Fővárosi Lapok 1890. május (119-148. szám)

1890-05-01 / 119. szám

gen, egy szeszélyes önző, egy férfi, ki mit sem tett, ki becstelen élettel kínálja meg nődet, ime, ez az ember erőszakkal meg akar fosztani tégedet mindentől! És ön igazságtalanságról beszél ? Mert arra méltattam, hogy meghallgassam, megvédjem, felvilágosítsam ? Azt sem tudom, hogy kicsoda ön voltaképen. Nem ismerem. Térjen ki az utamból. Távozzék. — Ön nem szeret engemet, Paola, ez az egész. — Igaza van, nem szeretem. De ebben a pillanatban a férj szobájából egy fénysugár villant fel hirtelen, s mindkettőjükre halvány fényt vetett. Azután ismét sötét lett minden. Fulvio és Paola egymásra néztek s megértették egymást. És lassaban, édesdeden, mintha haldoklófélben lett volna, a nő mondá: — Szentséges Madonna, kezeidbe ajánlom lelkemet. Halkan imádkozott. Pulvio hallgatott és várt. De semmi neszt sem lehetett hallani, semmi fény sem mutatkozott s nem jött senki. Csalódtak. Sokáig maradtak így. A férfi nem merte megtörni a csendet, nem merte kimondani a végső szót, úgy rémlett neki, mintha minden romba dőlt volna a fekete éjszakában s nem tudna járni a romok között. Azonban, fölemelvén szemét, érezte, hogy a nő szeme epedve csügött rajta, mintegy tőle várva a kínos helyzet megoldását. — Mitevő legyek ? — kérdé a férfi, zsibbadozva. — Távozzék, — szólt a nő, meg nem, zavarható szelídséggel. — És hová ? — Ahová tetszik, egyszóval, el innen. — Nagyon messze? — Nagyon messze. — Visszatérhetek? — Nem. — Néhány év múlva. — Nem, soha. — Mit fog tenni itt, ön ? — Elmúlnak az évek, azután meghalok. — Nem fogom többé viszontlátni, Paola ? — Sohasem. — Ez az én halálos ítéletem. A nő megrendítő karjait, mintha ezzel végezett volna. — Isten önnel tehát. — Isten önnel. Kezet sem nyújtottak egymásnak. A férfi hátat fordított a nőnek, a nagy, sötét szalonba lépett s mint valami alvajáró ténfergett tova. A nő némán hallgatózott, mintha a férfi lépteit kisérné, a házon keresztül, s ott állt mereven, fehéren. Azután látta őt a terraszról, mint ment végig a posillipói országúton, mint veszett el az éjben, a sötétségben, akár egy halott. Csak akkor nézett hátra Paola. Reszkető hang szólalt meg mögötte. — Paola, te szereted Fulviot ? — Igen — viszonza a nő férjének. S mind a kettő kétségbeesetten nézett egymásra. (Olaszból.) Gauss Viktornek megbetegedése után Thirring Gusztáv és László Ede. Kiválóan buzgólkodtak a tárlat sikere érdekében Kneusel Herdliczka Arnold cs. és kir. őrnagy, Thót Győző cs. és kir. kapitány és Marinovich Imre jogügyi fogalmazó, Roskovits Ignác festőművész. Végül köszönetet mondott az egyes kiállítóknak is. Báró Eötvös Lóránt ezután a következő megnyitó beszédet mondotta: »Tisztelt elnök úr! Tisztelt kiállítási bizottság! A Kárpát-egylet budapesti osztálya nehéz feladat teljesítését bízta önökre, amikor néhány hónappal ezelőtt e kiállítás rendezésére hívta fel önöket. Minden kezdet nehéz s akkor még nem tudtuk, csak sejdítettük, hogy máris vannak elég sokan a mi kedves hazánkban azok, akik a fotográfiával, ezen művészettel párosult tudománynyal, vagy tudománynyal párosult művészettel foglalkozni szeretnek. Az eredmény, melyet ma önök felmutatnak, mutatja, hogy sejtelmünkben nem csalódtunk. Fáradozásukat el nem tagadható siker koronázta, mert az első