Fővárosi Lapok 1893. március (60-89. szám)
1893-03-22 / 81. szám
jak, az a ritka eset állott elő, hogy halottkamrái egészen üresek. Szombat óta új halottakat nem szállítottak az intézetbe, az utolsót vasárnap temették el. — Lopás. Singer Mórné magánzóne 60 frt értékű aranyóráját a Lónyay utcában ellopták. A bukottak. — Interwiew a Teleki-pályázat bukottainál. — Tulajdonképen meg sem gondolta az én kedves szerkesztőm, hogy micsoda rémületes munkát biz rám, mikor kijelentette tegnap, hogy a Telekipályázaton futott és lemaradt szerzőket bármi áron interwievoljam meg. A bármi azt jelentette, hogy ha az életembe kerül is, mert egy- egy pályázatról lemaradt drámaíró szörnyűbb lehet ama oroszlánoknál, melyek közé Dániel próféta került vala, s a legszörnyűbb dolgok is kitelhetnek tőlük, például egyszerűen megeszik az embert, vagy ami még szörnyűbb, felolvassák a darabjaikat. Nehéz sejtelmektől gyötörtetve mentem fel az ülésre, biztosra vévén, hogy a szerző urak teljes számban fogják végighallgatni a siri beszédet. És ime, mit kellett látnom: a várt szerzők helyett ott ült a korlát mellett hat kis diákgyerek, két irtózatos külsejű, borotvált arcú úri egyén, s egy félénk arcú kis felsőbb leányka. Természetes dolog, hogy a kicsike mellé ültem s elragadtatásomnak adtam kifejezést, hogy irodalmi ünnepélyek iránt igy érdeklődik a serdült ifjúság is. — Uram, válaszolta a kicsike elpirulva, — ez nem tisztán általános érdeklődés. — Hát? — Egyénileg is érdekelve vagyok. Én is és ezek az urak is, — mutatott a négy diákgyerek felé ? — Önök szerzők ? Még jobban lesütötte szemét s úgy rebegte :az emberek nem szoktak ugyan rebegni, de novellákban s versekben utazó kollegáim annyira megszerettették már ezt a szót a m. t. közönséggel, hogy minden nyájas érdeklődésre igényt tartó dolgozatban legalább egyszer használni kell.) — Igen. Nagyszerű! Egy csapásra öt legyet, az az öt szerzőt. Azonnal meginvitáltam őket ülés után egy barátságos uzsonnára, a legközelebbi cukrászdába. Le voltak ugyan szegények nagyon hangolva a Rákosi kegyetlenkedései után, hanem azért győzött bennük az uzsonna szeretete. A két utánunk kullogó színészforma alak félfüllel meghallhatta az én maecenási terveimet, s jónak látta magát bemutatni. — Én N. N. vagyok, hősszerelmes a suttyomberki színtársulatnál — különben drámaíró — tette hozzá szerényen. — M. M. naturbursch ugyanott. Szintén író. — És pályáztak is ? — kérdeztem tőlük örömmel. — Igen. A fájdalom könnye tolul a szemembe, ha erre az igazságtalanságra gondolok. Hanem a fájdalom könnye nem potytyant le a kilátásba helyezett uzsonna gondolatára. Sőt mosoly jelent meg a fájdalomba borult arcokon. Bevonultunk egy kisebb cukrászdába. Kuglerhez nem valami nagyon illett volna ez a díszes trupp, leszámítva persze a kis hölgyecskét, aki úgy nézett ki köztünk, mint valami kopott verébcsoport közé keveredett kis fess kanári. Az egyik gyerek a bátyja volt, hát ennek a gardírozása mellett be mert jönni. Az írók ifjú csoportja a harmadik tányérsütemény elfogyasztása után elég derült hangulatba jött. Az interwiew alkalmas időpontja elérkezett. Őszinte vallomásokat tettek. Kisült, hogy valóságos bűnszövetkezetet képeznek. Múlt évben a pályázat kihirdetésekor mindnyájan a hatodik gimnáziumba jártak, a »Poetiká«-t tanulták s ez inspirálta őket az Írásra. Elhatározták, hogy fognak írni hat darabot, s biztosra is vették, hogy egynek el kell vinni a dijat, s akkor azután majd csinálni fognak a nyert pénzen egy írói kört, a Teleki-kört- Kibérelnek egy szép helyiséget, rendezni fognak estélyeket, irodalmi uzsonnákat és kalábriás kompániákat. És ime, most vége a szép tervnek! — Pedig higgye el, uram, hogy olyan jó darabok voltak, amiket irtunk. Az egyiknek olyan felséges thémája volt: egy borbély legény belopódzik, mint házi nevelő egy grófi családhoz — ott beleszeret a comtesse, s mikor már-már oltár elé kerülnének, kisül a csel, s a