Fővárosi Lapok, 1891. december (28. évfolyam, 330-359. szám)

1891-12-01 / 330. szám

ügyeit intézik, vagy szállításaikat igénybe akarják venni, érintkezéseiknél mindenkor megbízható útmutatóul szolgál majd. A legutóbbi iparcímtár 1885-ben jelent meg. Azóta több, mint hat év telt el, mely idő alatt sok új vállalat ke­letkezett, számos régi megszűnt s költözések által is jelenté­keny változások állottak elő, minek következtében a régi iparcímtár teljesen elavultnak tekinthető, úgy hogy még az esetben is okvetlenül szükség volna új kiadásra, ha a régi készlet nem fogyott volna is el annyira, hogy abból könyv­árusi után ez idő szerint már egyetlen egy példány sem kap­ható. A magyar szövegen kívül horvát, német és francia fel­­írások is lesznek benne, úgy hogy az ország határain kívül is használhatják. A betűsoros tárgymutató szintén négy nyelvű. A 200—220 ívnyi mű ára vászonkötésben 70 jrt; az elő­fizetési pénzek az orsz. statisztikai hivatalhoz intézendők. * Évkönyv. A kecskemét ref. jogakadémia »Ol­vasó kör«-e kiadta évkönyvét, közölve a kör estélyén felolvasott szépirodalmi műveket és három szakdol­gozatot. Kovács László a házasság történetéről és az apai hatalomról. Csilléry Benő jogtanár a »legszüksé­gesebb törvény« cím alatt a családi és házassági tör­vény megalkotásának szükségéről értekezik. A szépi­rodalmi munkák közt ifj. Herman Ferenc a párisi életről és egy másik dolgozatban a magyar néphu­morról ír. Honthy István »Mikor a jég tüzet fog« címmel beszélyt közöl és dr. Kovács Pál a népdalok­ról jegyez föl több jellemző vonást. Az évkönyvben meg van írva a kör története is és e visszapillantás­ban azt olvassuk, hogy míg a mostani »Olvasókör« új alapokon megalakult, az eddigi negyedszázados múlttal biró önképző körnek működése, kivéve az 1865—67-diki időközt és az 1874/75 és az 1884/85- diki tanéveket, nem volt egyéb szellemi vegetálásnál. Míg a hivatalos kimutatás szerint az egyleti könyv­tárnak 1400 kötetet kellett volna magában foglalnia, tényleg csak 40 darab könyv került elő és 1421 írt tőke helyett mindössze 14 frt maradt az új egyleti évre. A lefolyt 1890/91-diki évben a körnek 40 tagja, 506 frt bevétele és 398 frt kiadása volt; rendezett estélyeket, felolvasásokkal és zeneelőadásokkal. * A monacói fejedelem buvárlatai. Albert monacói fejedelem több millió frank költséggel új hajót készíttetett tudományos kutató útjaihoz, melyeket eddig a »L’hirondelle« yachton folytatott. A herceg tudvalevőleg szenvedélyes kuta­tója a tengerek titkainak és már körülbelül 15 év óta végez nagybecsű megfigyeléseket. Új hajóját nejéről »Princesse Alice«-nek nevezte el és tavaszszal indul el útra, az Azórok felé. A hajó szilárd építésű és pazar felszerelésű. Van rajta könyvtár, mindenféle laboratórium, fotografáló terem, hűtő kamara, dolgozó szalon sat. A herceg útitársa öt-hat tudós. Van a hajón oly gépezet is, melylyel oly mély helyekre lehet lebocsátani a száz kilogramm súlyú kutaszt, hol eddig még ismeretlen fauna és flóra tenyészik. * Az »Erdészeti Lapok« októberi füzetét­­most küld­ték szét, tehát csak annyit jegyezhetünk fel róla, hogy Simonkai Lajos, Illés Nándor, Kuzma Gyula és mások írtak bele dolgozatokat.­­—­ Kolozsvártt megjelent a »Közhasznú erdélyi képes naptár« 33-dik évfolyama, az 1892-dik szökő évre; 30 kron kapható Stein János könyvkereskedése utján. ethnográfiai társaság, melynek az elhunyt volt az elnöke, ma d. u. ötkor tartja rendelkező ülését az akadémia sarok­termében ; koszorút tesz a ravatalra s részvétiratot intéz az özvegyhez. A Luther-társaság már tegnap délután ülést hívott össze, a legmélyebb részvéttel elhatározva, hogy »szeretett elnökének« koporsójára koszorút helyez s az özvegynek részvét­iratot küld. Vigasztalással, részvét kifejezésével teg­nap igen sokan jelentek meg a mély gyászú özvegynél. Sokan megnézték a fáradhatatlan munkájú tudós