Fővárosi Lapok 1888. november (302-331. szám)
1888-11-17 / 318. szám
ban szintén vannak hiányok, melyeket szakértők segítségével akarnak eltüntetni. A karzaton minden szót jól hallani. *** Az uj helytartó. Morvaország megkapta már uj helytartóját a miniszterré lett gróf Schönborn helyébe. Az uj helytartó Lobi Hermann lovag, ki eddig a galíciai helytartóság alelnöke volt. Mint politikai szereplő nem igen lépett előtérbe, igazi hivatalnokpályát futott meg, harminckét évi szolgálata alatt lassacskán emelkedvén egyre följebb. Mint hivatalnok sokféle kitüntetést, rendjelt, címet kapott s előre látható, hogy Morvaországban is pusztán a kormány szándékait fogja szolgálni, mint jó hivatalnokhoz illik. *** Dalegyleti jubileum. A bécsi dalegyletek egyik legkiválóbbika, a »Schubertbund«, tegnapelőtt és tegnap ülte meg fennállása negyedszázados jubileumát. A díszhangversenyen kizárólag Schubert műveit adták elő, fényes hallgatóság előtt. Az ausztriai és németországi dalegyletek küldöttségileg voltak képviselve s babérkoszorúkat, ezüstserlegeket sat.küldtek ajándékul. A díszhangversenyt ünnepi lakoma követte. *** Rejtélyes bukás. A bécsi Ronacher-féle mulatóhelyen csütörtökön este izgalmas eset történt: dán Juan Caicedo kötéltáncos lebukott a magasból és életveszélyesen megsérült. Azt állítják, hogy Caicedo rendkívüli ügyessége és biztossága mellett ki van zárva az a feltevés, mintha véletlenül bukott volna le; azt hiszik, öngyilkos akart lenni, mert kevéssel föllépése előtt heves jelenete volt nejével, kire nagyon féltékeny. Tegnap már az is hirlett, hogy neje szintén öngyilkossá lett, de ez a hír alaptalan. Hogy azonban Caicedo balesete mikép történt, az még mindig rejtélyes. Valószínű, hogy Caicedo meggyógyul s a rendőrség ki fogja hallgathatni. Ausztriai bírek. Az osztrák képviselőház tegnapi ülésén Smolka elnök megemlékezett a gyászról, mely az uralkodó családot Miksa bajor herceg elhunytéval érte ; a Ház felállással fejezte ki részvétét s az elnököt megbizta, hogy ennek a trón előtt is kifejezést adjon. — A német gyakorló flotta mely pár napig a trieszti kikötőben horgonyzott, onnan Polába evezett. — Wied Vilmos herceg, a romániai királyné testvére, Bécsben időz. — Gróf Deym londoni osztrák magyar nagykövet tegnapelőtt Bécsből elutazott állomására. — A külügyi hivatalban most már szaporábban folynak a tárgyalások Svájc meghatalmazottaival a kereskedelmi szerződés dolgában s valószínű, hogy a jövő hét elején megtörténik a szerződés aláírása. — Katonaszabadítók ügyében folyik Bécsben ismét vizsgálat a fogságban meghalt Heller cinkosai ellen ; ezek : Seibert nyug. hadnagy és házbirtokos, Gerstel volt őrmester. Faltermayer zálogházi tisztviselő, egy negyedik öngyilkossá lett, Külföld. *** Miksa bajor herceg halálának hite áltanos és mély részvétet keltett a bajor fővárosban. A herceg nejét, ki előtt eltitkolták férje rosszullétét, a legnagyobb kímélettel értesítették a halálesetről. A hercegi pár gyermekei, Erzsébet királyné kivételével, mind együtt voltak Münchenben az agg herceg halálos ágyánál. A boldogult hült tetemeit tegnap bebalzsamozták és délután a palota márványtermében ravatalra helyezték. Vasárnap átszállítják az udvari templomba, innen pedig hétfőn Tegernseebe, hol a templomban helyezik ravatalra s kedden délelőtt a családi sírboltban örök nyugalomra. Lajos Viktor főherceg már csütörtökön Münchenbe érkezett. *** Zichy Mihály festőművész hazánkfia, a cár egyenes kívánságára, nagy képben fogja megörökíteni a bárkis vasúti katasztrófát. Az ő ecsetére méltó tárgy lesz. Mint írják, a cár a maga lakosztályában akarja