Fővárosi Lapok 1894. július (180-210. szám)
1894-07-08 / 187. szám
értelem fejlesztéséhez. A művészi foglalkozásnak ez egyik legnemesebb ága nálunk teljesen parlagon hever, mert az állam a maga gyűjteményei számára ily szobrokat egyátalán nem vásárolhat. Egyrészt a javadalom csekélysége miatt másrészt azért, mert a nemzeti múzeum gyarapításán kívül az állam rendszeres művészi vásárlásra alapot nem teremtett, s végül, mert mindig nagyobb számmal lépnek oly jeles művészeink előtérbe, kik az állami vásárlásra jogosan számítanak, s az a visszás helyzet áll elő, hogy a kitől az állam egyszer vásárolt, arról végleg levonja a kezét s csak nagyon kivételes esetben nyújt alkalmat egyiknek másiknak arra, hogy a nagyobb szabású művészetben gyakorolhassa magát. A vidéki múzeumok gyarapítása előnyéreszolgálna, magának a nemzeti múzeumnak is; szükséges ugyanis, hogy Magyarországnak legyen legalább egy olyan gyűjteménye, mely művészetünket alkotó képességének legmagasabb fokán tárja fel. Mostanig, a csekély vásárlás mellett nem is lehetett arra gondolni, hogy művészeink legnagyobb jelentőségű művei odakerüljenek, s ha az állam vásárolt, a kisebb fontosságú műveknek sem adhatott a nemzeti múzeumon kívül más helyet. Amily örvendetes és valóban nagy horderővel bír az, hogy a szépművészeti múzeum létesítése márelhatározott tény s hogy ez eszményi művészi célra, oly nagy összegű beruházásra volt fedezet biztosítható, a mely mellett minden áldozat eltörpül, melyet eddig az állam a hazai művészet javára fordított; éppen oly jogosultsággal remélhetjük, hogy a hazai művészet felkarolását az állam hasonló bőkezűséggel fogja ezentúl feladatának tekinteni. S ezért talán nem nyilvánítunk túl vérmes kívánságot, ha az lebeg szemünk előtt, hogy jövőre a nemzeti múzeum képtára a magyar művészet valódi Pantheonja legyen. Ha az állam évenként elég tekintélyes összeget fordít e célra s ha a törvényhatóságokat felhívja, hogy a maguk részéről is hozzanak áldozatot .S ez áldozat nagyságához mérten szabja meg az állam nagyobb mérvű hozzájárulását, úgy meg vagyunk győződve arról, hogy vagyonos városaink között rövid idő alatt nemes versenygés fog bekövetkezni. A régi múzeumok gyarapodása és újaknak szervezése az egész országban meg fogja honosítani a magyar művészet iránti eleven érdeklődést. De addig is, míg a vidéki múzeumok gyarapítása rendes medrébe kerül, az első kezdetnek mindenesetre olyan nagyobb szabású alapon kellene megindulnia, hogy már elejétől fogva, lehetőleg valamennyi törvényhatóság a mozgalom érdekkörébe belevonható legyen. S ezért jutott az országos bizottság is arra a meggyőződésre, hogy a közeledő ezredéves kiállítás úgyszólván kínálkozik e feladatnak szerencsés megoldására. A nagyobb mérvű vásárlás legyen egyszersmind ,a vidéki múzeumok rendszeres gyarapításának egyik első nagyszabású megindítása. Tájékozásul felhozhatjuk, hogy az orsz. m. képzőművészeti társulat évi nagy kiállításain a vásárlás mily arányban áll a művek összes számához és értékéhez A nevezett társulat téli kiállításai átlag 4—500 műtárgyat tartalmaznak, 450—600,000 frt biztosítási értékben. Az egyes műveknek átlagos értéke e szerint mintegy 1000 frt. — E művek közül átlag vevőre talál 100—120, összesen 40—50,000 frt vételáron. Az eladási összegek tanúsítják, hogy a művek összes értékének alig 10°/0-kára megy a művészek javára eső vételár. Ily csekély eladási kilátás mellett lehetetlen méltányosan számítanunk arra, hogy művészeink, kiknek nagy része a megélés nehézségeivel kénytelen küzdeni, oly műveknek létrehozására szentelhessék az ezredéves kiállításig még hátra levő másfél