Fővárosi Lapok 1893. március (60-89. szám)
1893-03-01 / 60. szám
60. szám Szerda, 1893. március XXX. évfolyam. Szerkesztői iroda: Budapest, Ferenciek tere 4. Előfizetési dij: 1 hóra.....................1 frt 40 kr. Negyedévre . . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egyes szám 5 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is.FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP KÖZLEMÉNYEKKEL A DIVAT ÉS SPORT KÖRÉBŐL. Kiadóhivatal: Budapest, Ferenciek tere 3. Hirdetéseket és apróhirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és minden fővárosi hirdetési iroda. „Irodalmi szarka.“ Ma délután »szíves megbeszélés végett« : gyilkos füzetet kaptunk. Címe: Heinrich Gusztáv »Végzet tragédiája.« Irodalmi tanulmányok I., tartalma Heinrich Gusztáv tudományos reputációjának alapos megostromolása. Azzal a természetes ellenszenvvel fordulnak el ettől a füzettől, a melylyel miden rut dolognak hátat kell fordítanunk, s bizonyára nem szives megbesz élésben,hanem újságírói kötelességben fáradunk, midőn a füzetet ismertetjük. Kus dolognak nevezzük s méltán. Nem azért, mert bármi indokból, Heinrich Gusztávnak régi időtől tépegetett lobogóját egyszerűen ketté akarja törni, hanem azért, mert a pellengér egyetlen korban sem volt kellemes látvány. Ha voltak is az emberiség történetében oly őrületes viszonyok, midőn a pellengér a tömeg mulatsága volt, a történelem följegyezte, hogy ez a tömeg exaltált, sodrából kivetett leven, elvesztette erkölcsi függetlenségét, s följegyezte, hogy a függetlenségét megőrzött ember akkor is undorral fordult el attól. Plagiosippus esete óta több rendbeli erkölcsi csőd ütötte föl fejét a magyar kultúrában, legújabban a Végzet tragédiája. Ha már azóta megcsömörlöttünk, mi vár még ránk ezután ? Valóban ideje volna számot vetni magunkban, s nyomára jönni: a véletlen műve-e, vagy a végzet kiszámíthatatlan játéka, mely rendszerint akkor üt be, amikor nem várják? Vagy az elkövetett hiba természetében rejlő logikának konzekvenciáját, a meglakolást, az erkölcsi törvény az emberektől függetlenül intézie-e, vagy jogot és alkalmat ad-e az embereknek is a beleszólásra ? Akármint van, elénk toppan egy rőt fúria, s a fátumnak megmásíthatatlan törvényét végrehajtja. A tudomány és irodalom tisztessége nevében utasítunk vissza minden szédelgést, az igazság és kötelesség parancsára ismertetjük a szenzációt keltő röpiratot. »A Halotti Beszéd megírása óta egyetlen magyar író ellen sem hangoztatták annyiszor az irodalmi plágium vádját mint Heinrich Gusztáv ellen, és annyi joggal, mert hisz röpiratokban, cikkekben, forrás hivatkozással mutatták ki azt Thewrewk Árpád, Tiber Ágost, Brassai Sámuel, Bodnár Zsigmond stb.. Írja a röpirat és a plágiumhajszolók közé áll be maga, hogy e sort gazdagítván, kimutassa Heinrich legújabb dolgozataiban az irodalmi szarka ollózási módszerét. A legújabb dolgozatok elseje egy irodalmi apróság, melyet az Egyetemes Philologiai Közlönynek múlt évi folyamába irt A. Logemannek 1892-ben megjelent könyvéről. A Névtelen erről hasábosan szedett párhuzamos szövegközléssel mutatja ki, hogy azt dr. Bolténak egy cikkéből »ollózta át« (helyesebben ki), mely az Archiv für das Studium der neueren Sprachen und Literaturen folyóirat mult évi folyamában a 413. s köv. lapjain jelent meg. Az egymás mellé állított kolumnák érthetőn beszélnek, s még érthetőbb a szavuk, ha figyelünk a Névtelennek megjegyzéseire, hogy a fordításban Bolté