Fővárosi Lapok 1888. november (302-331. szám)

1888-11-17 / 318. szám

ban szintén vannak hiányok, melyeket szakértők se­gítségével akarnak eltüntetni. A karzaton minden szót jól hallani. *** Az uj helytartó. Morvaország megkapta már uj helytartóját a miniszterré lett gróf Schön­born helyébe. Az uj helytartó Lobi Hermann lovag, ki eddig a galíciai helytartóság alelnöke volt. Mint politikai szereplő nem igen lépett előtérbe, igazi hi­vatalnokpályát futott meg, harminckét évi szolgálata alatt lassacskán emelkedvén egyre följebb. Mint hi­vatalnok sokféle kitüntetést, rendjelt, címet kapott s előre látható, hogy Morvaországban is pusztán a kor­mány szándékait fogja szolgálni, mint jó hivatalnok­hoz illik. *** Dalegyleti jubileum. A bécsi dalegyletek egyik legkiválóbbika, a »Schubertbund«, tegnapelőtt és tegnap ülte meg fennállása negyedszázados ju­bileumát. A díszhangversenyen kizárólag Schubert műveit adták elő, fényes hallgatóság előtt. Az ausztriai és németországi dalegyletek küldöttségileg voltak képviselve s babérkoszorúkat, ezüstserlege­ket sat.küldtek ajándékul. A díszhangversenyt ünnepi lakoma követte. *** Rejtélyes bukás. A bécsi Ronacher-féle mulatóhelyen csütörtökön este izgalmas eset történt: dán Juan Caicedo kötéltáncos lebukott a magasból és életveszélyesen megsérült. Azt állítják, hogy Cai­cedo rendkívüli ügyessége és biztossága mellett ki van zárva az a feltevés, mintha véletlenül bukott volna le; azt hiszik, öngyilkos akart lenni, mert ke­véssel föllépése előtt heves jelenete volt nejével, kire nagyon féltékeny. Tegnap már az is hirlett, hogy neje szintén öngyilkossá lett, de ez a hír alaptalan. Hogy azonban Caicedo balesete mikép történt, az még mindig rejtélyes. Valószínű, hogy Caicedo meg­gyógyul s a rendőrség ki fogja hallgathatni. Ausztriai b­írek. Az osztrák képviselőház tegnapi ülésén Smolka elnök megemlékezett a gyász­ról, mely az uralkodó családot Miksa bajor herceg el­hunytéval érte ; a Ház felállással fejezte ki részvétét s az elnököt megbizta, hogy ennek a trón előtt is ki­fejezést adjon. — A német gyakorló flotta mely pár napig a trieszti kikötőben horgonyzott, onnan Po­­lába evezett. — Wied Vilmos herceg, a romániai ki­rályné testvére, Bécsben időz. — Gróf Deym londoni osztrák magyar nagykövet tegnapelőtt Bécsből elutazott állomására. — A külügyi hivatalban most már szaporáb­ban folynak a tárgyalások Svájc meghatalmazottaival a kereskedelmi szerződés dolgában s valószínű, hogy a jövő hét elején megtörténik a szerződés aláírása. — Ka­­tonaszabadítók ügyében folyik Bécsben ismét vizsgálat a fogságban meghalt Heller cinkosai ellen ; ezek : Sei­­bert nyug. hadnagy és házbirtokos, Gerstel volt­ őrmes­ter. Faltermayer zálogházi tisztviselő, egy negyedik ön­gyilkossá lett, K­ü­lfö­l­d­. *** Miksa bajor herceg halálának hite álta­­nos és mély részvétet keltett a bajor fővárosban. A herceg nejét, ki előtt eltitkolták férje rosszullétét, a legnagyobb kímélettel értesítették a halálesetről. A hercegi pár gyermekei, Erzsébet királyné kivételével, mind együtt voltak Münchenben az agg herceg halálos ágyánál. A boldogult hült tetemeit tegnap bebalzsamozták és délután a palota márványtermé­ben ravatalra helyezték. Vasárnap átszállítják az udvari templomba, innen pedig hétfőn Tegernseebe, hol a templomban helyezik ravatalra s kedden dél­előtt a családi sírboltban örök nyugalomra. Lajos Viktor főherceg már csütörtökön Münchenbe ér­kezett. *** Zichy Mihály festőművész hazánkfia, a cár egyenes kívánságára, nagy képben fogja meg­örökíteni a bárkis vasúti katasztrófát. Az ő ecsetére méltó tárgy lesz. Mint írják, a cár a maga lakosz­tályában akarja