Fővárosi Lapok, 1891. szeptember (28. évfolyam, 239-268. szám)

1891-09-01 / 239. szám

gebben még mosolyogtak Herodotos és a többi görög és római író ethnográfiai ismereteig. Sok állításuk vagy egyszerű mesének vagy szép költeménynek tet­szett. Mióta azonban a gőz ereje olcsóvá meg gyorssá tette a közlekedést, a földnek minden zugába eljutó utazók nem egy mesebelinek vélt népről bizo­nyították be, hogy csakugyan létezik. Ezek közé tar­toznak a görög és római írók törpe népei, a pygmaeu­­sok, a­kiknek nevét Homeros említi legelőször. Egyes utazók és tudósok újabban felfedezték őket. Stanley a második útján Tigongeh-ban elfogott egy törpét, kinek magassága 138 centiméter, feje nagy, lába görbe és színe világos csokoládébarna volt. Wiszmann is tu­dósít a törpe népről, melyet a legtöbb ethnográfus Afrika őslakójának mond. Kondor Gusztáv a csillagászat újabb segédeszközeiről, Páter Béla az évelő rozsról, Veress Endre az élelmi­szerek ha­misításáról, Weinek László pedig a prágai csillagtoronyból szemlélt holdr­anásról és hold-krá­terről szól. * Lejáró pályázat. A népszínházi bizottság részéről az 1848-dik évi március 15-diki ese­ményeket tárgyaló alkalmi szinműre hirdetett száz aranyas pályázat határideje szeptember hó 30-dikán déli 12 órakor lejár. A pályaművek be­kötve, lapszámozva és a pályázó nevét tartalmazó le­pecsételt jeligés levéllel ellátva, Rényi Dezső népszín­házi bizottsági jegyzőhöz (régi városháza I. em. 22. ajtó) küldendők be. * Apróbb hírek. A népszínház első új­donsága Abonyi Lajos népszínműve lesz: »A si­­roki románc.« — Az opera igazgatósága föl­hívta a személyzetet, hogy a »Bagdadi borbély«, Cornelius Péter dalműve szerepeinek betanulásával október elejéig készüljenek el; az intézet új kar­mestere, Robicsek már megérkezett a fővárosba. — Új zenemű jelent meg a Nádor Kálmán zeneműkereskedésében, a »Feneleányok« népszerű spanyol indulója, melyet Palotásy Gyula írt át énekhangra és zongorára, ára hetvenöt krajcár. — A bácskai történelmi társulat »Év­könyv«^ közelebb jelent meg értékes dolgozatok­kal ; többi közt Grosschmid Gábor ismerteti benne Bácsmegyének 1848 előtti közéletét. — »Kriti­kai dolgozatok« címmel dr. Kovács Pál kecs­keméti jogakadémiai igazgató-tanár összegyűjtve ki­adta öt értekezését a jog és államtudományok köré­ből, összesen hat dolgozat, melyek némelyikének tár­gya, például a mentelmi jog, egyszersmind egészen időszerű. — Az első magyar nyelvtan olasz nyelven most jelent meg Fiumében, Körösi Sándor ottani gimnáziumi tanártól; címe: »Grammatica teoreticopractica della lingua ungherese« ; iskolai és magánhasználatra van írva. — Major P. Gyula magán-zeneiskolája (Erzsébet-körut, 53. sz. a.) ma nyílik meg s a zongoraelőadások azonnal megkezdőd­nek benne. — A városligeti színkör komiku­sos menyecske a férjével, festői népviselben. Különö­sen feltűnt sajátságos lábbelijük, a felálló és hátra kanyaruló, hegyes orrú bocskor. Ezt igen sajátságos­nak találták a művésznők. Délután Vajda-Hunyad várát nézték meg s nem győzték dicsérni e pá­ratlan szépségű vár fekvését és műépítészeti becsét. Miss Fletcher megjegyezte, hogy sok várat látott már, de ilyen érdekeset még nem. Este visszatértek Branyicskára, hol víg zene fejezte be a napot. Kísérőjük, dr. Szádetzky Gyula, ki igen jól bánik a nyirettyűvel, hegedűn, a háziasz­­szony zongorán, gróf Esterházy Kálmánná pedig furu­lyán játszottak szebbnél-szebb magyar népdalokat. Ezektől Miss Le Quesne is úgy fellelkesült, hogy a házi­asszonynyal együtt énekelte, mégpedig igen csinosan, a dalokat, különösen a »Kék nefelejcs«-et magyar szöveggel. A Missneknek volt nyugovó napjuk is, mert a grófnő megmarasztotta őket