Fővárosi Lapok, 1891. december (28. évfolyam, 330-359. szám)
1891-12-23 / 352. szám
* »Akadémiai Értesítő.« A decemberi füzet élén Csiky Gergely jelentése olvasható az idei Kóczán-pályázatról. Aztán a november havi akadémiai üléseken felolvasott értekezések kivonatai: Simonyi Zsigmondtól »Az igeidők használatához«, Szentkláray Jenőtől »Oláhok költöztetése Délmagyarországon«, Dankó Kálmántól »A szepesi jog«, Halász Ignáctól »Harmadik lappföldi utamról«, Zichy Antaltól »Széchenyi István összes művei«, Budenz Józseftől a »Nyelvtudományi Közlemények 22-dik köteté«-ről. Van egy nekrológ Ballagi Mórról, továbbá szemle az akadémia támogatásával megjelent folyóiratok«, a »Budapesti Szemle«, »Magyar Nyelvőr«, »Egyetemes Philologiai Közlöny« sat. legutóbbi füzeteiről. Akadémiai ülések jegyzőkönyvei fejezik be a közlések sorát. Az évfolyam pontos és kimerítő betűsoros tárgymutatója van a füzethez csatolva. * A magyar paedagogiai társaság január 5-én délután öt órakor az akadémia üléstermében alakuló gyűlést tart. Tárgyai: új alapszabályok bemutatása ; rendes tagok választása ; Fináczy Ernő felolvasása: »A külföldi középiskolai mozgalmakról 1890. és 1891-ben«; a tisztikar megválasztása. * A ref. püspök irodalmi hagyatéka. Révész Bálint püspök előszóval Csiky Lajost bízta meg irodalmi hagyatékának rendezésével, esetleg még kiadható műveinek sajtó alá készítésével és kiadásával. Egyház-szertartási beszédei második bővített kiadását már vele rendeztette sajtó alá. Néhány hét előtt Tóth Sámuel egyházker. főjegyző és Csiky Lajos átvették az özvegytől a megboldogult iratait. Csiky Lajos tanár azóta folytatja a művek sajtó alá rendezésének munkáját. Százakra megy a megboldogult püspök napvilágot még nem látott imádságainak, beszédeinek száma, melyekből válogatás mellett is kitellik néhány terjedelmes kötet. * Csiky-ünnepélyt rendeztek a kolozsvári egyetem tanárjelöltjei felolvasásokkal, szavalatokkal s közreműködött E. Kovács Gyula is. — Az erdélyi muzeumegylet orvostermészettudományi szakülésén, Kolozsvártt, dr. Koch Antal újabb őslény-leleteket ismertetett Erdélyben, dr. Bálint Sándor beszámolt a múzeumokban tett nyári körútjáról, dr. Farkas Gyula pedig mathematikai dolgozatokat mutatott be. — A »Nevelés« című derék losonci paedagogiai folyóirat évzáró füzete Druga József, dr. Csiky Kálmán, Hitter Ferenc, Pintér Sándor, sat. dolgozataival jelent meg. A »Magyar Ifjúság« szerkesztősége száz frank pályadijat tűzött ki egy hosszabb ifjúsági elbeszélésre; a beküldés határideje 1892. február 15-dike. * Színház, zene, képzőművészet. * Mozart-estély. A Hubay-Popper quartett mai kamarazenei estéjét Mozart emlékének szenteli. A jeles zenész-társaság a d-moll vonósnégyest és Waldbauer József tanár közreműködésével a g-moll vonósötöst adja elő. Közreműködik Hilgermann Laura opera-énekesnő is, ki a »Figaro Lakodalmá«-ból Cherubini áriáját és két Mozart-dalt énekel, Popper Dávid zongorakísérete mellett. Jegyek a »Harmonia« zeneműkereskedésében kaphatók. * Operánk mai két előadása. Az operaházban ma, szerdán este 6 órakor, rendkívül mérsékelt helyárakkal kerül színre a »Babatündér«, a »Csárdás« 3-dik felvonása és a »Nap és föld.« A várszínházban is tartja az opera előadást. Ott Váradi Sándor vendég felléptével s részben új szereposztással a »Parasztbecsület« kerül színre. Santuzzát Kaczér Margit k. a., Lolát Bárdosy Ilon k a., Luciát Doppler Ilka k. a., Alfiát Váradi Sándor, Turiddut Szirovatka énekli. A melodrámát a »Nürnbergi baba« követi, melyben Bertát Gábos Nelli k. a., a babagyárost Hegedűs, Donathant Dalnoki és Miller Henriket Takáts személyesítik. * Pantea Bianka kisasszony tegnap is kisszámú közönség előtt mutatta be kétségbevonhatatlan tehetségét a hegedűjátékban. Három nagyobb zenemű volt a programmon jelezve, a zajos tapsokra azonban műsoron kívül is előadott egy pár kisebb apróságot. Bruch g-moll versenyét a népszínházi zenekar kísérete mellett játszta el, a legnehezebb részleteknél is kellő pontossággal és értelemmel. Egyáltalán élelmessége egyik legnevezetesebb tulajdonsága, mely az előadásban helyes nyomokra vezeti s majd ha kellő érzés és kedély társul ehhez, lehet szó igazi művészetről. A Wieniavszky-féle »adagio elegique« előadásánál ebből is volt valami, ami reményre jogosíthat fel. A Sarasate »Cigánytánc !