Fővárosi Lapok, 1891. október (28. évfolyam, 269-299. szám)
1891-10-28 / 296. szám
kik a gályáról Párisba kerültek és keresetforrás hiánya miatt kénytelenek voltak hozzá fordulni; azok, kiket egy-egy kövér zsákmány után üldözőbe vettek s el kellett rejtőzködniök, avagy azok a tolvajnövendékek, a kiknek egyelőre még pénzük nem volt, mindnyájan a » Vig fuvaros«-nál találtak hitelre menedékhelyet és élelmezést. Ennek aztán az volt a következése, hogy ami jövedelmet az orgazdaság hozott, azt a hitel emésztette föl. Rigobinnak gyakran kellett tapasztalnia, hogy egy-egy adósát börtönbe hurcolták, kit huzamos ideig táplált, abban a reményben, hogy ez őt majd jelentékeny zsákmánynyal kárpótolja. Olykor egy-egy örökös fogságra ítélés nagyon sok kárt okozott neki, de minda mellett újabb meg újabb hitelt nyitott oly fickóknak, akiktől szép jövőt várt. Rigobin szeretett volna ugyan helyzetével szakítani , de a forgalomban volt tőkéit nagyon nehéz lett volna behajtania, meg attól is tartott, hogy valamely nagyon szorongatott adósa följelenti, hogy tőle menekülhessen s igy ahelyett, hogy Tourainebe költöznek, hová öreg napjaira visszavonulni vágyott, könnyen Toulonban, vagy Rochefortban végezhetné napjait. Nem kell azonban azt képzelni, hogy Rigo■bint soha sem hagyta el a türelme. Olykor már meg akarta szüntetni a kényszerhitelt, fölháborodásának a pillanataiban, a minőben volt most is, midőn Alliette csapatjának az elővédje jelentkezett, mely a »Vig fuvaros «-nál keresett menedéket. A szép szőke biztatására Rigobin hajlandó volt valamennyi banditának hitelt nyitni. Ám régóta tétlenségben voltak ezek, kétségkívül a Soufflard és Lesage fogságban léte miatt keveset munkálkodhatva. De azért a banda ivott-evett eleget s adóssága oly •összegre emelkedett, hogy törlesztésére néhány csinos lopást kellett volna végrehajtania. — Ezek a lajhárok egészen ítéletnapig is innának itt, a nélkül, hogy dolgoznának, ha munkára nem serkentgetném őket, — gondolta magában az érdemes borgazda. Ily ellenséges érzülettel volt a korcsmáros ■lelke eltelve, mikor belépett Alliette és Soufflard, Lesage, Lemeunier, Champenois, az »akasztott« és a kedves Alfréd kíséretében, ki, mivelhogy ellopni való solt nem esett a keze ügyébe, egy mészárszék ajtajáról ,egy nagy ürücombot akasztott le. — Szaporán Rigobin, — kiáltott a szőke leány, — majdnem meghalunk az éhségtől, vén orgazda , csinálj nekünk jó vacsorát rögtön! Aztán hátat fordított a fanyar képet mutató korcsmárosnak. íme, mogorva apó, elhoztam a vacsoránkat, melyhez ön egy kis teát szolgál föl nekünk, — szólt Alfréd, az asztalra téve az ürücombot, mely vagy hat font lehetett. A második udvaron, távol az utcától meg a kiváncsi szemektől a korcsmárosnak volt még egy terme, melyet Alliette bandája igen jól ismert. Itt terítették föl a pincérek az asztalt. — Az úr maga fogja majd az első tálat behozni, — szólt a pincérek egyike, midőn az asztalt fölteritve távoztak. — Asztalhoz! — kiáltá Levier. Mindnyájan leültek a padokra. Ily izgalmas nap után az étvágy és különösen a szomjúság nagyon erősen jelentkezett a társaságnál. — Ej, — szólt Souflard, — ezek elfelejtettek nekünk bort hozni! * Csak két üveg víz volt az asztalon. — Én nem akarok vizet inni! — kiáltott föl Alfréd; — azt mondják, attól a pióca megterem a gyomrunkban. E pillanatban Rigobin lépett be az ajtón. Komolyan tett le Alliette előtt egy lebontott tálat. (Folyt, köv.) A tény az, hogy