Fővárosi Lapok, 1891. december (28. évfolyam, 330-359. szám)

1891-12-23 / 352. szám

* »Akadémiai Értesítő.« A decemberi füzet élén Csiky Gergely jelentése olvasható az idei Kóczán-pá­­lyázatról. Aztán a november havi akadémiai üléseken felolvasott értekezések kivonatai: Simonyi Zsigmond­tól »Az igeidők használatához«, Szentkláray Jenőtől »Oláhok költöztetése Délmagyarországon«, Dankó Kálmántól »A szepesi jog«, Halász Ignáctól »Har­madik lappföldi utamról«, Zichy Antaltól »Széchenyi István összes művei«, Budenz Józseftől a »Nyelvtudo­mányi Közlemények 22-dik köteté«-ről. Van egy nekrológ Ballagi Mórról, továbbá szemle az akadé­mia támogatásával megjelent folyóiratok«, a »Buda­pesti Szemle«, »Magyar Nyelvőr«, »Egyetemes Phi­­lologiai Közlöny« sat. legutóbbi füzeteiről. Akadé­miai ülések jegyzőkönyvei fejezik be a közlések sorát. Az évfolyam pontos és kimerítő betűsoros tárgymu­tatója van a füzethez csatolva. * A magyar paedagogiai társaság január 5-én dél­után öt órakor az akadémia üléstermében alakuló gyűlést tart. Tárgyai: új alapszabályok bemutatása ; rendes tagok választása ; Fináczy Ernő felolvasása: »A külföldi közép­iskolai mozgalmakról 1890. és 1891-ben«; a tisztikar megválasztása. * A ref. püspök irodalmi hagyatéka. Révész Bá­lint püspök előszóval Csiky Lajost bízta meg iro­dalmi hagyatékának rendezésével, esetleg még ki­adható műveinek sajtó alá készítésével és kiadásával. Egyház-szertartási beszédei második bővített kiadá­sát már vele rendeztette sajtó alá. Néhány hét előtt Tóth Sámuel egyházker. főjegyző és Csiky Lajos át­vették az özvegytől a megboldogult iratait. Csiky La­jos tanár azóta folytatja a művek sajtó alá rendezésé­nek munkáját. Százakra megy a megboldogult püspök napvilágot még nem látott imádságainak, beszédeinek száma, melyekből válogatás mellett is kitellik néhány terjedelmes kötet. * Csiky-ünnepélyt rendeztek a kolozsvári egyetem tanárjelöltjei felolvasásokkal, szavalatokkal s közreműködött E. Kovács Gyula is. — Az erdélyi muzeumegylet orvos­természettudományi szakülésén, Kolozsvártt, dr. Koch Antal újabb őslény-leleteket ismertetett Erdélyben, dr. Bálint Sándor beszámolt a múzeumokban tett nyári körútjáról, dr. Farkas Gyula pedig mathematikai dolgozatokat muta­tott be. — A »Nevelés« című derék losonci paedagogiai folyó­irat évzáró füzete Druga József, dr. Csiky Kálmán, Hitter Ferenc, Pintér Sándor, sat. dolgozataival jelent meg.­­ A »Magyar Ifjúság« szerkesztősége száz frank pályadijat tűzött ki egy hosszabb ifjúsági elbeszélésre; a beküldés határideje 1892. február 15-dike. * Színház, zene, képzőművészet. * Mozart-estély. A Hubay-Popper quartett mai kamarazenei estéjét Mozart emlékének szenteli. A jeles zenész-társaság a d-moll vonós­négyest és Wald­­bauer József tanár közreműködésével a g-moll vonós­­ötöst adja elő. Közreműködik Hilgermann Laura opera-énekesnő is, ki a »Figaro Lakodalmá«-ból Cherubini áriáját és két Mozart-dalt énekel, Popper Dávid zongorakísérete mellett. Jegyek a »Harmonia« zeneműkereskedésében kaphatók. * Operánk mai két előadása. Az operaházban ma, szerdán este 6 órakor, rendkívül mérsékelt hely­árakkal kerül színre a »Babatündér«, a »Csárdás« 3-dik felvonása és a »Nap és föld.« A várszínházban is tart­ja az opera előadást. Ott Váradi Sándor ven­dég felléptével s részben új szereposztással a »Pa­rasztbecsület« kerül színre. Santuzzát Kaczér Margit k. a., Lolát Bárdosy Ilon k a., Luciát Doppler Ilka k. a., Alfiát Váradi Sándor, Turiddut Szirovatka énekli. A melodrámát a »Nürnbergi baba« követi, melyben Bertát Gábos Nelli k. a., a babagyárost Hegedűs, Donathant Dalnoki és Miller Henriket Takáts személyesítik. * Pantea Bianka kisasszony tegnap is kisszámú közönség előtt mutatta be kétségbevonhatatlan tehet­ségét a hegedűjátékban. Három nagyobb zenemű volt a programmon jelezve, a zajos tapsokra azonban mű­soron kívül is előadott egy pár kisebb apróságot. Bruch g-moll versenyét a népszínházi zenekar kísé­rete mellett játszta el, a legnehezebb részleteknél is kellő pontossággal és értelemmel. Egyáltalán élel­messége egyik legnevezetesebb tulajdonsága, mely az előadásban helyes nyomokra vezeti s majd ha kellő érzés és kedély társul ehhez, lehet szó igazi művészet­ről. A Wieniavszky-féle »adagio elegique« előadásá­nál ebből is volt valami, a­mi reményre jogosíthat fel. A Sarasate »Cigánytánc !