Fővárosi Lapok, 1890. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1890-02-01 / 31. szám
bár, de valóságban mégis mintha csak parázson ült volna a két nő, az örömtől reszkettek, hogy Laczkovics a társaságukban volt. Habár folyton egymással beszélgettek is, egyetlen szó sem kerülte ki figyelmüket a Pál és Zsófi társalgásából. A társaság további szemlélgetése közben egy nőalak tűnt fel előttem a legtávolabbi sarokban. Az első pillanatban észre sem vettem, most azonban impozánt nőalakot pillantottam meg benne, mélyen kivágott fekete öltözékben, egy rózsával fekete hajában, fáradt tekintettel, mely keveset játszott a társasággal s az egész mulatsággal törődni. A réi tanítónő volt s a Bozsics-család közeli rokona. Meglepett, őt ily egyedül ülve látni, anélkül, hogy a jelenlévők különösebb figyelemre méltatnák, mivel ragyogó külseje mellett ez nem volt érthető. Végre kezdetét vette a tánc, mit Pál és Zsófi nyitottak meg. Előttem röpültek el, miközben Pál hangos köszöntést kiáltott felém. Zsófi valóban ingerlő szépség volt, friss, mint egy rózsabimbó. A hosszúkásán kerekded rózsás arcból egy pár nagy, sötétszürke szem gyermekes naivitással bámult felém, mely szemek fénye, majd kék, majd zöldes ércfényben tündökölt. Rózsaszín ruhát viselt, könnyűt, illatost, s ezüst repkénylevelek képezték a díszt. Egész odaadással táncolt azzal az ártatlan, öntudatlanul vágyó mosolylyal rövid felső ajka körül, mely már kihűlt szívet is képes új lángra gyújtani. Pompás bosszú hajfonata ide-oda kígyózott karcsú alakja körül. Az egész társaság csak őt és Pált nézte, ki egész estén szakadatlanul vele foglalkozott. A két ifjú tanító lelki kínjait emiatt arcukról lehetett leolvasni. Csak nagy nehezen tudtak Zsófitól egy rövid keringőt nyerni, de ekkor is minden igyekezetük kárba veszett, mivel alig hogy felelt hódolati nyilvánításaikra. Arca csak akkor derült fel, midőn ismét a Pál karjai között, mint régi jaji ismerősével, bájos mosolylyal ajkain, röpülhetett tova. Az egész mulatság tulajdonkép csak a táncból állott. Bódultak módjára, úgy táncoltak és zenéltek, mintha a tánc munka és nem mulatság lett volna. Legalább a látszat után így kellett ítélni, látva a nehéz izzadság csöppjeit a táncosok homlokán, az átázott gallérokat és a felhevült arcokat. Sem a hőség, sem a por, mely sűrű felhőként lebegett a petróleum lámpák körül, csípve a szemet és lerakodva a tüdőben, nem látszott a legkevésbbé sem terhesnek a táncosok előtt. Végre azonban mégis kifáradtak s a szolgaszemélyzet alig győzte kielégíteni a sok száraz torkot. Ekkor feléledt a társaság. Megkezdték a kocsnt A csillagjós elvonulása után föllép egy Laskaris nevű polgár, kit sokan követnek. Elbeszéli ez a jelenlevőknek, hogy gonosz öszszeesküvés került napfényre a császár élete ellen. Ma, midőn a palota templomába indult volna, imáját végzendő, akarták megölni. A császár értesülvén, erről, előhívatta a patriarchát s levelet küldött Skutariba a keresztes hadakhoz. A negyedik fölvonás színhelye a császári palota. A császár panaszkodik Irén és Anna előtt az emberek hálátlanságáról, melyet »a pokol fekete gyümölcseinek nevez. »Milyen undorító a világ, ha a jót, ha a szeretetet csak ármánynyal, csak gyűlölettel viszonozza!