tévedéseit is magáévá teszi, s hol a magáéból tett Boltéhez ott elveti a sulykot. Heinrich Elckerlycket ír Bolté után, mert a dr. Logeman könyvét, melynek címében Elckerlyk van, nem látta, s igy e bibliográfiai hibát is átvette cikkébe. A második hiba, (veszedelmes árulók e tévedések) Bolté után akkor követődött el, mikor Logeman a hollandi kiadások idejéről mást mond, mint Bolté. »Ha Heinrich ismeri vala Logeman könyvét és angolul is tud, nem megy vakon Bolté után« (12.) — Ezek a szemmel látható hibák fölöslegessé teszik, hogy hasábosan szemléltessük a két szöveget, s azt, hogy az önállóan elkövetett betoldások bakjait lelövöldöztessük. Második ollózmány az Egyetemes Philologiai Közlönynek 1890. nov. füzetében jelent meg. Ebben valamely Monsier nevű francia iró könyvét ismerteti, illetőleg, mint a Névtelen kimutatja, a Magasin für die Literatur des In- und Auslandes a lapnak 1890 évi 39. számában megjelent cikket ollózza ki. Bizonyítása után arra az eredményre jut, hogy ahol e cikket szabadon dolgozza át, képtelenségeket mond és tudását a saját szakmájában teszi pellengérre, »s a mit a magáéból tesz belé, az abszolút tudatlanságra vall a német irodalomtörténetben.« (16. 1.) Harmadik inkriminált dolgozata a Hunfalvy- Albumban jelent meg 1891-ben, szintén a legújabban, A német végzet-tragédia eredete címén, a legsúlyosabban komprommittáló. Mert ha irodalmi apróságot könnyedén átvesz is (a forrás megnevezése nélkül), de már tanulmánynak nevezett ollózást nem követhet el. Ennek a tanulmánynak három forrása van kimutatva, eleje Minor után készült, azonfelül II. Köhlernek 1857-ben megjelent cikkei (Weimarer Sonntags Blatt) s Abrahamson Ottónak egy 1880-ban megjelent dolgozata Archiv für Literaturgeschichte. IX. Bd. 1880. Ennek az összehasonlító rendszernek azután két nagy tanúsága van. Egyik az, hogy az egymás mellé állított kolumnák az ollózás psifikájával is megismertetnek (22. lap), másik az, hogy megeszel arra, miképen nem kiséri figyelemmel a német irodalomnak újabb kutatásait. Kivált ez az utóbbi érdekes. Heinrich Köhler után tárgyalja ama nyomozásokat, melyeknek célja kideríteni, honnan vette Werner egyik darabjának tárgyát. E kérdést a német irodalomtörténet már megoldotta, mikor földerítette, hogy Tierner-nek azt Goethe adta 1808-ban. »Köhler igazán nem tehet róla, hogy a Werner és Goethe viszonya 1857 óta teljesen ki van derítve s hogy igy Heinrich még ma is, 1857-iki uraságoktól levetett ruhákkal geschäftel.« (20.1.). A negyedik sedes elé citált tanulmány az akadémiai székfoglalója: Az Edda eredete »Harmincnyolc idézete Bugge Sophus nézeteinek s azzal készen van Heinrich Gusztáv rendes tag székfoglalója« (29.) A Névtelen még nem készült el leleplezéseivel, üt egyet az Akadémián, mely a »tudományos műveltség érdekében« működendő, a könyvkiadó vállalatban kiadta a német irodalom tudományát mai színvonalon előadó magyar művet: Heinrich két kötetes Irodalomtörténetét, mely mint a Névtelen írja: még a józan ész színvonalát se érte fel. (31 1.) Ezt az állítását az említett munkának paradoxaival bizonyítja és fölemlíti még egy nézetét a renaissance-ról, mely szerint (32 1.) annak Kiki a maga mesterségét folytassa. (Ebeszélés.) Irta Tóvölgyi Titusz. (Folytatás.) III. A látogatás. Ha már földesurak, ha már »gentry«-k, amiről Gugyery meg volt győződve teljesen, hát ne hozzanak szégyent gentry társaik fejére! Ezen alapos felfogásból kiindulva egészen új látogató öltözeteket