Fővárosi Lapok 1894. június (150-179. szám)
1894-06-22 / 171. szám
titkár, mint a keresk.minisztérium kiküldöttjei jelenlétében, kik mind a két napon legnagyobb megelégedésüket fejezték ki a meglepő siker felett, mely a szabatos feleletekben, a minden téren való tájékozottságban, gyakorlati járatosságban állott. Egész vagyont töltene meg az a sok szebbnél szebb munkálat, mely ott ki volt állítva, nem külömben a sok taneszköz : írógép, szövőszék, rokka, termény virágok, technológiai gyűjtemények, lajstromozók, másológépek stb. A vizsgálati teremben mintairoda is volt berendezve, amely közül egy csapat tanítvány sürgött-forgott, itt, másolt kézzel, géppel és a növendékek közül kijelölt iskolafőnök csinos társaival egy fél óra alatt egy egész ügylet lebonyolítását mutatta be gyakorlatilag. Ugyanott láttuk e napokban az igen sikerült kézimunka kiállítást, melyet az intézetben fennálló ipartanfolyam növendékei rendeztek. * Csalás: Bősze Antal :Buda Lajos utca 176. sz. a. fűszerkereskedő ma panaszt tett a rendőrségnél, hogy egy 25—27 év körüli gesztenyebarna bajuszu fiatalember jelent meg tegnapelőtt nála és száz kiló cukrot rendelt, azt mondván, hogy vigyék mindjárt Szilágyi kávéshoz fő-utca 2. sz. alá. Bősze Látrányi Lajos szolgájával el is küldte a cukrot. A fiatal ember fő-utca 3 sz. háznál lerakatta a cukrot s azt mondta, hogy ő majd beviteti a kávéshoz s addig menjen haza és hozzon neki még egy pár kiló kávét is; a számlát majd azzal együtt fizeti ki. A jámbor boltiszolga belement ebbe, mire a fiatal ember a cukrot egy fuvarossal elvitette s egy tükör-utcai szatócsnak 39 frtért eladta. A rendőrség nyomozza a csalót. * Halálozás. Szorkolai Sághy Gyula, a m. kir. államvasutak debreceni üzletvezetője, f. hó 20-án, 52 éves korában elhunyt. * Adókivetés. A III. osztályú keresetadó-javaslatokat az adókivető-bizottságok holnap, június hó 22-dik napján, d. e. 9—1-ig a következő adókötelesekre vonatkozólag tárgyalják: u. m.: a VI. ker. a 3980—4000-ig; a VII. ker. az 5174—5206 házszámig; a VIII. kerületben a külön meghívottak adóját. * Rövid hírek. Városbiró jelölés. A vill. ker. józsefvárosi bizottsági tagoknak tegnap este tartott értekezletén a városbirói állásra egyhangúlag id. Kokesch Sándor eddigi elöljárót jelölték. — Rajzkiállitás. A Böser-féle gimnáziumban tegnap nyilt meg a kiállítás, melyet Ormay Jenő tanár rendezett növendékeinek ez évi rajzaiból. A csinos kiállítás szombatig marad nyitva. — A megoperált Jilles Simon. Párisból jelentik, hogy Jules Simonnak, a nagynevű francia államférfinak tegnapelőtt operálták a balszemét. A műtét csak megelőzője az októberre halasztott hólyagoperációnak, amelyről azt reményük, hogy szintén sikerülni fog. — Ásványvíz-melegítők Weszely István és Társai orvosi műszerészeknél. Budapest, Múzeum körút 37. Komócsy József : Budapest, június 21. A debreceni Csokonai-kör hívta le akkor Józsi bácsit, hogy olvasson fel valamit. Le is jött, szívesen, “olvasott is fel nagy közönség előtt, s az utána való banketten, a különben meglehetős nehezen lelkesedődebreceni közönség, szeretetének s lelkesedésének minden tüntető jelével elhalmozta. A debreceni szép asszonyok, szép leányok csak úgy lesték az ő szellemes megjegyzéseit, sziporkázó humora gyújtott, toastjai lelkesítettek. S ő érezte azt a boldogságot, amit az az ember