Szabadka nem igen törődik a rossz hitével. Ez minden esetre nagy baj, de mégsem olyan nagy, mint amilyennek az első tekintetre látszik. Szabadka már megszokta a sok igaztalan támadást, így nem csoda, ha nem sokat hederít rája, hanem filozófiai nyugalommal folytatja eddigi útját. Hogy azonban minden félreértésnek elejét vegyem, két pótló megjegyzést kell tennem. Az egyik az, hogy igaztalannak tartok minden olyan támadást, mely tekintet nélkül a felebaráti szeretetre, embertársainak gyöngéi ellen irányul. A másik megjegyzésem pedig, az hogy Szabadkán csak egyetlen egy filozófiai iskola tudott gyökeret verni: az Epikurusé. De ez iskola azután erős, tápláló talajra akadt. Mielőtt az általánosságokból a részletekbe térek át, még egy általános megjegyzést kell tennem. Természetes, hogy a sok támadás közül, mely Szabadka ellen volt intézve, nem mind a gyönge oldalát találta, így például szemére vetik, hogy hazafiatlan, hogy nem áldoz közművelődési célokra. Ezt a vádat azok hiszik legkevésbbé, akik felhozták. Politikai korteseszköznek használták. S ha ez a csúf eszköz nem is vezetett a kívánt célhoz, annyi eredménye mégis volt, hogy sokan, persze csak azok, akik Szabadkát csupán hite után ismerik, elhitték. A valóságban Levés város van az országban, mely Szabadkánál hazafiasabb volna. Talán egy sincs. S még csak arra sem akarok hivatkozni, hogy Szabadka lakóit csak a múlt század közepén telepítették be Dalmáciából. Az ilyen hivatkozás sok mindenféle összehasonlítást provokálna, Szabadka és más városok, például Temesvár ,Pozsony, Mosony és mások közt. Az ilyen összehasonlítás pedig méltán háboríthatná fel a szabadkai bányoknak hazafias önérzetét. Pedig ez az összehasonlítás nem is sántítana. A bányák fővárosát is ugyan úgy körülveszik idegen ajkú községek, mint Temesvárt vagy mint Pozsonyt. Azzal a különbséggel, hogy Temesvár, Pozsony már évszázadokkal ezelőtt első rangú szerepet játszott hazánknak történetében. Szabadka szerb ajkú lakossága eléggé dokumentálta ha- * Csillagászati enquéte. Ismeretes, hogy a közoktatásügyi miniszter enquétet hívott össze az országos csillagvizsgáló-intézet felállítása érdekében és a meteorológiai intézet felépítése s jobb helyre való áthelyezése tárgyában. Az enquéte már együtt van, illetőleg össze van állítva s a következő 11 tagból áll: Elnök báró Eötvös Lóránt; tagok dr. Erősich Izor és dr. Kondor Gusztáv az egyetem részéről, Szily Kálmán és Kruspér István az akadémia, dr. Konkoly Miklós és Kurländer Ignác a meteorológiai intézet, Heller Ágost, dr. Kövesligethy Radó és Gothard Jenő a természettudományi társulat s végre dr. Lakits Ferenc az orvosok és természetvizsgálók részéről. Feltűnő az a körülmény, hogy az enquéteben szakcsillagász tulajdonképen csak 5 van, a többi fizikus és geometra. Ezt csak azért említjük, mert emlékezünk reá, hogy a nyolcvanas évek elején is volt egy halvaszületett enquéte ugyanez ügy rendezése végett s annak pláne csak 2 csillagász tagja volt. Igen üdvös lenne, ha az enquéte tagjainak sikerülne oly arányban javítani az ügy menetén, a minő arányban az előbbi enquéte óta a csillagászok száma szaporodott. zafiasságát 1848-ban, mikor fegyverre kelt a Bácskát pusztító szerviánusok ellen. És eléggé bizonyította azzal, hogy Pest után ő építette az első állandó magyar színházat az országban. Azt mondják, hogy ebbe a színházba nem igen jártak, sőt máig is, tekintettel arra, hogy Szabadkának hetvenezer