Fővárosi Lapok 1893. június (149-178. szám)

1893-06-11 / 159. szám

■életé, műküdésének és műveinek­­méltatását és hatá­sát kimerítően tárgyalja. A nyertes pályamű jutalma a társaság által kiegészített Tisza Lajos féle alapítvány­ból 1000 korona, mely csak önálló becsű munkának ítéltetik oda. Az idegen kézzel, olvashatón írott művek bekötve, az író nevét tartalmazó jeligés levél kíséreté­ben 1895. évi október 1-ig a Dugonics-Társaság elnök­ségéhez, Szegedre küldendők. A jutalomdij a nyertes műnek a szegedi millenniumi ünnepségek alkalmakor, a Dugonics-Társaság nagygyűlésén adatik ki. A jutalmat nyerő munka tulajdona a társaságnak, mely azt az 1896-dik évben kiadja. Hymen. Zilahy Gyula, a nemzeti színház tagja, ma d. e. 11 órakor a belvárosi plébánia templomban oltárhoz vezette Singhoffer Vilma kisasszonyt. A templom zsúfo­lásig megtelt. A közönség soraiban különösen az író- és művészvilág volt nagy számmal képviselve. Az eske­­tést Tóthfalussy Béla s. lelkész végezte. Násznagyok­ként Vizvári Gyula, Gyenes László, Bellovics Imre és Glück Frigyes szerepeltek; nyoszolyalány Marschall Eugenia volt. Sándy Gyula budapesti építész ma d. e. 11 óra­kor a várbeli ev. templomban oltárhoz vezette Grünwald Natálie kisasszonyt. Násznagyok voltak: Pecz Samu műegyetemi tanár és dr. Andaházy László cs. és kir. asztalnok, a menyasszony gyámatyja. — Dr. Kele József ügyvéd, Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye árvaszéki ügyésze, tart. hadnagy Szolnokon eljegyezte Spett Mar­git kisasszonyt, özv. Spett Dezsőné Somogyi Mária úrnő bájos leányát. — Dr. Kostenszky Géza nyitramegyei al­jegyző eljegyezte Latkóczy Irén kisasszonyt, Latkóczy Imre orsz. képviselő leányát. Közgazdaság. A millenniumi kiállítás. — Az utolsó csoport szervezkedése. — Az ezredéves országos kiállítás egészségügyi csoportja tegnap tartotta alakuló ülését. Ez volt az összes csoportok közül az utolsó, mely szervez­kedett s ezzel a szervezkedés munkája valamennyi­­csoportnál be van fejezve. Az ülésen, dacára az előrehaladott idénynek — az orvosi kar notabilitásai nagyszámban jelen­tek meg, kiket Németh Imre kiállítási igazgató üd­vözölt. Felkérte a csoportbizottságot, hogy a ke­reskedelmi miniszter urat feladatai elérésében kö­zös erővel támogassa. Az ezredéves országos kiállítás szervezete nem a bureaukratikus munkára, hanem a szakfér­fiak odaadó közreműködésére helyezi a fősúlyt. Minden csoportot az ez által érdekelt szakférfiak képviseletének kell rendezni s ez lesz a siker titka. Ezért a csoport sikere is attól van függővé téve, miképen fogják föl a szakférfiak feladatukat és mely mértékben kívánják erejüket a közreműkö­désnél kifejteni. Abban a reményben, hogy ez irányban itt is a legjobbat várhatjuk, üdvözli a csoportot s a maga részéről készséggel ajánlja fel közreműködését ennek érdekében. Az éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Ko­rányi Frigyes, a csoport elnöke mindenek előtt köszönetét fejezi ki a kereskedelmi miniszter úrnak azért a bizalomért, melyet azokba helyezett, kiket e csoport rendezésére fölhívott. Az ország kultu­rális fejlődésével haladt nálunk a közegészségügy fejlődése is s bár e téren a vívmányok még fiata­lok, s bár