érez, aki tudja jól, hogy most őszintén, szívből, igazán szeretik. Az arca ragyogott, kis szúrós szemei nekitüzesedtek s a hangja, az a szép érces hangja még a rendesnél is jobban, ércesebben csengett. Jókedvű, majdnem dévaj hangú toastot végzett be. A poharát magasra emelte s a gyöngyöző pezsgőbe belenézve, igy mondta: — Higgyék el, hölgyeim és uraim, én úgy érzem, hogy sohasem halok meg. Nem tudom elhinni, hogy jöhessen idő, mikor én már nem fogok semmit látni ebből a szép világból!... Azaz, hogy— végezte be szomorú rezignációval — lehet, hogy eljön az az idő. De ha meghalok is, a szívemmel tovább látok ... Három év előtt hallottuk ezt tőle. Akkoriban a szemével volt baja. A megvakulástól félt, arra célzott . . . És most már se a szemével se a szívével nem lát többet. Mintha csak ez elől a fagyos nyár elől szökött volna meg. Eh, nem érdemes már élni, a nyár is olyan hideg, olyan zord, mint az emberek ... És azok a hideg emberek ott állottak ma a koporsójánál szemeikben könnyekkel, szíveikben igaz fájdalommal. Nem kisérték ki utolsó útjára nagy nevű miniszterek, államférfiak, nem úgy mint például Franciaországban , hanem kikisérték az ő igazi bajtársai, a szellemi élet előkelőségei, az ő iróbarátai, azok akik legjobban tudják érezni azt, hogy nagy, nagyon nagy veszteség, mikor egy-egy nemesen érző, gyöngéd, senkinek sem vétő szív megszűnik dobogni . . . Hiszen olyan kevés van már ebből az áruból. Az élet ezeket nem nagyon szereti raktáron tartani. Kikísértük örök nyugvó helyére a szerelem jókedvű dalosát. Virágokkal volt elborítva a koporsója és könnyekkel voltak elfátyolozva a szemek. Ha csakugyan látott a szívével tovább is, csak még rövid ideig is, hát jóleső érzéssel doboghatott utolsót az az ő jóságos, naiv szíve. Mert láthatta, mennyire szerették . . . Persze azt már nem fogja láthatni, hogy holnapra vagy holnaputánra elfelejtik, amint hogy azt magával is hozza ennek az idegbeteg, rohanva élő századnak a jellemvonása. Csak úgy röptében tudunk megsiratni valakit, azok közül is, akik teljes gyászt érdemelnének meg . . . * Tudósítónk a végtisztességről a következőket írja: Nagy és díszes közönség jelent meg az Andrássy út 100. számú háznál, hogy az elhunyt népszerű írónak s a társaskörök kedveltjének megadja a végső tisztességet. A gyászházban a rokonok csaknem teljes számban jelen voltak, köztük Komócsy József egyetlen élő testvére: Károly s többen Pozsonyból, Székesfehérvárról, Felsőbányáról. Az egyesületek közül küldöttségileg jelent meg az Eötvös-jótékonysági egyesület, zászlóval, a Ferencvárosi iskolaszék tagjai, Szászy László és Tenczer Pál elnökök vezetése mellett; a Szent István-társulat elnöksége, Kiss János dr. igazgatóval és Hummer Nándor titkárral; a »Magyar nemzeti Szalon« képviseletében : Mesterházy Kálmán és Zala György; a nemzeti színház tagjai közül: Gyenes, Szacsvay, Somló; a népszínháztól: Lukácsy és Vidor. A Petőfi-társaság tagjai közül, amelynek a megboldogult alelnöke volt, megjelentek: Jókai Mór elnök, Tóth Lőrinc, id. Ábrányi Kornél, Ábrányi Emil, Bodnár Zsigmond, Szabó Endre, Károly György Hugó, Margittai Dezső, Jakab Ödön, Aigner Lajos, Szana Tamás, Névy László, Jeszenszky Danó, László Mihály, Bartók Lajos. Ott voltak továbbá: Falk Miksa, Neumann Ármin országgyűlési képviselők, Rákosi Jenő, Szász Károly, Beöthy