Fővárosi Lapok 1888. október (271-301. szám)
1888-10-01 / 271. szám
Mednyánszky László, ki »Erdei táj«-ával leglelkesebb barátjait is meglepte, az új iskolát mutatja be minden előnyeivel. Tölgyessy Artur, ki egyre több finomságra törekszik, most is közvetlen hatású üde tájképeket nyújt. Ugyanily finom ecsetű a genre-ban Jendrassik Jenő, kinek egy »Gyermek-arckép«-e s egy vallásos tárgyú festvénye sok eredeti vonás által tűnik ki. Szoborművek a szokottnál gazdagabb számmal láthatók. Ezekről, valamint a képekről is részletes ismertetést adunk s külön méltatjuk a kiállítás nőfestőit, akik közül néhány most lép föl először. Őszi lóversenyek. (Első nap.) (—m—) A hét napra terjedő őszi saison tegnap élénken nyílt meg. Noha az idő kissé borús volt, sőt verseny alatt többször esett is, közönség nagy számmal jelent meg. A nagy tribune-on ott láttuk a fővárosban tartózkodó mágnásokat teljes számban, míg a szépnem képviselői közül alig néhányat. Az első futás után megjelent az angol trónörökös is, ki főúri ismerősei közül többeket megszólított; a trónörökös a nevét viselő huszárezrednek ezredesi egyenruháját viselte ezúttal is. Ami a versenyek eredményét illeti, növelte annak érdekét a német lovak részvétele is. A 4000 frtos díjra két német lovat is nyergettek, de csak egyik juthatott harmadik helyre kilenc versenytárs ellenében. A totalisateur szép osztalékot fizetett a nyerőkre és a helyre fogadóknak is, kik közül a gr. Kinsky »Trudom«-jának hívei 25 frtra 809 frtot kaptak. A futások eredménye ez volt: Gödöllői-díj: 1000 frt. Távolság 1600 méter. Elzáratott tizenkilenc aláírással indultak: a Bragancai herceg »Öreglak«-ja, gr. Degenfeld Gusztáv »Mozdonyba, Jékey Albin »Weatherby«-je és br. Springer Gusztáv »Fidelity«-je. Sima start után, egymás mellett haladnak az egyenes pályáig, hol »Öreglak« és »Weatherby« élre jutva, küzdelem után ily sorban érnek célhoz. »Fidelity,« feltartva négy hoszszal, harmadik lett. Kétévesek államdija, 5000 frank aranyban. Távolság 950 méter. Indultak: Blaskovics Ernő »Urambátyám«-ja, gr. Erdődy Károly »Yép«-je, ifj. gr. Esterházy Móric »Pistache«-ja, Jankovich Gyula »Herre Kata«-ja, gr. Kinsky Zdenkó »Trudom«-ja, Péchy Andor »Csillagom«-ja, Söllinger Rudolf »Merlin«-je, gr. Stubenberg József »Molly«-ja és gr. Zichy Béla »Galvanic«-je. Sima start után a favorit lovak mind verve jöttek célhoz, »Pistache«, »Trudom« és »Galvanic« után. Totalisateur Handicap, 4000 frt. Távolság 2600 méter. Huszonöt nevezés után kilences mezőny indult, melyben álltak: gr. Kinsky Zdenkó »Cintra«-ja és »St. Wolfgang «-ja, Blaskovics Ernő »Hűség«-je, a graditzi porosz királyi főménes »Altenburg«-ja és »Manicher«-je, Capt. Violet »Biró«-ja, b. Springer Gusztáv »Baboná«-ja, hg Auersperg Ferenc »Schweninger«-je és gr. Esterházy Miklós »Viceadmiral«-ja. Sima start után erős paceben indul a mezőny »Manicher« vezetése mellett, a többiek változó szerencsével utána az utolsó fordulóig, hol »Cintra« és »Viceadmiral« a vezető mellé jutnak s rövid derékfutás után a célnál az első és második helyet biztosítják maguknak. Három hosszal hátrább »Altenburg« harmadik lett. Eladó verseny: 1000 frt. Távolság 1400 méter. Indultak: gr. Apponyi Antal »Barbar«-ja, Blaskovics Ernő »Talpra magyar «-ja, gr. Degenfeld Gusztáv »Gerlé«-je, Mr. C. Phipps »Zukunft«-ja és h. Uchtritz Zsigmond »Tikmonyrénye«-je. A versenyt küzdelem után »Tikmonyrénye« nyerte , utána jöttek: »Barbar« és »Talpra magyar.« A nyertest az árverésen 3050 forinton Frankl Artur főhadnagy vette meg. Welter-Handicap, 1000 frt. Távolság 1400 méter. Az ötös mezőnyben állnak: hg. Auersperg Ferenc »Game«-je, b. Springer Gusztáv »Badar«-ja, Mr. C. Phipps »Maryella«-ja, gr. Esterházy Miklós »Fragezeichen«-je és gr. Kinsky Zdenkó »St. Gellért«-je. Küzdelem után »Margella« lett első, utána »St. Gellért« és »Fragezeichen.