lakója van, csak gyéren látogatják. Cest an autre affaire. Az osztriga sem születik mindjárt ostendei osztrigának. Előbb nevelni kell. Az embert is előbb nevelni kell. A dalmáciai bunyó magával hozta nyelvét, szokásait, erkölcsi felfogását s ezekből az ember csak nehezen vedlik ki. Hogy uj hazáját megtanulja lángolan szeretni, ahhoz elég volt három uj nemzedék. Hogy elfeledje régi nyelvét és szokásait ahhoz kevés volt. Hagyjuk békében felnőni a mai uj nemzedéket s látni fogjuk, hogy Szabadkán harminc év múlva nem fognak más szót hallani a magyarnál. Az ifjabb nemzedék már ma sem beszél más nyelvet. Ami pedig az erkölcsöket illeti, idővel azok is finomulni fognak. Ez a processzus a természetes. Láthatjuk Elzász-Lotharingiában is. Az elzásziak két évszázad alatt lángoló francia hazafiak lettek, de azért máig is többet beszélnek németül, mint franciául. Erkölcseikben pedig egészen németek maradtak. Ha tehát Szabadkán nem igen járnak a fényes színházba, annak egyik oka az, hogy a felnőttek közül még sokan nem igen értik a magyar nyelvet. A másik és első rangú oka pedig az, hogy az összes lakosságnak még nincs annyira finomult ízlése, hogy a színházban mindnyája szórakozást találjon. Inkább elmennek a korcsmába egyet inni sat. De hiszen éppen ezt vetik a szemükre. Nem kelek védelmükre. De mielőtt rájuk dobom az első követ, be akarom várni a választ arra a kérdésre, hogy nagyobb bűnt követ e el az, ki a szabadkai homokbuckákon termett bortól gurul az asztal alá, mint az, aki a »Blaue Katz «-ban vagy valamelyik más zengerárban pezsgőtől részegszik le. Ami pedig azt illeti, hogy a város nem sokat áldoz művelődési célokra, hát éppen ez a szemreház 2201 Tudomány és irodalom. * Új szakfolyóirat. A »Magyar Orvosi Archívum«. című szakközlönyből, mely Bókas Árpád, Klug Nándor és Portik Ottó egyetemi tanárok szerkesztése és a közoktatási miniszter támogatása mellett indult meg, előttünk fekszik az első füzet. Címlapján a munkatársak hosszú névsorát találjuk, közte orvosi tudományunk és szakirodalmunk számos kiváló munkáját. A cikksort dr. Lechner Károly kolozsvári egyetemi tanár dolgozata nyitja meg »Adalék az általános neurosisok alapján kifejlődő kóralakok ismeretéhez« címen. A cikkíró beszámol megfigyeléseiről, melyeket e kóros folyamatokra vonatkozólag tett és melyek alkalmasak az idegkórok lényegét megállapító fogalmak kibővítésére. Dr. Kossa Gyula egyetemi tanársegéd antagonisztikus morphin-tanulmányairól ir. Dr. Klug Nándor egyetemi tanár egy cikkben kimutatja, hogy a gyomor fedősejtjei a sósavon kívül a pepsint is készítik. Dr. Preusz Kornél egyetemi tanársegéd útmutatással szolgál arra nézve, mikép tartandók a phosphorsav kiválasztására vonatkozó vizsgálatok. Dr. Bollinger Gyula a hüdött ízületek sebészeti rögzítését magyarázza, dr. Jendrassik Ernő pedig a geometrikailag szabályos baktérium-kolóniákat mutatja be. Ez az első füzet tartalma: Komoly tárgyak alapos kutatása és gondos feldolgozása. A »Magyar Orvosi Archívum« évfolyamonként 6 füzetben, összesen körülbelül 24 nyolcadrét évnyi terjedelemben fog megjelenni. Az évfolyam előfizetési ára 10 frt. A folyóiratnak egy másik kiadása a külföld számára készül német-francia nyelven és ezt a Bergmann-cég adja ki Wiesbadenben. * A debreceni Csokonai-kör választmánya a napokban ülést tartott Vértessy Arnold elnök elnöklete alatt. Az elnök örömmel jelenti, hogy a tagok szép számmal szaporodtak. Puky Gyula kir. táblai