Zsolt, Genfei Rikárd tábornok, Szinnyey József, Splényi Ödön dr., Berczik Árpád, Tóth József tanfelügyelő, Zimay László, Óváry Lipót, Gerlóczy Károly polgármester, Amtmann Géza polgármesteri titkár, György Endre, Tóthfalussy Béla plébános, Kenedy Géza dr., idősb és ifjabb Karikás Mihály, Pártos Béla, Mudrony Soma, Gyöngyössy János miniszteri tanácsos, Svarez Gyula, Lederer Ábrahám, Lakits Vendel, Lengyel Sándor, Kurcz Sámuel Gyulay Béla, Glatz György, Fillinger Károly igazgatók és tanárok. Ott volt az egykori »Hírmondó «-nak (amelynek Komócsy József szerkesztője volt) sok éven át főszedője, Dobsa Gábor és többen a nyomdászok közül. A gyászszertást Stieber Vince terézvárosi plébános végezte; az énekkar az operaház dalkarából alakult. A gyászháznál az egyházi szertartás befejezte után Rákosi Jenő, a »Budapesti Hírlap« főszerkesztője mondott szívből fakadó rövid búcsúztatót. »Hadd tartóztassalak föl — úgymond — nagy, örökkévaló utadban még néhány rövid pillanatra, téged sirató, itt maradt bajtársaid nevében. Ki hitte volna, hogy téged, akit — úgyszólván tegnap még a küzdők sorában láttunk — ily hamar el fogunk veszíteni. A görög és római mithologiák istenei tették meg azt kegyeltjeikkel, hogy ha a harcban elestek, eltüntették a halandók szemei elől. Ilyen kegyeltje vagy te is a felsőbb hatalomnak. A halhatatlanság zászlaja alatt küzdöttél s bár e dicsőség is eltörpül a végtelenséghez képest, mégis ami emberi szívedben és elmédben szép és nemes volt, annak méze, édessége közöttünk marad, az emberileg fölfogott halhatatlanság számára. Mindenkinek fáj a búcsú a halottól, különösen fáj a családtagoknak. De fáj azoknak is, akik testvéreid voltak a küzdelemben. Én ezeknek nevében búcsúzom tőled, a kik mindenkor példát fognak venni rólad a halhatatlanságért való küzdelemben. Isten veled!« A koporsót ezután föltették a négylovas gyászkocsira, a mely előtt a koszorúkkal elhalmozott külön kocsi haladt s a gyászmenet kivonult a kerepesiúti temetőbe s hol a lelkész imája után Ábrányi Emil tartott beszédet a Petőfi-társaság nevében. Ábrányi Emil lendületes beszéde következőleg hangzik: Egy szót még, mielőtt a koporsót, melyben a te kedves hamvaid nyugosznak, lebocsátanák a föld hűvös ölébe. A Petőfi-társaság nevében búcsúzom tőled, annak a társaságnak a nevében, amely mint egy szerető nagy család sorakozott körülötted. Elkísérünk, ime, sírodig téged, aki azon az álláson, ahová közbizalom és közbecsülés emelt, törhetetlen hűséggel kitartottál, usque ad mortem. Jóság és hűség, ez a kettős forrás volt az, amely termékenynyé és virágzóvá tette a te életedet és azok életét, akik a sorsukat összekapcsolták a tiéddel. Hű voltál hazádhoz, hű voltál családodhoz, hű voltál saját szép jellemedhez, amelyben a kötelesség szigorúságát a szeretet nyájas érzése tette mosolygóvá , és ha voltál hozzánk is, akik tizennyolc éven át szerettük és tiszteltük benned a bátor vezetőt, az erélyes munkatársat és a szelíd, elnéző barátot. Mily nehéz lesz hozzátörődnünk a gondolathoz, hogy többé nem vagy köztünk, hogy kedélyed aranyos napja, amely annyiszor fölvidított bennünket, immár leáldozott visszahozhatatlanul. A temető fáradt emberek óhajtott kikötője. De neked még nem kellett volna idejönnöd. Hiszen te még nem voltál elfáradva. Te még vígan haladtál a legkitűnőbb munkások sorában. A te