elhelyeztetni a képet. A katasztrófa alkalmával tönkre ment vagyonok közül hármat Szentpétervárra vitettek s ott köz­szemlére kiállítot­ták. Sokan nézik borzongva. A cári család szerencsés megmenekülése alkalmából a szentpétervári francia telep is »Te Deum«-ot rendezett. S pater Lagrange furcsán adott kifejezést a francia-orosz barátság érzelmeinek. Alkalmi beszédében tudtára adta a jelenlevőknek, hogy ama vasúti kocsi, melyben a sze­rencsétlenség történtekor a cári család reggelizett, egykor III. Napóleon császár kocsija volt. S mivel épen e kocsi fedele óvta meg a cári családot a sze­rencsétlenség ellen, a szónok ily megjegyzést tett: »Láthatják önök a gondviselés csodaszerű utait. Az a födél, mely a császári Franciaország fénykorának emlékeihez tartozik, ekkor mintegy védő pajzsot ké­pezett a felséges császári ház számára.« *** Még egy előszó. Az újabb francia művek nagy részéhez Dumas Sándor ír szellemes elő­szókat. Gróf D’Osmond legújabb kötetét is ő vezeti be, minapi nyílt levelével kapcsolatban, a valódi és felvett nemességről értekezve. A nemességet a moz­dulatlan hegyekhez hasonlítja, melyek az alattuk fekvő helységeket megvédik a viharoktól. A család­névhez való ragaszkodás nemcsak a nemesség tulaj­donsága, hanem polgároké és kézműveseké is, de az utóbbiakkal senki sem törődik, míg a nemesség min­dig előtérben áll. A francia nemesség 1789. aug. 4-én lemondott előjogairól, de a forradalom után ismét visszavette. És­ különös! ma a címek bálvá­nyozása annyira a francia vérbe ment már, hogy két köztársaság, két császárság, egy polgárkirályság után a harmadik köztársaság csupa »nemesekből« akar állni. Az a »de« olyan csábító s úgy imponál a nőknek és a cselédeknek! Valóban, midőn az 1786-iki nemesség maga mögött felgyújtá a hidakat, hogy jövőben minden francia a »nép«-ből legyen, nem gon­dolta volna, hogy száz év múlva minden francia »ne­mes« lesz. *** Vihar a francia kamarában. Képzelhető, hogy Cassagnac, a dühös bonapartista, szerepelt benne, ha viharos botrány volt. Gilly köztársasági képviselő közelebb úgy nyilatkozott, hogy a képvise­lőház költségvetési bizottságában legalább »húsz Wilson« volt. Ebből per lett s tegnapelőtt Rouvier a költségvetési tárgyalás elhalasztását kívánta, hogy a tanuknak beidézett bizottsági tagok Nimesbe utazhas­sanak. Elequet kormányelnök megjegyzi, hogy a kép­viselőket nem lehet akadályozni legfőbb kötelességük teljesítésében, a törvényhozói munkában. Erre Salis bizottsági tag izgatottan mondta: »Első kötelesség becsületünk védelme; én elmegyek Nimesbe.« Egy­­pár szóváltás után Cassagnac vágott közbe: »A Gilly vádjára nem lehet szökéssel felelni. A kormány al­kut kötött a vádlottakkal, hogy védni fogja őket, ha ennek fejében őt támogatják. (Nagy zaj.) Nem én emeltem a vádat, hanem egy köztársasági képviselő. Csak a köztársaság kormánya alatt lehetséges, hogy a törvényhozási bizottság húsz tagját lássuk a tör­vényszék előtt. Ők ugyan csak tanukul mennek oda, de a közvélemény másnak tekinti őket.« Erre a köz­­társaságiak fölháborodtak. Rouvier felindultan kezdé: »A tisztelt előttem szóló.« Balról valaki kiáltá: »Hagyja el a tisztelt szót!« Cassagnac: »Ki merte ezt mondani.« Calles : »Én.« Cassagnac azonnal hozzá küldé segédeit. Sőt Rouviert is kihívta. Két köztár­sasági pedig őt hivatták ki. De a négy párbaj elhárí­tására rögtön kiegyenlítő kísérletek történtek. *** Az özvegy császárné előszava. A sokat szenvedett néhai Frigyes császár életrajza, melyet özvegye Rennel Rudd angol követségi attachéval íra­tott, most jelent meg Berlinben és Londonban, né­metül és angolul. A könyv melegen festi Frigyes csá­szár egyéniségét, mely nemes eszményekért lelkesült s bár főként az embert rajzolja, azért nem kerülhette ki a politikai vonatkozásokat sem. Kiemeli, hogy Frigyes császár trónörökös korában tartózkodott te­vékeny részt venni apja politikájában, melylyel sok­szor nem értett egyet. 