Fővárosi Lapok, 1890. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1890-03-01 / 59. szám
után az értekező, hogy az állatokra a klima van a legnagyobb befolyással. Csak kevés állat kozmopolita, azaz olyan, mely mindenütt jól érzi magát. A klima bizonyos, általános bélyeget nyom az állatokra. Példákat hozott fel arra nézve, hogy az éghajlat miféle változásokat idéz elő egyes állatokon. A kutya a forró égöv alatt nem ugat; az Antillákra importált méh nem gyűjt többé mézet; Izlandban a tulkok kivétel nélkül elvesztik szarvukat; Angolában nem, csak a kecske, hanem a macska és a házi nyúl is hosszú selyemszőrűek; Paraguaiban az ezelőtt 300 évvel importált macskák egészen kicsinyek lettek, és annyira elütnek az újabban importáltaktól, hogy nem is akarnak barátkozni velük. Kuba szigetén a disznók kivétel nélkül feketék s füleik fölfelé állanak stb. Az érdekes előadást a termet szorongásig megtöltött diszes közönség zajosan megéljenezte. * A belgrádi színház intendánsa, Popovics Szapcsanin, ki most fővárosunkban tózkodik, e hét folyamán sűrűn látogatta a nemial színház előadásait s Paulay Ede igazgatót több ízben felkereste. A belgrádi színházban közelebb egy új eredeti darab kerül színre, melyhez a bizánci stilű jelmezeket Budapesten rendelte meg. Különben nemsokára Madách »Ember tragédiája« is színre kerül a belgrádi színházban Joannovics János, a hírneves szerb költő fordításában. A premierere Paulay Ede igazgató le fog rándulni Belgrádba. * Jászai Mari asszony Szegeden másodszor a »Velencei kalmár« Portiáját, e nem anynyira külső hatásokra, mint a beszéd művészetére, a nyelv nagyszerűségére fektetett shakespeare-i szerepet játszotta. De nagy hatást ért el vele, különösen a törvénykezési jelenetben. A közönség élvezettel hallgatta minden szavát. Mellette a színház egy fiatal tagja, a színész-iskolából tavaly kikerült Bódi János aratott szép sikert Shylockkal; egy ízben ötször hívták a lámpák elé. Jászai Mari asszony ez este a nőipariskola javára lépett fel s délelőtt megtekintette az intézetet, melynek vezetősége köszönetét tolmácsolta a művésznőnek szívességéért. A növendékek kézimunkáiból kiállítást rögtönöztek tiszteletére s a növendékek meglepték egy szereptartóval, meg egy asztalterítővel, melyeket Jászai asszony köszönettel fogadott. A nőipar egylet még egy virágajándékkal kedveskedett neki este a színpadon. * Az aradi színházban mácius havában még több újdonság fog színre kerülni, úgy hogy a közönség, mely pedig már alig jár színházba, találna alkalmat az érdeklődésre. Most Vízvári Gyula vendégjátékai élénkítik a műsort. A jövő héten adják »Pepitá«-t, a címszerepben V. Margó Célia asszonynyal. Aztán fog következni az »Örök törvény« Csiky Gergelytől és még néhány jutalomjáték. Kevésbbé előadás sem tudott teljes csalódásba ringatni. Nem mintha Nagy Imre nem jeleskedett volna Don Juliánjával. Tulajdonkép az ő vállán nyugodott a darab. Jó maszkban lépett fel s a bizalmat oly meggyőzően tudta ábrázolni. De aztán lassan-lassan meglepi a gyanú mérge s a lélek betegségével teste is elernyed. Még egyszer fellángol, impozánsan, mikor párbajra készti a rágalmat, mely végre testet, alakot öltött. Nyílt színen hosszan zúgott fel utána a taps. A halálra sebzett férj keserű kitöréseinek is megadta a helyes kifejezést. Mihályfi Ernestoján látszott a visszafojtott szenvedély, melynek fel-fellobalása vesékig hat. Mind őt, mind Nagy Imrét ismételten kihívták a felvonások után. Kevesebb jót mondhatunk a női szereplőkről. P. Márkus Emilia és Helvei Laura asszonyok kellettek volna oda. Normándi Róza k. a. debüt-je nem ígér semmit. Csinos alak és arc, otthonos mozgás a színpadon: ennyi minden előnye — a Teodora tükrében. Mert beszéde idegenszerű, mintha torkát fojtogatnák, oly nyomottak hangjai, sírása természetien, játéka semmi , pedig kedvesség, naiv bizalmasság, majd a megsértett női büszkeség kitámadása s végül bizonyos hipnotikus akaratlanság kell e szerephez. Erején felül vállalkozott új darabban, új közönség elé lépni , az előleges reklám csak ártalmára volt. A legnagyobb jelenetek után mozgás, nyugta- lanság támadt a nézőtéren, érezte mindenki, hogy arcs rendén, amit mond vagy tesz. Kisebb inga szerepben talán inkább helyén lesz. Lendvtayné asszonynak sem tartozik szerepköréhez az intrigáló, kellemetlenkedő, torzsalkodó sógorné. Ő sokat szelidített rajta. Gyenes szigorú, a család becsületét emlegető nemese és Benedek (Pepito) hírvivője, kinek különösen a kávéházi affaire elmondása sikerült jól: a darab szellemében működtek. A nézőtér megtelt egészen. Az első felvonás dramaturgiai fejtegetései kicsit untatták, de a két rákövetkező felvonás, főleg a harmadik felvonás befejezése érdekelték. A negyediknek fellázító kitámadásai nem tetszettek, a függöny utoljára minden taps nélkül gördült alá. Ha Echegaray műve nem is áll oly magas színvonalon, ahová a német kritika helyezni szeretné, mindenesetre oly mű, melylyel érdemes megismerkedni. A biztató, ami a társulat jövő évi összeállítására vonatkozólag eddig ismeretes. A kedvelt tagok közül több távozik s a szinügyi bizottság e miatt interpellálni is készül Aradi Gerő igazgatót. Eddig csak Follinusné asszony, Angyal Ilka k. a. és Szakács, a szinésziskola volt növendéke szerződtek. A tenoristakérdés sincs még megoldva. * Uj könyvészeti lap fog megindulni Esztergomban, Kiszlingstein Sándor könyvkereskedő kiadásában. Címe lesz »Könyvészeti Lapok« s a hazai uj munkák és a jobb külföldiek jegyzékén kívül külön rovatban fogja felsorolni azokat a könyveket, melyeket egy-egy olvasója keres vagy elad. Minden hó végén jelenik meg egy egyéves szám s az előfizetési ár egy évre t frt. * Eredeti operette már a vidéken is terem. A kecskeméti színházban »A fehér elefánt« című 3 felvonásos új eredeti operettre készülnek, melynek szövegét Perényi Lajos, zenéjét Schodl János zenetanár írta. Pesti Ihász Lajos társulata, mely az új operettet először hozza színre, minden felvonáshoz új díszleteket festetett. * A »Magyar Tisztviselő« című pénzügyi, jogi és közigazgatási szaklap újabb számai is változatos tartalommal jelentek meg. Az újabb számokba a lap szerkesztőjén kívül cikkeket írtak: Babarczy Ferenc pénzügyigazgató-helyettes, Szüts István pénzügyi fogalmazó, Káplány Géza kir. ítélőtáblás bíró sat. A nagyobb cikkeket követik a lap rendes rovatai : miniszteri határozatok és rendeletek, a pénzügyi közigazgatási bíróság határozatai, egyleti élet (a tisztviselő-egyesületek köréből), kérdések és válaszok rovata s egyéb vegyes rovatok. * Apróbb hírek. A Szent István-társulat elnöksége megbízta dr. Winckler Józsefet a »Népiratkák«, »Az ifjúsági könyvtár« és az »Al-aanach« szerkesztésével, az esztergomi kanonokkánevezett Maszlaghy Ferenc budavári prépost plé János helyébe. — Szakáll Antal recitátor jelenleg Kalocsán tart szavalati estélyeket; onnan Halasra megy. — Uj szépirodalmi társulat alakítását tervezik, egy kőnyomatos lap hire szerint, fiatal irók, szépirodalmi művek kiadása céljából, mégpedig, az említett forrás szerint, olyan írók műveit adják ki, akik a jelenlegi irodalmi viszonyok közt nem találnak kiadót; ez kissé veszedelmes körülírás, de arról biztosít, hogy a társulat nem lesz kiadandó művek híján, mert olyan író csakugyan bőven akad, aki nem talál kiadót. * Egyetemi pályadíjak. Az egyetemi tanács a Senger Katalin-féle alapítványból két