Fővárosi Lapok 1894. április (90-119. szám)
1894-04-01 / 90. szám
Ma reggel már készen voltak a bejelentőlapok is, a következőleg kitöltve: Udvardi Kossuth Ferenc vasgyári igazgató szül. 1841. Budapesten, állandó tartózkodási helye Nápoly. Udvardi Kossuth Lajos , Tódor vasúti igazgató, született 1844. Budapesten, állandó tartózkodási helye Nápoly. Özv. Ruttkay Józsefné szül. Kossuth Lujza magánzónő szül. 1816. Monokon. Állandó tartózkodási helye Monok. A Kossuth-testvérek az este rövid látogatást tettek Károlyi Gábor grófnál s onnan visszatérve, Gunszt Bertalan társaságában a földszinti kis étteremben megvacsoráltak. Ruttkayné gyengélkedése miatt nem vett részt az étkezésben. Szobájában teázott s nyomban nyugalomra tért. A Kossuth-testvérek 10 óra előtt szintén követték példáját. A II. emeleten van a dr. Basso szobája, úgyszintén ott kapott szobát Kossuth hűséges inasa, Giorgio is. Ma már kora reggel szokatlan nagy élénkség uralkodott a szálló környékén, mit még inkább fokoztak az oda szállított remek koszorúk, melyek közt főleg Temes vármegye közönségének pompás koszorúja tűnt fel. Gyász mindenfelé. Jönnek, egyre jönnek az ország minden részéből a telegrammok, jelentve a magyar szívek szomorúságának teljességét. A legmélyebb bánat megható megnyilatkozása árad e tudósításokból, őszinte, szavakba nem foglalható, emlékezetes mindörökre. Íme egy része a ma érkezett sürgönyöknek. Fiume, márc. 30. Kossuth Lajos temetése idejében, holnap, a zsidó hitközség a Deák-szálló nagytermében gyászistentiszteletet tart. A gyászünnepen a lakosság ezrei vesznek részt. A Kossuth-szoborra az egész városban megindult a gyűjtés s már eddig is tekintélyes összeg gyűlt össze. Székely-Udvarhely, márc. 31. A város és megye küldöttségeket küldött Kossuth Lajos temetésére. A deputációk földet vittek az ős Budvarából és az agyagfalvi rétről. A város valamenynyi középületén, a legtöbb magánházon gyászlobogók lengenek, a református egyházközség a temetés napjára gyászistentisztelet tartását határozta el. Az istentisztelet megtartása elől azonban az egyházközség újonnan megválasztott papja, Bedő Ferenc azzal akart kitérni, hogy ő neki akkor a kolozsvári sátusgyűlésen kell lennie. Ugron János alispán, az egyház presbitere a gyűlésen felszólalt a pap ellen. A papnak — úgymond — mikor egyházának szüksége van, a templomban a helye. A gyászszertartást megtartják és az összes testületek és egyesületek testületileg részt vesznek benne. Visegrád, márc. 31. Visegrád község Kossuth Lajos elhunyta alkalmából rendkívüli képviselőtestületi gyűlést tartott, melyből Kossuth Ferenchez részvétiratot küldtek. A község díszes koszorút tesz a ravatalra s küldöttségileg résztvesz a temetésen. Krausz Arthur visegrádi birtokos a régi királyi várból és Zách Klára sírjáról földet visz Kossuth sírjára. Sátoralja-Ujhely, márc. 31. Városunkban mozgalom indult meg, hogy a város legszebb terén, a Széchenyi-téren, Kossuth Lajosnak szobrot emeljenek. Kossuth egy 1890-ben irt levelében azt mondja, hogy mindig melegen érdeklődött Sátoraljaújhely iránt és igy Sátoralja-Ujhely kétszeresen érzi a nemzetet ért csapást. Ebben a levélben elmondja többek között: Én ugyan Monokon születtem, de engem szüleim még mint csecsemőt vittek el születésem helyéről, s igy nincs emlékezetemben semmi, ami arra vonatkoznék. Engem életem legelső emlékezetei Ujhelyhez csatolnak a szülőföldhöz való ragaszkodás édességével. Ujhely- ben volt gyermekkorom bölcsője, annak nevéhez van fűzve nemcsak agyam értelmi mécse felpislanásának emléke, hanem Ujhely volt úgy az élet gondjaival, mint a polgári kötelezettségekkel való megbirkózásom első kísérleteinek küzdtére is. A mi a madárfiúnak első bizonytalan szárnypróbálgatásainál az anyai fészek: nekem az Sátoralja-Ujhely volt. Nagy-Kanizsa, márc. 31. Babocay polgármester ma reggel gyorsvonattal a város hatvan tagú deputációjával Budapestre utazott, hogy a város nevében részt vegyen Kossuth temetésében Itthon nagy készületeket tesznek a holnapi gyász istentiszteletre. Sopron, márc. 