1866-ban pedig minden befo­lyását latba vett, hogy a német-osztrák háború el­­kerültessék. Végül pedig az életrajz megerősíti ama jellemző adatot, hogy Frigyes császár trónra léptekor maga fogalmazta s készen adta át nevezetes prokla­­mációját Bismarcknak. Rennel Rodd könyvéhez elő­szó gyanánt a Frigyes császár özvegyének levele van csatolva. A császárné meleg szavakban kéri föl Ren­nel Rodd-ot, hogy írja meg a Frigyes császár élet­rajzát s bocsássa áruba a torokbetegek londoni kór­háza javára, melyet Frigyes császár betegsége első szakában meglátogatott, mély meghatottsággal s részvéttel nézve a szenvedőket. A császárné saját rajzait s beszélyeit akarta kiadni e kórház ja­vára, de ama csapás súlya alatt, melyet a sors reá mért, nem volt sem ideje, sem lelki ereje az emberbaráti terv valósítására. Azt hiszi, he­lyesebb lesz, ha férjének életrajzát adatja ki helyette. Mert ez által nemcsak jövedelmet biztosít a kórház­nak, hanem a szegényeknek lelki orvoslattal is szol­gál. S erre vonatkozólag az özvegy császárné e szép szavakkal zárja levelét: »Szerény sorsban élő embe­rek, a kiktől az élet számos olyan áldása meg van ta­gadva, a minőkben a gazdagok dúskálnak s a kiknek e világ minden képzelhető élvezeteit nélkülözniük kell; gyakran hajlandók azt képzelni, hogy az ő terhük a legsúlyosabb: a harc, a fájdalom, a köny, csak az ő osztályrészük. Talán máskép fognak gondolkozni, ha olvasni fogják a szenvedéseket, melyek oly béketű­­réssel viseltettek; ha olvasni fognak kötelességekről, melyek oly örömmel teljesíttettek, mialatt a betegség az erős ember erejét megtörte. Talán meg fogják ér­teni némileg, hogy az életben­ maradás eltűnt reménye mily mély fájdalommal tölthetett el egy népét szerető uralkodót, mikor érezte, hogy a közjó előmozdítását célozó, rég táplált terveit nem valósíthatja meg; ta­lán csodálni fogják a bátorságot, melylyel célja felé haladt, mialatt a halál árnyai útját már elhomályo­sították. A gyász, a fájdalom mindenkit egyformán meglátogat. Tört szivek vannak a gazdagok palotái­ban és a szegények kunyhóiban egyaránt s a testvéri szeretet szent köteléke bizonyára ott a legerősebb, hol eleven részvét egyesíti a sziveket s a jó tisztelete fölemeli lelkünket. Tajka Frigyes császár nemes és áldást hozó életének ez a rövid története körüllebegné az olvasó szivét, mint egy üdvözlet Tőle, bajtársaihoz, a kórházak szenvedőihez, a kiknek úgy szeretnék egy kis szolgálatot tenni.« 2339 *** Külföldi Hírek. Rossi Ernő e téren egész olasz színtársulattal indul vendégszereplésre Közép- Európa nagyobb városaiba. — Kopenhágában a jubiláns király tiszteletére az egyesületek díszmenetet rendez­tek a palota előtt s másfél óráig tartott, míg a huszon­ötezer emberből álló menet elvonult; volt fényes kivi­lágítás is. — Roppay­­festőművész hazánkfia festménye, mely a kis spanyol királyt ábrázolja, most Berlinben van kiállítva s az ottani lapok igen elismerőleg nyilatkoz­nak róla. — Lipót belga király e napokban egy küldött­ség előtt meglehetősen pessimista nyilatkozatot tett, ki­jelentve, hogy az európai helyzet veszélyekkel van tele; a berlini sajtó is sötétebben festi a helyzetet s az orosz kölcsönt kizárólag fegyverkezési célokra valónak te­kinti. — Litvániában a kormányzó kényszeríté az utolsó lengyel nemesi marsallokat, Römer és Plater grófo­kat és Puzimát, hogy mondjanak le állásukról. —­­Floreneben nagy feltűnést kelt, hogy Livington ■ ame­rikai milliomos, ki húsz éve lakott ott, nyomtalanul el­tűnt ; attól tartanak, hogy bűnténynek lett áldozata. — Jankó Pál közelebb Frankfurtban mutatta be új klaviatúráját s a »Frankfurter Ztg.