«-nak bemutatásánál, me­lyet szintén zenekari kíséret mellett hallottunk, nagy gyakorlottságáról győzött meg újólag. Tapsok jutal­mazták minden számát, melyeket a»Nebántsvirág« című énekes darab felvon­ásai között játszott le. A vaudevilleben újak voltak: K. Kopácsi Juli­ka as­szony, ki a címszerepben szebb volt, de kevesebb ha­tást tett, mint közvetlen előde: V. Marió Célia asz­szony; Tollagi a Celestin s­erepében, telve ötlettel és Solymosi (őrmester), ki elég mulatságos volna túlzá­sai nélkül is. * A közönség mint bíráló. Említettük a napokban, hogy egy baleset, egy kiváló kereskedő balesete vígjátéko­kat és népszínműveket fog szerezni az irodalomnak. A pá­lyázat feltételeit már megállapították a nemzeti színház és a népszínház igazgatói Garai Károlylyal, a díjak adományo­zójával. E feltételek szerint kitűz : A nemzeti színház igazga­tósága 1500 forintot egy vígjátékra, mely egy egész estet be­tölt s bármely gem­ell lehet. A díj megoszthatatlan. A bíráló bizottság tagjai lesznek : Steiger Gyula, a pesti hazai első takarékpénztár elnöke, mint elnök, Paulay Ede, nemzeti szín­házi igazgató, Nádai Ferenc, a nemzeti színház tagja, Kesz­­ler József és dr.Silberstein (Ötvös) Adolf. A népszínház igazga­tósága kitűz 500 forintot egy egész estét betöltő népszínműre. A bírálóbizottság elnöke itt is Steiger Gyula, bírálók: Evva Lajos, a népszínház igazgatója, Szirmai Imre, népszínházi tag, Keszler József és dr. Silberstein (Ötvös) Adolf. Az 1500, illetőleg 500 forintról szóló takarékpénztári könyveket a két színház igazgatói szintén átvették , azzal a kikötéssel, hogy az pályadíj lejártáig összegyűlő kamatok a két színház nyugdíjintézeteinek adandók. A bírálók mindkét pályázatnál nem a legjobb darabot tartoznak kiválasztani, hanem mind­azokat, melyek színpadra valók. Ezeket a darabokat annak idején sorra elő fogják adni s a bizottság csak akkor dönt a pályadijak sorsa fölött, mikor már az összes előadható dara­bokat eljátszották s a nagy publikum, valamint a kritika vé­leményt alkotott a darabokról. A pályázat határideje 1892. ősze lesz. * Barbi Alice kisasszonynál, elutazása előtt, hölgyek küldöttsége járt, arra kérve őt, hogy rendez­zen Budapesten még egy harmadik dalestélyt. A mű­vésznő, ki január 8-dikán úgy is visszatér Magyar­­országba, hogy a betegsége miatt elhalasztott vidéki hangversenyeket megtartsa, alkalmasint harmadik budapesti dalestélyt is rendez. Egyúttal megígérte, hogy ez esetre a rég óhajtott Schumann-féle »Armer Péter« dalciklust is felveszi műsorába. * »Leár király« mint népszínmű, így jellemezte Mak­­róczy János a kolozsvári színházban szinre került legújabb népszínművét, a »Forgács leányok«-s« — a szinlapon. Azon a meglehetősen piripócsias iza szinlapon különben az is meg volt mondva, hogy a darab »egy magyar népmeséből és egy hasontárgyú szegedi bünpörből« van még merítve. Makróczi, ki már több bukott darabjával mutatta ki, hogy milyen gyarló a színműírói ízlése, csakugyan Shakespeare tragédiáját ját­szatja el a magyar parasztokkal, egy csomó népies cifraság­gal próbálván bizonyos eredetiség színét adni készítményé­nek. Összes népismei tudományát kitálalja, a népies szóla­mok, példabeszédek, tréfás kifejezések és nyers mondások nagy szorgalommal összegyűjtött készletét pazar kézzel al­kalmazza