Fővárosi Lapok 1894. július (180-210. szám)

1894-07-08 / 187. szám

értelem fejlesztéséhez. A művészi foglalkozásnak ez egyik legnemesebb ága nálunk teljesen parlagon he­ver, mert az állam a maga gyűjteményei számára ily szobrokat egyátalán nem vásárolhat. Egyrészt a javadalom csekélysége miatt más­részt azért, mert a nemzeti múzeum gyarapításán kí­vül az állam rendszeres művészi vásárlásra alapot nem teremtett, s végül, mert mindig nagyobb szám­mal lépnek oly jeles művészeink előtérbe, kik az ál­lami vásárlásra jogosan számítanak, s az a visszás helyzet áll elő, hogy a kitől az állam egyszer vásá­rolt, arról végleg levonja a kezét s csak nagyon kivé­teles esetben nyújt alkalmat egyiknek másiknak arra, hogy a nagyobb szabású művészetben gyakorolhassa magát. A vidéki múzeumok gyarapítása előnyére­­szolgálna, magának a nemzeti múzeumnak is; szük­séges ugyanis, hogy Magyarországnak legyen leg­alább egy olyan gyűjteménye, mely művészetünket alkotó képességének legmagasabb fokán tárja fel. Mostanig, a csekély vásárlás mellett nem is le­hetett arra gondolni, hogy művészeink legnagyobb jelentőségű művei odakerüljenek, s ha az állam vá­sárolt, a kisebb fontosságú műveknek sem adhatott a nemzeti múzeumon kívül más helyet. A­mily örvendetes és valóban nagy horderővel bír az, hogy a szépművészeti múzeum létesítése már­­elhatározott tény s hogy ez eszményi művészi célra, oly nagy összegű beruházásra volt fedezet biztosít­ható, a mely mellett minden áldozat eltörpül, melyet eddig az állam a hazai művészet javára fordított; éppen oly jogosultsággal remélhetjük, hogy a hazai művészet felkarolását az állam hasonló bőkezűséggel fogja ezentúl feladatának tekinteni. S ezért talán nem nyilvánítunk túl vérmes kívánságot, ha az lebeg szemünk előtt, hogy jövőre a nemzeti múzeum kép­tára a magyar művészet valódi Pantheonja legyen. Ha az állam évenként elég tekintélyes össze­get fordít e célra s ha a törvényhatóságokat fel­hívja, hogy a maguk részéről is hozzanak áldozatot .S ez áldozat nagyságához mérten szabja meg az ál­lam nagyobb mérvű hozzájárulását, úgy meg va­gyunk győződve arról, hogy vagyonos városaink között rövid idő alatt nemes versenygés fog be­következni. A régi múzeumok gyarapodása és újak­nak szervezése az egész országban meg fogja ho­nosítani a magyar művészet iránti eleven érdek­lődést. De addig is, míg a vidéki múzeumok gyarapí­tása rendes medrébe kerül, az első kezdetnek min­denesetre olyan nagyobb szabású alapon kellene megindulnia, hogy már elejétől fogva, lehetőleg va­lamennyi törvényhatóság a mozgalom érdekkörébe belevonható legyen. S ezért jutott az országos bizottság is arra a meggyőződésre, hogy a közeledő ezredéves kiállítás úgyszólván kínálkozik e feladatnak szerencsés meg­oldására. A nagyobb mérvű vásárlás legyen egyszersmind ,a vidéki múzeumok rendszeres gyarapításának egyik első nagyszabású megindítása. Tájékozásul felhoz­hatjuk, hogy az orsz. m. képzőművészeti társulat évi nagy kiállításain a vásárlás mily arányban áll a mű­vek összes számához és értékéhez A nevezett társulat téli kiállításai átlag 4—500 műtárgyat tartalmaznak, 450—600,000 frt biztosí­tási értékben. Az egyes műveknek átlagos értéke e szerint mintegy 1000 frt. — E művek közül átlag vevőre talál 100—120, összesen 40—50,000 frt vé­teláron. Az eladási összegek tanúsítják, hogy a művek összes értékének alig 10°/0-kára megy a művészek javára eső vételár. Ily csekély eladási kilátás mellett lehetetlen méltányosan számítanunk arra, hogy művészeink, kiknek nagy része a megélés nehézségeivel kénytelen küzdeni, oly műveknek létrehozására szentelhessék az ezredéves kiállításig még hátra