« zenebirálója el­ismerőleg ítélt a találmányról. — Leó pápa, hir szerint, újra inté az ír püspököket, hogy erélyesen állják útját az ottani forradalmi mozgalmaknak.­­ A szerbiai alkot­mány módosításán tanácskozó bizottság az egykamarai rendszert fogadta el. — A montervillei apátság temploma, mely 1241-ből való, teljesen leégett. —Schmoltin porosz községben a napokban négy házaspár ülte meg egy­­­szerre aranylakodalmát. — A pittsburgi bányaszerencsét­lenség áldozatainak száma egyre nagyobbnak bizonyul s már több mint nyolcvan halottat hoztak ki a mélység­ből. — Hugues Loevy párisi bankigazgató, ki a múlt héten szökött meg, kerek félmillió frankot vitt magával a bank pénztárából. — A londoni rendőrség egy Murphy nevű embert fogott el, kire nagy a gyanú, hogy ő a whitechapeli gyilkosság tettese. — A »Teodosia« olasz hajó, mely gabonával volt terhelve, a Fekete tengeren elsü­lyedt; a legénység sorsáról még nincs biztos hír. Szerkesztői üzenetek. »A rozmarinról« írt tárca íróját lapunk egy régi barátja arra kívánja figyelmeztetni, hogy Veszpréminek nem az 1764-ben közzétett előleges adatait, hanem 1795-ben megjelent végleges tanulmányát (Magyarorszá öt különös elmélkedés) lett volna jó idéznie, mert abban nem csupán a most közlött dolgokat találta volna meg, hanem a »L’Eau de la Reine d’Hongrie« ról még sok egyéb érdekes adatot. Keresztényi Kollár Ádám, e nagy magyar hisztorikus és jogtudós pedig nem »osztrák« volt, mert Trencsén megyében született s Besztercebá­nyán és Nagy-Szombaton nevelkedett. »Rossz a vérem.« A jövő hó elején megjelenik s akkor magánlevelet küldünk. »Dicső magyar.« (II.) Kezdetleges kísérlet. Meg is kell nyugtatnunk a szerzőjét, hogy most nincs veszély­ben a haza, mint a »Talpra magyar« idején. Most csak némely regale-jog forog bajban. Nemzeti színház. Évi bérl. 241. sz. Havi b. 17. sz. November 17-én. VÁLÁS U­TÁN. Vigjáték 3 felv. Irta Bisson A. Fordította Paulay. Személyek: Duval Henri Náday Diane, neje G. Csillag T. Bourganeut Vízvári Gábrielle, leánya Cs. Alszegi I. Champeaux Benedek Corbulon Gabányi Bonivardné Vizváriné Egy földmives Abonyi Victoire­­ szoba- Nagy Ib. Mariette­­lányok J. Gaál I. Kezdete 7 órakor. Műsor: Vasárnap : Válás után ; lszün. Magy. kir. operaház Bérlet 10-ik szám. November 17-én. A bolygó hollandi. Szövegét és zenéjét irta Wag­ner Richard. Magyarra fordí­totta ifj. Ábrányi Kornél. Személyek: Daland Ney D. Senta, leánya Rotter G. Erik, vadász Pauli Mari, dajka C. Saxlehner E. Kormányos Kiss B. A hollandi Odry kezdete 7 órakor. Műsor: Vasárnap : A zsidó nő . Arkel T., Prevost H. vendégl. Népszínház. November 17-én. A népszínházi alap javára, bér­leten kívül, fölemelt hely­árakkal. HENRI ABBEY és MAURICE GRAU impresariók francia tár­saságának, köztük SARAH BERNHARDT asszony utolsóelőtti vendég­játéka : Francillon. Piéce en trois actes de M. Alexandre Dumas Fils. Francine de Riverol­­les — Mme Sarah Bernhardt. Lucien de Ri­­verolles MM. Angelo. Stan, de Gran­­dredon » Pierre B. Marquis de Ri­­verroles » Munié. Henri de Sy­­meux » Damala. -Jean de Caril­lac » Deschamps. Pinguet » Rebel. Célestin » Dacroix. Un Domestique » Cartereau. Théróse Smith MMmes Vallot. Annette de Riverolles » Seylor. Elise » Fortin. Kezdete 7 órakor. Műsor: Vasárnap : La Tosca . Sarah Bernhardt utolsó vendége. V­ár­színház. Ma, szombaton, zárva. Műsor: Vasárnap , Bánk­ bán. 1 . Felelős szerkesztő: Vadnai Károly.

Next