Fővárosi Lapok, 1896. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1896-03-01 / 60. szám

4c Levél Parisból. — Rendes levelezőnktől. — Pária, február 25. A »világ szive« ismét normálisan dobog, miután három napon, a »kövér napokon« keresztül lázas izgatottságban reszketett. A francziák újból bebizonyították, hogy méltó utódjai a rómaiaknak. »Panem et circenses!« volt az örökös jelszó a hét halmon épült városban; kenyeret és játékokat kér, sőt követel a Szajna város lakossága is! A kenye­ret csak nemrégiben adta meg a kormány, ameny­­nyiben — ismét csak a római gabona kiosztás mintájára — ingyenes kenyér kiosztást határozott el, a játékokat is megkapta a mulatni vágyó nép, mert az idén újra behozta a város hatósága a 20 év óta elmaradt »Boeuf gras« menetet. És ez a könnyű­vérű, életkedvtől pezsgő nép három napon keresztül a fényes cavalcade­ot bámulva a gyö­nyörtől tombolva járta a várost reggeltől éjfélig, az utczákon mindenfelé vadul dühöngtek a kon­fetti-csatározások, a boulevard fáinak kopasz gá­lyáin pedig a tarka-barka serpentinek mintegy szí­nes lombozatnak tetszettek. Ma már helyreállott a régi csend, vagy jobban mondva: a régi normális zaj. A csinos leánykák, akik a menetben mint Amourettek vagy Grácziák szerepeltek vagy pedig mint p. o. a kertészet »char«-jában óriási kamélia szir­mok közül kandikáltak ki, csókot vetve a bámuló és eszeveszetten tapsoló tömegnek, most megint ott állnak Magasinjeikben és kaczér mosoly kíséreté­ben szolgálják ki a vevőket. Rövid dicsőségükből csak az a kedves emlékük maradt meg, hogy há­rom napon keresztül százezren nézték, bámulták és tapsolták őket és ennek az emléknek sugaraiban fognak még évek múltán is sütkérezni. A konfettik­ből, melyekben az ember bokáig gázolt az elmúlt napokban, ma csak itt-ott látni egy maroknyit az utcza kövezetén, a fákról pedig már szomorúan, megtépve csüngnek alá a színes kígyószallagok, jelezve a földi dolgok múlandóságát. E zajos mulatságok közben egészen észrevét­lenül folyt le a képviselőház és szenátus között az az elkeseredett harcz, melyet Ricard igazságügy­miniszternek egy alantas közegére gyakorolt »sze­líd pressió«-ja idézett fel és mely egyes fázisaiban élénken emlékeztetett a mi képviselő­házunk és fő­rendiházunk harczára, sőt végződni is a képviselő­ház győzelmével végződött. Szegény Ricardra most bezzeg rájár a rúd, mert eltekintve attól, hogy az egész csete­patét az ő hátán verték el, azóta is napról-napra élesebb támadásoknak van kitéve. És most, hogy elkezdték a múltját is fir­tatni, megtalálták abban az elképzelhető legsöté­­tebb pontot. Ne gondolják, hogy talán sikkasztást vagy Scarpa-féle históriákat sütöttek ki reája. Hja, ha csak ez volna! Sokkal súlyosabb a baja sze­génynek. Kisült ugyanis, hogy mikor még csak Rouen maire-je volt, egy alkalommal a Hugonnet­­ták előadását végignézvén, az éppen ott időző Am­­broise Thomasnak a városi notabilitások jelenlé­tében élénken gratulált e chez-d’oeuvre-jéhez, már­mint a Hugonottákhoz! Mire Thomas finom mo­soly kíséretében megjegyezte, hogy nagyon sajnálja, de e dicséreteket már azért sem fogadhatja el, mert nem őt, hanem Meyerbeert illetik meg. Ez a história adja meg a kegyelemdöfést a szegény mi­niszternek, mert