« A császárné nem akarja megérteni. Alexius fölszólítja nejét és leányát, hogy készüljenek a legrosszabbat hallani, mert ocsmány öszszeesküvésnek jött a nyomára. »Az nem most történik először«, mondja Irén, s azzal vigasztalja férjét, hogy hatalmas karja már többször hiúsított meg összeesküvéseket. Alexius feleli: »Az összeesküvők már fogva vannak, azzal együtt, aki élőkön áll. Császári jóságom és kegyem felülmúlhatlan volt iránta. Ő lányom férje, Bryenn és Nicephor. A gonosztevő! Ő, a kit én a semmiség porából magasra emeltem! O, a kinek az én leányom hitvesi hűséget esküdött!« Anna visszaborzad. »Hogyan ? Férjem akart atyám gyilkosa lenni ?« Irén oltalmába veszi vejét s valószínűnek mondja, hogy csak irigyei rágalmazták. A császár kinyitja a könyvtár ajtaját, melyből kilép Bohemund s megerősíti, hogy az összeesküvési vád nem rágalom. Irén gúnyosan tekint rá s boszosan távozik. De a császár késznek nyilatkozik, hogy a bírónak egész szigorával jár el. A siránkozó Anna és Bohemund egyedül maradnak a színpadon. Bohemund elbeszéli neki, migatást, a táncterem egyik végéről a másikra kiáltozva egymásra, éljenezve és köszöntgetve, szóval mindenki mutatni igyekezett, hogy mennyire jól mulat. Nancsika az ifjak minden köszöntését ama bizonyos édes mosolylyal fogadta, melyből az idegen is kitalálhatta, hogy eladó lánya van. (Folyt. köv.) Hazai irodalom, művészet. * A nemzeti színház legközelebbi eredeti újdonsága Csiky Gergelynek »Örök törvény« című színműve lesz. Ebből már javában folynak a próbák. Az első előadás február 7-dikére van kitűzve.A darabban közreműködnek Helvey Laura, Csillag Teréz, Lendvayné asszonyok, Nagy Ibolya k. a., Vízvári, Nádai, Szacsvay, Gabányi, Mihályé és Zilahi. *Flammarion legújabb műve, az »Uránia«, mely a hipnotizmus jelenségeit és a legújabb csillagászati, meg fizikai vívmányokat vonzó regényalakban tárja fel az olvasónak, erősen hajolva a spiritizmus felé, megjelent magyar fordításban. Francia kiadása nagy feltűnést keltett. Magyarul Légrády testvérek adták ki az eredetinek rajzaival, melyeket Bayard és Myrbach készítettek. A díszes kiállítású könyv kapós olvasmány lehet, bár ne feledjük hipotéziseinél, hogy tudományos szint váltott regénynyel van dolgunk. Különösen a testetlen világ jelenségeiről mondottakat fogadjuk egésséges kétkedéssel. De a tudományos fejtegetés oly ügyesen van a regénybe szőve, hogy egy percre sem szűnik érdeklődésünk. A fűzött példány ára 5 írt, a diszkötésű példányé 6 írt 20 kr. A műről, midőn a francia könyvpiac újdonsága volt, mi is megemlékeztünk érdeme szerint. * »Nemzeti Nőnevelés«, Sebestyénné Stettina Ilona szerkesztésében még febr. 1-je előtt jelent meg az idei második füzet. A füzet élén hosszabb mutatvány olvasható Felméry Lajos kolozsvári egyet, tanár megjelenendő »Neveléstudományi kézikönyvé«-ből. Címe: »A gyermek első felindulásai«, szólva az érzelmek és örökölt hajlamok első jelentkezéséről, meg arról, hová visz, ha ezeket engedik a józan ítélet fölé kerekedni. Hampelné-Pulszky Polixéna »Bojtusné- Szögyény Antonia« emlékének szentel meleg sorokat s a cikkhez az elhunyt arcképe is mellékelve van. Donner Lajos »A kedély hatása a fegyelemre a leányiskolában« címmel azt sürgeti, legyen a tanító és leánynövendékei közt kedélyes viszony, mert csak ez biztosítja a tanítás sikerét". Péterfi Sándor egy minta-olvasmányt közöl arra nézve, milyennek képzeli ő a szülőföld ismertetését az iskolában. A példa »Séta a Gellérthegyre« címet visel. Komáromy Lajos, a miniszteri jelentés alapján, ismerteti »Népoktatásunk állapotát 1888-ban«. Hazai és külföldi nőnevelési szemle, tankönyvek bírálata vannak még a füzetben.