Fővárosi Lapok 1890. június (149-178. szám)

1890-06-01 / 149. szám

Hosszú és Vedress, kik hozzájárultak az előadás sikeréhez. * Halmai Imre színtársulata, mely télire a mis­kolci színházban fog játszani, Ibsennek »A társadalom támaszai« című darabjával fejezte be rimaszombati idényét. Onnan Salgó-Tarjánba mentek, a nyár többi részét pedig Szentesen töltik. A társulat jobb erői: Kis Pista baritonista, Sziklai komikus, Morvai sze­relmes színész, Szilágyi Dezső bonvivant, Breznai Anna fiatal drámai színésznő,Lénárdné anyaszínésznő, Halmainé asszony és Margó Zelma k. a. operette­­primadonnák. Remélik, hogy a jövő téli sarson min­den baj nélkül fog lefolyni. * Vidéki hangversenyek. Jászberény­ben sikerült hangverseny volt a nőegylet felállítandó árvaháza javára s a temetőben levő honvéd-siremlék kijavítására. A sikert biztositó K. Markovits Ilka asszony művészi éneke, melyet a termet szorongásig megtöltő közönség zajos tapssal és virágesővel foga­dott. Közreműködtek még: »Riszner Anilla k. a. szavalattal, Farkas János és Vidéki Ödön hege­dűvel, Olgyai Kálmán zongorajátékkal, megérde­melt elismerés mellett. A hangversenyt társas lakoma követte. — A kolozsvári zene-konzervató­­rium tanára, id. Farkas János és növendékei Finály Gábor, Náthán Regina és Irén kisasz­­szonyok Gyulafehérvártt hangversenyt rendez­tek, szépszámú közönség előtt. A jelenlévők élvezet­tel hallgatták Farkasnak hegedűjátékát, mihez Finály Gábor ügyes zongora-kíséretet szolgáltatott. Náthán Regina és Irén kisasszonyok bravourral adták elő cimbalmon a legnehezebb darabokat s összjátékuk kifogástalan volt. Tapsból és éljenzésből kijutott bőven az összes szereplőknek. * Apróbb h­írek. A »M­agyar Föld« szer­kesztését ideiglenesen Kacziány Géza tanár vette át. — A népszínházban ma és holnap az énekka­rok és a technikai személyzet javára tartanak elő­adást, szintehozva a »Hököm Mátyás«-t, e népszerű látványosságot, melynek legutolsó előadásaira is nagy közönség gyűlt össze a népszínházban. — A város­ligeti nyári színházban pénteken adják elő először a »Fenegyerekek« című németből magyarított bohózatot, melyben föllép Szirmai Imre, a népszínház tagja is. — T­o­rl­a­g­i Adolf, a budai színkör ked­velt komikusa, októbertől a népszínházhoz szer­ződött. — Brassóba Komlós Gyula színtársulatá­hoz, szerződött nyárára a népszínháztól Németh József, Csongori Mariska k. a. és néhányan a kar­személyzetből ; vendégszerepelni fog ott párszor F. Hegyi Aranka asszony és Hunyadi is.­­ A nagy­­váradi kép­kiállítás rideg közönynyel talál­kozik s az egyik ottani lap fel is jajdul, miért nem hívták föl a közönség figyelmét ünnepélyes megnyi­tással, miért nem nézi a kiállítást az intelligens hiva­talnok-világ sat. * Pályázati hirdetés. A budapesti tanítótestület a maga tagjai számára pályázatot hirdet. A pályakérdés ez : »Melyek azon nemzeti történelmi mozzanatok, me­lyeket a népiskolákban részletesebben lehet és kell taní­tanunk, hogy a történelmi oktatás helyesen felfogott céljainak eleget tegyünk.« A relativ legjobb, de iro­dalmi becscsel biró munka jutalma fiz db cs. és kir. arany a Békey Imre-alapítványból. A beküldési határ­idő 1890 évi szeptember 15-dike; az eredményt 1890 november 5-én, Imre napján hirdetik ki. A pályázó munkák jelige alatt, a jeligés levélkék mellékletével s idegen kézírással küldendők Jeny József elnökhöz (IX. kerület, Bakács-téri iskola) vagy Szőke István tit­kárhoz (I. ker., városmajor­ utca 31. sz.) Az értekezés terjedelme egy nyomtatott íven innen ne maradjon ; a mű a szerző tulajdona marad, köteles azonban arra, hogy valamelyik