Fővárosi Lapok, 1890. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-01 / 59. szám

után az értekező, hogy az állatokra a klima van a legnagyobb befolyással. Csak kevés állat kozmopo­lita, azaz olyan, mely mindenütt jól érzi magát. A klima bizonyos, általános bélyeget nyom az állatokra. Példákat hozott fel arra nézve, hogy az éghajlat miféle változásokat idéz elő egyes állatokon. A kutya a forró égöv alatt nem ugat; az Antillákra impor­tált méh nem gyűjt többé mézet; Izlandban a tulkok kivétel nélkül elvesztik szarvukat; Angolában nem, csak a kecske, hanem a macska és a házi nyúl is hosszú selyem­szőrűek; Paraguaiban az ezelőtt 300 évvel importált macskák egészen kicsinyek lettek, és annyira elütnek az újabban importáltaktól, hogy nem is akarnak barátkozni velük. Kuba szigetén a disznók kivétel nélkül feketék s füleik fölfelé állanak stb.­­ Az érdekes előadást a termet szorongásig megtöltött diszes közönség zajosan megéljenezte. * A belgrádi színház intendánsa, Popo­­vics Szapcsanin, ki most fővárosunkban tózkodik, e hét folyamán sűrűn látogatta a nem­ial színház előadásait s Paulay Ede igazgatót több ízben felkereste. A belgrádi színházban közelebb egy új eredeti darab kerül színre, melyhez a bizánci stilű jelmezeket Budapesten rendelte meg. Különben nem­sokára Madách »Ember tragédiája« is színre kerül a belgrádi színházban Joannovics János, a hír­neves szerb költő fordításában. A premiere­re Paulay Ede igazgató le fog rándulni Belgrádba. * Jászai Mari asszony Szegeden másodszor a »Velencei kalmár« Portiáját, e nem any­­nyira külső hatásokra, mint a beszéd művészetére, a nyelv nagyszerűségére fektetett shakespeare-i szere­pet játszotta. De nagy hatást ért el vele, különösen a törvénykezési jelenetben. A közönség élvezettel hallgatta minden szavát. Mellette a színház egy fia­tal tagja, a színész-iskolából tavaly kikerült Bódi János aratott szép sikert Shylockkal; egy ízben öt­ször hívták a lámpák elé. Jászai Mari asszony ez este a nőipariskola javára lépett fel s délelőtt megtekintette az intézetet, melynek vezető­­­sége köszönetét tolmácsolta a művésznőnek szívessé­géért. A növendékek kézimunkáiból kiállítást rög­tönöztek tiszteletére s a növendékek meglepték egy szereptartóval, meg egy asztalterítővel, melyeket Jászai asszony köszönettel fogadott. A nőipar egylet még egy virágajándékkal kedveskedett neki este a színpadon. * Az aradi színházban mácius havában még több újdonság fog színre kerülni, úgy hogy a közön­ség, mely pedig már alig jár színházba, találna al­kalmat az érdeklődésre. Most Vízvári Gyula ven­dégjátékai élénkítik a műsort. A jövő héten adják »Pepitá«-t, a címszerepben V. Margó Célia asszony­nyal. Aztán fog következni az »Örök törvény« Csiky Gergelytől és még néhány jutalomjáték. Kevésbbé előadás sem tudott teljes csalódásba ringatni. Nem mintha Nagy Imre nem jeleskedett volna Don Juli­ánjával. Tulajdonkép az ő vállán nyugodott a darab. Jó maszkban lépett fel s a bizalmat oly meggyőzően tudta ábrázolni. De aztán lassan-lassan meglepi a gyanú mérge s a lélek betegségével teste is elernyed. Még egyszer fellángol, impozánsan, mikor párbajra készti a rágalmat, mely végre testet, alakot öltött. Nyílt színen hosszan zúgott fel utána a taps. A ha­lálra sebzett férj keserű kitöréseinek is megadta a helyes kifejezést. Mihályfi Ernestoján látszott a visszafojtott szenvedély, melynek fel-felloba­­lása vesékig hat. Mind őt, mind Nagy Imrét ismételten kihívták a felvonások után. Kevesebb jót mondhatunk a női szereplőkről. P. Márkus Emilia és Helvei Laura asszonyok kellettek volna oda. Nor­­mándi Róza k. a. debüt-je nem ígér semmit. Csinos alak és arc, otthonos mozgás a színpadon: ennyi minden előnye — a Teodora