Fővárosi Lapok 1886. december (332-361. szám)
1886-12-24 / 355. szám
nyilvánult felléptei iránt, hogy a jegyeket már napokkal előbb elkapkodták. Fogadtatása igen meleg volt ■és játéka a legnagyobb élvezetet nyújtó. Szerdán a 7-ik kerületi népkonyha javára lépett fel Louvestre 35. » A gyáros« című darabjában és Schlesinger egyfelvonásos vígjátékéban »A vendégszereplés«-ben.Tegnap Seribe »Pohár viz«-ében Bolingbroke herceget játszta, még nagyobb hatással. * Tas Gereben összes munkás füzetes kiadásából egyszerre nyolc újabb füzetet (28—80) kaptunk. A 3-ik kötet vége és a negyedik eleje van bennük. A »Pörös atyafiak« címü regény utolsó füzetei és »A badacsonyi szüret 1795-ben«, »Berzsenyi mint kérő«, »Régi módi házasság« címü elbeszélések teszik a harmadik kötet befejező tartalmát, míg a negyedikben »A nemzet napszámosai« címü korrajz kezdődik. A füzetek Gyulay László rajzaival vannak díszítve. A Méhner Vilmos kiadásában megjelent füzetek ára egyenkint 25 kr. * Az aradi színházban közelebb Császár Imre ügyes bonvivant jutalomjátéka volt. A nézőtér szorongásig megtelt distingvált közönséggel, mely a színre lépő kedvelt ifjú színészt hosszas tapssal fogadta, mialatt a zsinórpadlásról szép babérkoszorút bocsátottak alá. A fogadtatás már azért is oly szívélyes volt, mivel ez egyszersmind búcsúföllépése volt a törekvő színésznek, ki e hó utolján a nemzeti színházhoz megy. A jutalmazott Dumanoir »Don Caesar de Bazan«-ja címszerepében lépett fel. Alakítása átgondolt volt, szépen Reklamált és a 3-ik felvonás utolsó jelenete után, midőn nejével Maritanával találkozik, annyira elragadta a közönséget, hogy Maritanával (Czanyuga Emma k. a.) együtt hatszor hívták a lámpák elé. Az összjáték sikeréhez Czanyuga Emma kisasszonyon kívül, Havas Aranka k. a. (Lazarill), Makó (marquis), Peterdi (Don José) és Somló (a király) derekasan hozzájárultak. * Vendégek a kolozsvári színháznál. Ökröss Bálint, budapesti kir. közjegyző, a Kolozsvárit legközelebb színre kerülő »Cinka Panna« szerzője, személyesen is jelen lesz az előadáson. Szombaton este érkezik a gyorsvonattal Kolozsvárra Feleki Miklósnak, a budapesti nemzeti színház művészének kíséretében. »Cinka Panna« első előadása, amelyre már folynak az előkészületek, e hó 28-án, a második előadása 29-én lesz. Feleki Miklós kolozsvári időzését vendégjátékkal fogja egybekapcsolni és hó 30-án kezdi meg néhány estére terjedő szereplését. E két fővárosi vendég tiszteletére a kolozsvári nemzeti színház a »Hungária« vendéglőben bankettet rendez, mely célra az aláírások legközelebb megindulnak. * A »Földrajzi Közlemények«-ből megjelent a tizennegyedik kötet befejező (tizedik) füzete. Három nagyobb cikk van benne. Findura Imre »Vác helyrajzi és statisztikai szempontból« című értekezését közli, Strausz Adolf »Macedóniában« tett észleleteiről ad számot; Berecz Antal pedig a drezdai idei földrajzi kiállítást ismerteti. Ezután egyleti ügyek s változatos tartalmú apróbb közlemények, expedíciók ismertetése, sat. következnek. Végül az utolsó négy füzet francia kivonata van mellékelve s a füzet élén található az egész kötet tartalomjegyzéke, kus szomját kielégítve, s a berendezés bizonyos fényűzésében kitüntetve mintaszerű ülését, minden irányban kielégítő művet alkosson. És ennek méltó párja a miniszterelnök öcscsének, Tisza Lajos grófnak ugyancsak Benczúr Gyula által festett életnagyságú arcképe. A mester ezen alkotásában is hű maradt elvéhez: tiszteletben tartani a valóságot. A festészeti realizmusnak oly előkelő és fölvilágosodott képviselője mint Benczúr bizonyára meg nem alkudhatik a divatjamúlt »eszményítés« álkövetelményeivel. Az a kissé fanyar vonás, mely a physiognomiának egyik árnyalatát képezi, talán a Szeged újra feltámasztásának hosszadalmas és emésztő küzdelmei alatt vésődött az erélyes regenerátor férfias arculatába. A művész pedig mint az egyénnek s a katasztrófának intim történelméhez tartozó mozzananatot kérlelhetlen hűséggel leltározta s emlékül megörökitette — a szegedi nép és annak hálára kötelezett késő nemzedékei számára. Kevésbbé szigorú művészeti hitvallomás elvein alapszik az Angeli Henrik arcképfestészetének szeretetreméltó s különösen könnyed eleganciával dicsekedhető modora, a külföld nagyjai által annyira dédelgetett nagy hirű specialistáé, kit, mint soproni születésű hazánkfiát oly őszinte örömmel üdvözöltünk tavaly az országos kiállítás műcsarnokában. Három gyönyörű női arcképpel gyarapította volt érdekes műsorát, mindhármában a női szépség hivatott és avatott tolmácsa gyanánt igazolva e téren európaszerte elismert és igénybe vett kiválóságát. Talán ő reá is lehetne fogni, amit ha jól emlékszünk, Jules Lefebvre-rel költöttek, hogy aligha tudná magát elszánni arra, hogy rút egyénről arcképet fessen. De a szép nők sohasem csalatkoznak benne; s ha — mint a mi kiállításunk hármas esetében — viruló arccal ül szemben, melyen az ifjúság és báj igéző mosolya ■dereng, akkor e szerencsére mindig méltónak mutatja magát; s bájos mintájáról elbájoló művet alkot, hat figuráé docent. A kitűnőségek triumvirátusának harmadik tagja Horovitz Lipót, aki rendszerint Varsóban él s ott szedi közkedveltségű művészetének gazdagon megaranyozott határait. Magyarországon kiállított-e valamit korábban, nem emlékszünk. Csak hire járt, hogy magyar születésű s ezt nem is itthon, hanem Bécsben az 1873-ik évi világtárlaton a műcsarnok magyar osztályában kiállított, egyúttal kitüntetésben részesült néhány arcképpel igazolta. A tavalyi országos kiállításon igen gazdagon és előnyösen volt képviselve. Feltűnést keltett különösen a hölgyközönség köreiben, a gyöngéd érzéssel, de kissé színtelenül megalkotott életképével, mely intim családi jelenetet, az újszülöttel enyelgő szülőpárt ábrázolta. — Valódi nagy sikert ez alkalommal a Sapieha hercegnő életnagyságú arcképével aratott. Az érdekes arcú koros úrhölgynek finoman rajzolt méltóságteljes alakja az igazi előkelőség mintaképe gyanánt vésődött mindannyiunk emlékezetébe, különös gyönyört okozva művészeknek és műismerőknek, kik e mű rendkívül nemes és szellemes technikáját teljes érdeme szerint méltányolva magasztalták. Itthon élő festészeink közül, kik leginkább az arckép műfaját művelik, Vastagh György a legkeresettebb. Mintha az ő működésére is ébresztőleg hatottak volna a fokozott közfigyelem s az igények emelkedése, melyet a művészet ez irányát illetőleg újabban minálunk is tapasztalunk. Gondosabban tanulmányozott művei tehetségét ruganyosabbnak, sikereit a nyárspolgári szükséglet s a köznapi kielégittés színvonalán túlemelkedőnek mutatják; ami viszont e nemes verseny jótékony voltát, szükségesséégét újból illusztrálja. A kiállításon egész alakban bemutatott életnagyságú két női arcképe közül az egyikben (Mária Dorottya főhercegnő arcképe), a magas születés keresetlen eleganciáját, az ifjúság és szépség vonzerejével kapcsolatosan sikerült érvényre juttatnia. Egy más fiatal hölgy és városszerte ismert szépség (Madarászné Ligeti Margit) arcképénél azonban a derék művészt teljesen cserbe hagyta a géniusz. Ugyanez az emberi dolog megesett egyébiránt több más fiatalabb, különben szellemes és jó tehetségű művészeinken is, amit kétszeresen azért