Fővárosi Lapok, 1890. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1890-01-24 / 23. szám
Péntek, 1890. január 24. _____________23. szám.________________Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztői iroda: WF_____ __ _____ Előfizetések --iissz- T1ATTA TJACIT T ADAF H=k Előfizetési dij: P 1 J M H 0,1 I I I |M I I J W%u a kiadóhivatalba Félévre........................ HB W ■■■■■iWBF Hi ■■■■■■■■Hi ■■ ■■■■ (Budapest, negyedévre ....................4 ,r' _ Athenaeum-épület) Egyes számo kr. SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. küldendők. Kiadatlan költemények Petőfitől. .. A betegséggel szomszéd a halál . . . A betegséggel szomszéd a halál. Gyógyulj meg édes, szép menyasszonyom! Mivé leszek, ha ajkaid helyett Fejfádat csókolom? Itt hagynál engem ? engem ! és miért ? Hogy minél elébb föl az égbe menj ? Szebb lesz neked, szebb lesz nekem a föld, Mint nélkülem a menny. Ne vidd el tőlem, oh sors, hívemet. . . Megénekeltem már egy holt leányt. . . Ne kívánd, hogy két koporsó közé Szoruljak, ne kívánd! Hagyd meg nekem, sors, hagyd meg őt nekem! Hisz ő a díj egy olyan életért, Amely beillik kínkeresztnek is, Ha nem nyer semmi bért. Ő mennyországom, földi örömem, Földi virágom, égi csillagom, Ő a mindenség reám nézve és Oda nem adhatom. Vagy vidd el őt kegyetlen hatalom, Vidd el, de véle így ha távozol. . . Egy tőr megnyitja szívem ajtaját, S lelkem utána száll. (Szatmár.) II. Szép levél . . . Szép levél, a melyet írtál, Életemnek élete ! Benne elméd minden fénye S szíved minden melege. Oly forróan fested és oly Édesen szerelmedet, És, ki hinné ? nekem még is Fáj, nagyon fáj leveled. Egy redő ült homlokomra, A midőn elolvasom, S a redő fáj, mintha késsel Hasították volna rám. Leveled virágbokor, de Kigyó lappang a tövén. Keresem és nem lelem meg, De csípését érzem én. Készakarva vagy mert tied ? Bántod ekkép lelkemet ? Mely téged oly véghetetlen’ És csak tégedet szeret. Ez kellett tehát egészen, Hogy az üssön uj sebet, A kinek megorvosolni Kén a régiebbeket. Fuldokoltam a habokban, S kezemet fölemelém. . . S te, hogy mélyebben taszíts be, Csak azért jöttél felém. Jer, leány, és csendesíts le, Jer. s nyugtass meg engemet. Mert az első sziklakőnél Szétlocscsantom fejemet. (Szatmár.) Petőfi Sándor. Közli: Ferenczi Zoltán. Petőfi két ismeretlen költeménye 1847-ből. Petőfinek kéziratai az 1847—49-diki költeményeiről a nemz. muzeum könyvtárának birtokában vannak Budapesten, a Petőfi kéziratok között. A múlt évben, november havában, Petőfi életrajza szempontjából átvizsgálván e kéziratokat, azokban több kihúzott költeményre találtam és siettem elolvasni őket. A kihúzott költemények közül a »Koronázás«, egy forditás Heinéből, már ismeretes, egy levél meg ki van vágva, melynek egyik oldalán a »Fölösleges aggalom,«, másikán a »Mézeshetek« volt. E kettő közül az első megjelenvén az 1847-diki Hazánkban, Meltzl Hugó figyelmeztetésére azóta szintén ismeretes s benne van a Petőfi-kiadásokban. A szóbanforgó levelet a kéziratokból hihetőleg a költő neje vágta ki, mert némileg kedvezőtlennek találta az említett költeményt, s ezzel együtt a »Mézeshetek« is örökre elveszett vagy legalább lappang máig. A költő által kihúzott másik két költeményt pedig rövid magyarázattal sietek a közönség elé bocsátani s ez úton a költő költeményeit egyelőre e kettővel szaporítani, mit hogy korábban nem tettem, némi természetes habozás tartott