyámolító egylet alapszabályait a belügyminiszter megerősítette. — A soproni színház megnyitására a nemzeti színház tagjai ma utaznak el a fővárosból. Petőfi és Mljipka. Szabadságharcunkról és Petőfiről szóló leírásokban többször el volt már mondva a Petőfi Sándor és Klapka tábornok akkori helyettes hadügyminiszter közt történt összekoccanás. Maga Klapka tábornok is írt már erről, most pedig ismét ő közöl ez esetről érdekes oklevelet a »Magyar Salon« októberi füzetében, egyebek közt azt a sértő levelet is, melyet Petőfitől kapott s mely most lát először napvilágot. Az összekoccanás eredete tudvalevőleg az volt, hogy Petőfi hirlapok utján nyilvánosságra hozta a Vécsey és Bem közt kitört viszályt. A hadseregre e közléseknek igen rossz hatásuk volt és Klapka tábornok mint helyettes hadügyminiszter Debrecenben figyelmeztette Petőfit eljárása helytelenségére, továbbá arra, hogy őrnagyi ruhát, mert kinevezve még nincs, nem viselhet s ha hírlapírói hajlamát fékezni nem képes, inkább lépjen ki a hadseregből. Petőfi be is adta másfél soros lemondó levelét, de mielőtt a hivatalos választ megkapta volna, magánlevelet is írt Klapka tábornokhoz. E levél, kíméletlenül sértő bevezetés után, így szól: »Itt vége nem lehet a dolognak, ha a közvélemény előtt magamat tönkre tenni nem akarom, s ez nem szándékom, mert nekem szebb nevem van, hogysem azt csak úgy könnyedén sárba hagyjam dobni. Ha én most hallgatok, a lemondásomról csak a kósza ferde hírek által értesített közönség reám — az igazat nem tudva — kígyót, békát fog hányni, hogy tehát ez ne történhessék, nekem meg kell írni a magam igazolása végett egész találkozásomat s beszélgetésemet önnel, s ha megírom, igen élesen fogom megírni, mert az én tollam oly éles, mint akármelyik kard a hadseregben és ha ezt teszem, én istenemre mondom, nem tudom, mi következése lesz, de ha legkisebb is lesz, lesz annyi, hogy ön elveszti a magyar nemzet előtt minden igényét a humánus és illedelmes ember címre. Én ezt nem felhevülve, hanem nyugodt megfontolás után írom, s ha ön magába száll, át fogja látni, hogy úgy lesz. Én nekem írnám, nyilatkoznom kell okvetetlen a közönség előtt. Egy esztendeje múlt, mióta a nemzet teherhordó napszámosa vagyok, mióta mindennapi kenyeremet, boldogságomat, családomat és mindenemet feláldoztam a hazának, s egy esztendő óta áldozataim jutalma folytonosan a legégbekiáltóbb méltatlanság, egy esztendeje, hogy lábbal tiporják az én büszke és méltán büszke fejemet. Tűrtem eddig a haza javáért, de tovább tűrni minden emberi erőm összeszedése mellett sem vagyok képes ; szólnom kell, szólni fogok, megbántott lelkem minden keserűségével s lángjával, s ha kortársaim nem hallgatnak, felállok a história tribünjére s onnan kiáltom vádaimat az igazságos utókor fülébe! Akarja ön ezt ? Ha igen, úgy jól van, ha nem akarja, van egy mód reá, hogy e szomorú dolgok nyilvánosságra ne kerüljenek : iktassa ön a »Közlöny«-be őrnagygyá kineveztetésemet, küldje meg a kineveztetési diplomát s szabadságra menetelem engedélyét, mert fölbomlott egésségem miatt egy ideig semmi esetre nem tehetek szolgálatot, ha végkép elpusztulni nem akarok. Minden ember, még azok is, kikkel oly összeütközésbe jöttem, mint önnel, lesznek oly méltányosak irántam, hogy az őrnagyságról