Fővárosi Lapok 1893. február (32-59. szám)

1893-02-01 / 32. szám

* Majer István püspök érseki h­elynök, hatezre­dik műkeresztjével, melyet a pápának ajánlott fel ötvenéves püspöki jubileumára, teljesen elkészült. Az albumalakú mű könyvkötő munkája maga is remekmű. Nem Magyarországban készült ugyan, de azért magyar ember munkája. A nagyprépost egyik rokona, Till Béla brünni könyvkötő készí­tette. Az album felső részén egy őrszem, alatta a pápa koronája látható, melynek két oldalán bőség­szaru van, alatta babérkoszorúban a cími­al. Ez­alatt Magyarország címere koszorúba foglalva, mellette pedig az esztergomi bazilika gyönyörű rajzban. Az első lapon van a pápa címere, s az utolsó lapon a nagyprépost, Majer István arcképe. A magyar főpap ajándékát Frey Ferenc ország­gyűlési képviselő a főpásztor rokona fogja a pápá­,­nak átnyújtani. * Gyermek-estély a tisztviselő telepen. A tiszt­viselőtelepi kaszinó február 2-án saját helyiségeiben gyermek-estélyt rendez. Lesz szavalat, zene, felolvasás és bűvészet előadás. Az estély 6 órakor kezdődik. * A hó. A bécsiek korán örültek a múlt heti enyhe időjárásnak, a higany hiába emelkedett + 6 Beaumur fokra, s hiába remélték, hogy immáron eljö a szép tavasz. A thermoneterek egyszerre csak állandó baisse-t kezdtek mutatni , s tegnap ha­talmas havazásra ébredtek a bécsiek. A piszkos hó­buckák ismét fehérek lettek, akárcsak miképen ná­lunk. Mi egyébiránt nemcsak köztisztasági szem­pontokból érezzük a hó káros következményeit. A telefon és­ telegráf huzalok a rájuk rakodott hótól már napok óta olyanok, mint a hajókötelek. A nagy súly meggörbítette a hosszú szálakat s a te­lefonhálózat százhúsz helyen szakadt el. Termé­szetesen nagy zavart okozott a sok vezeték-szaka­dás, melynek helyreállitásán most dolgoznak. * Tüzek a fővárosban. Az éjszaka két kisebb tüzeset is volt a fővárosban. A váci­ körút 17. sz. a. Torkos min. tanácsos lakásán a kályha előtt a padló kigyult s tüzet fogott az ajtókeret és több bútordarab is. A tüzet a tűzoltóság lokalizálta.­­ Az aradi­ utca 58. számú házban pedig pincetűz támadt, melyet a tűz­oltóság hamarosan elfojtott. * Egy bécsi dráma.Tegnap délután Bécsben egy anya borzasztó módon akart véget vetni a maga és két éves kis gyermeke életének. Lakásán magára zárta az ajtót s az ágyneműket leöntve petróleum­mal, meggyújtotta, hogy azután a gyorsan hara­­pódzó tűzben mindketten odaégjenek. Szerencsére egyik szomszéd észrevette a tüzet, s idejekorán megakadályozta a nőt, borzasztó elhatározása ki­vitelében. Tudósítónk a dologról a következő rész­leteket írja: A Winter-Gasse 39. számú házában, a har­madik emeleten lakott Riszler kőnyomdász felesé­gével s három kis gyermekével. A nő férjére, min­den alap nélkül, féltékeny volt, s lassanként egész rögeszméjévé vállt, hogy férje őt megcsalja. Izga­tott lelki állapotában az italhoz fordult, s lassan­ként elhanyagolta háztartását s gyermekeit és egyebet nem csinált, mint egyik bormérésből a másikba járt, s mindig részegen került haza. Ilyen­kor azután természetesen csetepaté volt a házas­társak között, így volt tegnapelőtt este is. A férj reggel gyanútlanul távozott munkája után, a nő pedig a délelőttöt egy bormérésben töltve, délután részegen akarta elkövetni borzasztó tettét. Két gyermeke nem volt otthon, nővérét, a­ki vele la­kott, elküldte hazulról s legkissebb gyermekével egyedül maradva, magára zárta az ajtót, s ágy­neműit egy csomagba kötve, a pamlagra tette, s azután leöntve petróleummal, meggyújtotta. A pam­­lag egy pillanat alatt lángba borult, a nő