lépésnél siker már is, ha biztosan elindulunk s bátorságunk a haladásra biztat és hogy ne lennénk bátrak, mikor már ez első lépésünkben is oly magasan álló védnökünk van, a ki nemcsak nevének fényével s hatalmával pártfogol, hanem mint kiállító maga is kijelöli az utat, melyet követnünk kell. És most tisztelt vendégeinkhez s mindazokhoz fordulok, kik e kiállítást megtekinteni fogják s arra kérem őket, tekintsék azt annak, a mi lenni akar s a minek lennie kell, amateurök kiállításának ; amateurök rendezték azt, amateurök hordták össze tárgyait s ezért a gyakorlat remekei mellett itt látjuk a kezdő tapogatódzó kísérleteit, de jó vagy gyengébb minden darab, a mely itt van, szeretettel és a foglalkozás iránti lelkesedéssel készült. Ez a lelkesedés szigorú kritika helyett inkább támogató tanácsot érdemel. Ezzel az első magyar amateur fotográfiai kiállítást megnyitom.« Az éljenzéssel fogadott beszéd után az egybegyűltek megtekintették a kiállítást, mely rendkívül gazdag s nyolc termen kivűl a folyosókat is elfoglalja. Az első három termet a magyar műkedvelő- Hazai irodalom, művészet. *1 „A Hunyadiak kora Magyarországon.“ Gróf Teleki József hires és nagybecsű munkájának, a Hunyadiak korának folytatása végre évtizedek múltán megjelent. A nagynevű szerző tudvalevőleg a tizenkét kötetre tervezett munkának csak első öt és utolsó három kötetét tette közzé. A 6 —9 kötetekben akarta tárgyalni Magyarország 15-dik századi földrajzi viszonyait, de csak egy kis töredékét írhatta meg. Végrendeletében azonban bizonyos összeget hagyott folytatására s az akadémiát bízta meg, hogy a vállalat befejezéséről gondoskodjék. De csak évtizedek múltán akadt szakember, kire a feladatot bízni lehetett. E szakember dr. Csánki Dezső, jeles fiataltörténészünk, ki a Hunyadiak kora hatodik köteteképen most tette közzé a következő munkát: »Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. A m. t. akadémia történelmi bizottságának megbízásából irta dr. Csánki Dezső. Első kötet. Budapest, kiadja a m. t. akadémia, 1890.« A 788 oldalra terjedő vaskos kötet az ország 26 vármegyéjének teljes és kimerítő régi földrajzát adja. Megjelöli minden egyes megye régi határait, felsorolja várai, városai és falvai nevét, a birtokosokat és főispánjait. Csaknem hétezer különböző hely és 4370 birtokos fordul elő benne megyénként csoportosítva. Szerző rendkívüli szorgalommal kutatta át a régi forrásokat s műve hazánk középkori földrajzi viszonyairól ép oly alapos, mint minden részletre kiterjedő tájékozást ad. A most megjelent kötetet még három fogja követni. Történeti tudományunk Csánki könyvében megbízható és sokoldalú munkát nyer, mely szerzője ismereteit, alaposságát és lelkiismeretességét a legkedvezőbb világításba helyezi. A díszesen kiállított becses kötet ára 7 frt. * A műcsarnokból. A képzőművészeti társulat még mostanig nem kapott határozott választ gr. Cieszkowskitól, a krakói műegylet elnökétől arra nézve, hogy Siemiradzki »Phryne Eleuzisban« című remek festménye meddig maradhat kiállítva. Siemiradzki Rómában van s kilátásba helyezte, hogy ha a bécsiekkel meg tud egyezni, úgy a kép még május elsején túl néhány napon át Budapesten hagyható. A társulat igazgatósága elhatározta, hogy fényképészek tárgyai foglalják el s kellemesen lepi meg a látogatót, hogy a kiállítók