tükrében. Mert beszéde idegenszerű, mintha torkát fojtogatnák, oly nyomot­tak hangjai, sírása természetien, játéka semmi , pedig kedvesség, naiv bizalmasság, majd a meg­sértett női büszkeség kitámadása s végül bizonyos hipnotikus akaratlanság kell e szerephez. Erején felül vállalkozott új darabban, új közönség elé lépni , az előleges reklám csak ártalmára volt. A legnagyobb jelenetek után mozgás, nyugta- l­ans­ág támadt a nézőtéren, érezte mindenki, hogy arcs rendén, a­mit mond vagy tesz. Kisebb inga szerepben talán inkább helyén lesz. Lend­­vtayné asszonynak sem tartozik szerepköréhez az intrigáló, kellemetlenkedő, torzsalkodó sógorné. Ő sokat szelidített rajta. Gyenes szigorú, a család be­csületét emlegető nemese és Benedek (Pepito) hír­vivője, kinek különösen a kávéházi affaire elmondása sikerült jól: a darab szellemében működtek. A nézőtér megtelt egészen. Az első felvonás dramaturgiai fejtegetései kicsit untatták, de a két rákövetkező felvonás, főleg a harmadik felvonás befe­jezése érdekelték. A negyediknek fellázító kitámadá­sai nem tetszettek, a függöny utoljára minden taps nélkül gördült alá. Ha Echegaray műve nem is áll oly magas színvonalon, a­hová a német kritika he­lyezni szeretné, mindenesetre oly mű, melylyel érde­mes megismerkedni. A biztató, a­mi a társulat jövő évi összeállítására vo­natkozólag eddig ismeretes. A kedvelt tagok közül több távozik s a szinügyi bizottság e miatt interpel­lálni is készül Aradi Gerő igazgatót. Eddig csak Follinusné asszony, Angyal Ilka k. a. és Szakács, a szinésziskola volt­ növendéke szerződtek. A tenorista­­kérdés sincs még megoldva. * Uj könyvészeti lap fog megindulni Eszter­gomban, Kiszlingstein Sándor könyvkereskedő kiadá­sában. Címe lesz »Könyvészeti Lapok« s a hazai uj munkák és a jobb külföldiek jegyzékén kí­vül külön rovatban fogja felsorolni azokat a könyve­ket, melyeket egy-egy olvasója keres vagy elad. Min­den hó végén jelenik meg egy egy­éves szám s az előfizetési ár egy évre t frt. * Eredeti operette már a vidéken is terem. A kecskeméti színházban »A fehér elefánt« című 3 felvonásos új eredeti operettre készülnek, melynek szövegét Perényi Lajos, zenéjét Schodl Já­nos zenetanár írta. Pesti Ihász Lajos társulata, mely az új operettet először hozza színre, minden felvonás­hoz új díszleteket festetett. * A »Magyar Tisztviselő« című pénzügyi, jogi és közigazgatási szaklap újabb számai is válto­zatos tartalommal jelentek meg. Az újabb számokba a lap szerkesztőjén kívül cikkeket írtak: Babarczy Ferenc pénzügyigazgató-helyettes, Szüts István pénz­ügyi fogalmazó, Káplány Géza kir. ítélőtáblás bíró sat. A nagyobb cikkeket követik a lap rendes rova­tai : miniszteri határozatok és rendeletek, a pénzügyi közigazgatási bíróság határozatai, egyleti élet (a tisztviselő-egyesületek köréből), kérdések és vála­szok rovata s egyéb vegyes rovatok. * Apróbb h­írek. A Szent­ István-társu­­lat elnöksége megbízta dr. Winckler Józsefet a »Népiratkák«, »Az ifjúsági könyvtár« és az »Al-­aanach« szerkesztésével, az esztergomi kanonokká­­nevezett Maszlaghy Ferenc budavári prépost plé­­ János helyébe. — Szakáll Antal recitátor jelen­leg Kalocsán tart szavalati estélyeket; onnan Ha­lasra megy. — Uj szépirodalmi társulat alakítását tervezik, egy kőnyomatos lap hire szerint, fiatal irók, szépirodalmi művek kiadása céljából, még­pedig, az említett forrás szerint, olyan írók műveit adják ki, a­kik a jelenlegi irodalmi viszonyok közt nem találnak kiadót; ez kissé veszedelmes körülírás, de arról biztosít, hogy a társulat nem lesz kiadandó művek híján, mert olyan író csakugyan bőven akad, a­ki nem talál kiadót. * Egyetemi pályadíjak. Az egyetemi tanács a Senger Katalin-féle alapítványból két pályázati