Fővárosi Lapok 1893. június (149-178. szám)
1893-06-11 / 159. szám
■életé, műküdésének és műveinekméltatását és hatását kimerítően tárgyalja. A nyertes pályamű jutalma a társaság által kiegészített Tisza Lajos féle alapítványból 1000 korona, mely csak önálló becsű munkának ítéltetik oda. Az idegen kézzel, olvashatón írott művek bekötve, az író nevét tartalmazó jeligés levél kíséretében 1895. évi október 1-ig a Dugonics-Társaság elnökségéhez, Szegedre küldendők. A jutalomdij a nyertes műnek a szegedi millenniumi ünnepségek alkalmakor, a Dugonics-Társaság nagygyűlésén adatik ki. A jutalmat nyerő munka tulajdona a társaságnak, mely azt az 1896-dik évben kiadja. Hymen. Zilahy Gyula, a nemzeti színház tagja, ma d. e. 11 órakor a belvárosi plébánia templomban oltárhoz vezette Singhoffer Vilma kisasszonyt. A templom zsúfolásig megtelt. A közönség soraiban különösen az író- és művészvilág volt nagy számmal képviselve. Az esketést Tóthfalussy Béla s. lelkész végezte. Násznagyokként Vizvári Gyula, Gyenes László, Bellovics Imre és Glück Frigyes szerepeltek; nyoszolyalány Marschall Eugenia volt. Sándy Gyula budapesti építész ma d. e. 11 órakor a várbeli ev. templomban oltárhoz vezette Grünwald Natálie kisasszonyt. Násznagyok voltak: Pecz Samu műegyetemi tanár és dr. Andaházy László cs. és kir. asztalnok, a menyasszony gyámatyja. — Dr. Kele József ügyvéd, Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye árvaszéki ügyésze, tart. hadnagy Szolnokon eljegyezte Spett Margit kisasszonyt, özv. Spett Dezsőné Somogyi Mária úrnő bájos leányát. — Dr. Kostenszky Géza nyitramegyei aljegyző eljegyezte Latkóczy Irén kisasszonyt, Latkóczy Imre orsz. képviselő leányát. Közgazdaság. A millenniumi kiállítás. — Az utolsó csoport szervezkedése. — Az ezredéves országos kiállítás egészségügyi csoportja tegnap tartotta alakuló ülését. Ez volt az összes csoportok közül az utolsó, mely szervezkedett s ezzel a szervezkedés munkája valamennyicsoportnál be van fejezve. Az ülésen, dacára az előrehaladott idénynek — az orvosi kar notabilitásai nagyszámban jelentek meg, kiket Németh Imre kiállítási igazgató üdvözölt. Felkérte a csoportbizottságot, hogy a kereskedelmi miniszter urat feladatai elérésében közös erővel támogassa. Az ezredéves országos kiállítás szervezete nem a bureaukratikus munkára, hanem a szakférfiak odaadó közreműködésére helyezi a fősúlyt. Minden csoportot az ez által érdekelt szakférfiak képviseletének kell rendezni s ez lesz a siker titka. Ezért a csoport sikere is attól van függővé téve, miképen fogják föl a szakférfiak feladatukat és mely mértékben kívánják erejüket a közreműködésnél kifejteni. Abban a reményben, hogy ez irányban itt is a legjobbat várhatjuk, üdvözli a csoportot s a maga részéről készséggel ajánlja fel közreműködését ennek érdekében. Az éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Korányi Frigyes, a csoport elnöke mindenek előtt köszönetét fejezi ki a kereskedelmi miniszter úrnak azért a bizalomért, melyet azokba helyezett, kiket e csoport rendezésére fölhívott. Az ország kulturális fejlődésével haladt nálunk a közegészségügy fejlődése is s bár e téren a vívmányok még fiatalok, s bár sok tekintetben még hézagaink vannak s bár e csoport a legnehezebben organizálható csoportok közé tartozik, mégis némi biztosítékát látja a csoport sikerének abban, hogy egyrészt megvan a helyes vezetés, másrészt, hogy a csoport helyes és tapintatos összealkotásánál fogva ez a legbuzgóbb munkásságot fogja kifejthetni. A maga részéről is üdvözli a csoportot és kéri az alakulás megejtését (hosszantartó éljenzés.) A csoportbizottság ezután az alakulást az alcsoportok kellő beosztásával kapcsolatban teljesítette. Az osztályok elnökei egyszersmind a csoport alelnökei is lettek. A csoportbizottság ezután elhatározta, hogy az összes bizottsági tagokkal tudatja az alcsoportok beosztását és felhívja őket, hogy magukat az általuk választott osztályokba sorozzák be s erről az elnökséget rövidesen értesítsék. A csoport működési programmját a főbb elvek szerint az elnökség s az előadókból és jegyzőkből alakult bizottság fogja tervezetképen kidolgozni s az e tárgyban még e hó folyamán tartandó csoportbizottsági ülésen bemutatni. A magyar szent korona