a nevetségesség itt még mindig a leggyorsabban és legbiztosabban él. Ambroise Thomast még csak néhány napja, hogy eltemették és máris foszladozik a dicsősége. Mint régente az egyptomi királyok holtteste felett, a holt zeneszerző felett is összeülnek a tetembirák és konstatálni kénytelenek, a­mit az a hazértők eddig is világosan láttak, hogy t. i. a Thomas nagysága csak mesterségesen felfuvott középszerű­ség volt, minden eredetiség és egyéniség nélkül. Egyetlen nagyobbszerű cselekedete az volt, hogy Shakespeare-t sikerült tönkre tennie az által, hogy a Hamletet megzenésítette. És szegény a mellett egyre sopánkodott, hogy »mért utánozzák Wag­nert, mért harapózik el világszerte a Wagnerláz« és nem tudta belátni, hogy »Thomasláz« nem is lehetséges, mert nincs Thomas. És a­mint dicső­ségének mérlegét összeállítják, kitűnik, hogy Tho­mas több dicsőséget fogyasztott, mint a­mennyit szerzett és ezzel ki van mondva dicsőségének a csődje.­­ Az írói és művészi világot különben néhány nap óta egy más, közönséges értelemben vett csőd­ügy foglalkoztatja. Potom 8000 frankról van szó, melyet Willette, a geniális karikaturfestő most öt éve, mint a »Pierrot« szerkesztő-tulajdonosa kifizetni nem bírván, lapjával csődbe menni volt kénytelen. A dolgot már rég elfelejtették, mikor a minapában, a lithographiai kiállítás alkalmából Puvis de Cha­­vannes azon öt művész között, kiket ezúttal a »Légion d’honneur« lovagjaivá akartak kinevezni, kijelölte Willettet is. E kinevezést megerősíteni pedig nem lehetett, éppen az említett csődre való tekintettel. Barátai elhatározták tehát, hogy egy tombolát rendeznek ez összeg törlesztése czéljából, de miután erre bajos Willettet rávenni, valószínű, hogy maga a város, vagy a kormány fogja kifizetni az általánosan kedvelt művész adósságát. A kormány különben újabban gyakran tet­szeleg magának a Maecenás szerepében, úgy a művészekkel, mint a költőkkel vagy írókkal szem­ben. Ott van p. o. Yann Nibor, a fiatal költő, kit megtettek hivatalból »tengerészeti poétának.« Igen, bármily különösnek tetszik, ez a hivatalos czime, feladata pedig az, hogy a kikötőkben vagy a nyílt tengeren dalaival buzdítsa, indítsa és lelkesítse a tengerészeket. Mert belátták, hogy nemcsak hallal, füstölt hússal meg kétszersülttel él a tengerész, hanem dallal és lelkesedéssel is és most megadják neki a mindennapi költői porcziót. És Yann Ni­bor, aki maga is tengerész volt, dalol nekik és velük a tengerészélet örömeiről, a harczi vitézség­ről, a hazaért elesettek dicső haláláról, majd pedig, lágyabb húrokat pengetve az otthoni hagyott szü­lőkről, kedvesről vagy hitvesről, az elválás fájdal­mairól és a viszontlátás boldogságáról. És a matrózok durva arczán végigcsordulnak a könyek, amint ezt a redingós urat hallgatják, aki annyira a szívükhöz tud szólni. Az eszme, ha nem is mondható teljesen ere­detinek, miután már Tyrtaeusnak is körülbelül ilyen hivatala lehetett a görög seregben, de min­denesetre szerencsésen van applikálva. És a fiatal poéta, aki nehány hónapon keresztül a földközi tenger hullámcsapásai közben szavalt a meghatott tengerészcsapatnak, legközelebb ismét útnak indul, hogy a Balti tenger hajóin teljesítse költői mis­sióját. Szomori Dezső: FŐVÁROSI LAPOK 