k­ószobáját is. Az asztalon ott pihennek a közelebbi gyászlapok: a dr. Hirschler Ignácé, a dr. Wenzel Gusztávé és az ifjú Batthyány Géza grófé. Ott van továbbá utolsó kézirata is, mely »a história Mihály vajdája és korának oláh irodalma« című részlet, a »Bűnének történeté«-ből. M * Hogy a külföld tudományos körei mennyire ismerték és méltányolták e kitűnő magyar tudóst, mutatja az, hogy kilenc tudományos társaság válasz­totta meg tagjának. Tiszteleti tagja volt a párisi »Societé Philologique«-nek, az észt tudományos tár­saságnak s Texasban a dallasi »Trinity Historical Society«-nek, s levelező tagja a berlini kir. tudomá­nyos akadémiának, a finn irodalmi társulatnak, a philadelphiai »American Philosophical Society«­­nek, a cseh tudós társaságnak, a bécsi és berlini an­­thropologiai társulatoknak. Pedig kitüntetést soha életében nem keresett, hanem őt keresték azzal, meszszevilágító érdemeiért. * A koszorúk már tegnap gyűltek a ravatalnál. Küldött az akadémia főtitkára is, a szalagon e föl­­írással: »Szeretett tiszttársának — Szily Kálmán.« * A »Hunfalvy-Album« dolgozó társait Simonyi Zsigmond értesíti, hogy az album, mely öröm emlé­kének volt szánva, de im­már gyász emlékévé lett, a jövő hét folyamában fog megjelenni. 2466 Szink­síz, zene, képzőművészet. * A téli kiállítás a műcsarnokban mindig láto­­gatottabb. Vasárnap a látogatók száma 1348 volt. Újabban a következő képek keltek el: »Természet után« Neogrády Antaltól, »Halászgunyhó« Pörge Gergelytől, »Műbarátok« Gyöngyvirági Eugéniától, »A bondok­ban« Tolnai Ákostól, »Dunaparti jelenet« Dudits Andortól, »Hasztalan udvarlás« Révész Im­rétől. Mind a hat képnek vevője: gróf Zichy Nép. János, a fiatal magyar művészeknek évek óta áldo­zatkész pártfogója. Elkeltek ezeken kivül »Munka után« László Fülöptől, vevője Del Medico Ágost; »Esthangulat tehenekkel« Spányi Bélától, vevője Del Medico Cecilia; végül »A férj nótája« és »A feleség nótája« Bőhm Jánostól, »Szepezd partja« Telepy Károlytól, vevője Prónay József. A társulat művásárló bizottsága tegnapelőtt Szalay Imre minisz­teri tanácsos és Pulszky Ferenc, a nemzeti múzeum igazgatójának részvétele mellett behatóan megtekin­tette a kiállított magyar és idegen műveket, a múzeum képtára számára szándékolt vásárlás végett. Az arany­érmek és a társulati 1000 frtos díj pályabíróságának megválasztása végett a képzőművészeti társulat az összes magyar művészeket, kik az utolsó öt év alatt rendezett kiállításokon legalább egyszer részt vettek, december 9-dikére hívta meg a műcsarnokba. A vi­déken és a külföldön tartózkodó művészek posta útján küldhetik el szavazatukat. * A holnapi filharmóniai hangverseny műsorába, az eddig közölt Mozart-féle műveken kívül még egy számot vettek fel, és pedig a halhatatlan zeneköltő­nek vonós­zenekarra írt »Adagio és fugá«-ját, melyet filharmonikusaink ezúttal fognak először előadni. A hangverseny végleges műsora a következő: »Szabad­­kőművesek gyász­zenéje«, (Maurerische Trauermusik) először, es dúr szimfónia, recitativ és ária az »Idome­­neus« című dalműből, énekli Winkelmann Henrik, »Adagio és fuga« vonós­zenekarra (először), mind a négy mű Mozarttól. Winkelmann elénekli még a »Mesterdalnokok«-ból Walther dalát a mesterek előtt s a »Walkür«-ből Siegmund tavaszi dalát; a befejező szám Goldmark »Im Frühling« nyitánya. A jegyek nagy részét elkapkodták már e hangversenyre. * Az »Alienor« - ből, Hubay Jenő dalművéből, tegnap este tartották az első főpróbát az operaházban, az összes közreműködők részvételével. A dalmű első előadására már­is tömeges előjegyzés történt, úgy hogy az előadás napján valószínűleg már csak kevés jegy fog a közönség rendelkezésére állani. * Filharmonikusok a vidéken. A vidéki zene­élet örven­detes föllendülésének jele, hogy mindig több városból kapunk hírt filharmóniai társulatok alakulásáról. Szegeden most van alakulóban ilyen