Fővárosi Lapok, 1887. május (24. évfolyam, 119-148. szám)
1887-05-01 / 119. szám
Ábrányi Kornél »Liszt, Wagner s az 1870-diki francia-német háború« ; Marczali Henrik »II. József«-ről; Tuszkan Ödön a »Delejes álom«-ról közölnek ismeretterjesztő cikkeket. »Bő Egyveleg«-rovat és számos szövegillusztráció gazdagítják még a füzetet. * Az akadémiában holnap, hétfőn, délután öt órakor az első osztály tart ülést. Tárgyai: A mondvai lakodalmi szokások,« Barna Ferdinándtól, felolvassa Lehr Albert . »Mythologiai nyomok a magyar népnyelvében és szokásaiban,« Kálmán József vendégtől, bemutatja Hunfalvy Pál. * Színházi játékreild. A nemzeti színházbam: május 2-án »A jó hazafiak«, 3-án »A komédiás«, »Az apród« és »Virágfakadás«, 4-én »Sarah grófné«, 5-én »Serge Panine«, 6-án »Egy csöpp méreg«, 7-én »Faust«, 8-án »A vén bakancsos. Az operaházban: május 3-án Lassalle János vendégjátékául »Hamlet«, 4-én »Excelsior«, 5-én Lassalle János és Borghi Mamo asszony fölléptéül »Az afrikai nő«, 7-én Lassalle János vendégjátékául »Rigoletto« és »Bécsi keringő«, 8-án »Excelsior«. — A népszínházban: május 2-án »A szökött katona«, 3-án »Hoffmann meséi«, 4-én »A mikádó«, 5-én »Komédiás hercegnő«, 6-án »Az udvari bolond«, 7-én »Komédiás hercegnő«, 8-án »Felhő Klári«. * Új folyóirat indult meg a derekasan buzgó országos közegésségi egylet kiadásában. A folyóirat címe »Egésség« s célja népszerűsíteni, terjeszteni a hygiena tudományos vívmányait. Az egylet tagjai (az egyforintos pártoló tagok is) ingyen kapják a folyóiratot s úgy tervezik, hogy ha az egylet anyagi viszonyai megengedik, minden második hónapban adnak egy füzetet. A szerkesztést a hazai egésségügynek buzgó apostola, dr. Fodor József egyetemi tanár s egyleti titkár vette át s a munkában társai az egyleti titkárok: Kauser József, dr. Téry Ödön és dr. Tóth Lajos. Megnyitóul kettős füzet jelent meg, melyben négy tanulságos cikk van. Az első dr. Fodor József tollából »Az egésségügyről;« utána dr. Csapodi István »A szem«-ről értekezik; Liebermann Leo tanár a tápszerek vizsgálatáról ir; dr. Frank Ödön meg a himlőoltásról. Végül egyleti ügyek s apró közlemények zárják be a füzetet. A pozsony-temesvári színtársulat ma fejezi be az idényt Pozsonyban a »Csavargó« (Vagabund) címü bécsi operettel. A pozsonyi három hónapos saison alatt a közönség pártolása tekintetében alig hagyott fönn kívánni valót s a bekövetkezett zavarok oka Mossonyi Károly szinigazgató,aki elszámitotta magát s beruházások és terhei törlesztésére a kelleténél többet fordított. Mosonyi Temesvártt és Pozsonyban 50,000 frtnyi bevétel mellett nem tudott kijönni. Most maguk a tagok vették kezökbe az ügyek vezetését és a kebelükből alakult konzorcium kezdi meg május első felében a budai színkörben a színi működést. A nemzeti színház pénzelőleggel tette lehetővé a színészeknek a lejövetelt. Az előleg tegnap küldetettel, gyors felfogással és kifejlett jó ízléssel kell bírnia, különben képtelen feladatának eleget tenni. A mely rendező e felsorolt tulajdonokkal nem bir, az hivatásában csak a vak tyuk sorsára jut, mely vakon is talál egyegy magvat néha, de bizony egészben csak tapogatódzás az élete. Márpedig, hogy a rendezésben a tapogatódzás minő szomorú eredményeket szül, volt alkalmunk bőségesen tapasztalni. Káldy Gyula egyesíti magában mindazt, ami egy jó, egy első rendű műintézet rendezőjétől okvetlenül megkövetelhető. Jó rendező, még más, nagyobb nemzetek színházainál is, különösen az operáknál, ritkán található. Operaházunknak örvendenie kell, hogy véletlenségből egy ilyen jó erőhöz jutott, ki egyszersmind magyar ember s kinek ernyedetlen buzgalmáról, fáradhatlan szorgalmáról s kiváló ügyességéről egész