pályázati hirdetést tesz közzé. Mindkettőnek anyaga az orvosi tudományból van merítve. Az egyik jutalom belgyógyászati, a másik pedig sebészeti kérdés sikeres megoldására van kitűzve. A belgyógyászati pályakérdésre kívántatik a szívinkompenzációnak nevezett tünetcsoport lényegének magyarázata és előidéző okainak és az ebből levonható therapeutikus irányelveknek kimutatása. A sebészeti pályakérdés pedig a következő : írassák le az idült csontlob kórtani, kórszöveti és gyógytani szempontból, önálló vizsgálódások és kórházi észleletek alapján. Mindkét pályamű jutalma egyenként 260 frt s a benyújtás határideje 1891. március 31-ike. Képviselőház. (Február 28-diki ülés.) (M.) A karzatok sűrűn megteltek s úrnők is nagy számmal jelentek meg. Képviselő sem volt sok, a horvátok szintén megszaporodtak, mert közel a vita befejezése s akkor szavazni kell. Ülés elején az elnök bejelente, hogy Kállay Zoltán főispán lemondott képviselői megbízatásáról s igy a nagykállói kerületben új választás lesz. Továbbá Szakáll Ferenc és Földváry Miklós képviselők egésségi okból szabadságidőt kértek. Emich Gusztáv mint előadó jelentéseket nyujta be a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről. Majd a bizalmatlansági vitára került a sor, s ez tegnaphárom óráig tartott, mert több hosszú beszéd volt egymás után. Kezdte b. Kaas Ivor, ki aggasztó betegségből gyógyult ki, s vontatottabban is beszélt, mint máskor, de vádjai csak oly keményen hangoztak, mint máskor. Főleg a miniszterelnök »kétszínű politikájáról« szólt, elmondva, hogy a véderő vitában gr. Apponyi és Szilágyi Dezső egyet csináltak s mégis gr. Apponyit még az udvari dámák előtt is denunciálták, mig Szilágyit miniszternek ajánják. Tizenöt év alatt, a közlekedési ágat kivéve, nem csinált a kormány semmit az államéletben. A véderőt emelte, de az alkotmány és nemzeti érzület sértésével. A többség szólásszabadsága az »igen« szócskává törpült. Az újévi üdvözlés országos komédia volt. A kormányelnök sajtópolitikája az, mit a cinizmus nagymestere, Pulszky Ferenc így fejezett ki: »a kutya ugat, a karaván halad.« A vidéki kis sajtót megvásárolta. Sikkasztások vannak a hivatalokban, kivándorlás az országból. A szóló a mérsékelt ellenzék szélén ül, baráti kezet nyújtva a függetlenségi pártnak, hogy egyesüljenek a kormány ellen. Vezéréül gróf Apponyi Albertet vallja, kit rágalmazással meddőségre kárhoztatnak, de a kire az ország visszaerkölcsösítésének nagy feladata vár. (Tetszés a baloldalon) Fenyvessy Ferenc folytatta a vádakat, emlegetve, hogy az alkotmány házát a ravasz Tisza áradásától kell megvédelmezni. Tisza kezében a zászló elrongyolt s nem lehet azt összevarrni s uj zászlónyélre tűzni. A közelebbi nagy vihar alatt mindenki benn volt a Házban, csak ő felsége legfőbb tanácsadója ücsörgött künn a folyosón a teremszolgával. Alig érthető, hogy ily nagy tehetségű, jellemileg teljesen tiszta férfiú mint sülyedhetett oda, hogy már megjelenésével is zavart csinál a Házban. (Zúgás jobbról, helyeslés balról.) Az ok az, hogy nem lehet bízni abban, amit mond, mert — a szóló részletezése szerint — sem kis, sem nagy dologban nem mondja meg az igazat. (Ellenmondás jobbról, »ügy van!« balról.) Sem a minisztereknek, sem a többségnek nincs szüksége a miniszterelnökre. Ki legyen az utódja, a többségtől függ. Válasszák meg, mint az aethiopok, maguk közül a legvastagabbat. (Derültség. Szélről : »Móricz Pált!«) Vagy mint a skythák tették: a legnagyobb ivót. Vagy mint Taproba lakói: a legöregebbet. Mindegy, csak olyan legyen, kinek szavában bízni lehet. Szánalmas, hogy ki ül folyton a kormányelnök háta mögött, vagy ha nincs benn, a fia mellett? (Szélről: »Pulszky Guszti!