társulat, mely kisebb hangversenyek rende­zésével már az idén meg akarja kezdeni működését. Aradon a filharmonikusok már az első hangverseny napjáról és pro­­grammjáról tanácskoznak. Annyi indítvány merült föl az első tanácskozó ülésén, hogy újabb ülést kellett kitűzni az elfogadásra ajánlott műsorok megállapítására. Különösen a hölgyek buzognak a siker érdekében. * Moliére-est. A nemzeti színház kedvvel ját­szott és szívesen látott Moliére-repertoiréjából teg­nap két vígjátékot ismételtek. A »Kénytelen házas­ság «« kellemetlenségeit és pompás komikumát Szigeti József művészetének egész erejével érzékíti meg. Az ő Sganarelleje valóban komikus figura, annyi eredeti­séggel és ötlettel van felruházva. S a két tudós szere­pében igen mulattatok Vizvári és Újházi. Valóságos moliéres alakok, telve a legközvetetlenebb komikum megannyi aprólékos kifejezésbeli változataival. Az a hatás, mit e három ember együttes szereplése tegnap is elért, a moliérei költészet és előadó művészet teljes sikere. A ravaszul számító menyasszonyt Lánczy Ilka asszony adta kellő színezéssel. Az est nagy részét »A mizantróp« foglalta el, melynek címszerepében Nagy Imre mutat be figyelemreméltó alakítást, a­mennyiben saját színészi egyéniségéhez törekszik al­kalmazni a mizantróp megalakítását. S e törekvés, ha kevés eredményű is, elismerést érdemel. Azonban Al­­cest bárhogy vesszük is, komikus alak, s­ hatása csak úgy lehet, ha a komikum érvényre jut. Jól ábrázolta Nagy Imre a nemes és őszinte lélek küzdelmét a kép­mutatás, nyegleség, kicsinyes hiúság ellen, de azon a ponton, hol a gondolkozás egyoldalúsága komikus helyzeteket teremt, s maga az egyoldalúan gondol­kozó is komikus lesz, ezen a ponton Nagy Imre oly idegen területre lépett, melyen már nem érezhette magát biztosan. Az alakítás később elmosódott, ide­gen elemek vegyültek bele, s a komikum észrevétlenül elpárolgott. A magára maradt Alcestet sajnáltuk csupán, de nem tudtunk nevetni rajta. Helvey Laura asszony (Celiméne), Lendvayné asszony (Arsinoe), Latabár (Oront) jók voltak, kis szerepében is ügyes marquis volt Zilahi Gyula. * Új szöveg meglevő zenéje. Tudvalevő, hogy Giovanni Verga szicíliai író, kinek egy novellájából a »Parasztbecsület« szövegét csináltájk, kártérítési pert indított Sonzogno, a vi­lághírű opera kiadója ellen s e pert meg is nyerte. Sonzog­­not arra ítélték, hogy Vergának egyszerre százezer frankot fizessen a jogsérelem fejében, azontúl pedig a dalmű minden jövedelmét megfelezze vele. Sonzogno egy darabig teljesí­tette e kötelezettséget, de most már beleunt a dicsőségbe és menekülni akar Giovanni Verga elől, a­ki a Mascagni zenéje kegyelméből máris vagyonra tett szert a kis elbeszélés révén. A milánói kiadó azt eszelte ki, hogy Mascagni zenéjéhez új szöveget irat, megváltoztatván a cselekményt és a játszó sze­mélyek neveit is, hogy Verga azontúl ne zaklathassa. Az új libretto már kész, sőt kír szerint ki is van nyomatva. * Jótékonycélű­ előadások. A nemzeti színház nyugdíjintézete december 7-én előadást rendez az operaházban saját alapja javára. A jótékony célú előadásra a »Nagymama«, Csiky Gergely színműve van kitűzve, a címszerepben Sz. Prielle Kornélia asz­­szonynyal. — A jótékony célú előadás a népszínház­ban, a szamaritánus egyesület javára dec. 29-én lesz. A szereposztás a következő: Coppée » A vándor« című dramolettejében: »Sylvia: Jászai Mari asszony, Za­­netto: K. Hegyesi Mari asszony. Arbel-Hue »A megtört szív« című némajátékában: Pierrot: Jászai Mari asszony, Columbine: F. Hegyi Aranka asz­­szony, Muas­t: H. Székely Kornélia asszony, Har­lequin : Zilahi Gyula. a­ zenekari próbákat Konti József, a népszínház karmestere vezeti. * Vendégszereplés: Baján Veszprémi Jenő társulatá­nál sikerrel vendégszerepelt Vida Etelka h. a., mint »Szép Heléna« és Harriet a »Szegény Jonathán«-ban. Tegnap volt jutalomjátéka és egyúttal