jegyzékében több hölgy neve is olvasható. így látjuk gróf Erdődy Imréné úrnő sikerüit interieur táj- és állatképeit és gróf Zichy Ágostné úrnő (Fiume) csoport- és genreképeit, mely utóbbiak jóízű jeleneteket örökítenek meg. Tovább haladva gróf Zichy Józsefné úrnő (Vedrőd) jeles arc- és tájképeit pillantjuk meg, melyek a műkedvelő főúri hölgy készültségéről élénken tanúskodnak. Figyelmet érdemelnek Döry Etelka úrhölgy (Tüske) gondos felvételei, retouche nélkül készült tiszta csoport- és állatképei. Az első teremben szembetűnnek Rakovszky Géza orsz. képviselő pillanatfelvételei és Gubits János fényképei, melyek budapesti részleteket (Normafa, városligeti tó, vágóhíd) ábrázolnak. Néprajzi szempontból is érdekesek dr. Pápai Károly típusai és néprajzi képei: vogulok, osztyákok, zűrjének és sza-mojédek, valamint tájképei az északi Uraiból. E gyűjtemény mellett a szemlélő figyelmét báró Steiger Albert (Szeptenc-Ujfalu) interieur- és genreképei, dr. Posewitz Tivadar mármarosmegyei, Ravasz Oszkár turócmegyei és dr. Schafarzik Ferenc herkulesfürdői és visegrádi képei kötik le. E tájképek híven tükröztetik vissza a különböző pontok felséges természeti szépségét. Harmincnégy tárgyat foglal magában dr. Téry Ödön becses gyűjteménye, melyben különböző eljárás szerinti reprodukciókat és diapositiveket találunk. Közelében látjuk a báró Eötvös Lóránt által kiállított fényképgyűjteményt, mely 1857—58-ból Rosty Páltól ered és Havannában és Mexikóban készült. Sikerült gyűjtemény a gróf Wimpffen-Szigfridé (Fiume), az érdekes hajóképek egész sorozatát nyújtva. Katona-képeket Kneusel-Herdliczka Arnold őrnagy állított ki. A tárlat egyik legszebb és leggazdagabb gyűjteménye dr. Kemény Ferenc képzettségéről tanúskodik. Közel kétszáz darabot látunk e csoportban. Figyelmünket a magyarok történetéből és a műtörténelemből vett képek ragadják meg. Itt látjuk egyebek közt Zrínyi Miklós a költő és Petőfi Sándor mindaddig, amíg Siemiradzkitól távirati hír nem érkezik, a kiállítás nyitva maradjon. A közönségre e szép festmény rendkívüli vonzerőt gyakorol; kedden, ez esős napon is 796 volt a látogatók száma. A kiállítás utolsó napját falragaszok útján fogják közzétenni. * »Magyar* Salon.« A májusi füzet egy kis irodalmi versenynyel kezdődik. Tizenkét fiatal novellista irt beszélyképet egy közös tárgyról, »A mogyoró «-ról, mindenik a saját individualitását igyekezvén kifejezni novellette-jében. Azt az írói versenyt ismételték, melyre a 60-as években Berczik Árpád, Ujváry Lajos, Németh Ignác, Balázs Sándor és Vértesi Arnold vállalkoztak, kitűnő novellákat írva e címen »Hisz az más.« A mostani versenyben Abonyi Árpád, Borostyáni Nándor, Hevesi József szerkesztő, Karczag Vilmos, Kabos Ede, Malonyai Dezső, Márkus József, Murai Károly, Rákosi Viktor, Sziklay János, Szomaházy István és Tábori Róbert vettek részt. Ezeken a novelletteken kívül olvasható még a füzetben Margitay Dezsőnek a Petőfi-társaság ülésén bemutatott »Felszabadult Tantalus« című elbeszélése is. Költeményeket írtak: Dengi János és Lenkei Henrik. Szana Tamás befejezi »Petőfiné- Szendrey Juliá«-ról írt tanulmányát, több költeményt is közölve a költőnőtől. Van egy, kiadatlan Aranyköltemény is a füzetben: »April 14-ike« címmel, melyet Hentaller Lajos orsz. képviselő talált meg az Erdélyi János