Fővárosi Lapok 1896. április (91-119. szám)
1896-04-01 / 91. szám
. Mikor fog ez a katholikus autonómia megalakulni, az sok feltételtől függ. De bizton várható, hogy az e czélra alkotandó törvény a kúria döntvényét, mely illetéktelen beavatkozás a katholikus ügyekbe, eltörli s az autonóm jogelv alkalmazását ,benne az autonómiára bízza. A római kúria kimondta magáról, hogy egyházi kérdésekben nem tévedhet. A magyar kúria pedig most bebizonyította, hogy jogi kérdésekben sem csalhatatlan. B. P. ___..............—___________________—---------------Budapest, márcz. 31. , Harcz a millennium ellen. Teljesen megbízható forrásból lávírják lapunknak Bécsből a következő hírt, mely bizonyára méltó megbotránkozást fog szülni széles Magyarországon. A bécsi antiszemiták elhatározták, hogy a magyarok ellen már eddig is folytatott harcukat a közelgő millennáris ünnepségek alkalmával még fokozottabb mértékben fogják folytatni’. Ezt az alkalmat kívánják fölhasználni arra, hogy Magyarország ellen ne csak Ausztria közvéleményét zúdítsák föl, hanem ellenünk hangolják az európai közvéleményt is s ezáltal erkölcsi és anyagi kárt okoznak, az ezredéves kiállítás alatt, a magyar nemzetnek. A bécsi antisemita újságírók formálisan megállapodtak arra nézve, hogy támadásaikat minő módon s mely időben indítsák meg Magyarország ellen. E megállapodás szerint a millennáris ünnepségek alatt nem csak a bécsi sajtóban fognak a magyarok ellen dolgozni, elárasztják támadó czikkeikkel az egész németországi sajtót is. Régi igazság, hogy az embernek a halálos ellensége sohasem képes olyan aljas támadásra, aminő a jó barátjától, rokonától vagy szövetségesétől kitelik. íme, beteljesedik most az az igazságrajtunk. Ezredéves ünnepünkre készülünk; az egész " művelt világ rokonszenvvel fordit felénk; a nemzetközi udvariasság "minden jelére számíthatunk; de megrontják az összhangot ott, hol barátainkat s szövetségeseinket kellene találnunk. A hazai nemzetiségi agitátorok is több tisztességgel viselik magukat az ezredéves ünneppel szemben, mint az osztrák antiszemiták. Ami azonban a Bécsből jövő támadást, káros volta mellett, egyszersmind szégyenletessé is teszi, az az, hogy Budapesten is vannak körök, hol a mi ellenségeink szíves látásban részesülnek, mert még mindig tartja magát az a hír, hogy a magyarellenes agitáczió vezérei, Lichtenstein és Lueger, magyar főúri szalonokba fognak tüntetőleg meginvitáltatni éppen a millennáris ünnepségek alatt. A magyar feudális köröknek ez ölelkezése bécsi ellenségeinkkel még nagyobb megbotránkozást keltene nálunk, mint a külföldi támadások, mert ez azt mutatná, hogy az ezredik esztendőben is van még egy réteg a magyar társadalomban, mely nem tud együtt érezni a nemzetiek Elhalasztott minisztertanács. Tekintettel arra, hogy a kabinet több tagja a fővárostól távol van, e héten minisztertanács nem lesz. A legközelebbi minisztertanács csak szerdán, április hő 8-án lesz. A verseczi szerb püspökség adminisztrátora. A király folyó év márczius 18-án kelt legfelsőbb elhatározásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztése folytán, a verseczi gör. kel. szerb püspökség adminisztrátorává Zmejanovics Gavril archimandritát és krusedoli zárdafőnököt kinevezte", mely éppen arra vonatkozik, ami felől most vitatkoztatok. Egyszerre elkomolyodtunk. Sándor bácsiról mindenki tudta, hogy nem szokott házijánoskodni, megveti az olcsó dicsőséget, becsületes ember, kinek