a különböző szereplők mondókéiban. Van a da­rabban néma­ képlet is görögtűz mellett és néhány mondva­csinált magyar népdal egy dévai zenetanártól. A színészek az eredeti Leart próbálták játszani s a karzat zajosan tap­sóit a szerzőnek és szereplőknek egyaránt. * A hanyatló Joachim, Joachim József, ki az idén ülte meg félszázados művészi jubileumát, a na­pokban játszott Bécsben egy jótékonycélú hangverse­nyen. A közönség zajos ovációkkal fogadta, de a sajtó meglehetős csalódottan beszél róla. A »Fremden­blatt« nyíltan kimondja, hogy a régi Joachim nincs többé; a­ki most a bécsiek elé lépett, az gyönge tó­nusú, reszketeg játékú hegedűművész, kinek vonása bizonytalan s csak solo-darabjaiban mutatta régi erejét. Brahmssal néhány »Magyar tánc«-ot is elját­szott, de olyan kimért, szenvtelen modorban, hogy még a bécsieknek sem tetszett. Hanslick valamivel burkoltabban, de szintén a csalódás benyomása alatt ír a megfogyatkozott művészetű Joachimról, így a többi bécsi lap is. * Amerikánus képvásárlások. Sokszor kerülnek a lapokba olyan hírek, hogy Amerikában milyen mesés drága áron vásárolnak meg egyes műtárgyakat. És lám, az egész dolog merő humbug. Maga Verescsagin leplezi most le ez amerikánus vásárlásokat, saját tapasztalásától. Millet »An­gelus«, pl., melyről azt írták, hogy az amerikai Sutton 550,000 dollárt adott értte, de 700,000 frankért vissza­vásárolták tőle, soha sem került eladásra. Hanem a csel sikerült, mert Millet többi művei 20, 30, sőt 40,000 fran­kon keltek el. Sutton, a­ki Verescsagin bibliai képeit körül­hordozta Amerikában és eladta, szintén ilyen »boom«-ot tervezett, a »szenzációs siker« érdekében. Figuráns vásár­lókkal fel akarta rúgtatni a képek árát, az eladásról pedig túlzott híreket juttatni a lapokba. De Verescsagin, kép­viselője útján, határozottan tiltakozott minden csalás ellen és most leleplezi az amerikánus műárusokat. * Rubinstein amerikai bucsú­körutja. Hiába volt minden tiltakozás és a szárnyra kelt hírek defa­­voyálása, Rubinstein a jövő évben mégis nagy bucsú­­körútra megy Amerikába. A chicagói világkiállítás ideje alatt, három hónapig fog tartani hangversenyző útja. Egy-egy hangversenyért 500 font sterlinget, együtt 25,000 fontot kap. A mester már beleegyezé­sét adta hozzá. Lehet, hogy Amerikából visszajövet Angliában is rendez ilyen búcsú-tournéet. * A nemzeti színház saison-ujdonságai közé felvette az Ohnet »Derniére amour«-ját is. — Daudet »Akadály«-a­mely a nemzeti színház legközelebbi újdonsága lesz, burgszínházban csak félsikert aratott. — A népszínház igaz­­­gatója, mint olvassuk, tárgyalásokat folytat a kolozsvári­­ színház budapesti születésű primadonnájával, Küry Klára , kisasazonynyal, szerződtetési célból. — Mozart-estélyt ren­­­dezett a kolozsvári zene-konzervatórium is; az intézet ta­­nárai vonós-ötöst adtak elő, a jobb növendékek pedig áriákat és szonátát, mind Mozarttól. 2646 — Képviselőház. (December 22-diki ülés.) (M.) Tegnap a Házban kevesen törődtek a szőnyegen forgott tárgyakkal; mindenki a mára gon­dolt. Mert hire terjedt, hogy gr. Szapáry Gyula kor­mányelnök ma fog nyilatkozni a Ház közelebbi mun­karendjéről s ez alkalommal az országgyűlés küszöbön álló feloszlatását is bejelenti. Erős tápot adott e hitnek az a körülmény, hogy a folyosón ívet írtak alá a szabadelvűpártiak, köte­lezve magukat, hogy a mai ülésen jelen lesznek. Tény,ogy a Tanúsok, kik az országgyűlés idő­előtti feloszlatása hírében eddigelé makacsan kétked­tek, egyszerre mind elfogytak. Sőt nagyobb részük a másik végletbe esett, azt mondva, hogy az új évben nem látjuk már egymást! Később arról volt szó, hogy igaz, a­mit egy német hírlap »hiteles tény« gyanánt ír, mely szerint január utolsó napjain oszlatják fel a Házat s a választások március 7-dikétől 17-dikéig lesznek, mikor már remélhetőleg túl esünk