Fővárosi Lapok 1893. június (149-178. szám)
1893-06-01 / 149. szám
mmm • ’V7T. ~■? •’"'•’•'p. • " f? •' — Reform-toilettek. Mikor Kolumbus Kristóf négyszáz év előtt felfedezi* Amerikát, az ottani hölgyvilágnál a toilette-kérdés nem okozott nagy fejtörést. Az amerikai női divat akkoriban szerfölött egyszerű volt, s a leghatalmasabb indus fejedelmi kisasszony igényeit is teljesen kielégítette egy csomó tarka toll, amely a paradicsomi fügefalevél díszesebb helyettesítőjeként szerepelt. Persze ma már sok minden másképen van, s az amerikai hölgyvilág talán még nagyobb fényűzést fejt ki, mint az európai. A Kolumbus idejebeli színes tolldíszt a párisi első üzletek »divatalkotás«-ai helyettesítik. Azonban a divatnak rengeteg pénzt felemésztő »alkotás«-ait, úgy látszik, a praktikus amerikai nők maguk is megelégelték, s most a Kolumbusünnep alkalmával vetik fel először a női ruhák egyszerűsítésének eszméjét. Ha nem is egészen a tolldíszítésig, de a praktikusabb és kényelmesebb fórunkig akarnak visszamenni. A chicagói világkiállítás női kongresszusa illusztrációkkal díszített röpiratot adott ki, mely a női ruha reformjával foglalkozik, s a már előbb kiküldött toilette-bizottság által kidolgozott reform-ruha tervezetet közli. A kongresszus a tervezetet egész mivoltában elfogadta s annak életbeléptetése mellett a röpirat szerint egy milliónál több amerikai nő kardoskodik És pedig előreláthatólag a lehető legjobb eredménynyel. Mert üres nyilatkozatok helyett egyszerűen kijelentették és kötelezték magukat a nők, hogy olyan ruhákban fognak járni, amineket a bizottság megállapított. Természetesen ez a toilette-reform a báli, estély- és más luxus-öltözékeket teljesen érintetlenül hagyta, csak a mindennapi, rendes használatra szolgáló egyszerű ruhákkal foglalkozott. Ezek reformálásánál három szempont az irányadó : kényelmesség, célszerűség és amellett mégis a termet előnyeit eléggé kitüntető szabás. Az új öltözetek főelve, hogy azok a testet a szabad mozgásban legkevésbbé se akadályozzák. Tág keztjük, kényelmes cipők mellett bő ujjak, mélyen kivágott ruhaderekak, hogy a kéz, láb, kar és nyak szabadon mozoghasson. A fűzőkről bölcsen hallgat a röpirat, pedig ha nem csalódunk, ez is akadályozza valamelyest a szabad mozgást, az egészségre pedig mindenesetre van olyan ártalmas, mint például a szűk keztyű. Hanem ezek helyett, foglalkozik a könyvecske a kalapokon kívül olyan toilette-cikkekkel, melyek bár a legnélkülözhetlenebbek, a női ruhatárak legrejtettebb titkai közé tartoznak. A »dessouk«kal, amint a franciák a női öltözéknek eme delikát részeit nevezik. A kalapról a röpiratban a következőket olvashatjuk : — Csak rossz szokás, hogy a nők fejeikre mindenféle holmit raknak, csipkekapottakat, virágokat stb. A mi nézetünk, hogy a lehető legegyszerűbb kalapot hordják, olyat, amely nyáron a naptól, télen a hidgtől elegendőképen megvédi őket.fEs a dessou-k . Ezekről a követeket olvashatjuk : — Legjobban ajánlhatjuk a könnyű szabású lovaglónadrágot s a kevéssé feszes alsó mellénykét — vagy egyáltalán semmit az ing és a ruha közt. A kis könyvecske összesen három új reformruhának közli a leírását és a rajzát. Ezek a »Syria«, a »sport« és az »amerikai kostümök. E syriai áll kényelmes, térdig érő blúzból, mely a nyakon mélyen ki van vágva, s széles ráncokban omlik alá. A blúzt kiegészíti a térdben bő, széles bugyogó, olyan, aminőt a török nők hordanak. A blúz fölött lehet kis Garibaldi-mellényt hordani, olyat, aminőt a hatvanas években hordtak. A sportkostüm a lábat a térdektől kezdve szabadon hagyja. Az amerikai kostüm pedig a blúzon és a bugyogón kívül rövid kabátkából áll. Csinos fiatal leányok bizonyára jól fognak mutatni ezekben a bugyogós kosztümökben is — de idősebb hölgyeknek nem igen ajánlatos ez a divat. _ És valószínű is, hogy azok az amerikai hölgyek, akik kötelezték magukat ezeknek az új ruháknak a viselésére, csinosak és fiatalok. lett heveredett le, farkát vagy maga körül kanyarítva vagy izgatottan csóválgatva. Hallgatta úrnőinek a csevegését, képezve magát a leánykák leckéinek fölmondásánál, aztán mélyen el-elgondolkozott. Említsük meg még, hogy Minflis teljes szabadságban tölthette idejét, mit oly cica, ki jól végzi kötelességét s mindig tisztességesen viseli magát s az olvasónak tökéletes fogalma lehet Minflis életmódja felöl amaz időben, a melyben mi őt az olvasóval megismertettük. II. »Mi sem állandó a nap alatt! — mondta egy szentiró.