szaváért tűzbe teheti kezét akárki. — Tizennyolcz esztendővel ezelőtt hivatalnokoskodtam Veszprémben. Szegény, megboldogult Zubai Józsi volt a hivatalnoktársam, és mondhatom: legjobb barátom. Nem volt olyan napja az esztendőnek, hogy a hivatalon kívül egy-két órát ne töltöttünk volna együtt. Agglegény volt ő is mint én. Egy vendéglőben étkeztünk. A kávéházba jártunk sakkozni. Újságot olvasgattunk a kaszinóban, s vacsora után hazakísérgettük egymást. Lakása az enyémtől pár száz lépésre esett, a szomszéd utczában. Józsi szívbajos volt. Néha gyönge rohamai voltak s többször emlegette előttem: — Te Sándor, meglásd én szivszélhüdésben fogok meghalni. Nem is bánnám. Szép halál. Az ember nem kínlódik soká. Igyekeztem kiverni fejéből a sötét gondolatokat, s lassanként ő maga is félvállról vette a dolgot, kivált mikor az ősz felé javult az állapotja, s a szívgörcsök is elmaradtak. Egy este a rendesnél tovább üldögéltünk a korcsmában, aszopogatva a »halk szeidli«-t éppen arról beszélgettünk, amiről az imént ti. Hogy mi az a halál? . . . Mi van a síron túl? !— Semmi, — mondtam én. — Síát mi volna? Csak nem hiszesz a mennyországban, vagy a kénköves pokolban ? Hiú agyrém az egész barátom. Az ember elbizakodottságában teremt magának egy úgynevezett »más világ«-ot, amelyben majd tovább él. Annyira fölébe helyezi magát isten többi teremtményeinek, hogy azt hiszi, az ő becses lényének nem is elég egy élet, mert az Örökkévalóságnak szüksége van rá. A szerencsétlent, a ki rongyokban született és a kinek minden földi percze csak nélkülözés és nyomor, s azzal vigasztalja a vallás, hogy majd egy jobb létben élvezni fogja mindazt, ami ide lent tőle megtagadtatott. Viszont a telhetetlen, s minden jóban duslakodó gazdag számára ez az a szellemi zabola, mely kicsapongó erkölcseit féken tartja. Mert hát ha majd számolnia kell azon a bizonyos túlvilágon?! . . . Szép mese ez barátom, de bizony csak mese. Kell is, hogy valami szalmaszállal bírjon az ember, melybe a kétségbeesés óráiban belekapaszkodhatik, mert különben hova jutnánk? ... Oh a vallás, a hit, mely „tűrni és remélni megtanít !« . . . Szép az, de csak emberi agy szülte poezis. Meghalunk. Porrá, hamuvá leszünk. A test bizonyos vegybomláson megy keresztül. Tovább is élünk, talán mint fűszál, mint virág... a belőlünk kifejlődő vegyi részek megtermékenyítik a földet, melybe eltemettek: egy-egy nagy ember szellemi alkotása tovább él a nagy műben, melyet agyveleje létesített; a köznapi ember is tovább él a gyermekek, az unokák emlékében, de maga az ő, az ember, elmúlik, volt, nincs. Előttem áll szegény Józsi most is, mintha látnám, hogyan rázza tagadólag a fejét. Ő viszont spiritisztának vallotta magát. Összeolvasott egy egész könyvtárat a szellemi életről, s reám cáfolt azzal, hogy: — Az az erő, amit Isten, vagy ha neked jobban tetszik — a természet belénk oltott, — nem múlhatik el, de él örökké, még pedig tudatosan. Hiszek a lélekvándorlásban. Minden, perezben hal meg és születik ember. Nos a szellem átvándorol egyikből a másikba. Emberből emberfae. Néha állatba is; mindaddig, míg oly nemessé tökéletesül, hogy helyet foglalhat a minket körülvevő, a nagy mindenséget betöltő szellemsereg harmóniájában. Előálltam én az ellenvetésemmel: — Jó, megengedem, hogy szellemeid körül vesznek minket és betöltik a nagy mindenséget, de hogy van akkor, hogy azok, akik minket oly végtelenül szerettek itt e földön, anyánk apánk elnézik