borbély öngyilkos lesz. Igaz, hogy ez nem vígjátéki vég, de hát nem is kellett volna éppen öngyilkosságot elkövetnie — változtathattak volna rajta. De persze az intrikának áldozatul kell esni. Ki is az a Bérezik, aki a díjat nyerte ? A mi gimnáziumunkban nincs is olyan nevű fiú. Megnyugtattam a szónokot, hogy talán más gimnáziumba jár. — No ennek örülök, legalább nem realista. Úgy ki nem állhatom azokat, akik a reálba járnak. Mikor azután elvállásunk előtt(a fiatal drámaíróknak sietni kellett haza, mert másnapra sok volt feladva a latinból) kérdeztem tőlük, hogy nem verte-e le őket ez a "bukás, egy szívvel s lélekkel harsogták, hogy legkevésbbé sem. Legközelebb megint pályázni fognak. Az én két színészem ezalatt túlságosan világos kedélyállapotba jutott. Egy nagy üveg Cognac üresen tátongott előttük. Lehetetlen volt őket megintervievelni. Nem tudtak beszélni. Hanem dadogva kijelentették, hogy holnap meg fogják írni levélben a nézeteiket a bukásukról. Most felelet helyett igen bambán vigyorogtak. Ma azután ritka szavatartással irt nekem a két pályázó. Még pedig közös levelet, mely igy hangzott: »Betses urram! Miután tegnap nemm tuttung beszélni úgy beraktung — hát máma nyilvánkozunk meg önek. Igeniss mink irtunk két komódiját a IV et meg az V öt — mondhatjuk hogy naszszerü dógok vannak bennük — de persze é kellettett búgnunk mer nem vót protekcijónk. Máma menénk haza ha vónapízünk. Kügyjön öt pengőt megküdjük köszönettel...« íme, kedves szerkesztő úr, ezekben beszámoltam interviewjaim eredményével, s egyszersmind van szerencsém szíves figyelmébe ajánlani a magyar drámairodalom érdekében tett következő kiadásaimat: 100 darab sütemény . . . . 6 frt két üveg cognac...............12 » nemzeti kölcsön............... 5 »23 frt Tisztelettel Julius. — 687 — IRODALOM. Nevelőben. (Regény, irta Madzsar Gusztáv. Budapest, 1893. 8 adr. 216.) Úgy tudjuk, ez már negyedik önálló kötete a szerzőnek, ki Rudnyay Kálmán néven évekkel előbb lapunkban is dolgozott, könyvbírálatokat és elbeszéléseket írva nekünk. Elbeszéléseit három vagy négy éve adta ki egy kötetben, most regénynyel köszöntött be. Van kötetének egy becses tulajdonsága, olvastatja magát. S ezt annak jeléül tekintjük, hogy folyamatosan és könnyen tud elbeszélni. Mint a jó mesélő, kinek ajkáról simán és keresetlenül pörög a szó, Madzsar előadása is természetesen folyik. Az elbeszélés folyamatossága, ma már kiesett a divatból s igy valamelyes régiesség ömlik el a Madzsar hosszú mondatain, körülményes leírásain, fejtegető beszédein is. Úgy látszik, mintha egyenes utódja lenne az ötvenes évek regényíróinak, de csak abban, amit általánosságban előadásáról mondottunk. Ha valaki ezt félreértené, eszébe kell juttatnunk, hogy a mai rövidségre, vagy drámaiságra hajló párbeszédekbe öntött, rövid sorokban siető előadási modorra senki sem mondotta még ki a föltétlen elismerő ítéletet: ízlés és iskola dolga, kinek melyik tetszik. Csak az bizonyos, hogy mind a két módon írtak és írnak jó regényeket. E külső, inkább technikai adomány mellett van másik adománya is: érzi a lelkiállapotok rajzolásának szükségét. Ma ez csak per summos apices szokott történni, ő részletesen elemezve ír le egy-egy helyzetet. A törekvést siker nem mindig koronázza, mert sokszor többet beszél, mint kellene, így ellenmondásokba keveredik, mint a 127. lapon, vagy ismétlésekbe esik, mint a 89. lapon, ahol Jolán megfigyeléseit mondja el újra. Amily simán folyik tolla alól a szó, és oly bőséggel omlanak mondatai, s igy könnyen elragadja őt a beszéd árja. t'WffIRPHI * .. A regényben egy romantikus izű történet van földolgozva. Színhelyéül, környezetéül és keretéül egy nevelőintézet szolgál. De megírjuk azonnal, hogy a keret és az esemény között, a környezet és a személyek jelleme között, a színhely és az alakok között nagyon gyenge a szerves összefüggés. Ez a kis történet ép úgy lefolyhatott volna akármely helyen, ahol