1896. márczius 1. Vasárnap, táviratok Az olasz király katonáihoz. Nápoly, február 29. (A »Fővárosi Lapok« eredeti távirata.) A király ma a hadügyminisz­ter kíséretében reggel ide érkezett. Crispi mi­niszterelnök és az összes hatóságok fogadták. Délután 3 órakor kivonult a hadügyminiszter, Heusch és Walles tábornokok kíséretében a plebis­­citum térre, ahol szemlét tartott az Afrikába in­duló csapatok felett, melyeket az Afrikába menő egyik tábornok vezényelt. A szemle után a ki­rály a tér közepére ment és a következő beszédet intézte a csapatokhoz: Tisztek, altisztek, katonák! Személyesen akar­tam nektek a haza üdvözletét és az én katonai üdvözletemet átadni. Az a testvéreink vérétől áz­tatott föld, a­melyre most ti mentek, nem idegen előttetek. Győzelmeink élénk visszhangját és a katonai erények, bátorság és áldozatkészség élénk emlékeit fogjátok ott találni. Tőletek függ, hogy utánozzátok a dicső példákat. Katonák­ adjátok át fegyvertársaitoknak Olaszország óhajait, amely zászlójának védelmében fiait mindig együtt találta. A király beszédét frenetikus tetszéssel fo­gadták. Faure Lyonban, Lyon, február 29. (A »Főv. Lapok« eredeti távirata.) A Hotel de Villében megtartott díszla­­kománál Faure, a köztársaság elnöke, Gailleton polgármester pohárköszöntőjére beszéddel válaszolt, a­melyben a legnagyobb dicsérettel emlékezett­­ meg Carnotról, az elhunyt elnökről. Az elnök azt­ a véleményét fejezte ki, hogy a demokrácziában, a­mint az Francziaországban létezik, a közszabad­ságok képezik a társadalmi béke magvát. Óhajtja, hogy minden franczia egyformán érezzen, nem csu­pán a haza védelmére, hanem egyszersmind a nyil­vános beléletben is. Ő soha sem fog megszűnni, hogy az összes francziáknak a békét és a gyümöl­csöző egyetértést ajánlja. Az elnök beszédét lel­kes tetszéssel fogadták. Agliardi — bibornok, Róma, febr. 29. (A »Főv. Lapok« eredeti távirata.) A Stefani ügynökség jelenti: Agliardi nunczius elutazik Bécsből és május havát nem fogja ott tölteni. Agliardi csak a junius havában tar­tandó konzisztorium után fog visszatérni Bécsbe. Ebben a konzisztoriumban, melyet a pápa fog megtartani, Agliardi, valamint a párisi, madridi és­ lisszaboni nuncziusok meg fogják kapni a bíbor­­noki méltóságot. Agliardi a bibornoki süveget Bécsben ő felsége kezeiből fogja átvenni. „FŐVÁROSI LAPOK Politikai és szépirodalmi napilap. 1896. márcz. hó 1-ével uj előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak: Márczius hónapra........................................1 frt 20 kr Márczius 1-től jun. 30-ig .... 4 „ 70 .. „ „ szept. 30-ig .... 8 „ 20 „ „ decz. 31-ig .... 11 „ 70 „ Kérjük azokat a t.-cz. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük február végével lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fönnakadás történjék. Lakóhelyváltozás esetében úgy helybeli, mint vidéki előfizetőinket arra kérjük, hogy előbbi c­ímüket velünk közölni szíveskedjenek. Különösen figyelmeztetjük­­ vidéki előfize­tőinket, hogy minden reklamáczióhoz és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb felszólalásokhoz zsiveskedjenek egy-egy czimszalagot mellékelni- ÚJDONSÁGOK Február 29. — Napirend, márczius 1-én: A miniszterek nem fo­gadnak. - Portik Ottó felolvasása az Otthonba­n délelőtt 11 órakor. — A magyar méhészeti egyesület közgyűlése a I­.