« »Minden elmúlik, minden eltörik minden elgyöngül«, — mondta egy másik író, ki ha nem is volt annyira szent, és oly kevéssé lehet kétségbe vonni szavainak igazát. Ez a gyöngyélet sem tartott sokáig Minuflisnél, egyre tűrhetetlenebbé vált az rá nézve. Ennek pedig Nini volt az oka. Egy csöpp víz, legyen az akár meleg, akár hideg, ha fölösleges, kicsap az edényből, szokták mondani, csuda-e ha több csepp forró víz ki nem ragadt türelméből egy macskát ? Egyszer, Nini, a konyhában a tűzhelyről minden elővigyázat nélkül vett föl egy, forró vízzel telt kávéfőző edényt, mely megégette az ujjait, ledobta az edényt. Minuflis, aki ott a tűzhely párkányán heverészett, keserves nyávogásban fejezte ki méltatlankodását, mert néhány csöpp a lábára fröcscsent a forró vízből. Nini, röstelve ügyetlenkedését s tartott attól, hogy a mama megpirongatja, még erősebben sikoltott, mint Minuflis. Leonie, meg az anyja oda futottak. A mama megvizsgálta a Nini ujjait, melyekken csaknem semmi nyoma nem látszott az égésnek. Leonie a karjai közé vette Minuflist. Nagyon megsérült, szegény. A bajt mind a két részről szemügyre vették. Ninit megdorgálták, Minufllist pedig simogatták, cirógatták, kényeztették. Ekkor Nini abbeli bosszúságában, hogy őt egészen elmellőzik Minuflis miatt, ki az egész háznak kegyeltje, míg őt többé figyelembe sem veszik, hadat üzent Minuflisnek, életre-halálra. S a harc megkezdődött. Soha Minuflisnak a füle meg a farka nem szenvedett annyit, mint most; soha sem maradt oly gyakran reggeli nélkül, mint most; soha sem volt ellene annyi tőr kivetve, mint most, melyeket ugyan eddig ügyesen ki tudott kerülni, de melyek örökösen fenyegették az életét, s nem csuda, ha Minuflis, türelmét vesztve, Ninit megkarmolta, — először életében. Természetesen, Nini szörnyen sivított. — Bizonyosan rossz voltál és bosszantottad, azért karmolt meg, — szólt a mama. Ez a megjegyzés azonban csak fokozta Nininek a dühét, ki is kinyilatkoztatta, hogy látni sem óhajtja többé Minuflist s hogy vagy egyiköknek vagy másikuknak el kell hagyni a házat. Eleinte nevettek e fölött, de a ház pokollá változott s megszűntek nevetni. Eközben Minuflisnak nemcsak a lába viselte a sérülés nyomait, gyönge forradásban, de szenvedett főképen a szive s a vigasztalhatatlan Minuflis egyre fogyott. Nem tudott tovább ennél a háznál lakni. Mitévő legyen? Menjen-e, maradjon-e? Ha marad, örökös civódás lesz úrnői közt, ha pedig távozik, hálátlanságot követ el. Rendkívül nagy zavarban volt. Végre is, Minuflis így gondolkozozott: »Két rossz közül a kisebbiket kell választani.« Mirnflis a példabeszédeket már egész értelmesen tudta alkalmazni s majd meglátjuk, minő nagylelkűséggel alkalmazta azokat. Hogy két rossz közé esett, az bizonyos volt. Melyik volt a csekélyebb : ez volt a kérdés. Nos, a helyzetet részletesen megfigyelve s abból a következtetést levonva, a kisebb rossznak a távozást tekintette, a távozást, habár ekkor a felőle táplált jó véleményét áldozza föl azoknak, akik őt szívből szerették, de hát távoznia kell. S hogy megvigasztalja magát, vagy megedzze a szívét, így gondolkozott magában, mint afféle emberismerő macska: — Ej, a távollevőket csakhamar elfeledik. Egy reggel történt az, mikor elhatározta, hogy még aznap este elutazik. Soha nem volt fásultabb, mint ama napon, elutazásának kitűzött órája előtt, noha a kacérkodás minden fegyverét fölhasználta. Minden bölcselkedése mellett is feledhetetlen óhajtott maradni. — Azt akarom — gondolta,— hogy megértsétek, minő áldozatot hozok én a szökésem által. — S gyöngéden pillantott föl úrnőire. — Mert hát végre is, hová megyek én ? Még egyátalában nem tudom. Leonie és anyja nem tudták még akkor, mire magyarázzák emez elérzékenyülésig vitt nyájaskodást; de Minuflist nagyon kedvesnek találták s igy kiáltottak föl: — Ennek mi sem hiányzik egyéb, minta, beszélő tehetség. (Folyt. köv.)