Fővárosi Lapok 1887. augusztus (210-238. szám)
1887-08-01 / 210. szám
Hétfő, 1887. augusztus 1. 210. szám. Huszonnegyedik évfolyam. Szerkesztői iroda: Budapest, ferenciek tere 3. sz. I. emelet. Előfizetési dij: Félévre.......................................8 frt. Negyedévre.................................4 frt. Megjelenik mindennap.FŐVÁROSI LAPOK. SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. Előfizetések szintugy mint Hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, ferenciek tere, Athenaeum-épület) küldendők. Az aranyos ördög. (Elbeszélés.) Szanday Zénótól. (Folytatás.) — Babérossy, zongorázzon valamit. — Nagyon helyes, — monda a százados epedő tekintettel Katicára, reményivé, hogy tánc közben , átadhatja elkészített bókjait a szép özvegynek. Szegény százados, nincs ma a te bókjaidra szükség ; neked csak az egyenruhád aranyos, de a fiatal Ördög kétszázezer forint dicsfényében ragyog. A háziasszony kedves szeszélyéből a hölgyek választottak maguknak táncosokat, s így a százados a sóhajtozó nevelőnő karjaiba jutott. A többi hölgyek — könnyen érthető okból — mind az est hősével óhajtottak táncolni, de azt Katica foglalta le a maga számára, úgy tehát megosztoztak a szerkesztőn, doktoron, szolgabirón, Fekete bácsin és a többi jelenlevő urakon. Táncoltak csak azért is, hogy Katica előtt lejtve megmutathassák, hogy másnak még hajlékonyabb dereka, rezgősebb mozdulata van, mint neki. Az est hőse úgy látszott, mintha észre sem venné azt a nagy vetélkedést, a mit a hölgyek miatta kifejtettek. Bármely nőnek is díszére váló fehér fogsorát mutatva kacagott Katica tréfáin s egészen elfoglalta uj barátnőjének előzékenysége. — Mit szól ön az uj vetélytárshoz ? — kérdé szünet közben halkan a szerkesztő a századost. — Nem tartom veszedelmesnek, hisz még csak bajusza sincs. — Ha a bajusz volna a fődolog, — jegyzé meg a szerkesztő bizonyos önérzettel simogatva mellén lengő szakállát és arasznyi bajuszát. — Nőnek csinos volna, — folytatá a százados, de férfinak nagyon kicsiny, aztán az arca is olyan fehér rózsa, piros rózsa; ha lány volna, nőül venném, de mint férfi számba se vehető. — Es dehogy is nem ; hát nem látja, mit mivelnek a hölgyek, és a’ háziasszony szinte elfeledni látszik régi udvarlóit e lányarcu gavallérért. — Múló szeszély, — jegyzé meg a százados. — Ismerni kell a nőket, gyakran csak arra használnak fel valakit, hogy általa egy másikat csalogassanak a horogra. — Százados úr, úgy látszik, ön nagy nőismerő. — Szakmámba vágó dolog ez, a szívügyekben gyakorlatilag érvényesítem a haditudományok elméletét. Szerintem minden nő egy olyan ellenséges várhoz hasonló, mely mindig teli van zendülő indulatokkal, lázongó hadi tervekkel, s jelszava: foglyul ejteni minden férfit. Hogy foglyaikkal kegyetlenül bánnak, az köztudomású dolog, ezért én soha meg nem hódolok, csak hóditok. — Ühüm, az ám, — mondogató bólingatva páter Basilius, ki a közeli zsölyében szundikált, s emelt hangot hallva, azt hitte hozzá beszélnek. Talán kétségbe vonja ön ezt ? — pattant fel a százados. — Az ám, az ám. Még egy futó perc, és a százados nem tudom mit mondott volna a páternak, azt talán ő maga sem tudja, ha idejében közbe nem lép a gondviselés angyala gyanánt a szép háziasszony, fölkérve a daliás századost, hogy a négyest rendezze. — Még számolunk, — mormogá a százados, dühös tekintetet vetve a szunnyadozó papra, de ez a harcias tekintet rögtön oly mosolygóra vált Katica egy pillatásától, mint mikor vihar után a napsugártól szétfutnak a felhők. III. Pár nap múlva érezhette Ördög Lajos, mit tesz az, mikor a világ tudomást vesz az ember létezéséről. Amíg valaki szegény, jöhet-mehet kedve szerint, senki se törődik vele, még a korporsója fölött is csak annyi a halotti beszéd, hogy született és meghalt; ebben a két szóban benne