vissza. Mert már többször megtörtént az, hogy a költő által gyűjteményéből kihagyott vagy kihagyni szándékozott költeményt kiadtak. Petőfi legtöbbször csupán gyöngédségi okokból, vagy megváltozott nézetei következtében hagyta ki egyik-másik költeményét s az ily okok most már megszűnvén, mint ez esetben is, nincs miért titokban tartani s igy lesz alkalmam nem sokára a költő még más költeményeit is kiadni. Eredetök, íratásuk idejéről a most közlötteknek a következőket mondhatjuk. » A betegséggel szomszéd a halál« című költemény a költő kéziratának 108-dik lapján van kihúzva s az 1847-iki költemények között a 49-dik. Irta Szatmáron, hová 1847 jul. 13-án este érkezett meg s a Szatmáron ez alkalommal irt költeményei közűl az 5-dik. Közvetlenül előtte a »Jó ideje lement a nap.. .« című áll s utána(Folytatás.) Róbertnek előbbi elhatározása — mint minden ehez hasonló, — bizonyos fokú ingerültségből származott, mely, ha fokozódik, előbb-utóbb csak utat tör magának az erőszakolt közönyösségen át. Ámaz utóbbi megjegyzés, bármily ártatlan szándékkal és hangon volt mondva, a Róbert türelmét fölemésztette, mi onnan látszott, hogy arca pirulni kezdett s a nélkül, hogy szemeit az előbbi irányból eltérítette volna, székén hirtelen hátra dőlt. Aladár a legnagyobb nyugodtsággal szívta cigarettjét, félkarjával hanyagul könyökölt az asztalra, tekintete a nyitott ajtón át a kert lombjai közt kalandozott s mintegy álmodozva folytatá: »Az elhagyott zászló«. A könyv tartalma teljesen világos. Julia beteg volt, de múlékonyan, s a fellobbanó kedélyű költő, kinek épen ez időben ezer egyéb oka is volt a lelki felindulásokra, e költeményben fejezte ki a Julia betegsége miatti kétségbeesését. A költeményt, összevetve a körülményeket, jul. 24-dike tájt irta, melyet még csak három költemény követ az »Augusztus 5-én« címűig, melyben már eljegyzéséről szól (83-dik). Miért húzta ki utóbb a teljesen letisztázott s lapszámozott kötetből, mely minden tekintetben nyomda alá volt már elkészítve, nem tudható; valamint érdekel az is, hogy egyetlen levelében sem említi Julia e betegségét s utóbbi költeményeiben sem tesz rá vonatkozást. Javítások: 2- dik szak 1-ső sora eredetileg igy: »Itt hagynál engem? itt hagynál? és mért?« 3- dik szak 1-ső sora eredetileg igy: »Ne halj meg, oh ne halj meg, kedvesem!« »Szép levél« című költeménye a költőnek kézirata 127-ik lapján van kihúzva s 1847-ből a 95-ik költeménye, (150 költemény közt, a mennyit t. i. 1847-ben irt). Áll az »O. B. kisasszonyhoz« című költemény után. A költemény tartalma magamagát eléggé megmagyarázza. Júlia bántó levelet irt, melyre a költő fájdalma hevesen tört ki s ezt fejezi ki a költemény. Petőfi ekkor már Szatmáron volt, hová, mint úti leveleiből (XIV) tudjuk, jul. 13-án este érkezett meg s minthogy az esküvőig, szept. 8-ig, nem volt szabad Júliát meglátogatnia, be levelezést folytattak. Petőfi ez idő alatt számos költeményt irt s a »Szép levél« a Szatmáron irt költemények közül a 21-dik. Természetesen ily adatokra csak a költő kéziratának tanulmányozása vezet rá, mert a kézenforgó kiadások megfoghatatlan bölcseségből a legbolondabb sorrendben adják a költő költeményeit, a mi pedig épen Petőfi költeményeinél rendkívüli hiba, kinek költeményei nyomán kisérik életét. Ekközben aug. 5-én megtörtént a jegyFerenczi Zoltán. ') Aranyhoz irt levelét is aug. 6-ról. (Arany hátrahagy ír. és lev. III. 87. s) Arany Hátr. iratai és lev. III. 95. 