Fővárosi Lapok 1895. március (60-89. szám)

1895-03-12 / 71. szám

802 Gróf Károlyi István fényes palotájában csütörtök este zajlott le a böjt tartamára tervezett négy csütörtöki estély elseje. A főrangú társaság elég szép számmal gyűlt egybe , de különösebb jellege az estélynek nem volt.* Szombat este gróf Festetits Taszilló adott nagyszabású ebédet, melyhez a külföldi konzulok közül is hivatalos volt néhány. Köztük gróf Turenne, franczia főkonzul nejével és mostoha leányával, Megrani grófnővel. — Udvari hírek. Károly Lajos főherczeg ma többek közt kihallgatáson fogadta Silva-Tarucca grófot, Kremsil grófot, Strasniczky grófot, Stern­berg gróf lovassági tábornokot és Gudenus bárót. — Mária Immaculata főherczegnő ma reg­gel Pólából Bécsbe utazott. — Mihalovich-banket. Mihalovich Ödön tiszteletére a »Liszt Ferencz-zeneművészkör« ma lakomát rendezett az István főherczeg-szállóban. Alkalmat erre a »Toldi szerelme« bemutatója adott. A lakomán jelen voltak: P­e­r­c­z­e­l Dezső és Josipovich Imre miniszterek, Apponyi Al­bert gr., Berzeviczy Albert, Bartók Lajos, Bernát Béla, Bolgár Ferencz, Harkányi Frigyes, Kamme­rer Ernő, Klobusiczky N., Makfalvay Géza, me­gyeri Krausz Lajos, Pulszky Ágost, Rakovszky Géza, Szapáry Gyula gróf, Eötvös Loránd báró, Zichy Jenő gróf orsz. képviselők, továbbá Rad­­vánszky Géza báró, Stesser József, Szalay Imre min. tanácsosok, Szilágyi Lajos műszaki tanácsos, Végh János kúriai bíró, Nopcsa Elek br. kormány­­biztos és számosan az írói és művész­ világból. Az első pohárköszöntőt Apponyi Albert gr., mint a kör védnöke, mondta Mihalovichra. Utána Stes­ser József toastozott a kör választmánya nevében Apponyira. Mihalovich az opera művészeit köszön­tötte fel. Azután Apponyi gr. éltette P­e­r­c­z­e­l, Ioszipovich és Wlassits minisztereket; ez utóbbi levélben mentette ki távolmaradását. P­e­r­­c­z­e­l miniszter a kör fölvirágzására emelte poha­rát, örömmel konstatálva, hogy a művészet még a politikai ellenfeleket is egyesíti. Beszéltek még Végh János,Bartók Lajos,Makkfalvay Géza, Popper Dávid, K­á­r­p­á­t­h Lajos és Vízvári Gyula. — Kegyeletes találkozó. 1848. márczius hó 13-án Petőfivel és Kossuth Lajossal a koronaherczeg-utczai Pilvax-féle kávéházban gyűltek össze a magyar nemzeti mozgalmak legjelesebbjei és onnan indultak neki a dicsőséges útnak. A kávéháznak akkori vendégei közül a még élők márczius hó 13-án mint 1848. óta éveként­ az idén is találkoznak a nevezetes helyiségben, a mely azóta persze gazdát cserélt, de így is Európának leg­régibb kávéháza, mert 1827. óta áll fenn és azóta helyiséget soha sem változtatott. — A rendőrség kitüntetése. Mint egy bécsi lapban olvassuk, a budapesti rendőrség több tagja fog kitüntetésben részesülni a nemzetközi betörők elfogása közül szerzett érdemekért, így Sélley fő­kapitány egy magasabb rendjelet kap, több tiszt­viselőt pedig előléptetnek. — Mizéria. Csakugyan nem nevezhető egyébnek az a nyomorúságos székesfővárosi állapot, hogy az em­bernek, akár csak valahol Kutyabagoson lennénk, min­den lépten nyomon a nyakába hull a hévíz a házak kiszakadozott csatornáiból, nem is szólva arról, hogy van egy csomó már tető alá hozott, újonnan felépített ház, melyre a tulajdonos a csatornát csodálatosképen úgy helyezte el, ha ugyan egyáltalában elhelyezte, hogy valósággal niagaraszerűen zuhog le róla szakadatlanul a víz. Hogy egyebet ne említsünk, ott van például a Jó­­zsef-körút s a Népszínház­ utcza sarkán lévő új ház, mely