31. Kossuth hazaérkezési hírére a gyász itt is általánossá vált. Ma már a bencések székháza, katholikus gimnázium, sőt a katholikus konvent is kitűzték a gyászlobogót, csak herceg Esterházy tiltotta meg újabb sürgönyben is, hogy fekete zászlót kitűzzenek. Gyűjtés szoborra hivatalokban, egyesületekben sikerrel foly. A kaszinó száz koronát adott. A polgárság körében a gyűjtést a polgármester vette kezébe. Holnap, a temetés órájában, a ref. templomban, az izr. templomban gyászistentisztelet lesz. A színház zárva van. Esztergom, március 31. Kossuth temetésére Esztergom megye részéről 150 tagú küldöttség megy Budapestre Reviczky és Szabó főszolgabirák vezetése alatt. Esztergom városa részéről 109 tagú küldöttség megy Helcz polgármester vezetése alatt. Az itteni polgárság az Esztergomban lévő összes olasz munkásokat gyásztorra hívja meg, így akarván a polgárság az olasz nemzet iránt érzett szeretetének kifejezést adni. Pozsony, március 31. Kossuth temetésekor az egész városban meggyújtják a gázlámpákat és gyászfátyollal látják el; a boltokat mind bezárják, s a városháza tornyában a nagyharangot meghúzzák. A városi tanács hétfőn a gyász miatt nem tart rendes közgyűlést. Brassó, március 31. A brassói magyarság is részt vesz a nemzet gyászában. Kossuth halála napjától kezdve gyászlobogó leng a, magyar egyletek, a brassói magy. úrság, az egyházak, a kath. kivételével, helyiségein. Péntektől kezdve pedig az intéző bizottság felhívására a brassói magyarság legnagyobb része kitűzte a gyászlobogót. Vasárnap, a temetés napján, gyászistentisztelet lesz a magyar ev. ref. és mindkét zsidó templomban. Tíztagú küldöttség ment a temetésre, mely gyönyörű koszorút helyez a nagy halott ravatalára és a tömösi szorosban levő honvédemlék mellől honvédvéráztatta hantot visz Kossuth sírjába. A jövő vasárnap lesz a gyászünnep, melyen dr. Vajna Gábor ügyvéd, az intéző bizottság elnöke tart gyászbeszédet, dr. Zakariás pedig a Molnár Endre által ez alkalomra irt ódát szavalja. Szamosujvár, márc. 30. Városunk megható módon fejezte ki ma Kossuth Lajos emléke iránti kegyeletét. Délutáni 3 órakor, midőn a nagy halott hamvai a székes fővárosba érkeztek, városunk valamennyi templomában megszólaltak a harangok. Kossuth Ferenchez Budapestre a következő táviratot intézte a város közönsége. A nagy nemzeti veszteség által lesújtva, legmélyebb részvételét nyilvánítja a haza szent földjére visszaérkezett gyászoló család előtt Szamosujvár szab. kir. város közönsége. Vegyes tudósítások. Kossuth Ferenc és Lajos Tivadar a következő nyilatkozat közzétételére kért föl bennünket. A részvét és kegyelet oly megható arányban nyilvánultak mély gyászunkban, hogyemléket óhajtunk hagyni mindazoknak, kik az mi fájdalmunkat az ő fájdalmuknak tekintek. Elhatároztuk tehát, hogy a nemzet szeretetét tolmácsoló koszorúk virágait és leveleit szétosztjuk. Kossuth Ferenc, Kossuth LajosTivadar: A holttest azonosságának megállapítása. Ma délután 5 órakor félórára elzárták a közönség elöl a nemzeti Múzeum előcsarnokának kapuit. Ekkor történt meg, a holttest azonosságának megállapítása az elhunyt fiainak, Kossuth Ferencnek, Kossuth Lajos Tivadarnak, a hatóság közegeinek és több bizalmi férfinak jelenlétében. Márkus József alpolgármester felnyittatta a koporsó két fedelét, mire a jelenlevők konstatálták, hogy a koporsó nagy hazánkfiának, Kossuth Lajosnak hűlt tetemét tartalmazza. Az eljárás befejeztével ismét lezárták a koporsó fedeleit. Az eljárásáról a következő jegyzőkönyvet vették fel. Jegyzőkönyv, felvétetett Budapesten, 1894. CSAK A KÜSZÖBIG... (Novella.) (3) Irta: Siemiewski Lucián. (Folytatás.) Csak húsz éves korunkban kezd a kedély szint vallani, a korábbi passzivitás élénk törekvéssé válik, igyekszünk érvényesülni, alkotni, megkap a teremteni vágyás isteni láza és ez érzés, mely az embert önmaga fölé emeli, ez teremti a művészetben az eszményt, a történelemben a nagy tetteket és a szívekben a szerelmet. S a szellem e hajnala nálam is elkövetkezett, nem a tankönyvekből, nem