a Lajos-nap ünneplésére, mert Lajos a férje is, Lajos az apósa is, ő még va­lódi fiatal észszel és erővel biró nemes főúr. Az ő tisz­teletökre rendezte a grófnő a családi ünnepet. Ebéd folytán négy nyelven hangzottak a felköszöntők. Általános volt a meglepetés, midőn Miss Flecher is fölállt és angol nyelven éltette a magyar nemzetet és családot, melynek vendégszeretetét melegen köszönte meg. Ebéd után csolnakázás, este pedig tűzi­játék volt cigányzenével. Az egész családi ünnep olyan pompásan sikerült, hogy a három éves kis házi fiú, Jankó is elkiáltotta magát a tűzijáték szikrázó kerekének világánál: »Milyen szép nevenapja van az én Apámnak!« A Missek aztán eltávoztak, szép emlékezést vi­­vén magukkal a bérce? Erdélyből. Ezzel útjuk be is van fejezve, mert Budapestről most már Angliába térnek vissza. Kívánatos, hogy hazánkat gyakran látogassák meg ilyen valódi művészettel eltelt külföldi vendégek, mert azok aztán meleg rokonszenvvel, s lelkesülten beszélnek vagy írnak a magyar nemzetről, melyet ép szemükkel s nem irányzatos pápaszemmel néznek. Hunyadm­egyei, sát. Andorfi Pétert, a szegedi színházhoz szerződ­tették. * Hibaigazítás. A Kossuth-ünnepről tegnap esti számunkban közölt leírásban, a második hasáb közepe táján szedési hibából ez áll: »Nemesi dicsőség nekünk mind a kettő« (t. i. Széchenyi és Kossuth). A pont első két szava természetesen úgy olvasandó : »nemzeti dicsőség.« M — 1770 — Fővárosi h­irek. * A főrendiház halottja. Temesvárról tegnap este gyászhir érkezett a fővárosba, azzal a szomorú jelentéssel, hogy Hertelendy József, Torontál­­megye főispánja, délután meghalt Marilla­völgyben, élete 58-dik esztendejében. Tevékeny életű, képzett elméjű, feddhetlen jellemű férfi volt, buzgó szolgája és előmozdítója a hazai ügyeknek s megyéjében a közigazgatás élén mindenkitől becsült és szeretett férfiú. Mocsáron született 1833. május 23-dikán. Középiskolai tanulmányait a szülei ház­ban végezte, a jogot a pesti egyetemen, a gazdasági tudományokat Magyar-Óvártt és Hohenheimban ta­nulta jó sikerrel, mint okleveles gazda fogott birtoka kezeléséhez s megnősült és jó gazda lett. Az 1860-iki fordulat hívta a tettek terére s 1861-ben egyhangúlag választék meg Nagykikinda főszolgabirájának. De a Schmerling provizóriuma következvén, lemondott s hiába kinálgatták alispánsággal, felköltözött a fővá­rosba s itt az ügyvédi oklevelet is megszerezte és az általános biztositó társaságnál főügynökséget vállalt, de nem sokáig maradt ott, mert az alkotmány vissza­szerzésekor, 1867-ben, bánátkomlósi főszolgabirónak választék meg, 1871-ben pedig a nagykikindai tör­vényszék elnökének nevezték ki. Ez állásából lépett 1874-ben Torontál főispáni állomásába s a megyét folyton jelesen vezette s e mellett egyéb nehéz föl­adatokat is teljesített; volt egy ideig a kikindai kerü­let főkapitánya, 1877-ben a délvidéki árvizeknél telj­hatalmú kormánybiztos, a felső-torontáli és később a temesvölgyi vizszabályozásnak s négy éven át Versec városának kormánybiztosa. Érdemeiért a király már 1878-ban a Szent­ István rend kiskeresztjével tüntette ki, valamint a főrendi­háznak is első kinevezett tagjai közé tartozott. Pár év óta már gyakran betegeskedett s e nyáron Karlsbadban és Marillavölgyben keresett gyógyulást. Fájdalom, nem lelhette meg. Elhunyt sok jó barátjának és még sokkal több tisztelőjének mély szomorúságára. * A szabadságharci emlékek kiállításának eddig tegnapelőtt volt a legjobb napja. Reggeltől estig tele voltak termeik s a látogatók száma 1870-re emelkedett. Sok vidéki is kereste föl a tárlatot, úgyszintén több orsz. képviselő. Gróf Széchenyi Béla beküldte a kiállításra nagy nevű atyjának egy