pedig rávetette magát a lángokra. Ebben a pillanatban a szomszédos lakást bérlő Czerny nevű ember észrevéve a tüzet, felszakította az ajtót s az anyát és gyermekét kivitte a szobából, a tüzet pedig az ekkorára már odasereglett háznép eloltotta. Az asszony testét és kezét összeégette, de sebei nem veszélyesek. A Mi gyermeknek semmi baja sem tör­tént. Az anya, ki tette elkövetésekor különben részeg volt, kihallgatásakor tagadta, hogy ő gyer­mekét meg akarta volna ölni, mert ő csak öngyil­kosságot akart elkövetni. Ennek a védekezésnek azonban nagyon ellent­mond az a körülmény, hogy kis gyermekét magához véve, akarta fel­gyújtani a szobát, holott tudhatta előre, hogy a magával is tehetetlen kis jószág, az égő bezárt szobából nem tudott volna menekülni. * A Zsú­folt lakások ellen szigorú intézkedést lép­tetett életbe Gerlóczy Károly első alpolgármester. A VIII. kerületben például tíz olyan notórius ház is van, a­melyekben zsúfolt lakásokat tartanak. Az alpolgár­mester elrendelte, hogy minden ilyen ház elé este 6 órá­tól 12-ig egy-egy rendőr állíttassák, a­ki a feles szám­ban jelentkezőket visszautasítja. A­mennyiben ez az eljárás rövid idő alatt sem hozná meg a kívánt ered­ményt, a rendőröket — az illető tulajdonosok költsé­gére — e házak elé állandó őrségre rendelik ki. * Koldus herceg. Úgy látszik, hogy a fehér herce­gekről a feketékre is ráragadt a tönkremenés epidé­miája, azaz, hogy ezek idülten sínylik ezt a bajt — ha ugyan igaz az amit Osakából, azaz Koppenhágából írnak. Két év előtt egy fiatal négerherceg jött oda, kit Frede­ricks báró szolgájául fogadott. A hercegnek az állat­kertben két oroszlánja volt, melyeket a néger herceg ido­mított. E napokban azonban a szolga összezördült urá­val, ki elbocsájtotta. A herceg tehát kénytelen volt a rendőrséghez fordulni, hogy adjanak neki szállást és élelmi­szert, míg távol hazájába visszatoloncolják. * Hamis pénz — valódi pénz. Csizmadia nem is szerepel az egész dologban, mégis valami furfangos észjárás idétlen és rosszakaratú szülöttje ez a bács­almási história, amit bácsi levelezőnk a következőkben beszél el: Sasi Istvánna­l. hó 3-án Bács-Almásról Bajára utaztában a vasúton megismerkedett Mester József szegzárdi lakossal, kit lakására hivott, hol megvendé­gelte. Mester bankóprésről beszélt, majd ajánlatot tett, hogy 100 frt jó pénzért ad 400 frt hamisítványt, mely oly ügyesen van csinálva mint a valódi, csak az a baja van, hogy egy szám alatt van valamennyi és kiadáskor arra kell vigyázni, hogy kereskedésben csak egyet sza­bad egy alkalommal kiadni. Sasiné, valamint a vele egy szobában lakó Kiss Józsefnek az ajánlat megtet­szett s azt elfogadták. Mester hazautazott Szegzárdra, hogy majd a hamis bankjegyeket elhozza, de addig nem jön el, mig Sásiné össze nem csinál 100 irtot, mit vele levélben tudasson. Kiss József tudatta is Mesterrel, hogy a pénz készen van és Mester f. hó 15-én meg is érkezett Bajára és Sásiné lakásán a nadrág szárából ki­vett 2 darab 1 és 1 darab 5 frtos bankjegyet, melyek még újak voltak s ezeket mutatta hamisítvány gyanánt s azt állította, hogy a többi pénz Szabadkán van, ott a prés is és a hamis bankók is, tehát oda kell utazni. Sásiné beleegyezését adta és 16-án elutaztak Szabad­kára, hol Sásiné a magával vitt 90 frtot Mesternek átadta. Mester a 90 frttal elment, de vissza nem tért, Sásiné pedig pénz nélkül jött haza Bajára. Mester ur a dolgok folyamatját most a bajai járásbirósági börtön­ben várja. * Csizmadia mint kisértet. Ezúttal nem Szigeti darabjáról van szó, hanem az okvetetlenkedő