elhelyeztetni a képet. A katasztrófa alkalmával tönkre ment vagyonok közül hármat Szentpétervárra vitettek s ott közszemlére kiállították. Sokan nézik borzongva. A cári család szerencsés megmenekülése alkalmából a szentpétervári francia telep is »Te Deum«-ot rendezett. S pater Lagrange furcsán adott kifejezést a francia-orosz barátság érzelmeinek. Alkalmi beszédében tudtára adta a jelenlevőknek, hogy ama vasúti kocsi, melyben a szerencsétlenség történtekor a cári család reggelizett, egykor III. Napóleon császár kocsija volt. S mivel épen e kocsi fedele óvta meg a cári családot a szerencsétlenség ellen, a szónok ily megjegyzést tett: »Láthatják önök a gondviselés csodaszerű utait. Az a födél, mely a császári Franciaország fénykorának emlékeihez tartozik, ekkor mintegy védő pajzsot képezett a felséges császári ház számára.« *** Még egy előszó. Az újabb francia művek nagy részéhez Dumas Sándor ír szellemes előszókat. Gróf D’Osmond legújabb kötetét is ő vezeti be, minapi nyílt levelével kapcsolatban, a valódi és felvett nemességről értekezve. A nemességet a mozdulatlan hegyekhez hasonlítja, melyek az alattuk fekvő helységeket megvédik a viharoktól. A családnévhez való ragaszkodás nemcsak a nemesség tulajdonsága, hanem polgároké és kézműveseké is, de az utóbbiakkal senki sem törődik, míg a nemesség mindig előtérben áll. A francia nemesség 1789. aug. 4-én lemondott előjogairól, de a forradalom után ismét visszavette. És különös! ma a címek bálványozása annyira a francia vérbe ment már, hogy két köztársaság, két császárság, egy polgárkirályság után a harmadik köztársaság csupa »nemesekből« akar állni. Az a »de« olyan csábító s úgy imponál a nőknek és a cselédeknek! Valóban, midőn az 1786-iki nemesség maga mögött felgyújtá a hidakat, hogy jövőben minden francia a »nép«-ből legyen, nem gondolta volna, hogy száz év múlva minden francia »nemes« lesz. *** Vihar a francia kamarában. Képzelhető, hogy Cassagnac, a dühös bonapartista, szerepelt benne, ha viharos botrány volt. Gilly köztársasági képviselő közelebb úgy nyilatkozott, hogy a képviselőház költségvetési bizottságában legalább »húsz Wilson« volt. Ebből per lett s tegnapelőtt Rouvier a költségvetési tárgyalás elhalasztását kívánta, hogy a tanuknak beidézett bizottsági tagok Nimesbe utazhassanak. Elequet kormányelnök megjegyzi, hogy a képviselőket nem lehet akadályozni legfőbb kötelességük teljesítésében, a törvényhozói munkában. Erre Salis bizottsági tag izgatottan mondta: »Első kötelesség becsületünk védelme; én elmegyek Nimesbe.« Egypár szóváltás után Cassagnac vágott közbe: »A Gilly vádjára nem lehet szökéssel felelni. A kormány alkut kötött a vádlottakkal, hogy védni fogja őket, ha ennek fejében őt támogatják. (Nagy zaj.) Nem én emeltem a vádat, hanem egy köztársasági képviselő. Csak a köztársaság kormánya alatt lehetséges, hogy a törvényhozási bizottság húsz tagját lássuk a törvényszék előtt. Ők ugyan csak tanukul mennek oda, de a közvélemény másnak tekinti őket.« Erre a köztársaságiak fölháborodtak. Rouvier felindultan kezdé: »A tisztelt előttem szóló.« Balról valaki kiáltá: »Hagyja el a tisztelt szót!« Cassagnac: »Ki merte ezt mondani.« Calles : »Én.« Cassagnac azonnal hozzá küldé segédeit. Sőt Rouviert is kihívta. Két köztársasági pedig őt hivatták ki. De a négy párbaj elhárítására rögtön kiegyenlítő kísérletek történtek. *** Az özvegy császárné előszava. A sokat szenvedett néhai Frigyes császár életrajza, melyet özvegye Rennel Rudd angol követségi attachéval íratott, most jelent meg Berlinben és Londonban, németül és angolul. A könyv melegen festi Frigyes császár egyéniségét, mely nemes eszményekért lelkesült s bár főként az embert rajzolja, azért nem kerülhette ki a politikai vonatkozásokat sem. Kiemeli, hogy Frigyes császár trónörökös korában tartózkodott tevékeny részt venni apja politikájában, melylyel sokszor nem értett egyet. 