* 1179 — Újdonságok. Budapest, 1893. május 31. * Napirend, 1893. junius 1-én. A miniszterek nem fogadnak. — Urnapi körmenet a főv. plébánia templomokban reggel 8 órakor. A hivatalos urnapi körmenet a helyőrségi templomban, reggel 7 órakor. — A Szabad Lyceum alakuló közgyűlése délelőtt 11-kor a Markó-utcai reáliskolában. — Ifjúsági közgyűlés a millenium tárgyában a tudományegyetemen d. e. 11-kor. — A budapesti műkedvelők nyári mulatsága a fehérvári ut 949. sz. a. vendéglőben. — A magyar izr. kézmü- és földmivelési egylet közgyűlése d. e. 10 órakor saját helyiségében (holló utca 4.) — Jubileumi ünnepély Korb István tóvárosi zárólapfelügyelő tiszteletére a Széchenyi-sétatéren. — Az 1848/49-diki szabadságharc ereklye-muzeuma, (Károly-körut 3. sz.), reggeli 9—1-ig látható. — Nyilvános könyvtárak zárva. * Személyi hírek. Ferenc Salvator főhercegnek a király megengedte, hogy a neki adományozott hesseni nagyhercegi Lajos-rend nagykeresztjét elfogadhassa és viselhesse. — Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter ma délután a gyorsvonattal egy napi tartózkodásra Bécsbe utazott.—Dr. Kiss János, a Szent Istvántársulat igazgatója Nizzából, hol megrongált egészségének helyreállítása végett tartózkodott, visszaérkezett Budapestre. — Gaal Ferenc zeneszerzőt a zombori kaszinó-dalárda dísztagjának választotta meg. — Dr. Pilisy Lászlót a főpolgármester a Rókus-kórházhoz alorvossá nevezte ki. * A király hadiszemlén. A király ő felsége ma délelőtt kezdte meg a bécsi helyőrség felett a részletes szemlét, a tüzérséget szemlélve meg a simmeringi mezőn. A szemlén Károly Lajos, Albrecht, Vilmos főhercegek, Schönfeld hadtestparancsnok, a tábornoki kar és az idegen katonai attasék is megjelentek. * A Ház elnöke kamarás. A király — a hivatalos lap mai száma szerint — losonci báró Bánffy Dezső titkos tanácsosnak, a magyar országgyűlés képviselőháza elnökének, a kamarási méltóságot díjmentesen adományozta. * Vaszary Kolos hercegprímás, miután a pápa elé vezette a magyar zarándokokat, Rómából kíséretével együtt Nápolyba utazott. A hercegprímás ott várja be annak a konzisztóriumnak összeülését, mely őt — a »szájkinyitás és becsukás« szertartása után — bibornokká avatja. A bibornoki konzisztóriumot különben újabban elhalasztották s a hercegprímásnak még mintegy 20 napig kell várnia a bibornokok összeillésére. A bibornokká avatás után Vaszary Kolos még a hivatalos látogatásokat végzi el Rómában s aztán junius második felében hazajön. * A német írók Jókaihoz, Bécsben, mint ismeretes, most ülésezik a Deutscher Schriftstellerverband kongresszusa. Ezen a gyűlésen Hatsek Adolf hazánkfia indítványára elhatározták, hogy Jókait 50 éves irói jubileuma alkalmából üdvözlik. Egyúttal megbízták Hatseket, hogy a jubileumi ünnepélyeken a német írók szövetségét képviselje. A Jókai Mórhoz nyomban az ülés után elküldött üdvözlő távirat így hangzik: »Az egyesült német irók szövetségének jelenleg Bécsben tárgyaló közgyűlése Jókai Mórnak, a magyar költőnek, ötven éves, Németországban is elismert és magasztalt irói működésének jubileuma alkalmából szerencsekivánatait és szives üdvözletét küldi. Az elnökség nevében: Wildenbruch Ernő.« * Két uj konzul. A király, mint a hivatalos lap mai száma közli, a külügyminiszter előterjesztése alapján Bügel Keresztély Dániel Stampe ügyvédet Sandt-Thomasba, Kelet-Indiába és Federer Adolf