az utolsó előadás, ismét »Jo­­nathán« került szinre. A társulat onnan Zomborba megy és dec. 3-án kezdi meg az előadásokat. Vida k. a. tetszést aratott. * A bécsi művész-egylet tegnapelőtt tartotta közgyűlését. Az évi jelentés örömmel konstatálta, hogy az évi kiállításban 455 művész vett részt 834 művel s a látogatók száma körülbelől 100,000 volt, a kiállított művek közül 144,646 frt árát adtak el. A berlini jubileumi kiállításon a legtöbb díjat osztrák művészek nyerték el s az ott kiállított műtárgyakból 18 kelt el 41,890 márka értékben. Az idei farsangi mulatság 12,892 frtot jövedelmezett, a jövő évi mu­latság címe lesz : »Nagy-Peking.« Hosszas vita után és az 1876-diki philadelphiai kiállítás deficitét em­legetve, elhatározták, hogy a jövő évi chicagói kiállí­táson nem vesznek részt. De a chicagói kiállítás kon­kurenciájától tartva, a jövő évre tervezett nemzet­közi műkiállítást 1894-re halasztják, talán akkor a kormány is bőkezűbb lesz a segélylyel. Végül Alt Rudolf tanárt és báró Königswarter Mórt tisztelet­beli tagokká választották. * »Szabad színpad« Zürichben. A Zürichben lakó németek szintén alakítottak »szabad színpad «-egyletet. Oly színdarabokat fognak előadni, melyek »politikai vagy társa­dalmi okokból a rendes színpadra nem hozhatók.« Az elő­adások a felhagyott régi színházban lesznek és dec. 20-án kezdődnek. Előadásra kitűzvék : »Danton halála» Buchner­­től, »Magános emberek« Hauptmanntól, »Sickingen Ferenc« Lassalle-tól, »Izzó csúcsok« Henkeltől és »A renegát« Goghtól. * Schubart-emlék. Aalen városkában, a Kocher mellett, e napokban leplezték le Schubartnak, a sza­bad szólásért zsarnoki fogságot szenvedett Württem­berg­ költőnek érc-mellszobrát. Az időjárás nem ked­vezett éppen a leleplezési ünnepélynek, esett az eső és a hó vegyest, feneketlenné tevén az utat, a mire különben annak idején már maga a költő panaszko­dott. Délben díszebéd volt és 2 óra felé, mire az eső elállott, sorakozott az ünnepi menet. A városka díszt öltött és minden lakosa kivonult a vasúthoz, mely előtt állt egy téren a lepellel takart szobor. Knapp esperes mondott ünnepi beszédet, híven rajzolva Ká­roly fejedelem zsarnoki voltát s a költőről melegen emlékezve meg, mint olyan emberről, ki szintén segí­tett a mai korszellem előkészítésében. Ekközben le­hullt a lepel az érc mellszoborról, mely Kursess stuttgarti szobrász műve és jól feltünteti a költő ki­fejezésteljes arcát. Beszélt a költő kisunokája, Bac­­meister fiatal stuttgarti hivatalnok is, ki a család ne­vében köszönetet mondott és koszorút tett az emlékre. Este élőképeket mutattak be Schubart életéből és szavalták hozzá költeményeit. * Mascagni dalai is valóságos verseny tárgyai már a német színigazgatók közt. A lipcsei színház igazgatója legalább kihirdette, hogy ő szerezte meg a fiatal olasz zeneszerző öt dala első előadásának jogát. Ezek a dalok a még nagyon fiatal Mascagni szerze­ményei s inkább operette-szerűek, de jellemző az olasz zeneszerzővel Németországon űzött kultuszra, hogy még gyönge művein is úgy kapva kapnak. Várjon, melyik német dalszerző dicsekedhetnék hasonló ered­ménynyel? Másrészt azonban semmi sem igazolja jobban azt, hogy a wagnerizmus nem igen kell már a német publikumnak, mint épp ez a hajsza a dallamos, friss olasz zeneszerzemények után. * A nemzeti színház igazgatósága elfogadta előadásra Gerő Károlynak »A vadonban« című szomorújátékát, mely az akadémia tavalyi pályázatán dicséretet nyert. —• Polónyi Elemér fiatal zongoraművész a múlt héten Bécsben adott hangversenyt, még­pedig élénk tetszés mellett. — Az opera­házban ma lesz egy kis Mozart-emlékelőadás fele, »A varázs­fuvola« kerül szinre Bianchi Bianka k. a. felléptével.­­ A bécsi Mozart-ciklus az udv. operában a copfos­­ »Idomeneus«-sal kezdődött meg, kis közönség előtt s csak a harmadik felvonásban, mely egy pár valóban szép számot tar.

Next