eddigi működése eléggé tanúskodik. Szükségesnek tartottam e pár sorral Odry Lehel tervére reflektálni, aki — mint szereplő énekes — tán csak nem aspirál a Káldy Gyula állására, mert ha aspirálna, az olyan szomjúság volna, melyet tiltakozó nyomdafestékkel volna kötelességünk eloltani. Még ha volnának is rá képességei, a mit kötve hiszünk, viszás dolog volna, hogy egy első rendű énekművész teljesítse egyszersmind a rendezői hivatást. Ez utóbbi nagy fizikai fáradsággal jár s a rendezőnek anynyit kell beszélni s néha kiáltozni is, hogy ennek az énekhang hamar kárát látná. Különben is a rendezés annyi gondot ad, hogy a mellett ki lehetne képes az énekművészet megfelelő kifejtéséhez szükséges figyelmet és időt szerepeinek kidolgozására és előadására fordítani. Az olyan rendező pedig, akinek kímélnie kell magát, s akinek előadás alatt figyelmét meg kell osztania, okvetlenül fél vagy semmit sem érő munkát végezne. Hossz lenne rendezőnek és énekesnek egyaránt. Ismétlem, hogy Káldy Gyulának kiokoskodása az operaház keretéből, nem tekintve a méltánytalanságot, pótolhatlan, érzékeny veszteség volna az operának s Odry Lehel tán hasznosabb dologra is ráérne, semhogy effélén törje a fejét. Mi — — Ké p v iselő ház. (Ápril 30-dikán.) (M.) Ha jó Péchy Tamás előre megsejti, hogy a kérvényekhez annyi képviselőnek lesz kedve szólni, akkor a tegnapi ülést 12 óra helyett 11-re tűzi ki, így eltartott egy negyed háromig. A kérvényeket Vámos Béla előadó terjeszte elő, kellő megvilágosítással. Az első háromhoz nem szóltak, de midőn négy megye s egy város Romániával úgy kötendő kereskedelmi szerződést kértek, hogy terményeink és állataink forgalma védvámok által kellő oltalmat nyerjen. Ugron Gábor megkérdő, hogy állnak a tárgyalások Romániával s igaz-e, hogy a romániai szarvasmarha vámmentesen fog bejöhetni, ami nagy csapás lenne. Gróf Széchenyi miniszter azt felelte, hogy e hír alaptalan , a tárgyalásokról azonban, míg be nem végzik, nem szólhat. Madarász József azt szerette volna hallani a miniszertől, hogy a magyar gazdák érdekének ártó szerződést nem fog kötni. Gróf Széchenyi kijelente, hogy csak olyan szerződést köt meg, mely nézete szerint az ország érdekeinek megfelel. Csik megye kérvényénél, mely a román hatóságok részéről meg-megújuló határsértések orvoslását sürgeté, Thaly Kálmán nyilatkozatra kérte föl a kormányelnököt. Tisza Kálmán kijelente, hogy a két kormány közti tárgyalások be vannak fejezve, de törvényerőre csak akkor emelkedhetnek, ha Románia törvényhozása is hozzájárul, ami csak ősszel remélhető. Az egyezmény annak idején elő lesz terjesztve. Győrffy Gyula indítványt tett, hogy a tényleges birtokállapotot a kormány mindaddig védelmezze a határon, míg a határrendezés végleg el nem lesz intézve, Tisza Kálmán elmondva, hogy a kormány e tekintetben nem mulaszta el kötelességét s az ügyről felvilágosítást fog adni. Győrffy az indítványt visszavonta. A legélénkebb vitát a sepsi-olt vidéki tanítók kérvénye idézte elő, abban állami segélyük pontosabb kiszolgáltatását kérik. A kérvényt, melyben a tanítók élénk színekkel festik anyagi állapotuk sajnos voltát, Polónyi Géza kívánatéra felolvasták. Ugron Gábor hevesen hányta a miniszter szemére, hogy a késői utalványozás miatt eladósodni engedi a tanítókat, kik így nem felelhetnek meg hivatásuknak. Horánszky Nándor a kormány által elrontott pénzügyi helyzetet nyilvánítá az ily bajok okának. Komlóssy Ferencz és Polónyi Géza is felszólaltak a miniszter eljárása ellen. Trefort többször felszólalt, elmondva, hogy ő szívén viseli a tanítók sorsát, de pénzt csak akkor küldhet, midőn rendelkezésére áll. A gyakran éles hangot kapott vita végén Tisza Kálmán szólalt