Fővárosi Lapok, 1896. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1896-02-01 / 31. szám
t az írói és művészi világ jogos érdekeinek védelme. De hát ő is csak olyan úr, mint a többi, egy darabig mulatni fog a színházak élén, egy pár embert beprotegál, egy párat kiüldöz úri szeszély szerint. Aztán ha megunta a támadásokat, akkor ott hagyja a színművészet ügyét — rendezetlenül. Utána majd talán kinevezik változatosság kedvéért a színházak élére a selyemtenyésztési kormánybiztost, valamelyik ármentesítő társulat elnökét, vagy egy pénzügyigazgatót. Mert mindenhez kell Magyarországon érteni, csak az irodalomhoz és művészethez nem. BELFÖLD: A koronázási jelvények a millenniumon. Az ezredéves ünnepségek tárgyában kiküldött országos bizottság Széll Kálmán elnöklete alatt ma ülést tartott, amelyen tárgyalás alá vették a miniszterelnöknek, a szent koronának s egyéb királyi jelvényeknek a honalapítás ezredéves ünnepélye alkalmából közszemlére kitétele tárgyában benyújtott jelentését A bizottság elhatározta, hogy a jelentést helyeslőleg tudomásul veszi s javasolja az országgyűlés két házának, hogy a szent koronát tartalmazó szekrény ünnepélyes felnyitásánál s ismét lezárásánál tizenkét tagú küldöttség által képviseltesse magát, amely küldöttségbe a képviselőház nyolcz, a főrendiház négy tagot választana. Ezután Bánffy báró miniszterelnök tett előterjesztést a pusztaszeri emlék alapkövének ünnepélyes letétele tárgyában. A bizottság beható tanácskozás után, melyben Széll elnök, Helfy, Wekerle, Thaly Kálmán és Tisza Kálmán bizottsági tagok vettek részt, a miniszter az elnökkel egyetértőleg abban állapodott meg, hogy eltérőleg az eddigi tervtől, mely szerint a pusztaszeri alapkő letételének ünnepélye április hó végén lett volna megtartandó, az alapkő letételi ünnepélyt július hó második felére halasztja, magának a napnak meghatározását a miniszterelnökre bízza. Miután még Thaly Kálmánnak a zoborhegyi emlék s a munkácsi vár tárgyában felvetett kérdéseire Bánffy báró miniszterelnök felvilágosításokat adott, az ülés véget ért. Pártértekezletek. A függetlenségi Ugronpárt ma este 11 órakor Szederkényi Nándor elnöklete alatt népes értekezletet tartott. Az értekezlet a közoktatásügyi tárczát vette tárgyalás alá, melyet Okolicsányi László ismertetett általánosságban, Pázmándy Dénes pedig a középoktatást a nemzetiségek szempontjából ismertette. Ugrón Gábor s Pelényi Géza a katolikus autonómia kérdését vetették fel. Szederkényi Nándor a középiskolai tanárok szolgálati és fegyelmi viszonyait megtörtént esetekkel ismertette, mely után Sima Ferencz és Bartók Lajos a tanfelügyelők ügyében tettek előterjesz FŐVÁROSI LAPOK 1896. február 1. Szombat. tést. Az értekezlet elhatározta, hogy a tárcza tárgyalásánál az egész közoktatásügyet beható kritika tárgyává fogja tenni. Az autonómia sürgetésére a párt megbízta Ugron Gábort, hogy határozati javaslatot készítsen. A közoktatásügyi tárca további tárgyalását hétfőn d. u. 6 órakor tartandó ülésre tűzték ki. A szabadelvű párt vasárnap esti 7 órakor értekezletet tart, melynek tárgyát a vallás és közoktatásügyi miniszterium 1896-ik évi költségvetése fogja képezni. A függetlenségi Kossuth párt holnap délután 6 órakor értekezletet tart, amelyen a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetését tárgyalják. Az erdélyi román nemzeti párt vezetői legközelebb nagy pártülést szándékoznak egybehívni, amelynek eszméje Lukácsutól ered, aki a »Tribuna« lefoglalása után felhívta Ratiut, hogy az egész ügyet terjeszsze egy egybehívandó értekezlet elébe, végleg az egybekelés napját. Mindez igen természetesnek látszott, őszintének s jó barátságból eredőnek. Nálam tartózkodását azután meghosszabbította. Egész viselete szeretetreméltó volt. Boldog voltam " Csak egy hónapig kellett még várnom ... És akkor megjött a szerencsétlenség és oly kegyetlenül, hogy le se tudom írni. Csak az a salon mélye áll előttem — míg én lopva haladok előre. Ott vannak ketten, kezeik egymásba téve; hallom szerelmes beszédek végét, azt az ígéretet, hogy egymáséi lesznek. . . Meghátrálok, a falhoz támaszkodom . . . nagy könnyek peregnek alá szemeimből csendesen . .. aztán magamhoz térek, elfog a bosszúálló felháborodás, a gyilkolás vágya. Előkeresem a kis revolvert, meg akarom ölni magamat , mikor egyszerre gyöngéden fog meg valaki, és egy