1866-ban pedig minden befolyását latba vett, hogy a német-osztrák háború elkerültessék. Végül pedig az életrajz megerősíti ama jellemző adatot, hogy Frigyes császár trónra léptekor maga fogalmazta s készen adta át nevezetes proklamációját Bismarcknak. Rennel Rodd könyvéhez előszó gyanánt a Frigyes császár özvegyének levele van csatolva. A császárné meleg szavakban kéri föl Rennel Rodd-ot, hogy írja meg a Frigyes császár életrajzát s bocsássa áruba a torokbetegek londoni kórháza javára, melyet Frigyes császár betegsége első szakában meglátogatott, mély meghatottsággal s részvéttel nézve a szenvedőket. A császárné saját rajzait s beszélyeit akarta kiadni e kórház javára, de ama csapás súlya alatt, melyet a sors reá mért, nem volt sem ideje, sem lelki ereje az emberbaráti terv valósítására. Azt hiszi, helyesebb lesz, ha férjének életrajzát adatja ki helyette. Mert ez által nemcsak jövedelmet biztosít a kórháznak, hanem a szegényeknek lelki orvoslattal is szolgál. S erre vonatkozólag az özvegy császárné e szép szavakkal zárja levelét: »Szerény sorsban élő emberek, a kiktől az élet számos olyan áldása meg van tagadva, a minőkben a gazdagok dúskálnak s a kiknek e világ minden képzelhető élvezeteit nélkülözniük kell; gyakran hajlandók azt képzelni, hogy az ő terhük a legsúlyosabb: a harc, a fájdalom, a köny, csak az ő osztályrészük. Talán máskép fognak gondolkozni, ha olvasni fogják a szenvedéseket, melyek oly béketűréssel viseltettek; ha olvasni fognak kötelességekről, melyek oly örömmel teljesíttettek, mialatt a betegség az erős ember erejét megtörte. Talán meg fogják érteni némileg, hogy az életben maradás eltűnt reménye mily mély fájdalommal tölthetett el egy népét szerető uralkodót, mikor érezte, hogy a közjó előmozdítását célozó, rég táplált terveit nem valósíthatja meg; talán csodálni fogják a bátorságot, melylyel célja felé haladt, mialatt a halál árnyai útját már elhomályosították. A gyász, a fájdalom mindenkit egyformán meglátogat. Tört szivek vannak a gazdagok palotáiban és a szegények kunyhóiban egyaránt s a testvéri szeretet szent köteléke bizonyára ott a legerősebb, hol eleven részvét egyesíti a sziveket s a jó tisztelete fölemeli lelkünket. Tajka Frigyes császár nemes és áldást hozó életének ez a rövid története körüllebegné az olvasó szivét, mint egy üdvözlet Tőle, bajtársaihoz, a kórházak szenvedőihez, a kiknek úgy szeretnék egy kis szolgálatot tenni.« 2339 *** Külföldi Hírek. Rossi Ernő e téren egész olasz színtársulattal indul vendégszereplésre Közép- Európa nagyobb városaiba. — Kopenhágában a jubiláns király tiszteletére az egyesületek díszmenetet rendeztek a palota előtt s másfél óráig tartott, míg a huszonötezer emberből álló menet elvonult; volt fényes kivilágítás is. — Roppayfestőművész hazánkfia festménye, mely a kis spanyol királyt ábrázolja, most Berlinben van kiállítva s az ottani lapok igen elismerőleg nyilatkoznak róla. — Lipót belga király e napokban egy küldöttség előtt meglehetősen pessimista nyilatkozatot tett, kijelentve, hogy az európai helyzet veszélyekkel van tele; a berlini sajtó is sötétebben festi a helyzetet s az orosz kölcsönt kizárólag fegyverkezési célokra valónak tekinti. — Litvániában a kormányzó kényszeríté az utolsó lengyel nemesi marsallokat, Römer és Plater grófokat és Puzimát, hogy mondjanak le állásukról. —Floreneben nagy feltűnést kelt, hogy Livington ■ amerikai milliomos, ki húsz éve lakott ott, nyomtalanul eltűnt ; attól tartanak, hogy bűnténynek lett áldozata. — Jankó Pál közelebb Frankfurtban mutatta be új klaviatúráját s a »Frankfurter Ztg.