Fővárosi Lapok 1893. április (90-118. szám)

1893-04-22 / 110. szám

lanná váltt s így annak összeüteét nem­ várja­ meg. A főpapnak különben is hosszabb ideig óvakodnia kell a huzamosabb beszédtől, s már ez a körül­mény is akadályozólag hat arra, hogy a konfe­renciát a római út előtt összehívhassa. * Nagylelkű adományok. Gróf Károlyi Sándor a rákospalotai római katholikus hitközségnek 300, az evangélikus református egyházközségnek 407 és az ágostai evangélikus egyházközségnek 258 négyszög­ölnyi háztelket adományozott iskolai célokra. A feleke­zeti különbségre való tekintet nélkül tett ezek az ado­mányok a főúr nagylelkűségének és annak a hazafias meleg érdeklődésnek hirdetői, melylyel gróf Károlyi Sándor a magyar kultúra iránt viselkedik. * Petőfi és Koren István. Említették a lapok (lapunk mai első cikke is megemlékezik róla), hogy Koren volt az a »jó tanító«, kiről Petőfi Sándor egyik humoros verse szól. Most e tárgyra vonat­kozólag Havas Adolftól, a Petőfi-irodalom alapos ismerőjétől, levelet kaptunk, melyben a követke­zőket írja: »Koren István halála alkalmából a P. Hirlap­­ban egy rövidke alkalmi cikk jelent meg, s abban az állíttatik, hogy ez a »jó tanító«, a kinek furcsa alakját Petőfi egyik költeményében megörökítette, a most elhunyt szarvasi, akkor aszódi professzor volt. Úgy látszik, a cikkíró nem nagy figyelemmel olvasta a költeményt, melynek második strophájá­­ban a tanító »vén kopasz fejéről« van szó, a­mit Korenról, ki akkoriban 32—33 éves volt, Petőfi nem mondhatott. Különben, a cikkíró nemcsak a verset nem olvasta figyelemmel, hanem magáról Korenról is édes keveset tud. A tiszteletreméltó öreg úr egyátalán nem tartozott a humoros alakok közé, dohányozni nem szokott, s nem járt efféle costume-ben, a­milyet Petőfi rajzol. A kérdéses költemény nem is ő rá, hanem Petőfinek egyik selmeci professzorára vonatkozik.« Közöljük e levelet, bár nem tartjuk lehetet­lennek, hogy Petőfi versébe épen élő tanára iránt érzett gyöngédségből szőtte azokat az elütő voná­sokat, amelyeket most Havas Adolf kifogásol. Ha azonban Havas Adolfnak biztos adatai vannak arra nézve, hogy a vers csakugyan Petőfi egyik selmeci professzorára vonatkozik, bővebb fölvilá­­gosítását — a Petőfi-irodalom érdekében — mindig szívesen veszszük. ■ A budapesti érseki helynök felszentelése. Cselka Nándor püspököt, a budapesti érseki helynököt, jól­lehet, hogy már egy fél év előtt elfoglalta hivatalát, m­áig sem szentelték fel. Mint most értesülünk, Cselka püspöki felszentelése május 11-én, áldozó csütörtökön lesz a belvárosi főplébánia-templomban. A fölszentelési szertartást Vaszáry Kolos bíboros hercegprímás fogja végezni. * A közegészségügyi és demográfiai kongresszus szervező bizottsága ma délután ülést tartott, Ha­­berhauer János tanácsos elnöklete alatt. Fodor Jó­zsef dr. indítványára a kongresszus tiszteletbeli elnökei sorába még Apponyi Albert grófot, Láng Lajost és Lechner Lajos középitészeti igazgatót is beválasztották. — Holnap küldöttség utazik Bécsbe, Kamermayer Károly polgármester veze­tése mellett, a végett, hogy fölkérjék a király ő fel­ségét a kongresszus védnökségének elfogadására. A küldöttségnek a polgármesteren kívül tagjai lesz­nek: Haberhauer János tanácsos, Csatáry Lajos dr., Fodor József dr. és Müller Kálmán dr. * József főherceg Arad megyében. József főher­ceg, mint aradi tudósítónk írja, a tavasz folyamán ismét néhány napot szándékozik fiai társaságában kisjenői birtokán eltölteni. A főherceg lakosztá­lyának berendezéséhez már hozzá fogtak. A főher­­cegi család részére nagyobb bevásárlásokat tesz­nek az aradi kereskedésekben. * A római ünnepiességek alkalmából a Wiener Abendpost igen rokonszenvesen emlékezik meg az olasz királyról, uralkodónk szövetségeséről. Lel­kesen írnak az angol lapok is. Ma délelőtt a német császár kilovagolt a város környékére, a császárné pedig az építészeti nevezetességeket tekintette meg, amelyekben Róma igen gazdag. Délután lóverseny volt, melyre az uralkodók nyitott négyes fogato­kon hajtattak ki a nép örömkiáltásai és ervivái közt. A versenytéren