rettentő küzdelmeinket és nem tesznek értünk semmit? A szegény kis árvát elgázolja a nyomorult szekér; a mindenkitől elhagyott hit, anyagi küzdelmek terhe alatt roskad össze s hiába imádkozik, könyörög a túlvilágba költözött szeretteihez, hogy segítsenek rajta, hasztalan. Egy pisztoly durranása szétlocscsantja a boldogtalan fejét. Hol maradunk a te szellemeid? Az anya keze mért nem rántja el a kis árvát a szekér kerekei alól? . . . Az apa miért nem löki félre a pisztoly csövét? ... Józsi ajkán keserű mosoly vonult végig. — Ki tudja, hogy azok a’ szellemek a nagy mindenség melyik pontján végzik kötelességeket? Ki tudja, hogy szabad-e nekik segíteni azokon, kiket földi életükben annyira szerettek? Vájjon nem éppen ez a tehetetlenség a büntetésük-é, hogy kénytelenek nézni szeretteik győzelmét, anélkül hogy segíteniük szabad volna?.. Vájjon nem ez-e az igazi pokol? • • Az igaz túlvilági szenvedés ?............. VfZVÁROSI LEVOK._________ . VIDÉK. cc Pestvármegye közigazgatási bizottsága április 9-én, délelőtt 10 órakor, tartja rendes havi ülését a megyei székház dísztermében. 00 Debreczen millennáris alapítványai. Debreczen város jogügyi bizottsága ma foglalkozott a város millennáris alapítványaival. Egyhangúlag kimondották, hogy az egyetem javára teendő egy millió forintos alapítványt a módozatok megállapítása után megszavazzák.Elhatározták továbbá, hogy a főgymnázium fejlesztésére kért 100.000 frt segélyt megadják építési anyagokban, de annak fejében az iskolákban 1896. április 1. Szerda, ügyi ügyeire nagyobb befolyást akarnak a városnak biztosítani. Jegyzőválasztás Hevesen. Hírt adtunk már arról, a nem közönséges eseményről, hogy az egri járás főszolgabírója, Maczky Emil önként hagyta el állását, hogy hevesi jegyző lehessen. Ez a lépés, bár unikum a maga nemében, nem értelmetlen: a főszolgabírói fizetés Heves vármegyében sajnos— nem áll arányhoz az állás díszével igényeivel. A jegyzői állásnál kisebb jövedelem is többet, jelent, különösen a hevesi jegyzőnek a jövedelme több, mint az egri főszolgabírói fizetés. Ma volt a választás, Maczkyt nagy lelkesedéssel választotta meg Heves képviselőtestülete a község főjegyzőjévé, a választás egyhangúlag történt, ámbár volt ellenjelöltje Buch Aladár pásztói jegyző személyében, de e mellett egy hang emeltetett. Maczky tiszteletére 60 bmitékü közebédet rendeztek. Maros Tordai megye a millenniumon. A millenniumi diszbanderiumban Maros-Tordamegye részéről gr. Teleki Sármuel, gr. Toldalagi László, br. Huszár Károly, br. Bálinth József, dr. Kemény Ákos, Tolnai Regináld,, gr. Teleki József, gr. Bethlen István, gr. Bethlen Károly, Knöpfler Elek, Máriaffi Lajos, Szentkirályi Gyula, Berzenczey István, Nagy István, dr. Urmáncza Endre, ifj. Etető Albert, Orbán György és Bárczai Zoltán megyei bizottsági tagok vesznek részt. — Marosvásárhely városát pedig Geréb Béla polgármesterrel, dr. Bernárdi György és, Petri Zsigmond képviselik. A Tisztujitás Karánsebesen Karánsebes város mai tisztujitásán Burdia Szilárdot, a román és magyar lakosság közös jelöltjét Riasztották meg polgármesternek. A választás után bunker volt. NAPRÓL-NAPRA --- « Jankó János. Jóízűen, magyar zamattal Ki fog rajzolni ezután? Kifigurázván hőseinket Ki is mulattat eztán minket A sok unalmas párttusán? « * Ah, ma nem mulattatnak többé, Sok s torz» ma izgat idebent. — Jlogy igy fajult el a közélet. • Mit tehetett e vidám lélek?. Egy szebb, derült hazába ment.