föl, elmondva, hogy a kormány gondoskodik a tanítók sorsának javításáról s segélyzésekre és azért vettek föl az idén nagyobb összeget, hogy ily baj többé ne forduljon elő. Ezzel vége lett a vitának. A polgári iskolai tanítók egyletének kérvényénél, melyben maguk részére a tanári cím megadását kérik, Herman Ottó ellenzőleg szólalt föl, cimkórságot látva a kérésben, míg Darányi Ignác és Komlóssy Ferenc enyhébben fogták fel a tárgyat. Következett három interpelláció. Ábrányi Kornél az illeték-egyenérték kivetésénél előforduló szabálytalanságok miatt intézett kérdést a pénzügyminiszterhez, aki később fog felelni rá. Kégl György arra hívta föl a kormányelnököt: hatna oda, hogy a békekilátás megerősödvén, a lókiviteli tilalmat mielőbb szüntessék meg s legalább a fényezési lovakat lehessen kivinni, mert a tenyésztő gazdák a tilalom miatt sok kárt szenvednek. Tisza Kálmán nyomban felelt, hogy mi voltunk az utolsók az államok közt, kik a lókiviteli tilalmat életbe léptették, épa tenyésztők iránti tekintetből s ha a békés viszonyok megerősbülnek, rövid idő múlva meg is lehet szüntetni azt; de arról gondoskodni kellett, hogy háború esetében jó lovasságunk erős lovak hiányában vereséget ne szenvedjen. (Helyeslés.) Kégl György a választ bizodalommal vette tudomásul. Vesztes Imre a közlekedésügyi miniszterhez fordult, kérdve, hogy a Mura vize által Rátkán előidézett közlekedési akadályon szándékozik-e segíteni ? Baross Gábor miniszter azt felelte erre, hogy megyei útról lévén szó, ha a megye és érdekelt 872 . A kolozsvári színház tagjai gyűlést tartottak, határozandók, a felett, hogy most a bérlet lejárván, mit tegyenek. A gyűlésen fölolvasták Bölönyi József intendánsnak Kápolnai Jánoshoz intézett magánlevelét, melyben a társulat jelenlegi sorsára vonatkozólag el van mondva az, amit e tárgyban tegnap már megírtunk. A gyűlésen kijelenték, hogy a vidéken való játszás majdnem lehetetlen, ellenben sokkal tanácsosabb helyben játszani, ha nem is mindennap tartanának előadásokat. A gyűlés végül, Megyeri Dezső indítványára, abban állapodott meg, hogy felkéri gr. Esterházy intendánst, a színházi választmányt és Hegedűs Sándor orsz. képviselőt, hogy a minisztertől segélyt kérő folyamodványuk kedvező elintézése érdekében minden lehetőt megtegyenek. E végből a konzorcium jelenlegi vezetőbizottsága fog a jelenlegi intendánssal és a választmánnyal érintkezni és a kérvényt elküldi Budapestre. * A katholikus írod.társaság 30-as bizottsága megtartotta tagjelölő utolsó ülését, gr. Károlyi Sándor és dr. Steiner F. prelátus elnöklete alatt. A bizottság a hatos bizottság javaslatát csekély hozzáadással elfogadta s a »Tudományos és irodalmi osztály« megalakulási első keretével a magyar egyházi s világi kath. írók sorából 78 férfit fog a Szt.Istvántársulat igazgató választmánya elé terjeszteni. Ez a május 5-én tartandó választmányi gyűlésen fog megtörténni. Aztán következik a fővédnöki megerősítés s végül a »Tud. és irod. osztály« alakuló gyűlése. * A debreceni színtársulat, mely most ötös igazgatóság alatt áll, holnap befejezi a debreceni idényt és nyári útjára indul. Először is Nyíregyházára megy, hol érdeklődéssel várják a társulatot, melynek kiválóbb tagjai: Lászyné, Halmayné asszonyok, Békéssy Rózsa, Ellinger Ilona kisasszonyok, K. Rostagni Irén, Locsarekné asszonyok, Várady Ibolyka b. a.; továbbá Valentin Lajos,Rónaszéki Gusztáv,Molnár László, Mándoky Béla, Halmay Imre (igazgatósági tagok), Zilahi Gyula, Hadas Sándor, Dobó Sándor stb. Znojemszky és Orbán karmesterek, 10 kardalos és kardalosnő. A debreceniek a legjobb emlékkel válhatnak el a társulattól, mely nyíregyházi és m.