Fővárosi Lapok 1894. április (90-119. szám)

1894-04-01 / 90. szám

Ma reggel már készen voltak a bejelentő­lapok is, a következőleg kitöltve: U­dvardi Kossuth Ferenc vasgyári igazgató szül. 1841. Budapesten, állandó tartózkodási helye Nápoly. Udvardi Kossuth Lajos , Tódor vasúti igazgató, szüle­tett 1­844. Budapesten, állandó tartózkodási helye Nápoly. Özv. Ruttkay Józsefné szül. Kossuth Lujza magánzónő szül. 1816. Monokon. Állandó tartózkodási helye Monok. A Kossuth-testvérek az este rövid látogatást tettek Károlyi Gábor grófnál s onnan visszatérve, Gunszt Bertalan társaságában a földszinti kis étteremben megvacsoráltak. Ruttkayné gyengélkedése miatt nem vett részt az étkezésben. Szobájában teázott s nyomban nyugalomra tért. A Kossuth-testvérek 10 óra előtt szintén követték példáját. A II. emeleten van a dr. Basso szobája, úgy­szintén ott kapott szobát Kossuth hűséges inasa, Giorgio is.­­ Ma már kora reggel szokatlan nagy élénk­ség uralkodott a szálló környékén, mit még in­kább fokoztak az oda szállított remek koszorúk, melyek közt főleg Temes vármegye közönségének pompás koszorúja tűnt fel. Gyász mindenfelé. Jönnek, egyre jönnek az ország minden részéből a telegrammok, jelentve a magyar szívek szomorúságá­nak teljességét. A legmélyebb bánat megható megnyi­latkozása árad e tudósításokból, őszinte, szavakba nem foglalható, emlékezetes mindörökre. Íme egy része a ma érkezett sürgönyöknek. Fiume, márc. 30. Kossuth Lajos temetése idejében, holnap, a zsidó hitközség a Deák-szálló nagytermében gyászistentisz­teletet tart. A gyászünnepen a lakosság ezrei vesznek részt. A Kossuth-szoborra az egész városban megindult a gyűjtés s már eddig is tekintélyes összeg gyűlt össze. Székely-Udvarhely, márc. 31. A város és megye küldöttségeket küldött Kos­suth Lajos temetésére. A deputációk földet vittek az ős Budvarából és az agyagfalvi rétről. A város valameny­­nyi középületén, a legtöbb magánházon gyászlobogók lengenek, a református egyházközség a temetés nap­jára gyászistentisztelet tartását határozta el. Az isten­­tisztelet megtartása elől azonban az egyházközség újonnan megválasztott papja, Bedő Ferenc azzal akart kitérni, hogy ő neki akkor a kolozsvári sátusgyűlésen kell lennie. Ugron János alispán, az egyház presbitere a gyűlésen felszólalt a pap ellen. A papnak — úgy­mond — mikor egyházának szüksége van, a templom­ban a helye. A gyászszertartást megtartják és az összes testületek és egyesületek testületileg részt vesznek benne. Visegrád, márc. 31. Visegrád község Kossuth Lajos elhunyta alkal­mából rendkívüli képviselőtestületi gyűlést tartott, melyből Kossuth Ferenchez részvétiratot küldtek. A község díszes koszorút tesz a ravatalra s küldöttségi­­leg résztvesz a temetésen. Krausz Arthur visegrádi birtokos a régi királyi várból és Zách Klára sírjáról földet visz Kossuth sírjára. Sátoralja-Ujhely, márc. 31. Városunkban mozgalom indult meg, hogy a vá­ros legszebb terén, a Széchenyi-téren, Kossuth Lajosnak szobrot emeljenek. Kossuth egy 1890-ben irt levelében azt mondja, hogy mindig melegen érdeklődött Sátoralja­újhely iránt és igy Sátoralja-Ujhely kétszeresen érzi a nemzetet ért csapást. Ebben a levélben elmondja töb­bek között: Én ugyan Monokon születtem, de engem szüleim még mint csecsemőt vittek el születésem helyéről, s igy nincs emlékezetemben semmi, a­mi arra vonatkoznék. Engem életem legelső emlékezetei Ujhelyhez csatolnak a szülőföldhöz való ragaszkodás édességével. Ujhely-­­ ben volt gyermekkorom bölcsője, annak nevéhez van fűzve nemcsak agyam értelmi mécse felpislanásának emléke, hanem Ujhely volt úgy az élet gondjaival, mint a polgári kötelezettségekkel való megbirkózásom első kísérleteinek küzdtére is. A mi a madárfiúnak első bi­zonytalan szárnypróbálgatásainál az anyai fészek: ne­kem az Sátoralja-Ujhely volt. Nagy-Kanizsa, márc. 31. Baboc­ay polgármester ma reggel gyorsvonattal a város hatvan tagú deputációjával Budapestre utazott, hogy a város nevében részt vegyen Kossuth temetésé­ben Itthon nagy készületeket tesznek a holnapi gyász istentiszteletre. Sopron, márc. 