öztelken délelőtt 10 órakor. — A Mária-Dorottya egyesü­let választmányi ülése ..délelőtt 11 órakor Andrássy-út 65-ik szám alatti helyiségében. — A mentőegyesület közgyűlése délelőtt 11 órakor saját helyiségében. — Egyházi zene a Mátyás-templomban délelőtt 10 órakor. — Az V. kerületi reáliskola volt tanuló társainak gyűlése délelőtt 11 órakor. — A függetlenségi és 48-as polgári kör gyűlése a Kossuth­­gyászünep ügyében délután 3 órakor. — A budapesti szabó­­segédek mulatsága a VI—VII. kerületi kör helyiségében. — A kéményseprő ipartársulat közgyűlése délelőtt 9 órakor­­saját helyiségében. — A Báthory István asztaltársaság jel­mezes tánczestélye a Marbitzer-féle vendéglőben. — Amphi­­­czis bál a vigadóban. — A budapesti kőmivesek egyesü­letének értekezlete saját helyiségében. — Nemzeti Mú­zeum: természetrajzi tár, nyitva van délelőtt 9 órától délután 1 óráig. Többi tárai szintén megtekinthetők 50 krajczár belépti díj mellett. — Iparművészeti, múzeum az Andrássy-uton, nyitva délelőtt 9 órától dél­után 1 óráig. — Természetrajzi gyűjtemények múzeuma­­(Muzeum-körut 4-ik szám alatt.) nyitva délelőtt 10 órától­ 12 óráig.­­ — Történelmi képtár a városligetben nyitva d. u. 2 órától 6 ig. — Országos képtár az Akadémiában nyitva d. e. 9 órától d. u. 1-ig. — Technológiai iparmúzeum zárva. — Rovargyüjtemény a múzeumban nyitva délután 1-ig. — Deák mauzóleum a kerepesi-uti temetőben, nyitva d. u. 3—5-ig. — Az 1848/49-iki szabadságharcz ereklyé­inek kiállítása a Duna-utcza 16-ik szám Rózsatér szög­letén,­ nyitva délelőtt 9 órától 1­0 óráig. — »Magyarok bejövetele«, körkép a városligetben, nyitva d. e. 9-től esti 6 óráig; belépő dij 50 kr. — Magyar kereskedelmi múzeum, az igazgatóság ideiglenes helyiségében (városliget, István-út 57. sz. alatt, Stefánia - korzó sarkán) irodai órák 9—2 ig. az állandó házi ipari bazár (nyitva reggeli 9-től 7-ig kerepesi-ut 22. sz., I. emelet; a bombay-i képviselőség­­budapesti irodája, kerepesi-ut. 22. sz., I. emelet; a tuda­kozódó iroda és könyvtár (V. akadémia-utcza 12.) napon­ként 9—12-ig és d. u. 3—6-ig van nyitva, ünnep és vasár­nap d. e. 9—12-ig.^ — Nyilvános könyvtárak : egyetemi könyvtár 9 -12-ig és d. u. 3—8-ig, múzeumi könyvtár nyitva 9—1-ig. Szabadalmi levéltár nyitva egész nap. — Mentő-egyesület a Markó- és Sólyom-utczák sarkán — Állatkert, nyitva egész nap; belépő dí­j 30 km. Hétfő, márczius 2-án: A kereskedelmi miniszter fogad délután 3 órakor. — A pénzügyminiszter fogad dél­után 3 órakor. — A h­orvát miniszter fogad délelőtt 10 órától délután 1 óráig. — A főváros magánépítési bizott­ságának ülése délután 5 órakor az új városházán. — A fő­város pénzügyi és bizottságának ülése d. e. 10 órakor a régi városházán. —■ De Hagen Laurencie hangversenye a vigadóban esti fél 8 órakor. — A magyar tudományos aka­démia osztály ülése d.­n 5 órakor. — A nemz. hajósegy. mulatsága a VI. ker. kaszinóban. — Nemzeti muzeum , ter­mészetrajzi tár, nyitva d. e. 9 től délután 1-ig. Többi tárai megtekinthetők 50 kr. dij mellett. — A többi nyilvános­­könyvtárak, kereskedelmi muzeum, technológiai iparmu­zeum, szabadalmi levéltár, mentőegyesület, állatkert stb, mint rendesen.

Next