Fővárosi Lapok 1895. június (149-176. szám)
1895-06-12 / 159. szám
1895. junius 12. Szerda. TÖTÁRO8I LAPOK — A budavári plébánia költözése. A budavári főplébániahivatal régi, roskatag házából kiköltözött és most az I. kerületi Werbőczy-utcza 1. sz. a. gróf Batthyány- Kárász-féle palotában van. A palota helyiségeit csinosan átalakították az esperes-plébános s a plébánia-hivatal számára. — Idegenben elhunyt főrabbi. Londonból távirják Grünwald dr. bolgár főrabbi, ki csütörtökön látogatás czéljából oda érkezett, tegnap ott meghalt. — Rendőri krónika. Kis Margit 23 éves leány ma délelőtt a Rudas-fürdő egyik kabinjában szivén lőtte magát. Beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. A mai nap másik életuntja Csányi Dániel csapos, aki ma délelőtt a Ferencz József rakpartról a Dunába ugrott. A közelben levő matróczok azonban észrevették és kimentették. Tettének okát nem mondja meg. Bevitték a Rókusba. EXOTIKUS VILÁG. Utazás az ősmagyarokhoz. (Folytatás.) (3) „Tartalma: szabó.“ »A legközelebbi ládában megérkezem,« ismétlé a gróf. Ki vagy mi érkezhetik ládában? Komolyság-e ez a távirat vagy ledér embernek a ■csúfolódása? . . . Zeitung a neve. Ez a név, ez a név! — Ez a név, ez a név! — viszhangzott Cselingerian ajkáról, a ki mutató ujját homlokának szegezve töprengést szimulált. No tudás, fordultCselingerian Szádeczkyhez, ön persze hallgat. Ön, aki a múltból gyököt tud vonni s kifejti azokból az okozatot. Ön, aki felderítette a múltnak annyi titkát, nem tud megfejteni egy közönséges táviratot. Ha van hozzá bátorsága, mondja meg, ki vagy mi érkezhetik ládában és ki az a Zeitung? — Cselingerian! — rivalt a gúnyolódom Szádeczky. — Ön tudja, hogy még ma nem vacsorázunk s mégis azt kívánná, hogy rébuszokkal törődjem. — Ez nem rébusz, ez egy távirat, — vágott vissza Cselingerian, csipőjére illesztve két tenyerét. A gróf zsebre gyűrte a táviratot. — Ne törődjünk a dologgal, uraim. Térjünk " a szobába s üljünk vacsorához. Ha ez a láda-história igaz, megtudjuk, ha valótlanság, kiderül az is. Az inas jelentette, hogy tálalva van a vacsorához. Az ebédlőnek tartottak. Cselingerián, aki illő távolságból követte vezérét, hátra tekintett. A ■palota folyosójáról az utczára vetődött a pillantása. A szemei megvillantak s arkáról elpattant a ■kiáltás »Állj!« Teherszállító kocsi állt meg a gróf palotája ■előtt, a melynek bakjáról egyenruhás vasúti hivatalnok ugrott le. A gróf és kísérete eléje siettek! — Láda érkezett a kegyelmes úr czimére — ■és a vasúti alkalmazott bőrtáskájából szállító leveket húzott ki. — Tartalma? — kérdezte a gróf. Az egyenruhás futó pillantást vetett a szállító levélre: — Tartalma: szabó. — Tehát igazam volt, nekem volt igazam, ■ örvendezett Szádeczky. Tudtam, tudtam, hogy Zeitung a híres szabó. — Ha tudta, miért nem mondta, — fordulthozzá Cselingerián. A fiatal tudós lenéző pillantással sújtotta az «■örményt : — Tudja meg, hogy mi, akik a tudománynak vagyunk vezércsillagai, idő előtt nem árulunk el semmit. Ha mindent kifecsegnénk, a mi agyunkban rejtőzik, mi maradna akkor a jövő kornak? Takarékoskodnunk kell, hogy utódainknak is maradjon. Az olyan fajta ember mint Edison, nem érdemli meg az utókor háláját. Szüksége volt ■ ennek az embernek arra, hogy annyit föltaláljon? Nem adhatta volna át például a fonográf föltalálását a következő kor gyermekének, a kiből ■ szinte világhírű föltaláló lehetett volna. A gróf intett Szádeczkynek: — Vacsora közben folytathatja, kedvesem. Bizalmamra számíthat, ha segítségére lesz az inasomnak. Látja, nem tudja leemelni a ládát a kocsiról. Az inas, Szádeczky és Cselingerián koporsó alakú faládát emeltek le a kocsiról. A láda tetején rés volt, amelyen két eleven szem kandikált. Suttogás hangzott a ládából. — Siessenek, mert mindjárt megfutok. Az ebédlőben a gróf két széket állított egymás mellé. Arra helyezték a ládát. — Egyedül vagyunk? hangzott a ládából. — Egyedül, — szólt a gróf. Erős rúgásra fölpattant a láda teteje és szalmával, pehellyel tarkított fekete ruhás eleven ember ugrott ki belőle. — A nevem Zeitung, szabó vagyok Németországból. Zichy Jenő gróf aléltan dűlt Cselingerián karjába. (Folytatjuk.) □ Exotikus levelező lap. Lapunk egyik barátja küldte be nekünk vidékről a következő hirt: Blumenschein Vilmos, nagy-kanizsai kereskedő, 1884. július 5-én egy levelező-lapot küldött Zala-Szent-Balázsra egyik üzleti felének, ki azt csakugyan meg is kapta 1895. május 28-án, vagyis tizenegy év múlva. A levelező-lap nagy ijedelmet okozott a czimzettnek, ki rögtön N.