«) Ha a többség nem tudja megvédni vezérét a zavaroktól, védje meg legalább Pulszky Gusztitól. (Derültség a baloldalon. Az elnök: »Ágost néven ismerjük, méltóztassék őt úgy nevezni.«) A szóló beszélt még az eszközökről, melyekkel a kormányelnök eddig fentartotta, de ezentúl nem tarthatja fel magát. Ilyenek az ellenzék denunciálása, a korona mögé búvással. Aki akarja, hogy a miniszterelnök ne üljön sokáig a székében, ne fogadja el a költségvetést. (Helyeslés balról, zaj jobbról.) Busbach Péter először is a denunciálás vádjáról szólt, azt mondva, hogy nem szükséges azokat denunciálni, kik folyvást fenhangon denunciálják magukat. (Helyeslés jobbról.) Elég hangosan hirdetik gondolkozásmódjukat, hogy azt mindenütt megismerjék. (Helyeslés jobbról, ellenmondás balról.) A Tisza megtámadásának sok okát említi az ellenzék, de az igazat nem mondja meg. Mivel rendbe hozta a pénzügyet, attól félnek, hogy az ígért reformokat is keresztül viszi s akkor végkép eltűnik a mérsékelt ellenzék reménye, hogy kormányra juthasson valaha. (Nyugtalanság az egyik, helyeslés a másik oldalon.) Most dicsérik az egyes minisztereket, de ha Tiszát eltávolíthatnák, azokról is mindjárt más hangon szólnának. A többség azonban nem indulhat oly párt szavai után, melynek programmja sincs. Furcsa hangokat lehet onnan hallani néha. Például Ábrányi közbeszólt, hogy a szóló ősei nem voltak a rákosi országgyűlésen. Egyszerű polgárok nem őseik szerint ítélnek meg valakit. Ábrányi Kornél őseit Eördeöghöknek nevezték, mért vett fel, ő más nevet ? (Balról : »Nem ő vette föl!«) Az Ábrányi múltkori közbeszólása szólónak eszébe juttatá az oroszról mondott példaszót: »vakarják meg, s mindjárt előbújik a kozák!« (Derültség jobbról. Ugron Gábor: »Hát a mamelukból mi bújik ki ?«) Önfeledt pillanatokban néha elárulja a mérsékelt ellenzék, amit óvatos perceiben takargatni törekszik. (Helyeslés jobbról.) Ősök szerint becsüli az embert, nem a tisztességes munka szerint. De ez aztán eszébe juttatja az embernek a feudalizmusról, ultramontanizmusról keringő híreket. Hol vannak az elveik. (Veszter Imre: »Elmondtuk százszor!«) Elismerik, hogy a költségvetés jó, de azért nem fogadják el. Emlegetik Deák Ferencet, de nem követik tanát, hogy jobban kell szeretni a hazát, mint gyűlölni az ellenséget. Inkább gyűlölik a miniszterelnököt, semmint megengednék a hazának, hogy a tövényhozás termékenyítő munkára használhassa idejét. Egy álló hetet fordítnak most is annak erőszakolására, hogy a miniszterelnök távozzék. Ha Tisza a szólótól kérdezte volna egy évvel ezelőtt, azt feleli neki: hagyja el székét, mert a mérsékelt ellenzék kudarca oly óriási lett volna, hogy az ország bizonyára csakhamar diadalszekéren hozza vissza az eltávozottat. (Élénk helyeslés jobbról, nyugtalanság a baloldalon.) Ifj. Ábrányi Kornél felszólalt, hogy az ő közbeszólása azért történt, mert Busbach kézmozdulata arra mutatott, mintha kicsinylené a rákosi országgyűlést. A közbeszólás nem a saját ősökkel való büszkélkedés volt. Egyébiránt az új nevet nem a szóló, hanem a nagyatyja vette föl. Régi neveket pedig Busbach Péter ne fesse a falra. Wekerle Sándor pénzügyminiszter, a kinek tegnap mint boldog apának, igen sokan gratuláltak, hosszabb beszédet mondott, melyben volt hév is, humor is. Mint a kormányelnöknek évek óta munkatársa, kötelességének valló tanúbizonyságot tenni arról, hogy Tisza Kálmán mily önzetlen odaadással munkált a haza érdekein s az utolsó tizenöt év nem is a pangás és hanyatlás, hanem a fejlődés és alkotások korszaka. Ez készíti elő a most tervbe vett reformokat is. A múlttal való szakítást követeli az ellenzék, de sohasem helyes politika azzal (teljesen szaki- — 432 —