szerkesztette »Respubliká«-ban. A füzet képei csinosak, köztük van Siemiradzki »Phryné«jének apró mása is. Csak az elhunyt Reiner Zsigmond cikkéhez készült fametszetek »Gyulafehérvár«-ról gyarlók. * Pauli Rikhárd búcsúja. Pauli Rikhárd, ki 1863 óta érdemes lírai tenoristája operánknak, most végkép megválik a színpadtól. A jövő héten lesz két búcsúföllépte. Hétfőn gróf Almavivát énekli a »Sevillai borbély«-ban, mely szerepet 126 ízben játszotta. Utolsó föllépte május 7-dikén lesz a »Fekete dominó«-ban, melyben 114-szer énekelt. E búcsúföllépés alkalmából a távozó művészt, a magyar opera körül szerzett bokros érdemei elismeréséül, kortársai és az opera igazgatósága meleg ovációval készülnek kitüntetni. Az ovációtól bizonyára a közönség sem fog elmaradni, mely Paulit művészi pályáján mindenkor különös pártfogásával tüntette ki. Pauli ezentúl kizárólag énektanári minőségben fog működni, mely téren már is annyi dicséretes eredményt képes felmutatni. Egyik búcsúfölléptén egy kész énekesnővé fejlődött tanítványa is föllép :Vasziljevics A d . k. a., a kölni opera tagja, ki a »Sevillai borbély«-ban Rozinát énekli. A képzett és tehetséges fiatal énekesnő szerződtetési célból fog énekelni. Mint ismeretes, Vaszilievits Vazul kir. táblai biró leánya, itt kezdte sokat igérőleg pályáját s csak utolsó tanulmányi s magasabb kiképzési éveit tölté külföldön. * Operaház: Kollár Zsófiák, a. tegnap az »Aida« címszerepében fejezte be vendégjátékát, diapositiv vetítő képeit, továbbá Rubens, Murillo Leonardo da Vinci, Tizian és más halhatatlan művészek alkotásainak reprodukcióit. A képek a kiállító sajátöntésű lemezein készültek. Kiválnak e gyűjteményben az ablakra vetett diapositív képek és a tájképek részint klórezüst-kollodion, részint platinpapiron. Gróf Esterházy Károly egyptomi részleteket ábrázoló fényképekkel gazdagította a tárlatot, melynek sikeréhez nagyban hozzájárultak gróf Forgách István, Bohus László orsz. képviselő, dr. Schmidt Sándor, Lóczy Lajos, Déchy Mór és még sok más kiállító gyűjteményei. A negyedik és ötödik teremben van elhelyezve a bécsi amateur-fotográfiai klub kiállítása. Itt látjuk Mária Terézia főhercegnő gyönyörű platinnyomatait, magyarországi népviseletek és népfajok képeit és Ferdinánd toszkánai nagyherceg jeles fatanulmányait. Pompás pillanatfelvételeket és tájképtanulmányokat állított ki báró Rothschild Nátán (Bécs), Wilczek Lucietta grófnő (a stájer havasokból), gróf Chotek Károly és mások. A hatodik teremben találjuk képviselve derék szakfotográfusainkat, a hetedikben pedig ismét magyar műkedvelő fényképészekkel találkozunk. Hogy az amateur-fotográfia nem pusztán kellemes szórakozás, hanem a tudomány szolgálatába is szegődik, ezt mutatja a tudományos osztály, mely a nyolcadik termet foglalja el. E terembe lépve hosszasabban kell időznünk dr. Konkoly Miklós, K. Eötvös Lóránt, Gothard Jenő és mások tudományos felvételeinél és műszereinél. A folyosón is számos érdekes tárgy van kiállítva. A tárlatban a fényképészeti szakirodalom termékei is találhatók. A Kárpát-egyesület budapesti osztálya a kiállítással elő kívánja segíteni a magyar amateurfotográfiai klub alakulását és a tárlat kétségtelenül sok barátot fog szerezni a műkedvelő-fényképészetnek, melynek további fejlődéséhez immár megvetették a biztos alapot.