tanügyi lapban, lehetőleg a »Nép­nevelők Lapjá«-ban közölje. évre hanyatlott ez utolsó években, s azok is, a­kik szerették, utoljára már kivonták számára a szabadu­lást. Mikor kiszenvedett, nagy részvéttel temették el. Temetését a vállalkozó, a jó öreg Aul József, minden díj nélkül rendezte, tudva, hogy kit temet. Egy emberi romot temetett, de a­mely egykor, sokáig díszes erősség volt, mígnem a viharos idők kegyetlenül nem bántak vele. Koporsója fölött két püspök: Török Pál és Székács József mondtak búcsúbeszédet s a reformá­tus ifjúság és a nemzeti szinház énekkarai zengtek gyászdallamokat. Fiatalabb költők emlék­versben fe­jezték ki érz­ésüket. Sirja azonban a kerepesúti teme­tőben sokáig jeltelenül állt, mígnem 1876-ban özve­gye, ki a forradalom vihara óta nem látta, emlékkö­vet állíttatott hamvai fölé. Neve és sorsa nincs elfeledve, írnak róla oly­kor emlékjegyzeteket. De csak kevesen olvassák mű­veit, melyeket utoljára Aigner Lajos adott ki, meg­írva életrajzának vázlatát is. Leghíresebb művét, az »Arany trombitáit az idő, szerencsés fordulata szor­ta háttérbe, habár annak egyes részei, (például a huszárokról szóló,­ a népies költészet elavulhatlan fényével bírnak. De az a láz, az a szellem, mely benne uralkodik, nem szólhat a mai időhöz többé. Mindig nevezetes irodalomtörténeti emléke marad azonban a lágy tűzpróba ama idejének, melyben »trombita­­hangokon ágyukkal beszéltünk« azzal a hadsereggel, mely ezentúl vész idején a mi fiainkkal együtt fogja védeni a hazát és trónt. A mai boldogabb kor gyermekei azonban ne feledjék ama viharos idő áldozatait. Hazaszeretetük­nek estek ők martalékul, míg most a hazaszeretet a boldogulás szárnya. De bármennyire kedvezőn for­dult is közéletünk folyama, nem volnánk méltók a sor jóságára, ha felednék azokat, kik lelkesedé­sük miatt voltak kénytelenek töviskoszorút viselni. Ilyen hazafias költő emlékének nyújtnak ma Borossebesen babérkoszorút. Legyünk együtt az ünnepelőkkel gondolatunkban és érzésünkben ! 1100 Képviselőház. (Május 31-diki ülés.) (M.) Dagály után apály. A Kossuth-vita alatt a karzat is, a terem is ugyancsak tele volt, míg teg­nap már lenn is, fenn is sokkal több üres helyet lát­tunk, mint embert. Az ülés elején gr. Szapáry Gyula kormányel­nök benyújtotta az állami számvevőszék negyedévi jelentését az előforduló túlkiadásokról, előirányzat nélküli kiadásokról és hitelátruházásokról. Thaly Kálmán a millennium ügyében szólalt fel, hogy t. i. a honalapítás ezredéves ünnepének megölésé­ről mint gondolkozik a kormányelnök.Tisza Kálmán öt évvel ezelőtt az, uj országház megnyitását ez ünnepre helyező kilátásba, s egyszersmind az akadémiához for­dult az ünnep esztendejének megállapítása végett. Az akadémia az 1894-dik évet jelölte ki. A szóló kérdi a kormányelnököt, hogy osztozik e elődjének kijelentésében s szándékozik-e ez ünnepről ősszel, vagy a­mikor lehet, előterjesztést tenni a törvényho­zásnak, hogy az egész állam ülje meg az államépítés nagy ünnepét. A kormányelnök kijelente, hogy meg fogja tenni előterjesztését, mert maga is szükségesnek tartja, hogy a törvényhozás hozzájáruljon ez ünnep megtar­tásához. (Helyeslés.) Schiparcz Gyula előadó beszéde után a Ház elfogadta azt a módosítást, melyet a főrendiház a görög nyelvi törvényjavaslaton tett. Voltak­ép ez nem egyéb, mint az egyik szakasz eredeti szövegének helyreállítása. Következett az italmérési jövedék törvényének kiegészítési javaslata, melyet Hegedűs Sándor előadó ajánlott elfogadásra. A cél az előforduló jövedékcson­­kítások elhárítása. Nagy­on megszaporodtak a nagy­­szeszkereskedők