arcképét, a legjobbat, mely gr. Széchenyi Istvánról 1848 előtt készült. Legkö­zelebb kiállítják annak a beszédnek a szövegét, melyet Kossuth Lajos az aradi vértanú-szobor lelep­­le­zése alkalmából fonográfba mondott s mely eddig még nem jelent meg nyomtatásban. A kiállításnak a múlt héten összesen 7250 látoga­tója volt. * Az egyetemi tanév küszöbén. Elmúlt a há­rom havi nyári szünet s az­­alma mater* tantermei ismét megnyílnak, az ország minden részéből fölse­­reglő fiatalság előtt. A kapu alja és a folyosók máris nagyban elevenednek s a questura hivatalában kezdő­dik a beiratkozási tolongás. Élénkül egyszersmind ahány ifjúsági kávéház van, valamint az »olvasókör« és valamennyi segítő egyleti helyiség. Egyelőre két gond van: a tantárgyak választása, mely kivált a kö­zépiskola szigorú keretéből fölkerült újoncnak, a »gó­­lyá«-nak okoz fejtörést, mígnem a tapasztalt »egye­temi polgár«, a tanszabadság jártasa segít rajta; a másik meg az egyleti választás, mely fejtöréssel ugyan nem, de annál több korteskedéssel jár s a járatlan »első éves« ebben is tanácsra szorul, de ha egyszer van toll a kalapján, ő kiabál legtelibb tüdővel, mert ez neki új és mert az a tudat, hogy diákból »egye­temi polgár« lett, dagaszthatja is a fiatal kebelt. Komolyabb része a dolognak, mivelhogy fontos do­log, választani a sok kollégium, a hírneves tanárok előadásai közül. Könnyű a kispapnak, mert tudja előre, hogy neki a Bitai Dezső »Alaphittan«-át, a Berger E. János »Ó­szövetségi s történeti ré­giségtan «^-át, a héber nyelvet és a Kisfaludy A. Béla »Ágazatos hittan«-át okvetlenül hallgatnia kell, s a­miben tetszés szerint választhat, az nem sok; a bőség zavarának nincsen kitéve. A joghallgató is csak eligazodik, mert választja okvetlenül azokat a jogi és államtudományokat, melyek az alapvizsgálatokon és szigorlatokon szerepelnek. Azonkívül kap rajta, ha van időszerű specialitás, a­milyen lesz most K­m­e­ll­y Károly magántanár előadása a közigazgatási refor­mokról: megyerendezés, közigazgatási bíróság sat. Nehéz azonban az orvostanhallgatónak, mert ott na­gyon sok a tantárgy s a most megnyíló első félévben magántanárok egész csoportja is fontos tudomány­ágakban tart előadásokat. Az élettan köréből csupán az új rendes tanár, dr. Kl­u­g Nándor tanár hir­det órákat a »Kísérleti élettan«-ból. A bonctani tu­dományok köréből annál több lesz az előadás s a dr. Mihálkovics Géza »fejlődéstani«, »leíró és tájbonctani«, a Thanhofer Lajos »végtagok tájbonctani«, dr. Margó Tivadar »szövettani«, Scheuthauer Gusztáv és Portik Ottó »kórbonc­tani« óráira seregestül készülnek. A bölcsé­­szethallgatók zömét az irodalmi előadások ér­deklik legjobban. Gyulai Pál »a középkori mon­dákról s azok feldolgozóiról« és a »Petőfi költé­szetéről« fog prelegálni s igazgatja a szeminá­riumot, melyben tanárjelöltek kapnak útmutatást a tudományok buvárlatában. Beöthy Zsolt az »eszthetiká«-n kívül »a magyar irodalom ve­zéreszméit« fogja fejtegetni és stilgyakorlatokat tart. A magyar nyelvtudományt Simonyi Zsig­­mond egymaga fogja képviselni mondattani és nyelvemléki óráival; míg az »ugor«-nak dr. Bu­d­e­n­z József körül lesz egy csoport hallgatója, a német irodalomnak és nyelvészetnek pedig Heinrich Gusztáv hódítgat megint híveket, dr. Petz Gedeon magántanárral egyetemben. Kívánatos, hogy ezek, valamint a többi tárgyak, mind elégséges buzgó hallgatókra találjanak, hogy az ismét elve­tendő jó magvakból a jövőnek bő aratása legyen. * A városligeti műcsarnok épülete fölött még egyre tart az alkudozás. Gróf Csáky miniszter, mint ismeretes, a történelmi képcsarnok céljaira kívánja a főváros közönségétől ez épületet bérbe venni, a­mi eddigelé