havon, nagyon s fris márciusi szellő fogja lobogtatni a kortes­zászlókat. Az ülés vége felé pedig már az forgott közszájon, hogy a kormány nem vár addig, hanem már január első felében, 10-dike és 12-dike közt szét­oszlatja az országgyűlést s a törvényszabta legrövi­debb határidő alatt megejteti a választásokat. Ekkor már február első felében folyna a nagy küzdelem a választási urnák körül. Tény, hogy a Házban nincs is többé meg a kellő nyugalom. Nem azt hallgatják, a mit a terem szónokai beszélnek, hanem a mi hírt a folyosón hall­hatnak. A jövő mandátuma forog a honatyák eszében. Tegnap az ülés kezdetén gróf Szapáry Gyula nagyfontosságú törvényjavaslatot nyujta be a nátha­lázban szenvedő pénzügyminiszter helyett. Ez az állami tisztviselők fizetéséről, altisztek és szolgák il­letményeiről szóló törvényjavaslat. A rég várt anyagi javítás, sokfelé fog elégültséget okozni, ha nem is elégíthet ki minden várakozást. Ezzel együtt a konverzió végrehajtásáról szóló jelentés is a Ház asztalára került. Következett az Olaszországgal kötött szerződés tárgyalása. Kun Miklós nyújtott be az első szakasz­hoz módosítást, azt kívánva, hogy e kifejezés helyett: »az osztrák-magyar monarchia alattvalói« ezt tegyék: »Ausztria és Magyarország alattvalói«, mert osztrák­magyar, vagyis közös alattvalók nincsenek. Perlaky Elek előadó is azt mondá, hogy közös polgár valóban nincs. De e kifejezés alatt: »az osz­trák-magyar monarchia alattvalói« nem is érthetők »osztrák-magyar alattvalók«, hanem osztrákok és magyarok, kik a szövegben mind­végig meg vannak különböztetve. Az a kifejezés korábbi törvényekben is előfordul­t a forma miatt, melyben semmi lényeg nincs, szükségtelen volna a változtatás. B. Kaas Ivor tiltakozott az ellen, hogy nem étező fogalmakat iktassanak törvénybe. A miniszter hivatkozása, a törvény helytelen kifejezéseire nem állja meg helyét. Baross Gábor miniszter erre azt felelte: ő csu­pán a helytelen vádakra jegyzi meg, hogy a kifogás alá vetett kifejezést nem a kormány találta ki, hanem benn van a régi törvényekben is. (»Úgy van!« jobbról.) Különben pedig a szerződés eredeti szövege a fran­cia, melyben a kifejezés akkor is megmaradna, ha a magyar fordításban változtatnánk. De meg van ugyan­az a kifejezés saját törvényeinkben, nincs tehát miért módositani. (»ügy van!« jobbról.) Gróf Apponyi Albert ellenmondott. Igaz, hogy figyelmetlenségből, melynek súlya az ellenzéket is terheli, csúsztak be a régibb törvényekbe hibás kife­jezések, de nem szabad azokat megcsontosodni en­gedni. (Helyeslés balról.) Más az, ha gondatlanságból támad hiba, s más megint, ha a figyelmeztetés dacára is újra elkövetik, (»ügy van!« balról.) A szóló a ki­javítást kívánja. Baross Gábor miniszter kijelentette, hogy az ő felszólalásából senki sem következtethet arra, mintha a kormány ne kívánna jövőre a legszabato­­sabb szavakkal élni. Itt azonban a francia szöveg szó szerinti fordításáról van szó, így volt az 1888-diki szerződésben is, míg az ujjabbaknak idegen és ma­gyar szövegében a közjogi álláspontnak teljesen meg­felelő kifejezéseket érvényesített a kormány. Helfi Ignác indítványozta: legalább jegyző­könyvbe vegyék, hogy jövőre kerülni tartoznak az ily kifejezéseket. Baross miniszter fölöslegesnek tartja az ily utasí­lást. A nyilatkozatok úgy is benn lesznek a Ház hiteles naplójában. A többség a módosítványt és indítványt mel­lőzte. A 4-dik szakasznál azonban elfogadták Kun Miklós ama módosítványát, hogy az olaszok »az osztrák-magyar monarchiában« szavak helyett ezt tegyék: »az olaszok Ausztriában és Magyarországban.« A Belgiummal és Svájccal kötött szerződések becikkelyezését felszólalás nélkül szavazták meg. Ugyanez történt amaz egyezmények becikkelyezésé­vel is, melyeket a kormány Németországgal a szaba­dalmi mustra s védjegyoltalom és az állategésségügy

Next