sok tekintetben még hézagaink vannak s bár e csoport a legnehezebben organizálható csoportok közé tartozik, mégis némi biztosítékát látja a csoport sikerének abban, hogy egyrészt megvan a helyes vezetés, másrészt, hogy a csoport helyes és tapintatos összealkotásánál fogva ez a legbuzgóbb munkásságot fogja kifejthetni. A maga részéről is üdvözli a csoportot és kéri az alakulás megejtését (hosszantartó éljenzés.) A csoportbizottság ezután az alakulást az alcsoportok kellő beosztásával kapcsolatban telje­sítette. Az osztályok elnökei egyszersmind a csoport alelnökei is lettek. A csoportbizottság ezután elhatározta, hogy az összes bizottsági tagokkal tudatja az alcsopor­tok beosztását és felhívja őket, hogy magukat az általuk választott osztályokba sorozzák be s er­ről az elnökséget rövidesen értesítsék. A csoport működési programmját a főbb el­vek szerint az elnökség s az előadókból és jegy­zőkből alakult bizottság fogja tervezetképen ki­dolgozni s az e tárgyban még e hó folyamán tar­tandó csoportbizottsági ülésen bemutatni. A magyar szent korona országainak balneo­­lógiai egyesülete arról értesítette a csoportbizottsá­­ g265 -ot, hogy az ezredéves kiállításon a gyógyfürdők és ásványvizek együttes kiállítást fog rendezni, s hogy e célra egy külön pavilion fölállítását tartja kívánatosnak. Előzetes tudomásul szolgál. Ezzel a napirend kilévén merítve, az ülés az elnök éltetésével véget ért. *A Ferenc-csatorna részvénytársulat ma dél­előtt tartotta 21-dik évi rendes közgyűlését Károlyi Sándor elnöklete alatt. A kormány képviseletében Zichy Jenő gróf kormánybiztos és Pósa Ferenc pénz­ügyminiszteri titkár voltak jelen. Az igazgatóság jelen­tése felemlíti, hogy a Ferenc-csatorna forgalma a lefolyt évben 94,726 frt 98 kr. tiszta jövedelmet eredménye­zett, 11,221 frt 51 krral többet az előző évinél, a­mi a csatorna jelenlegi viszonyai közt­­ tekintve a csatorna vidékén alig középszerűnek mondható termést — elég kedvezőnek mondható. Erre az összegre nézve az igazga­tóság a felügyelő bizottsággal egyetértőleg azt az indít­ványt terjesztette a közgyűlés elé, hogy 11 /2°/a az elsőbb­ségi kötvények tulajdonosainak fizettessék ki, a fennma­radó öszeget pedig fordítsák a tartalékalapra. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette, a felmentvényt úgy az igaz­gatóságnak mint a felügyelőbizottságnak megadta. Az igazgatóságba beválasztották Pary Ferencet, Szávoszt Alfonzot és Krassay Jenőt, a felügyelőbizottságba Kerekes Gusztávot rendel, Mogyoródi Adolfot póttag­nak. Végül Zichy Jenő kormánybiztos indítványára a távollevő Türr István tábornokot, a társulat elnökét a közgyűlés táviratilag üdvözölte. Erkel Elek­­ (M.r.) Erkel Elek, a népszínház jeles kar­nagya, az érdemes zeneszerző meghalt. A gyászlobogó, mely ma délelőtt óta a kerepesi­­úti színházon leng, oly férfiú elköltözését jelzi, ki zeneéletünkben kevés zajjal, de annál több hiva­­tottsággal töltötte be szerepét. Ez a szerep egész kimagasló jelentőségében csak most — Erkel Elek elhunytéval — bontakozik ki igazában abból a homályból, melybe az utóbi évek nemzeti ideált vesztett zenészeti mozgalmai sodorták. Mert ami­vel Erkel Elek kivívta teljes becsülésünket és legfokozottabb