«-nak bemutatásánál, melyet szintén zenekari kíséret mellett hallottunk, nagy gyakorlottságáról győzött meg újólag. Tapsok jutalmazták minden számát, melyeket a»Nebántsvirág« című énekes darab felvonásai között játszott le. A vaudevilleben újak voltak: K. Kopácsi Julika asszony, ki a címszerepben szebb volt, de kevesebb hatást tett, mint közvetlen előde: V. Marió Célia aszszony; Tollagi a Celestin serepében, telve ötlettel és Solymosi (őrmester), ki elég mulatságos volna túlzásai nélkül is. * A közönség mint bíráló. Említettük a napokban, hogy egy baleset, egy kiváló kereskedő balesete vígjátékokat és népszínműveket fog szerezni az irodalomnak. A pályázat feltételeit már megállapították a nemzeti színház és a népszínház igazgatói Garai Károlylyal, a díjak adományozójával. E feltételek szerint kitűz : A nemzeti színház igazgatósága 1500 forintot egy vígjátékra, mely egy egész estet betölt s bármely gemell lehet. A díj megoszthatatlan. A bíráló bizottság tagjai lesznek : Steiger Gyula, a pesti hazai első takarékpénztár elnöke, mint elnök, Paulay Ede, nemzeti színházi igazgató, Nádai Ferenc, a nemzeti színház tagja, Keszler József és dr.Silberstein (Ötvös) Adolf. A népszínház igazgatósága kitűz 500 forintot egy egész estét betöltő népszínműre. A bírálóbizottság elnöke itt is Steiger Gyula, bírálók: Evva Lajos, a népszínház igazgatója, Szirmai Imre, népszínházi tag, Keszler József és dr. Silberstein (Ötvös) Adolf. Az 1500, illetőleg 500 forintról szóló takarékpénztári könyveket a két színház igazgatói szintén átvették , azzal a kikötéssel, hogy az pályadíj lejártáig összegyűlő kamatok a két színház nyugdíjintézeteinek adandók. A bírálók mindkét pályázatnál nem a legjobb darabot tartoznak kiválasztani, hanem mindazokat, melyek színpadra valók. Ezeket a darabokat annak idején sorra elő fogják adni s a bizottság csak akkor dönt a pályadijak sorsa fölött, mikor már az összes előadható darabokat eljátszották s a nagy publikum, valamint a kritika véleményt alkotott a darabokról. A pályázat határideje 1892. ősze lesz. * Barbi Alice kisasszonynál, elutazása előtt, hölgyek küldöttsége járt, arra kérve őt, hogy rendezzen Budapesten még egy harmadik dalestélyt. A művésznő, ki január 8-dikán úgy is visszatér Magyarországba, hogy a betegsége miatt elhalasztott vidéki hangversenyeket megtartsa, alkalmasint harmadik budapesti dalestélyt is rendez. Egyúttal megígérte, hogy ez esetre a rég óhajtott Schumann-féle »Armer Péter« dalciklust is felveszi műsorába. * »Leár király« mint népszínmű, így jellemezte Makróczy János a kolozsvári színházban szinre került legújabb népszínművét, a »Forgács leányok«-s« — a szinlapon. Azon a meglehetősen piripócsias iza szinlapon különben az is meg volt mondva, hogy a darab »egy magyar népmeséből és egy hasontárgyú szegedi bünpörből« van még merítve. Makróczi, ki már több bukott darabjával mutatta ki, hogy milyen gyarló a színműírói ízlése, csakugyan Shakespeare tragédiáját játszatja el a magyar parasztokkal, egy csomó népies cifrasággal próbálván bizonyos eredetiség színét adni készítményének. Összes népismei tudományát kitálalja, a népies szólamok, példabeszédek, tréfás kifejezések és nyers mondások nagy szorgalommal összegyűjtött készletét pazar kézzel alkalmazza a