készítetének, a legutolsó divat szerint. A hintó, leeresztett födéllel előállt (a fogatot Tasy Stefitől vette át méregdrágán) s megparancsolták a kocsisnak, hogy mindenekelőtt méltóságos Hadházy úrhoz hajtson, aki nyugalmazott huszárezredes volt és gyakran járt a Gugyeryék cukrászdájába, feleségestül együtt. Igen finom és kedves emberek voltak. Hogy meg fognak majd ezek örülni, ha meglátják őket loco, s hozzá ily friss egészségben. A méltóságos ur épen neje szobájában volt s az ablaknál állt, melyből végig lehetett látni a falu főutcáján. — Nem a Stefi kocsija az? —kérdé,amint az ablakon kinézett, amely kérdésre a méltóságos aszszony a másik ablakhoz sietett. _ogy látom, hogy az. Vajjon kik ülnek rajta ? — Bizonnyal az új tulajdonosok. — Csakugyan ! Gugyeriék. —■ Hanem fel... Azok ide tartanak. Csak nem ment el az eszük, hogy látogatást tegyenek nálunk. — Már befordultak a kapun! — kiáltá ijedve a méltóságos aszszony. Kérlek, vezesd őket a szobádba. Mond, hogy nekem a fejem fáj. Ez mégis valami! . . . A méltóságos úr elhagyta neje szobáját és saját szobájába ment. Kissé kellemetlenül érezte magát és ideges volt. Szeretett volna végig lovagolni egy Front előtt és leszidni az Escadivat a sárga földig. Kocsi robogott, aztán a robogás megszűnt. Néhány perc múlva belépett az inas és jelenté a vendégeket. — Vezesd őket ide — mondá az ezredes kelletlenül, mialatt orrát ráncba szedte s fölcsucsorodó bajusza az égnek állt. — Ide, a méltóságod szobájába ? — kérdő az inas kételkedve. — Hát mit mondtam, szamár ? ... Ebből most már meg kellett értenie, hogy a méltóságos úr mit mondott. Annyit mindenesetre megértett, hogy az érkezők, kik ott vártak egymás mellett a verandán, nem épen szívesen látott vendégek. Gugyery kihuzakodva úgy állt ott, mint egy vőlegény, karján tartva a Gugyeryné vadgalambszin keztyüs kezét, ki hosszú uszályu bordeau vörös, moire antique csipkés ruhájában menyaszszonynak látszott. — Tessék utánam jönni, — mondá nekik az inas, visszaindulva a méltóságos úr szobája felé, és a márkapár megindult az inas után. Gugyery katonásan, feszesen, egyenesen, mereven, mintha vasból lett volna, a felesége annál inkább lengén, hajlékonyan, nehogy azt mondják, hogy nem találja magát. A hosszú uszály haragos zsörtölődéssel mászott utána, mint a kit fülénél fogva visznek. Az inas végig ment előttük a folyosón, aztán, fölnyitott egy ajtót: — Ide tessék bemenni. Gugyery köhécselt, köszörülte a torkát s már a folyosón elkezdett hajlongani, noha biztosra vette, hogy te-nek fogja szólítani az ezredes, Gugyeryné pedig kedves volt, mint mikor a vevőket szokta fogadni. — Ááá! — kiáltá vontatva a méltóságos úr, amint meglátta őket és kezet nyújtott Gugyerynónak. — Jó napot, jó napot . . . Foglaljanak helyet, — mondá a bőr pamlagra mutatva. — Bizony a feleségemnek kissé a feje fáj, különben bejönne, de már igy bocsánat . .. Pardon ... pardon... — Kívántuk tiszteletünket tenni, — hebegő feszengve Gugyery, mialatt az asszony vörös lett, mint a lány. — Igen örülök ... Igen örülök . . . Kérem tessenek helyet foglalni. — Talán nem is méltóztatik tudni, — rebegő Gugyery, nejével együtt állva maradván, — hogy állandó borosnaki lakosok lettünk, hogy mint közbirtokos ... Itt megakadt és nem tudta, hogy folytassa. De remélte, hogy az ezredes most már megértett kivel van dolga. ' ‘ —»»Hallottam .. . hallottam, — nyöszörgé. — De kérem,', tessenek helyet foglalni. Ne vigyék el, az álmunkat.. .