Fővárosi Lapok 1887. szeptember (239-268. szám)

1887-09-17 / 255. szám

sak. A kötet a szerző kiadásában jelent meg és ára­t írt. Megrendelhető Berger Sámuel nagyváradi könyv­­kereskedésében. * Az akadémia a szünidők után október hó elején kezdi meg újból működését. Október 3-án lesz az első nyilvános ülés, melyet az első nyelv- és széptudo­mányi osztály tart. Az osztály­ülést összes ülés előzi meg, a­melyen Frak­n­ói Vilmos főtitkár a szünidő alatt történt fontosabb eseményekről tesz jelentést s be­mutatja a szeptember hó végével lejáró pályázatokra beérkező pályaműveket. Az első osztály egyik legkö­zelebbi teendőjét fogja képezni javaslatot tenni az iránt, hogy az éveken át ki nem adott P­é­c­z­e­­­y drá­mai jutalomdíjak minő más irodalmi célra fordíttas­­sanak. A Kóczán-féle magyar történeti drámai pá­lyakérdést az akadémia szintén egyik közelebbi összes ülésén fogja kihirdetni május 31-diki lejárattal. A ju­talmat jövő évi december elején ítélik oda. A­z 1888-dik évi akadémiai almanach ügyében a főtitkári hiva­tal körlevelet intézett az összes tagokhoz, hogy ez évi írói munkásságuk eredményét, illetve közrebocsájtott vagy sajtókész dolgozataiknak jegyzékét s a múlt év óta netán megváltozott címeiket pecsét alatt e hó 20-ig tudassák. Az akadémiai díszterem átalakítási munkála­­tai befejezésükhöz közelednek. A mennyezet aranyozott díszítéseinek nagyobb részét leszedték, hogy megfelelő sima mezőket nyerjenek Lotz Károly allegorikus plafon­­ képei számára. Jelenleg a törmelékek eltávo­lításán dolgoznak s e miatt a három nagy falfest­ményt vászonlepellel leszögezték. Lotz és segédje, Újvári csak október elején kezdenek újból munkához s e három képet november elejére befejezni szándé­koznak. * A »Segítség« album kiadóhivatalának leg­utóbbi kimutatása szerint szept. 15-ig megrendeltek 71 száz frtos, 1529 tíz forintos, 8774 három frtos és 24,115 egy forintos példányt, összesen 34,487 példányt 72,627 frt értékben. Ily rendkívüli nagy részvétre előre számítani nem lehetett s a »Segítség« első kiadá­sának összes példányai már elfogytak. A második kiadás sajtó alatt van, a­mig ez néhány nap alatt el­készül, az előfizetőket türelemre kérik. Azokat a gyűjtőket, kik iveiket még nem küldötték be, a kiadó­­hivatal az ívek sürgős beküldésére kéri, annál is in­kább, mivel ezekre az album második kiadásánál, az előállítandó példányok száma iránti tájékozás céljából okvetetlen szükség van. * Hangverseny Szegeden. A Tamássy József javára rendezett hangversenyt nem méltányolta kellő­leg a szegedi közönség. A­kik megjelentek, élvezetes estét töltöttek és bő tapssal jutalmazták a rendező Egri Kálmán népszínmű-énekest. A hangversenyt ifj. Erdélyi Náci teljes zenekara által előadott egyve­leg nyitotta meg a »Hunyadi László«-ból, majd Dombainé asszony szavalta Pósa Lajosnak »Tamássy« című költeményét, mely a színész pályafutásának tükre. Úgy a szavaiét, mint a költőt a lámpák elé hívta a közönség. Egri Kálmán előbb Székács J. Gyula zenetanár két szép új dalát, majd Rózsa Ró­­zsika kisasszonynyal együtt énekelt népdalokat és egy tréfás szavalattal aratott tapsokat. A Dombai-pár egy kis francia bluette-tel, majd Egri Kálmán, Árvai Sa­rolta k. a. és műkedvelők (Teszleri Blanka k. a., Schei­ber Rezső és Waldner József) társaságában Degré »Rendkívüli előadásá«-val szerzett derült perceket a közönségnek. Dankó Pista, a gyorsan népszerűvé vált dalszerzőtől is álltak dalok a programmon, köztük hat teljesen új Lukácsy S. »Rebeká«-jához. Ezeket Ko­vács Juliska k. a., végzett zenedei növendék, énekelte nagy hatással, míg Rózsa Rózsika k. a., a színtársu­­lat tagja, egy szomorú dallal szerzett zajos elismerést és újrázást. * A »Nyelvör«-ből, Szarvas Gábor folyóiratából ■megjelent a