« zenebirálója elismerőleg ítélt a találmányról. — Leó pápa, hir szerint, újra inté az ír püspököket, hogy erélyesen állják útját az ottani forradalmi mozgalmaknak. A szerbiai alkotmány módosításán tanácskozó bizottság az egykamarai rendszert fogadta el. — A montervillei apátság temploma, mely 1241-ből való, teljesen leégett. —Schmoltin porosz községben a napokban négy házaspár ülte meg egyszerre aranylakodalmát. — A pittsburgi bányaszerencsétlenség áldozatainak száma egyre nagyobbnak bizonyul s már több mint nyolcvan halottat hoztak ki a mélységből. — Hugues Loevy párisi bankigazgató, ki a múlt héten szökött meg, kerek félmillió frankot vitt magával a bank pénztárából. — A londoni rendőrség egy Murphy nevű embert fogott el, kire nagy a gyanú, hogy ő a whitechapeli gyilkosság tettese. — A »Teodosia« olasz hajó, mely gabonával volt terhelve, a Fekete tengeren elsülyedt; a legénység sorsáról még nincs biztos hír. Szerkesztői üzenetek. »A rozmarinról« írt tárca íróját lapunk egy régi barátja arra kívánja figyelmeztetni, hogy Veszpréminek nem az 1764-ben közzétett előleges adatait, hanem 1795-ben megjelent végleges tanulmányát (Magyarorszá öt különös elmélkedés) lett volna jó idéznie, mert abban nem csupán a most közlött dolgokat találta volna meg, hanem a »L’Eau de la Reine d’Hongrie« ról még sok egyéb érdekes adatot. Keresztényi Kollár Ádám, e nagy magyar hisztorikus és jogtudós pedig nem »osztrák« volt, mert Trencsén megyében született s Besztercebányán és Nagy-Szombaton nevelkedett. »Rossz a vérem.« A jövő hó elején megjelenik s akkor magánlevelet küldünk. »Dicső magyar.« (II.) Kezdetleges kísérlet. Meg is kell nyugtatnunk a szerzőjét, hogy most nincs veszélyben a haza, mint a »Talpra magyar« idején. Most csak némely regale-jog forog bajban. Nemzeti színház. Évi bérl. 241. sz. Havi b. 17. sz. November 17-én. VÁLÁS UTÁN. Vigjáték 3 felv. Irta Bisson A. Fordította Paulay. Személyek: Duval Henri Náday Diane, neje G. Csillag T. Bourganeut Vízvári Gábrielle, leánya Cs. Alszegi I. Champeaux Benedek Corbulon Gabányi Bonivardné Vizváriné Egy földmives Abonyi Victoire szoba- Nagy Ib. Mariettelányok J. Gaál I. Kezdete 7 órakor. Műsor: Vasárnap : Válás után ; lszün. Magy. kir. operaház Bérlet 10-ik szám. November 17-én. A bolygó hollandi. Szövegét és zenéjét irta Wagner Richard. Magyarra fordította ifj. Ábrányi Kornél. Személyek: Daland Ney D. Senta, leánya Rotter G. Erik, vadász Pauli Mari, dajka C. Saxlehner E. Kormányos Kiss B. A hollandi Odry kezdete 7 órakor. Műsor: Vasárnap : A zsidó nő . Arkel T., Prevost H. vendégl. Népszínház. November 17-én. A népszínházi alap javára, bérleten kívül, fölemelt helyárakkal. HENRI ABBEY és MAURICE GRAU impresariók francia társaságának, köztük SARAH BERNHARDT asszony utolsóelőtti vendégjátéka : Francillon. Piéce en trois actes de M. Alexandre Dumas Fils. Francine de Riverolles — Mme Sarah Bernhardt. Lucien de Riverolles MM. Angelo. Stan, de Grandredon » Pierre B. Marquis de Riverroles » Munié. Henri de Symeux » Damala. -Jean de Carillac » Deschamps. Pinguet » Rebel. Célestin » Dacroix. Un Domestique » Cartereau. Théróse Smith MMmes Vallot. Annette de Riverolles » Seylor. Elise » Fortin. Kezdete 7 órakor. Műsor: Vasárnap : La Tosca . Sarah Bernhardt utolsó vendége. Várszínház. Ma, szombaton, zárva. Műsor: Vasárnap , Bánk bán. 1 . Felelős szerkesztő: Vadnai Károly.