fájlalunk, mert egyiknek másiknak az a szerencséje akadt, hogy a magyar társadalomnak egy-egy hírneves avagy közkedveltségü, ismert tagját nyerhették mintául s a kedvező alkalom mégsem demonstrálta a művészet föltétlen diadalát a lenézett pótszer, a színtelen fénykép konkurenciája fölött. Különben a többé kevésbbé sikerült arcképeknek elég nagy száma mutatta e műfaj behatóbb kultuszának terjedését. A sok közül szilárdabb tulajdonságai által kiemelkedett még a Stetka Gyula komolyan szép műve (Wagner J. egyetemi tanár arcképe) és a Parlaghi Vilma kisasszonyé, mely a művésznő saját arcképét, egész alakban festéklappal kezében, szép hivatásának gyakorlása közben igen érdekes szabású eszményi jelmezben ábrázolja. Ez a sikerült mű nem csekély mértékben kelti fel maga iránt a közönség figyelmét, de némi fejtörést is okozott különösen az erősebb nemhez tartozó pályatársak körében. Nemcsak megkapó fölfogása és találó hasonlatosságánál fogva, hanem rendkívül ügyes és bátor kezelése miatt is, melyben a töprengésnek vagy érzelgősségnek, szóval a nőiesség gyöngébb tulajdonainak nyoma sem volt, de előnyeiből annál több : a színezés finomságában. Titok teljesen érdekes mű. Szerzője azt a rejtélyt fejti meg általa, vagy legalább föltevéseket provokál annak megfejtésére, hogy művészetében miként lehet valakinek önnön magát is felülmúlnia! Keleti Gusztáv. M — 2606 — * Apróbb hírek. A főváros által Budavár visszavételének emlékünnepére Károlyi Árpáddal ké-t szittetett monográfiából csak 36 példány maradt fenn; a tanács e 36 példányt könyvárusi bizományba határozta adni. — A nemzeti színházban és operaházban az orsz. kaszinó megszüntette az eddigi 27—27 szék bérletét, mivel az intendáns a 3900 frt évi bért csak a nemzeti színházban egyszerre 8830 frtre emelte fel. — Debrecenben R. Balog Etel asszony első fellépte a »Vasgyáros« Clairejében eléggé sikerült, bár ereje és tudása teljes kifejtésében igen akadályozta nem rég kiállott betegsége. K é p v i s e 1 ő li «á z. (Dec. 23.) (7.) A képviselőháznak tegnap is volt ülése, bár csak bejelentések előterjesztése végett. Péchy Tamás elnök délelőtt tizenegy órakor nyitotta meg az ülést, melynek első tárgya újabb póthitel kérése volt. Gróf Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter ugyanis benyújtotta a törvényjavaslatot, mely a tavalyi országos kiállítás költségeinek fedezésére a már engedélyezett összegeken fölül még 1,143,946 frt 75 és fél kv megszavazását kéri. Az ellenzék zajos »Halljuk! Halljuk !« kiáltásokkal kísérte az előterjesztést s közbe kiállgatott: »Reméljük, az utolsó!« A javaslat mindössze három pontból áll, de tüzetes indokolás kiséri s ennek több adata érdekes már azért is, mert több oldalról megvilágítja az országos kiállítás ügyét. Kiemeljük a főbb adatokat. Az országos kiállításnál, a most már lezárt végszámadás szerint a kiadás összesen 4,406,140 frt 611/2 kr volt, de az átfutó tételek levonása után valóságos kiadáskép 3,530,323 frt 411/2 kr tűnik ki. A valóságos bevétel 1,728,340 frt 66 volt és igy 1,801,982 frt 751/s krnyi tényleges pénzhiány mutatkozik, mely összeg az államkincstár terhét képezi. Ebből azonban részint már előbbi években teljesített fizetések és a kiállítás három állandó épületének értékesítése címén levonandó 658,036 frt és így még fedezendő 1,143,946 frt. Ennek magyarázatául a miniszter előadja, hogy a kiállítás sokkal nagyobb arányokat öltött, mint a minőkre egyáltalában számítani lehetett. Az előre kihallgatott szakértők az összes kiadást 695,000 írtra számították, a bevételt 1 570,000 írtra. Valósággal tehát a kiadás ötszörte, a