szeptemberi (16-ik kötet 9-ik) füzet. Köz­leményeinek sorozatát maga a szerkesztő Szarvas Gá­bor nyitja meg, nyelvészeti fejtegetések során azt mu­tatva ki, hogy a dohánynyal a török, a pipával va­lószínűleg az olasz, a szivarral a német révén ismer­kedtünk meg. Utána Bélteky Kálmán rokonértelmű szókat magyaráz ; Alexics György folytatja »Magyar elemek az oláh nyelvben« című szójegyzékét; Szamos­­falvi Gergely »A magyar nyelv az iskolában« cím alatt bírálati cikket közöl; Steuer János a »Istyán, istyén képző« szerepéről értekezik; majd mutat­vány következik a Frecskai János »Mester-szótárá­ból ; végül pedig népnyelvi hagyományok olvashatók Bartók Jenő, Szumrák Károly, Demjén Kálmán, Sib­­rik Kálmán, Császár Lajos és Illésy János közlésében. * A nagyváradi színkörnek érdekes vendége volt a napokban. Orley Flóra kisasszony, a nagy­váradi születésű énekesnő, lépett fel a »Kertészleány« címszerepében, Németh János tenorista jutalomjáté­kán. A nézőtér egészen megtelt s a két kedvencet hosszas taps fogadta és kisérte egész este. Ugyanott az »U f­f k i­r­á­l­y,« Bátor Szidor és Hegyi Béla ope­­rette-je, e talpcsiklandozó táncene-egyveleg, igen tet­szett. Nyilassi, Kiss Mihály játszták a komikus, S. Vadnai Vilma asszony és Spányi Lenke kisasszony az énekes szerepeket. Több számot meg kellett is­mételni. * Az ellenség elismerése. A magyar képző­művészet kivívta magának az egész világ elismerését. Most már a szent­pétervári német hivatalos közlöny is lelkes közleményben magasztalja művészeinket. Ismerteti a Révai testvérek kiadásában megjelent díszművet, a »Magyar Művészek«-et,hosszabban szólva ismertebb művészeinkről. A kiadvány illusztrációjára való vonatkozással így végzi sorait: »Ha e gyűjte­mény számos képe, tanulmánya, vázlata után — a­mik között általánosan ismert dolgok is vannak a leg­jobb kivitelben — akarnánk a mai magyar festészet jellegét megítélni, véleményünket úgy fejezhetnénk ki, hogy leginkább a modern párisi és a müncheni is­kola érvényesíti befolyását. De a­hol az elsővel van dolgunk, ott a magyar több erélyt tanúsít, mint a francia, realizmusa egésségesebb és művésziesebb és ott, hol a müncheni jelleg nyomul előtérbe, a felfogás és ihlettség elragadóbb, mint a­mennyit az Isar-Athén művészei szoktak nyújtani. És a­mint a magyar mű­vész dik­ tekintetében majd mindig egyenrangú a franciával, a némettel ismét a mély és magvas humor visszaadásába rohan. Végeredményben azt mondhat­juk : a magyar művészet a legelső helyek egyikét fog­lalja el európai testvérei között és ez album, mely oly kedves alakban és rendszeresen ismertet meg vele, a legteljesebb elismerést és a legnagyobb elterjedést ér­demli meg.« * A budai színkör mai előadásában búcsúzik az operette-személyzet és lép fel utoljára H. Fratta Vilma asszony és Frank Boriska kisasszony. Holnap a »Huszárcsíny« című népszínműben búcsúzik a sze­mélyzet többi tagja. Ez előadás Pálmai Ilka asz­­szony közreműködése mellett so­kár személyzet javára lesz. Ez utolsó előadásokban kizárólag a Te­mesvárra menendő személyzet vesz részt. A karsze­mélyzet javára már tegnap kellett volna az előadást megtartani, de Pálmai Ilka asszony délután hirtelen rosszul lett s az előadás inkább elmaradt, sem hogy a közönségnek tett ígéret beváltatlan maradjon. Vala­mennyi tegnap váltott jegy érvényes holnapra s az előadást okvetetlen megtartják. A holnapi est tehát, mint búcsú-előadás, jutalomjáték és Pálmai Ilka asz­­szony fellépte, hármas érdekkel bir. * Uj magyar festő: Korcsák László bu­dapesti műépítész ez, ki most egész idejét a festészet­nek szenteli. Ügyes rajzaival már Budapesten több­ször elárulta művészi hajlamait. Most a tájfestészet­ben és az épületrajzok művészibb kidolgozásában akarja magát gyakorolni s Párisba