az utczagyerekek nagy gyönyörűségére egész télen át az olvadásos napokon gyönyörű szép vízeséseket produ­kált, majd fagyos napokon átváltoztatta az utcza bejára­tát korcsolyázó térré, melyen a fenn nevezett ifjú urak kitünően szórakozának, melyen azonban a jégsportot nem kedvelő járókelők hatalmasokat baltának, bukásaik köz­ben barátságos egymásutánban emlegetvén a székesfő­városi rendőrség és közbiztonsági hivatal mindenre ki­terjedő figyelmét. — A főkapitány a sétáló közönségért. A Kossuth Lajos-utcza házainak lerombolása követ­keztében a koronaherczeg-utcza sétáló közönsége a már eddig is nagy mértékben látogatott váczi- és Dorottya-utczákra van utalva. Hogy az ilykér majdnem megkétszereződő forgalom az említett két utczán veszélyessé ne válhassék, a főkapitány az érdekelt üzlettulajdonosokkal megállapodva a te­herkocsi közlekedést a váczi és Dorottya-utczákban bizonyos időkben eltiltotta, ez iránt javaslatot tett a tanácsnak. E javaslat értelmében az évnek már­czius 15-dikétől szeptember végéig terjedő szaká­ban déli 11 órától délután 2 óráig és délután 5— 8-ig, az év többi részében pedig déli 12—2 óráig a teherforgalom szünetelni fog. Kivételt képeznek a postakocsik, a gyorsárukat szállító és kézi kocsik, melyek közlekedhetnek ugyan, de csak lépésben. — Czigányok a Kossuth-gyászünnepen. Mint értesü­lünk, a budapesti czigányok nagygyűlésén Rácz Pali, Balog Károly, Radics Béla, Banda Marczi, Rácz Laczi, Balázs Kálmán és Kuty Vincze czigányprímások bejelen­tették, hogy bandáikkal a Kossuth-gyászünnepen rende­zendő díszmenetben részt vesznek és tisztán magyar kesergőket fognak hozni. Elhatározták továbbá, hogy ha a rendezőség a temetőben helyet tart fönn a czigányok részére, akkor egy 200 főből álló czigányzenekart állí­tanak össze, mely azt a híres forradalmi gyászdalt fogja játszani, melyet Világosnál az egyesült fegyverletevő magyar sereg Würtemberg és Palatínus huszárjainak fehér köpönyeges lovas zenekara játszott a vár alatt. — Márczius 15. Az egyetemi ifjúság ünnepi matinéval bővítette meg a szokásos alkalmi ünnep­ségek keretét. A matinét az új városháza dísztermé­ben tartják délelőtt 11 órakor, a­melyre az érdek­lődőket ez után hívja meg a rendezőség. Jegyeket kaphatni minden délután 2—3 óráig az Egyetemi Körben (Lipót­ utcza 25.) Az ünnepi beszédet Kossuth Ferencz fogja megtartani. A teljes programm a következő: 1. Megnyitó beszéd. Mondja Bakonyi Károly. 2. Alkalmi költemény. Ez alkalomra irta Ábrányi Emil. Szavalja Katona Ernő. 3. Kossuth Ferencz ünnepi beszéde. 4. Nemzeti dal. Szavalja Soltész Lajos. . . Záró beszéd. Mondja Martos Ferencz. — Színészek lakomája. Holnap nyílik meg tudvalevőleg a színészek országos kongresszusa. Ma a fővárosi és vidéki képviselők ismerkedési estélyre gyűltek össze az Arany sas­ban. Közel százan voltak együtt. Az első pohárköszöntőt ,Kaffka László mondta, a színészetet pálmafához hasonlítva, amelynek fölvirágzására emeli poharát. Tiszai Dezső Kaffkát, B­é­n­y­e­i István pedig a közgyű­lésre érkezett képviselőket éltette. V­e­d­r­e­s­s Gyula a színészek közti egyetértésért ürített poharat, míg dr. Komor Gyula a színészet jólétére tesztozott igen szépen. Szilágyi Vilmos a színügy barátait köszöntötte fel. A társaság a legjobb hangulatban sokáig maradt együtt. * Uj magyar opera. Gaál Ferencz ismert zene­szerzőnk egy „Ninon“ czimű­ egyfölvonás dalművet fe­jezett be és ezt benyújtotta a m. kir. operaháznak. A szöveg — olvassuk a „Zeneirodalmi