31. Kossuth hazaérkezési hírére a gyász itt is álta­lánossá vált. Ma már a bencések székháza, katholikus gimnázium, sőt a katholikus konvent is kitűzték a gyászlobogót, csak herceg Esterházy tiltotta meg újabb sürgönyben is, hogy fekete zászlót kitűzzenek. Gyűjtés szoborra hivatalokban, egyesületekben sikerrel foly. A kaszinó száz koronát adott. A polgárság körében a gyűjtést a polgármester vette kezébe. Holnap, a te­metés órájában, a ref. templomban, az izr. templomban gyászistentisztelet lesz. A színház zárva van. Esztergom, március 31. Kossuth temetésére Esztergom megye részéről 150 tagú küldöttség megy Budapestre Reviczky és Szabó főszolgabirák vezetése alatt. Esztergom városa részéről 109 tagú küldöttség megy Helcz polgármester vezetése alatt. Az itteni polgárság az Esztergomban lévő összes olasz munkásokat gyásztorra hívja meg, így akarván a polgárság az olasz nemzet iránt érzett sze­­retetének kifejezést adni. Pozsony, március 31. Kossuth temetésekor az egész városban meg­­gyújtják a gázlámpákat és gyászfátyollal látják el; a boltokat mind bezárják, s a városháza tornyában a nagyharangot meghúzzák. A városi tanács­ hétfőn a gyász miatt nem tart rendes közgyűlést. Brassó, március 31.­ A brassói magyarság is részt vesz a nemzet gyászá­ban. Kossuth halála napjától kezdve gyászlobogó leng a­, magyar egyletek, a brassói magy. úrság, az egyházak, a kath. kivételével, helyiségein. Péntektől kezdve pedig az intéző bizottság felhívására a brassói magyarság leg­­­­nagyobb része kitűzte a gyászlobogót. Vasárnap, a temetés napján, gyászistentisztelet lesz a magyar ev. ref. és mindkét zsidó templomban. Tíztagú küldöttség ment a temetésre, mely gyönyörű koszorút helyez a nagy halott ravatalára és a tömösi szorosban levő honvéd­­emlék mellől honvédvéráztatta hantot visz Kossuth sírjába. A jövő vasárnap lesz a gyászünnep, melyen dr. Vajna Gábor ügyvéd, az intéző bizottság elnöke tart gyászbeszédet, dr. Zakariás pedig a Molnár Endre­­ által ez alkalomra irt ódát szavalja. Szamosujvár, márc. 30. Városunk megható módon fejezte ki ma Kossuth Lajos emléke iránti kegyeletét. Délutáni 3 órakor, midőn a nagy halott hamvai a székes fővárosba érkez­tek, városunk valamennyi templomában megszólaltak a harangok. Kossuth Ferenchez Budapestre a következő táviratot intézte a város közönsége. A nagy nemzeti veszteség által lesújtva, legmélyebb részvételét nyil­vánítja a haza szent földjére visszaérkezett gyászoló család előtt Szamosujvár szab. kir. város közönsége. Vegyes tudósítások. Kossuth Ferenc és Lajos Tivadar a következő nyilatkozat közzétételére kért föl bennünket. A részvét és kegyelet oly megható arány­ban nyilvánultak mély gyászunkban, hogy­­emléket óhajtunk hagyni mindazoknak, kik az mi fájdalmunkat az ő fájdalmuknak tekintek. Elhatároztuk tehát, hogy a nemzet szeretetét tolmácsoló koszorúk virágait és leveleit szét­osztjuk. Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos­­Tivadar: A holttest azonosságának megállapítása. Ma délután 5 órakor félórára elzárták a közönség elöl a nemzeti Múzeum előcsarnokának kapuit. Ekkor történt meg, a holttest azonosságának megállapí­tása az elhunyt fiainak, Kossuth Ferencnek, Kos­suth Lajos Tivadarnak, a hatóság közegeinek és több bizalmi férfinak jelenlétében. Márkus József alpolgármester felnyittatta a koporsó két fedelét, mire a jelenlevők konstatálták, hogy a koporsó nagy hazánkfiának, Kossuth La­josnak hűlt tetemét tartalmazza. Az eljárás befe­jeztével ismét lezárták a koporsó fedeleit. Az eljárásáról a következő jegyzőkönyvet vették fel. Jegyzőkönyv, felvétetett Budapesten, 1894. CSAK A KÜSZÖBIG... (Novella.) (3) Irta: Siemiewski Lucián. (Folytatás.) Csak húsz éves korunkban kezd a kedély szint vallani, a korábbi passzivitás élénk törekvéssé vá­lik, igyekszünk érvényesülni, alkotni, megkap a te­remteni vágyás isteni láza és ez érzés, mely az embert önmaga fölé emeli, ez teremti a művészet­ben az eszményt, a történelemben a nagy tetteket és a szívekben a szerelmet. S a szellem e hajnala nálam is elkövetkezett, nem a tankönyvekből, nem is a tudós