az olasz közélet számos ki­tűnősége jelent meg, a diplomaták közül pedig senki sem hiányzott. A király nagy­díja, a 22 ezer frankos derbyért általános érdeklődés közt sok ló versenyzett. Az uralkodók délután 2 órától 5-ig időztek a turfán, aztán visszakocsiztak a Quirinalba, a­hol részt vettek az udvari ebéden. Este a Falstaff-ot, Verdi új operáját nézték meg a kir. operaházban. * A főispáni beiktatás Szabadkán. Tegnap, mint írják, nagy pompával ünnepelték meg Szabadkán dr. Vojnits István főispán beiktatását. Az ünnepély isteni tisztelettel kezdődött, mely után megtartot­ták az ünnepélyes beiktató közgyűlést. A főispán székfoglaló beszéde után a főjegyző üdvözölte a főispánt. A közgyűlésen a szomszéd törvényható­ságok küldöttei számosan vettek részt. Közgyűlés után a főispán, a hatóságok, egyletek s testületek tisztelgését fogadta, s végül következett a főispán tiszteletére rendezett nagy díszebéd, melyen töb­bek között Czorda Bódog kúriai tanácselnök is részt vett. A tűzkárosultakért. Az Otthon választmánya által kiküldött végrehajtó bizottság a nagybizott­ságot hétfő, e hó 24-ike d. u. 4 órájára hívta össze az Otthon helyiségébe alakuló ülésre. — Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő, ki tegnap tért vissza kül­földi útjáról,megyéje székvárosának, Veszprémnek tűzkárosultjai javára több városban felolvasásokat fog tartani. Első­sorban azokat a városokat (Sop­ron, Eperjes, Székesfehérvár) keresi fel, hol egyéb jótékony célokra már tartott felolvasásokat. I.: Arany szobra és Biharmegye, Biharmegye és külön Fagy-Szalont­a e napokban fogják elhatá­rozni, hogy mily módon vegyenek részt Arany János szobrának leleplezési ünnepségén. Mint Nagyváradról írják, a Szigligeti-társaság, melynek alapszabályai Biharmegye jeleseinek kultuszát a társaság hivatásává teszik, szintén részt akar venni az ünnepben sttádl Ödön elnök választmányi ülést hívott össze, melynek azt fogja javasolni, hogy a társaság nagyobb küldöttséggel képviseltesse ma­gát a szobor­ leleplezés ünepségén. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás állapota még mindig egyforma, úgy, hogy orvosai taná­csára még a legfontosabb kihallgatásoktól is óva­kodnia kell. Kohl Medárd állapota megnyugtató ugyan, azonban még korántsem épült fel any­­nyira, mint e napokban hire járt. A beteg a nagy vérvesztés miatt igen sápadt, gyenge s több hétig tart még, míg ágyát elhagyhatja, bár a veszélyen teljesen túl van. Az önfeláldozó titkár királyi ki­tüntetése tárgyában — értesülésünk szerint is — megtörtént már a felterjesztés. Kohl egyházi férfiú lévén, egyházi kitüntetésben is részesülne, ha nem volna szerzetes, így azonban csak pápai dispenzáció mellett nyerhet egyházi kitüntetést, a­mi valószínűleg be is következik. * A katonazenekarok és a színházak. Az Ország­gyűlési Értesítő­­t a legilletékesebb helyről a követke­zőkről értesítik: »A Próba-házasság című­ darabnak a színházakban való sokat emlegetett szinrehozatala, igaz, hogy a ka­tonazenekarok közreműködését illetőleg intézkedéseket tett szükségessé, de, hogy az összes katonazenekarok működése a magyar szinielőadásoknál betiltatott volna, tényleg valótlan.« A tüntető románok. Mint aradi tudósítónk írja, az ottani románok a múlt vasárnapra nagy agitácioná­­lis népgyülést terveztek, melyen a kormány­reform kérdései ellen akartak állást foglalni — a főkapitány azonban ezt betiltotta s ennek folytán a zsinaton most ott jelenlevő oláh népvezetők abban állapodtak meg, hogy egy népgyűlés helyett fognak tartani hetet. Az a megállapodás, hogy a vármegye minden választókerü­letének székhelyére népgyűlést hívnak össze egy és ugyanazon időben s mindenütt ugyanazt a rezoluciót terjesztik elő. A megyebeli oláh parasztság, mint for­rásunk mondja, teljesen meg van nyerve az agitáció­­nak és tömegesen fog részt venni a gyűléseken, miután a népvezetők utóbbi időben mindent elkövettek a nép fanatizálására. Az oláh parasztság mindenfelé a memo­­randisták szája íze szerint írott újságot olvas egy idő óta; a szebeni néplapnak 3000 előfizetője van (a­mi eddig oláh újságnál