van az egész élettörténete ; miként tűrt, vesződött, szenvedett, arra nem kiváncsi senki, mindenkinek elég a maga baja. De ha valaki a sors különös kegyéből meggazdagodva, szemébe ötlik a tömegnek, rögtön körülrajongják mint a szúnyogok, alázatosan, vagy szívrehatón zümmögve: adakozzál, segíts rajtam, írd alá ezt az ívet, adj pénzt egy sohasem létesülő vállalathoz, légy jótékony adományokból palotákat építő árvabizottságnak tagja. Ígérd meg, hogy mindennap öt forintot juttatsz a város szegényeinek, és igy tovább, kifogyhatatlan a szegény barátok és pártfogoltjaik programmja, de a cél mindig egy : pénz és ismét pénz, s mentül többnek juttatsz, annál többen tódulnak feléd. Nincs a világon zaklatottabb ember, mint akiről megtudják, hogy jótékony célokra hajlandó. Alig bizonyosodtak meg a hitetlenkedők. Ördög Lajos meggazdagodásáról, rögtön siettek megadóztatni. Először jött segélyért esedezni az iparosok segély-egylete, aztán az iparos-legény egylet, a kéményseprők, tűzoltók, csatornázók, városi lámpatisztítók és lámpagyújtogatók, valamint az artézi kút létesítésében bujtogatók egylete; továbbá tisztelegtek nála a polgári kaszinó és az antiszemita olvasókör legjelesebb tagjai, szivrehatón emlékeztetve őt eme világosságot terjesztő egyesületek sötét anyagi állapotára, mely ok miatt mind ez ideig, dacára a könyvkereskedők jajveszékeléseinek és a hírlapok hurrogó vezércikkeinek, üresen áll a könyvtár, mivel ahol pénz nincs, ott könyv sincs, s a könyvhiány folytán feloszlása szélén áll az olvasókör. Mindezen küldöttségek kívánságuk szerint megadóztatva a lelkes pártfogót, szép rendben jöttek és mentek; csak akkor támadt egy kis szóvita, mikor az állatvédő egyesület elnöke és a verébirtó bizottság főnöke egyszerre érkezvén, mindegyik a saját ügye számára akarta megnyerni az aranyos Ördög részvétét, miközben egyik a másikat igyekezett túlkiabálni, aminek az lett a vége, hogy nem kaptak semmit, mert az épen akkor betoppant sírásók szövetkezetétől megborzadva mindketten elrohantak. Utolsónak jött a szerénységéről ismeretes verselő varga Klubnyik Mátyás, aki mindenkor illetlenségnek tartotta az eléje tett teli boros kancséban maradékot hagyni, valamint hogy nem kért ő soha senkitől semmit, csak rá célzott kötött beszédben, hogy mire volna szüksége, s mindenkor megelégedett azzal, amit neki jó szívvel juttattak. Bárhova ment, hivatalos Tárca Szevillából. (Megfigyelések.) Mivel arról van most otthon szó, hogy Budapestet világvárossá emeljék, azt hiszem, bír némi érdekkel a külföldi célszerű apróságokat megfigyelni és az alkalmazhatót fölhasználásra ajánlani. Mert hiszen a világvárosok nem úgy vannak a földszinére oda dobva, mint egy könnyed rajz, egy vázlat a papírra, hogy csak a fő nagy vonásokat jelzi, s az apróbb részletekkel nem foglalkozva, azokat mintegy megveti és mellőzi. Ellenkezőleg, a világvárosok nagyszerű tervrajzai ki vannak töltve gyakran semmiségnek látszó apróságokkal, melyeknek összesége képezi, azt a tarkaságot, változatosságot és életet, melyből az óriási háztömegek lakóinak mulatsága, szórakozása vagy nagyobb kényelme áll, s gyakran ily csekélység jelentékenyen előmozdíthatja a hasznot és forgalmat a kereskedelemben s ezáltal a jólétet, vagy más részint a közegességre lehet kiszámíthatlan jelentőséggel. Azért ne vessünk meg egy-egy ilyen csekélységet, és ne ítéljük azt meg önmagában egyedül, de úgy képzeljük, mint egy nagy kerék apró fogait, melyek együttműködésükben képesek egy hatalmas gépet jól hajtani. Spanyolországban sok primitív dolog van, de ezek között van sok olyan is, mi egy geniális főnek szaktudomány nélkül való gondolkozásához lenne hasonlítható, mely nem találja el ugyan a legtökéletesebbet, de a körülményekhez mint célszerűt és tökéletesíthetőt ösztönszerűleg megleli. Ahol égető