tíz-tizenöt ember, egymásra van utalva. Ha a színtér jellemzésében kínálkozó alkalmat meg tudja ragadni, s az intézetről, mint a magáéról Copperfield Dávid, bármilyen irányú rajzot tud adni, vagy ha, az erre megkezdett vázlatot kidolgozza, elfogadnák az összeköttetést. De mindegy. A regény egy magán nevelőintézet igazgatójának menye és egy tanár között fejlődött szerelem rajza. Hedvig tékozló, durva, általában férfiatlan ember, s embertelen férfi felesége, s a tanár egy rokonszenvesen rajzolt fiatal ember. Kettő közül nem nehéz választani, s nem értjük meg, Hedvig mért ragaszkodik ahhoz az emberhez, a kit nem becsül és nem szeret; mért habozik annyi ideig, hogy a tanár ajánlatát elfogadva, törvényes elválasztás után a tanár felesége legyen. Ez a megoldatlan kérdés ott borong a regénynek meséjében s mintha beárnyékolná a tisztábban rajzolt alakokat is, kik közül Jolánkát kell kiemelnünk. — rd — * Az Egyetemes Közoktatásügyi Szemle 3-dik száma rendes rovatain és tudományos cikkein kívül két ízben foglalkozik kulturális politikánk egyik legakutabb jellegű kérdésével: az egységes középiskolával. Az egyik czikk a közoktatásügyi minisztériumnak az országos közoktatási tanácshoz leküldött rendeletét adja, hogy a tanács az egységes középiskola tanulmányi rendjére javaslatot terjeszszen elő, s ehhez a rendelethez kidolgozott tanulmány van csatolva, mely a minisztérium véleményéül tekinthető. A másik cikkben a szerkesztő, Jancsó Benedek fejtegeti az új középiskolának a magyar kultúrához való viszonyát. Művészetek. * A nemzeti színház pénteki premierje Karczag Vilmos »Lemondás« című színműve lesz, melyben a főszerepeket következők játszák: Sz. Prielle Cornelia, Márkus Emilia, Csillag Teréz, Boer Emma, Újházi, Mihályfi, Bercsényi, Zilahi, Somló. A darab főpróbáját csütörtökön délelőtt tartják meg. * Az utolsó concert populaire, szám szerint a 20-dik, jövő vasárnap lesz a Vigadó nagytermében. Ezen a hangversenyen Reichmann Tódor, a bécsi udv. opera baritonistája és a Brancsevics-féle vonósnégyestársulat működnek közre. Reichmann néhány klasszikus dalon kívül Wotan Abschiedjét és a Säckingeni trombitás búcsúdalát énekli. * A Bajazzo, Leoncavallo dalműve, mely nemsokára operaházunkban is színre kerül, a müncheni udv. színházban rendkívüli sikert aratott. A címszerepben Vogi Henrik, a Bajazzo nejének szerepében pedig Drechsler k. a. jeleskedett. A darab — semmi kétség — állandóan műsoron fog maradni. * Színészet Kőbányán. Jáni János kőbányai színtársulatánál szerdán és csütörtökön a »Szülészeti gyakorló iskola« vendégszerepel. Az intézet műsorának legjobb darabjai kerülnek előadásra. * Szlavianszky Nádia orosz daltársulatának búcsu-hangversenye szombaton, e hónap 25-én délután lesz a Vigadó nagytermében »népszerű« helyárakkal. A hangverseny fél 5 órakor kezdődik. * A nemzeti színház nyugdíjintézete javára e hónap 29-én az operaházban előadást rendeznek. A Vén bakancsos és fia a huszár című népszínmű kerül előadásra, melyben Küry Klára Lidi szerepét játsza. A többi szerep a nemzeti színház elsőrendű tagjainak kezében van. Az érdekes előadás iránt máris igen nagy az érdeklődés. * Az orsz. zeneakadémia e hó 24-én, pénteken, esti fél 8 órakor tartja harmadik nyilvános hangversenyét az intézet dísztermében. Ez kamarazeneest lesz Popper Dávid tanár vezetése alatt. A növendékek Haydn és Beethoven c-dur quartettjeit és Schumann es-dur vonósnégyesét adják elő. * Csökönyös baritonista. Maurel francia baritonista, ki Verdi Falstaffját megteremtette, mint ismeretes, vonakodott ezt a szerepet Berlinben énekelni. Most megtoldta álláspontját azzal a kijelentéssel, hogy Falstafft Rómában a német császári pár tiszteletére tervezett díszelőadáson sem énekli. * Hangverseny: Somogyi Mór zongorázó pénteken, e hó 24-én, este fél 8-kor adja hangversenyét a Vigadó kistermében. Scarlatti, Bach-Taussig, Beethoven, Schumann, Schubert, Chopin, Groldmarck és Liszt