hallatlan volt) s a megye egyes községeibe sok példányban jár . Világosra pl. száznál több parasztnak jár ez az újság. Mennyire fel van iz­gatva a jámbor oláh nép, jellemzi az az adat, hogy mig akkor, mikor a románok a kisdedóvási törvény ügyé­ben tartottak meetinget, alig akadt egy községből 3—4 ember, a­ki hajlandó volt bejönni, addig most az egyházpolitika ellen tiltakozni összehívott, de betiltott aradi népgyűlésre minden toborzás nélkül 50—60 em­ber jelentkezett egy-egy kisebb községből is. A politi­kai hatóságoknak mindenesetre jó lesz figyelemmel ki­sérni ezeket a nemzetiségi agitációkat. * A főváros »zöld« postái. A budapesti m. kir. posta- és távirda igazgatóság, a közúti vaspálya társaság zugligeti várócsarnokában elhelyezett budapest-zugligeti postahivatalt és a Svábhegyen levő gyógyszertárban elhelyezett, budapest-sváb­­hegyi postahivatalt, s. évi május 1-től szeptember kis szája szélén egy légy mászkált, ezt elhajtotta. Sorjába eszébe jutottak a kísérletek, miket ez a csepp ember az ő megnyerésére tett, mióta itt van. Az imádkozás esténkint, hozzá intézgetett szavai játék közben, a tányérka odavitele az asztalhoz és az ő rideg némasága. Felvette a rongyos ruhácskákat, bepakolta újság papirosba és elment hazulról. Mikor a gyermek felébredt, tágra nyitott szemekkel bámult a székre. Pompás új ruha fény­lett rajta, a szék alatt pedig egy pár remek kis cipő. Óvatosan szedegette a kezébe egyenként, a szeme nevetett. És olyan lármás örömbe csapott, hogy az öreg­asszony benézett az ajtón. — Néni! néni! Uj ruha, uj cipő, jaj, jaj, mi­lyen cipő. Az enyim ? Mind az enyim ? — A tied, szívem. Egy pillanat alatt rajta volt minden. Egész­­ délelőtt az udvaron, meg a kapu alatt sétálgatott­­ benne, kevély gyönyörűséggel. Hadd lássák a tyúk anyókák, a rátartó kakas, meg a harcias i gunár. Reggeli kenyérkéjét is oda hajigálta nekik,­­ legyen ünnepnapuk. Kinek kellene ilyenkor reggeli. .­­ Mikor az a néma, rideg ember délben haza jött, elejébe szaladt s kurta kis karocskájával át- t ölelte a térdét és hozzá törleszkedett, mint egy kis­­ kutya. . . Ferkóban megmozdult valami soha nem ta­pasztalt érzés, megsimogatta a gyerek fejét és azt mondta neki: »te kis buksi.« A másik hónap elején már egy falovacska is termett a szobába. Olyan kényes, merev nyaka volt, mint egy kitömött pulykának, meg aztán zöld sörénye, mint a spenót. Ez ugyan nem fordul elő a természetben, de az nem tesz semmit. Egy falónál ilyen kis tévedés könnyen megeshetik. Aztán nem sokáig maradt ilyen természet­­ellenes állapotban, mert a festés csudálatos módon átvándorolt a hetyke lovag képére, kezére. Marcsa néni nem győzte mosogatni. De azért pompásan rengett a merev nyakú lovacska, kivált mikor apuka lódított rajta egyet­­egyet. Rengett, rengett akkor is, mikor egy napon, félénk kopogtatás u­tán az ajtó megnyílt. Tyúk, hogyan penderült le a lóról, milyen sikongatások közt szaladt a belépőhöz. — Anyuka! Anyuka! — Bocsásd meg, hogy eljöttem, nem bírtam ki tovább. Karjára kapta a gyereket és csókolta szenve­délyesen az arcát, kezét, ruháját. — Csak semmi komédia, semmi színpad! — szólt Ferkó komoran. — Komédia! Színpad ! Az anyai szeretet! Oh isten! isten ! — Ne szavallj. A színpadnak még az emlé­kezete is gyűlöletes előttem. Miért jöttél? — Nem élhetek nélküle. Sírva keltem, sírva feküdtem le minden nap, mióta elváltam tőle. De nagy nyomorúságban voltam, majd a szívem sza­kadt meg, mikor éhezni láttam. Imádott kis fiam, pubikám! — No no, csak prózában. Elég jó az minekünk. — Elviszlek, drágám, eljösz velem ugy­e ? A kis buksi elpityeredett, és le akart kúszni az anyja karjáról. Ferkó látta a mozdulatot s titokban elmo­solyodott. — Eljösz édes kicsinyem ugy­e ? — Abból ugyan semmi sem lesz. — Miért, hiszen te......... — Szereted azt a gyereket ? — Imádom! — Megint szavailsz. Beszélj egyszerűen, ter­mészetes módon. Az asszony halkan monda: »Nagyon sze­retem.« — Nézz a szemem közé asszony! A gyermek fürtös fejecskéje fölött ránézett. — Add ide a táskádat, aztán ültesd vissza kis­fiunkat a lovára. — 941 —

Next