országainak balneológiai egyesülete arról értesítette a csoportbizottsá g265 -ot, hogy az ezredéves kiállításon a gyógyfürdők és ásványvizek együttes kiállítást fog rendezni, s hogy e célra egy külön pavilion fölállítását tartja kívánatosnak. Előzetes tudomásul szolgál. Ezzel a napirend kilévén merítve, az ülés az elnök éltetésével véget ért. *A Ferenc-csatorna részvénytársulat ma délelőtt tartotta 21-dik évi rendes közgyűlését Károlyi Sándor elnöklete alatt. A kormány képviseletében Zichy Jenő gróf kormánybiztos és Pósa Ferenc pénzügyminiszteri titkár voltak jelen. Az igazgatóság jelentése felemlíti, hogy a Ferenc-csatorna forgalma a lefolyt évben 94,726 frt 98 kr. tiszta jövedelmet eredményezett, 11,221 frt 51 krral többet az előző évinél, ami a csatorna jelenlegi viszonyai közt tekintve a csatorna vidékén alig középszerűnek mondható termést — elég kedvezőnek mondható. Erre az összegre nézve az igazgatóság a felügyelő bizottsággal egyetértőleg azt az indítványt terjesztette a közgyűlés elé, hogy 11 /2°/a az elsőbbségi kötvények tulajdonosainak fizettessék ki, a fennmaradó öszeget pedig fordítsák a tartalékalapra. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette, a felmentvényt úgy az igazgatóságnak mint a felügyelőbizottságnak megadta. Az igazgatóságba beválasztották Pary Ferencet, Szávoszt Alfonzot és Krassay Jenőt, a felügyelőbizottságba Kerekes Gusztávot rendel, Mogyoródi Adolfot póttagnak. Végül Zichy Jenő kormánybiztos indítványára a távollevő Türr István tábornokot, a társulat elnökét a közgyűlés táviratilag üdvözölte. Erkel Elek (M.r.) Erkel Elek, a népszínház jeles karnagya, az érdemes zeneszerző meghalt. A gyászlobogó, mely ma délelőtt óta a kerepesiúti színházon leng, oly férfiú elköltözését jelzi, ki zeneéletünkben kevés zajjal, de annál több hivatottsággal töltötte be szerepét. Ez a szerep egész kimagasló jelentőségében csak most — Erkel Elek elhunytéval — bontakozik ki igazában abból a homályból, melybe az utóbi évek nemzeti ideált vesztett zenészeti mozgalmai sodorták. Mert amivel Erkel Elek kivívta teljes becsülésünket és legfokozottabb méltánylásunkat, az a magyar nemzeti élet kultusza. Ehhez a kultuszhoz mindvégig hű maradt s ezzel egyszersmind hű maradt nagynevű atyja, a magyar nemzeti dalmű megteremtője által első kitűzött és első megvalósított, az Erkel-család által szeretettel ápolt eszményhez. A népszínművekhez szerzett s egybegyűjtött zenéje mellett jóval kiemelkedőbb — s talán valamikor messzebbható — fontosságú az Operette-zene terén kifejtett munkássága. A magyar stán operette egyesegyedül az ő nevével függ össze. A magyar zenei formákat gazdag modulációikban csak ő vitte a lehető következetességgel keresztül operettejeiben, többi kompozitorainknak mind mai napig nem sikerülvén lerázni az idegen, nevezetesen német operettezene nyűgét. És mig Erkel — három operettet írván — a Székely Katalinban és Tempefeiben még a nép ajkán csendülő populáris motívumra, a népdal alkalmazására szorítkozott, harmadik munkájában a negyedéve bemutatott Kassai diákban már kiterjeszti figyelmét, a többi magyar zenei alakzatra , a hallgatóra és a palotásra is, meglátva azt az ősforrást, melyből egykoron Lavotta, Csermák és Stuzsitska merítettek, melynek fölfedezésével indult meg a harmincas években egész zeneéletünk. E művek librettói is a magyar história, nemzeti eszme- és légkörből voltak merítve. A Székely Katalin történeti hátterű, a Tempeföi a Csokonai darabjából való, a Kassai idők szövegkönyve pedig Szigligeti Ede udvari cselingjátékából, az Udvari bolondból készült, mely a csélcsap Vencel magyar király idejébe vezet. És még mennyi hasznavehető anyag volna meríthető a magyar nemzeti dalműhöz csak az egy Szigligeti színpadi munkáiból, ha zeneszerzőink a néhány — sajnos csekély számban — kimagaslott igaz magyar zeneköltőink által megjelölt utakon kívánnának haladni. Erkel szerényebb véna mellett is a magyar zene iránti egészséges, biztos érzékével jelentékeny zenei tudást, a válogatott dallamszövés és leleményes harmonizálás képességeit, friss ritmikai érzéket és fejlett ízlést egyesített. A Kassai diák már az opera buffa mesgyéjét érinti. Ha ez operetteben lévő Szeretni, szeretni, áh édes ám . . . kezdetű, erélyesen perdülő magyar indulót a 2/4-es tempo, di marcia-ból könnyű szerrel himnuszformába öntjük át, melódiája megragad lendületével. Finoman szőtte Erkel e művében az f-dur keringőt (Itt vagyok a délibábos tájakon . . .); itt — mint másutt is — koncessziókat kellett tennie az idegen tánczenei műfajnak, helyesen elejtve a »magyar stilü« keringő fölösleges problémáját. Erkel tudta, meddig mehet a magyar zenei stilisztikában, s ha kellett, a nemzeti elemet pusztán a vezérmotívumok fűzésére, az átmenetekre szorította. Bizton hisszük, hogy Erkel Elek erényeinek appreciálásában nem mentünk messze. Jól esett elismernünk — fáj, hogy ép ez alkalomból — oly érdemet, melyet értsenek meg mentői előbb mentői többen. A boldogult pályafutásáról s betegségéről a következő adatok fekszenek előttünk: * Erkel Elek 1843-ban született. Atyja eleinte kovácsnak szánta és beadta az óbudai hajógyárba. De a fiatalember zenészi hivatottsága csakhamar napfényre került. Ügyelő lett a nemzeti színháznál, honnan 1875-ben az akkor megnyílt népszínházhoz szerződött karmesternek. E minőségében rövid megszakítással — 1884-ben egy évre az operához ment — megmaradt élte végéig. A Székely Katalin 1880-ban, a Tempeföi 1883-ban, a Kassai diák 1890-ben került színre a népszínházban. Másfél évvel ezelőtt Erkel vesebajba esett; ez évi május 19-én bement az üllői úti klinikai kórházba, hol ma hajnalban kiszenvedett. Temetése holnap délután fél négy órakor lesz az egyetemi klinikáról. A menet meg fog állani a Népszínház előtt, melynek erkélyéről Lukácsy Sándor, a színház főrendezője, gyászbeszédet tart. Természetes, hogy a fővárosban időző összes színészek testületileg részt fognak venni a temetésen. — Erkel Elek elhunytáról a család és a népszínház igazgatósága, valamint személyzete gyászjelentéseket adtak ki. A boldogultat édes atyja, Erkel Ferenc, anyja, testvérei: Erkel Sándor operaházi karnagy, Erkel Gyula, az operaház volt karnagya, László, Sándor, Mária, Lajos és István, továbbá kiterjedt rokonság gyászolják. Gyász rovat. Özv. Tormay Károlyné szül. Huber Antónia, a székesfőváros legtiszteltebb s legbecsültebb úrnőinek egyike 82 éves korában meghalt e hó 10-én. A gyászesetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Tormay Béla mint fiú, Tormay Etelka férj, Emich Gusztávné mint az elhunytnak leánya, Tormay Béláné szül. Barkassy Hermin mint menye, Eperjessy Sándor, Emich Gusztáv és Bakalarz Károly mint vök, — Eperjessy Dezső és Béla, ifj. Emich Gusztáv, Emich Márta férj. Fries báróné, Emich Tibor, Tormay Mária, Szeszil, Géza, Vera és ifj. Béla, Körmendy Miklós, Bakalarz Margit és Tóni mint unokák saját, valamint a dédunokák és az összes rokonság nevében fájdalomtól sújtott szívvel jelentik forrón szeretett felejthetetlen édesanyjuk, anyósuk, nagyanyjuk és dédanyjuk özv. Tormay Károlyné szül. Huber Antónia úrnőnek, e hó 10-én hajnali 3 órakor élete 82-dik évében, hoszszas szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytét. A drága halottnak halt tetemei e hó 11-én, délután 5 órakor fognak a gyászházban . IV. ker., Sebestyén-tér 8. szám alatt az ágost. evang. vallás szertartásai szerint megáldatni és a kerepesi-uti temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Özv. Csemegi Józsefné, Csemegi Károly édesanyja, mint részvéttel értesülünk, Csongrádon 87 éves korában meghalt. Az érdemes matróna mindenek tiszteletét és becsülését érdemelte ki. Csemegi Károly csak nemrég látogatta meg őt, módfeletti örömöt okozva ezáltal anyjának. Néhány nappal ezután az éltes úrnő meghalt, ami mindazoknál részvétet kelt, akik Csemegi Károlyt érdemeihez méltóan tisztelik, becsülik. Zabolai Mikes Miklós főrendiházi tag Reichenauban tegnapelőtt 52 éves korában meghalt. Halálát neje, Bornemisza Janka bárónő és két gyermeke gyászolja. Holttestét Kolozsvárra szállítják. — Dr. Schmausz Antal ügyvéd, tiszteletbeli megyei ügyész, Bács-Bodrogh megye törvényhatósági bizottságának tagja, e hó 6-án, 37 éves korában Apatinban meghalt. — Özvegy Burnát Lukácsné szül. Szongott Ella, 34 éves korában meghalt Székelyudvarhelyen e hó 7-én. Valódi szinü fekete harisnyák és kötőfonalak Heyek Adolfnál a »Vadásznőhöz«, IV., Szervita-tér 8. Árjegyzék kívánatra kérmentve. (3838)