utazott. * A verseny-négyes pályázat, melyet a jövő évi szegedi dalversenyre hirdetett az orsz. halár-egy­­let, több sikerült művet eredményezett. De némely pályamű szerzői nem teljesítették szabatosan a pályá­zat feltételeit. A pályaműveket az egylet legközelebbi választmányi ülésén osztják ki a bírálóknak. Az ered­ményt október havában hirdetik ki s a nyertes pálya­művet még ez évben megküldik minden tagegyletnek. * K. Tóth Ilonka asszony, a népszínház ked­velt naivája, már hazajött Görbersdorfból, hogy ismét megkezdje színpadi működését. Rövid görbersdorfi tartózkodása alatt, mint írják, bámulatosan javult ál­lapota, szellemi és testi elevensége és frissesége visz­­szatért. Brehmer porosz-sziléziai tüdőgyógyintézeté­nek magyar kolóniája kis kedvencét virágokkkal bo­­csáto útnak. Sokan kisérték a friedlandi állomásra is, hol a legmelegebben búcsúztak tőle. * Apróbb hírek. A nemzeti színházban tegnap Gyenes László betegsége miatt, az előre hirde­tett »Othello« helyett az »A hol unatkoznak« címü vígjátékot adták. — Az aradi színházat Kre­­csányi Ignác színtársulata okt. 1-én Rákosi »Endre és Johanná«-jával nyitja meg. — »Bolygó fény« címü beszélykötetre hirdet előfizetést egy forintjával Szirontai (Tóth) Arthur Székesfehérvárit. — Kas­sán Jakab Lajos társulata csak novemberben kezdi meg működését, előbb hat hetet Eperjesen tölt. — Az »Arad és Vidéke« szerkesztésétől Kacziány Géza megvált, minthogy éjjelenkint tudta nélkül oly cikkeket csempésztek a lapba, melyekért nem vállal­hatta el a felelősséget. — Nagyszebenben a műkiállítást eddig kétezren felül látogatták és most is még számosan nézik. Ál 1880 “...• • T- "• " ^ * - Fővárosi hírek. * Az őszi lóversenyek október 2., 4., 6., 9., 11., 13. és 16-ik napjain lesznek. A magyar lovaregylet legutóbbi ülésén a versenyigazgatóságot a következő tagokból alakította meg: gróf Batthyány Elemér, Blaskovich Ernő, ifj. gróf Esterházy Mór, gróf Feste­­tich Tasziló és báró Üchtritz Zsigmond. Az udvar fo­gadására Károlyi Gyula és Károlyi István grófokat kérték föl. A handicap-bizottság tagjai lettek: gróf Batthyány Elemér, Harkányi Andor és Mr. C. Phipps. Mint versenybíró gróf Zichy Béla fog működni. A lo­varegylet igazgatósága elhatározta, hogy a bookma­­kereknél tett fogadásokat illető s esetleg előforduló viták ebirálásába nem bocsátkozik és bookmakerektől óvadékot nem vesz. A versenyekre nézve szóló idén­­jegyeket adnak ki, ép úgy mint az elzárt fogadási helyre. * A Margitsziget saisonja szintén a végét járja már. A pázsitszőnyeget övező, gondozott utakon hova tovább keresbedik a sétálók csoportja, a lakások jó részében pedig megkezdődött a téli csönd háborítatlan uralma. Az időjárás tőle telhetőleg kedvez ugyan a szigetnek, a nap sugarai még elég forrón tűznek le ahhoz, hogy megkívánjuk a bájos sziget üde levegő­jét, de a saisont ez sem nyújthatja ki a szokottnál to­vábbra. A haldokló saisonnak sok már a jele. A felső vendéglőben holnap játszik utoljára a cigánybanda, ezután már hetenként csak háromszor, csütörtökön, szombaton s vasárnap lesz ott zene, akkor sem cigány, hanem katonabanda. A hajók még mindig félóránként közlekednek a szigetre.­­ Az országos nőiparegylet nőipariskolájában tegnap nyitották meg a tanévet. Ez alkalomból egész kis ünnepélyt rendeztek. Az intézet ősz­ utcai palotá­jában díszes közönség jelent meg rá; az egylet vá­lasztmányi tagjai közül ott voltak: Szemlér Mihályné, Girókuthy Ferencné, Jerney Jánosné, Bischitz Dá­­vidné s Darázsi Albertné úrnők. A nagyteremben össze­gyűlt növendékekhez Szőcs Farkas, az intézet tanára, hosszabb beszédet intézett, munkásságra s kitartásra ösztönözve őket. Az egyleti választmány nevében a tanügyi bizottság elnöke, Szemlér Mihályné úrnő in­tézett a