levő másfél esz­tendőt, melyek tanulmányra, modellre fordított tete­mes költséggel járnak s rendes viszonyok között el­adásukra számitani alig lehet. Ha eddigi kiállításainkon 1000 frt a művek átlagos értéke — az ezredéves kiállításon ez átlagos érték bizonyára nagyobb lesz s kell is, hogy nagyobb legyen, ha csak a magyar művészetet még e rendkí­vüli alkalommal sem kívánjuk felszabadítva látni a vásári termelés korlátai alól. E cél elérésére okvetlenül szükséges tehát, hogy a rendesnél nagyobb összeg legyen előre biztosítva a magas színvonalon álló művek meg­szerzésére. Hivatkozva mindama szempontokra, melyeket felsorolni szerencsénk volt, az iránt folyamodunk ,nagyméltóságodhoz, hogy a vidéki múzeumoknak képekkel és szobrokkal való rendszeres gyarapítását, az általunk tiszteletteljesen java­solt elveknek megfelelően s a Franciaországban és Belgium­ban régóta követett gyakorlat szerint állandó alapra fek­tetni s annak megkezdése céljából az ezredéves kiállítás alkalmára legalább 100.000 .frtnyi összeget megrendelésekre és vásárlásokra fordítani; egyszersmind az összes törvényhatóságokat felhívni méltóz­­tassék, hogy múzeumaik s illetőleg nyilvános épületeik számára megrendelés vagy vásárlás útján szerzendő szob­rokra, vagy képekre megfelelő összeget szánjanak, mely felhívásban nagyméltóságon kegyes volna kilátásba helyezni azt, hogy a nagyobb áldozatra hajlandó törvényhatóság egyszersmind az állam nagyobb hozzájárulására s annál becsesebb műre tarthat számot; a törvényhatóságoknak szabadságára volna bizható, hogy valamely helyi vonatkozású történeti mozzanatot, vagy valamely történeti nevezetességű helyet jelölhessenek ki, melynek megörökítését első­sorban óhajtják. Kérésünk volna továbbá az, hogy az állami hozzájárulás címén nagyméltó­ságod az ügy érdekében a művek kiválasztását saját hatás­körének és elhatározásának tartsa fenn, mert a megrendelé­sek és vásárlások a művészet általános javára csak akkor fognak szolgálhatni, ha teljesen szakavatott s az igazságos felosztásra kellő tájékozással biró fórum lesz hivatva nagy­méltóságod elé javaslatot terjeszteni s viszont a törvényható­ságoknak is csak az szerezhet teljes megnyugvást, ha oly képek és szobrok birtokába jutnak, melyek szakértő bírálat szerint vannak kiválogatva ; végül abban a felhívásban, melyet javaslatunk elfogadása esetén a törvényhatóságokhoz intézni méltóztatnék, a mille­­niumi kiállításra várt áldozatkészség fokozására szolgálna az is, ha nagyméltóságod előre kilátásba helyezni kegyes­kednék a vidéki múzeumoknak ily alapon való évenkénti rendszeres gyarapítását. Minthogy nem lehetünk tájékozva az iránt, hogy e rendkívüli javadalmazás felett nagyméltósá­god még ez évben fog-e rendelkezhetni, vagy talán ahhoz a törvényhozás hozzájárulása is szükséges lesz, ezért még csak nagybecsű figyelmébe óhajtanék aján­lani, hogy a­mennyiben úgy az állam, mint a törvény­­hatóságok részéről a megrendelések és vásárlások összege már legközelebb biztosítottnak tekinthető nem lenne, az esetben aligha várható, hogy az ezredéves kiállításig annak üdvös hatása is érvényesülhessen. Mert a még hátralevő másfélévi idő valamely nagyobb jelentőségű művészi alkotás létrehozására különben is nagyon rövid s legfőbb ideje, hogy arra hivatott művészeink teljes erővel szentelhessék ma­gukat azoknak a komolyabb feladatoknak, me­lyek megvalósítása ezredéves kiállításunk díszére vál­nék, s ha Nagyméltóságod javaslatainkat egész ter­jedelmükben elfogadni kegyeskednék, egyszersmind a magyar művészetnek nemcsak Budapesten, de az egész országban felviruló újabb korszakához fényes bevezetést szolgáltatna. Az Orsz. Múzeum- és