s ellenőrzés hiányában a jövedék be­vétele csökkent, mivel a fogyasztás így adómentes szeszhez juthatott; továbbá a törvényben nem eléggé világos a nyílt községek közti forgalomra vonatkozó határozat, sem zárt helyen nincs kellőleg szabályozva a gyarmatáru kereskedők italeladási joga. A javaslat e bajokon segítni kíván. A szesz-nagykereskedést is engedélyezési rendszerhez köti s nagyobb ellenőrzés alá veti. A nem eléggé világos rendelkezéseket ki­egészíti. Továbbá a jövedék ellenőrzése elleni minden kihágást jövedéki kihágásnak tekinti s e szerinti büntetést szab rá, sat. Molnár József rossznak találja, hogy a szesz­kereskedőkre a miniszter a könyvvezetés kijelölt módját kényszeríti, s hogy a mezőgazdák maguk és cselédjeik használatára adómentes szeszt csak pénz­ügyi hatóság engedélye mellett kaphatnak. Említett a szóló egyéb kifogást és aggodalmat is, s míg meg­nyugtató választ nem kap, a javaslatot nem fo­gadja el. Gaál Jenő (pécskai) körültekintés hiányát látja a javaslatban. A miniszter minden panaszt meghall­gatott, csak a szeszkereskedőkét és gazdasági egyle­tekét nem. A szeszkereskedők nagy része vissza is fog vonulni az üzlettől, mely aztán az italmérési jog bérlőinek monopóliuma lesz, a fogyasztók és szesz­termelők kárára. A szóló határzati javaslatot nyújta be, hogy a javaslatot vegyék le a napirendről. Wekerle Sándor miniszter védte a törvény­­javaslatot s a maga eljárását. Elmondta, hogy a tervbe vett változtatások az állam jövedelmét bizto­sítják, másoknak pedig nem esnek kárára. Elmondta, hogy intézkedéseinél a községek érdeke iránt méltá­nyos volt s kérte a javaslat elfogadását. Horánszky Nándor a javaslatban súlyos ren­delkezéseket lát s azokat fejtegette és bírálta. Azt mondá, hogy így a lakosság az italmérési haszon­bérlők mononopoliuma alá jut. (Helyeslés balról.) Másnemű, helyesli intézkedésekre van szükség. A szóló a Gaál Jenő indítványára szavaz. Szederkényi Nándor is ellenzi a javaslatot, melyben a minisztert csupán merev kincstári érdekek vezették. Polonyi Géza helytelenítő, hogy az utosó napok­ban nyakra-főre akarnak áthajtani ily fontos tör­vényjavaslatot. A minisztert kéri, hogy korlátozza a kocsmák nagymérvű elszaporodását, s gátolja meg azt, hogy Pozsony tájára oly roppant mennyiségű sört hoznak be Ausztriából. A szóló bírálta a javas­lat egyes pontjait s ellene nyilatkozott. A vita itt félbe szakadt, s lévén még egy pár szónok, a tárgyalást hétfőn folytatják. Spóner Andor interpellációt intézett a pénzügy­­miniszterhez, a túltermelés baját állandósító szesz­adó-törvény módosítása végett. A miniszter azonnal azt feleli, hogy ősszel előterjeszthetni remél oly ja­vaslatokat, melyek a szesztermelésnek javára fognak szolgálni. Spóner Andor ezt köszönettel vette tudo­másul. Fővárosi h­írek. * A Stefánia gyermekkórház-egylet javára elnöke, gróf Zichy Ágost fiumei kormányzó, az egylet félszázados fennállása alkalmából 500 forintos alapítványt tett. A választmány legutóbbi ülésén el­ismerő köszönettel vették ezt tudomásul, aztán elha­tározták, hogy az évi k­ö­z­gy­ű­l­é­s­t június 15-én délelőtt 10 órakor tartják meg az egyleti intézet üllői­ úti helyiségében. Az elnökség és a választmány tagjainak kijelölése végett Morlin Imre elnöklete alatt bizottságot küldtek ki. Morlin Imre a választ­mányi ülésen bemutatta az egylet félszázados műkö­déséről szóló jelentést is, melyet helyesléssel fo­gadtak. * A nemzetközi madártani kongresszus bi­zottsága, melyet gr. Csáky Albin miniszter nevezett ki, tegnap tartotta alakuló gyűlését a műegyetemen. Jelen voltak: Szalay Imre, Bedő Albert, Tormay