Fővárosi Lapok 1885. szeptember (206-233. szám)
1885-09-09 / 213. szám
gyelül s dr. Zoli egyetemi tanár latinul beszéltek. Majd egy váci küldött szólt. A sírra két koszorút tettek le. A magyar egyetemi ifjúságon ez volt a fölirat: »Woronieczki emlékének az egyetemi ifjúság.« »Czesc ziomkowi skladaja polacy za krajo.« (A szülőföldről jött lengyelek hódolatukat teszik le honfiúknak.) Ezzel vége volt a temetői ünnepnek s részint kocsin, részint gyalog távoztak a halottak csöndes birodalmából. Pezsgő élet színhelyére, a Petőfi-szoborhoz mentek. Pontban déli tizenkét órakor érkeztek oda. Óriási közönség fogadta őket. A tömeg jó része három óra hosszat várt reájuk. Mert tudták, hogy a szobor megkoszorúzása meg fogja előzni a temetői ünnepet. Tíz óra körül megjelent két lengyel nő s egy férfi s hangos éljenzéssel üdvözölték őket. Csinos babérkoszorút tettek a szobor talapzatára, a franciáknak hervadó koszorúja mellé. Vörös-fehérkék szalagján arany betűkkel olvasható : »Od polek wielkiemu poecie i patriocie.« A déli órában odaért menet részéről egy krakói egyetemi ifjú, Lissievicz Sándor (aki a marosvásárhelyi Bem-szobor leleplezésénél is a lengyel ifjak vezetője volt), gyújtó beszédet tartott. Azt mondta, hogy a »Talpra magyar!« a lengyel ifjakat is lelkesítő s a Petőfi csatadalai a lengyel ifjak szivében is erős visszhangra találtak. Mint osztatlan hódolat jelét tette le a szoborra a hatalmas babérkoszorút, széles szalagokkal. Rajt a felírás: »Czess bohaterowi polacy z’krajo, dnia 8. wrzesnia, 1885.« (Tisztelet a hősnek, lengyelek a szülőföldről.) Aztán az ifjúság elénekelte a »Szózat«-ot s Pártényi László elszavalta Völgyi Gusztávnak a lengyelekhez irt ódáját. Beszélt még több lengyel is. A vendégek vezérei , a polgármesterek nem szónokoltak. Ők kissé elkésve is értek a szoborhoz, mert a temetőből a Tisza Kálmán miniszterelnök látogatására hajtattak. Igen nyájas fogadtatásra találtak s a miniszterelnök biztositá is vendégeit, hogy a magyar lelkesedés irántok őszinte. Fáma asszony persze e beszélgetésről mit sem tudott, s azért nem átallott izgató hírrel kedveskedni híveinek, kiknek száma légió. Azt mesélte, a polgármesterek azért késtek, mert ad audiendum verbum szólították őket s a programra is felsőbb parancsra változott meg. S akadtak, akik elhitték. A Petőfi-térről a vendégek a Széchenyi-sétatérre vonultak. A lengyel egylet hívta meg őket társas ebédre, melyet víg hangulatban, toaszok fűszerével költöttek el. Az első pohárköszöntőt Madurovics mondta, aztán a cseh egylet tagjai üdvözölték a lengyeleket, Mészáros Károly a lengyel hölgyeket éltette s a lakoma fél négyig tartott. A lengyel egyetemi ifjak ezalatt itteni kollegáiknál, az egyetemi olvasókörben tettek látogatást. Kölcsönösen meleg beszédeket mondtak s a magyar ifjak rázendítették a lengyel himnuszt, térdre omolva, mikor a mélabús dallam szövege azt mondja: »térdre hullva kérünk.« Könyekre indították vendégeiket, kik végül beírták neveiket a vendégkönyvbe s baráti búcsúcsókkal távoztak. Délután a lengyelek nagyobb része a Margitszigetre rándult ki. Külön hajó szállította őket oda s mig hajójuk végig siklott a viz tükrén, a partról éljenzés és kendőlobogtatás szállt utánuk. A szigeten táncmulatságot rögtönöztek a vendégek tiszteletére, kik a csárdást kívánták látni. Jó cigányzene mellett, hévvel mutatták be nekik a lassút és aprózást. El voltak ragadtatva általa, valamint az egész sziget által is Este, színház után, az írói körben volt a lengyelek tiszteletére lakoma. Mert a vendégek közt több neves író van. Szerkesztők, hírlapírók, tanárok, Abrahamovicz Adolf drámaíró, sat. S a vendégek általában is nagy tisztelettel szólnak irodalmunkról s íróinkról. Meg akarták látogatni Jókai Mórt is. Mikor meghallották, hogy a jeles ízó nincs Budapesten, névjegyeiket adták át dr. Szádeczky Lajosnak, megkérve