méltánylásunkat, az a magyar nem­zeti élet kultusza. Ehhez a kultuszhoz mindvégig hű maradt s ezzel egyszersmind hű maradt nagynevű atyja, a magyar nemzeti dalmű megteremtője által első kitűzött és első meg­valósított, az Erkel-család ál­tal szeretettel ápolt eszményhez. A népszínművek­hez szerzett s egybegyűjtött zenéje mellett jóval kiemelkedőbb — s talán valamikor messzebbható — fontosságú az Operette-zene terén kifejtett munkássága. A magyar stán operette egyesegyedül az ő nevével függ össze. A magyar zenei formákat gazdag modulációikban csak ő vitte a lehető kö­vetkezetességgel keresztül operettej­eiben, többi kompozitorainknak mind mai napig nem sikerül­vén lerázni az idegen, nevezetesen német operette­­zene nyűgét. És mig Erkel — három operettet írván — a Székely Katalin­ban és Tempefei­ben még a nép ajkán csendülő populáris motívumra, a népdal alkalmazására szorítkozott, harmadik munkájában a negyedéve bemutatott Kassai diák­ban már kiterjeszti figyelmét, a többi magyar ze­nei alakzatra , a hallgatóra és a palotásra is, meg­látva azt az ősforrást, melyből egykoron Lavotta, Csermák és Stuzsitska merítettek, melynek föl­fedezésével indult meg a harmincas években egész zeneéletünk. E művek librettói is a magyar história, nem­zeti eszme- és légkörből voltak merítve. A Székely Katalin történeti hátterű, a Tempeföi a Csoko­nai darabjából való, a Kassai idők szöveg­könyve pedig Szigligeti Ede udvari cselingjáté­­kából, az Udvari bolond­ból készült, mely a csél­­csap Vencel magyar király idejébe vezet. És még mennyi hasznavehető anyag volna meríthető a magyar nemzeti dalműhöz csak az egy Szigligeti színpadi munkáiból, ha zeneszerzőink a néhány — sajnos csekély számban — kimagaslott igaz magyar zeneköltőink által megjelölt utakon kí­vánnának haladni. Erkel szerényebb véna mellett is a magyar zene iránti egészséges, biztos érzékével jelenté­keny zenei tudást, a válogatott dallam­szövés és leleményes harmonizálás képességeit, friss ritmikai érzéket és fejlett ízlést egyesített. A Kassai diák már az opera buffa mesgyéjét érinti. Ha ez operet­teben lévő Szeretni, szeretni, áh édes ám . . . kez­detű, erélyesen perdülő magyar indulót a 2/4-es tempo, di marcia-ból könnyű szerrel himnusz­formába öntjük át, melódiája megragad len­dületével. Finoman szőtte Erkel e művében az f-dur keringőt (Itt vagyok a délibábos tá­jakon . . .); itt — mint másutt is — koncesszió­kat kellett tennie az idegen tánczenei mű­fajnak, helyesen elejtve a »magyar stilü« keringő fölösleges problémáját. Erkel tudta, meddig mehet a magyar zenei stilisztikában, s ha kellett, a nem­zeti elemet pusztán a vezérmotívumok fűzésére, az átmenetekre szorította. Bizton hisszük, hogy Erkel Elek erényeinek appreciálásában nem mentünk messze. Jól esett elismernünk — fáj, hogy ép ez alkalomból — oly érdemet, melyet értsenek meg mentői előbb men­tői többen. A boldogult pályafutásáról s betegségéről a következő adatok fekszenek előttünk: * Erkel Elek 1843-ban született. Atyja eleinte kovácsnak szánta és beadta az óbudai hajógyárba. De a fiatal­ember zenészi hivatottsága csakhamar napfényre került. Ügyelő lett a nemzeti színház­nál, honnan 1875-ben az akkor megnyílt