nemes poétái szived úgy szeretett volna még tovább dobogni hozzádtartozóidért, honfitársaidért, az egész emberiségért. Korán, nagyon korán hagytad el az arénát, jeles gladiátor! Más vigasztalásunk nincs, csak szép tetteid emléke és az a hit, amely örökkévalóságunk sejtelméből ered, hogy a te munkás, erős lelked más csillagra szállott, ahol tovább fog küzdeni haladásért, szabadságért, mindazért, amik itt e földön ideáljaid voltak. Ha pedig az, ami benned halhatatlan, egyelőre még itt lebegne fölöttünk, — mert olyan nehéz elhagynod azokat, akik úgy ragaszkodtak hozzád, — vidd el magaddal a szemeinkben csillogó könnyeket, vidd el magaddal fogadalmunkat, hogy emléked és sírod a Petőfi-társaság érző kegyeletének egyik oltára lesz. Utolsó búcsúmat kettőhöz intézem. Annak, akit e koporsóban átadunk az enyészetnek, annak azt mondom: Isten veled örökre! Annak, akit magam fölött sejtek a magasságban, annak azt mondom: Isten veled, a viszontlátásig !* Komócsy József családjához a következők intéztek részvétiratot, nagyobbára távirati úton: Tóth Kálmán-kör (Zombor), Gyarmathy Zsigmond (Kolozsvár), Szabóné Nogáll Janka (Békés-Gyula), Nagy- Kanizsai keresk.-ifjak egyesülete, Népnevelők budapesti egyesülete, Gyarmathy Zsigáné (Bánffy-Hunyad), Szász Gerő (Kolozsvár), Ruplik Antal esperes (Győr), Lauka Gusztáv (Nagy-Becskerek), Ormós Zsigmond (Sámson), Katzner Zsigmond (Szeged) Szontagh Pál és családja (Csetnek) Árkossiék (Körmöcbánya), Almássy Pál (Visegrád), Vörösmartykör (Székesfehérvár), Rigó Mária (Arad), Éliássy Imre (S.-A.-Ujhely), Budai tanító egyesület, Hanszilovits Kristóf (Nagybánya). A koporsót ezután átadták az anyaföldnek. Komócsy József ajkáról a nemes magyar humornak és a szellemnek fényes megnyilatkozását többé nem hallja senki.. . 1473 MŰVÉSZETEK. * A nemzeti színházban ma este, egy nappal a kapuzárás előtt, Victorien Sardou Fedorája került színre. Kegyelettel emlékezünk erre a páratlan színpadi rafinement-al megírt drámára, melyben Helvey Laura asszony annak idején legszebb sikerei egyikét aratta, s hatott szint azonképpen ma is. Különös fogalom az idő, néha meg lehet feledkezni róla. Spanoffot Mihályfi Károly személyesítette. Nagy jelenetei a harmadik és negyedik, de különösen a harmadik felvonásban ma is a régiek voltak. A nemzeti színház e kétségkívül egyik legrokonszenvesebb, ambiciózus, gyönyörű orgánummal megáldott tagja, a szenvedélyek skálájában nem túlságosan változatos, de mindig meleg, őszinte és szívhez szóló. Helvey Laura asszonynyal együtt a közönség ma este is négyszer-ötször idézte tüntető tapsok kíséretében a lámpák elé. * A krisztinavárosi színkörben ma lépett fel másodszor Blaháné, ezúttal is zsúfolásig megtelt ház előtt. Rózsija, (a Cigányban) tudvalevőleg egyike a művésznő legszebb alakításainak. Minden mozdulatában, minden szavában a legöntudatosabb művészettel rajzolja meg a szerelmes cigányleány drámai alakját. Felvonások után ötszörhatszor is hívták a lámpák elé, a második felvonás végén pedig egy szép virágbokrétát nyújtottak fel neki. A vén cigányt Szathmáry művészileg játszotta. Annyi természetesség, melegség és kifejezés volt a játékában, amennyit még tőle, a kitűnő színésztől is ritkán láthattunk. Serédy S. mint Éva és Pintér mint Gyuri, jók voltak. Pintér különösen a második felvonásban egy dalát pompásan énekelte.