Könyvtár-Bizottság: Gr. Andrássy Tivadar, Széll Kálmán, társelnök, elnök. Szmrecsányi Miklós, titkár. Porzsolt Kálmán, titkár, előadásokon és bazárokon. Wekerle pénzügyminiszter az intézet vezetőinek azt a váratlan nagy örömöt okozta, hogy nemrég 30.000 forintnyi jótékonysági sorsjátékot engedélye­zett. Lehet, hogy az ebből begyűlő összeg az építési alapot annyira meggyarapítja, hogy mind a két szárnyat ki lehet majd építeni. * A műegyetemi kör helyiségei, a nyári hónapok alatt, további intézkedésig — ünnep- és vasárnap délutánokon — 1 órától kezdve zárva lesznek. Kedvezőtlen idő esetén azon­ban a kör tagjai a helyiségeket a fentjelzett időben is láto­gathatják. 1607 Egyletek és társulatok. * A Fehérkereszt-egylet mozsár­ utcai intézetét, a­mely a főváros jótékonysági intézetei közt egyik legelső helyet foglalja el, ma nagy kitüntetés érte. Hieronymi belügyminiszter még arra is tud magának időt szakítani, hogy az egyes közjótékonysági intéze­teket megtekintse s nála a megtekintés mindig ala­pos, éles megvizsgálást jelent. Ezen intézet most különösen felkeltötte a miniszter érdeklődését, mivel a belügyminiszter most akarja az országos lelencház fontos kérdését megoldásra vezetni. A miniszter meg­érkezésekor Tabódy adófelügyelő, az egylet egyik alelnöke, Szalády orvos, Chorin Ferenc és Rónay János képviselők, Fálk Zsigmond, dr. Mészáros Károly, Fekete József, Földiák igazgatósági tagok, dr. Balogh titkár, dr. Temesváry, dr. Krepuska, dr. Kmetyko intézeti orvosok, dr. Várj­as pénztáros és Neruda ellenőr fogadták. A miniszter e menedékhelynek minden egyes szobá­ját megtekintette. A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy legalább is 50—60 ágyra volna sürgős szükség. Szivet facsaró jelenetek játszódnak le naponta a felvételnél, a­mikor el kell utasítani a jelentkező anyákat gyerekükkel együtt, pedig tér hiányában amúgy is állandóan 3—4 anyát derékaljakra a földre fektetnek. Évenként átlag 400 gyerme­ket fogad be anyjával együtt az intézet s a halálozási arány valóban csudálatosan előnyös, pedig ide többnyire nagyon satnya gyermekek kerülnek, 8—14 napos korukban. A miniszter, a­ki rendkívül meg volt elégedve, be­hatóan érdeklődött azon gyermekek sorsa iránt, a­kik ki vannak adva falura és végül kijelentette, hogy szándéka a jövőben a kiadott gyermekek állapotát és helyzetét rend­szeresen, rövid időközökben hatósági orvosokkal megvizs­gáltatni, a­mely orvosok azon helyzetben is lesznek, hogy a községi elöljárósági közegek előtt nagyobb tekintéllyel és hatalmi eszközökkel léphessenek föl. A fehérkereszt egylet­nek szándéka a meglevő telken az intézeti házat még to­vább kiépíteni, hogy legalább 40 ágyra jusson hely, de egy­előre nincs abban a helyzetben, hogy többet építhessen saját erejéből,mint az egyik szárnyának a meghosszabbítását képező épületet, annál kevésbé, mert az intézetnek eddigi fentartása is már 14.000 írtba kerül évenként, évi biztos jövedelme pedig egyelőre csak 6000 írtra rúg, a többit a lelkes választ­mányi hölgyek évenként összekéregetik jótékonysági Beniczky Gábor temetése. Budapest, július 7. A Beniczky-család cinkotai sírboltja új lakót kapott. Ma temették az öngyilkossá lett Beniczky Gábort. A nagy feltűnést keltett katasztrófa a temetéssel befejezést nyert. Perzselően tűzött a nap, amikor a gyászoló közönséggel a külön­vonat reggel 9 óra 18 perckor elindult Cinkotára. Az öt vasúti kocsiból álló különvonat zsúfolva volt. Az or­szágúton, a vasút mentén hosszú kocsisor haladt, amely telve volt különféle testületek tagjaival. A gyászolók között az Arisztokrácia, a főrendiház tagjai nagy számban, Pest­megye hatósága teljes számban