^ * Érdekes festmény látható most a közoktatásügyi miniszter várótermében. Kaulbach egy festménye a 40-es évekből, melyet a nemzeti múzeum számára vásároltak. Báró Prónay Gábort ábrázolja regényes öltözetben, vad szőlővel befutottként fedezték föl az összeesküvést. Midőn Tankréd, kit ő levéllel küldött a császárhoz, a palotából kilépett, ismeretlen férfiú közelgett hozzá s titokteljesen nyújta át neki egy iratot, mely őt meghízta, hogy a partnak valamely távolabb helyén jelenne meg, hol fontos közleményt vehet át. Tankréd tehát fölfegyverkezve ment oda, hol beburkolt férfiúra akadt, ki maga Nicephor volt. Ez közlötte Tankréddal tervét, hogy megölvén Alexiust, önmagát kiáltatja ki császárnak. De ehhez szükséges volna a keresztes vitézek segélye. A terv végrehajtására már minden készen van: a palota őrsége, a patriarcha s a katonák a laktanyákban. S bizalma jeléül átadta neki gyűrűjét. Bohemund megmutatja e gyűrűt, melyre Anna azonnal ráismert. Bohemund hallván Tankrédtől Nicephor tervét, a császárhoz sietett, fölfedezte neki s őt egy földalatti fvcsarnokba vezette, hol az összeesküvők együtt voltak. A császár látta s hallotta őket s mindnyájokát börtönbe záratta. Bohemundnak e jelentése után Anna elcsüggesztve kíntól és gyötrelemtől, karszékére hanyatlott s mind a két kezével eltakarta arcát. Az ötödik fölvonásban a gyászruhába öltözött Anna ül olvasótermében és siratja a halálraítélt hálátlan férj sorsát. A belépő császárné nagy nehezen rábírja a lányát, hogy fogadja még egyszer Nicephort. »Mit kívánsz tőlem — kérdezi Anna a lesújtott Nicephort — ki a természet szent kötelékeit széttépted? Mit kívánsz szerencsétlen nődtől?« »Ne hidd — válaszol Nicephor — hogy életemért könyörgök. Egyedüli óhajom ez utolsó órámban az, hogy lelkem bűnbánólag, föloldva a bűntől, a mennyekbe szálljon. Én vétkeztem ellened. Gondtalan, boldog életet esküdtem neked s mégis kimondhatlan balsorsba taszítottalak. Nem elégedve meg mind azzal, a mit nekem nyujtál, a lehetlen után tófalhoz támaszkodva, hóna alatt könyvvel. Egy hátsó ablakból hűsítő italt nyújt egy fiatal leány . A népszínházban ma, szombaton lépnek föl utoljára az orosz dalénekesek. Műsorukat azokból a darabokból állították össze, melyekkel eddig legtöbb hatást arattak. Agreneff Nadia kisasszony ma is fog magyar dalokat énekelni. A tegnapi utolsó előtti hangversenyre ismét szorongásig megtelt a népszínház nézőtere, igen elegáns közönséggel. A művészi karénekek most is zajos tetszést arattak, vége-hossza nem volt a tapsnak, újrázásnak. Az »Ej ncknem!« hajós-dal, az újak közül a zord rabló-dal, a víg népdal változatokkal, a tréfás »Vadkacsa« sat. tetszettek leginkább. Agreneff Nádia k. a. orosz soloján kívűl két magyar dalt is énekelt, még pedig a »Lehullott a rezgő nyárfa« és »Is, is, is« kezdetűeket. Kapott bokrétát a szláv színekben, orosz feliratú szalaggal és falrengető tapsot. A népszínház személyzete »A kópé«-ra Konti József új operettejére készül nagyban. A színpadi próbák már javában folynak. A premiere február 7-ikére van kitűzve. * Búcsú a színpadtól. Szegeden szép ünnepély folyt le a színházban. Nagyszámú distingvált közönség meleg ovációja, a pályatársak őszinte