a szükség, ahol mindennapi az előtolakodó hiány, először is ott kezdik el a segítséget, és ez jól van így. Ennek mindenütt így kellene lennie. Mi lehet például sürgősebb, fontosabb kérdés, mint az a hőmérsék,amely körül veszi a lakosságot, mint halat a víz ?! Éltető eleme ez úgy a felnőttnek, mint a gyermeknek, az egésségesnek és a betegnek egyaránt, vagy talán még inkább, azért fontossága nem is jöhet kérdésbe. Andalúziának tele alig van; természetes volna tehát, hogy déli fekvésénél fogva a nyarának forrónak, tikkasztónak kell lennie. S igy van-e ez csakugyan ? Ellenkezőleg! A mi fővárosunk napsütött, poros kánikulás napjai sokkal tikkasztóbbak és leverőbbek, főleg pedig a lakosság ama részére, mely üdülni rövid időre sem szabadulhat a háztömeg izzó falai közül. Aki Svédországban vagy Norvégiában tölti a telet, nem fogja a hideget nagyon érezni, mert az épületek berendezése előre láthatólag védi a bekövetkezendő kellemetlen évszak ellen. Csupa szőnyeg és lakályosság minden , a kívánatosan melegített levegő pedig nem osonhat ki az ablakok és ajtók hézagain, mert olyanok nincsenek. S hogy a szürke égbolt se árulhassa el az évszakot, a háziak vendégszerető kedélyessége aranyoz be mindent verőfényével. Megfordított viszonyaihoz képest így van ez Andalúziában is, aránylag. Itt nem lévén tél, erre készülni nem kell, de viszont a rettegett nyárra készítenek elő mindent s ennek enyhítésére szól az egész berendezés. A házak, udvarok madárkalitkaszerű nyíltsággal tárják föl belsejüket. A sok erkély, ablak, rácsajtó szabadon ereszti be a levegőt, a légáramot, mely épen azért mert szabadon járhat mindenfelől — és nem csak lopva, élesen holmi nyitva feledett résen keresztül, — nem is ártalmas, s hozza a tiszta oxygént, még jobban átszűrve azt a sok lombozaton, melyet erkélyen, ablakban, udvaron mindenütt talál, s gyakran kristálytiszta szökőkút is járul az üdítés munkájához. Nálunk ez az építésmód nem lenne célszerű, mert nekünk szigorú telünk is van, de miután nyarunk viszont — az előkészületlenségnél fogva — tikkasztóbb az andalúziai nyárnál, ezt kellene lehetőleg enyhítenünk. Mert mikép remélhetük mi, hogy az idegenből fogja magát nálunk érezni, ha semtélen, sem nyáron nem talál olyan légkört, mely neki kellemes ? Lehet bármiféle szórakozása, de ha lázas állapothoz hasonló hideg vagy meleg gyötri, bizony mentül elébb szökni fog. Első teendője lenne tehát azoknak, kik az idegeneket Budapestre vonzani törekesznek, a légmérséklet enyhítése. A téli előkészület kevesebb figyelmet vesz igénybe, mert hisz a hideg ellen magunkat is lehetőleg védni szoktuk. De mindemellett a szállóházak feladata lenne ízléses meleg szőnyegekkel díszíteni és kellemesbíteni a lakosztályokat az ehhez szokott idegenek számára, kik megkívánják a függönyös, nyáron pedig a szúnyoghálós ágyakat, mert a nyoszolyák e védő sátor nélkül nagyon szegényesnek, hiányosnak tűnnek is föl előttük. E mellett a fűtésnek kell nagyon szabályosnak lennie, és lehetőleg mérsékelt árúnak, hogy a »melegített levegő« megvétele ne járjon igen nagy áldozattal, hanem mintegy természetesen a szobához tartozzék. Természetesen az utcán is folytatni kell a kellemes benyomások előidézését. Az utcák tisztasága, a hó és víz ügyes eltakarítása nagyon szükségesek. Aki bérkocsin jár, az nem érzi a hideget sem, de aki lóvasúton vagy társaskocsin szorong, az már rosszabbul jár az örökösen nyitódó, záródó vagy épen nyitva hagyott ajtók miatt, melyeknek kezelésében épen semmi rendszer nincsen. Gyakran egy útközben felugrott, de már a kocsi belsejébe nem fért egyén válla tartja nyitva a rést a betóduló, besivtó hideg légvonatnak. Nem lehetne-e e bajon úgy segítni, hogy csak bizonyos számú egyént vegyenek föl és csak a fölszálló helyeken. Továbbá a kocsikban a láb alatt télen mennyi