elnök alapító tagságát éljenzéssel vették tudomásul. Bejelenti továbbá az elnök, hogy Szabolcska Mihály költeményei elkészültek és lehetne expediálni is az előfizetőknek, noha a gyűjtőívek még csak most érkeznek vissza. A szétküldést november hó 15-én kezdik meg. Felolvasták ezután a kaszinónak általunk már ismertetett átiratát, melylyel a Kazinczy-pályakérdések rátűzését a Csokonaikörre szeretné bizni. A választmány az átiratot örvendetes tudomásul vette és átadta az irodalmi szakosztálynak. Ezután a november 17-diki Csokonai-emlékünnepély programmját állapították meg. A kis-mester-utcán áll az a ház, hol Csokonai született és most iskolául szolgál. Ezt meg fogják jelölni egy táblával, melynek felirata a következő lesz: »E házban született Csokonai Vitéz Mihály 1773. nov. 17-én.« A tábla elkészíttetése iránt intézkedtek. Az ünnepély programmja a következő: nov. 17-én délután három órakor a születési háznál a főiskolai énekkar énekel, következik az emlékbeszéd, tartja Vértessy Arnold elnök. Utána a főiskolai énekkar újra énekel. Az ünnepélyre a városi hatóságot is, mint háztulajdonost meghivják. Hasonlólag meghivatnak a tanintézetek és a nagyközönség is. Este ünnepélyes felolvasás lesz s ezzel kezdődik meg az idei felolvasások ciklusa. Az elnök megnyitó szavai után felolvassák Szabolcska Mihály ódáját. A felolvasást Csokonairól Géressy Kálmán tartja, az irodalmi szakosztály elnöke; következik aztán Komlóssy Artur felolvasása Csokonai nyár a legigaztalanabb valamennyi között. Van a városnak külön színházi pótadója, városi főgimnáziuma, városi tanítóképző intézete, városi zeneakadémiája, városi magasabb fiú- és leány polgáriskolája és vagy tizenkét elemi iskolája. A tény az, hogy aránylag még Budapest sem hoz olyan nagy áldozatokat a nevelés ügyének, mint Szabadka. Hogy ennek a nevelésnek miért nincsen még a köznépnél nagy látszatja, annak okát már elmondtuk. Mindenesetre azonban bizonyos haladás már észlelhető, így például tavaly egy dúsgazdag fiatal bányó faképnél hagyta Ilkcáját s megszökött egy kardalnoknővel. Tagadhatatlan, hogy Szabadka minden tekintetben nagy léptekkel halad előre. Pedig nagy kárára van a szomszédos Szeged. Volt például a városnak vasúti üzletvezetősége, de Szeged addig siránkozott, hogy üresek a házai, amíg végre áttették oda ezt a nagy hivatalt. Mikor a királyi táblát decentralizálták, akkor fekvésénél fogva Szabadkát inkább megillette volna egy királyi tábla, mint Szegedet. De Szegednek gazdasági okokból szüksége volt rája. A dúsgazdag Szabadkának, mely az országnak leggazdagabb városa, nagyon mindegy volt, hogy egy évben nyolcvanezer forinttal többet vagy kevesebbet költenek el benne. De művelődési szempontból nem volt mindegy. Aki tíz év óta nem látta Bácsországnak metropolisát, — habár Zombor a megyei székhely, azért mégis csak Szabadka a fővárosa ennek a rengeteg megyének, amelyet három főispán kormányoz, (a zombori, a szabadkai és az újvidéki) — az nem ismer a városra. Tíz évvel ezelőtt térdig érő sár borította az utcákat. A városházban folyton készenlétben állt egy tucat ló, hogy kirántsa azokat a tengelyen felülig a sárba sülyedt üres kocsikat, melyek a városháza előtt akadtak el. A főtéren nádfedelű viskók álltak s a Mária Terézia idejében épült városháza és főgimnázium volt az egyetlenegy emeletes ház. No meg a Vermes és Jakabcsics-féle házak. Ma már az egész piacot paloták díszítik, új fényes utcák keletkeztek.