különböző szereplők mondókéiban. Van a darabban néma képlet is görögtűz mellett és néhány mondvacsinált magyar népdal egy dévai zenetanártól. A színészek az eredeti Leart próbálták játszani s a karzat zajosan tapsóit a szerzőnek és szereplőknek egyaránt. * A hanyatló Joachim, Joachim József, ki az idén ülte meg félszázados művészi jubileumát, a napokban játszott Bécsben egy jótékonycélú hangversenyen. A közönség zajos ovációkkal fogadta, de a sajtó meglehetős csalódottan beszél róla. A »Fremdenblatt« nyíltan kimondja, hogy a régi Joachim nincs többé; aki most a bécsiek elé lépett, az gyönge tónusú, reszketeg játékú hegedűművész, kinek vonása bizonytalan s csak solo-darabjaiban mutatta régi erejét. Brahmssal néhány »Magyar tánc«-ot is eljátszott, de olyan kimért, szenvtelen modorban, hogy még a bécsieknek sem tetszett. Hanslick valamivel burkoltabban, de szintén a csalódás benyomása alatt ír a megfogyatkozott művészetű Joachimról, így a többi bécsi lap is. * Amerikánus képvásárlások. Sokszor kerülnek a lapokba olyan hírek, hogy Amerikában milyen mesés drága áron vásárolnak meg egyes műtárgyakat. És lám, az egész dolog merő humbug. Maga Verescsagin leplezi most le ez amerikánus vásárlásokat, saját tapasztalásától. Millet »Angelus«, pl., melyről azt írták, hogy az amerikai Sutton 550,000 dollárt adott értte, de 700,000 frankért visszavásárolták tőle, soha sem került eladásra. Hanem a csel sikerült, mert Millet többi művei 20, 30, sőt 40,000 frankon keltek el. Sutton, aki Verescsagin bibliai képeit körülhordozta Amerikában és eladta, szintén ilyen »boom«-ot tervezett, a »szenzációs siker« érdekében. Figuráns vásárlókkal fel akarta rúgtatni a képek árát, az eladásról pedig túlzott híreket juttatni a lapokba. De Verescsagin, képviselője útján, határozottan tiltakozott minden csalás ellen és most leleplezi az amerikánus műárusokat. * Rubinstein amerikai bucsúkörutja. Hiába volt minden tiltakozás és a szárnyra kelt hírek defavoyálása, Rubinstein a jövő évben mégis nagy bucsúkörútra megy Amerikába. A chicagói világkiállítás ideje alatt, három hónapig fog tartani hangversenyző útja. Egy-egy hangversenyért 500 font sterlinget, együtt 25,000 fontot kap. A mester már beleegyezését adta hozzá. Lehet, hogy Amerikából visszajövet Angliában is rendez ilyen búcsú-tournéet. * A nemzeti színház saison-ujdonságai közé felvette az Ohnet »Derniére amour«-ját is. — Daudet »Akadály«-amely a nemzeti színház legközelebbi újdonsága lesz, burgszínházban csak félsikert aratott. — A népszínház igazgatója, mint olvassuk, tárgyalásokat folytat a kolozsvári színház budapesti születésű primadonnájával, Küry Klára , kisasazonynyal, szerződtetési célból. — Mozart-estélyt rendezett a kolozsvári zene-konzervatórium is; az intézet tanárai vonós-ötöst adtak elő, a jobb növendékek pedig áriákat és szonátát, mind Mozarttól. 2646 — Képviselőház. (December 22-diki ülés.) (M.) Tegnap a Házban kevesen törődtek a szőnyegen forgott tárgyakkal; mindenki a mára gondolt. Mert hire terjedt, hogy gr. Szapáry Gyula kormányelnök ma fog nyilatkozni a Ház közelebbi munkarendjéről s ez alkalommal az országgyűlés küszöbön álló feloszlatását is bejelenti. Erős tápot adott e hitnek az a körülmény, hogy a folyosón ívet írtak alá a szabadelvűpártiak, kötelezve magukat, hogy a mai ülésen jelen lesznek. Tény,ogy a Tanúsok, kik az országgyűlés időelőtti feloszlatása hírében eddigelé makacsan kétkedtek, egyszerre mind elfogytak. Sőt nagyobb részük a másik végletbe esett, azt mondva, hogy az új évben nem látjuk már egymást! Később arról volt szó, hogy igaz, amit egy német hírlap »hiteles tény« gyanánt ír, mely szerint január utolsó napjain oszlatják fel a Házat s a választások március 7-dikétől 17-dikéig lesznek, mikor már remélhetőleg túl esünk havon, nagyon