tanárok magyaráza­tából mosoly­gott rám, hanem két kis kötetből, melyek az isteni Miczkevitz nevét viselték. Ezek alkottak belőle új embert ... Az ifjúsághoz írott himnuszból va­lóságos elektromosság átadott szót ereimben. Eddig csak egyetemi fokozatról és valamely szerény kis hivatalról mertem álmodozni, most már szel­lem­i látóköröm kitágult, magába ölelve a szépne­met, a nemzetet, az emberiséget. .. Éjjel-nappal nem kívánkoztam más után, mint a mi Ádámunk, a kék szemű és aranyszőke hajú szép Maryla után vágyódtam. Felkerestem a szász kertet, még pedig olyankor, mikor a szép nem adott egymásnak "ottan találkát; egy-egy fa mögé elrejtőzve keres­tem ottan ideálomat a legdivatosabb ruhában, it­­as kalappal, drága kálmir­kendőben ... Hogy ragyogtak szemeim, hogyan estek gyűs­­tí­­reghez hasonló érzéssel a szépekre, hány sóhajt röpitettem el­, melytől azonban egy szív sem dob­tul bánt meg, legfölebb a vadgesztenyék lombjai fejem felett.. . Hasztalan­ mindenütt közönyt, sőt meg­vetést olvastam le az arcokról, a­melyek mintha azt mondották volna: Diákocska­­ el ne hanyagold leckéidet ! Kiábrándulásomat tökéletessé tette a divat­lap néhány száma; egy tekintetet vetek rájok s újra ott látom a szász kert eszményeit, ugyanazo­kat a halott, merev, fehérre és pirosra festett arcokat ugyanazokkal a léha beszédekkel, melyek­nek visszhangja a ruha szabásában tükröződik . . ." Köny szökött a szemembe .. . Mit jelentsenek rám nézve ezek a bábuk, kiknek kisebb dolguk is na­gyobb annál, mint szegényes ruhámra ügyet vet­ni ? Mit jelentsenek e tiszavirágok, kik a pillanat gyönyöre felett repkednek és kiknek, ha tetszeni akarunk, és oly ki­kenteknek, kifenteknek kell len­ni, a milyenek ők. Ezentúl nem jártam többé nyilvános sétahelyekre, hanem inkább szerény kis padlás-szobácskámból leselkedtem valami ked­ves, szelíd szomszédnő után, őt kerestem és meg is ta­láltam, de újra elvesztettem, ezúttal örökre. De sej­tem, hogy még viszontlátom őt, hogy még egye­sülhetünk, ha máskép nem, halálom percében és hogy találkozunk túl a síron ...­­ • Az elbeszélő itt megállapodott, egy könyer törült ki a szeméből és miután nagyot sóhajtott, igy folytatá: — Velem szemben a házban, Varsó nevelőintézeteinek legkiválóbbja volt. A szűk ut­cán át nagyon jól láthattam mindent, a mi az in­tézet belsejében történt. Eddigelé azonban kíván­csiságomat semmi fel nem keltette: pajzánkodás, nevetés, játék elveszítették rám nézve hatásukat. Hisz én szeretőről álmodok, szeretőről, minőt (a költővel szólva) »soha­sem csókolt meg még a nap sugara« ... Mi több, bizonyos ellenszenvet érez­tem szomszédnőim iránt, a­kiket majd szórakozott tekintettel a nyelvtan fölé hajolni, majd bünteté­sül térdelni, majd tintás ujjaik közt lekváros ke­nyeret forgatni láttam, úgy tűntek fel nekem, mint a belsőmben alkotott ideának torzképei és azért mindenféle csínyeket követtem el rajtuk, melyeket ők is hasonlóan viszonoztak. Egyszer a szokottnál szomorúbban ültem ablakomnál, pan­­dekták fölé hajolva, de a nélkül, hogy tudnám mit olvasok. Szemem minduntalan elkalandozott a fe­kete betűktől és előbb az égnek derült kék bolt­jára, azután megint annak a nagy háznak első emeletére tévedt, a melyben a leánynevelő-intézet volt. Hirtelen kíváncsiságot ébresztett bennem egy szokatlan jelenet. A szoba nyitott ablaka mellett egy ősz úr ült, mellén hatalmas érdemkereszttel; vele szemben a növendékek egyike, szép barna leány, oly szép, mint egy angyal. Egy fiatal, köny­­nyűvérű tisztecske ugrifüleskedett körülötte. A párbeszédből, melyet folytattak, semmit sem értet­tem, de a mozdulatokból és az arckifejezésből csak­nem mindent ki lehetett találni ... Az öreg úr so­kat beszélt és ünnepélyesen . . . Majd a szép leány arcát simogatta meg és láthatólag magyarázga­­tott neki valamit, a fiatal tiszt udvarolt neki és pa­pírba gondosan begöngyölgetve átadott valamit, bizonyára cukorkákat, de a szép leány pirult, le­sütötte szemeit és a hízelgést bizonyos tartózko­dással fogadta. Eddig nem sokat törődtem ezzel a növendékkel, de most képzelő tehetségemet lángra

Next