lemondásom visszaadását nem azért kívánom, hogy ismét őrnagy legyek, mert amily kevéssé vágytam erre, oly könnyen nélkülözöm; ezen kívánságom oka egyedül az, hogy ha ön ezt teljesíti, nekem erkölcsi elégtételt fog adni, mert ez annyi lesz, hogy irántami — kíméletesen szólva is — igen-igen kemény szavait visszavonja ön. Ez esetben a hozzám szóló iratokat kezembe juttatni Irányi Dániel pesti kormánybiztos által kérem, ellenkező esetben a másik útra fogom magam kényszerítve látni. Hadügyminiszter urnak alázatos szolgája. Petőfi Sándor mn. /...« Klapka tábornok ezek után igy folytatja : »Nem kevéssé voltam zavarban az iránt, mitévő legyek a költővel, mit kezdjek vele. Végre is elhatároztam hogy egyelőre abba hagyom az egész dolgot, minthogy — ha csak a közvéleményt fölingerelni nem szándékozom, — lehetetlenség lett volna a hadi törvények teljes szigorát reá alkalmazni. A véletlen azonban máskép akarta. Május 15-én Debrecenből Budára voltam kénytelen fölrándulni, hogy ott személyesen győződjem meg az ostromműveletekről és itt Görgey főhadiszállásán nem csekély bámulatomra, Petőfivel, találkoztam, aki honvédőrnagyi egyenruhát viselt. Mikor megláttam, azt kérdeztem tőle, hogy ő írta-e nekem azt a levelet Szolnokról, és mikor igenlőleg válaszolt, meghagytam neki, hogy menjen szobájába és maradjon ott szobafogságban, míg a további intézkedéseket meg fogom tenni. A kínos helyzetből, melyben voltam, Görgey mentett ki, az tanácsolván, hogy fogadjak el két tisztet, kik Petőfi nevében jönnek, hogy megkérleljenek. Bocsássam meg a fogoly költőnek elhamarkodását és helyezzem szabadlábra. És igy is történt. Mikor Petőfi elbocsátva szobafogságából hozzám jött, hogy köszönetet mondjon, én kezemet nyujtom neki, — ő azonban nagyon szófukar volt és eltitkold felindulását, melyet bensejében érezhetett és azzal a költeménynyel állott rajtam boszút, mely csak jóval halála után került a nyilvánosság elé. Petőfi később hősi halállal halt meg. Sajnálom ezt az esetet. De oka nem én voltam, hanem ő maga, akin nem tudott erőt venni az a meggyőződés, hogy egy hadseregnél, melynek az ország joga és szabadsága megvédése, tehát a legfőbb feladat, ami egy hadseregre várhat, jutott osztályrészül, egyesegyedül a vasfegyelem képezi a főfeltételt, hogy miszióját teljesíthesse.« Fővárosi hrek. ] Erzsébet királyasszony tegnap délután négy órakor külön udvari vonaton érkezett meg Gödöllőre. Vele jöttek Gizella, Mária Valéria főhercegnők, továbbá Amália bajor hercegnő. Az udvari vonat tizenegy kocsiból állt. A királyné kíséretében voltak gróf Festetich, gróf Korniss és Majláth udvarhölgyek, továbbá Ferenczy Ida palotahölgy. A gödöllői pályaházat feldíszítették, a hivatalos fogadtatás azonban ő felsége kívánatéra elmaradt.De azért nagy éljenző közönség gyűlt egybe. A királyné ő felsége fekete úti öltözéket viselt, ugyanolyan kalappal. Gizella főhercegnén barna s Mária Valéria főhercegnőn sötétszürke utazómba volt. A pályaház előtt ötven udvari kocsi várta az érkezőket. Ő felsége igen jó színben volt, az üdvözléseket barátságos mosolylyal fogadta. Délután 5 órakor szolgálták fel az ebédet, mely után ő felsége rövid sétakocsizást tett a kastély körül. A királyné vasárnap délelőtt Budapestre érkezik a kiállítás megtekintésére. * Legfelső