s fris márciusi szellő fogja lobogtatni a korteszászlókat. Az ülés vége felé pedig már az forgott közszájon, hogy a kormány nem vár addig, hanem már január első felében, 10-dike és 12-dike közt szétoszlatja az országgyűlést s a törvényszabta legrövidebb határidő alatt megejteti a választásokat. Ekkor már február első felében folyna a nagy küzdelem a választási urnák körül. Tény, hogy a Házban nincs is többé meg a kellő nyugalom. Nem azt hallgatják, a mit a terem szónokai beszélnek, hanem a mi hírt a folyosón hallhatnak. A jövő mandátuma forog a honatyák eszében. Tegnap az ülés kezdetén gróf Szapáry Gyula nagyfontosságú törvényjavaslatot nyujta be a náthalázban szenvedő pénzügyminiszter helyett. Ez az állami tisztviselők fizetéséről, altisztek és szolgák illetményeiről szóló törvényjavaslat. A rég várt anyagi javítás, sokfelé fog elégültséget okozni, ha nem is elégíthet ki minden várakozást. Ezzel együtt a konverzió végrehajtásáról szóló jelentés is a Ház asztalára került. Következett az Olaszországgal kötött szerződés tárgyalása. Kun Miklós nyújtott be az első szakaszhoz módosítást, azt kívánva, hogy e kifejezés helyett: »az osztrák-magyar monarchia alattvalói« ezt tegyék: »Ausztria és Magyarország alattvalói«, mert osztrákmagyar, vagyis közös alattvalók nincsenek. Perlaky Elek előadó is azt mondá, hogy közös polgár valóban nincs. De e kifejezés alatt: »az osztrák-magyar monarchia alattvalói« nem is érthetők »osztrák-magyar alattvalók«, hanem osztrákok és magyarok, kik a szövegben mindvégig meg vannak különböztetve. Az a kifejezés korábbi törvényekben is előfordult a forma miatt, melyben semmi lényeg nincs, szükségtelen volna a változtatás. B. Kaas Ivor tiltakozott az ellen, hogy nem étező fogalmakat iktassanak törvénybe. A miniszter hivatkozása, a törvény helytelen kifejezéseire nem állja meg helyét. Baross Gábor miniszter erre azt felelte: ő csupán a helytelen vádakra jegyzi meg, hogy a kifogás alá vetett kifejezést nem a kormány találta ki, hanem benn van a régi törvényekben is. (»Úgy van!« jobbról.) Különben pedig a szerződés eredeti szövege a francia, melyben a kifejezés akkor is megmaradna, ha a magyar fordításban változtatnánk. De meg van ugyanaz a kifejezés saját törvényeinkben, nincs tehát miért módositani. (»ügy van!« jobbról.) Gróf Apponyi Albert ellenmondott. Igaz, hogy figyelmetlenségből, melynek súlya az ellenzéket is terheli, csúsztak be a régibb törvényekbe hibás kifejezések, de nem szabad azokat megcsontosodni engedni. (Helyeslés balról.) Más az, ha gondatlanságból támad hiba, s más megint, ha a figyelmeztetés dacára is újra elkövetik, (»ügy van!« balról.) A szóló a kijavítást kívánja. Baross Gábor miniszter kijelentette, hogy az ő felszólalásából senki sem következtethet arra, mintha a kormány ne kívánna jövőre a legszabatosabb szavakkal élni. Itt azonban a francia szöveg szó szerinti fordításáról van szó, így volt az 1888-diki szerződésben is, míg az ujjabbaknak idegen és magyar szövegében a közjogi álláspontnak teljesen megfelelő kifejezéseket érvényesített a kormány. Helfi Ignác indítványozta: legalább jegyzőkönyvbe vegyék, hogy jövőre kerülni tartoznak az ily kifejezéseket. Baross miniszter fölöslegesnek tartja az ily utasílást. A nyilatkozatok úgy is benn lesznek a Ház hiteles naplójában. A többség a módosítványt és indítványt mellőzte. A 4-dik szakasznál azonban elfogadták Kun Miklós ama módosítványát, hogy az olaszok »az osztrák-magyar monarchiában« szavak helyett ezt tegyék: »az olaszok Ausztriában és Magyarországban.« A Belgiummal és Svájccal kötött szerződések becikkelyezését felszólalás nélkül szavazták meg. Ugyanez történt amaz egyezmények becikkelyezésével is, melyeket a kormány Németországgal a szabadalmi mustra s védjegyoltalom és az állategésségügy