balmaz­újvárosi csizmadiáról, a­ki évek óta kísértette panaszai­val, folyamodásaival a megyei alispánt, főügyészt, al­­ügyészt s a minisztereket sorra. A panaszok, mint deb­receni levelezőnk írja, mind Ferenczy Elek főszolgabíró ellen h­atódván, ez végre megsokalta a dolgot s felje­lentette a csizmadiát, Gyaponyi Mihály e figyelmét — a bíróságnál, nyilvános rágalmazás és becsületsértés miatt. A debreceni törvényszék tegnapelőtt megtartott tárgyalásán kitűnt, hogy a vádak mind hamisak vol­tak s hogy Gyaponyi uramat a bosszú ingerelte a fő­szolgabíró ellen. Mert valamikor lefoglaltak 32 pár csizmáját s a csizmákat megette a penész. — Persze a derék csizmadi nem gondolta meg, hogy mig a rágal­makhoz tanyákon, falakon szaladgálva, adatokat pró­bált gyűjteni s mig a temérdek istanciákat irta a mi­niszterekhez, kétszer 32 pár csizmát is megvarrhatott volna. — Sőt most ráadásul a törvényszék el is ítélte 400 főt pénzbüntetésre. * Rövid hírek. Görög udvari bál. Athénben hosszabb idő óta tegnapelőtt volt az első udvari bál, mely rendkívül fényes lefolyású volt. A király az első, a trónörökös a második négyest Kossek báró osztrák­magyar követ nejével táncolta. — Vilmos császár jel­szava. A német császár ismét egy újabb idézettel sza­porította az általa már forgalomba hozott jelszavakat. Fiedberg volt­ miniszternek 80-ik születésnapjára elküld­te az arcképét ezzel az aláírással: »Nemo me impune lacessit« (Senki sem ingerelhet engem büntetlenül). Hogy mire vonatkoznak ezek a szavak, azt nem tudni. —­ínség és járvány Oroszországban, Charkovban, Jekaterinoslavban és a Don vidékén a szarvasmarhák között óriási mérvben pusztít a lépfene. A rossz termés következtében nagy az éhínség és zavargásoktól tarta­nak, mert a parasztok nem akarják eltűrni a járvány által megtámadott marhák leölelését. — Baleset a jégen. Pécsett vasárnap délután özv. Grünhuth Ignácné a korcsolya-egylet jégpályáján oly szerencsétlenül esett el, hogy karja kificamodott. — Szerencsétlenség a chicagói kiállításon. Chicagóban a kiállítási épületek egy része beszakadt. A kár 150,000 dollár. — Öngyil­kos gyógyszerész. Nagyszebenben Reichsdorfer gyógy­szerészsegéd víg társaságban eltöltött éjszaka után strychinnel megmérgezte magát és óriási kínok közt meghalt. — Betörés. Fekete Béla törvényszéki hivatal­noknak Izabella­ utca 49. számú lakásába tegnap este ismeretlen tettes álkulcscsal behatolt s onnan egy arany órát, láncot, fülbevalót és karperecét 200 frt ér­tékben ellopott. — Baleset a gyárban. A Weiss-féle konzerv-gyárban ma reggel Berger Ferenc lakatos bal­kezét a gépszij elkapta s a gép összemorzsolta. A men­tők bevitték a Rókus-kórházba. — Hirtelen halál. Egy napszámosasszony hajós­ utca 4. számú lakásán hirte­len meghalt. A halál okát a törvényszéki orvostani in­tézetben megejtendő boncolás fogja kideríteni. — A vi­gyázatlanság áldozata. Mentusz Teréz cseléd a pipa­utca 6. számú lakásában az égő lámpába petróleumot öntöt s a lámpa felrobbant s a leány kezeit összeégette. Most a ftókus-kórházban ápolják. — Szénélegmérge­zés. Burger Nándor kőműves ma éjjel az Alpár­ utca 10. számú házban a befagyott vízvezetéki csövet két nyílt szeneskályhával melegítette s e közben elaludván, a kályhákból kitóduló széngöz­őt megölte. Holttestét bevitték a törvényszéki intézetbe. — Nagy vihar a Fekete tengeren. Két nap óta a Fekete tengeren bor­zasztó orkán dühöng. Már eddig tizenkét gőzös szenve­dett hajótörést. A Bosporus bejáratánál ezenkívül hat görög vitorláshajó járt szerencsétlenül. — Anarchista­­gyűlés