Fővárosi Lapok 1894. augusztus (211-240. szám)
1894-08-01 / 211. szám
hozzá hangosan — én nem kínzom a te édes mamádat, inkább én . . . — Menj, menj! — kiáltotta könnyes arccal a kis leány és magánkívül az ajtó felé mutatott. — Du lieber Gott, nem rossz ! — hebegte Rainer Áron, zavartan kapargálva a zsebében. — Nem rossz, nem rossz, hm . . . ! s lesütött fővel kisompolygott a boltba a főkönyv mellé. Milleniumi kiállítás. (Miért kéri a kereskedelmi miniszter a kiállítási terület megnagyobbítását ?) Budapest, július 81. Abban a leiratban, melyet Lukács Béla kereskedelmi miniszter a fő- és székváros közönségéhez a kiállítási terület megnagyobbítása érdekében intézett, a miniszter a következőkben okolja meg e kívánságát. Mihelyt a fő- és székváros a kiállítási területet kijelölte, ez alapon megindultak a további előmunkálatok az ezredéves országos kiállítás előkészítésére és a csoportbizottságok beható munkálkodása után a kiállítás minden csoportjának képe — legalább nagy vonásokban — jó eleve kidomborodott. A hivatott szakférfiak ezen közreműködése mellett mindenekelőtt az egyes faépületek belső méretei állapíttattak meg s ezek összesítése után a kiállítási terület fel- és beosztási tervezete elkészíttetett, melyből azon kétségtelen meggyőződést merítette a miniszter, hogy a rendelkezésére álló terület távolról sem elegendő mindannak a befogadására, ami az egyes csoportok tüzetesen megokolt tervezetei alapján az ezredéves országos kiállítás keretébe felöleltetni szükségesnek és kívánatosnak mutatkozott. Ennek következtében két mód kínálkozik, amelylyel a területrendezés kérdését megoldani lehetne. Éspedig 1. vagy minden csoport térbeli szükségletét lényegesen redukálni, 2. vagy a területet megnagyobbítani. Az első módra nézve már eddig is megtette a miniszter a szükséges intézkedéseket s egyes csoportok térigényei tényleg már 50 —100°0-kal vannak leszállítva, de ha a kiállítás fényét, sikerét és ezredéves ünnephez mért jelentőségét csorbítani vagy veszélyeztetni nem akarjuk, ha súlyt helyezünk arra, hogy a termelőknek a kiállítással szemben támasztott méltányos igényei kielégíttessenek : a redukciókban is csak bizonyos határig lehet elmenni, mert szem előtt kell tartani egyes olyan csoportok megfelelő kidomborítását, melyek az ezredéves ünneppel szoros kapcsolatban állanak s melyek kulturális és gazdasági erőnket új oldalról, eddig alig sejtett kedvező arányokban lesznek hivatva a külföldnek bemutatni. Erre pedig csak egy mód kínálkozik: a terület megfelelő megnagyobbitása, talentumomat örökölte. Ne félj Zsiga, te úr vagy, és van esze a kis leánynak, én mondom! — Ész, ész, te bolond! — A jegyző megvakarta a fejét. — Ész és szerelem! ... Te Márton nem gondolod, hogy vízre építjük házunkat ? — Nem én! — Mondhatom nagy a hited! — Hát te miért nem hiszel ? — Sok mindenért. — Eh, bolondság! Miklós között és közötted nagy a külömbség! — Bizony nagy! Miklós huszonnégy éves, én meg szüretkor töltöm be a negyvennégyet. Nos, nem gondolod, hogy egy kis különbséget csinál ez a húsz év? — A te javadra. — Ne hidd! Ha a tűz elégetné ezt a húsz esztendőt, nem fájna a fejem. Az egyházfi újra megjelent az ajtóban. — Kánto ram! Mindjárt összeharangoznak! — Megyek, megyek. Felállt, koccintott a jegyzővel: — Tervünk keresztül vitelére! Elindult s már az ajtóban is volt, mikor a jegyző visszahívta. — Még egy utolsót, öreg! — Ám legyen! — S szokása szerint egy szent idézettel vette kezébe a tele töltött poharat. — Bűneink bocsánatjára! — Hát a hét fájdalom, hol marad, öreg ? — Nevetett a jegyző. — Majd mise után, most szükségem van a józan eszemre. És tántorogva elindult a templom felé. * Ezen a mindennap megújuló dolgon, már meg sem ütődtek az emberek. Hire volt annak, hogy a Bélaházi kántor még az isten házába is gajdos fővel jár s megtörténik akár hányszor, hogy azon az éneken kezdi, a min a mise végződik. Egy husvétkor meg azzal botránkoztatta meg a híveket, hogy a helyett: »feltámadt Krisztus e napon,« azt énekelte, hogy: »Keresztények sírjatok.