kézirat. A király ő felsége a következő legfelső kéziratot bocsátotta ki. »Kedves rokonom József főherceg Úr ! A pozsegai hadgyakorlatoknál szemlélt magyar honvédségi csapatok külseje, magatartása és kiképzése teljesen kielégített Engem, minek folytán már is tudattam azokkal megelégedésemet a 13. hadtest parancsnoka útján. Hasonlóképen kiérdemelték elismerésemet jó külsejük és működésükért a Tata mellett összpontosított magyar honvédségi lovascsapatok. Az összes fegyvergyakorlatok bevégzésével immár indíttatva érzem magamat arra, hogy kedveltségednek, lankadatlan tevékenységéért s a honvédség harcképességének emelésére gyakorolt befolyásáért újólag meleg köszönetemet kifejezzem. Kelt Schönbrunnban, 1885. évi szeptember hó 22-én. Ferenc József, s. k. * A román királyi pár Németországból jövet, tegnap délután egy órakor a magyar államvasúton Budapestre érkezett. A központi pályaudvaron Tolnay Lajos vezérigazgató, Pekáry rendőrtanácsos, Merkl állomási főnök és a budapesti román konzulság tagjai várták a külön udvari vonatot. A kiszálló Károly királyt Tolnay Lajos üdvözölte és bekísérte a királyi váróterembe, hol gazdag dejeuner volt feltálalva. Erzsébet királyné az udvari kocsiban maradt s csak egynéhány percig nézett ki annak ablakán. A királynénak a dejeuner-t a kocsiban szolgálták fel. A kiséret tagjai: Somanesku szárnysegéd s Romalo és Majoresku udvarhölgyek. A király a váróteremben a két udvarhölgygyel reggelizett, kérdezősködött Tolnay vezérigazgatótól, hogy a bécsi vonattal nem érkezett-e gróf Bray belgrádi német követ. Tolnay azonnal fölkereste és a királyi váróterembe vezette a grófot, hol ez egészen a vonat indulásáig társalgott a királylyal. Egy óra és 45 perckor Tolnay vezérigazgató jelezte, hogy a vonat készen áll, a király az udvari kocsiba szállt és a vonat elrobogott. * Az uj főrendiház holnap szombaton, alakul meg. Nem kell hozzá több, csak hogy ötven tag beadja királyi meghívó levelét. S ennél bizonyára többen lesznek jelen, mert összesen 370 tag van meghíva. Köztök huszonegyen vannak a főhercegek, kiknek számára külön padot állítanak. Még pedig az elnöki emelvény előtt, ott hol eddig a gyorsírók ültek. A szombati ülésen, ha jelen lesz, báró Vay Miklós koronaőrt illeti meg a korelnökség. A királyi leiratot, mely az új elnököket kinevezi, hétfőn hirdetik ki. * Kinevezések a felsőbb bíróságokhoz. A királyi kúriához és a királyi ítélőtáblához az igazságügyminiszter több új bírót nevezett ki. A kinevezéseket a hivatalos lap már legközelebbi számában közhírré fogja tenni. Kineveztettek kúriai bírákká, a következő kir. táblai rendes bírák: Kaszay Zsigmond a táblai negyedik polgári tanács tagja, Kozma Zsombor a harmadik polgári tanács tagja, Milutinovics Szvetozár a kúriához beosztott táblai biró és Ferencz Károly, a marosvásárhelyi kir. tábla bírája. A kir. táblához nyolc rendes biró neveztetett ki, mégpedig: Bernáth Elemér, Ádám András, dr. Marianescu Athanáz, Bernáth Géza és Horváth Jenő pótbirák, továbbá Stancsics György Pancsova és Versec városok volt főispánja, Vavrik Antal budapesti törvényszéki biró, Stancsek János kincstári jogügyi tanácsos. Táblai pótbirákká lettek : Havass Károly budapesti kir. járásbiró, Tóth Gerő budapesti törvényszéki bíró, Mayer budapesti