-Kanizsára utazott, de ott még most sem tudják, hol töltötte a levelező lap a 11 esztendőt. Szerintünk ez a levelező lap a kérdéses tizenegy esztendőt a következőképpen töltötte el. Utazott: 80 nap alatt a föld körül. 250 » » Moszkvától Irkuczig, 2001 » » az őshazába és vissza. A tizenegy év hátralevő hónapjait és napjait részint duhajkodva külvárosi korcsmákban, részint egy szórakozott postás zsebében töltötte ez a kalandos múltú levelezőlap. (!) Qráczió egy belépti jegyért. Székelyhidon ez időszerint Homoki László társulata játszana, ha volna kinek. Minthogy azonban Székelyhidon nincs próféta nincs is aki nappal előre megjósolhatja azt, hogy estére leszen-e előadás illetve leszen-e publikum. Mert egy- egy névnapi mulatság alkalmával senki sem kiváncsi Shakespeare remekére, hiába hirdeti a színlap, hogy ez az úr a britt szellemóriás volt. E miatt aztán a színtársulat jeles tagjai alkonyatkor rendszerint szörnyen izgatottak. Kiállnak előadás előtt a kassza elé és ott várják szívszorongva, hogy jön-e valaki jegyet váltani. Ha azután oda téved egy műpár-* toló, azt a színész urak szívből fakadó lelkes ovácziókban részesítik. Dörgő éljenzéssel fogadják, sőt elragadtatásukban néha még a vállukra is emelik. Íme ilyen könnyű Székelyhídon ováczióban részesülni, ahol ha harmincan vannak a színházban, akkor a direktor büszkeséggel hirdetheti, hogy a nézőtér zsúfolva van. MŰVÉSZETEK. * A nemzeti színházban ma este Bercsényi Béla egyik biztató tehetségű tanítványa, Bakó László mutatta be magát a »Bánk-bán« Peturjában. Ezt az ifjú embert a nemzeti színház igazgatója egyenesen a színi akadémiából szerződtette és jól tette, hogy nem bocsátotta ki a vidékre. Előnyei szembeszökők, szép színpadi alak, gazdag, hatalmas, férfias orgánum, mely úgyszólván kimeríthetetlennek látszik, s sok értelem és intelligenczia jellemzik úgy a felfogásban, mint a színpadi alakításnak, ezidőszerint még csak megkísérlésében. Petúr bán nagy és kiválóan nehéz szerep. Bakó László ma még nem bízta meg, ez azonban nem tesz semmit. Erős talentumnak látszik, tud érezni és mérsékelni is tudja magát; kitörései átmenet nélkül valók, az egész alak inog,egyenetlen, habozó, valószínűnek látszik azonban, hogy az idő és a szorgalom néhány év múlva oda fogja emelni ezt a fölöttébb rokonszenves fiatalembert, ahová ambícziója vonja. Pályafutását ma hosszantartó, biztató tapsok között kezdette meg. (s. f.) * „Fedora.“ Sardou drámáját ma egy vendég- spanoffal adták elő a budai színkörben. Janovits Jenő — a vendég — már a színiakadémiában ügyeimet keltett intelligencziájával és fesztelen modorával. Mai ala- 1855 kitása is teljes mértékben föl tudta kelteni hallgatóinak rokonszenvét. Mint jó kvalitású színész, fiatalsága daczára is ismeri a hatás eszközeit, anélkül, hogy ezeket hajszolná. Diszkrécziója mellett figyelme kiterjed nem egy részletre is. Míg a harmadik fölvonásban a nagy elbeszélés egy kevéssé monton és nyomott volt, a darab utolsó jeleneteibe szint és erőt öntött. Ez a finálé közvetlenséggel hatott. Janovits partnerétől Haraszthy Hermin asszonytól (czimszerep) ugyancsak az utolsó fölvonásban hallottunk néhány gyújtó akczentust; odáig csak elegancziája és józan beszéde tűnt szembe. (dr.) * Az »Alár« Karlsruheban. Zichy Géza gróf operája, az »Alár« még ez év őszén Karlsruheben kerül bemutatóra. Az ottani igazgató, a nagy hirű