« El is csapták volna réges-régen, ha a plébános úr nem lenne Juditnak keresztapja, és nem indulna meg a leány fájdalmas könyein. A tanítást ki kellett venni a kezéből, mert a gyermekek ahelyett, hogy tanultak volna, gúnyt űztek belőle. Fizetését leszállították felényire s hoztak fiatal tanítót, mig neki kegyelemből meg maradt a fél fizetés és kántori lakás. A plébánosnak az volt a terve, hogy a tanítóból és keresztleányából egy párt csináljon s ezért magához hivatta Juditot. Kerülő után fogott hozzá. — Leányom, ideje volna, hogy a jövődről gondoskodjunk. Judit elpirult. — Tolna már valakid? — Kérdé megdöbbenve a lelkész. — Még nincs. — Szeretem hinni. Nekem terveim vannak veled és óhajtanám, hogy azok megvalósuljanak. Nos ? . . .. Nem felelsz ? Talán mégis! .. . . Leány leány! Judit remegve állt a plébános előtt s nem birt szólani. — Beszélj, vedd le szivedről a terhet, ha rajta van! — mondá atyai hangon a lelkész. — Nem mondom, hogy szeretek — szólt halkan, remegő hangon Judit — de mégsem tudnék senkihez férjhez menni! Kérem mindenre, ne erőltessen ! Gondoljon anyámra, ki oly véghetetlen szerencsétlen volt! — Igaz, igaz! — felelt meghatott hangon a lelkész. —Valamit érzek a szivemben, de nem tudom mit, egy dal megremegteti szivemet, de nem tudom miért el-elfutja szememet a köny és nem tudom, honnan támad. És azt hiszem, hogy ez örökké így volt, mert nem tudom a kezdetét. Aztán összetette kezét és szelíd, szép szemeit keresztapjára emelve, kérőleg folytatta : — ígérje meg, hogy nem erőltet senkihez ! — ígérem. — ígérje meg, hogyha majd ide jövök, áldását megadja! — Ezt bajosabb megígérni, mint az elsőt, mert nem tudom, hogy ki számára kéred. — Még én sem, de úgy érzem, hogy bárki lesz az, nem lesz méltatlan rá! Tudom, hogy erős küzdelem áll előttem, de ha keresztatyám mellettem van, nem félek semmitől. — Jó, jó. — Ne hagyjon el! — Ám jól van, hát legyen! Ha te azt mondod, hogy méltó áldásomra, megadom. A leány hálásan csókolt kezet. — Apám valami rám nézve borzasztó tervet forgat a fejében amibe én belehalnék: a jegyzőt emlegeti mindég .... — Eh, abból semmi sem lesz, ne félj! — Ő makacs ember, ha valamibe bele fog, nincs tekintettel semmire! Oh, hányszor láttam szegény jó anyám könyeit! (Folyt. köv.)♦ 1811 Miután azonban erre nézve konkrét határozat csak akkor hozható, ha meggyőződést szerzett a miniszter arról, hogy a liget, mely részei volnának a mostani területtel — a fő- és székváros, valamint a közönség érdekeinek szemmeltartása mellett — összekapcsolhatók : azzal a felhívással fordul a miniszter a fő- és székváros közönségéhez, hogy e kérdés előzetes megbeszélése céljából szűkebb körű bizottságot küldjön ki, mely az ezredéves országos kiállítás igazgatóságával egyetértőleg a kérdést megbeszélvén s úgy a helyszínen, mint az eddigi előmunkálatokból magának kellő tájékozást szerezvén, ez ügyben javaslatot tenne, melynek alapján azután a további lépések tétetnének meg. E bizottság névsorának mielőbbi közlése az ügy érdekében főleg azért kívánatos, hogy a tárgyalás mielőbb megkezdhető legyen. XXXI. évfolyam. "IS® FŐVÁROSI LAPOK. 1894. augusztus hó 1-jével uj előfizetést nyitunk a Fővárosi Lapokra. A Fővárosi Lapok előfizetési ára: 1 hóra . . . . I frt 40 kr. Negyedévre . . 4 » — » Félévre . . 