is a tudós tanárok magyarázatából mosolygott rám, hanem két kis kötetből, melyek az isteni Miczkevitz nevét viselték. Ezek alkottak belőle új embert ... Az ifjúsághoz írott himnuszból valóságos elektromosság átadott szót ereimben. Eddig csak egyetemi fokozatról és valamely szerény kis hivatalról mertem álmodozni, most már szellemi látóköröm kitágult, magába ölelve a szépnemet, a nemzetet, az emberiséget. .. Éjjel-nappal nem kívánkoztam más után, mint a mi Ádámunk, a kék szemű és aranyszőke hajú szép Maryla után vágyódtam. Felkerestem a szász kertet, még pedig olyankor, mikor a szép nem adott egymásnak "ottan találkát; egy-egy fa mögé elrejtőzve kerestem ottan ideálomat a legdivatosabb ruhában, itas kalappal, drága kálmirkendőben ... Hogy ragyogtak szemeim, hogyan estek gyűstíreghez hasonló érzéssel a szépekre, hány sóhajt röpitettem el, melytől azonban egy szív sem dobtul bánt meg, legfölebb a vadgesztenyék lombjai fejem felett.. . Hasztalan mindenütt közönyt, sőt megvetést olvastam le az arcokról, amelyek mintha azt mondották volna: Diákocska el ne hanyagold leckéidet ! Kiábrándulásomat tökéletessé tette a divatlap néhány száma; egy tekintetet vetek rájok s újra ott látom a szász kert eszményeit, ugyanazokat a halott, merev, fehérre és pirosra festett arcokat ugyanazokkal a léha beszédekkel, melyeknek visszhangja a ruha szabásában tükröződik . . ." Köny szökött a szemembe .. . Mit jelentsenek rám nézve ezek a bábuk, kiknek kisebb dolguk is nagyobb annál, mint szegényes ruhámra ügyet vetni ? Mit jelentsenek e tiszavirágok, kik a pillanat gyönyöre felett repkednek és kiknek, ha tetszeni akarunk, és oly kikenteknek, kifenteknek kell lenni, a milyenek ők. Ezentúl nem jártam többé nyilvános sétahelyekre, hanem inkább szerény kis padlás-szobácskámból leselkedtem valami kedves, szelíd szomszédnő után, őt kerestem és meg is találtam, de újra elvesztettem, ezúttal örökre. De sejtem, hogy még viszontlátom őt, hogy még egyesülhetünk, ha máskép nem, halálom percében és hogy találkozunk túl a síron ... • Az elbeszélő itt megállapodott, egy könyer törült ki a szeméből és miután nagyot sóhajtott, igy folytatá: — Velem szemben a házban, Varsó nevelőintézeteinek legkiválóbbja volt. A szűk utcán át nagyon jól láthattam mindent, a mi az intézet belsejében történt. Eddigelé azonban kíváncsiságomat semmi fel nem keltette: pajzánkodás, nevetés, játék elveszítették rám nézve hatásukat. Hisz én szeretőről álmodok, szeretőről, minőt (a költővel szólva) »sohasem csókolt meg még a nap sugara« ... Mi több, bizonyos ellenszenvet éreztem szomszédnőim iránt, akiket majd szórakozott tekintettel a nyelvtan fölé hajolni, majd büntetésül térdelni, majd tintás ujjaik közt lekváros kenyeret forgatni láttam, úgy tűntek fel nekem, mint a belsőmben alkotott ideának torzképei és azért mindenféle csínyeket követtem el rajtuk, melyeket ők is hasonlóan viszonoztak. Egyszer a szokottnál szomorúbban ültem ablakomnál, pandekták fölé hajolva, de a nélkül, hogy tudnám mit olvasok. Szemem minduntalan elkalandozott a fekete betűktől és előbb az égnek derült kék boltjára, azután megint annak a nagy háznak első emeletére tévedt, a melyben a leánynevelő-intézet volt. Hirtelen kíváncsiságot ébresztett bennem egy szokatlan jelenet. A szoba nyitott ablaka mellett egy ősz úr ült, mellén hatalmas érdemkereszttel; vele szemben a növendékek egyike, szép barna leány, oly szép, mint egy angyal. Egy fiatal, könynyűvérű tisztecske ugrifüleskedett körülötte. A párbeszédből, melyet folytattak, semmit sem értettem, de a mozdulatokból és az arckifejezésből csaknem mindent ki lehetett találni ... Az öreg úr sokat beszélt és ünnepélyesen . . . Majd a szép leány arcát simogatta meg és láthatólag magyarázgatott neki valamit, a fiatal tiszt udvarolt neki és papírba gondosan begöngyölgetve átadott valamit, bizonyára cukorkákat, de a szép leány pirult, lesütötte szemeit és a hízelgést bizonyos tartózkodással fogadta. Eddig nem sokat törődtem ezzel a növendékkel, de most képzelő tehetségemet lángra