Fővárosi Lapok 1895. június (149-176. szám)

1895-06-12 / 159. szám

1895. junius 12. Szerda. TÖTÁRO8I LAPOK — A budavári plébánia költözése. A budavári fő­­plébániahivatal régi, roskatag házából kiköltözött és most az I. kerületi Werbőczy-utcza 1. sz. a. gróf Batthyány- Kárász-féle palotában van. A palota helyiségeit csinosan átalakították az esperes-plébános s a plébánia-hivatal számára. — Idegenben elhunyt főrabbi. Londonból távirják Grünwald dr. bolgár főrabbi, ki csütörtökön látoga­tás czéljából oda érkezett, tegnap ott meghalt. — Rendőri krónika. Kis Margit 23 éves leány ma délelőtt a Rudas-fürdő egyik kabinjában szivén lőtte magát. Beszállították a törvényszéki orvostani inté­zetbe.­­ A mai nap másik életuntja Csányi Dániel csapos, a­ki ma délelőtt a Ferencz­ József rakpartról a Dunába ugrott. A közelben levő matróczok azonban ész­revették és kimentették. Tettének okát nem mondja meg. Bevitték a Rókusba. EXOTIKUS VILÁG. Utazás az ősmagyarokhoz. (Folytatás.) (3) „Tartalma: szabó.“ »A legközelebbi ládában megérkezem,« is­­métlé a gróf. Ki vagy mi érkezhetik ládában? Komolyság-e ez a távirat vagy ledér embernek a ■csúfolódása? . . . Zeitung a neve. Ez a név, ez a név! — Ez a név, ez a név! — viszhangzott Cselingerian ajkáról, a ki mutató ujját homloká­nak szegezve töprengést szimulált. No tudás, fordult­­Cselingerian Szádeczkyhez, ön persze hallgat. Ön, a­ki a múltból gyököt tud vonni s kifejti azokból az okozatot. Ön, a­ki felderítette a múltnak annyi titkát, nem tud megfejteni egy közönséges távira­tot. Ha van hozzá bátorsága, mondja meg, ki vagy mi érkezhetik ládában és ki az a Zeitung? — Cselingerian! — rivalt a gúnyolódom Szádeczky. — Ön tudja, hogy még ma nem va­csorázunk s mégis azt kívánná, hogy rébuszokkal törődjem. — Ez nem rébusz, ez egy távirat, — vágott vissza Cselingerian, csipőjére illesztve két tenyerét. A gróf zsebre gyűrte a táviratot. — Ne törődjünk a dologgal, uraim. Térjünk " a­ szobába s üljünk vacsorához. Ha ez a láda-his­tória igaz, megtudjuk, ha valótlanság, kide­rül az is. Az inas jelentette, hogy tálalva van a vacso­rához. Az ebédlőnek tartottak. Cselingerián, a­ki illő távolságból követte vezérét, hátra tekintett. A ■palota folyosójáról az utczára vetődött a pillan­tása. A szemei megvillantak s arkáról elpattant a ■kiáltás »Állj!« Teherszállító kocsi állt meg a gróf palotája ■előtt, a melynek bakjáról egyenruhás vasúti hiva­talnok ugrott le. A gróf és kísérete eléje siettek! — Láda érkezett a kegyelmes úr czimére — ■és a vasúti alkalmazott bőrtáskájából szállító leve­ket húzott ki. — Tartalma? — kérdezte a gróf. Az egyenruhás futó pillantást vetett a szál­lító levélre: — Tartalma: szabó. — Tehát igazam volt, nekem volt igazam, ■ örvendezett Szádeczky. Tudtam, tudtam, hogy Zei­tung a híres szabó. — Ha tudta, miért nem mondta, — fordult­­hozzá Cselingerián. A fiatal tudós lenéző pillantással sújtotta az «■örményt : — Tudja meg, hogy mi, a­kik a tudomány­nak vagyunk vezércsillagai, idő előtt nem áru­lunk el semmit. Ha mindent kifecsegnénk, a mi agyunkban rejtőzik, mi maradna akkor a jövő kornak? Takarékoskodnunk kell, hogy utódainknak is maradjon. Az olyan fajta ember mint Edison, nem érdemli meg az utókor háláját. Szüksége volt ■ ennek az embernek arra, hogy annyit föltaláljon? Nem adhatta volna át például a fonográf fölta­lálását a következő kor gyermekének, a kiből ■ szinte világhírű föltaláló lehetett volna. A gróf intett Szádeczkynek: — Vacsora közben folytathatja, kedvesem. Bizalmamra számíthat, ha segítségére lesz az ina­somnak. Látja, nem tudja leemelni a ládát a ko­csiról. Az inas, Szádeczky és Cselingerián koporsó alakú faládát emeltek le a kocsiról. A láda tetején rés volt, a­melyen két eleven szem kandikált. Suttogás hangzott a ládából. — Siessenek, mert mindjárt megfutok. Az ebédlőben a gróf két széket állított egy­más mellé. Arra helyezték a ládát. — Egyedül vagyunk? hangzott a ládából. — Egyedül, — szólt a gróf. Erős rúgásra fölpattant a láda teteje és szalmával, pehellyel tarkított fekete ruhás eleven ember ugrott ki belőle. — A nevem Zeitung, szabó vagyok Német­országból. Zichy Jenő gróf aléltan dűlt Cselingerián karjába. (Folytatjuk.) □ Exotikus levelező lap. Lapunk egyik barátja küldte be nekünk vidékről a következő hirt: Blumen­schein Vilmos, nagy-kanizsai kereskedő, 1884. július 5-én egy levelező-lapot kül­dött Z­ala-S­zent-Balá­zs­ra egyik üzleti felének, ki azt csakugyan meg is kapta 1895. május 28-án, vagyis tizenegy év múlva. A levelező-lap nagy ijedel­met okozott a czimzettnek, ki rögtön N.