szeretete mellett búcsúzott a színpadtól Beődy Gábor rendező. A magyar vidéki színészet egy érdemes, derék harcosa vált meg a színpadtól, melynek 34 éven át mint színész, rendező, igazgató, művezető és fordító mindig becsületére vált. Öreg napjaira a budai várszínház gondnokává nevezték ki. Bucsúfellépte »A cigány«-ban volt, mely alakítása a budai várszínházban, a Feleki-nera alatt, méltán vált híressé. A bucsú-est elején a társulat nevében Makó Lajos igazgató intézett hozzá pár meleg búcsúszót, majd felgördült a függöny és a színpadon állt az egész személyzet. A zenekar tussal, a közönség riadó tapssal és éljennel üdvözölte az ünnepeltet. Kovács Lajos mondott búcsúztatót, kiemelve Beődy érdemeit, mire Beődy ékes szavakkal, meghatottan válaszolt. Ekközben átadták a búcsúzó rendezőnek a pályatársak értékes szép emléktárgyát, a társulat s a közönség koszorúit. »A cigány« előadása ünnepi hangulatban folyt le és különösen Beődy, meg Cserni Berta k. a. (Rózsi) kaptak sok tapsot. Az előadást társas vacsora követte a távozó tiszteletére. * »A turin-párisi kirándulás.« címmel Dolinay Gyula összeállításában egy 192 oldalra terjedő kötet jelent meg, mely a tavalyi párisi világtárlatra tett kirándulás emlékeit eleveníti fel. A könyvben olvasható, mikép történt a kirándulás szervezése, miféle látnivalók tárultak fel az utazás közben a kirándulók előtt, hogy folytak le Kossuth Lajosnál a lelkes jelenetek. Hosszabb leírását, találjuk a könyvben Páris városának és a kiállításnak, közölvék az egyes alkalmakkor mondott beszédek és nem hiányzik a munkából a lakomák menüje és a zenekarok műsora sem. A könyvben olvasható útleírások K. Nagy Sándor nagyváradi törvényszéki bíró tollából valók. A kiadvány főleg azokat érdekelheti, kik a kirándulásban résztvettek. Az első rekvém s most merényletemért iszonyúan lakolok. Téged búsitottalak, azért csak téged kérlek, vess utolsó utamra egy vigasztaló tekintetet. Feledkezzél meg az emberről, kit kárhozó kisértete a vész örvényébe döntött.« Anna szótalan. Nicephor távozni akar, de neje visszatartja. Érzi, hogy szive megreped. Nicephor megöleli őt s mondja: »Oh mennyi balzsamot csöpögtetsz az én szegény szivembe ! Mennyi fényt árasztasz börtönömnek homályos vadonába! Most, édes Annám, bátran nézek a halál szemébe.« »Nicephorom, — válaszol Anna, — neked nem szabad meghalnod. Én atyám lábaihoz fogok borulni s könyező szemekkel könyörögni. Jó szive, nemes lelke irgalmas lesz irántunk.« Nicephor ezt nem helyesli s neje karjaiból ki akar bontakozni. Ebben a pillanatban belép a császár s fölszólítja Nicephort, hogy mint atyagyilkos és áruló készüljön a halálra. A megjelenő Irén inti a császárt, hogy ne hamarkodja el az ítélet végrehajtását. Ő is érezte hajdan, miként mardosák szivét a bánat irtózatos kígyói, mivel rágalmakra hallgatván, fiát Crispust, a bakó pallosának adta át; de később kétségbeesésében sírkövére ezt a föliratot vésette: »Kedves fiam emlékének, kit őrültségemnek föláldoztam.« Ez az emlékezet s a térdeinél könyörgő lányának zokogása megindítja a császárt és a megbocsát. Ekkor belép a császár kamarája s jelenti, hogy a keresztes hadak Skutari táborából Palaestina felé indultak. Ez a darab tartalma. Úgy igyekeztem elmondani, hogy abból mindenki maga vonhassa le a kritikát, ami — kivált drámaiság szempontjából — nem is nehéz. 223 * Télfy Iván.