Szemlédben, T­hur­y Zoltán dramoletta után készült. Ugyanerre a süjetre írt már előbb Sztojánovits Jenő is operát. — Cantu Césár. Milánóban ma reggel 88 éves korában meghalt Cantu Cézár, Olaszország és Európa egyik legkiválóbb történetírója. Halála a história tudományára nézve nagy veszteséget jelent, Olaszország pedig legkitűnőbb történészét vesztette el benne. Fő műve a »Storia Universale« czímű egyetemes világtörténelem, amely — talán a legterjedelmesebb ily fajtájú munka — 35 kötetből áll. Cantu iránya mérsékelten szabadelvű, stílusa mintaszerű. E világtörténelem az egyetlen olasz mű, a­mely írójának rengeteg vagyont szer­­zett; állítólag 300.000 lírát fizettek neki érte ki­adói. — Cantu Cézár 1807 decz. 8-án született Brivióban, eleinte papnak készült, később azonban Milanóban a tanári pályára lépett. 1833-ban poli­tikai vétség miatt bebörtönözték, s fogsága alatt irta meg »Margherita Pustella« czimű regényét, Olaszország legnépszerűbb történelmi elbeszélését. Utóbb Milanóban mint magánzó élt. — Lanfranconi temetése. Lanfranconi Eneát, az öngyilkos olasz mérnököt, mint pozsonyi levelezőnk telegrafálja, igazi nagy részvét mellett temették. Az egész város ismerte és becsülte Lanfranconit; szeren­csétlenségét meggyászolta mindenki. Ideiglenesen a temető kápolna sírboltjába tették le a koporsót; onnan később Olaszországba viszik Varese-be, a család kriptá­jába. A temetésre ide érkezett két testvére: Romeo és Luigi. Végrendeletet eddig nem találtak hagyatékában. Ahogy a vizsgálat kiderítette, a boldogtalan ember söréttel töltött vadászpuskával lőtte agyon magát. — Szoczialista kiáltványok az Újépületben. Most vasárnap este történt, mikor a kaszárnyák egé­szen üresek, hogy egy munkás belopózott az Újépületbe és körülbelül ezer kiáltványt szórt szét az ud­varon és a folyosókon. A kiáltványok ugyan­olyan szövegűek voltak, mint azok, melyeket Hódmező-Vásárhelyen hoztak forgalomba. A becsem­pészett nyomtatványokat a hazatérő tüzérek és ba­kák felkapták és elolvasták. Csak később jutott az eset az ügyeletes tisztnek a tudomására, a­ki rög­tön összesepertette a szétszórt kiáltványokat, me­lyeket azután elégettek. Az Újépületnek nádor­­utczai falán ugyanezek a kiáltványok voltak sűrűn egymás mellé ragasztva. — Kerékpáron Konstantinápolyig. Az ausztria­­magyarországi kerékpározók márczius 12-től június 9-ig tartó időközben társas kirándulást rendeznek Bécsből Konstantinápolyba. A kirándulást nem verseny szem­pontjából rendezik, egyszerű „kéjutazás“ lesz csupán. Az 1800 kilométer hosszú utat úgy teszik meg, hogy naponkint 80—100 kilométert járnak meg. Hogyha az országutak nagyon jó karban lesznek, 120 kilométert is tesznek naponkint. Útközben Gráczban, Zágrábban, Bel­­grádban, Nisben, Sofiában, Philippopolban és Driná­­polyban pihenőt tartanak. A Konstatinápolyban való időzés legalább öt napig fog tartani. A kiránduláson résztvevők számát nem korlátolják. Jelentkezni lehet április 15-éig, a­mely alkalommal 50 forintot kell lefi­zetni előleges költségekre, az útiköltségeket (250 forin­tot) május 1-éig kell az osztrák-magyar kerékpározók bécsi központi irodájának megküldeni. A kirándulás 10—12 napig fog tartani és Konstantinápolyban a szul­tán előtt disz­kerékpár-felvonulással fog végződni. — A hajléktalan nagykövetség. Bécsből táviratoztak: Lobkowitz herczeg a Lobkowitz­­téren levő palota tulajdonosa, a­melyben évek óta a franczia nagykövetség van. Lozénak a mostani franczia nagykövetnek