hirdetést tesz közzé. Mindkettőnek anyaga az orvosi tudományból van merítve. Az egyik jutalom belgyógyászati, a másik pe­dig sebészeti kérdés sikeres megoldására van kitűzve. A belgyógyászati pályakérdésre kívántatik a szív­in­kompenzációnak nevezett tünetcsoport lényegének ma­gyarázata és előidéző okainak és az ebből levonható therapeutikus irányelveknek kimutatása. A sebészeti pályakérdés pedig a következő : írassák le az idült csont­lob kórtani, kórszöveti és gyógytani szempontból, önálló vizsgálódások és kórházi észleletek alapján. Mindkét pá­lyamű jutalma egyenként 260 frt s a benyújtás határ­ideje 1891. március 31-ike. Képviselő­ház. (Február 28-diki ülés.) (M.) A karzatok sűrűn megteltek s úrnők is nagy számmal jelentek meg. Képviselő sem­ volt sok, a horvátok szintén megszaporodtak, mert közel a vita befejezése s akkor szavazni kell. Ülés elején az elnök bejelente, hogy Kállay Zoltán főispán lemondott képviselői megbízatásáról s igy a nagykállói kerületben új választás lesz. Továbbá Szakáll Ferenc és Földváry Miklós képviselők egés­­ségi okból szabadságidőt kértek. Emich Gusztáv mint előadó jelentéseket nyujta be a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről. Majd a bizalmatlansági vitára került a sor, s ez tegnap­­három óráig tartott, mert több hosszú beszéd volt egymás után. Kezdte b. Kaas Ivor, ki aggasztó betegségből gyógyult ki, s vontatottabban is beszélt, mint más­kor, de vádjai csak oly keményen hangoztak, mint máskor. Főleg a miniszterelnök »kétszínű politikájá­ról« szólt, elmondva, hogy a véderő vitában gr. Ap­­ponyi és Szilágyi Dezső egyet csináltak s mégis gr. Apponyit még az udvari dámák előtt is denunciál­­ták, mig Szilágyit miniszternek ajánják. Tizenöt év alatt, a közlekedési ágat kivéve, nem csinált a kor­mány semmit az államéletben. A véderőt emelte, de az alkotmány és nemzeti érzület sértésével. A több­ség szólásszabadsága az »igen« szócskává törpült. Az újévi üdvözlés országos komédia volt. A kormány­elnök sajtópolitikája az, mit a cinizmus nagymestere, Pulszky Ferenc így fejezett ki: »a kutya ugat, a ka­raván halad.« A vidéki kis sajtót megvásárolta. Sik­kasztások vannak a hivatalokban, kivándorlás az or­szágból. A szóló a mérsékelt ellenzék szélén ül, baráti kezet nyújtva a függetlenségi pártnak, hogy egyesül­jenek a kormány ellen. Vezéréül gróf Apponyi Al­bertet vallja, kit rágalmazással meddőségre kárhoz­tatnak, de a kire az ország visszaerkölcsösítésének nagy feladata vár. (Tetszés a baloldalon) Fenyvessy Ferenc folytatta a vádakat, emle­getve, hogy az alkotmány házát a ravasz Tisza ára­dásától kell megvédelmezni. Tisza kezében a zászló elrongyolt s nem lehet azt összevarrni s uj zászló­­nyélre tűzni. A közelebbi nagy vihar alatt mindenki benn volt a Házban, csak ő felsége legfőbb tanács­adója ücsörgött künn a folyosón a teremszolgával. Alig érthető, hogy ily nagy tehetségű, jellemileg tel­jesen tiszta férfiú mint sülyedhetett oda, hogy már megjelenésével is zavart csinál a Házban. (Zúgás jobbról, helyeslés balról.) Az ok az, hogy nem lehet bízni abban, a­mit mond, mert — a szóló részletezése szerint — sem kis, sem nagy dologban nem mondja meg az igazat. (Ellenmondás jobbról, »ügy van!« balról.) Sem a minisztereknek, sem a többségnek nincs szüksége a miniszterelnökre. Ki legyen az utódja, a többségtől függ. Válasszák meg, mint az aethiopok, maguk közül a legvastagabbat. (Derült­ség. Szélről : »Móricz Pált!«) Vagy mint a skythák tették: a legnagyobb ivót. Vagy mint Taproba lakói: a legöregebbet. Mindegy, csak olyan legyen, kinek szavában bízni lehet. Szánalmas, hogy ki ül folyton a kormányelnök háta mögött, vagy ha nincs benn, a fia mellett? (Szélről: »Pulszky Guszti!