« Gátverseny-Handicap, 1000 frt. Távolság 2800 méter. Indultak: Capt. George »Amethyst«-je, gr. Kinsky Zdenkó »Montbar«-ja, gr. Esterházy Miklós »Verschwender«-je és hg. Esterházy Pál »Murillo«-ja. »Montbar« az indítás után mindjárt nagy térelőnyt szerezve, tetszés szerint nyer. »Amethyst« második a célnál, utána »Murillo.« Lótenyésztő mezei gazdák versenye: 530 frt. Távolság 2400 méter. Hatan indultak, első díjat kapott Balinkó József somogymegyei gazda, a másodikat Balázs János vitte el, a harmadikat Krell István. Ezzel a verseny 1/26-kor végződött. Holnap délután 1/43-kor ismét lesz verseny. — : -- ■ ~ A szerelem halottja. (Francia elbeszélés.) Irta C. CaSSOt. I. Az északkeleti szél erősen fájt. A tenger háborgott s a hullámok tompa zajjal csapdosták a szíreket. Sötét felhők zárták el a láthatárt. Semmiféle emberi nesz nem zavarta e magányt. Mintha a halál terjesztette volna ki uralmát a föld és tenger fölött, eme zord költészettel áthatott légkörben. Noha a hó nagy pelyhekben hullt, mindamellett három férfi, kiknek egyike vörös álarcot viselt, ott kucorgott ama meredek, sziklás part tövében, mely fölött szürke színű, kerek tornyokkal díszített középkori kastély emelkedett, a melyet az emberek, egy legenda után, Királykeselyű-várnak neveztek. — íves, — szólt halkan a vörös álarcos férfi, — bizonyos vagy-e te abban, hogy a gyermek abban a szobában hál? — s ujjával amaz ablakok egyikére mutatott, melyek a meredélyre nyíltak. — Annyira bizonyos vagyok, mint abban, hogy most önnel beszélek. A báróné hálószobája a másik oldalon van. íme, most üti a kilencet a kastély órája ; néhány perc múlva látni fogja ön a világot a Klára kisasszony szobájában. — Te a báró cselédje lévén egykor, ismered az okot, mely engem e lépésre ösztönöz. Te breton vagy s a bretonok tiszteletben tartják adott szavukat, jusson eszedbe a fogadásod. Menjünk, vezess minket. Ez az ember el volt szánva, utat törni magának a kastélyig, még oly helyeken át is, melyek legyőzhetetlen akadályoknak látszottak s melyeken áthatolni csak nagy vakmerőséggel és ügyességgel lehetett. Elrabolni a fiatal Chaulaing Klárát zajtalan, a nélkül hogy egyetlen cseléd is észrevegye, a nélkül hogy valaki tanúja legyen a diadalának, — ez volt az a vállalkozás, melyre a vörös álarcos szánta magát. Kis, könnyű bárkát szerzett, melyen ők a szirtek közt egy kis öbölig evezhettek. Vas sodronykötelek egyenkezűleg voltak kifeszítve egyik szirtlaptól a másikig, amelyeken egymás mellé helyezett deszkák szolgáltak híd gyanánt egyik sziklától a másikig. Eme három emberi démon minden nagyobb nehézség nélkül megkezdte a fölfelé menetelt. De az út csakhamar veszélyesebbé vált. A lépcsőkül szolgáló sziklák távolabb estek egymástól s a hézagok közt a szem borzasztó meredélyeket láthatott, melyeknek a tövében a tenger hullámai tajtékban törtek meg. Csak a gyűlölet meg a boszúvágy tette érthetővé eme vakmerő kísérletet, mely hidegvért, kitartó erélyt követelt ezektől az emberektől, kik ha megszédülnek, menthetetlennül a mélységben vesznek el. Lassan, rendkívül nagy elővigyázattal haladtak előre, figyelve minden legcsekélyebb neszre. Végre elérték a terrászt, melyre két üvegajtó nyílt, minden rácsozat nélkül. Ez a terrász minden oldalról hegyes sziklákkal volt körülvéve. A szándékolt rablás egyszerű volt, csupán az üveget kellett betörni, a tolózárt félre vonni, hogy behatolhassanak. A vörös álarcos férfi rosszul számította ki az időt és nagyon korán érkeztek föl. Elrejtőztek a természetes védfalak mögé, melyeket a kastélybeliek bevehetetleneknek véltek s az éji kalandorok ott várakoztak. A