tudvalevőleg felmondotta a lakást, mert a nagykövet által az évi bérösszegre és átalakítási munkálatokra vonatkozólag tett feltéte­leket nem akarta elfogadni. Érdekes, hogy a fran­czia nagykövetség, a­melynek május hóban a pa­lotát el kell hagynia, eddig megfelelő helyiséget nem talált, sem pedig czéljaira palotát nem vásá­rolt. A nagykövet felesége Párisba utazik, míg a nagykövetséget május 1-én valamelyik szálló­ban fogják elhelyezni. — Hymen. Murányi Elemér dr. fővárosi ügyvéd e hó 17-én tartja esküvőjét Winter Karola kis­asszonynyal. — Hol a sör? A sörös hordóknak rendszerint szo­kott gazdájuk akadni, a mi élelmes rendőreink azonban, tudja az isten, hogy­ hogy nem, mégis találtak egy hordó gazdátlan sört, melyet szépen annak rendje-módja sze­rint beszállítottak a rendőrségi palotába. Két hét óta ott hevert már a sör, természetesen bűnös vágyakat ébresztve a szomjas rendőrökben, a­­kiknek száraz ajak­kal kellett a lebádogozott hordó pompás, nedves tartal­mára gondolniok. Végre megkönyörültek rajtuk és kitűz­ték a nyilvános árverést a hordó sörre, márczius 12-dikének délelőttjére, a­mikor is azt a legtöbbet ígé­rőnek el fogják adni. Csak az lenne az érdekes, ha ak­korára derék rendőreink a tele hordót átvarázsolnák üressé. Nem lenne csoda, mert az még a mi rendőreink­nek is sok, hogy két hétig nézegessenek az őrszobában egy hordót, mely habzó sörrel van teli . . . — Jászai Mari és a kanavász. Jászai Mari legutóbbi kolozsvári vendégszereplése alkalmából nemcsak a színpadon játszott meg egy csomó fé­nyes jelenetet, hanem az utczán is rögtönzött egy kedves jelenetet, azokban nagy művészetéről, ebben jó szívéről téve bizonyságot. A dolog úgy történt — írja kolozsvári levelezőnk — hogy Jászai az utczán járva, egy czivakodó falusi házaspárral találkozott. Jászai, azt hívén, hogy valami érde­kes drámai jelenet fog kifejlődni, figyelemmel hall­gatta őket. De bizony ott semmiféle drámáról nem volt szó — csak az élet mindennapi küzdelmének egy epizódja játszódott le. Az asszony szidta az urát, hogy megint elitta a pénzt, a­mit behoztak a faluról és megint nem lehet venni kanavászt párna­huzatnak. Az ember bűnbánólag hallgatott, az asz­­szony pedig zokogva kerepelt tovább. Jászai végre is megszánta a szegény asszonyt s kikér­dezve, hogy ki és hová való, megígérte neki, hogy legközelebb majd küld ő kanavászt. És csakugyan másnap Bán Józsefné czímére, így hívták a perlő asszonyt, elküldte Szucságra a vég kanavászt. Bán Józsefné aligha tudja, hogy ki az a jószivü asszonyság, a­kitől a kanavászt kapta, hanem az bi­zonyos, hogy ezt az egyszerű parasztasszonyt leg­fényesebb alkotásával sem indíthatta volna úgy meg, mint ezzel a vég kanavászszal. — Pusztul a Zrínyi. Egy régi pesti nevezetesség ér most megint gyászos véget: szabóműhelylyé alakítják át — a Zrínyi kávéházat. A Zrínyi kávéház akkor tájt élte a szép idejét, mikor a hatvani kapunál már vége volt a városnak, s a kerepesi-út fényes palotái helyén deszkapalánk, viztócsa és ájutszéli bogáncs ékeskedett. A század elején a hires pesti gavalléroknak, vidékről föl­vetődött turistáknak volt kedves mulatóhelye a Zrínyi kávéház. Sok dáridót látott, duhaj mulatozást is eleget. Akkor még apró házacskában volt a Zrínyi, nagy kert­tel a bejárója előtt. A hatvanas években lebontották ezt a házat, s három emeletes nagy palotát építettek a he­lyére. A Zrínyi megnyílt ebben az uj épületben is, de MA FŐVÁROSI LAPOK 1895. márczius 12. Kedd.

Next