bevétel háromszorta múlta fölül a kiállításban jártas szakemberek által kiszámított összeget. Ezt az okozta, hogy a kiállítás iránt nem remélt érdeklődés nyilvánult, a kiállítók száma a várt 3—4000 helyett összesen 11,472 volt s természetesen nem volna célszerű a kiállítók jelentkezését korlátolni. Csakhogy amily örvendetes volt ez a kiállítás sikere szempontjából, pénzügyileg folyton újabb áldozatokat követelt, a kiállítási területet az eredetileg tervezettnél majdnem kétszerte nagyobbra, a beépített födött területet majdnem háromszorta nagyobbra kellett venni s ezzel együtt járt a kezelési költségek növekedése is. A miniszter részletes kimutatást közöl a bevételekről és kiadásokról. A törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz utasították. Péchy Tamás elnök bemutatta a főrendiház által legutóbb tárgyalt s elfogadott törvényjavaslatokat. Ezeket legfelsőbb szentesítés alá terjesztik. Ma déli tizenkét órakor ismét lesz ülés. Ezen a pénzügyi bizottság fogja beterjeszteni jelentését a jövő évi költségvetésről. Fővárosi hírek. * A karácsony est csillogó zöld fái teszik ma este paradicsommá a gyermekszobákat. A kisdedeké lesz ma a mennyeknek országa: a tiszta, ártatlan öröm, az elégültség és boldog kacagás. Az eddig piacainkon egész erdős ligetet képezett fenyőfák ma szerteszét s egyenkint pompáznak a családi asztalokon, vidám tűzhelyeknél, vagy árvaházakban, hol a jótékonyság sok anyát ad kárpótlásul a születlen gyermekeknek. A felebaráti szeretet s a családi bensőség ünnepe a mai este, melyet — tél közepett — ma is átmelegít a kis Jézuska születésének emléke, varázsa. Kívánjuk, hogy a jók mindenütt boldogan üljék meg e szent estét, s holnap elégülten virradjanak a karácsony ünnepére, mely — az is megeshetik még — hogy fehéren köszönt be ránk, mert az időjárás nagyot fordult, s a Német- és Franciaországban e napokban esett nagy hóomlás hidege már tegnapelőtt elért hozzánk, arra kényszerítve a természetet, hogy nagy ugrást tegyen: tavaszias enyheségről fagyos téli ridegségre. * Zenés misék. A budavári helyőrségi templomban ma, mint a királyné őfelsége születésnapján, reggel 9 órakor ünnepi mise lesz, mely alatt az egyházi énekkar a következő régi magyar templomi énekeket adja elő : »Oh nemes, ékes liliom« (1697- ből); »Redemptoris mater,oh szentségesszűz Mária!« (magyar-latin vegyes ének 1674-ből); »Bűnösöknek kegyes segítsége« (1508-ból); »Imádlak téged!« (1651-ből); »Üdvözlégy szent test, Ki szűztől születtél!« (1651-ből.) — Karácsony napján délelőtt 10 órakor Vavrinecz Mór budavári templomi karnagy ünnepi miséjét adják elő. Mellékletek lesznek: »Dicséretes szent gyermek, ki e napon születék« (1509- ből); »Szűz Máriától születél, édes Jézus« (1674- ből). — Karácsony másod napján Horák nagy d-miséjét adják elő s mellékletek lesznek: »Örülj, dicsőséges szép szűz, Krisztus anyja« (1651-ből); »Szűz Mária, kegyes anya, szentháromság leánya« (1651- ből.) A magánrészeket Farkas Ilona k. a., Benza Gyuláné asszony, Dalfy Lőrinc és Mück János éneklik. Az éjféli misén Seyler ünnepi e-miséjét adják elő. A magyar énekeket a vegyes karra Bogisich Mihály prépost-plébános írta át. * Két ajándék. A nemzeti múzeum újabb előkelő helyről kapott két ajándékot. Humbert olasz király kabinet-irodája által küldött egy példányt Dante »Divina Commedia«-jának ama kiadásából, melyet fiának , a trónörökösnek tizenhetedik születése napjára készíttetett. A múzeum igazgatósága levélben mondott köszönetet a király adományáért. Simor János bibornok-hercegprimás meg az aranymiséje alkalmával neki átnyújtott Simor-album