őt, hogy tiszteletük jeléül adja majd át Jókainak. X Degenfeld lanza It. a. Ez a név egykor, kétszáz évvel ezelőtt, igen hangzatos lehetett a pfalzi fejdelemségben, de ma már teljesen el volna feledve, ha e bájos hölgy alakját és emlékét föl nem eleveníti egy tübingeni tanár. Holland Vilmos Lajos, ki nem rég érdekes német könyvben adta ki Károly Lajos pfalzi választó fejdelem és övéinek magánleveleit. A könyv voltakép a stuttgarti irodalmi egylet kiadványa s csak az egylet tagjai közt oszták ki, könyvpiacra nem került. Képét adják e levelek annak, hogy a 17-dik század második felében némely fejdelmi udvarnál milyen polgárias élet folyt. Károly Lajos választó fejdelem a csehországi rövid uralkodása miatt »téli király«nak nevezett V-dik Frigyes fejdelem fia volt, 1617-ben született s felnőve, egy hesseni hercegnőt vett nőül. Eleintén jól folyt a házasság, de mivel mind a ketten heves természetűek voltak s a fejdelem a mellett önző és hatalmaskodó, gyakran éppen nem fejdelmi szcénák fordultak elő köztük, kivált midőn a férj, negyven éves korában, beleszeretett nejének egyik udvarhölgyébe, a 1371 szép és szellemes Degenfeld Lujzába, a ki szintén viszonozta e vonzalmat. Egy évtizeddel utóbb ez a szerelmi játék talán nem okozott volna annyi bút a fejdelemnének, mert akkor már XIV. Lajos divatba hozta a szerelem csalfa játékát. De tíz évvel előbb még maga a fiatal és nőtlen francia király is csak szentimentálisan hódolt Mancini Olympiának, Angliában pedig a szigorú Cromwell kormányzott. Nem csoda tehát, ha a féltékeny fejdelemné egyszer pisztolylyal akart lőni a szép Lujzára, ez a büszke régi nemes kisaszszony pedig váltig csak azt mondá fejdelmi udvarlójának : »Öné leszek, ha nőül vesz.« Győzött is félig-meddig. A fejdelem nem vált el teljesen nejétől, de mert — mint irta — »engedetlen, makacs, kiállhatatlan teremtés«, elszakadt tőle s 1658 őszén balkézre megtartá esküvőjét Degenfeld kisaszszonynyal, kinek és utódainak a »Gaugriffin von Pfalz« címet adta. És aztán e regény három főszemélye elég nemesen viselte magát. Az eltaszitott fejdelemné méltósággal tűrte sorsát s bánatát később sem torolta meg Luiza gyermekein ; a fejdelem tisztelettel bánt új nejével, habár haragos, féltékeny természetével sok bajt is okozott annak, s atyai melegséggel szerette mind a tizenhárom gyermekét, kikkel Luiza ajándékozta meg; ez a szép, fiatal nő pedig példás alázattal viselte el férje szeszélyeit s húsz évi házassága alatt nem volt hőbb törekvése, mint hogy a fejdelmet boldogítsa és elégültté tegye. E házasság folyamát tükrözik vissza a levelek és okmányok, melyek az első szerelmes levélen kezdődnek, mit a fejdelem olasz nyelven irt Luizának, s végződnek a halotti beszéden, melyet az 1677-ben elhunyt Gaugräfin fölött tartottak. Részleteiben nagyon polgárias jellegű házaséletök volt, sok gonddal, töprengéssel. Öt gyermekük halt meg, ami nagyon elszomoríta őket. A kilenc éves Friderika elhunyta hatott különösen a fejdelemre. Egy levélben kikel az ellen, hogy ő nem vét senkinek, mégis igy veri isten ; minden öröme meg van rontva. Bírálta a betegség lefolyását s az orvosi gyógykezelést. Általában, mint minden hypochonder, félig-meddig maga is orvos volt s leveleiben sokszor ír bajáról, rossz gyomráról, mit azonban bacharachi erős borral bőven gyógyitgat. A grófnő is beteges néha s férjétől szeretne engedélyt kérni, hogy fürdőbe mehessen, mert hát »több éven a sok nehéz gyermekágy, a nem rég szenvedt szomorúság, nem is említve a többit«, szükségessé tenné, de mégsem kér. A fejdelem nem szereti az ily utakat, részint féltékenységből, részint takarékosságból. Mert igen takarékos. Nejének, kit mindig »Signora illustrissimá«-nak címez, egyszer azt írja, hogy »elviselt coboly-szegélyei jó lennének tán a gyermekeknek.