-Kanizsára utazott, de ott még most sem tudják, hol töltötte a levelező lap a 11 esztendőt. Szerintünk ez a levelező lap a kérdéses tizen­egy esztendőt a következőképpen töltötte el. Utazott: 80 nap alatt a föld körül. 250 » » Moszkvától Irkuczig, 2001 » » az őshazába és vissza. A tizenegy év hátralevő hónapjait és napjait részint duhajkodva külvárosi korcsmákban, részint egy szórakozott postás zsebében töltötte ez a ka­landos múltú levelezőlap. (!) Qráczió egy belépti jegyért. Székely­hi­don ez időszerint Homoki László társulata játszana, ha volna kinek. Minthogy azonban Székelyhidon nincs próféta nincs is a­ki nappal előre megjósolhatja azt, hogy es­tére leszen-e előadás illetve leszen-e publikum. Mert egy- egy névnapi mulatság alkalmával senki sem kiváncsi Shakespeare remekére, hiába hirdeti a színlap, hogy ez az úr a britt szellemóriás volt. E miatt aztán a színtársulat jeles tagjai alkonyatkor rendszerint szörnyen izgatottak. Kiállnak előadás előtt a kassza elé és ott várják szívszorongva, hogy jön-e valaki jegyet váltani. Ha azután oda téved egy műpár-* toló, azt a színész urak szívből fakadó lelkes ovácziók­­ban részesítik. Dörgő éljenzéssel fogadják, sőt elragad­tatásukban néha még a vállukra is emelik. Íme ilyen könnyű Székelyhídon ováczióban részesülni, a­hol ha harminc­an vannak a színházban, akkor a direktor büszkeséggel hirdetheti, hogy a nézőtér zsúfolva van. MŰVÉSZETEK. * A nemzeti színházban ma este Bercsényi Béla egyik biztató tehetségű tanítványa, Bakó László mutatta be magát a »Bánk-bán« Petur­jában. Ezt az ifjú embert a nemzeti színház igaz­gatója egyenesen a színi akadémiából szerződtette és jól tette, hogy nem bocsátotta ki a vidékre. Előnyei szembeszökők, szép színpadi alak, gazdag, hatalmas, férfias orgánum, mely úgyszólván kime­­ríthetetlennek látszik, s sok értelem és intelligen­­czia jellemzik úgy a felfogásban, mint a színpadi alakításnak, ezidőszerint még csak megkísérlésében. Petúr bán nagy és kiválóan nehéz szerep. Bakó László ma még nem bízta meg, ez azonban nem tesz semmit. Erős talentumnak látszik, tud érezni és mérsékelni is tudja magát; kitörései átmenet nélkül valók, az egész alak inog,egyenetlen, habozó,­­ valószínűnek látszik azonban, hogy az idő és a szorgalom néhány év múlva oda fogja emelni ezt a fölöttébb rokonszenves fiatal­embert, a­hová ambí­­cziója vonja. Pályafutását ma hosszantartó, biztató tapsok között kezdette meg. (s. f.) * „Fedora.“ Sardou drámáját ma egy vendég- spanoffal adták elő a budai színkörben. Janovits Jenő — a vendég — már a színiakadémiában ügyeimet kel­tett intelligencziájával és fesztelen modorával. Mai ala- 1855 kitása is teljes mértékben föl tudta kelteni hallgatóinak rokonszenvét. Mint jó kvalitású színész, fiatalsága da­czára is ismeri a hatás eszközeit, anélkül, hogy ezeket hajszolná. Diszkrécziója mellett figyelme kiterjed nem egy részletre is. Míg a harmadik fölvonásban a nagy elbeszélés egy kevéssé monton és nyomott volt, a darab utolsó jeleneteibe szint és erőt öntött. Ez a finálé köz­vetlenséggel hatott. Janovits partnerétől Haraszthy Hermin asszonytól (czimszerep) ugyancsak az utolsó fölvonásban hallottunk néhány gyújtó akczentust; odáig csak elegancziája és józan beszéde tűnt szembe. (dr.) * Az »Alár« Karlsruheban. Zichy Géza gróf operája, az »Alár« még ez év őszén Karlsruhe­­ben kerül bemutatóra. Az ottani igazgató, a nagy hirű Mottl Félix már