esztendőt, melyek tanulmányra, modellre fordított tetemes költséggel járnak s rendes viszonyok között eladásukra számitani alig lehet. Ha eddigi kiállításainkon 1000 frt a művek átlagos értéke — az ezredéves kiállításon ez átlagos érték bizonyára nagyobb lesz s kell is, hogy nagyobb legyen, ha csak a magyar művészetet még e rendkívüli alkalommal sem kívánjuk felszabadítva látni a vásári termelés korlátai alól. E cél elérésére okvetlenül szükséges tehát, hogy a rendesnél nagyobb összeg legyen előre biztosítva a magas színvonalon álló művek megszerzésére. Hivatkozva mindama szempontokra, melyeket felsorolni szerencsénk volt, az iránt folyamodunk ,nagyméltóságodhoz, hogy a vidéki múzeumoknak képekkel és szobrokkal való rendszeres gyarapítását, az általunk tiszteletteljesen javasolt elveknek megfelelően s a Franciaországban és Belgiumban régóta követett gyakorlat szerint állandó alapra fektetni s annak megkezdése céljából az ezredéves kiállítás alkalmára legalább 100.000 .frtnyi összeget megrendelésekre és vásárlásokra fordítani; egyszersmind az összes törvényhatóságokat felhívni méltóztassék, hogy múzeumaik s illetőleg nyilvános épületeik számára megrendelés vagy vásárlás útján szerzendő szobrokra, vagy képekre megfelelő összeget szánjanak, mely felhívásban nagyméltóságon kegyes volna kilátásba helyezni azt, hogy a nagyobb áldozatra hajlandó törvényhatóság egyszersmind az állam nagyobb hozzájárulására s annál becsesebb műre tarthat számot; a törvényhatóságoknak szabadságára volna bizható, hogy valamely helyi vonatkozású történeti mozzanatot, vagy valamely történeti nevezetességű helyet jelölhessenek ki, melynek megörökítését elsősorban óhajtják. Kérésünk volna továbbá az, hogy az állami hozzájárulás címén nagyméltóságod az ügy érdekében a művek kiválasztását saját hatáskörének és elhatározásának tartsa fenn, mert a megrendelések és vásárlások a művészet általános javára csak akkor fognak szolgálhatni, ha teljesen szakavatott s az igazságos felosztásra kellő tájékozással biró fórum lesz hivatva nagyméltóságod elé javaslatot terjeszteni s viszont a törvényhatóságoknak is csak az szerezhet teljes megnyugvást, ha oly képek és szobrok birtokába jutnak, melyek szakértő bírálat szerint vannak kiválogatva ; végül abban a felhívásban, melyet javaslatunk elfogadása esetén a törvényhatóságokhoz intézni méltóztatnék, a milleniumi kiállításra várt áldozatkészség fokozására szolgálna az is, ha nagyméltóságod előre kilátásba helyezni kegyeskednék a vidéki múzeumoknak ily alapon való évenkénti rendszeres gyarapítását. Minthogy nem lehetünk tájékozva az iránt, hogy e rendkívüli javadalmazás felett nagyméltóságod még ez évben fog-e rendelkezhetni, vagy talán ahhoz a törvényhozás hozzájárulása is szükséges lesz, ezért még csak nagybecsű figyelmébe óhajtanék ajánlani, hogy amennyiben úgy az állam, mint a törvényhatóságok részéről a megrendelések és vásárlások összege már legközelebb biztosítottnak tekinthető nem lenne, az esetben aligha várható, hogy az ezredéves kiállításig annak üdvös hatása is érvényesülhessen. Mert a még hátralevő másfélévi idő valamely nagyobb jelentőségű művészi alkotás létrehozására különben is nagyon rövid s legfőbb ideje, hogy arra hivatott művészeink teljes erővel szentelhessék magukat azoknak a komolyabb feladatoknak, melyek megvalósítása ezredéves kiállításunk díszére válnék, s ha Nagyméltóságod javaslatainkat egész terjedelmükben elfogadni kegyeskednék, egyszersmind a magyar művészetnek nemcsak Budapesten, de az egész országban felviruló újabb korszakához fényes bevezetést szolgáltatna. Az Orsz. Múzeum- és