népszín­házhoz szerződött karmesternek. E minőségében rövid megszakítással — 1884-ben egy évre az operához ment — megmaradt élte végéig. A Szé­kely Katalin 1880-ban, a Tempeföi 1883-ban, a Kassai diák 1890-ben került színre a népszínház­ban. Másfél évvel ezelőtt Erkel vesebajba esett; ez évi május 19-én bement az üllői­ úti klinikai kórházba, hol ma hajnalban kiszenvedett. Teme­tése holnap délután fél négy órakor lesz az egye­temi klinikáról. A menet meg fog állani a Nép­színház előtt, melynek erkélyéről Lukácsy Sándor, a színház főrendezője, gyászbeszédet tart. Termé­szetes, hogy a fővárosban időző összes színészek testületileg részt fognak venni a temetésen. — Erkel Elek elhunytáról a család és a népszínház igazgatósága, valamint személyzete gyászjelenté­seket adtak ki. A boldogultat édes atyja, Erkel Ferenc, anyja, testvérei: Erkel Sándor operaházi karnagy, Erkel Gyula, az operaház volt­ karnagya, László, Sándor, Mária, Lajos és István, továbbá kiterjedt rokonság gyászolják. Gyász rovat. Özv. Tor­may Károlyné szül. Huber Antónia, a székesfőváros legtiszteltebb s legbecsültebb úrnőinek egyike 82 éves korában meghalt e hó 10-én. A gyász­esetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Tormay Béla mint fiú, Tormay Etelka férj, Emich Gusztávné mint az elhunytnak leánya, Tormay Béláné szül. Barkassy Hermin mint menye, Eperjessy Sándor, Emich Gusztáv és Bakalarz Károly mint vök, — Eperjessy Dezső és Béla, ifj. Emich Gusztáv, Emich Márta férj. Fries báróné, Emich Tibor, Tormay Mária, Szeszil, Géza, Vera és ifj. Béla, Körmendy Miklós, Bakalarz Margit és Tóni mint unokák saját, valamint a dédunokák és az összes rokonság nevében fájdalom­tól sújtott szívvel jelentik forrón szeretett felejthetet­len édesanyjuk, anyósuk, nagyanyjuk és dédanyjuk özv. Tormay Károlyné szül. Huber Antónia úrnőnek, e hó 10-én hajnali 3 órakor élete 82-dik évében, hosz­­szas szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytét. A drága halottnak halt tetemei e hó 11-én, délután 5 órakor fognak a gyászházban . IV. ker., Sebestyén-tér 8. szám alatt az ágost. evang. vallás szertartásai szerint megáldatni és a kerepesi-uti temetőben örök nyuga­lomra helyeztetni. Özv. Csemegi Józsefné, Csemegi Károly édes­anyja, mint részvéttel értesülünk, Csongrádon 87 éves korában meghalt. Az érdemes matróna mindenek tiszte­letét és becsülését érdemelte ki. Csemegi Károly csak nemrég látogatta meg őt, módfeletti örömöt okozva ez­által anyjának. Néhány nappal ezután az éltes úrnő meghalt, a­mi mindazoknál részvétet kelt, a­kik Cse­megi Károlyt érdemeihez méltóan tisztelik, becsülik. Zabolai Mikes Miklós főrendiházi tag Reichenau­­ban tegnapelőtt 52 éves korában meghalt. Halálát neje, Bornemisza Janka bárónő és két gyermeke gyászolja. Holttestét Kolozsvárra szállítják. — Dr. Schmausz Antal ügyvéd, tiszteletbeli megyei ügyész, Bács-Bod­­rogh megye törvényhatósági bizottságának tagja, e hó 6-án, 37 éves korában Apatinban meghalt. — Özvegy Burnát Lukácsné szül. Szongott Ella, 34 éves korában meghalt Székelyudvarhelyen e hó 7-én. Valódi szinü fekete harisnyák és kötőfonalak Heyek Adolf­nál a »Vadásznőhöz«, IV., Szervita-tér 8. Árjegyzék kívánatra kérmentve. (3838)

Next