égő, vonagló ajak csókolja meg kezemet. Az ő lánya volt, Klotild, egy sovány, barna gyermek, aki zavart, szánakozó szókat tagol. Magával van s feléjekintve, azt mondja : — Gonoszok! gonoszok! És ott maradok soká, sírni az ideges lánykával, aki szemeimet kendőjével törölgeti, mig ő is kétségbeesetten zokog ... Mikor az est megjött, ifjúságom oda volt! június 9. Mikor szomorúan olvasgattam , reggel az öreg Angelika azt mondja: — Egy hölgy akarna beszélni az úrral! Egy hölgy! Zavart leszek. Némi szédülettel fejemben lemegyek, hogy elfogadjam látogatómat s egyszerre előttem áll a múltkori ideges, félénk tekintetű, finom arczu leány. Mielőtt beszélhetnék, egy remegő hang szól felém: — Múltkor gonoszul viseltem magamat!. . . — Klotild! mennyire örvendek önnek! Felelni akart, de a zavar mindkettőnket megbénított. Mert helyzetünk egyforma volt. Mint még kislánynak olyan fájdalmat kellett akkor átélnie, mely meghaladta kora erejét. Ő volt egyedüli vigasztalóm, s az egyik bűnös az ő atyja volt . . . Utoljára bátorság szállta meg s félig halkan igy szólt: — A legtermészetesebb érzéseket a legnehezebbé tudjuk kifejezni, nemde ? De én megfogadtam . . . megfogadtam, hogy elmondom önnek .. . ha ez kényes dolog lenne is . . . ha fájna is ez önnek . . . hogy én nem feledtem azt . . nem feledtem és hogy az én barátságom ön iránt annál nagyobb annál erősebb, mert atyám volt az, aki megbántotta. . . íme! ezt akartam megmondani. . . igen, meg akartam mondani... és meg is mondtam! Azt hiszem, soha nem éreztem különösebb zavartabb felindulást. — Köszönöm! — mondom . .. látogatása mondhatatlanul jól esik nekem! .. . Soha se fogok megbocsáthatni atyjának. . . de legalább nem fogok igyekezni.. . Megálltam a beszédben, elvörösödtem átható, melankolikus mosolyára. És aztán más dolgokról beszéltünk; kérdezősködtem, hogy folynak napjai, utazásairól, kedvteléseiről. . . A találkozás nem tarthatott soká s Klotild csakhamar felkelt. Hát csak az emléke marad meg ennek a váratlan bizarr dolognak ? június 16. Többször láttam Klotildot messziről a szilfák alatt. Ma reggel, amíg megállt, sokáig elnéztem őt. Amint tovább, örömmel nézem, elcsodálom. Aztán, amint felemelte fejét, megint úgy láttam, hogy atyjához hasonlít. Szívem összeszorult, a vér erősen feszítő halántékomat, a kegyetlen gondolat ismét megjelent fejemben. június 27. Szomorúan ballagtam a patak mentén, mely oly csendesen folydogál füves partjai között. A szilfa ágain át megláttam a jól ismert alak körvonalait. Klotild . . . Olyan nagy félelem fogott el! De csakhamar beállott az ellenhatás a merészség képében s ez a fiatal lány felé hajlott. Nem látszott kedvetlennek jöttem miatt. De az első szavak után mégis zavar fogott el mindkettőnket. — Milyen kedves meglepetés volt nekem az, ön látogatása ... az a vonzalom, melyet soha se hittem volna! — mondom némi bevezetések után. Zavart kézmozdulatot tett. — Én magam is megrettentem magamtól. Soha se hittem, hogy lesz annyi bátorságom! ... És mégis, elhiszi, hogy nincs semmi elbusitóbb, mint egy be nem vallott vonzalom ? Íme már hét éve, hogy mindig arra gondolok ... de ... — Beszéljen kérem! — kiáltottam fel. ... Nem tudja, mily végtelen örömet ad nekem! — Nos hát. Mindig az ön kis barátnője voltam, de semmi ahhoz képest, amit ama szerencsétlenség után éreztem ön iránt. Akármily különösnek látszassák is ez, mindent megértettem, mintha lelkemben egyszerre világosság támadt volna. Szégyen fogott el atyám miatt, gyűlölet a másik iránt. De fájdalmam nagyobb volt sokkal, mint haragom. Oh, igen! a fájdalom, annak mardosása, mintha én is bűntársuk tettem volna! Ez az érzés csak nőtt éveimmel. Egészen betöltötte életemet. Mindig egy parlaszló hang kisért, egy hang, mely igazságot követelt. Semmi örömet nem tudtam érezni. Atyám látása rosszul esett és minél inkább észrevettem, hogy hasonlítok hozzá, annál erősebb lett ez az érzelem. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 31. Az anyakönyvvezetés tételének ma még öt újabb ellensége jelentkezett Okolicsányi László, Sima Ferencz, Holló Lajos, Beöthy Ákos és Szacsvay Sándor személyében. Valamennyien találtak rajta valami kifogásolni valót, a legtöbben azt, hogy nagyon megterheli a községeket. Perczel Dezső belügyminiszter azzal felelt erre az utóbbi vádra, hogy kimutatást ígért amely az egyes községek terheit felsorolja. Ebből majd megláthatja mindenki, hogy jogtalan terhet a reform nem hárított a községekre. Érdekesebb része volt ennél a mai ülésnek a színházi vita. Kállay Lipót nyitotta meg azzal a platonikus sóhajtással, hogy vajha a magyar genius teljes mértékben érvényesülhetne a színművészetben. Utána Bartók Lajos sokkal erősebb hangot használt. Kíméletlen kritikát mondott az intendáns rendszer ellen, amelynek súlya alatt nap nap után után sülyed két első rendű műintézetünk színvonala. A művészi szempont mellett a financziális is kárát vallja e rendszernek, mert az intendánsok költséges szeszélyeikkel sokkal több terhet raknak ez intézetek vállaira, semhogy azt a bevételek még csak megközelítőleg is ellensúlyozhatnák. Természetesen az éles bírálatból bőven kijutott Nopcsának is, ami azonban a beszéd eltagadhatatlan hatását csak emelte. Nopcsa Elek b. azzal duplázott Bartókra, hogy az övénél csaknem háromszor hosszabb beszédet mondott. És azzal még, hogy hevességben és személyes invektívákban meg épenséggel százszorosan túltett Bartókon. Azzal magyarázta Bartók neheztelését, hogy a darabjait pihentetik. Egyébként pedig utalt számadásaira és Bartóknak négyszemközt tett beismerésére, amelyek együttesen azt bizonyítják, hogy a Nemzeti és az Opera Siveauja európai, fináncziai pedig az eddigi állapothoz képest tetemesen javultak. Az intendánsi intézmény helyessége mellett bizonyítékul azt hozta föl, hogy Németországban az intendánsok vezetése alatt fejlődött a szinművészet olyan nagygyá, aminő. A pártok kölcsönösen megtapsolták szónokaikat s ezzel mára a szinházi vita véget ért. Holnap azonban folytatják. A képviselőim ülése. Kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Josipovich Géza, Schober Ernő, Hévizy János. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Perczel Dezső, Dániel Ernő, Wlascsics Gyula miniszterek. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Az anyakönyvek. Az anyakönyvvezetés tételének folytatólagos tárgyalásánál felszólalt Okolicsányi László.., aki elfogulatlan ítéletet akar ugyan mondani az új intézményről, minda mellett azon kezdi, hogy a múltban bizalmatlan ez intézmény iránt és ma sincs abban a helyzetben, hogy az anyakönyvvezetés népszerűsítésén dolgozzék, miután még csak odáig sincs az újítás, hogy a régi anyakönyv vezetést jóságban akár csak meg is közelítse. Reparálni kell rajta folytonosan s a hivatalos lapnak állandó rovata van, melyben a lemondóanyakönyvvezetők helyébe újakat neveznek ki. A községeket ez az intézmény nagyon megterheli, miután a jegyzők el lévén foglalva anyakönyvvezetéssel, a község a jegyzői teendők végzésére kénytelen második embert alkalmazni. A tételt nem szavazza meg és határozati javaslatot terjeszt be, amelynek értelmében kimutatandó volna, hogy a községek mennyivel járulnak, az anyakönyvvezetés költségeihez. (Helyeslés balfelől.) Sima Ferencz szólni kezd . . . Beöthy Ákos: De ne simán! (Mérsékelt derültség.) Sima Ferencz: Szerencsétlenebbül még nem vezettek Magyarországon intézményt, mint az állami anyakönyvet. (ügy van balfelől.) Tapintatlansággal és gondatlansággal vezetik azt. A kormány annak idején, azt állította, hogy az intézmény nem fog többe kerülni,, mint 800 ezer forintba, pedig sokkal többe kerül. A kormány tehát nem volt őszinte. Egyébként a belügyminiszter keze alatt minden törvény elvesz. A belügyminiszter a törvényhozást megcsalta. Elnök: E kifejezés imparlamentáris és ezért a 7. képviselő urat rendre utasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Sima Ferencz: Tisztelettel hajlok meg az elnök úr rendreutasítása előtt, de én a „megcsalás“ kifejezés alatt azt értettem, hogy a belügyminiszter úr a törvényhozást félrevezette. (Zajos derültség.) Határozati javaslatot ad be, hogy a kormány még a jelen költségvetés folyamán nyújtson be pótköltségvetést a személyi járandóságok ügyében. A tételt nem fogadja el. (Helyeslés balfelől.) Szacsvay Sándor: A tételt nem szavazza meg, mivel azt irreálisnak tartja. A terhek nagyon megterhelik a községeket. A tételt nem szavazza meg. (Helyeslés balfelől.) Holló Lajosnak a községekre kivetett költségek tekintetében aggályai vannak. Sem a dologi, sem a személyi költségek nem méltányosak, bizonyos egyöntetűségre kellene törekedni. A községek valósággal ki vannak szolgáltatva a belügyminiszternek. Az anya