vihar dühöngött s a sötétség egyre növekedett. Egy óra múlva világosság hatott ki a szobából. Üde nevetést és csattanó csókokat hallottak. A redőny szétnyílt. Bájos kis szőke tűnt föl az ablaknál. A tenger moraja a szél üvöltésével vegyülve, kétségkívül megijesztette a gyermeket, ki elfutott az ablaktól. — Ez Klára kisasszony, — súgta Ives a vörös álarcos fülébe. — A nevelőnő is az ő szobájában hát, annál rosszabb rá nézve! Elhallgattak. A szél kavarta a havat s a három férfi ott vesztegelt a szirtekhez lapulva. A hó csakhamar belepte őket s az egyik panaszkodott, hogy a hidegtől megdermedtek a tagjai. A vörös álarcos csöndre intette. Az ablak már régóta ismét elsötétült. Az egész kastély álomba látszott merülni, de a vörös álarcos mit sem akart végezni, csak éjféltájban. Chaulaingné asszony, anélkül hogy megtudta volna magának magyarázni, miért, azt akarta, hogy Klára nála háljon, a vihartól való félelemben kereste okát aggódó gyöngédségének. Chaulaing úr azonban tudva, hogy neje gyöngélkedik, lebeszélte őt. Az anya a szobájába kisérte leányát s levetkőztetésénél segített a nevelőnőnek. Pillantva leült az ágy fejéhez is, gyöngéden simogatva a gyermek kezecskéjét. Csak akkor távozott mellőle, mikor észre vette, hogy elaludt. A nevelőnő, az úrnő távoztakor szintén lefeküdt. A folyosón a szél zúgása megrezzentette a bárónét s hallgatózott. — Úgy tetszik, mintha valami szokatlan zajt hallottam volna ... de hát ez a szél. Én nem tudom, mily előérzet gyötör ma este, úgy rémlik előttem, mintha valamely veszély fenyegetne minket. Oh, mily bohó vagyok én!. Végig vonta homlokán a kezét, széttekintett s végre belépett a szobájába, melynek ajtaját csak akkor csukta be, midőn egy ideig még hallgatózott. — Mennyire ideges vagyok én ! — susogta a báróné, szemét Klárának az arcképére vetve. — Kedves gyermek! . . . . De miért is érzékenyültem én enynyire el ? Istenem, védd leányomat! Eme fohász után a báróné levetkőzött s lefeküdt. Férje már több mint egy óra óta aludt. De ő még mindig hallotta ütni az órát; hallott tizet, fél tizenegyet, háromnegyed tizenegyet is megszámlált még. Végre azonban elszenderült, úgy tetszett neki, mintha álmában szivszakgató sikoltozást hallott volna, melybe leányának a neve is vegyült. Eölegyenesedett az ágyában. A veríték gyöngyözött homlokáról. — Vajjon álom volt-e ez ? — Azonban leányának a szobája felől hörgést hallva a báróné, álmából tökéletesen kiocsudott. Éji köpenyt vetve a vállára, mezítláb rohant a Klára szobájába. A hörgés halkabbá vált. A báróné megnyitotta az ajtót s visszahökkent, midőn Brigittát vérében fetrengve megpillantotta, ki a kis ágy felé nyújtva karját, jelek által tudatta, hogy a gyermeket elrabolták. — Leányom ! leányom! —sikoltott föl az anya. — Hol van a leányom ? Visszatért Brigittához, ki egyetlenegy szót sem tudott szólni. — Segítség! segítség! Brigittát meggyilkolták s gyermekemet elrabolták! A báróné összerogyott, elájult. II. Chaulaingné asszony kiáltását meghallotta a báró. Hirtelen fölkelt, sietve felöltözött, kezébe ragadt egy vadászkész s ép akkor rohant ki a terraszra, mikor a vörös álarcos a mellvédeken átkelt. Chaulaing utána ugrott. — Megállj, rabló, — kiáltott a báró fölemelve fegyveres kezét. — Vissza, báró úr! A két férfi egymást méregette a szemével. A rabló szeme szikrázott az álarcon át. A báró fölismerni vélte e hangot; keze lankadtan ereszkedett le. Chaulaing, uralkodva felindulásán, egy hirtelen mozdulattal galléron ragadta ellenfelét s óriási erővel az üvegajtó felé vonta. A báróné a talajon elterülve feküdt a meggyilkolt Brigitta mellett. A Klára ágya üres volt. A gyermek ruhái, cipői a padolaton szerte hevertek. A kék selyem takaró eltűnt. (Folyt. köv.) 1990 —