« El is hivatja e végett a szücsnét magához. Máskor a grófnő arról értesíté férjét, hogy mint hallá, frankfurti zsidóknak lehetne pénzt adni ki biztos kamatra. írnak néha a nevelésről, vallásról s könyvekről is. Mikor a fejdelem az »Amadis« német fordításának 24 kötetét megküldi »kedves kincsé«nek, hozzá teszi: »14 tallérba került.« A grófnő meg Károly fiának, ki a császári seregben szolgál, egyszer poetikus olvasmányt küld, nénjének, Osnabrück hercegnőnek pedig (az angol királyi család törzsanyjának,) »egy szép német könyvecskét.« Máskor fiától, Károlytól, visszaköveteli az odakölcsönzött Corneille-t s megkérdi tőle, hogy olvasta-e Moliére minden vigjátékát ? A kis grófkisasszonyok írott újévi köszöntőket adnak át a szülőknek, idegen nyelvekben való jártasságukat is bizonyítva s ugyancsak feszes hódolattal címezik az apát: »Serenissime Elector«, ahogy tanítójuk mondta ; de aztán nevükhöz írják: »nyolc éves korában«, »még csak hat éves«, igazi gyermekszobai kedvességgel. Néha a fejdelem verssorokat is ír »kedves kincsé«nek. Egyszer nyolc versszakban ír a Bachus édes hatalmának tiszteletéről. De olykor egyébbre is használja a tintát, így Frankfurtban, midőn a császárválasztás ügyében értekeztek, fellobbanva vágta a tintatartót a bajor követ fejéhez. »Bepiszkolta ugyan, — írja nejének, — de nem anynyira, mint érdemelte volna.« Trier ártatlan követei is kaptak a tintából s ezért a fejdelem meghivta őket poharazásra, »hogy a tintát borral mossa le.« Az a tinta akkor majdnem háborút okozott Pfalz és Bajorország közt. Ír a fejdelem politikai és katonai dolgokról is nejének. A császárrá választott Lipót osztrák főherceget úgy festi le, mint egésséges legényt, szörnyű nagy ajkakkal. Érdekesek a fejdelemné fivérének, Degenfehr bárónak Velencéből irt levelei is, a csipkék divatáról és árairól. Általában mind a levelek sok hű vonással járulnak a kétszáz évvel ezelőtti pfalzi udvar életéhez. Bármily regény volt is az a házasság, mely Lujzát a fejdelmi székhez emelte, életök egyszerű élet volt, takarékos, kimért, kisebb nagyobb gondokkal járó. Ma nagyon sok kis polgár él bőkezűbben, fényűzőbben. Vidék. ** Szentes két jeles fia, Horváth Mihály történetíró és Tóth József színművész szülőházait az ottani kaszinó emléktáblával jelölte meg s a leleplezést a városi hatóságok hozzájárulásával, okt. 22-ére (Horváth Mihály születése napjára) tűzte ki. Az ünnepélyre meghívják a főváros törvényhatóságát, a tud.akadémiát, egyetemet s a nemzeti színházat is. Az ünnepély napján a megyeház nagy termében a polgármester üdvözli a fővárosi küldöttségeket és az egybegyűlt közönséget. Ezután Horváth Mihály felett Balogh János megyei árvaszéki elnök, Tóth József felett pedig Sima Ferenc tisza-szabályozási igazgató mond beszédet. Végül kivonulnak Horváth Mihály és Tóth József szülőházához s az első helyen Petrovics Soma ev. lelkész, az utóbbin Filó Lajos alkalmi költeményét szavalják el. Az emléktáblák leleplezése közben az ottani dalárda énekel és fehér ruhás leánykák helyeznek el koszorúkat. Délután díszlakoma fejezi be az ünnepélyt. ** A temesvári színtársulat, melylyel Gerőfi Andor színigazgató az ottani új magyar színházat meg fog fogja nyitni, nyolcvannyolc tagból és a megfelelő kezelő személyzetből áll. A színház művezetője Molnár György, titkára Bátori R. Mihály, karmestere Barna Izsó, főfestője Goldstein Ede lesz. A drámai személyzet főbb tagjai: Benedek Gyula szalon-színész, Lubinszky Ödön, Szeles József és az igazgató; a nők közül: Bátori Ilona, Benedekné, Békessy Róza, Hunyadi Margit, Laczkó Aranka és Lásziné. A népszínműre és operettere szerződtetve vannak : Balogh Árpád és Kenedics Kálmán tenoristák, Berényi, Kis Mihály, Veres László baritonisták, Erdélyi Marietta és Gizella, Gerőfiné, Prielle Kornélia és Veresné énekesnők. A komikusok ezek: Andorfi, Fehérvári Ottó, Kendi, Sz.Németh József és Locsarekné. ** Hymen. Rozsnyón Géczy