-szigeti működése után megerősítve, a téli saisonra teljes személyzettel fog bevonulni téli szállására, honnan talán ki sem mozdul többé, mert jövőre már nyári színkör is lesz Debrecenben. * Az operaházi botrány dolgában a »Színház« föl van hatalmazva annak kijelentésére, hogy gróf Keglevich István az ellene irányzott gyanúsításról a legnagyobb indignációval vett tudomást. Hozzáteszi, hogy az intendáns távol áll attól, hogy bármely irányban befolyásolja a vélemények nyilvánítását. A »P. Napló« közlése szerint Broulik Ferenc szavahihető emberektől értesült, hogy egy operaházi alkalmazott osztogatott jegyeket oly utasítással, hogy Broulikot ki kell fütyülni, ez irányban tehát — ha az adat igaz — módja lesz az intendánsnak kellő erélylyel eljárni. A tüntetés rendezése különben, a »P. Hírlap« határozott állítása szerint, a nemzeti kaszinóból eredt, még pedig azért, mert Broulik egy hangverseny alkalmával nem akart elénekelni egy dalt, melyet egy úr szerzett s melyet a művész nem tartott bemutathatónak; ezt akarta megtorolni a kaszinó néhány fiatal tagja s jegyeket osztatott ki Broulik-ellenes tüntetőknek. A »P. Lt.« pedig arról értesül, hogy a tüntetést még folytatni akarják Broulik legközelebbi föllépésekor. Ezekben elsoroltuk, amit a lapok állítanak. Hozzátehetjük, biztos tudomásunk szerint, mennyiben a pisszegés intézője maga mondta el szerkesztőségünkben az egész dolgot, hogy az intendánsnak semmi tudomása nem volt a dologról. Nem értesítették arról, — úgymond — mert az ő működésével és oly kevéssé vannak megelégedve, mint számos drágán fizetett tag énekével. E tagoktól menekülni: a cél. Kezdték Broulikon s folytatni kívánják mások ellen, mert azt hiszik, hogy ha a drága és ki nem elégítő személyek helyett jobbak lesznek szerződtethetők, akkor az operaház ismét látogatottabbá válik s a páholybérlők nem vonulnak vissza, mint most, midőn egyszerre három grófi család is kijelenté, hogy többé nem bérel. Az illető úr, ki ezeket nekünk őszintén elmondta, egyszersmind azon okból kért föl bennünket a fentebbiek közzétételére, nehogy — a hírlapok első tudósításai után — úgy tűnjenek föl a közönség szemében, mint az intendáns eszközei, holott egy jobb opera érdekében kezdték el nézetek zajosá nyilvánítását. Erre természetesen nem lehet egyéb válaszunk, mint az, hogy a jobb opera óhajtása lehet jó óhajtás, de az eszköz, melylyel azt elérni vélik, épen nem jó, mert nemcsak hogy nem az operaház fényes csarnokába való zajjal jár, hanem mert célszerűtlen is. Ilyen akció a közönség részéről reakciót idéz elő és azok javára, kiket par force szeretnének eltávolítani. • A tegnapi előadás (»Lahor királya«) egész csöndben, zavartalanul, és tátongó üres nézőtér előtt folyt le. Még tapsra is alig mozdult egy kéz, nem csoda, mikor a nők közül a bájt nélkülöző vendég, Borghi-Mamo asszony (Sittah) és Risley Lélia k. a. (Kaled) énekeltek. Perotti (Alim) magyarszöveget használt s az uj rendezésű Eden-jelenetben Müller Kati k. a. táncolta a sorot. * Apróbb hírek. Pálmai Ilka asszony újabb két évre szerződött a népszinházhoz. — Az »Apollo« férfi-négyes folyóiratból megjelent a 7-dik szám, négy karének vezérszólamával. — A »Menyasszony kedvesé«-hez, Deák Pál vidéki színész népszínművéhez, mely e hó 13-án kerül színre a népszínházban, Lányi Ernő írta a zenét. — A budai zeneakadémia holnap, hétfőn este 7 órakor rendezi utolsó házi hangversenyét ez idényben. — Kaposvárott még a nyáron megnyílik az uj műkör, a mely mintegy 5000 írtba kerül s igen szép és kényelmes lesz. — Szamos-Ujvártt Tóth Béla szintársulata meglehetős pártfogás mellett játszik; közelebb előadták Ivorbuly József »Apa szerelme« című vígjátékát, Gerő Lina k. a. (Kolozsvárról) vendég fölléptével.