növendék-sereghez buzdító szavakat. Az egy­leti hölgyek azután a budai fiók­iskolát látogatták meg, a várkerti bazárban. * Jókai és Jaroszevszka kisasszony. Jókai Mór csütörtökön vendégéül fogadta Jaroszevszka Bo­­leszlava kisasszonyt, a fiatal lengyel írónőt, kit a ma­gyar rokonszenv vezetett fővárosunkba. A kisasszonyt s édes­anyját ifjú Jankó János mutatta be Jókainak, a ki nagyon szívesen fogadta a fiatal leányt. Meg is ajándékozta őt arcképével, keze-irásával és egy bronz­­medaillonnal, melyen saját domborművű arcképe lát­ható , a bucsuzásnál pedig megölelte, megcsókolta. Megegyeztek, hogy Jaroszevszka kisasszony lefordítja Jókainak legújabb művét, az »Utazás egy sírdomb körül« címűt. * A krakói kirándulásra a fővárosnál 58 je­lentkezés történt, a lengyel­ egyletnél s az államvasút menetjegy-irodájában is helybeli polgárok és vidékiek egyiránt szép számmal jegyeztették magukat elő. A jelentkezés határidejét Lechner József váci­ utcai órás­nál e hó 19-ikéig meghosszabbították ugyan, hogy alkalmat adjanak minél nagyobb számú érdeklődőnek a kirándulásra, a fővárosnál azonban Haberhauer Já­nos tanácsnok a jelentkezési ívet lezáratta. Fölhívja mindazokat, kik nála aláírtak, hogy a vasúti jegyet szept. 18-án, vasárnap délelőtt 9—12 óra közt az elnöki osztályban vegyék át. Az egyetemi olvasókör elnöksége pedig felhívja az egyetemi ifjúságot, hogy mindazok, kik a jelzett kirándulásban részt venni óhajtanak ma délelőtt 11 órakor, az olvasókör tanuló szobájában tartandó értekezletre jelenjenek meg. A krakói fogadó bizottság külön szakértőket nevezett ki, a­kik iparosainknak a kiállításon való kalauzolás­ban segítségére lesznek. Több fővárosi iparos és ke­reskedő, mint értesülünk, ez alkalmat arra akarja fel­használni, hogy Krakóban állandó összeköttetéseket létesítsen. * Személyi h­írek. A király ő felsége 1400 frtot ajándékozott a terebesi és környékebeli községeknek jótékony célokra. — Rudolf trón­örökös, ki Baranyából visszatért Bécsbe, ma vagy holnap ismét hazánkba jön és Rainer főherceg társaságában Dévára megy, hogy szintén jelen legyen a nagy hadgyakorlatoknál. — Teleszky István igazságügyi államtitkár, ki pár napot Miskolcon töl­tött, fővárosunkba visszaérkezett. — Sp­éth Ká­roly Csanádi kanonoknak a király ő felsége a szentkeresztről nevezett címzetes apátságot, Folly Emil szintén Csanádi kanonoknak pedig a Szűz Má­riáról nevezett raj­ki címzetes prépostságot adomá­nyozta. — Sikorszky János kassai egyházme­gyei áldozár és püspöki szertartó Budapesten élete 27-dik évében meghalt. * Külföldi tudós, Denisle Seuse Henrik domi­nikánus atya, a vatikáni híres levéltár őre, időz ismét hazánkban. Már tavaly is járt nálunk, kutatásokat téve levéltárainkban. Denisle a legalaposabb ismerője a középkori misztikának és egyetemi életnek . Dankó esztergomi kanonok figyelmeztette, hogy a bolognai jogi egyetem 1317-iki szabályzataiból, melyeket hasz­talan kutatott a külföldi levéltárakban, egy példány meg van a pozsonyi káptalan könyvtárában. Denisle tavaly lemásolta a kéziratot, bámulatos kutatói szor­galommal kiegészítette hézagait és kiadta, méltó fel­tűnést keltve vele az illető tudományos körökben. Az előszóban köszönetet mond házigazdájának, Heiller József pozsonyi címz. püspöknek, Dankó esztergomi kanonoknak, ki a kéziratra figyelmeztette, Pór Antal káptalani könyvtárnoknak, ki a kiadványt tüzetesen ismertette a »Századok«-ban és Batka János pozsonyi levéltárnoknak, ki a korrektúrát végezte. Az idén foly­tatja kutatásait az említett pozsonyi kódexben. De­nisle helyfőnöke a világ legnagyobb és a nyugati világ történelmére nézve legjelentékenyebb levéltárának. Pozsonyban ismét Heiller címz. püspök vendége s tu­dományos köreink a legnagyobb előzékenységgel in-

Next