Gyula,Abauj- Tornamegye sepsi járásának szolgabirája, jegyet váltott Ragályi Margit kisasszonynyal, özv. Ragályi Pálné úrnő leányával. — Szabadkán Kutschenbach Róbert lovag cs. és kir. huszárhadnagy, néhai Kutschenbach Róbert tábornok fia eljegyezte Mukits Leona kisasszonyt, Mukits János és neje szül. bajsai Vojnits Frida úrnő kedves leányát; az eljegyzés e hó 3-án este történt a menyasszony szüleinél, kiknek vendégszerető háza kellemes találkozó helye szokott lenni a szabadkai elite-társaságnak. — Sopronyban Schey Károly városi tiszti, mérnök jegyet váltott Démy Karolina kisasszonynyal, Démy Sándor városi képviselő leányával. — Küngösön Lukács István keresztesi ref. lelkész e napokban tartotta esküvőjét Kenessey Mariska kisasszonynyal. — Huszton Póka Kázmér vasúti szakaszmérnök e hó 2-án Horváth Ilona kisasszonynyal, Horvát Menyhért járásbiró leányával. — Nemes-Podhrágyon Zsarnoviczky Gyula bazini ev. lelkész Holuby József esperes-lelkész leányával. — Nyitra-Krajnán dr. Markovics Gyula miavai orvos eljegyezte Boór Ludmilla kisasszonyt.— Megyeren Lucikovics Imre a múlt héten vezette oltárhoz Bugát Margit kisasszonyt. — Karcsaván, Ungmegyében, gelsei Guttmann Aladár földbirtokos jegyet váltott Pollák Ottilia kisasszonynyal. — Mág ó cso n Skita Alexandrina kisasszony, Skita Sándor uradalmi tiszt leánya, jegyben jár Travnik Zsigmond lévai főgimnáziumi tanárral. — Szatmárit Uher Ödön sorhadi hadnagy eljegyezte Kiss Gizella kisasszonyt, Kiss Imre illeték-kiszabási főnök leányát. — Vereskőn Burger Guidó, a herceg Coburg-féle uradalom mérnöke, e napokban tartotta esküvőjét Heyrovsky Lina kisasszonynyal, Heyrovszky János vasgyári intéző leányával. ** A pozsonyi kereskedelmi akadémiáról örvendetes hirt jelentenek. Hatvannyolc növendék jelentkezett s igy párhuzamos osztályt kell nyitni. Ily eredményt, keletkezésének idejében, még a budapesti kereskedelmi akadémia sem ért el- A növendékek zöme magyar anyanyelvű és a középosztályból került ki. Pozsonyból tehát a minden izében magyar kereskedelem fog jó erőket nyerni. Az érdem ebben a felügyelő bizottságé s különösen Jónás igazgatóé. Az intézetet tegnap nyitották meg ünnepélyesen, Herich Károly osztálytanácsosnak mint a kereskedelmi miniszter képviselőjének jelenlétében. ** A pécsi színházat mégis Arányi Dezső fogja megtartani, mert a társulatának szétzülléséről terjesztett hírek valótlanok. Arányi a napokban Pécsett járt s megtette a kellő intézkedéseket. A szinügyi bizottsághoz benyujtósól szervezett társulatának névsorát és működését okt. 10-én kezdi meg. A közönség Arányit három évi színészkedése alatt igen megszerette. Ugyancsak a színházban volt a napokban az ottani zeneegylet filharmóniai hangversenye. A műsor Mendelssohn, Hauser, Liszt és Haydn műveiből volt ügyesen összeállítva. Elismerésben részesült Carl Rezső egyleti hangverseny-mester hegedű-játéka is. ** Halálozások: Szirma-Besenyőn e ha 3 dikán meghalt alsó-mátyásfalvi Mattyasovszky Imre, Szepes megyének évek hosszú során át érdemes táblabirája és tisztviselője, élete 82-dik évében. Özvegye szül. markus- és batizfalvi Máriássy Regina asszony és nagy számú család: gyermekek, unokák, dédunokák gyászolják. Sárosmegye főispánja, Mattyasovszky, Tamás, édes atyját veszté az elhunytban. — Eszéken közelebb elhunyt Árvay László tekintélyes ügyvéd, 96 éves. — Ko maró c o nippi Bydeskuthy Sándorné szül. kesselőkői Majthényi Mária asszony, 29 éves. — Szentesen Verner Pál polgármester, szeptember 6-dikán, 58 éves korában. — Bihar megye tisztikarának egyik veteránja, Medzihradszky Frigyes főszámvevő, Pece-Szőllősön e hó 4-én hirtelen meghalt, szélhüdés következtében. Hetven évet élt s számos éven át mint szolgabiró, utóbb mint főszámvevő szolgálta a megyét. Özvegye szül. Szabó Mária asszony, kivel negyvenöt évig élt boldog házasságban, három gyermeke és több