megszerezte a művet és most betaníttatja. A m. kir. operaház — ha ugyan odáig egészségesebb szellem költözik beléje — csak a német premiere után fogja az »Alár«-t előadni. A dalműről Nikisek Ath­ur igazgató ír, a­ki tudvalevőleg egy félesztendő óta semmiben sem rendelkezhetik az intézetnél, annak idején nagy elragtatással nyilatkozott. * Wagner Siegfried Párisban. Az ifjú Wagner ismét Párisban időz és az Operában meghallgatta a »Tannhäuser«-t. Az előadást kitűnőnek találta, gratulált az igazgatóknak és a szereplőknek. * A városligeti színkörben Úrnapján két előadás lesz: délután 4 órakor fél helyárakkal II. Rákóczy Ferencz fogsága“, este 7 órakor rendes helyárak mellett a „Szegény Jonathán“ kerül színre. * A „Fauszt“ Nagyváradon. Gounod operáját most mutatták be először Nagyváradon. A szereplők közül Réthy Laurának (Margit) és Mezei Mihálynak (czímsze­rep) volt a legélénkebb sikerük. Mellettök Sugár Aranka (Siebel) és Csatár (Mefisztó) említhetők. Barna Izsó karmester igaz érdemet szerzett a mű betanításával.­­ Tegnap Vass Rikhárd drámájának az „Éva grófné“­­nak volt a premiereje. FŐVÁROS.­ ­ A lóvasút villamossá alakítása ügyében ma dél­után folytatta a tárgyalásokat a pénzügyi és gazdasági bizottság Márkus József alpolgármester elnöklete alatt; előadó F­aller Ferencz tanácsjegyző volt. A bizottság mindjárt áttért a függőben maradt 5-ik és 24-ik §. tárgyalására. Az előbbeni a vasút bevál­tásáról s a tőketörlesztésről, az utóbbi pedig a főváros részesedéséről szól. Weisz Bertold már általánosságban sem haj­landó az 5. §. elfogadására, főleg azért nem, mert sze­rinte számos ellenmondás van benne. Azt az indítványt teszi, hogy a főváros a beváltás összegét, a kibocsátandó részvények összegének alapul vételével, 1923 tól 1948-ig 10 százalékonként törleszsze. Steiger Gyula szerint a legigazságosabb módja a beváltásnak az lenne, ha a főváros beválthatja a vas­utakat annak az összegnek a megtérítésével, a­mely a részéről jóváhagyott törlesztési terv szerint még ki­fizetve nincs. (Helyeslés.) A főváros eme joga 1923-ban kezdődnék, a szerződés-tervezetben megállapított fölmon­­dás-módozatok mellett. H­e 11 a­­ Ferencz dr. csodálkozik azon, hogy Steiger ilyen indítványt tehetett, a­mely ellentétben áll az életben levő vasúti joggal. A főváros érdekeinek mindenben megfelel az a szerződés-tervezet, a­melyet a vasúti albizottság terjesztett elő s ajánlja ennek el­fogadását. F­enyves­sy Adolf nem fogadhatja el Weisz Bertold indítványát s hozzájárul a vasúti albizottság javaslatához. A bizottság a vasúti albizottság javaslatát 16 szó­val 12 ellen elejtette, Steiger Gyula indítványát pedig 16 szóval 12 ellen elfogadta.­­ Következett a 24. §. tárgyalása, a­mely a főváros részesedésé­ről szól. Heltai Ferencz dr. módosítást ajánl, a­melyet a nagy többség magáévá tett. Több kisebbrendű­ javaslat elfogadása után a szer­ződés-tervezet tárgyalása a pénzügyi és gazdasági bi­zottság előtt véget ért. A fővárosi egylet ma délután Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott, a­me­lyen több interpellác­ió került szóba. Reményi Antal szerint a népligetnek parkká való átalakítása szükséges volna, a­mennyiben a közönség a városligetből mahol­nap úgy is kiszorul. A polgármester ezt nem helyesli, mert a népliget a nép számára való és e czélra a parkká való átalakítás fölösleges; nemsokára úgyis át­adják majd az állatkertet is a közhasználatnak, miáltal itt alkalmas térséget nyer a főváros közönsége. — Dr. Grósz Sándor felhívja a polgármester figyelmét arra a veszélyes körülményre, hogy a Wulff­-czirkuszban a menayetől egészen a páholyokig terjedő részen nincsen semmiféle kijárás; ez tűz esetén nagy veszedelem elő­idézője lehet. Az alpolgármester a felszólalót ez ügyben Horváth János tanácsnokhoz utasítja. Végül még a köz­ülés napirendjét tárgyalták, és Budavár az állatkertben. Több bécsi vállal­kozó azt tervezte, hogy az ezredéves kiállítás idején, az állatkertben mulató helyeket rendez be, a bécsi altchen

Next