Mottl Félix már megszerezte a művet és most betaníttatja. A m. kir. operaház — ha ugyan odáig egészségesebb szellem költözik beléje — csak a német premiere után fogja az »Alár«-t előadni. A dalműről Nikisek Athur igazgató ír, aki tudvalevőleg egy félesztendő óta semmiben sem rendelkezhetik az intézetnél, annak idején nagy elragtatással nyilatkozott. * Wagner Siegfried Párisban. Az ifjú Wagner ismét Párisban időz és az Operában meghallgatta a »Tannhäuser«-t. Az előadást kitűnőnek találta, gratulált az igazgatóknak és a szereplőknek. * A városligeti színkörben Úrnapján két előadás lesz: délután 4 órakor fél helyárakkal II. Rákóczy Ferencz fogsága“, este 7 órakor rendes helyárak mellett a „Szegény Jonathán“ kerül színre. * A „Fauszt“ Nagyváradon. Gounod operáját most mutatták be először Nagyváradon. A szereplők közül Réthy Laurának (Margit) és Mezei Mihálynak (czímszerep) volt a legélénkebb sikerük. Mellettök Sugár Aranka (Siebel) és Csatár (Mefisztó) említhetők. Barna Izsó karmester igaz érdemet szerzett a mű betanításával. Tegnap Vass Rikhárd drámájának az „Éva grófné“nak volt a premiereje. FŐVÁROS. A lóvasút villamossá alakítása ügyében ma délután folytatta a tárgyalásokat a pénzügyi és gazdasági bizottság Márkus József alpolgármester elnöklete alatt; előadó Faller Ferencz tanácsjegyző volt. A bizottság mindjárt áttért a függőben maradt 5-ik és 24-ik §. tárgyalására. Az előbbeni a vasút beváltásáról s a tőketörlesztésről, az utóbbi pedig a főváros részesedéséről szól. Weisz Bertold már általánosságban sem hajlandó az 5. §. elfogadására, főleg azért nem, mert szerinte számos ellenmondás van benne. Azt az indítványt teszi, hogy a főváros a beváltás összegét, a kibocsátandó részvények összegének alapul vételével, 1923 tól 1948-ig 10 százalékonként törleszsze. Steiger Gyula szerint a legigazságosabb módja a beváltásnak az lenne, ha a főváros beválthatja a vasutakat annak az összegnek a megtérítésével, amely a részéről jóváhagyott törlesztési terv szerint még kifizetve nincs. (Helyeslés.) A főváros eme joga 1923-ban kezdődnék, a szerződés-tervezetben megállapított fölmondás-módozatok mellett. He 11 a Ferencz dr. csodálkozik azon, hogy Steiger ilyen indítványt tehetett, amely ellentétben áll az életben levő vasúti joggal. A főváros érdekeinek mindenben megfelel az a szerződés-tervezet, amelyet a vasúti albizottság terjesztett elő s ajánlja ennek elfogadását. Fenyvessy Adolf nem fogadhatja el Weisz Bertold indítványát s hozzájárul a vasúti albizottság javaslatához. A bizottság a vasúti albizottság javaslatát 16 szóval 12 ellen elejtette, Steiger Gyula indítványát pedig 16 szóval 12 ellen elfogadta. Következett a 24. §. tárgyalása, amely a főváros részesedéséről szól. Heltai Ferencz dr. módosítást ajánl, amelyet a nagy többség magáévá tett. Több kisebbrendű javaslat elfogadása után a szerződés-tervezet tárgyalása a pénzügyi és gazdasági bizottság előtt véget ért. A fővárosi egylet ma délután Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen több interpelláció került szóba. Reményi Antal szerint a népligetnek parkká való átalakítása szükséges volna, amennyiben a közönség a városligetből maholnap úgy is kiszorul. A polgármester ezt nem helyesli, mert a népliget a nép számára való és e czélra a parkká való átalakítás fölösleges; nemsokára úgyis átadják majd az állatkertet is a közhasználatnak, miáltal itt alkalmas térséget nyer a főváros közönsége. — Dr. Grósz Sándor felhívja a polgármester figyelmét arra a veszélyes körülményre, hogy a Wulff-czirkuszban a menayetől egészen a páholyokig terjedő részen nincsen semmiféle kijárás; ez tűz esetén nagy veszedelem előidézője lehet. Az alpolgármester a felszólalót ez ügyben Horváth János tanácsnokhoz utasítja. Végül még a közülés napirendjét tárgyalták, és Budavár az állatkertben. Több bécsi vállalkozó azt tervezte, hogy az ezredéves kiállítás idején, az állatkertben mulató helyeket rendez be, a bécsi altchen