1. Ugyanerről az úti levelekben is. (XIV.) -------PRSSS------ Róbert házassága. (Elbeszélés.) Mentovich Gyulától. — Saját jövedelmedet átadhatnád anyádnak és nővérednek, te pedig feleségeddel boldogan élnél !.. Róbert fölemelkedett székéről, félkarjával az asztalra támaszkodott s egészen odahajolva barátjához, visszafojtott indulatossággal mondá: — És te azt gondolod, hogy én kitartatnám magamat ?! Azt hiszed, hogy képes volnék ilyen házasságra vetemedni, melyhez minden önállóságomat fel kellene áldoznom ? Úgy látszik, hogy barátságunk még nem elég régi arra, hogy engem kiismerhettél volna. Helyét odahagyva, a tágas teremben hosszú léptekkel sétálni kezdett. Aladár meglepetve fordult vissza. — Ne légy ingerült — mondá nyugodtan, — mert épen semmi okod sincs arra, hogy ily nagy méltatlankodással beszélj egy közönséges dologról, mely a társadalom minden rétegében naponta ismétlődik. Nem kellene ily elfogultnak lenned s a látszat kedvéért kicsinylen nyilatkoznod arról, mi a mai korban és viszonyok közt nagyon elfogadott elv. Talán te vagy az egyetlen, ki puritanizmusát még nem tudta idáig mérsékelni. — Jól van. Hadd legyek én a ti szemeitek előtt az a világtól elmaradott, elfogult, korlátolt eszmékkel béllelt különc, a kinek nincs elég bátorsága kilépni elavult eszméi köréből; hanem én, ezekben az elvekben nyugodtan, függetlenül érzem magamat s talán nem cserélnék azzal a szegény tatárral, a ki dúsgazdag felesége oldala mellett henyélve fogadja a szembe hízelgők üdvözléseit és semmit sem tud, vagy legalább nem akar tudni arról, amit a háta megött beszélnek. — Ugyan, Róbert, komolyan beszélsz ? — A lehető legkomolyabban. Aladár vállvonitva fordult vissza előbbi helyzetébe s egykedvűen szólt: — Volnál csak szerelmes, mindjárt másként beszélnél. — Nem akarok szerelmes lenni. váltás (1. »Augusztus 5-én« című költeményét) s általában a tilalom dacára ki-kirándult máskor is Erdődre, mint Aranynak aug. 17-ről Írja: »Apám annyira nem szeret, hogy formaliter megtiltotta a kijárást hozzájok. Már megszegtem ugyan egypárszor e tilalmat, de vesztemre, mert utósó kinnlétemben — valami tót vendég szeme láttára — oly hidegen viselte magát irányomban, mint valami jeges medve, úgy hogy én tökéletesen jégcsappá fagytam volna, ha mátkám napvilág-pillantásai nem ónak. Levelezünk erősen egymással és ő néha berándul Szatmárra, ez menti meg lelkemet az éhhaláltól. Hanem hiszen holnaphoz három hét nem a világ.(2) Szatmáron még szept. 8-ig, esküvőjéig ült s utolsó költeménye, melyet ott irt »Azokon a szép kék hegyeken túl...« című a sorozatban a 107-ik. Tehát a »Szép levél« után még 12 költeményt irt esküvője előtt. E szerint a »Szép levél« az eljegyzése utáni időből, aug. 20-dika tájáról való s a költő még két költeményében tesz róla említést. A »Megbántott a rózsám . . .« címűben azt mondja el, hogy mint békéltek meg az első találkozáskor, mely a sorozatban a 96-dik s tehát nyomban a »Szép levél« után következik; a 99-dikben »Csak úgy omlanak most hozzám .. .« címűben meg igy szól : »Csak úgy omlanak most hozzám A szebbnél-szebb levelek ! Minap egygyel kedvesem majd Szivem repesztette meg« .... Ebben tehát világosan a fenti levélre céloz. E költeménye, melyet szemmel láthatóan felesége iránti gyöngédségből húzott ki, valóságos hiány volt költeményei között, mely kiegészíti a költő szerelmi életének külső és belső történetét.