Könyvtár-Bizottság: Gr. Andrássy Tivadar, Széll Kálmán, társelnök, elnök. Szmrecsányi Miklós, titkár. Porzsolt Kálmán, titkár, előadásokon és bazárokon. Wekerle pénzügyminiszter az intézet vezetőinek azt a váratlan nagy örömöt okozta, hogy nemrég 30.000 forintnyi jótékonysági sorsjátékot engedélyezett. Lehet, hogy az ebből begyűlő összeg az építési alapot annyira meggyarapítja, hogy mind a két szárnyat ki lehet majd építeni. * A műegyetemi kör helyiségei, a nyári hónapok alatt, további intézkedésig — ünnep- és vasárnap délutánokon — 1 órától kezdve zárva lesznek. Kedvezőtlen idő esetén azonban a kör tagjai a helyiségeket a fentjelzett időben is látogathatják. 1607 Egyletek és társulatok. * A Fehérkereszt-egylet mozsár utcai intézetét, amely a főváros jótékonysági intézetei közt egyik legelső helyet foglalja el, ma nagy kitüntetés érte. Hieronymi belügyminiszter még arra is tud magának időt szakítani, hogy az egyes közjótékonysági intézeteket megtekintse s nála a megtekintés mindig alapos, éles megvizsgálást jelent. Ezen intézet most különösen felkeltötte a miniszter érdeklődését, mivel a belügyminiszter most akarja az országos lelencház fontos kérdését megoldásra vezetni. A miniszter megérkezésekor Tabódy adófelügyelő, az egylet egyik alelnöke, Szalády orvos, Chorin Ferenc és Rónay János képviselők, Fálk Zsigmond, dr. Mészáros Károly, Fekete József, Földiák igazgatósági tagok, dr. Balogh titkár, dr. Temesváry, dr. Krepuska, dr. Kmetyko intézeti orvosok, dr. Várjas pénztáros és Neruda ellenőr fogadták. A miniszter e menedékhelynek minden egyes szobáját megtekintette. A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy legalább is 50—60 ágyra volna sürgős szükség. Szivet facsaró jelenetek játszódnak le naponta a felvételnél, amikor el kell utasítani a jelentkező anyákat gyerekükkel együtt, pedig tér hiányában amúgy is állandóan 3—4 anyát derékaljakra a földre fektetnek. Évenként átlag 400 gyermeket fogad be anyjával együtt az intézet s a halálozási arány valóban csudálatosan előnyös, pedig ide többnyire nagyon satnya gyermekek kerülnek, 8—14 napos korukban. A miniszter, aki rendkívül meg volt elégedve, behatóan érdeklődött azon gyermekek sorsa iránt, akik ki vannak adva falura és végül kijelentette, hogy szándéka a jövőben a kiadott gyermekek állapotát és helyzetét rendszeresen, rövid időközökben hatósági orvosokkal megvizsgáltatni, amely orvosok azon helyzetben is lesznek, hogy a községi elöljárósági közegek előtt nagyobb tekintéllyel és hatalmi eszközökkel léphessenek föl. A fehérkereszt egyletnek szándéka a meglevő telken az intézeti házat még tovább kiépíteni, hogy legalább 40 ágyra jusson hely, de egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy többet építhessen saját erejéből,mint az egyik szárnyának a meghosszabbítását képező épületet, annál kevésbé, mert az intézetnek eddigi fentartása is már 14.000 írtba kerül évenként, évi biztos jövedelme pedig egyelőre csak 6000 írtra rúg, a többit a lelkes választmányi hölgyek évenként összekéregetik jótékonysági Beniczky Gábor temetése. Budapest, július 7. A Beniczky-család cinkotai sírboltja új lakót kapott. Ma temették az öngyilkossá lett Beniczky Gábort. A nagy feltűnést keltett katasztrófa a temetéssel befejezést nyert. Perzselően tűzött a nap, amikor a gyászoló közönséggel a különvonat reggel 9 óra 18 perckor elindult Cinkotára. Az öt vasúti kocsiból álló különvonat zsúfolva volt. Az országúton, a vasút mentén hosszú kocsisor haladt, amely telve volt különféle testületek tagjaival. A gyászolók között az Arisztokrácia, a főrendiház tagjai nagy számban, Pestmegye hatósága