8 * — » Vidékről legcélszerűbb az előfizetési összeget postautalványon a következő címmel küldeni: Fővárosi Lapok kiadóhivatala, Budapest, Ferenciek tere 3. Helyben az előfizetések a kiadóhivatalban vétetnek fel, de levelező lapon nyilvánított óhajra a kiadóhivatal készséggel házhoz küldi az előfizetési nyugtát. A fürdőidény alkalmával a kiadóhivatal pontosan megküldi a Fővárosi Lapokat még abban az esetben is, ha az előfizető többször változtatja tartózkodási helyét. ÚJDONSÁGOK Budapest, 1894. julius 81. * Napirend, augusztus 1-én : A belügyminiszter fogad délután 2—3-ig. — A földmivelésügyi miniszter fogad délután 2 órakor. — A horvát miniszter fogad délelőtt 10—1-ig. — Sörárpa-kiállítás és vásár a Köztelken. Nyitva egész nap. — Magyarok bejövetele, körkép a városligetben, megtekinthető egész nap és este villamos világitás mellett, belépő dij 50 kr. — Nemzeti muzeum : képtár, nyitva d. e. 9—1-ig. Többi tárai megtekinthetők 50 kr belépő dij mellett. — Az 1848/9. szabadságharc ereklyéinek kiállítása, (Károly-körut 3. sz.) délelőtt 9—1-ig látható. — Magyar kereskedelmi muzeum- A hazai termékek állandó kiállítása a városligeti iparcsarnokban, szabad belépés mellett naponként nyitva van 9—2 óráig. Ünnepés vasárnap délelőtt 9 —12 óráig. — A magyar kereskedelmi múzeum tudakozódó irodája és könyvtára (V. kerület, akadémia utca 12. szám) naponként délelőtt 9—12-ig és délután 3—6 óráig van nyitva. Ünnep és vasárnap i. e. 91-ig. A Duna halottjai. Már sokszor volt szó lapunkban különféle alkalmakkor a felső Duna halottjairól s csak azért térünk erre a tárgyra újonnan vissza, mert levelezőnk egy áttekintő statisztikát állított össze a múlt hónapra vonatkozólag a Pozsonyban s annak közelében talált, a Duna által kivetett, vagy annak hullámaiból kihalászott halottakról. Megdöbbentő, hogy egyetlenegy hónapban hány vízbefúlt embert találtak a felső Duna vidékén. Mindjárt július 1-én két, egy női és egy férfi holttestet halásztak ki Pozsony mellett. A két halottat nem agnoszkálta senki. Julius 2-án Pavelka Teréz gyári munkásnő lett öngyilkossá. A szerencsétlen leány igen jól volt szituálva s a pozsonyi rendőrség azonnal elrendelte kurrentálását, melyre azonban semmiféle válasz nem érkezett. Ugyanaznap jelentés érkezett a pozsonyi rendőrséghez Német-Óvárból, hogy ott Szabadíts János tizenhét éves fiatal hajós kiesett a csónakból s a vízbe fúlt. E holttestet azonban nem halászták ki Pozsonynál, mint ahogy remélték , mai napig se tudnak róla semmit. Julius 7-én ismét egy női holttestet vetett ki a Duna Pozsonynál, mely ismét valami gyári munkásnőé lehetett a ruháiról ítélve s 8 —10 napig feküdhetett a vizben. Még aznap este Lányi János fűlt, — mint már jelentettem — menyegzője előestéjén a Pozsony melletti Brenner-ágba, melyből egy, a menyasszony kiáltásaira elősietett utászkatona már holtan húzta ki. Július 11-én délelőtt Ovurcsik Gábor főutász fúlt gyakorlat közben a vízbe, társai már életét nem bírták megmenteni. Abból a valószínűségből kiindulva, hogy a holttesteket Pozsonyban találják kihúzni a Dunából, jelentés érkezett Bécsből, hogy ott két nővér egymást átkarolva a Rudolf trónörökös-hídról beleugrott a hullámok közé s nyomtalanul eltűnt. Nem tudni holttesteik felől semmit, tán a Duna hiénáinak estek áldozatul. Julius 18-án Lesánszky Sándor saját vigyázatlansága folytán beleesett a Dunába s ámbár társai azonnal utána eveztek egy csónakon, nem bírták kimenteni még a holttestét sem. A rákövetkező napon pedig egy 25 — 30 éves ember holttestét húzták ki Pozsonynál a hajósok. A középosztályból való férfi tetemét szintén nem agnoszkálta senki, 20-án, — mint már szintén irtuk — Dévény- Ujfaluban egy fiú, ki heccből egy a Morvában úszó borjú által huzatta magát, annak farkába csimpaszkodva, beleveszett a vizbe s holttestét azonnal megtalálták. Julius 21-én meg állítólag Bethelheim holttestét húzták ki Remeténél a Dunából, kit azonnal el is temettek. Még aznap egy 30 — 35 éves munkás tetemét, ki körülbelül egy hétig feküdt a vizben, 22-én pedig egy ötvenéves úriember hulláját sodorták partra a Duna hullámai Pozsony közelében. Egyiket sem agnoszkálta senki. Julius 25-én * Időjárás. A meteorológiai intézet jelentése szerint a tegnapi időjárás még nem mutatott változást, amennyiben száraz és meleg jellegét megtartotta. Állomásaink közül ugyanis csupán Trencsén jelent tegnapról 1 mm-nyi esőt. Ma reggel az ország északnyugati részén nagyobbodó felhőzet jelentkezett, de hamar eloszlott, a reggeli temperatúra a tegnapihoz képest keveset változott.