Béla, Tolnay Lajos és Keleti Károly miniszteri taná­csosok, Ráth Károly, Gerlóczy Károly, Török János főkapitány, Pulszky Ferenc, Herman Ottó, gr. Ester­házy Kálmán, Csernátony Lajos orsz. képviselők és mások. Szalay Imre miniszteri tanácsos, mint a kor­mány képviselője, a közoktatásügyi miniszter nevé­ben üdvözölte az egybegyűlteket. A korelnöki tiszt viselésére Pulszky Ferencet kérte föl, ki el­foglalván az elnöki széket, dr. Entz Géza tanárt szó­lította fel a referálásra. Entz Géza, az előkészítő bi­zottság elnöke, erre részletesen beszámolt a bizottság eddigi működéséről, mely arra volt irányozva, hogy a kongresszus mentői jobban sikerüljön s tudományos tekintetben maradandó nyomokat hagyjon maga után. Erre szolgálnak a pontos meteorológiai naplók és a madárvonulásokra vonatkozó megfigyelések és észleletek, melyek feldolgozva a kongresszus tudomá­nyos anyagát fogják alkotni. A gyűlés örvendetes tu­domásul vette e jelentést, valamint Margó Tivadar tanár amaz írásbeli ajánlatát, hogy a vezetése alatt álló zoológiai intézetet a kongresszus idején nyitva tartja és előadási termét gyülekezési helyül engedi át. A megalakulásra kerülvén a sor, elnökké gróf Bethlen András földmivelésügyi minisztert vá­lasztották meg. Alelnökök lettek Szalay Imre, Kamer­­mayer Károly és dr. Entz Géza, jegyzővé Ch­ernel István, a tudományos bizottság elnöke Herman Ottó, a levelező bizottságé, mely a külfölddel tartja fenn az összeköttetést, Xantus János és a gazdasági bi­zottságé Máday Izidor osztálytanácsos. A madártani kiállítást a tudományos bizottság fogja rendezni. Gyűlés után küldöttségileg értesiték gróf Bethlen Andrást elnökké való megválasztásáról. A miniszter köszönettel és készséggel fogadta el e tisztséget. * A görög nyelv tanításának korlátozása al­kalmából báró Pirquet, az osztrák parlament egyik előkelő tagja, hosszabb levelet intézett Fenyvessy Ferenc orsz. képviselőhöz. Báró Pirquet Ausztriában egyik vezére a görög nyelv elleni mozgalomnak s elv­társai nevében is üdvözletét küldi Fenyvessy Ferenc­nek és mindama képviselőknek, kik a fontos reform megvalósítását előmozdították. Levelében megjegyzi: »Sajnos, hogy nekünk Ausztriában még mindig vár­nunk kell ez igazi reformra, melylyel Magyarország megelőzött minket.« * Választások a műegyetemen. A műegyete­men tegnap délelőtt tartották meg a tisztújító ülést. A jövő 1890/91-ik tanévre rektornak újra és egy­hangúlag Klimm Mihály ez idei rektort válasz­tották meg. A mérnök, és építészeti szakosztály dékánjává C­z­i­g­­­e­r Győző műépítészt, az ókori építés tanárát, a gépészmérnöki szakosztály dékán­jává F­ö­­­s­er I­s­tv­á­n ez idei dékánt, s az egyete­mes és vegyészeti szakosztály dékánjává dr. Il­o­s­v­a­y Lajos ez idei dékánt választották meg. * A berlini látogatás. Az a »kívül tága­sabb«-féle üzenet, melyet Berlinből az oda készülő magyar kirándulóknak küldtek, kellő méltatásra ta­lált Budapesten. Egyik berlini lap a »Nat. Ztg.«, kissé civilizáltabban nyilatkozik ugyan, megjegyez­vén, hogy a berliniek szívesen fogják látni a ma­gyarokat is, de ez a nyilatkozat meglehetősen lany­hán szól s tegnap fölmerült az a kérdés, vájjon helyes lesz-e, ha a magyar lövészek megjelennek a német lövész­szövetség berlini ünnepélyén. Talán erre mint­egy felvilágosításul teszi közzé a budapesti polgári lövészegylet a meghívót, melyet a berlini lövészünnep bizottsága nevében Forckenbeck főpolgármester dísz­­elnök és Dirsch tanácsnok bizottsági elnök intéztek a magyar lövészekhez. E meghívó igen szíves hangon szól, kiemeli a szövetséges népek összetartozását is.

Next