«) Ha a többség nem tudja megvédni vezérét a zavaroktól, védje meg legalább Pulszky Gusztitól. (Derültség a baloldalon. Az elnök: »Ágost néven ismerjük, méltóztassék őt úgy nevezni.«) A szóló beszélt még az eszközökről, me­lyekkel a kormányelnök eddig fentartotta, de ezentúl nem tarthatja fel magát. Ilyenek az ellenzék denun­­ciálása, a korona mögé búvás­sal. A­ki akarja, hogy a miniszterelnök ne üljön sokáig a székében, ne fo­gadja el a költségvetést. (Helyeslés balról, zaj jobbról.) Busbach Péter először is a denunciálás vádjáról szólt, azt mondva, hogy nem szükséges azokat denun­­ciálni, kik folyvást fenhangon denunciálják magukat. (Helyeslés jobbról.) Elég hangosan hirdetik gondol­kozásmódjukat, hogy azt mindenütt megismerjék. (Helyeslés jobbról, ellenmondás balról.) A Tisza megtámadásának sok okát említi az ellenzék, de az igazat nem mondja meg. Mivel rendbe hozta a pénz­ügyet, attól félnek, hogy az ígért reformokat is ke­resztül viszi s akkor végkép eltűnik a mérsékelt ellenzék reménye, hogy kormányra juthasson valaha. (Nyugtalanság az egyik, helyeslés a másik oldalon.) Most dicsérik az egyes minisztereket, de ha Tiszát eltávolíthatnák, azokról is mindjárt más hangon szól­nának. A többség azonban nem indulhat oly párt szavai után, melynek programmja sincs. Furcsa han­gokat lehet onnan hallani néha. Például Ábrányi közbeszólt, hogy a szóló ősei nem voltak a rákosi országgyűlésen. Egyszerű polgárok nem őseik szerint ítélnek meg valakit. Ábrányi Kornél őseit Eördeögh­­öknek nevezték, mért vett fel, ő más nevet ? (Bal­ról : »Nem ő vette föl!«) Az Ábrányi múltkori közbe­szólása szólónak eszébe juttatá az oroszról mondott példaszót: »vakarják meg, s mindjárt előbújik a ko­zák!« (Derültség jobbról. Ugron Gábor: »Hát a mamelukból mi bújik ki ?«) Önfeledt pilla­natokban néha elárulja a mérsékelt ellenzék, a­mit óvatos perceiben takargatni törekszik. (He­lyeslés jobbról.) Ősök szerint becsüli az embert, nem a tisztességes munka szerint. De ez aztán eszébe juttatja az embernek a feudalizmusról, ultramonta­­nizmusról keringő híreket. Hol vannak az elveik. (Veszter Imre: »Elmondtuk százszor!«) Elismerik, hogy a költségvetés jó, de azért nem fogadják el. Emlegetik Deák Ferencet, de nem követik tanát, hogy jobban kell szeretni a hazát, mint gyűlölni az ellenséget. Inkább gyűlölik a miniszterelnököt, sem­mint megengednék a hazának, hogy a tövényhozás termékenyítő munkára használhassa idejét. Egy álló hetet fordítnak most is annak erőszakolására, hogy a miniszterelnök távozzék. Ha Tisza a szólótól kérdezte volna egy évvel ezelőtt, azt feleli neki: hagyja el székét, mert a mérsékelt ellenzék kudarca oly óriási lett volna, hogy az ország bizonyára csak­hamar diadalszekéren hozza vissza az eltávozottat. (Élénk helyeslés jobbról, nyugtalanság a baloldalon.) Ifj. Ábrányi Kornél felszólalt, hogy az ő közbe­szólása azért történt, mert Busbach kézmozdulata arra mutatott, mintha kicsinylené a rákosi ország­­gyűlést. A közbeszólás nem a saját ősökkel való büszkélkedés volt. Egyébiránt az új nevet nem a szóló, hanem a nagyatyja vette föl. Régi neveket pedig Bus­bach Péter ne fesse a falra. Wekerle Sándor pénzügyminiszter, a kinek teg­nap mint boldog apának, igen sokan gratuláltak,­ hosszabb beszédet mondott, melyben volt hév is, hu­mor is. Mint a kormányelnöknek évek óta munka­társa, kötelességének valló tanúbizonyságot tenni arról, hogy Tisza Kálmán mily önzetlen odaadással munkált a haza érdekein s az utolsó tizenöt év nem is a pangás és hanyatlás, hanem a fejlődés és alkotá­sok korszaka. Ez készíti elő a most tervbe vett refor­mokat is. A múlttal való szakítást követeli az ellen­zék, de sohasem helyes politika azzal (teljesen szaki- — 432 —

Next