Berlinben. A berlini anarchisták gyűlést tartot­tak, melyen 350 férfi és mintegy 60 nő vett részt. A gyűlésen dicsőítették a nemzetközi anarchiát. — Nagy tűz egy tanyán. Székelyhidon Penkert Mihály tanyáján nagy tűz pusztított. A tűz az ököristállóban ütött ki, a tanyán levő csekély számú cselédség természetesen nem akadályozhatta meg a lángok tovaterjedését, benn lesz­tek az istállóban levő ökrök is. A kár jelentékeny. — Vanderbilt ajándéka. Vanderbilt, az amerikai milliomos, oly képgyűjteményt ajándékozott a new-yorki szépmű­vészeti társulatnak, a­mely megér négy millió dollárt. M 270 A magunk ügye. — A sajtó véleménye. — Hogy mily egybehangzó a magyar sajtó vé­leménye arról az »ügy«-ről, melyet lapunk teg­napi számában, nevezetes irodalmi elvi kérdésről­ levén szó, szellőztetni voltunk kénytelenek, — az a ma megjelent lapokból frappánsul kiviláglik, s minden további magyarázgatást fölöslegessé tesz. Részünkről már tegnap kijelentettük, hogy elte­kintve a dolog elvi oldalától, magát az ügyet sok­kal jelentéktelenebbnek tartjuk, semhogy azt ko­moly megbeszélésre alkalmasnak látnák, s szük­séges volt azonban, hogy ennek az előfordult eset­nek kapcsán az ehhez hasonló »ügy«-ek oly világí­tásba kerüljenek a közvélemény ítélete elé, mint a­minőt minden hasonló természetű támadás megér­demel. A Pesti Napló »Jelentkező novella-hősök « címen rendkívül szellemes cikkben ismerteti a Jégkirálynő- affairet, mely »e kopott föld felületén a legmulatságosabb dolgok közül való . Azután igy folytatja: «Ez a provokálás némileg aggasztó. Mert mi lesz, ha a Szentgyörgyi ur példáját szélesebb körök­ben is elfogadják? Borzasztó még elgondolni is, hogy Berend Iván ur egyszer jelentkezik Jókai Mórnál s számon kéri tőle, a miért a Fekete gyé­mántokéban intim ügyeit világgá irta. Vagy Fil­­csik János uram feljön hires szűrével Mikszáth­­hoz, a nagy palóchoz és lovagias elégtételt kér a novelláért? Vagy Gonosz Pista vagy Zátonyi Bence, sőt talán a vigadó márványoszlopai közül egyszer csak Fodor Taszilló is beállít Bérezik Árpádhoz, a maga átizzadt frakkjával, s számon kéri tőle, amiért egy-egy kisasszony a Bálkirálynő­ben fölismerte ? !És ha ez a csinos szokás (a­mihez most már van remény) meghonosodik lassanként, bizonyos, hogy az íróknak nem igen lesz soká kedvük ahhoz, hogy az életből vegyék az alakjaikat, mert végre is, nem lehet tudni, hol éri az embert egy megté­vedt pisztolygolyó? Valószínűleg teljesen a fantá­zia után fogunk dolgozni és nem lehetetlen, hogy a lapok szépirodalmi rovatában ilyen sorokat fo­gunk írni, bölcs óvatossággal és körültekintéssel: »Cseremiszfalvay (mert a nevekben is vigyázni kell) komoran hajtotta meg szép négyszögletes fejét a bájos Zira előtt. Lilaszin szemei csodálatos fé­nyességben égtek. Haja zöld volt és lágyan árnyé­kolta be homlokát. Cinóberszínű orrát tíz sor fekete pont ékesítette. Hangja oly dallamosan csengett, mint egy herophon. Zira elmerengve hallgatta. Ő szép volt, de egy­általában nem hasonlított senkihez. Gyönyörű ruhá­ját nem fővárosi cég készítette, mily bájos volt mégis, ah, mily bájos!... Cseremiszfalvas kényezve borult a lábaihoz...« Csakis ily módon fogjuk kikerülni, hogy az olvasók a novellahősökben ne ismerjenek magukra. Mert gömbölyű fejet és kék szemet emlegetni, az ördögbe is, egy csepett sem lenne tréfa dolog. E sorok írója egyébiránt kijelenti, hogy Sza­­bóné Jégkirálynőjé­nek hősnőjében ő is kétségtele­nül fölismerte egyik csinosabb unokanővérét. A Szana­ úrral való lovagias-ügy ez idő szerint még folya­matban van.«

Next