jelentek meg. A család tagjai közül ott volt az elhunyt özvegye, született gróf Batthyány Hona, továbbá idősebb Beniczky Ferenc Pest megye főispánja, Beniczky Ádám, Beniczky Géza, ifjabb Beniczky Ferenc, Beniczky Lajos, gróf Keg­­levich Béla és Gyula. Ott voltak továbbá: herceg Odescalchy Arthur, báró Edelsheim-Gyulai Lipót, gróf Teleki József, gróf Almássy Kálmán, báró Podmaniczky Géza, ifjabb gróf Batthyány Géza, gróf Szapáry István, gróf Teleki Tibor, Meszlény La­jos, Rohonczy Gedeon országgyűlési képviselők. Pest megye képviseletében megjelentek : Földváry Mi­hály alispán, Tahy István főjegyző, Beniczky Attila, Bel­­laágh Imre, Madarassy Pál, Tahy Lajos, Bicskey Kálmán, Vid­án Ádám, Fazekas Ágoston és Szűcs András megyebi­zottsági tagok. A Magyar Tattersall-egyesület képviseleté­ben : Baranyay István. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviseletében: Perkert Alajos titkár. A cinkotai úri ház tágas udvarán alig lehetett mo­zogni. A kastély déli oldalán szabad ég alatt állott a ra­vatal. Köröskörül fenyők, orchideák, pálmák, bódító illatot lehelő tubarózsák voltak eleven ékességei az egyszerű ra­vatalnak, amelyen a gyönyörű park ura aludta örök álmát. A rekkenő melegben szinte fullasztó hatása volt ennek az illatáradatnak. A bánatos özvegy megtörve állott a koporsó előtt, a tekintete mereven tapadt oda, mintha új életre akarná kel­teni bánatos nézésével a halottat. A ravatalt temérdek sok koszorú borította. A gyásszertartást tíz óra után kezdte meg Derzsi Károly budapesti unitárius lelkész. Hosszú beszédben ma­gasztalta az elhunyt érdemeit, filozofikus elmélkedésben be­szélt az öngyilkosságról, végül vigasztaló szavakat intézett az özvegyhez és a családtagokhoz. Utána Földváry Mihály, Pest megye alispánja mon­dott megható búcsúbeszédet s a következőket mondotta: Meghatva és megrendülve állunk itt a koporsó mel­lett. Ha egy hosszú élet fáradalmai és küzdelmei után tér örök nyugalomra az ember, nincs okunk zúgolódni, ez a természet rendje. De mikor egy jeles férfiú életének delén dől a sírba, önkénytelenül is kérdezzük a Gondviseléstől, hogy miért kellett ennek így történnie ? Beszéde végén megemlékezett arról, hogy az elhunyt milyen buzgón és fáradhatatlanul dolgozott a közügyekért. Méltó örököse volt atyja nevének és Pestvármegye közön­sége áldja emlékezetét. A mély hatást keltett búcsúbeszéddel a gyászszertar­tás véget­ ért. A ravatalról levették a koszorúkat s egy ré­szét a koszoruskocsikra rakták, másrészét Pest megye haj­dúi vitték a temetőbe. A koszorúk után vezették Beniczky két kedvenc paripáját, a melyekre az elhunyt huszárkapi­tányi jelvényei voltak rátéve. Azután következett a ko­porsó, a melyet gr. Keglevich Gábor, gr. Keglevich Gyula, gr. Majthényi Károly, Fáy Béla, Teleky József és Al­mássy Kálmán vitt A koporsó után mentek a család tag­jai és a gyászoló közönség többi része. A koporsót a cinkotai temetőben levő sírbolthoz vit­ték, a­melyben Beniczky Ödön és Beniczky Margit nyu­­gosznak. A simai Jezsovits Pál cinkotai evangélikus lelkész mondott búcsúbeszédet, azonkívül Derzsy Károly egy rövid búcsúztatót, a­mely után a koporsót lebocsátották a sír­boltba. Mulatságok. * Jótékonycélu mulatság a Mátyás-földön. Vaj­­dafy Béla középiskolai és nemzeti zenedei tanár ta­nítványaival a Mátyás-földi iskola alapja javára tánc­cal egybekötött hangversenyt rendez. A hangverseny programmja igen jól van összeállítva s közreműköd­nek : a VII. ker. polgári leányiskola IV. osztályát végzett növendékek, továbbá Göth Szidónia, Gartner Berta, Wenger Aranka, Röhringer Banny, Vajdafy Lehel és Fehér Laura. A hangverseny 7 órakor kez­dődik.

Next