ellenzésre talált, mert a főváros a műcsar­nokot vendéglővé akarja átalakíttatni a műveltebb közönség számára. A tanács újabban még­is hajlandó lenne az épület átengedésére, de oly feltétellel, hogy a kormány az épület 100.000 frtnyi vételárának 4°/6-os kamatait fizesse és gondoskodjék a fölmerülő javító munkálatok teljesítéséről. A miniszter viszont azt jelenti ki, hogy az épületet csak öt évi időre kí­vánja bérbe venni és semmi esetre sem fizethetne érte évi 2000 írtnál többet; ehhez is még a törvényhozás jóváhagyására lesz szükség. A főváros pénzügyi és gazdasági bizottsága tegnap hozzájárult a tanács javaslatához, azzal, hogy a műcsarnok átengedése után intézkedjenek egy modern berendezésű vendéglő építése iránt. De ha a főváros nem adja az épületet évi 4000 írton alul, a miniszter pedig nem adhat 2000 írtnál többet, akkor bajosan lesz az alkuból valami. * Személyi hírek. Szilágyi Dezső igaz­ságügyminiszter vasárnap elutazott Tátrafüredre, nem annyira pihenni, mint fárasztó hegyi kirándulá­sokat tenni. — Dr. P­e­a­n hírneves francia tudós vasárnap fővárosunkba érkezett s dr. Farkas László kalauzolása mellett megnézte a főváros kórházait, köztük a vörös­ keresztet, melynek berendezéséről kü­lönösen nagy elismeréssel nyilatkozott; ma Konstan­­tinápolyba utazik el. — Dr. Poór Imre egyetemi tanár Marienbádból haza érkezett. — Forster G­é­z­a, az orsz. gazdasági egyesület igazgatója, sza­badságidejének leteltével, átvette hivatalának veze­tését. — Gróf Schönborn osztrák igazságügy­miniszterről írják, hogy közelebb Budapesten főleg a Kárpáti Tengerszemnél előfordult határsértés ügyé­ben értekezett a magyar igazságügyminiszterrel.­­ Beniczky Ferenc pestmegyei főispán, másfél havi kúra után Reichenhallból jó egésségben érkezett vissza s a központi tisztviselői kar, élén Földváry Mi­­hálylyal, kifejezte örömét, hogy újra körükben üdvö­zölhetik. * Szünet után. A budapesti kir. Ítélő­tábla tegnap tartotta a törvénykezési szünet után első teljes ülését. Sárkány József alelnök me­legen üdvözölte a szabadságukról visszaérkezett tanácselnököket és bírákat. Beszámolt egyszersmind a kir. táblának a törvénykezési szünidő alatt kifejtett működéséről és az előfordult személyi változásokról. A szünidő alatt 3772 ügy érkezett a táblához s 1724 ügyet intéztek el. A hátralék tehát a szünidő alatt 2050-nel növekedett. A táblák újraszervezése óta 10,190 ügy érkezett, elintéztek azóta 8044 ügyet s így a hátralék 8193, azaz 2146-tal több mint a­meny­nyi a régi tábláról maradt. Az alelnök kifejtette ez­után, hogy a helyzet éppen nem olyan kedvezőtlen, mint az első pillanatban látszik. Figyelembe kell venni, hogy a tábla még eddig úgyszólván a kezdet nehézségeivel küzdött. * A főkántor temetése. Friedmann Mó­ri­c­o­t, az izraelita hitközség nagyérdemű főkántorát, kit a­ki csak ismert, hitkülönbség nélkül, sokra be­csült, tegnap délelőtt temették el, a hitközség tagjai­nak igen nagy részvételével, de egyszersmind a tömeg olyan tolongása mellett, mely a templom előtt — fájdalom — megzavarta a nagy diszűi gyászszertartás kegyeleti jellegét. Az Erzsébet-körút 7. sz. halottas házánál i. e. fél tízkor tették a gyászkocsira az egy­szerű koporsót s a hitközség elöljárói és hivatalnokai kisérték a dohány-utcai kultusz-templomhoz. Ott már igen nagy tömeg várakozott, tolongott és elégedetlen­kedett. Az előcsarnokba csak az elöljáróság tagjait és egyletek küldötteit bocsátották be. A templomudvar rácsozata, mely most javítás alatt van, fakorláttal volt pótolva s azt most gyászlepellel vonták be, mitől az utcai tömeg nem láthatott be. Lerángatták tehát a fe­kete lepelt s báró Splényi Ödön rendőrtanácsos kerületi

Next