teljes számban jelentek meg. A család tagjai közül ott volt az elhunyt özvegye, született gróf Batthyány Hona, továbbá idősebb Beniczky Ferenc Pest megye főispánja, Beniczky Ádám, Beniczky Géza, ifjabb Beniczky Ferenc, Beniczky Lajos, gróf Keglevich Béla és Gyula. Ott voltak továbbá: herceg Odescalchy Arthur, báró Edelsheim-Gyulai Lipót, gróf Teleki József, gróf Almássy Kálmán, báró Podmaniczky Géza, ifjabb gróf Batthyány Géza, gróf Szapáry István, gróf Teleki Tibor, Meszlény Lajos, Rohonczy Gedeon országgyűlési képviselők. Pest megye képviseletében megjelentek : Földváry Mihály alispán, Tahy István főjegyző, Beniczky Attila, Bellaágh Imre, Madarassy Pál, Tahy Lajos, Bicskey Kálmán, Vidán Ádám, Fazekas Ágoston és Szűcs András megyebizottsági tagok. A Magyar Tattersall-egyesület képviseletében : Baranyay István. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviseletében: Perkert Alajos titkár. A cinkotai úri ház tágas udvarán alig lehetett mozogni. A kastély déli oldalán szabad ég alatt állott a ravatal. Köröskörül fenyők, orchideák, pálmák, bódító illatot lehelő tubarózsák voltak eleven ékességei az egyszerű ravatalnak, amelyen a gyönyörű park ura aludta örök álmát. A rekkenő melegben szinte fullasztó hatása volt ennek az illatáradatnak. A bánatos özvegy megtörve állott a koporsó előtt, a tekintete mereven tapadt oda, mintha új életre akarná kelteni bánatos nézésével a halottat. A ravatalt temérdek sok koszorú borította. A gyásszertartást tíz óra után kezdte meg Derzsi Károly budapesti unitárius lelkész. Hosszú beszédben magasztalta az elhunyt érdemeit, filozofikus elmélkedésben beszélt az öngyilkosságról, végül vigasztaló szavakat intézett az özvegyhez és a családtagokhoz. Utána Földváry Mihály, Pest megye alispánja mondott megható búcsúbeszédet s a következőket mondotta: Meghatva és megrendülve állunk itt a koporsó mellett. Ha egy hosszú élet fáradalmai és küzdelmei után tér örök nyugalomra az ember, nincs okunk zúgolódni, ez a természet rendje. De mikor egy jeles férfiú életének delén dől a sírba, önkénytelenül is kérdezzük a Gondviseléstől, hogy miért kellett ennek így történnie ? Beszéde végén megemlékezett arról, hogy az elhunyt milyen buzgón és fáradhatatlanul dolgozott a közügyekért. Méltó örököse volt atyja nevének és Pestvármegye közönsége áldja emlékezetét. A mély hatást keltett búcsúbeszéddel a gyászszertartás véget ért. A ravatalról levették a koszorúkat s egy részét a koszoruskocsikra rakták, másrészét Pest megye hajdúi vitték a temetőbe. A koszorúk után vezették Beniczky két kedvenc paripáját, a melyekre az elhunyt huszárkapitányi jelvényei voltak rátéve. Azután következett a koporsó, a melyet gr. Keglevich Gábor, gr. Keglevich Gyula, gr. Majthényi Károly, Fáy Béla, Teleky József és Almássy Kálmán vitt A koporsó után mentek a család tagjai és a gyászoló közönség többi része. A koporsót a cinkotai temetőben levő sírbolthoz vitték, amelyben Beniczky Ödön és Beniczky Margit nyugosznak. A simai Jezsovits Pál cinkotai evangélikus lelkész mondott búcsúbeszédet, azonkívül Derzsy Károly egy rövid búcsúztatót, amely után a koporsót lebocsátották a sírboltba. Mulatságok. * Jótékonycélu mulatság a Mátyás-földön. Vajdafy Béla középiskolai és nemzeti zenedei tanár tanítványaival a Mátyás-földi iskola alapja javára tánccal egybekötött hangversenyt rendez. A hangverseny programmja igen jól van összeállítva s közreműködnek : a VII. ker. polgári leányiskola IV. osztályát végzett növendékek, továbbá Göth Szidónia, Gartner Berta, Wenger Aranka, Röhringer Banny, Vajdafy Lehel és Fehér Laura. A hangverseny 7 órakor kezdődik.